A bandhák jelentősége

Swami Buddhananda könyve alapján további bejegyzéseket is szeretnék írni a bandhákról. A könyv bevezetőjében Sankarácsárja Jóga-tárávalíját idézi, ami egyébként tényleg figyelemre méltó mű. Nekem Desikachar fordításában van meg, és szeretnék még majd a jövőben részletesebben foglalkozni vele. A Jóga-tárávalí 29 versben összefoglalja az egész jóga- és tantra-filozófiát. Az első vers szerintem minden Astanga-gyakorlónak ismerős: vandé gurúnám csaranáravindé… Igen, innen vette Pattabhi Jois a kezdő imát, amelyben a guruknak ajánlunk tiszteletet.

Swami Buddhananda az 5., 6. És 8. Verseket idézi a könyvében, mivel ezek a bandhákról szólnak. Mivel a szanszkritjuk is nagyon szép, azt is idézem a fordítás mellett:

dzsálandharodjána-múla-bandhán
dzsalpanti kanthódarapájumúlát
bandhatrajé’szmin paricsíjamáné
bandhah kutó dáruna-kála-pását

“Ha rendszeresen gyakoroljuk a három bandhát – a dzsálandhára, uddíjána és múla bandhát – akkor a torok, a gyomor és az alhas megtisztul. Ha ez megtörténik, akkor miért kéne félnünk a haláltól?”

Desikachar a magyarázatban hozzáteszi, hogy a legtöbb szöveg szerint a pránájáma gyakorlása a bandhák nélkül tulajdonképpen hiábavaló, ugyanis a pránájáma célja a prána bejuttatása a központi vezetékbe (szusúmnába), és ehhez a Múla bandha nyitja meg a kaput. Desikachar úgy tárgyalja a Kundalinít, mint egy szennyeződést vagy akadályt, amelyet ki kell tisztítani, el kell távolítani, hogy a lélek evolúciója be tudjon következni.

Nos, ezzel sok szerző, vagy gyakorló vitatkozna talán, én azonban szintén hajlamos vagyok a Kundalinít egy anyagi energiának tekinteni (nevezzük a teremtés ősnemző energiájának), amelyet felébresztése után felhasználunk arra, hogy a lelket kiemelje az azt befedő rétegek közül, de a végső tökéletesség elérésekor már megszűnik a szerepe. Talán ez lehet az oka annak, hogy Patandzsali nem is nagyon említi a Jóga-szútrában, csak a későbbi, a jóga-filozófiára építkező tantrikus szerzők írásaiban jelenik meg.

Visszatérve a versre: a három bandha megtisztítja a torok, gyomor és alhas (kismedence) szerveit és idegfonatait, valamint energetikai szinten megnyitja az ott elhelyezkedő granthikat (energetikai blokkokat). Ebben az esetben a gyakorló egészséges marad, és nem kell félnie az idő előtti haláltól. Persze ez nem azt jelenti, hogy a bandhákat gyakorló jógi nem kényszerül előbb-utóbb a teste elhagyására, de mivel a tudata a felszabadult állapot felé halad, és elvágta a karma csomóit, nem fél a haláltól, és tudatosan fel tud készülni rá.

A paricsíjamáné szó azt jelenti, hogy “fokozatosan”. Ha nem tartjuk be a fokozatosságot és nem gyakorlunk rendszeresen és körültekintően, akkor a bandhák helytelen végrehajtása komoly betegségekhez is vezethet, hiszen nagyon erőteljes technikákról van szó. Én azt szoktam javasolni, hogy ha légzésvisszatartással gyakoroljuk a bandhákat, akkor a torokzárat napi 10-15 alkalommal, a másik kettőt pedig napi 7 alkalommal gyakoroljuk.

Bikram-jóga - a könyv

Idei Mysore-i túránk során beportyáztunk az összes fellelhető jógás könyvesboltba, és jó szokásunkhoz híven összevásároltunk minden könyvet, ami érdekes lehet. Sok mindenre rábukkanhat az ember, még amerikai kiadású könyvekre, is, és jóval olcsóbban, mint az újhazában. Szóval kezembe akadt Bikram Choudury "Bikram Yoga" című könyve, melyet potom 500 rúpiáért a magamévá is tettem.

