Dylan Bernstein workshop beszámoló

Május 22-24 között Dylan workshopot tartott Tom Hoppel meghívására. Ez volt a harmadik műhelye nálunk, tavaly kétszer is volt Magyarországon.

Tavaly októberben vettem először részt a műhelyén, és nagyon inspiráló volt. Kicsit olyan érzésem volt, mintha kinyitottak volna egy ablakot, amin keresztül beáramlik a friss levegő. Akkoriban úgy éreztem, nincs igazán olyan tanár, akitől tanulni lehetne Magyarországon. Az Astanga minden szépsége ellenére is kevesebb embert érdekel, mint a már hosszabb ideje jelen lévő egyéb jógairányzatok. Ebben a lelkiállapotban Dylan megerősített; jó úton indultam el. Mindezek után nagyon vártam már a hétvégi műhelyt.

Dylan nagyon meghökkentő jelenség először: mókás kis bajuszkájával valóban Salvador Dalira emlékeztet, szemében enyhe őrület csillog. De az Ashtangát olyan magas szinten műveli, hogy nincs jelentősége annak, mit csinál az arcszőrzetével. Dylan saját weboldalán www.stillnessinaction.com olvashatunk a gondolatairól a jógával kapcsolatban, van pár szép kép róla, ír pár sort magáról, és láthatjuk: vendégtanárként beutazta Ázsiát és Európát is. 13 évesen kezdett el jógázni, az Ashtanga jógát azonban csak 2004-ben kezdte el. Két év gyakorlás után kezdett először Vietnámban műhelyeket tartani, majd becsavarogta a világot.

Sajnos a pénteki gyakorlásra már nem volt hely, amikor hívtam Tomot – később kiderült, hogy mégis – így én a szombati nappal kezdtem. A workshopon szerencsére volt pár ismerős, így megtudtam, hogy az első nap főleg a pránajámára koncentráltak, és az első sorozatot vették végig. Szombaton tovább foglalkoztunk a pránajámával, a bevezető mantra pedig a Saha Navavatu volt. Ez egy nagyon szép mantra, először 2006-ban hallottam, szintén egy amerikai vendégtanár Dominic Corigliano magyarázta el, miről is szól ez az ima. Számomra akkor nagyon furcsa volt a mantra utolsó előtti sora, amely azt kéri, hogy a tanár és a diák ne utálja meg egymást, és ne legyen vita sem köztük. Az elmúlt pár év jógaórái alatt bizony mélyebb értelmet nyert ez a mantra, különösen akkor, ha jól sikerült a tanár igazgatása, nekem meg könnyek szöktek a szemembe. A pránajáma gyakorlatokat tehát a Saha Navavatuval kezdtük, majd a testünk és a belső tűz felébresztése kedvéért pár Naulit csináltunk. Nagyon szépen hallatszott a Dylan belsejében keringő kakaó kotyogása. Ezután pár Ujjaji légzés után Nádi Shódhana pránajámát csináltunk, ami a nádik megtisztítását szolgálja. Váltott orrlyukú légzés, levegő-visszatartással. B. K. S. Iyengar alapművében mindkettőt meg lehet nézni ( Jóga új megvilágításban.) Levezetésként pár mély Ujjaji légzés, majd a szokásos nyitó mantra után neki kezdtünk az első sorozatnak. Dylan pattogósan számolt, az ülő ászanákat kicsit meggyomlálta, így viszonylag hamar rátérhettünk a második sorozat ászanáinak egy részére. A mai gyakorlás a hátrahajlásokra volt kihegyezve. Bevezetésként átvettük azt az anatómiai egyszeregyet, amit a hátrahajlásoknál érdemes észben tartani. A gerincoszlop csigolyái különböző mértékben képesek hátrahajlani, az ágyéki szakasz jobban, a háti szakasz sehogy. Ha nem akarunk rosszat magunknak, érdemes megtanulni úgy hátrahajlani, hogy a nagy farizom elernyesztésével a keresztcsonti részt finoman lejjebb csúsztatjuk. Ez persze csak azoknak megy, akiknek nem csontosodott össze az egész, keresztcsonti ágyéki izület. Ha pedig épp fájdogál ez a rész (klasszikus probléma jógásoknál) akkor finoman feszíteni kell a farizmokat. Hátrahajlásra való előkészítő pózként Budzsangászana (kobra) variációkat csináltunk, majd Ustrászanát (teve) csináltunk, minden esetben az ellazított farizmokra koncentrálva. Majd Úrdva danurászana (híd) és a végén állásból hídba mentünk, Dylan segített mindenkinek. Volt egy pár gyönyörű hátrahajlás, nagyon tehetséges emberkék jöttek el erre a workshopra. Fél öt körül végeztünk (fél kettő után kezdtünk) majd aki akart elmehetett szaunázni, illetve használhatta a fitness központ uszodáját, ahol sikerült helyet találni a workshopnak. Kicsit beszélgettem Dylannal, aki úgy tűnik letelepedik Hong Kongban, ugyanis kapott egy szinte visszautasíthatatlan ajánlatot a Pure Yoga lánctól. Hong Kongban kell majd reggeli Mysore órákat tartania. Már tervezi, hogy vesz egy gitárt, eddig ugyanis vándortanítóként gyakorlatilag egy csomaggal járta a világot, ami nem volt túl nehéz. Majd elballagott pár emberkével a Széchényibe és úgy hallottam, az utolsók között zargatták ki őket az uszodából.

A vasárnapi nap hasonlóan zajlott, részletesen Szabi írja majd meg. (Írta: Horváth Orsi)

Dylan Brenstein workshop II.

Dylannal, Orsihoz hasonlóan én is tavaly találkoztam először, azonban nem a workshopján, hanem egy hagyományos astanga órán Luciánál, ahol tavaly még rendszeres résztvevő voltam. Egy ilyen alkalommal besétált egy félkegyelműnek tűnő amerikai, aki állítólag már jógázott. Na persze - gondoltam, majd az astangán megtudod, mi a magyarok istene, de már a napüdvözletek alatt gyanús lett, a még sosem látott lebegős verziójával, és amikor navasnaból (csónakpóz, alias lebegőülés) kinyújtott lábaival nem érintve a talajt felment hátrafelé kézenállásba, végképp nyitva maradt a szám, és innentől kezdve főképp csak moziztam, ugyanis olyan stílusban csinálta a sorozatot, amit csak a youtube-on lehet látni, és akkor is kételyei támadnak az embernek, hogy trükk felvétel. Szóval Dylan budapesti entréja igencsak látványosra sikeredett, akkor sajnos nem tudtam elmenni az órájára, így idén Orsinak nem sokáig kellett unszolnia.

A három napos workshophoz csak vasárnap, az utolsó nap sikerült csatlakoznom, mert Orsihoz hasonlóan felültem a pletykáknak, miszerint már nincs hely péntekre, sebaj, így helyette pénteken leereszkedtem az Atma 36 fokos poklaiba. Végül a vasárnapi részvétel már összejött. A helyszínen egy kicsit meglepődtem: egy közepesen menő hotel külön termét sikerült Tomnak megszereznie. Az astangához bérlakásokban edződött lelkivilágom nem is tudott mit kezdeni egy ilyen fancy hellyel, eleinte csak szégyelősen mertem leizzadni a laminált padlót.

Az órán körülbelül huszan lehettünk, többnyire ismeretlen külföldiek, mindössze négy magyarral kiegészítve. Nem is értem mért csak ennyi magyar volt, ezen tavaly Manju workshopján is meglepődtem, hogy milyen szép számmal vannak külföldiek, bezzeg magyarok, pedig azért vagyunk néhányan, akik kedvelik az astangát, és tudom hogy egy normál órához képest borsos ára van, de ennyit szerintem megér az inspiráció amit egy tapasztalt tanártól kap az ember, remélem ez a jövőben változni fog. A társaság többnyire haladó szinten volt, néhányan egészen kiemelkedőt nyújtottak, például egy polinéz kinézetű portugál srác a szlovák barátnőjével egész impresszív volt.

Az óra egy rövid megemlékezéssel kezdődött Gurujiról, lehetett gyertyát gyújtani és csilingelni az emlékére, az oltáron a képe mellett néhány friss gyümölcs is megjelent, amik az óra végeztével különösen népszerűek lettek. A megemlékezés után belecsaptunk egy kis pranajamába, ami különböző légzőgyakorlatok sorozatát jelenti, anno még Luciánál gyakoroltunk egyszer kétszer ilyeneket, szerintem igen hasznos, segíti mélyíteni a légzést, így a gyakorlásra is jó hatással van, ugyanakkor ha az ember csak a légzésre és a bandhakra koncentrál, akkor könnyeb megérezni őket. A pranajama idővel átcsapott éneklésbe, egy számomra ismeretlen mantrát dúdoltunk, többeknek egészen kellemes hangja volt, így szerencsére elnyomtak engem, akinek már általános iskolában is tanári felmentése volt az éneklés alól...

Ennyi előjáték után nekiugrottunk az első sorozatnak, amit tisztességgel végig is nyomtunk, kétoldali vinyasákkal, és egy-két kiegészítő hátrahajlással a végén, illetve némi kézenállás ismerkedéssel. Dylan többnyire igazgatott, néhány pozíciót meg is mutatott, kiemelve időnként hasznos apró részleteket. Voltak olyan asanák, amiben az igazgatáskor nem ismert kíméletet, például narancssárga pólós Orsinkból pikk pakk barack lekváros palacsintát csinált a teknős pózban, azzal, hogy a hátán ülve pakolta össze a lábait, még nekem is fájt a derekam a látványtól. A számolás meglehetősen pörgősre sikeredett, nekem legjobb esetben is csak négyig sikerült jutnom, pedig nem az szokott lenni a probléma, hogy lassan lélegzem.

Az óra meditációval, majd jó amerikaihoz méltóan kiértékelő lap kitöltésével végződött, miután mindent jól beikszeltünk, a társaság egy része eltűnt az uszodában és a szaunában, mi Orsival inkább a kulináris élményeket választottuk a közeli indiai étteremben. Zárás képpen, hogy még egy kicsit fényezzem, Dylan az az ember, aki:

- minekutána derékszögben megtartotta a kézenállást, beteszi a lábait lótuszba és leereszti a felkarjára, és persze közben végig beszél

- úgy beszívja a hasát nauli közben, hogy profilból alig látszik, majd egy centrifugát megszégyenítő sebességgel elkezdi pörgetni

- amikor előreugrik bhujapidasana-ba a lába sem éri a földet

Orsi cserélt mail címet Dylannel, így talán Tom berkein kívül is lesz lehetőség elhívni, szerintem az a tanár, akihez bármikor érdemes beugrani egy kis inspirációért. (Írta: Szentes Szabolcs)

108 Napüdvözlet Guruji emlékére

Tegnap kaptam egy emailt Tom Hoppeltől, hogy ma 1-kor mindenkit szeretettel vár a stúdiójába, és Guruji (K. Pattabhi Jois) eltávozárása emlékezve 108 napüdvözletet csinálunk (vagy ki mennyit tud). Hétvégén Dylan Bernstein fog workshopot tartani nála, és ő vezényli le az egészet. Gondoltam, kipróbálom, még úgyse csináltam 108 Szúrja-namaszkárt egyben. Amúgy meg nem árt felajánlani valami erőfeszítést Guruji tiszteletére, hátha megkapom az áldását. Kiküldtem pár sms-t, hátha mások is jönnek a csapatunkból.

12.55-re értem oda  Forint utcába, Nóri és Ildikó már ott álltak a kapu előtt, próbáltak bejutni. Felhívtam Tomot, hogy hol van, éppen akkor ért oda. Rajtunk kívül egy magas leányzó érkezett, mint megtudtuk, Poroszlai Eszternek hívják, az Október 6. utcai Astanga-főhadiszálláson oktat. Felnyomultunk, én már ismertem a helyet, nem nagy lakás. Kb. 10-en férnek el kényelmesen a teremben, ennyien is voltunk Tommal és Dylannel együtt. Kellemes tisztaság fogadott (ezt is értékelni kell, mert voltam már egy pár koszos jógastúdióban).

