A jóga-nidrá állapota

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

24. vers

pratjag-vimarsátisajéna pumszám
prácsína-szangésu palájitésu
prádurbhavét kácsid-adzsádja-nidrá
prapancsa-csintám parivardzsajantí

A belül lakozó önvaló torzításmentes visszatükröződése következtében a jógi korábbi ragaszkodásai megsemmisülnek, és eléri a tudatos álom, a jóga-nidrá állapotát, melyben az univerzummal kapcsolatos minden gondolata megszűnik.

Ez a vers a szahadzsa vagy amanaszka állapot legfontosabb hatását ismerteti: a jógi elméjében rögzült korábbi lenyomatok (szamszkárák) és azok nyomán kialakult mintázatok és szokások (vászanák) teljességgel törlődnek, és a tudat tükre teljesen torzításmentesen tükrözi vissza az Önvaló természetét, mint az átlátszó kristály a mögé helyezett rózsát.

Ekkor a jógi eléri a jóga-nidrá állapotát, melyet Sankara adzsádja-nidrának nevez. A hétköznapi emberek három tudatállapotot élnek meg: dzságrata – éber tudatállapot; nidrá - álom és szusúpti – mélyalvás. Ezek közül az éber tudatállapot a „legéberebb” és a legtudatosabb, míg az álom és a mélyalvás állapotaiban a tudat sokkal kevésbé éber, vagyis dzsada (öntudatlan). A jóga-nidrá viszont csak látszólag, kívülről hasonlít erre az öntudatlan állapotra, ezért nevezi Sankara adzsádja-nidrának, vagyis „tudatos alvásnak”. Bár a jógi kívülről tétlennek létszik, és érzékszervei egyáltalán nem is rögzítik a külvilágból beáramló benyomásokat, belül nagyon is éber, és mély, tudatos kapcsolatban van az Átmannal (Önvalóval). A jógi belső „álma” sokkal valóságosabb, mint a külvilág történései, így ez utóbbiak nem is kötik le a jógit.

Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy azt a jógit, aki elérte a jóga-nidrá állapotát, hidegen hagyják a külvilág történései. Egyrészt tudatosan vissza tud térni a külvilágban zajló események érzékelésének állapotába, másrészt minden mögött a nagy Átmant, a Lelket látja, így a világ eseményeiben is spirituális tudatossága által vezérelve vesz részt.