A címlap szerint "A Hot jóga guruja megmutatja az utat a ragyogó egészség és a személyes beteljesülés felé". Nos, lássuk, mit mond a "jóga fenegyereke", ahogy ő is sokszor nevezi magát, mivel roppant büszke szókimondó, egó-alázó megnyilvánulásaira. Sokan azért nem szeretik, mert nagyon sok pénzt keresett eddig a jógával, és amikor jogdíjat kezdett el szedni a Bikram's Beginning Yoga Class 26 gyakorlata után, akkor még az idősebb tanítványai közül is sokan ellene fordultak.

Már a könyv elején megjegyzi, hogy ő inkább szpíker, mint író, és ezért a köszönetnyilvánításokban utal rá, hogy a könyvet valójában Craig Villani írta, az ő ötletei alapján. Aki még nem járt Bikram-jóga órán, annak tudnia kell azt, hogy az óraadó tanárnak egy kb. fix szöveget kell végigmondania, ami nekem meg is van. Ez a szöveg Bikram eredeti jóga CD-je alapján lett összeállítva, és a tanár tulajdonképpen végigreppeli, vagy végigüvölti az órát (ha a vérmérséklete Bikraméhoz hasonló), mint egy kiképzőtiszt az újoncok alaki gyakorlatát.

Az előírás szerint, a tanár nem mutatja az ászanákat, és nem is igazít, csak szövegel. Ezért egyesek, akik Bikramról jönnek hozzánk, meglepődnek azon, hogy itt sokkal több segítséget kapnak, illetve nem üvöltenek 90 percen keresztül a fülükbe. Helyette inkább belenyomják őket a pózba. Persze lehet, hogy az amerikaiak szeretik a kiképző-hangulatot, de az már érdekes, hogy mostanában az órákon Bikram totál nem odavaló poénokat lök meg egyéb hasonló sztárallűröket produkál. Szerintem az órán befelé kell figyelni, és a tanár hangjának megnyugtatónak kell lennie, mintha belülről szólna, nem pedig magára vonnia a figyelmet.

Visszatérve a könyvre - végigolvastam, és bár évek óta oktatom ezeket a pózokat (néhány másikkal kiegészítve), túl sok újat nem mondott a könyv. Amit másképpen oktattam, mint ő, abban megnyugodtam, hogy nem tárgyi tévedésről volt szó, hanem tényleg úgy találom jobbnak, ahogy én oktatom. Egy kis filozófiát meg erkölcsi tanítást is belekever a könyvébe, hogy forradalminak hangozzék, de azért nem konfrontálja élesen az amerikai értékrendet.

Helyenként eldicsekszik vele, hogy hány Rolls-Royce-a meg Rolex órája van, és kiemeli, hogy ő ettől még sokkal többet érdemelne, mert milyen jót tesz az amerikai társadalommal, amely bizony már a végzetes katasztrófa felé sodródik. Nekem a legérdekesebb rész a gyermekkoráról és az életéről szóló leírás volt. Amint szokásos, a guruja, Bishnu Charan Ghosh rendkívül szigorú és fanatikus ember volt. Nyolcvannégy ászanát kellett megtanulniuk, és azt minden nap meg kellett csinálniuk, addig nem mehettek sehová. Plusz még Bikram súlyemelő is volt ugye, úgyhogy vagy napi 8 órát edzett.

A családtörténete tipikus kalkuttai gettó-történet. Nem csoda, hogy ha valaki ilyen háttérből felküzdi magát hollywood-i sztár-jógaoktatónak, akkor értékeli a Rolexet meg a Bentley-t. Azt, hogy tényleg oktatta-e Richard Nixon-t meg Indira Gandhit, nem tudom, de jól hangzik. Ja, és szokásos módon kell egy csodával határos gyógyulás is az élettörténetébe, amit a jógának köszönhet.