Jött még egy japó csaj, elém állt be, egy termetesebb amerikai mama, egy alacsony, élénk lány, szintén bennfentesnek látszott. Utólag kiderült, hogy Szil Kati az, szintén az Október 6-ból. Egyszer kipróbálom az óráját mindenképp.  Még egy Zsuzsi nevű Hoppel-tanítvány volt ott, elmondtuk a mantrát, és utána megemlékeztek Guruji-ról. Én nem találkoztam vele soha. Tom elmondta, hogy Guruji egyszer integetett neki a háza tetejéről. Eszter meg mesélt arról, hogy 3 éve volt Koppenhágában egy workshopon. Guruji akkor volt 90. Autóban érkezett, tolókocsiban betolták, és hirtelen felugrott, pattogósan levezényelte az órát (mint egy rapper - mondta Eszti), utána vissza a tolókocsiba. Úgy látszik akkor élt igazán Guruji, amikor oktathatott. A többi időben takarékon volt.

Felálltunk, elkezdtük az Uddzsájít. Én megeresztettem egy imát Gurujihoz, hogy lehetőleg áramoltassa belém a saktiját, vagy legalább egy részét, hogy én is szépen tudjam oktatni az Astangát, és előrehaladni a gyakorlásban, Azért is imádkoztam, hogy a motivációm az maradhasson, hogy segítsek az embereknek megismerni önmagukat és előrehaladni a lelki úton, és ne a pénz, hírnév vagy a siker. 

Elkezdtük. Szerencsére a Szúrja-namaszkár A-t csináltuk, és nem tartottuk ki öt légzésig a lefelé néző kutyát. Dylan előtt két üvegcsésze volt, az egyikben 27 gyönygszem. Minden kör után átpakolt egyet a másikba. Az eleje kicsit szapora volt, nem tudtam olyan gyorsan lélegezni, mint ahogy vezényelt. Szerencsére 10-20 kör után hozzám lassult mindenki, bár akkor már Dylan nem számolta végig a vinyászákat,  de a szemmemmel követve tudtam tartani a ritmust. Amit egyből az elején észrevettem, hogy Eszti és Kati hihetetlenül mélyen lélegeztek, Katiét még a szoba másik végéből is hallottam. Mintha egy barlangban lettünk volna, olyan volt a tüdők fújtatása. Más hangot nem is hallottam. 27. Egész jó, még nem estem szét. 54. Már izzadok mint állat. A Mysore szőnyegem eleje és vége tocsog, a matracom előtt egy fejnyi tócsa van az izzadságtól. Előttem a japó lány még csak nem is csillog. Ezek nem izzadnak egyáltalán? 

Mi mindhárman kiizzadtunk, egész jól bírtuk végig. A termetesebb amerikai anyuka 60 körül kiszállt, a többiek derekasan végignyomták. Mondjuk nem ártott volna megállni egy orrfújásra, de féltünk lemaradni, így csak szipogtunk Eszterrel az uddzsájí közben. 81. Most már utánunk az özönvíz! Érdekes módon a végére nem azt éreztem, hogy egyre nehezebb, hanem inkább egyre jobban belejöttünk, biztos a csapatszellem, meg a meditáció, meg Guruji kegye. Még Tom is végignyomta, jó volt az összetartozás érzése. Legközelebb 1008-at kell csinálni!

108. Megálltunk szamaszthitiben, elmondtuk a befejező mantrát. Leültünk, egy kis savászana, lazítás. Óra előtt még felajánlottuk a gyümölcsöket az oltáron Gurujinak (én banánt vittem), óra után, aki akart ajánlott füstölőt, imádkozott. Én lefényképezkedtem Dylannel. Kiderült, hogy 34 éves, amerikai, fiatal kora óta jógázgat, de 5 éve astangázik rendszeresen. Művészléleknek néz ki, engem Salvador Dalíra emlékeztetett a három testőrös szakálla. Jó volt együtt csinálni a 108-at és Gurujire emlékezni. És nem mellékesen megismertem a budapesti Astanga-oktatás krémjét is.  Azt hittem az óra után úgy fogom érezni magamat, mint egy terminátor, aki alatt felrobbant egy atombomba, de ehhez képest egész friss vagyok. Kell még az erő, lesz ma egy Astanga (2. széria) meg egy Agni-óra is.

Mysore vs vezetett Ashtanga óra

Vezetett óra: Az oktató végigmondja, végig mutatja és végigszámolja az ászanákat és a vinyászákat.

Mysore óra: Mindenki a maga ütemében végzi a sorozatokat, esetlegesen különbözőket, az oktató körbejár és igazgat. 

Melyiknek mi az előnye és a hátránya? Melyik segít jobban a fejlődésben? Nyilvánvalóan, amíg nem jegyeztük meg az 1. sorozatot, és nem tudjuk az ászanák sorrendjét, addig vezetett órára kell járnunk. Mysore-ban ezt úgy hidalják át (mivel ott nem nagyon van vezetett óra), hogy a kezdő tanítvány kap egy papírt, amin rajta vannak az ászanák, és az alapján próbálja a többieket utánozva végigcsinálni. A 2., stb. sorozatok tanulásánál is hasznos lehet a vezetett óra. A hagyományos Pattabhi-módszer szerint a tanítvány individuálisan kapja az ászanákat a gurutól, egyszerre egyet. Ha megtanulta, akkor kapja a következőt. Manapság azonban sok helyen vannak vezetett 2., 3. stb sorozatos órák. Nos, egy pár gondolat mindkét óratípusról:

1. Vezetett óra: elősegíti a csoportkohéziót, a tanárnak sok lehetősége van a szóbeli utasításokra, melyeket mindenkihez egyszerre intézhet. Ez megkönnyíti a figyelem felhívását az ászanák fontos elemeire, illetve a vinyászák helyes végrehajtására. A számolás elősegíti a mély légzés kialakulását, bár az egyéni ritmusa mindenkinek némileg eltérhet a számolás ütemétől. Ha az oktató egyszerre akarja pl. bevezetni a 2. sorozatot, akkor elengedhetetlen a vezetett óra, és akkor is, ha teljesen kezdőket oktat, akik nem tudják az elsőt sem. Amellett, hogy beszélhet egy vezetett órán, a másik nagy előny az, hogy mutathatja is az ászanákat, aminek Mysore órán nem sok értelme van, mert mindenkit kizökkentene az egyéni ritmusából. Másik előny: az oktató betehet vagy elvehet gyakorlatokat, ahogy jónak látja. Pl. végeztethet előkészítő gyakorlatokat a nehezebb pózokhoz, hozzátehet újakat a következő sorozatból stb. Egyszóval sokkal több lehetősége van arra, hogy meghatározza azt, mi történik az órán. A gyakorlók szempontjából is sokat adhat egy vezetett óra, mert megtörheti a helytelen beidegződéseket, amelyek fölött egy Mysore gyakorlás közben esetleg átsiklanánk. Én hasznosnak látom a vezetett órákat, még a magasabb sorozatoknál is. Emellett az oktató változatosabbá, sokoldalúbbá teheti az órát pl. azáltal, hogy időnként beiktat egy teljes vinyásza órát (a póz és kontrapóz után feljövünk szamaszthitibe, vagyis álló helyzetbe, és onnan levinyászázunk a következő pózhoz). Emellett variálhatja a tananyagot, míg a Mysore órán mindenki csak azt csinálja, amit már megtanult. 

2. Mysore óra: Ez akkor alkalmazható, ha a tanítvány tudja pl. az első sorozat sorrendjét, és végig tudja csinálni önállóan (nem feltétlenül minden pózt tökéletesen, de segítséggel). Ez feltételezi, hogy a tanítvány nem csak órán gyakorol, hanem otthon, önállóan is. A Mysore óra tulajdonképpen az önálló gyakorlás ellenőrzött formája, amelyben segítséget kapsz az oktatótól a nehezebben menő ászanák helyes végrehajtásához. Előnyei: a saját ritmusunkban tudunk lélegezni, az oktatónak több ideje marad igazgatni. Természetesen az oktató szempontjából is van egy csomó előnye, és gyanítom, hogy ezek az elsődleges okai nannak, hogy a Mysore típusú óra kialakult Mysore-ban. Például, Pattabhi Jois régi sálájába egyszerre 12 ember fért be. Elkezdték a sorozatot, és amikor megcsinálták a hátrahajlításokat, Pattabhi felküldte őket egy másik terembe, hogy ott végezzék el a befejező pózokat. Ez azt jelenti, hogy azt már nem nézte, igazgatta végig. Mivel egyre többen kezdtek jönni, így hamarabb felszabadultak a helyek, és kb másfél óra múlva hívhatta a következő embereket gyakorolni. Így is évekig hajnali 4-től délután 2-ig egyfolytában oktatott. Ez olyan, mint egy 10 órás non-stop Astanga-óra az oktató számára. A figyelem mások felé irányítása mellett nem kis mértékű fizikai terhelést is jelent, ugyanis Pattabhi és Sharath, de ugyanúgy Sheshadri és Ajay is meglehetősen intenzív, az izmok és szalagok nyúlási határait maximálisan kihasználó igazításokat szoktak végezni.  

Másik előnye az, hogy a haladó sorozatokat végző tanítványok is egyidejűleg tudnak gyakorolni, és ez folyamatossá teszi a menetrendet. Valószínűleg több évtized alatt kísérletezték ki ezt a rendszert. Még egy előny az oktató szempontjából (szerintem persze ez hátrány, de egyes oktatók sajnos vissza is élnek ezzel), hogy az oktatónak nem kell mutogatnia az ászanákat. Így folyamatosan igazíthat, de viszont megvan a veszélye, hogy leszokik a gyakorlásról. Egy Mysore órát egy olyan oktató is meg tud tartani (technikailag), aki nem tudja rendesen végigcsinálni az ászanákat és a vinyászákat. Mondjuk én már láttam vezetett órát is, ahol az oktató gyakorlatilag nem mutatott semmit. Ugyanakkor az oktató nem tud beszélni, legfeljebb csak rövid személyes utasításokat adhat az egyes tanítványoknak, hiszan a többieket zavarná a részletes magyarázat, ha éppen már máshol tartanak a sorozatban. 

A Mysore gyakorlás azt feltételezi, hogy a tanítvány megfelelő mélységben és részletességben ismeri a sorozatot, és nem hagy ki vagy egyszerűsít részeket, hanem törekszik a tökéletes végrehajtásra. Ez azért jó, mert a tanítványt önállóságra, az egyéni gyakorlásra neveli. Az egyéni gyakorlás a legjobb tanítómester, mert szembesülsz a korlátaiddal. De ha nem vagy elég lelkiismeretes, akkor el fogod bliccelni a kellemetlenebb pózokat, ilyenkor a saját előrehaladásodat lelassítva. 

Mindkét óratípusnak megvannak tehát az előnyei és a hátrányai, mindkettőt érdemes gyakorolni, mind tanulóként, mind oktatóként. Az Atma Centerben arra fogunk törekedni a jövőben, hogy reggelenként Mysore Astanga órára legyen lehetőségük járni az érdeklődőknek, délután pedig vezetett órákra, és fokozatosan belevegyék a rendszeres gyakorlásukba a teljes első és második sorozatot, illetve a harmadik és további sorozatok minél több elemét. 

Srí Krisna Pattabhi Jois

Srí Krisna Pattabhi Jois (1915-2009)

1915 júliusának teliholdas napján (26-án), Guru-púrnima napján született. Kis falujában, Kowshikában kb 500 ember lakott, egy Visnu, egy Siva és egy Ganésa-templom van benne. Apja asztrológus és pap volt, akinek irányítása alatt már kis korától a Védákat és a hindu szertartásokat tanulmányozta. 12 éves korában (1927-ben) látta először Krisnamácsárja jógabemutatóját az iskolájában. Másnap elment hozzá, és a következő két évben minden nap leckéket vett tőle. 14 éves korában, szent zsinór-szertartását követően Mysore-ba ment Krisnamácsárja után.

A Mysore-i szanszkrit egyetemre szeretett volna járni, és két évig koldult, hogy az órákat látogathassa. 1930-ban újra találkozott gurujával egy jógabemutatón, és folytatta tanulmányait. A Mysore-i Majaraja, Krishnaraja Wodeyar a jóga és Krisnamácsárja nagy rajongója volt, mivel Krisnamácsárja kezelte ki a betegségéből. A királyi udvarban nyitottak egy jógasálát, amelyet 1937-től Pattabhi Jois vezetett, egészen 1973-ig. Közben a Maharaja támogatásával a szanszkrit nyelv  professzora lett belőle.

1937-ben megházasodott, felesége, Savitramma szintén tanult papi családból származott. 1948-ban költöztek Laxmipuramba, a régi sálába. Három gyerekük volt, Manju, Ramesh és Saraswathi. Saraswathi nevű lányának van egy fia, Sharath (jelenleg ő a Mysore Shala vezetője), és egy lánya Sharmilla, aki Bangalore-ban tanítja az Astanga jógát. Manju Jois Amerikába házasodott, ott él, és a világot járva tanít. Rameshről úgy tudom, hogy már nem él.   

1964-ben talált rá az első nyugati tanítványa, egy Andre van Lysbeth nevű belga ember (1919-2004), és két hónapig tanulta nála az első és második sorozatot. 1972-ben David Williams és Norman Allen, Pattabhi következő nyugati tanítványai találkoztak Manjuval egy jógabemutatón, Pondicherry-ben. 1973-tól kezdve tanultak Nancy Gilgoffal együtt Pattabhinál Mysore-ban. 1975-ben Pattabhi és Manju életükben először Amerikába utaztak. Utána többször utaztak Amerikába és máshová is workshopokat tartani, és egyre több tanítvány érkezett Mysore-ba is. 2002-ben nyitották meg az új sálát, melyet most K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute-nak neveznek. Gokulamban, Mysore előkelő negyedében található, és egyszerre 150 ember fér be a terembe. 2009 májusában Guruji már hetek óta nem evett, és elhívta az összes fő tanítványát, hogy végső búcsút vegyen tőlük. 2009. május 18-án délután 2.30-kor hagyta el a testét, egy igaz jógi módjára készülve a végső utazásra. Lelkiismeretes, komoly tudású mester volt, aki nagyon sokat tett azért, hogy az Astanga vinyásza jógát megmentse az utókor számára. Remélhetőleg képzett tanítványai és követői folytatják az általa kijelölt utat, és  még több ember számára teszik elérhetővé az Astanga jóga ősi művészetét.

A halhatatlan lélek

"A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el." (Bhagavad-gítá 2.20.)

Tegnap értesültem édesapám hirtelen haláláról, és ennek kapcsán elgondolkodtam a lélek halhatatlanságán és kettőnk kapcsolatán. Moszkvában dolgozott, a magyar kereskedelmi kirendeltséget vezette. Ebben az évben készült nyugdíjba, és orosz feleségével hazalátogattak 1-2 hétre autóval. Visszafelé úton tegnap Szmolenszknél érte őket autóbaleset, egy előzésnél összeütköztek egy szembejövő teherautóval. Apám a helyszínen meghalt, mostohaanyám az intenzíven fekszik, de azt mondják, helyrejön. A kép nem apámról készült, hanem egy boldog jógiról, remélem apám is az lesz következő életében!

Apám tipikus kommunista neveltetésű volt, bár anyám és apám nagyszülei is hívők. Ő inkább csak a materializmusban hitt, és kötelességtudó, jó munkásember volt. Még fiatal gyerek voltam, amikor kiküldetésbe mentünk Moszkvába, és tinédzserkorom alatt többször töltöttem kint éveket velük. Az én lelki keresésem kb 17-18 éves koromban kezdődött, több vallás szentiratait áttanulmányoztam, elkezdtem jógázni. Ez is Moszkvában történt 1988-89-ben. Egy orosz jógakönyv alapján gyakoroltam otthon, és az orosz "rozmár-klub" tagjait utánozva a fagyos novemberben egy szál rövidgatyában mentem futni és megmártóztam a Moszkva-folyóban. Az erkélyünkön aludtam hálózsákban. Azt gondoltam, a jógi élete az extrém lemondásról szól. Ehhez képest mostanság 36 fokban szeretek jógázni. Apám rámhagyta a dolgot, mindig kiszolgálta extrém megnyilvánulásaimat.

Nullás vércsoportú, oroszlán azscendensű ember lévén, született húsevőnek tartanak, és 18 éves koromig tényleg sok húst ettem. Aztán barátnőm unszolására egyik napról a másikra vegetáriánus lettem. Mondtam apánmak, hogy ezentúl csak zöldséget fogok enni. Ezen enyhénszólva kibukott, mert ott sorakoztak a mélyhűtőben a lefagyasztott húsok, amiket nekem vett. Végül bevette a kanyart, attól kezdve szigorú vegetáriánus diétán éltem. Ennek lelki háttere később világosodott meg előttem. Amikor megismerkedtem a Krisna-tudattal (szintén Moszkvában, 1990-ben), akkor titokban kellett tartani, hogy oda járok, mert apámék féltek, hogy elbocsájtják őket az állásukból. Így inkább nekik is hazudtam, és úgy jártam vasárnaponként a moszkvai Krisna-gyülekezetbe. Tetszett a mantrázás, elkezdtem otthon gyakorolni. A négy szabályt is benyeltem egy idő múlva (tilos a nemi élet, húsevés, kábítószer és a szerencsejáték). Egyszóval, elkeztem jógi módjára élni.

1990 őszén, az egyetemi "betakarítási" szünet alatt hazajöttem Magyarországra, és megkerestem az itteni krisnásokat. Három nap után úgy döntöttem, beállok szerzetesnek, hagyom az egyetemet meg a világi karriert. Apámékat nem is értesítettem, de valahogy megtudták. Hazajöttek ők is, elkeztek lebeszélni. "Miből fogsz megélni, fiam?" - szegezte nekem a kérdést apám. Nam bírta a hippi-hangulatot. Nem hitt benne, hogy Krisna mindenkit fenntart. Azt akarta, hogy legyen egyetemi doplomám és rendes szakmám, egzisztenciám. Ez engem azonban nem nagyon érdekelt akkoriban. Végül rávettek, hogy utazzak ki Moszkvába, kérjek egy év halasztást az egyetemen, hátha meggondolom magamat. Érdekes módon anyám, aki általában megvédett apám dührohamai esetén, sokkal ellenségesebben viszonyult "krisnásságomhoz", mint apám. Ő liberálisabb volt, míg anyám úgy érezte, Krisna "elszerette" tőle a fiát. Beteg is volt már akkoriban, harmadszorra kapott rákot. Elsőnek akkor lett beteg, amikor velem terhes volt. Kikezelték a tüdődaganatból. Utána nyirokmirigy-daganatot kapott. Abból is. A harmadik azonban már elvitte.

1990 novemberében végül sikerült nagy nehezen visszaevickélnem Budapestre, és végérvényesen krisnás szerzetes lettem. Anyám ugyanabban az évben decemberben meghalt. Ekkor apám kissé összeroskadt, mivel mindene volt a család és a munka. A fia krisnás, a felesége halott - nem tudta, miért küzdjön tovább. Depresszióba esett, de én úgy láttam, ez jót tett a lelki fejlődésének. Egyik hazalátogatásán elkezdte nekem magyarázni, hogy nem létezik, hogy csak az anyag van. Kell, hogy legyen valami magasabbrendű elv, ami túl van az anyagon. Ez totál ellentmondott egész eddigi neveltetésének és világképének.

Egy éven belül azért megoldotta az életét, feleségül vette az orosz doktornőt, aki anyámat kezelte, meilőtt meghalt. Nagyon kedves hölgy, apám jó társra lelt benne. Neki is volt egy nálam pár évvel fiatalabb lánya, nemsokára mindketten megházasodtunk, én itthon, mostohatesóm Moszkvában alapított családot. Most már apám sem unatkozott, jöttek az unokák. Idén készültek hazatelepülni a feleségével, új házat épített a telkén, amiben most már persze nem fog lakni. Nehezen tudtam volna apámat otthon ülő nyugdíjasként elképzelni, mindig is a munka hőse volt. Olyan, mint én. Ahogy mondtam, liberális ember volt, elfogadta az életmódunkat, az se aggasztotta, hogy a kislányunknak nem adunk húst. Sokat segített nekem mindenben. Persze egy olyan ember számára, aki a szeretetet és a törődést anyagi módszerekkel tudja csak kifejezni, a halál egy váratlan élmény lehet. Remélem, azért jó helyre kerül a lelke, és következő életében elkezdheti ő is az önmegvalósítás útját járni. Imádkozni fogok Krisnához, hogy így legyen. Végezetül még néhány vers a Bhagavad-gítából a halhatatlan lélekről:

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Művelt beszéded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem érdemes bánkódni. A bölcsek nem keseregnek sem az élő, sem a halott felett. (2.11.)

Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás. (2.13.)

Az igazság látnokai arra a következtetésre jutottak, hogy a nem létező [az anyagi test] számára nincsen állandóság, az örökkévaló [a lélek] pedig változatlan. Erre mindkettő természetének tanulmányozásával jöttek rá. (2.16.)

Tudd meg, hogy az, ami áthatja az egész testet, elpusztíthatatlan! E halhatatlan lelket senki sem képes megsemmisíteni. (2.17.)

Ahogy az ember leveti elnyűtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe. (2.22.)

A lelket semmilyen fegyver nem képes feldarabolni. Tűz nem égetheti, víz nem nedvesítheti, és szél sem száríthatja. (2.23.)

Az egyéni lélek törhetetlen, feloldhatatlan, és sem megégetni, sem felszárítani nem lehet. Örökkévaló, mindenhol jelen van, változatlan, rendíthetetlen és örökké ugyanaz. (2.24.)

Úgy mondják, hogy a lélek láthatatlan, felfoghatatlan és változhatatlan. Ezt tudván nem szabad bánkódnod a test miatt. (2.25.)

A lelket az egyik csodálatosnak látja, a másik olyannak írja le, a harmadik azt hallja róla, hogy csodálatra méltó, míg mások egyáltalán nem értik még azután sem, hogy hallottak róla. (2.29.)

Óm mantra

Az Óm transzcendentális hangvibráció, az univerzum első hangja. A védikus filozófia szerint az Abszolút Igazság három aspektusban tapasztalható meg: Brahman, Paramátmá és Bhagaván. Az első aspektus, a személytelen Brahman az Óm hangvibrácó formájában nyulvánul meg ebben az univerzumban, és ezért az Óm vibrálásával elérhetjük a Brahman tudatállapotot.

Az Ómot Pránavának is nevezik, ami azt jelenti, hogy fenntartja az életet és jelen van a légzésben. Az Óm mantra a tudat négy állapotát is képviseli: ébrenlét, álom, mélyalvás és a Turíja, vagyis a negyedik tudatállapot, ami túl van ezeken. Az A hang az ébrenlét tudatállapotát jelzi. Az U az alvás tudatállapotát, az M pedig a mélyalvást. Az Óm utáni csend a tudat negyedik állapotát jelzi.

Az Óm szimbólum is hasonlóképpen tartalmazza e négy tudatállapotot. Az ébrenlétet, és ezzel együtt az anyagi szintet az alsó és a bal oldali kunkorok, az A betű képviseli. Az álmot, és ezzel együtt a mentális, finomfizikai szintet a jobb oldali, vízszintes kunkor, vagyis az U betű képviseli. A csandra, vagyis a szimbólum tetején levő fekvő félhold a mélyalvás tudatállapotát jelzi. Ebben az állapotban a lélek nem tudatos a létezéséről sem. Ezt az állapotot szeretnék elérni a buddhisták, és ezt nevezik nirvánának, vagyis kilobbanásnak. A lélek örök, és nem képes megsemmisülni, de elfeledkezhet létezéséről a szusupti, vagyis a mélyalvás tudatállapotában. Az anuszvára, vagyis a szimbólum fölött elhelyezkedő pont a végtelenül parányi lelket, a Brahmant képviseli, és ezzel együtt a negyedik tudatállapotot, amikor a lélek az eredeti, transzcendens önvalóját tapasztalja.

Az Óm képviseli a hindu szentháromságot: A - Brahmá (teremtés), U- Visnu (fenntartás), M - Siva (pusztítás), és ezzel együtt minden hármas aspektust, pl. múlt, jelen, jövő, vagy a három gunát (anyagi minőséget): radzsasz (szenvedély), szattva (jóság) és tamasz (tudatlanság).