Nos, a sztori úgy szól, hogy súlyzósás közepette baleset érte, és lezúzta a térdét. Amikor a kórházból mankóstul visszatért a mesteréhez, akkor az odahívott két badibildert, akik beerőltették a lábát lótuszba, amitől majd elájult, de végülis meggyógyult. Nos, ez kicsit meredeken hangzik. Térdszalag-szakadásos embernél az utolsó dolog volna a lótusz, amit erőltetnék. Mindenesetre azt elismerem, hogy ha valaki pontosan az előírás szerint hajtja végre a 26 gyakorlatot (ami nálam 30), akkor az nagyon jó terápiás hatással van a térdsérülésekre, míg az Astanga esetében (főleg az egyes sorozatnál) bizony vigyázni kell a térdekre, ha érzékenyek.

A diétára külön kitér, bár nem lehet érteni, hogy mit akar kihozni belőle, mert az amerikai hamburger-zabáló étrendet is ugyanúgy cáfolja, mint a nyersevést. Végül hozzáteszi, hogy ő azért szereti a szalonnába csavart hot dogot, és néha szokott is enni, mert végülis a mennyiséggel kell vigyázni. Ez volt az egyik csúcs, ami nálam kiverte a biztosítékot. A másik szimpatikus kijelentése az, hogy őrajta kívül minden jógaoktató csaló, mert becsapja az embereket, és nem hiteles jógát oktat. Csak egy jóga van, a hatha-jóga, és az ilyen dolgok, mint a vinyásza, puszta kitalációk.

Hát nem tudom, nekem is bejönnek a Bikramos ászanák, és szerintem hasznosak is, de azért pár év után továbbléptem, és szerintem az Astanga egy jó folytatás. Nálunk is sokan kezdik Agnival, és amikor egy kicsit belejöttek, kipróbálják az Astangát. Persze a meleg az OK, de nekem max 36 fok, annál több szerintem nem kell, meg káros is. A másik érdekes dolog az, hogy a korai tanítványainak megtanította mind a 84 ászanát, amit a gurujától tanult, mostanában viszont csak a "lebutított" 26-os sorozatot tanítja még a két hónapos ( és 10 500 dolláros) Teacher Training kurzuson is. Pedig vannak cifra dolgok a 84-ben! Lehet, hogy egyszer csinálunk egy Classic 84 workshopot.

Szóval érdemes elolvasni a könyvet, ha vevők vagytok egy hollywood-i sikertörténetre, de azért ajánlom, hogy mellé olvassátok el az Autobiography of a Yogi című könyvet is kiegyensúlyozásképpen. Szeretem a bengáliakat, nem elveszett emberek! És a végére egy videólink is Bikramról.

Kamal nem kímél

Rishikesh-i emlékirataim mostani epizódja Astangás kalandjainkról fog szólni. Már majdnem egy hete voltunk ott a jógatáborban, és reggelenként Swamiji jógaórájára mentünk, délutánonként pedig vagy kirándultunk, vagy lazultunk éppen valahol. Rishikesh jóga-világközpontnak számít, és éppen ezért már komoly turistaipar szakosodott a jógás közönségre éttermek, ájurvédikus masszázs-szalonok, jógakönyveket és cd-ket árusító boltok formájában. Az egyik ilyen CD-boltban nem csak temérdek meditációs zene és jógafilm között lehetett válogatni, hanem internet-café is volt. Éppen beültünk egy kicsit emailezni, amikor felfedeztünk egy falragaszt: "Ashtanga yoga classes at Tattvaa Yogashala". Nos, felhívtuk a számot, és Kamal jelentkezett, azt mondta, másnap reggel hétkor szeretettel vár.

A Lakshman-jhulánál laktunk, ami a fentebb fekvő híd. Ötkor kelés, hatkor indulás az egész csapatnak. Felkaptatunk a kanyargós úton, felzargatjuk az egyik álmos motoros riksást a riksa-végállomáson. Megalkudunk, irány a Ram-jhula (a lenti híd). A hídon gyalog kelünk át, a reggeli felkelő nap sugarai tükröződnek a Gangesz kékes vízén. A folyót kétoldalt övező hegyekről éppen akkor száll fel a pára, a zarándokok lassan útra kelnek a Himalája szent helyei felé. Időnként elered az eső, mivel már elkezdődött a monszun.

Fél hatkor érünk oda a Gangesz partján fekvő jógasálához, ami kb. akkora, mint az Atma Buda Mysore-terme, csak egy kicsit keskenyebb és sötétebb. Sehol senki, úgyhogy beülünk az utca szemközti oldalán lévő kis asramba, ahonnan a Hare Krisna éneklése szűrődik ki. Három fogatlan szádhu nyomja a harmóniumot, a dobot meg a cintányért, fékezhetetlen lelkesedéssel. Itt Indiában, ha valaki a Hare Krisnát énekli, akkor azt teljes meggyőződéssel és mély átéléssel teszi, mintha semmi más dolga nem lenne az életben. Persze az aghóri szádhuk is ugyanezzel a természetességgel pöfékelik a hasist az agyagpipájukban.

Megérkezik Kamal, max 25 év körüli, hosszú hajú, cingár gyerek, némileg Michael Jackson-ra hasonlít. Benyomulunk a sálába. Öltöző nincs, Kamal is akkor szokott átöltözni, amikor a csapatot lefekteti ráhangoló savászanába az elején. A csapat java részét mi alkotjuk, és még egy pár amerikai meg inneni-onnani külföldi. Látszik, hogy az Astanga nem a helyiek kenyere, inkább a turista jógik indulnak rá.

Kamal az eddigi egyetlen Astanga oktató (túl vagyok már vagy ötön-haton), aki egyszerre vezeti az órát, mutatja a gyakorlatokat, és közben igazít is, mindezt hihetetlen energiával és magától értetődő lendülettel, jókedvvel. A legtöbbet eddig az oktatás terén tőle tanultam. Végignyomjuk az órát, mindenki izzad, mint a ló. Bogyó persze nem szakítja meg magát, az idő 80 százalékában heverészik, vagy fotózgat. Szerencsére egy-két órát fel is vett kamerára, ez jó anyag a tanulmányozásra.

Az első körben majdnem az egész nyolcfős csapat ott volt, utána lassan kikoptak egy hét alatt, már csak a kemény mag maradt a végére (István, Heni, Bogyó meg én). Persze minél kevesebben voltunk, annál több igazítást kaptunk, Kamal látszólag nem foglalkozott vele, hogy tele van-e a sála vagy nem. A végén relaxáció, Kamal sajátos magas, nőies hangján énekel: "Relaaaax your bodiiiiiiiiiii, Relaaaaaax your miiiiiiiiiind"

Jó alapos órák voltak, azt hiszem, egyszer és mindenkorra megszerettem az Astangát. Némelyik órára eljött valami helyi rokona, egy kb. nyolcéves puhos kisfiú, aki a Karan névre hallgatott. Kamal próbálta őt is ösztökélni, hogy csinálja az ászanákat, de persze a java részét elkummantotta. Azért amikor rávette magát egy-egy Upavista kónászanára vagy hídra, a felnőtteket meghazudtoló lazasággal adta elő. Volt egy mexikói lány is, balett-táncosnő. Nagyon durván kente a pádángusthászanákat meg úgy nagyjából mindent. A többiek jöttek, mentek. Egy hét után mi is búcsút intettünk Kamalnak, mondván, hogy mindenképpen jövünk még, s meg is hívjuk Magyarországra. Ha minden igaz, 2010-ben ez meg is valósul.

István még járt hozzá egy pár hónapig, Mysore-ra készülvén. Kamalnál nagyon jól meg lehetett tanulni a sorozatot, mert bizony ha valaki nem tudja, az Mysore órán sokat fog szenvedni, mire összeáll neki a kép. Remélem, én is újra eljutok Rishikesh-be a sálájában gyakorolni. A Gangesz-parton fürdőző zarándokok zaja annyira természetesen beleivódik a tudatodba, miközben Kamal éneklő hangját hallgatod. Óra után egyből belecsobbanhatsz a Gangeszbe, és már fel is frissültél. Felejthetetlen élmény.