Az Óm mantrát vibrálhatjuk csendben (elmében), például relaxáció vagy pránájáma közben, a légzés ritmusára, vagy a belégzés, kilégzés és légzésvisszatartás ütemét számolva, vagy vibrálhatjuk hangosan. Ilyenkor a hangokat fokozatosan kell egymásba olvasztani: aaa-ooo-uuu-mmm. A rezgésnek a fejünk közepéből, a korona-és homlokcsakra találkozásából kell kiindulnia, és végig kell rezonálnia a gerinc mentén. Énekelhetjük is az Om-ot különböző hangmagasságokban.

A Mándúkja Upanisad a következőképpen magyarázza az Óm jelentését:

1. Harih Óm! Az Óm a világ, az egész univerzum, minden létező. Tisztán megmagyarázva: Minden, ami a múlt, a jelen, vagy a jövő, igazából az Óm. És bármi más, ami az idő hármas felosztásán túl van, szintén az Óm.

2. Mindez valójában a Brahman. Az Átman (egyéni lélek) a Brahman. Az Átman négy negyedre oszlik.

3. Az első negyed a Vaisvánara, amely az ébrenlét állapotában létezik, amely tudatos a külső tárgyakról, hét testrésze van, tizenkilenc szája, és a durva fizikai tárgyakat tapasztalja.

4. A második negyed a Taidzsjasza, amely az álom állapotában létezik, amely tudatos a belső tárgyakról, hét testrésze van, tizenkilenc szája, és a finom fizikai tárgyakat tapasztalja.

5. A mélyalvás állapota az, amelyben az alvó nem vágyik semmilyen tárgyra és nem is lát semmilyen álmot. Ez a harmadik negyed a Pardzsnyá, amely a mélyalvás állapotában létezik, amelyben minden tapasztalat egyesül, amely igazából a tudat összessége, amely gyönyörteli és a gyönyört tapasztalja, és amelyik az álomról és ébrenlétről alkotott tudáshoz vezető ajtó.

6. Ő mindennek az Ura. Ő mindennnek a tudója. Ő a belső irányító. Ő mindennek a forrása, mert Belőle származik az összes lény, és benne merülnek el végül.

7. A Turíja nem az, amelyik tadatos a belső (szubjektív) világról, és nem is az, amelyik a külső (objektív) világról tudatos, sem az, amelyik mindkettőről tudatos, sem az, amelyik a tudat összessége. Nem a tudat, és nem a tudat hiánya. Érzékelhetetlen, elmondhatatlan, megnevezhetetlen, felfoghatatlan és leírhatatlan. Ő a tudat lényege, amely az önvalóként a három állapotban megnyilvánul, minden jelenség megszűnése, a teljes béke, teljes gyönyör és mentes a kettősségektől. Ezt nevezik Turíjának, vagyis a tudat negyedik állapotának. Ez az Átman, és ezt kell megvalósítani.

8. Ugyanez az Átman, amely eddig négy negyedre osztottként volt leírva, most az Óm szempontjából lesz leírva. Az Óm is betűkre oszlik. Az Átman negyedei ugyanazok, mint az Óm betűi, és az Óm betűi ugyanazok, mint az Átman negyedei. A betűk az A, U és M.

9. A Vaisvánara Átman, amelyik az ébrenlét állapotában létezik, az A, az Óm első betűje, mivel mindent átható, és az első betű. Annak, aki ezt tudja, minden vágya beteljesül, és az első lesz a legnagyobbak között.

10. A Taidzsjasza Átman, amelyik az álom állapotában létezik, az U, az Óm második betűje, mivel magasabbrendű és a középső. Az, aki ezt tudja, magasabbrendű tudásra tesz szert, mindenki egyenlően bűnik vele, és a családjában senki sem lesz tudatlan a Brahmanról.

11. A Pardzsnyá Átman, amelyik a mélyalvás állapotában létezik, az M, az Óm harmadik betűje, mivel a mértéket jelzi, és minden benne oldódik fel. Az, aki ezt tudja, képes mindent megmérni, és mindent képes befogadni.

12. A Turíja (a negyedik negyed) részek és kapcsolatok nélküli, benne minden jelenség megszűnik, teljes jósággal rendelkezik és mentes a kettősségektől. Ez az Óm az Átman maga. Az, aki ezt tudja, önvalóját az Átmanba meríti.

Yoga Korunta

Ez a legendás írás az Astanga vinyásza rendszer állítólagos alapja. Egyik korábbi blogomban már felemlegettem az evvel kapcsolatos nézeteket, most ismét összefolglalom. Srí Krisna Pattabhi Jois állítása szerint a Yoga Korunta egy szanszkrit nyelvű írás, a szerzője Vamana Rishi. Eddig Ok, attól eltekintve, hogy még soha nem hallottam Vamana Rishiről, mént védikus bölcsről, de ez lehet, hogy csak az én hiányosságom. Pattabhi szerint az írás egy péndányát gurujával, Krisnamácsárjával együtt megtalálták a kalkuttai könyvtárban, pálmalevelekre írva, amelyeket összerágtak a hangyák. A levelek olyan állapotba kerültek, hogy már nem lehetett megmenteni őket, így senki nem tud az írás jelenleg létező, olvasható, tanulmányozható példányával szolgálni.

Krisnamácsárja életrajzában (Yoga of the Yogi, Kausthub Desikachar) említve van a Jóga-korunta, és azt írják, hogy Krisnamácsárja Tibetben tanulta meg a gurujától, Ramamohan Brahmacaritól. A hét és fél év alatt, amíg ott volt, több, jógával kapcsolatos írást is meg kellett tanulnia kívülről. A később Kalkuttában talált írás (bár erről a fent említett életrajz nem számol be) csupán megerősítette Krisnamácsárjában az írás létezésébe vetett hitét. Amikor Krisnamácsárja Mysore-ban tanított, két könyvet is publikált Yogasana és Yoga Makaranda néven. Ezekben említi a Yoga Koruntát, de ez az összes nyomtatott forrás, amit ezzel kapcsolatban fel lehet lelni. Nekem egyébként kísértetiesen összecseng a Yoga Korunta és a Yoga Makaranda címe. Srivatsa Ramaswami (The Complete Book of Vinyasa Yoga) szerint, aki szintén Krisnamácsárja tanítványa, a Pattabhi által oktatott sorozatok ez utóbbiban vannak benne (legalábbis négy). Az utolsó kettőről (Advanced C és D) legfeljebb azt feltételezhetjük, hogy Krisnamácsárja személyesen tanította meg Pattabhinak. A régi tanítványok (pl. David Williams) szerint összesen négy sorozat volt.

Tehát elég nehéz igazolni, hogy a Yoga Koruntának van-e (vagy volt-e) írott példánya, bár ez önmagában nem feltétlenül jelenti, hogy nem létezett. Az előző korokban eleve tilos volt leírni a védikus írásokat, csak szóban lehetett átadni. Szóbeli hagyományban is létezhetett, de persze nem tudjuk, hogy pontosdan mi lehetett benne. Sokan azt állítják (pl. Matthew Sweeney, Vinyasa Krama), hogy Pattabhi nem láthatta a Yoga Koruntát, még akkor sem, ha létezett. Ettől persze még megkaphatta a tudást Krisnamácsárjától. Érdekes tény például, hogy BKS Iyengar, Krisnamácsárja másik nem kevésbé híres tanítványa szinte megszólalásig ugyanazokat az ászanákat mutatta be Ligth on Yoga című korszakalkotó könyvében, amiket az Astanga rendszerben gyakorlunk. Persze Iyengar kihagyta a vinyászákat, és a dristi, bandha és légzés nincs annyira összekötve és kiemelve nála, mint Pattabhinál.

A másik vitatott dolog, hogy mennyi köze van Patandzsalinak az Astanga Vinyásza rendszerhez. Más szavakkal Patandzsali idejében csinálták-e ezt a sokféle ászanát és vinyászát, amit most? Sokan azzal érvelnek, hogy az ő korából csak egy-két ülőpozícióról találunk említést. Az én álláspontom az, hogy a "nem említés" nem bizonyítja azt, hogy nem voltak ászanák, vagy nem ismerték őket. Éppenséggel azt is bizonyíthatja, hogy a gyakorlásuk annyira elterjedt és kézenfekvő volt, hogy Patandzsalinak elég volt már csak a magasabb aspektusokra koncentrálnia szútráiban. Számomra éppen egy másik írás, amit hitelesnek fogadok el, a Yoga-rahasya bizonyítja, hogy a kiterjedt ászana-rendszer nem csak 4-500 éves. Erre az írásra egyébként szintén Krisnamácsárja talált rá, vagyis korábban nem ismerték írott formáját, csk azt tudták, hogy van. Nathamuni, a mű szerzője a 9. században élt, és ez a szanszkrit nyelvű írás több tucat, az Astangában is használatos ászana nevét sorolja fel. Szóval én úgy gondolom, hogy bátran nekivághatunk az első sorozatnak, ha már megy, akkor a másodiknak, stb. Ha netalántán mind a hat megy, akkor pedig lehet még további ászanákat gyakorolni, vagy akár saját sorozatokat összeállítani. Az Úr Síva 8 400 000 ászanát hajtott végre, ezzel talán mi is elleszünk egy darabig.

Adidas Jóganap Beszámoló

Elérkezett a nagy nap. Persze biztosan még sok ilyen nagy nap lesz az életünkben, de azért erre mindhárman készültünk. Valamivel kilenc után értünk ki a Népligethez. Legalább 20 percet kellet még begyalogolni, mire megtaláltuk az Építők SC-t. Vagy 30 éves, lepukkant komcsi sporttelep. Megtaláltuk Valicskó Ferit, az egyik főszervezőt, aki közölte, hogy megváltozott a program, és a szabadtéri színpadon leszünk 10-től. Tegnap már leégtem otthon a kertben, most még nem hiányzott egy napszúrás. Ráadásul a technikus srác bejelentette, hogy a fejmikrofonnal nem mehetek a hangfal elé (tehát az emberek közé), mert gerjed. Köszi. Végül kipróbáltuk, szerencsére működött. Már gyülekeztek az emberek, tisztes 5 méteres távolságban letelepedtek. Pár ismerős arc, és egy csomó új.

Sunny Ashtanga



A hőmérőm 29 fokot mutatott, veszettül sütött a nap. Végül nem mentünk fel a színpadra, mert a focipályán kívül volt, inkább beálltunk a fűbe az emberek közé. Ágit és Nórit direkt oldalt állítottam, mert úgy sokkal jobban látszik, hogy mit csinálnak. Ha valaha is jógabemutatót kell tartanotok, mindig oldalt álljatok, mert szemből szinte semmit nem látni belőletek, ez a tapasztalat. Szóval elkezdtük. 3-3 napüdvözlet, utána az álló sor végig, és a föld-gyakorlatok nagy része. Az órán kb 50 és száz közötti ember vett részt, nem volt időm megszámolni, de legalább 10 sorban álltak. A füves talaj egész jónak bizonyult, az egyik hátra vinyászánál majdnem ott is maradtam kézenállásban. Az emberek egész jól vették a kanyarokat, pedig pörgős óra volt. Egy pár gyakorlatot kihagytunk, hogy beleférjünk az egy órába, de így is egész kerek lett az óra. Pár férfi is volt, aminek nagyon örültem. Szerintem az Astanga elég férfias jógairányzat, simán járhatna rá több srác is. Volt egy fiú, félmeztelenül csinálta a vinyászákat, elég profinak tűnt, látszott, hogy már tudja a sorozatot. A többiek is lelkesen csinálták, csak a polifoam csúszott egy kicsit, amit a Wellonline-osok osztogattak. Lenyomtuk az órát, három híd is belefért, meg a befejező gyakorlatok egy része. A fejenállást kihagytam, nehogy elboruljanak. Utána Ági és Nóri körbeszaladtak a szórólapokkal, általában tetszett az embereknek. Csak a fényképezőgépet felejtettük el elővenni, úgyhogy a saját óránkról pont nincs képem. A fenti képet is később csinálta rólam az Ági. Szerencsére óra után odajött a Juventus rádió fotóriportere, hogy csináljunk egy pár jógaképet az egyik műsorvezetőjükkel. Megbeszéltem vele, hogy átküldi nekem a képeket, amiket óra közben csinált. Utánunk Ozorák Zsuzsi következett, kismama-jógát tartott a napfényes délelőttön. Róla azt kell tudni, hogy Iyengar-oktató, és szeptembertől nála fogjuk tanulni az ászanákat a Bhaktivedanta Főiskola jógamester-szakán. Bemutattam neki Ágit, mint leendő hallgatót, aztán hagytuk kibontakozni.