Ünnepi jógaórák, szilveszteri buli

Ünnepek között, sőt, ünnepek alatt sem áll meg a jógaláz. A karácsonyi jógabérlet-akció olyan jól sikerült, hogy el is fogytak a bérletek, de ne csüggedjen senki, mert továbbra is lehet jönni a 2009-es árakon év végéig és 2010-ben is, vagyis nem emelünk árat! Az ünnepnapok alatt is lesznek jógaórák, István töretlen lelkesedésének köszönhetően. A következő időpontokban lehet jönni:

December 23-ig minden óra meg lesz tartva.
December 24 csütörtök 10.00: Mysore Ashtanga (Atma Buda, István)
December 25 péntek 10.00: Mysore Ashtanga (Atma Buda, István)
December 26 szombat 10.00: Agni-jóga (Atma Buda, István)
December 27 vasárnap 10.00: Agni-jóga (Atma Buda, István)
December 28-30-ig minden óra meg lesz tartva (kivéve a hétfői Wellyogát)

Évzáró szilveszteri program - december 31 csütörtök:

10.00: Agni-jóga (István)
12.00: Kontakt-jóga/Akro -jóga (Gauranga Das)
16.00: Atma Center évzáró buli (Atma Buda), filmvetítés, zene, lazulás, vegetáriánus finomságok (lehet hozni is, de csak tojás- és alkoholmentes dolgokat.)
23.00: 108 Napüdvözlet (István)

Január 1: zárva vagyunk.
Január 2-től minden óra meg lesz tartva.

A szilveszteri bulira mindenkit szeretettel várunk, az órákra is, meg a délutáni programra is. Arra kérünk benneteket, hogy ha szeretnétek jönni, akkor jelezzétek emailben vagy telefonon Priyatama Dasnak (a Fecónak): abstruth(kukac)gmail.com vagy 06304310816. Reméljük jó lesz a hangulat, és sokan maradnak az éjféli 108 napüdvözletre, ugyanis idén a szilveszter egybeesik a teliholddal, és István eltökélt, hogy "átnapüdvözölteti" a társaságot 2010-be. Feltéve, hogy a déli kontakt-jógát túlélitek (azért megpróbáljuk viszonylag könnyebb és kevésbé veszélyes elemekből összeállítani, mint például ami a képen látható ;-D)

Január elsején mindenki kap egy pihenőnapot (illetve otthon lehet jógázni, ha valaki nem bír magával), és utána indulnak az órák a rendes órarend szerint. Az egyetlen változás (István csípőnyitó órája mellett, amiből még január 5-én is lesz egy), hogy a csütörtöki Wellyoga ezen túl fél 6 helyett 6-kor kezdődik, hogy minél többen oda tudjanak érni munka után.

Szóval keep bending, és mindenkinek kellemes, lehetőleg húsmentes ünnepeket kívánunk, illetve jógában gazdag új évet 2010-re. Ígérjük, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy erre a lehető legtöbb alkalmat biztosítsuk nektek a jövő évben is. Ezzel a kis karácsonyi hangulatú jóga-videóval szeretnék mindenkinek kellemes ünnepeket kívánni, valamint azt, hogy ne hagyjátok kihűlni a matracotokat!

Swami Satyananda Saraswati (1923-2009)

Swami Satyananda Saraswati korunk egyik nagy jógamestere volt, és Swami Sivananda után tulajdonképpen a második guru volt, aki közérthetően és a hagyományokhoz hűen angol nyelvű könyvekbe foglalta a jóga tudományát. Ugyanakkor megalapította a Bihar School of Yoga-t, amelyik nemzetközi szervezetként igen magas szinten képzi a hatha- és krija-jóga gyakorlóit és oktatóit. Magyarországi szervezetük is van.

Swami Satyananda 1923-ban született az Uttar Pradesh-i Almorah-ban. 1943-ban találkozott gurujával, Sivananda Saraswatival Rishikesh-ben, és elfogadta tőle a Dashnami szannyásza rendet. Ez Sankarácsárja vonalának hagyománya, ahol a szannyászík (lemondott szerzetesek) tíz különböző név egyikét viselik. Satyananda 12 éven keresztül szolgálta a guruja misszióját.