Keving Gardiner, ős-Iyengaros

Bevonultunk a tenisz-csarnokba, ott volt a fő színpad. Úgy döntöttünk, hogy többet ma nem megyünk ki a szabadtérre, elég volt az UV-ból. Itt Kevin Gardiner tartott órát, Magyarországra szakadt Amerika-fia, kb 60-70 éves lehet (vagy mit tudom én!) A barátnője, Répássy Erika viszont 30 körüli, ő fordította az órát. Tadászanával kezdtük, kb 10 percbe tellett Kevinnek, mire elmagyarázta, hogy milyen irányba feszítsük a talpbőrünket, és a sarkainkat milyen mélyre gyökereztessük a föld középpontja felé. Megcsináltunk egy pár álló gyakorlatot, hasonlóan részletes anatómiai magyarázattal kísérve. Kb úgy éreztem magamat, mint egy boncteremben. Ági élvezte, mert ő is anatómia-mániás. Az 5-10 percenkénti egy gyakorlat közben a karjainkat végig oldalsó középtertásban kellett tartani, úgyhogy a vállaim már kezdtek begörcsölni. A tipikus Iyengaros beugrást Tadászanából terpeszbe is elsütötte vagy ötször. Az a lényeg, hogy lelkes volt. Meg akartam hívni az ászana-bajnokságra bírónak, de kiderült, hogy Indiában lesz novemberben, így idén biztos nem fog bíráskodni. Óra után átzörgettünk a kézilabda-terembe Tom Hoppel Astanga-órájára. Jó kis bemelegítés a 13 órási bemutatóra, amit még a nagyszínpadon fogunk tartani.

Tom Hoppel és tolmácsa

Ennek a bejegyzésnek külön története van. Ma hívott fel Tom, hogy látta a blogot, és nem elégedett. Azt kérte, hogy vegyem le a képét, nem tudom, miért nem tetszett neki. Szerintem jó kép volt. Mindegy, feltettem egyet helyette, amit ő küldött a hírlevelében, remélem, ez ellen nincs kifogása. A többi részt is kicsit átírom, kérése szerint.

Tom Hoppel szintén amerikai állampolgár. Én nem értem, hogy ezek a bevándorlók, akik évek óta élnek Magyarországon, miért nem képesek megtanulni magyarul, biztos gizdaságból. Mindenesetre Hoppel is angolul beszélt, és a csaj, aki mellette állt a színpadon (asszem Tímeának hívják, ő mutatta az ászanákat) szintén nem sokat bírt lefordítani. "Érintsük a chint a chest-hez"- kb ilyen beszólásai voltak (már amikor fordított). Elismerem, nem könnyű egyszerre végigcsinálni egy Astanga-órát és még fordítani is. Mindenesetre Tom egészen aktív volt (önmagához képest), meglátszott, hogy éppen most gyakorolt két hónapot Indiában. Szóval Tom lelkesen emelgette a lábát, lótuszozott, csavarta a gerincét stb. Mindez az ő combméretével és hamstringjével nem kis mutatvány (erről persze senki nem tehet, születési adottság, és amúgy sem ez a test vagyunk). Régebben járt hozzám Agnira, onnan tudom. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem teszi oda magát. Igenis odateszi, azt kell hogy mondjam, tavaly szeptemberhez képest egy csomót fejlődött (azóta ismerem). Mindenesetre megcsináltatta velünk a tíz napüdvözletet, amitől most már a tricepszem is jól lefáradt, aztán csináltunk egy pár előrehajlítást. A végét egy kicsit összekuszálta, az utpluthi után csináltunk a befejezőkből egy párat, stb. Savászana nem volt, csak három Óm a végén, meg három Sánti. Elég sajátságosan nyomják az Óm-ot, A-óóóóóóm, és az ó-nál hirtelen felviszik a hangmagasságot vagy két hanggal. Vége volt, szaladtunk vissza a teniszcsarnokba, mert Ferinél kialkudtuk, hogy tarthassunk egy negyed órás bemutatót a nagyszínpadon ebédszünetben.

Remélem, így már jó lesz e bejegyzés. Még annyit tennék hozzá, hogy ma az internet és a szabad vélemény-nyilvánítás korában senki sem várhatja el, hogy az emberek ne mondják el róla a benyomásaikat. Én is vállalom minden nyilvános szereplésemet (és az összes jógaórámat), és ünnepélyesen megígérem, senkit sem fogok letorkolni vagy megutálni azért, mert elmondja a véleményét. Mellesleg az én blogomat is lehet kommentálni, bátorítottam is Tomot, hogy írjon egy kommentet, de nem volt hajlandó. Inkább úgy gondolom, hogy fejlődni tudok, ha odafigyelek mások megnyilvánulásaira, még akkor is, ha szubjektívek. A magam részéről azt gondolom, hogyha egy tanár egy ászanát tanít, akkor minimális elvárásként saját magának is meg kell tudnia csinálni, vagy legalábbis buzgón törekednie arra, hogy elsajátítsa. Nálam egy tanárnak az a sztenderdje, hogy mindennap gyakorol, és azt oktatja, amit gyakorol. Egy órán meg kell, hogy tudjon mindent rendesen mutatni, és meg kell, hogy tudja igazítani a gyakorlókat. Tudom, hogy egy Mysore órán a tanár nem mutogatja az ászanákat, de ez nem jelenti azt, hogy nem gyakorolja, és nem tudja megcsinálni. Persze kényelmesebb csak magyarázni meg igazítani, de szerintem nem becsületes dolog ezért elkérni a pénzt. 70 éves kor fölött megengedhető.

Astanga-bemutató - kisebb zökkenőkkel

A nagyszínpadon még éppen az Iyengaros csapat bemutatója zajlott, Kevin tanítványai nyomták a színpadon vagy öten. Amennyire néztem, egész jól csinálták. Volt egy srác is, az különösen szépeket csinált, íme egy kép róla.





Mikor lejöttek, felnyomultunk. Az utóbbi héten mindhárman kidolgoztuk a kis 15 perces bemutatónkat, egy párszor el is próbáltuk. Napüdvözlettel kezdtük, utána mindenki csinálta a maga kis sorozatát, kb 20-24 gyakorlatot, vinyászákkal. Én jó nehezet raktam össze, az elején egy csomó hátrahajlítással, utána kartámaszokkal, a végén lótuszos gyakorlatokkal. A kartámaszoknál már alig maradt erőm tartani magamat, az előző három jógaóra kissé megviselt. Valahogy azért végigcsináltam, fel is vettük videóra. Itt megnézhetitek a Youtube-on. Láttam, hogy a lányok már kifogytak a repertoárból, úgyhogy az utolsó Astavakrászana után én is inkább kihagytam a többit, és egy Jógamudrászanával befejeztem. Meghajoltunk, taps, gratulációk. Így utólag visszanézve a videót, nem vagyok annyira elégedett magammal. Nem baj, jövőre jobbak leszünk. Hoppel is írt egy sms-t, hogy tetszett neki. Ebédszünet lévén, úgy döntöttünk, hogy pihenünk és táplálkozunk egy kicsit. Nóri hazament tanulni, mi Ágival még maradtunk Pórffy Csaba délutáni Astanga-órájára.



Pórffy Csaba - Smiley Ashtanga

Beborultunk a kézilabda-terembe egy kicsit pihizni, éppen Pilates-óra zajlott. Elrágtam 1-2 műzli-szeletet, meg egy almát, hogy legyen még erőm. Nem tudtam, hogy ez a vigyorgós (vagy inkább mondjuk azt, hogy mosolygós?) srác fogja az órát tartani. Vagy kétszer volt nálam Astangán az Atmában, lelkesen csinálta, de még van mit fejlődnie. Felálltunk Tadászanába, a hangszórókból megszólalt Guruji (Pattabhi Jois) hangja. Óm ... Vandé gurúnám csaranáravindé ... Úgy hírlik, nincs mostanában jó bőrben Guruji, pár hete nem eszik, és magához hívta a fontosabb tanítványait a világ különböző részeiről. Legfrissebb képein elég sovány már, és 57 éves kora óta nem gyakorol.

Utána Csabi konnyed stílusban elkezdett minket az Uddzsájíra tanítani. Nos, én eddig azt hittem, hogy én rövideket lélegzem, de Csabi kb kétszer olyan gyorsan vette a levegőt, mint én. A belégzései rövidek voltak, és az orrában fütyültek, a kilégzését beledörögte a mikrofonba, mint Darth Vader. Szerintem az Uddzsájí nem csak a mennydörgésről szól, hanem a mélységről is. És azt mondta, hogy belégzésnél húzzuk be a hasunkat, ami szerintem nem jó, és talán magyarázatot is ad a rövid belégzésére, hiszen ha behúzod a hasadat, a belek felfelé nyomják a rekeszizmot, és a tüdő térfogata lecsökken. Így egy felszínes mellkasi légzést kapsz, aminek semmi kapcsolata nem tud lenni a bandhákkal. A Szúrja-namaszkár B-be egy légzésciklussal többet rakott, így nem jött ki 17-re a vinyásza. Nem tudom, hol tanulta ez az Astangát, de Mysore-ban biztos elhajtották volna. Nem csak Sarath, de még Ajay is. A vinyászák előtt szét kellett rakni a lábunkat lebegőülésben, ezt sem vágtam, hogy mire szolgált. Csináltatott egy úgynevezett "fél" vinyászát, ami maximum egy negyed volt, mert letetted a kezedet, szétdobtad a lábadat a levegőben, megemelted a csípődet, és vissza. Ez amolyan nyugdíjas változata a rendes fél vinyászának (hátraugrás, csaturanga, felfelé néző kutya, lefelé néző kutya és előreugrás). A teljes vinyásza pedig az, amikor felmész egészen álló helyzetbe, meg vissza. Szerintem egy kicsit elkomolytalankodta az órát, de végülis nem bántam, fotózgattam jobbra-balra. Fáradtak is voltunk már, úgyhogy óra után hazajöttünk. Voltak még mások is, akikről lemaradtunk (Velev Tomi Power-jóga, Németh Gergő Gerinc-jóga, és Vadász Ákos Iyengar) de őket már ismertem végülis. Folytatás a Wellbeach-en, június közepén. Egy pár képet még idebiggyesztek a végére.



Sorrendben: Ági, Nóri és egy fáradt lány a nap délutánján. Jólesett, holnap folytatjuk. Aki most ismerkedett a jógával, azt remélem, hogy még viszontlátom az Atmában, aki már gyakorol, azt meg a jógaversenyen.

Derékcsigolyák

A gerinc egyik legmozgékonyabb (és ugyanakkor legérzékenyebb) szakasza a lumbális (ágyéki) szakasz. Ez a szakasz öt csigolyából áll, alul a keresztcsonthoz kapcsolódik, felül pedig a háti csigolyákhoz. A háti csigolyákhoz bordák is kapcsolódnak, míg az ágyéki szakasz szabadon áll, csak izmok veszik körül. Így pl. a háti szakasz kevésbé hajlik, de jobban csavarodik, mint az ágyéki szakasz. A farkcsonti csigolyák sok terhet nem visznek, a keresztcsonti szakasz pedig a csípőkhöz ízesül, így szinte minden terhet átad a combnyakra. Következésképpen a felsőtest terhét elsősorban az ágyéki csigolyáknak kell viselniük. Az átlagember állva és széken ülve tölti élete java részét, így az ágyéki csigolyákat egyoldalú terhelésnek téve ki. A legtöbb embernél ezért deréktáji gerincproblémák alakulnak ki, pl. porckorong-sérv. 

A hagyományos sportok, pl. futás, aerobic, szintén hozzájárulnak a derék terheléséhez, hiszen az ugrásnál és kiváltképp a földre érkezésnél a felsőtest súlya hirtelen ránehezedik az ágyéki csigolyákra. Ez tovább súlyosbíthatja a derékproblémákat.

Sokan azért kezdenek jógázni, mert tudják, hogy itt nincs ugrálás, és a derekat nem terheljük, illetve a gerincet érő sokoldalú terhelés jót tesz a csigolyák anyagcseréjének, mozgékonnyá teszi a hátat. Az Astangánál azonban oda kell figyelni egy pár dologra. Az egyik a hátraugrás csaturangába. Mivel itt a súlypont jóval a tenyerek mögé kerül, nem tudunk sokat a karokra terhelni, mint pl. az előreugrásnál. A lábak (lassan vagy gyorsan - a súlypontemeléstől és a bandhától függően) a földbe fognak csapódni. Ilyenkor a csapódás hatása a lábakon keresztül a medencére, majd az alsó hátra adódik. Kivéve, ha az ülőcsontok magasabban vannak, mint a derék. Tehát, ha nam akarjuk a derekunkat terhelni a hátraugrásnál, akkor szinte lefelé néző kutyába kell hátraugrani, és utána eresztjük le a csípőt, ha már a lábujjak a talajon támaszkodnak. Meg kell tanulnunk a test első felén szorosan tartani az izmokat, mert ha gyengék, akkor magában a csaturangában is összeesik a gerinc, és a hasunk leér a földre. Teljesen vízszintes vonalban kell lennie az egész testnek. Ha egy picit följebb van a csípő, mint a váll, az még inkább védi a derekunkat. 

Az első gyakorlatsorban nincs túl sok hátrahajlítás, az előrehajlításoknál azonban vigyáznia kell annak, akinek derékproblémái vannak. A gerincet nem szabad előregörbíteni, hanem teljesen egyenes derékkal, csípőből kell előrehajolni. Ha betartjuk a dristit, vagyis a lábujjakra nézünk előrehajlításnál, az segít az egyenes hát megtartásában. Én az álló gyakorlatok vinyászáiban szoktam egy kicsit hátrahajlítani (pl. a praszárita pádottánászanák között, vagy a pársvóttánászana előtt). Az is fontos, hogy a felfelé néző kutyában a vállakat vigyük hátra, a lapockákat közelítsük egymáshoz, és a farizmokat megfeszítve a test elülső oldalát is tegyük feszessé. Ha a hasad és a csípőd leér minden egyes felfelé néző kutyánál, az sem fog jót tenni a derekadnak. A gerinccsavarások (Álló csavart tartások, Maricsjászana C, D, és a kettesben a Bharadvádzsászana meg az Ardhamatszjéndrászana) kifejezetten előnyösen hatnak az ágyéki csigolyákra, bár azok sokat nem forognak. Viszont a derék körüli izmok harántirányú nyújtásával jól lehet tehermentesíteni az ágyéki porckorongokat. 

A derék mozgékonysága szorosan összefügg a csípők nyitottságával is. A  csípőnyitó gyakorlatok is fontosak ezért. A második sorozat hátrahajlító gyakorlataihoz akkor tudunk biztonsággal hozzákezdeni, ha a csípőnk még megfelelően mozgékony. A szétubandhászana kifejezetten hátizom-erősítő gyakorlat, a matszjászanával és az uttánapádászanával együtt. Ezekben ügyeljünk a hosszanti hátizmok minél alaposabb használatára. Megint csak derékfájósok számára a halpóz után nem szoktam javasolni, hogy közvetlenül csinláják a lábemelést, amely erősen terheli a derekat. Helyette Úrhdvamukha-pascsimóttánászana B-t csináltatok. Ez olyan, mit az eke, csak a csípőd lent marad a földön, és a lábakat nyútott térddel húzod a mellkasod felé. Olyan, mint az A, csak hanyatt fekve. Egyes oktatók azt mondják (pl. Jivamukti-yoga), hogy hátrahajlítás után közvetlenül nem szabad előrehajlítani. Az én tapasztalatom pontosan az ellenkező, hiszen hátrahajlításkor a hátizmok megfeszülnek, míg az előrehajlításkor átnyújtjuk őket. Ez tehermentesíti a hátizmokat és a csigolyákat is. Ezért a csakrászana nagyon jó átvezető gyakorlat, illetve ha a hídból nem tudunk felállni, akkor két kör között érdemes a behajlított térdeket háromszor a homlokunkhoz érinteni hanyatt fekve. 

Hátrahajlítások: A hátrahajlítások során terheljük igazán az ágyéki csigolyákat, mert a lumbális szakasz anatómiailag is hátrahajló, és viszonylag sokat tud még mozdulni. Az első hátrahajlító gyakorlat a jógahíd (úrdhva-dhanurászana). Ennél az összes izmot használjuk, és a gerinc mellett a vállak és a csípő hajlákonysága is hozzátesz a 180 fokos szög létrehozásához. Pontosan ezt tanuljuk a hídban, hogy a csípőt és a vállat minál jobban nyitni kell. Ha a könyöködet és a térdedet nyújtod, és a tenyerekkel kozelebb jössz a talpakhoz, akkor a vállak és a csípő nyitottabbá válnak. Ha a karok nincsenek nagyjából függőleges helyzetben, akkor még nem vagy kész arra, hogy felállj a hídból. Amikor fent vagy a legmeredekebb hidadban, akkor hintáztasd a csípőt előre-hátra (belégzés a karok felé, kilégzés a lábak felé), és egyidejűleg told fölfelé. Ez jól lazítja a vállakat és a csípőt is. Ha sikerült felállnod, akkor hajolj előre, és lazítsd le a hátizmokat. Utána menj hátra. Megint csak a kötött csípő miatt hajlamosak vagyunk nagyon szétterpeszteni a lábunkat, szétnyitni a térdeket és kifordítani a lábfejeket. Ezt hosszú távon korlátozni kell. Az ideális, ha csípőszélességben vannak a talpak, párhuzamosak, és a térd nem kifelé, hanem előrefelé mozdul, miközben hátrahajolunk. A combizmok megfeszítése által tartunk ellent a felőstest súlyának a hátrahajláskor, és ugyanígy a felhúzáskor. Ha felhúzáskor több feszültséget érzel a derekadban, mint a combodban, akkor nem jól csinálod. Meg kell állni a hátrahajlítás holtpontján, és erősíteni a combizmokat. Közben a tekintetedet a matrac széléig vidd hátra, és befelé vidd a matrac közepe felé. 

Drobpack után egy vinyászával lemegyünk, és jól kinyújtjuk a felsőtestet pascsimóttánászanában. Ha ez már jól megy, akkor gyakorolhatunk további hátrahajlításokat a korábbi sáskapózos blog szerint. A fejenállásnál is nagyon fontos, hogy ne rogyasszuk be a derekunkat, hanem úgy álljunk, mint aki "karót nyelt". Másképp ismét túlterheljük a derekunkat. Az utpluthi (utthita-padmászana) a végén kifejezetten jót tesz az ágyéki csigolyáknak, mert kihúzzuk a gerincet lefelé. Próbáljuk a gerincet függőlegesen tartani, nem görnyedni, és a vállakat levinni, miközben a bandhákat behúzzuk.   

Jógahét és jóganap

adidas Yoga & Pilates Day +Free Body & Mind Week

A napjainkban oly népszerű, és a rohanó világunkban egyre fontosabb megnyugvást nyújtó body & mind mozgásirányzatokat (jóga, pilates, stb.) felvonultató legnagyobb hazai rendezvény immár 5. alkalommal kerül megrendezésre 2009. május 10-én a Népligetben található Építők Sportközpontban. Az egész napos eseményen három színpadon több mint 20 kiváló oktató óráján vehetsz részt. A színvonalas program során a fűben, fák között is jógázhatsz a szabadtéri színpadnál, valamint megtekintheted a jógához és az egészséges életmódhoz kapcsolódó termékeket és szolgáltatásokat felvonultató Yoga & Wellness EXPO-t is.

A május 10-i nagyrendezvényt egy egész héten át tartó programsorozat előzi meg. A +Free Body & Mind Week során május 4. és 10. között belépőjegyeddel ingyenesen látogathatod számos jóga stúdió, pilates stúdió és wellness központ óráit, foglalkozásait. Az adidas Yoga & Pilates Day jegyével tehát egy egész héten át korlátlanul próbálhatod ki a legkülönfélébb body & mind órákat, részt vehetsz számos kiváló oktató foglalkozásán, valamint megismerheted a jóga és a pilates csodálatos világát.

Találkozzunk májusban Magyarország legnagyobb Body & Mind eseményén!

egyár: 3900 Ft
Egy belépő megvásárlásával 2009. május 4. és 10. között ingyenesen látogathatod számos jóga stúdió, pilates stúdió és wellness központ óráit, foglalkozásait. Belépőjegyed egyben érvényes Magyarország legnagyobb body & mind rendezvényére, az adidas Yoga & Pilates Day-re, amely 2009. május 10-én kerül megrendezésre az Építők Sportcentrumban (Budapest, Népliget).

program

időpont: 2009. május 10.

helyszín: Építők Sportcentrum, Budapest - Népliget

Az egész napos eseményen az Építők Sportcentrum területén 3 színpadon több mint 20 kiváló body & mind jellegű óra kerül bemutatásra a legjobb és legnépszerűbb hazai oktatók, valamint új tehetségek előadásában. Az órák között képviseltetve lesz számos jóga irányzat, pilates órák, valamint egyéb mozgástrendek is.

Újdonság, hogy ezúttal egy szabadtéri színpad is színesíti a programot, megteremtve a lehetőséget, hogy a Népligetben a fűben, a fák között jógázhass!

Az egész napos nagyszabású jógarendezvényt ezúttal egy minden eddiginél nagyobb Yoga & Wellness EXPO is kíséri, melyen többek között kedvezményesen vásárolhatod meg az adidas jógaruháit és egyéb kollekcióit, valamint találkozhatsz a hazai jógastúdiók legszélesebb termék- és szolgáltatás-kínálatával, melyet valaha is egy helyen láthattál.

...és a legfontosabb:
Az adidas Yoga & Pilates Day-t ezúttal egy egész héten tartó programsorozat előzi meg. A +Free Body & Mind Week során május 4. és 10. között belépőjegyeddel ingyenesen látogathatod számos jóga stúdió, pilates stúdió és wellness központ óráit, foglalkozásait. Az adidas Yoga & Pilates Day jegyével tehát egy egész héten át korlátlanul próbálhatod ki a legkülönfélébb body & mind órákat, részt vehetsz számos kiváló oktató foglalkozásán, valamint megismerheted a jóga és a pilates csodálatos világát.

Májusban tehát:
- adidas Yoga & Pilates Day
- Yoga & Wellness EXPO
- +Free Body & Mind Week
...és mindez egyetlen belépőjegyért (3900 Ft), melyet megvásárolhatsz az eseményben résztvevő stúdiókban, valamint a ticket express országos hálózatában az ismert jegyirodákban (www.tex.hu).

Találkozzunk májusban Magyarország legnagyobb Body & Mind eseményén!
----------

ÓRAREND és PROGRAM
(2009. május 10. – Építők Sportcentrum)

08:30-tól regisztráció
Ne felejtsd el magaddal hozni a belépőjegyedet! A regisztrációnál kérjük, hogy töltsd ki a rövid adatlapot! A helyszíni regisztrációnál megkapod a frissítődet, az ajándékcsomagodat, valamint ha az első 800 helyszínre érkező között vagy, akkor még egy ajándék polifoam matracot is kapsz!

10:00-tól megnyitó
A megnyitó a wellonline.hu színpadon (teniszcsarnok) kerül megrendezésre.

wellonline.hu színpad (teniszcsarnok) program
10:10–11:00 Bálint János – Kontakt Jóga
11:10–12:00 Kevin Gardiner, Répássy Erika – Iyengar Yoga
12:10–13:00 Füzy Gábor – Pilates
13:00–13:30 ebédszünet, látványos bemutatók a színpadon
13:30–14:20 Vadász Ákos – Iyengar Yoga
14:30–15:20 Németh Gergő – Gerincjóga
15:30–16:20 Geszler Dorottya – My Pilates
16:30–17:20 Tom Happel – Jóga

PORT.hu színpad (kézilabdacsarnok) program
10:10–11:00 Gauranga Das – Agni Jóga Dinamikus Gyakorlatok
11:10–12:00 Horváth József – Tai Chi
12:10–13:00 Orbán Gábor – Chi-kung
13:00–13:30 ebédszünet
13:30–14:20 Bokor Zsuzsanna – Pilates
14:30–15:20 Pórffy Csaba – Ashtanga Jóga
15:30–16:20 Hidvégi Andrea, Párdi Erika – Core Board
16:30–17:20 Cseresnyés Bea – Body Ball

Juventus Rádió színpad (szabadtér) program
10:10–11:00 Hidvégi Andrea – Meditatív Aerotréning
11:10–12:00 T. Ozorák Zsuzsanna - Kismama Jóga
12:10–13:00 Almásy Csilla – Dinamikus Jóga
13:00–13:30 ebédszünet
13:30–14:20 Velev Tamás – Power Yoga
14:30–15:20 Telkes Orsolya – Relax Yoga
15:30–16:20 Laczka Ágnes – NIA
16:30–17:20 Szlizs Tamara – Spirál

Megjegyzés Gauranga Dastól: mindenkit várunk vasárnap egy egész napos jógázásra. Reggel 10-től tartunk egy Astangát (ezt takarja az Agni Jóga dinamikus gyakorlatok elnevezés). Nórival és Ágival, és utána maradunk az összes órára (vagyis kiválogatjuk a jobbnak ígérkezőket). Izomláz garantált!