1955-ben elindult Rishikesh-ből, és zarándokló szerzetesként bejárta Indiát, hogy felmérje a modern társadalom állapotát. 1956-ben létrehozta az International Yoga Fellowship Movement-et, 1963-ban pedig a Bihar School of Yoga-t. Ezen kívül 1984-ben megalapította a Sivananda Math-ot, egy szociális és jótékonysági intézményt a társadalom gyenge, hátrányos helyzetű rétegeinek megsegítése érdekében, valamint a Yoga Research Foundation, amely a jóga módszereinek tudományos kutatásával foglalkozik.

Swami Satyananda több, mint 80 sikerkönyvet írt a jógával kapcsolatban, sok ezer lelki gyakorló lelki vezetője, és számos jógacentrum szellemi atyja Indián balül és a világ más részein.

1988-ben visszavonult a missziós tevékenységtől, és Rikhiába költözött, ahol haláláig paramahamsa szannyászíként élt, és magasabb szintű spirituális és védikus szádhanákat gyakorolt. Eddig a rövid életrajz. Találtam még egy érdekes könyvet (vagy esszét) Swami Satyanandától, amelynek címe: The Bhakti Age. Ebben azt jósolja, hogy a 21. században a Bhakti fog az emberek életének és tudatának a középpontjába kerülni, még a többi jógairányzat közül is ez fog elsőbbséget élvezni, illetve a tudomány is a Bhakti és Isten tanulmányozása felé fog fordulni. Nos hát, szép jövőkép, így legyen...

Jóga-szútra - az akadályok és legyőzésük

Elérkezett az idei utolsó Jóga-szútra óra időpontja is. Reggel szerencsére sikerült jó korán felkelnem, így nagyjából meg is tudtam írni a Power Point bemutatót, aminek itt van a pdf-változata. A januári előadással be is fejezzük az első fejezetet, és akkor megpróbálok összedobni egy olvasható fordítást azok számára, akit érdekel, némi rövid magyarázatokkal ellátva.

Természetesen a nyaktól felfelé és nyaktól lefelé jógázók aránya továbbra is egy a húszhoz, így az esti órára hárman voltak kíváncsiak. Csak abban reménykedhetem, hogy az mp3-ban közreadott változatoknak most vagy a jövőben nagyobb lesz a kereslete, mert ki tudja, hogy lesz-e lehetőségem még egyszer ilyen részletességgel elmondani ezeket a dolgokat.

Érdekes, hogy a jógaoktatói tanfolyamokon általában szokott lenni filozófia, és én meglehetősen praktikus megközelítésből próbálom előadni a dolgokat. Vagy ott is csak azért ülik végig a leendő jógatanárok, mert kötelező? Mi is tervezünk ősztől indítani egy jógaoktatói képzést, ahol nagyjából a 84 klasszikus ászana, azon belül az Agni-jóga sorozat, egy kis pránájáma, természetesen az igazítások, valamint a Jóga-szútra filozófia, illetve anatómia és élettan lesznek a témák.

Szóval délben gyakoroltam a 2. sorozatot, egész jól kezdek kijönni a betegséggel egybeeső gödörből, lassan kezd megjönni az erőnlétem. Persze még messze vagyok az áhítottól, de majd jövőre jobban ráfekszünk az erőnléti dolgokra. Utána tartottam egy Astangát négy főnek, majd egy Agnit tizenegynek, és azután jött az előadás. Itt a hanganyaga, hallgassátok szeretettel. Ja és mellékelek egy jó kis képet, amit az interneten találtam: Mátrix Óm. Ha ki akarsz szabadulni a Mátrixból, vibráld az Ómot mindig.

Mi a bandha?

A bandha szanszkrit kifejezés a következő jelentésekkel bír: “megkötni, csomót kötni, leláncolni, összekapcsolni, bilincs, béklyó, elkapni, fogva tartani, rögzíteni, visszatartani, megállítani, bezárni, átirányítani, eltorlaszolni, kontrollálni.”