I. Krisnamácsárja Jóga Ászana Bajnokság

I. Krisnamácsárja Jóga ászana bajnokság az Atma Center és a wellonline.hu rendezésében

2009. november 14, szombat 10-18 óra

Budapest, Építők Sportcentrum, Népliget, Vajda Péter u. 38.

Srí Thirumalai Krishnamacarya (1888-1989) a 20. század egyik legjelentősebb jógamestere, a modern jóga atyja. Emlékének és hagyományainak ápolása céljából szeretnénk évente megrendezni ezt az ászana-bajnokságot, születésnapjának évfordulója körül.

A jóga ászana bajnokságoknak nagy hagyománya van Indiában, és ezt szeretnénk itthon is meghonosítani (lásd pl. www.worldyogachampionship.com) . Bár a jóga nem versenysport, hanem az egyéni, belső fejlődést helyezi a középpontba, az ászana-verseny egy jó lehetőség arra, hogy a résztvevők és a közönség újabb tapasztalatokat szerezzenek, tanuljanak és inspirációt kapjanak a gyakorlásra. A különböző jógaiskolák oktatói és tanulói itt összemérhetik tudásukat egy vegyes tagokból álló zsüri előtt. A szakmai bírók értékelése mellett közönségdíjak átadására is sor kerül. A férfiak és a nők külön kategóriákban versenyeznek, nemeken belül egymással összemérve tudásukat. A verseny három számból áll, az erőgyakorlatokból, a kötelező gyakorlatokból és a szabadon választott gyakorlatokból. Mindegyik versenyzőnek mindhárom számban indulnia kell. A sorrend az egyes számokban elért pontszámok alapján alakul ki, és az összesített pontszám alapján dől el a győztesek sorrendje. A versenyszámok értékeléséről:

1. Erőgyakorlatok: Az erőgyakorlatoknál három szempontot vesz figyelembe a zsüri: a gyakorlat kitartásának időtartamát, a gyakorlat kivitelezésének helyességét és a kivitelezés könnyedségét.

2. Kötelező gyakorlatok: A kötelező gyakorlatok végrehajtásánál a következő szempontokat értékeljük: A gyakorlat végrehajtásának helyessége, a kivitelezés összehangoltsága és az esztétikai összkép.

3. Szabadon választott gyakorlatok: A szabadon választott gyakorlatoknál a következő szempontok játszanak szerepet: A gyakorlatok nehézségi foka, a gyakorlatsor struktúrája, esztétikája; illetve a gyakorlatok kivitelezésének technikai helyessége.

1. Erőgyakorlatok

Az erőgyakorlatokat a résztvevők közösen vagy 5 fős csoportokban hajtják végre, és a gyakorlat kivitelezésének helyessége mellett a kitartás időtartama is számít az értékelésben. A gyakorlatokat minél tovább kell kitartani az alább részletezett feltételekkel:

Utkatászana (székpóz)

A karok vízszintesek, a hát függőleges, a sarkak a levegőben vannak. A lábak párhuzamosak, nem érnek össze. A comb nem lehet lejjebb a vízszintesnél. A gyakorlat addig érvényes, amíg a sarkak a levegőben vannak, és a comb nem megy lejjebb a vízszintesnél.

Tippek a helyes végrehajtáshoz: Az ujjakat nyújtsuk ki, a nyak legyen hosszú. A vállakat vigyük egy kicsit hátra, de a derekat ne toljuk előre. A lábak legyenek végig párhuzamosak. Lélegezzünk mélyen, teljes tüdőből. Mosolyogjunk minden gyakorlatnál.

Bakászana (gólyapóz)

A lábszárakat a felkaron támasztjuk meg, a nagylábujjak összeérnek. A tekintet előre irányul. A gyakorlat addig érvényes, amíg a tenyereken kívül nem ér más a földhöz.

Tippek a helyes végrehajtáshoz: A térdek legyenek minél közelebb a hónaljhoz. A fejünket emeljük minél jobban föl, és a hátat egyenesítsük ki, amennyire tudjuk. A lábfejek spiccelnek. A felkar legyen minél kevésbé behajlítva az alkarhoz képest.

Úrdhva-dhanurászana (jógahíd)

A tenyereken és a talpakon támaszkodunk, a saroknak lent kell lennie a földön. A fej vagy a test egyéb része nem érhet e földhöz. A gyakorlat mindaddig érvényes, amíg csak a tenyér és a talp van a földön.

Tippek a helyes végrehajtáshoz: A tenyereket vigyük minél közelebb a talpakhoz. A tenyerek vállszálességben, a talpak a csípőnél egy kicsit szélesebben lehetnek. A térdet és könyököt minél jobban nyújtsuk ki. A csípőt emeljük minél magasabbra. A fejünket engedjük le.

Dhanurászana (íjpóz)

A térdek összezárva, a kezünkkel kívülről fogjuk a bokákat. A tekintet előre vagy felfelé irányul. A térdek a levegőben vannak. A gyakorlat addig érvényes, amíg a térdek és a mellkas is a levegőben vannak.

Tippek a helyes végrehajtáshoz: A vállakat minél jobban lazítsuk be, és az alsó hátizom, illetve a combizmos segítségével emeljük magasra a lábainkat. A térd legyen minél egyenesebb, a mellkas minél íveltebb. A lábfejek spiccelnek. A térdeket ne nyissuk szét. A fejünket emeljük fel, ne lógassuk.

Majúrászana (pávapóz)

A tenyereken támaszkodunk, hátrafelé mutató ujjakkal, hassal lefelé. A törzs és a lábak vízszintesek. A gyakorlat addig érvényes, amíg csak a két tenyér ér a földhöz.

Tippek a helyes végrehajtáshoz: A fejünket emeljük fel, és nézzünk előre. A gerincet kicsit homorítsuk ki, hogy ne legyen púpos. A térdet nyújtsuk, a lábfejet spicceltessük. A lábakat vízszintesig, vagy egy kicsit följebb lehet emelni, de a felsőtest ne lógjon le.

2. Kötelező gyakorlatok

A kötelező gyakorlatokat egymás után kell végrehajtania a versenyzőnek, mindegyiket 15-30 másodpercig kitartva. Egyszerre egy versenyző mutatja be a gyakorlatokat.

Uttánászana (Előrehajlítás állva)

A lábak összezárva, a térd nyújtva. Tetszőleges kéztartás választható. A felsőtestnek minél egyenesebbnek kell lennie, a fejnek minél lejjebb a lábakhoz érnie.

Tippek a helyes végrehajtáshoz: Az ülőcsontokat forgassuk fölfelé, és a hasunkat próbáljuk minél közelebb hozni a combokhoz. A gerinc és a nyak legyen minél hosszabb, nyújtottabb. A vállakat ne szorítsuk a fülünkhöz. A bokát megfoghatjuk hátulról, és a karokat szorítsuk a lábak két oldalához.

Ékapáda-dhanurászana (Egylábas álló íjpóz)

Jobb lábunkat hátul megfogjuk a jobb kezünkkel a bokánál, úgy, hogy a könyök befelé, a hüvelykujj felfelé álljon. Hátrafelé emeljük a lábunkat, és mindkét térdet kinyújtjuk. A bal kéz vízszintesen előrenyújtva, tekintet előre. (Tetszés szerint bal lábbal is végezhető.)

Tippek a helyes végrehajtáshoz: A csípőt lazítsuk be, a két csípőt tartsuk egy magasságban. A hasunk lefelé néz, a vállakat is próbáljuk merőlegesen tartani a test hosszanti tengelyére. Ne hajoljunk bele túl mélyen, mert akkor nehezebb lesz a lábunkat magasra emelni. A térdet hátrafelé és fölfelé vigyük, és ne engedjük ki oldalra. Inkábba bokát fogjuk, mint a lábfejet, mert így a lábunkat magasabbra tudjuk emelni. Ne fogjuk a lábunkat kívülről, illetve a könyökünket ne fordítsuk ki.

Pádángusthászana (lábujjhegy-póz)

Féllótusz-állásban leguggolunk, és a sarkunkra ülünk. A tenyereket üdvözlő-tartásban összetesszük a mellkas előtt. A sarkunkon egyensúlyozunk egyenes gerinccel.

Tippek a helyes végrehajtáshoz: A két csípő és a kér térd legyen egy vízszintes síkban, a koke legyen bent a csípőhajlatban. A sarkunknak a farkcsont alatt kell lennie, és nem az egyik ülőcsont alatt. A gerincet tartsuk teljesen függőlegesen, előlről és oldalról nézve is. Húzzuk ki a derekunkat, és a vállakat vigyük hátra, tartsuk egy magasságban. A tekintet előre irányul, egy pontra.

Túladandászana (mérlegpóz)

Felemelt karokkal előrehajolunk vízszintesig, és a jobb lábunkat hátrafelé kinyújtjuk. A felsőtest és a láb vízszintesek, egyenesek, a karok nyújtva. A tekintet lefelé irányul. A két csípő egy magasságban van, a jobb lábfej spiccel. (Tetszés szerint bal lábbal is végezhető.)

Tippek a helyes végrehajtáshoz: A karokat nyújtsuk ki, a könyökünket zárjuk össze. Karjainkkal érintsük meg a két fülünket. A karok és gerinc között 180 fokos szög legyen, csakúgy, mint a gerinc és a jobb láb között. Egyenesítsük ki a hajlatokat vállban és csípőben. Mindkét térdet nyújtsuk ki egyenesre. A jobb lábfej spiccel, a bal legyen párhuzamos a gerinccel.

Sírsászana (fejenállás)

Tetszőleges kéztartás választható. A lábak nyújtva, összezárva, az egész törzs függőleges. A fejtető van a földön, a gerinc egyenes és függőleges.

Tippek a helyes végrehajtáshoz: A klasszikus kéztartásnál (kezek a tarkón összekulcsolva, alkarok a földön) törekedjünk arra, hogy a testsúly java része a karokra essen, de a test ne dőljön meg a könyökök irányába. A gerincet ne homorítsuk hátra, hanem legyen teljesen egyenes. A láb vagy a törzs ne dőljön oldalra, az egész testet nyújtsuk ki minél jobban.

3. Szabadon választott gyakorlatsor

A szabadon választott gyakorlatsor tetszőleges ászanákat és vinyászákat (összekötő mozdulatokat) tartalmazhat. A gyakorlatsoron belül az egyes pózokat tetszőleges ideig, de legfeljebb 30 másodpercig lehet kitartani. A gyakorlatsor hossza legfeljebb 5 perc. A gyakorlatsornak legalább 10 ászanát kell tartalmaznia.

Tippek a gyakorlatsor összeállításához: A gyakorlatok legyenek minél változatosabbak, ugyanakkor a sorrendnél figyeljünk arra, hogy egymásra épüljenek, egymásból következzenek. A nehézségi foknál vegyük figyelembe a képességeinket, és helyezzük előtérbe az olyan ászanákat, amelyek jobban mennek. Nem szerencsés, ha olyan gyakorlatot választunk, amelyik nem megy jól. A nehezebb gyakorlatokat gyakoroljunk minden nap, hoyg termézsetessé váljanak, sé könnyedén végre tudjuk hajtani őket.

Jelentkezési feltételek:

Alsó korhatár: 12 év. Felső korhatár: nincs.

Nevezési díj: 5000 Ft. A díjat a nevezés visszavonásakor nem áll módunkban visszatéríteni. Jelentkezési határidő: 2009. szeptember 1.

Előkészítő foglalkozások („selejtező”): 2009. szeptember.

Jelentkezés emailben a gauranga(kukac)brihaspati.net címen.

További info: Gauranga Das 06309140839

Nevezési lap:

Név:……………………………………………………………………………..

Születési dátum:………………………………..

Levelezési cím:……………………………………………………………

Email:………………………………………………………………..

Telefon:………………………………………………………………….

Mióta jógázik:………………………….

Milyen stílusban:…………………………………………………………

Oktató(k) neve:…………………………………………………

Jógastúdió neve, címe: ……………………………………………………

Salabhászana - sáskapóz

Szerdán a második sorozatot gyakoroltuk, amiben tudvalevőleg sok a hátrahajlítás. Ha az ember egyből az első szériából vált a másodikba, akkor váratlanul is érheti a sok hátrahajlító póz. Mindenesetre érdemes gyakorolni. Az első és a második sorozat (jóga-csikitsza és nádí-sódhana) képviselik az Astanga jóga terápiás erejét, és a kettő együtt egészen sokoldalú hatással bír. Ajaynál például felváltva gyakorolják az első és második sorozatot (egyik nap az egyiket, másik nap a másikat). Mindenesetre csináltunk egy pár rávezető gyakorlatot is. Szóval, ha fejleszteni akarod a hátrahajlításaidat, a következőket ajánlom (nagyjából növekvő nehézségi sorrendben):

1. Salabhászana, vagyis sáskapóz. A sorozat önmagában is tartalmaz két sáskapózt az elején. Ezekben hason fekve a felsőtestedet és a lábaidat is egyszerre kell a levegőbe emelni. Az A változatnál a kézhát van a földön a csípő mellett, a B-ben a tenyerek ugyanott. Jó hátizom-erősítő.

2. Púrna-salabhászana. Ha megy, akkor megpróbálhatod a teljes sáskát: a két tenyeredet tedd be a hasad alá, nyomd bele a földbe, és a lábaidat meg a csípődet told fel a levegőbe. Ha hajlékony a hátad és a nyakad, akkor a kezek és az áll lesznek csak lent, és a lábadat függőlegesig fel bírod emelni. A térdet ne hajlítsd be.  Én ezt úgy szoktam csinálni, hogy összekulcsolom a kezeimet a hasam alatt, és a két könyökömet összezárom. Ha a súlypont már fent van, vagy valaki segít felhúzni, akkor már könnyebb (feltéve ha elég hajlékony a derekad).

3. Viparíta-salabhászana. A teljes sáskából még tovább kell fordítani a testedet, miközben az állad és a mellkasod továbbra is a földön van. Ez a harmadik sorozatban van, és hivatalosan a lábadat egészen a fejed elé le kell ereszteni a földre, miközben a térded nyújtva van. Úgy szokták csinálni, hogy a két kéz párhuzamosan a földön van, tenyérrel lefelé a hasad alatt. Ha már megy, akkor lehet cifrázni: A talpadat a fejedre tenni, vagy a vállak előtt a földre (Ganda-bhérundászana).

4. Uttána-salabhászana A. Ez hivatalosan az ötödik sorozatban van, de könnyített változatban el lehet kezdeni gyakorolni korábban is. A legkönnyebb verzió: Négykázláb odaállsz a falhoz, úgy, hogy a feneked ér hozzá. A lábaddal felmászol a falra, majd a derekadat homorítod. A könyököd a levegőben van, és a tenyereddel tolod magad befelé a sarokba, a hasadat minél közelebb a falhoz, a mellkasodat minél közelebb a földhöz. Remek rávezető gyakorlat. Ha már megy, akkor a faltól eltávolodva is próbálhatod. Először lehet úgy, hogy az alkarod és az állad van lent, és fellendülsz sáskába. Ha ebből ki bírod nyomni magad, akkor Pincsha-majúrászanában vagy (második sorozat, lásd Krisnamácsárját a második képen). A Pincsha majúrászanában be szokták tenni a lábukat lótuszba, (1. kép), majd lassan leeresztik a hónaljuk alá, és felemelik a fejüket (Karandavászana, 2. sorozat). Ha ez még megy, és nem csücsültél a fenekedre, akkor próbáld meg visszatornászni magadat az alkartámaszba, és forgasd le visszafelé a filmet csaturangáig. A Pincsha-majúrászanából még lehet egy dolgot csinálni: Sajanászana. A tenyeredet fölemeled a földről és beteszed az állad alá. Egyszerre csak egyet! Csak a könyöködön egyensúlyozol. Először falnál érdemes kipróbálni, és vigyázni kell, mert az ember könyöke hajlamos a szétcsúszásra. 

5. Utána-salabhászana B. Nos, az előbbiekben alkartámaszban voltunk, most pedig csak a tenyér és az áll van lent, és a könyököd a levegőben. Mivel a mellkas meredekebben kanyarodik felfelé, itt lehet a legjobban hátrahajlítani a gerincet, a gravitációt kihasználva. Menj fel a sáskába, majd nyújtott térddel engedd hátra (vagyis előre) a lábadat a fejed fölé. Ha szerencséd van, leér a földre, vagy ha behajlítod a térdedet, akkor a fejedre. Az ötödik sorozatban ezt úgy csinálják, hogy kézenállásból eresztik le az állukat a földre. Függőleges fekvőtámasz. 

6. Vriscsikászana. Még néhány ötlet: A Pincsha-majúrászanából szintén hátra lehet még hajlítani skorpióba (Vriscsikászana). Egyesek a kettes sorozatban csinálják, mások a négyesben. A skorpióból át is lendülhetsz hídba, és az alkart lenn tartva, valamint a lábaddal a tenyerek felé közelítve megpróbálhatod megfogni a bokádat. Ez a csakra-bandhászana. A fej maradjon a levegőben, és a csípőt told minél följebb. Ebből, ha ügyes vagy, vissza tudsz lendülni pincsha-majúrászanába, majd csaturangába.  

7.  Tírjang-mukhóttánászana (csak bevállalósoknak!) Ezt a befejező dropbacknél szokta gyakorolni, aki tudja. Amikor hátrahajolsz, nem a földre teszed a kezedet, hanem a bokádat fogod meg. Minél jobban hajlik a hátad, annál följebb mehetsz a lábszáradon, egészen a térdedig. Innen meg fölállsz. Láttam egy videót Sarathról, egész szépen megcsinálta segítség nélkül. Persze közönséges emberek elfogadhatnak segítséget eleinte. Erre egy rávezető gyakorlat az íjpóz (dhanurászana). Próbáld a tenyeredet a lábszáradon a térdek felé vinni, és úgy csinálni, és nyomd fel a térdedet minél jobban. A hátrahajlításoknál nagyon sokat számít a tekintet, vagyis minél hátrébb pillantasz, annál jobban tud ívelni a gerinc. Ha a fejed előrebukik, nincs esélyed. Jó gyakorlást! 

 

Kézenállás - Adhómukha-vriksászana

Tegnap sikerült! Astanga-órán a híd után gyakoroltuk a kézenállást, és egészen sokáig meg tudtam tartani! Nos, nem azt mondom, hogy kötelező része az első sorozatnak, de jól jön, ha tudjuk csinálni. Például sokkal szebbek lesznek a vinyászáink, főleg, ha hátra-vinyászánál fel tudunk menni kézenállásban, és megtartjuk egy kis ideig. A következő ászanák után lehet csinálni: Utkatászana, Vírabhadrászana B, Návászana (van, aki mind az öt návászana között felmegy kézenállásba, úgy, hogy le se teszi a lábát), Upavista-kónászana, Szupta-kónászana (ezeknél terpeszből), és a végén ha megvolt a három dropback, akkor lefelé néző kutyából is lehet fölmenni, és gyakorolni egy kicsit.

Néhány tanács. Az ember általában attól fél, hogy fejreáll, vagy átfordul, és a hátára esik. Addig kell gyakorolni fal mellett, amíg meg nem szűnik a félelem.

1. A faltól 30 centire tegyük le a tenyerünket, ujjak a fal felé. Terpesszük szét az ujjakat. Lefelé nézó kutyában lépjünk minél közelebb a kezünkhöz, a csípőt nyomjuk fel. Először ollózva vigyük fel a lábunkat, majd a sarkunkat támasszuk a falhoz. Fontos, hogy a karok, vállak, hátizmok megerősödjenek, és ne csukódjunk össze kézenállásban. A derekat csak egy picit homorítsuk, inkább próbáljuk kiegyenesíteni.

2. Ha fél lábbal már könnyen fel tudunk lendülni, próbáljuk meg páros lábbal lefelé néző kutyából. Ez a szabályos. Minél finomabban ütődik a sarkunk a falhoz, annál jobb az egyensúly. Ha a fal előtt meg tudjuk állítani a sarkunkat, akkor már nem kell fal. Gyakoroljunk a szoba közepén. Dristi: a két tenyér közé a földre! Ha orrhegyre nézel, nehezebb egyensúlyozni.

3. Gyakoroljuk a szoba közepén a fellendülést lefelé néző kutyából, hajlított térdekkel a holtpontig. Mintha előre akarnánk vinyászázni, de a csípő emelésére koncentrálunk. Minél tovább meg tudunk állni a holtponton hajlított térddel, annál jobb. Ha már megy, akkor próbáljuk kinyújtani a lábunkat felfelé. Fontos, hogy előtte a súlypont már a tenyerekre essen, ne elé vagy mögé. A tenyerekkel, ujjakkal lehet szabályozni a súlypontot (persze nem annyira, mint az alkarokkal fejenállásnál vagy pincsha-majúrászanában!)

4. Ha hátrafelé kezdünk dőlni, akkor nyomjuk a földet a tenyerünkkel, és gömbölyítsük be a hátunkat, így tompíthatjuk az esést. A legfájdalmasabb, ha egyenes háttal vágódsz hanyatt. Ha a derekunk hajlékony, akkor megpróbálhatjuk a következőt is: A kézenállásban elkezdjük hátrahajlítani a derekunkat, a lábakat előre eresztve. Közben a kezünket nyomjuk a talajba, és a csípőt tartsuk fenn. Ha szerencsénk van, hídba érkezünk, és nem fejre vagy fenékre. Ez a híd gyakorlásának következő szintje. Innen fel lehet állni előre.

5. Még nehezebb dolog a hídból visszamenni a kézenállásba. A tenyereket nagyon közel kell vinni a talpakhoz, és a csípőt feltolni. Utána a csípőt a vállunk felé toljuk, és a tenyereket belenyomjuk a földbe. A tekintetet a földön végigsiklatjuk a lábak irányába. Nagyon fontos a tekintet, az egész gerincet vezeti. Eleinte segít, hogyha az egyik lábat fellendítjük előre. Később páros lábbal kell tudni.  

6. Ha már megy a kézenállás, akkor cifrázhatjuk: nem csaturangába ereszkedünk le, hanem uttánászanába, és még egy kicsit tartjuk magunkat a levegőben, mielőtt a talpunkat letesszük. Hasonlóan "könnyű" uttánászanából vagy dandászanából felemelkedni kézenállásba. A lábtartásokkal is lehet kavarni: terpesz, lótusz, skorpió, hogy csak néhányat említsek a lehetőségek közül. Az utolsó az egykezes kézenállás (5. sorozat), ha meg akarjuk próbálni, tegyük a falnál, vagy miközben valaki tartja a lábunkat a levegőben.

Végezetül kedvcsinálónak egy jó kis link, régi Astangás videókról:

http://www.ashtangamunich.com/files/051002_What_is_Ashtanga_Yoga.html

Úgy látszik, Krishnamacarya idejében nem csak a kézenállás volt előírás, hanem az is, hogy utthita-dandászanából (nyújtott ülés, de a föld felett, a tenyereken tartod magad) be tudtad kanyarintani a lábadat lótuszba (a kezek segítsége nélkül). A modern fenegyerekek közül ezt még csak David Williamstől láttam. Nosza, van még mit gyakorolni. A mellékelt videókon Krishnamacarya és Iyengar is vágják ezt a témát. Már az egyes sorozatba is beépíthető!