Mindezek a szavak valamilyen szinten utalnak a bandhák működési elvére, ugyanakkor a következő kifejezések is érvényesek: “gátat építeni egy folyón”, “hidat emelni” vagy “átkelni a tengeren”, ami azt jelenti, hogy a bandha egy eszköz, aminek a segítségével átkelhetünk a szamszára, vagyis a világi létezés óceánján, és elérni a megvilágosodást.

A bandha végrehajtása fizikai szinten a gátizomzat (múla bandha), a hasizom vagy napfonat(uddijána bandha) és a torok (dzsálándhára bandha) összehúzását jelenti. Mindhárom bandha együttes alkalmazását pedig mahábandhának nevezzük. Ezek a látszólag egyszerű gyakorlatok mélyreható hatásokkal bírnak, nem csak a fizikai, de a pránikus, mentális, tudati és spirituális szinteken is.

A bandhákat a jógikus köznyelven legtöbbször “záraknak” nevezzük (torokzár, gátzár, gyomorzár). Ehhez azonban egy paradoxon kapcsolódik, mert az izmok összehúzásával (bezárásával) párhuzamosan a pránikus szinten az energiacsatornák megnyílása történik. A modern izom-relaxációs terápiákban az izmok megfeszítését és totális ellazítását gyakorolják felváltva, az egész testre kiható módon. Ezáltal az elme relaxációja érhető el.

A mentális feszültség ugyanis a legtöbbször öntudatlan izomfeszüléssel is párosul, ezért az izmok feszült állapotát először tudatosítani kell pl. azáltal, hogy még inkább megfeszítjük őket, és utána tudatosan ellazítjuk. A bandhák is hasonlóképpen hatnak, bár itt a megfeszítést és ellazítást, vagy “megnyitást” egyszerre kell gyakorolni, mintegy egymásba olvasztva a látszólag ellentétes pólusokat. Minél tudatosabb a bandha, annál finomabb lesz.

Először a bandhában résztvevő izmok feszítése válik a görcsösből egyre finomabbá, természetesebbé, majd elkezdjük érzékelni a bandhát energetikai szinten, később el tudjuk választani a fizikai szinttől, vagyis fizikai szinten ellazítjuk a bandhát, de energetikai szinten teljes figyelemmel “megfeszítjük”, azaz aktiváljuk. A bandhák pránikus szinten történő gyakorlása során pedig a legfejlettebb szinten csak a bandha elengedő, megnyitó hatása marad, mindenféle feszültség, akaratlagosság nélkül. Tehát a bandhák gyakorlásában is keresztülhaladunk a nyolc fokozaton, mint ahogy a vinyásza jógában is.

A bandhák egyszerre hatnak a fizikai, párnikus, mentális, pszichés és okozati szinteken vagy testekre. A hatásuk messzire nyúlik, mert a gerincben és az agyban lévő energiaközpontokkal vannak kapcsolatban. Ezért a bandhák hatása sokkal dinamikusabb és azonnalibb, mint például a kar- vagy lábizmok megfeszítése és ellazítása.

A három bandha végzése során három fő izomcsoportot húzunk össze: a gátizomzatot, a hasizmokat és a torok körüli izmokat. Ezeknek az izmoknak az összehúzása egyszerre hat az idegrendszerre, a keringési és légzőrendszerre, a belső elválasztású mirigyekre és az energiarendszerünkre is. Amikor összehúzunk egy izomcsoportot, akkor egy idegi impulzus indul az agyba, ami beindítja bizonyos neuron-szinapszisok és idegközpontok működését. Ez pedig hatással van a tudatállapotunkra. A stimulációra az agy a működésének megváltoztatásával reagál.

Dev Kapil anyagok

Úgy tűnik, megkezdődött a karácsony előtti uborkaszezon. Az órák meglehetősen hézagos látogatottságúak, de azért a kemény mag kitart, és remélem az ünnepek alatt is ki fog. Én magam is most kezdek visszarázódni a rendes gyakorlásba, plusz próbálom beépíteni a Devtől tanultakat, ami ugye nem könnyű, mert az embernek a rossz beidegződéseit a legnehezebb átprogramoznia.

A keddi Astangán volt négy új ember, két fiú és két lány. A Bikramosoktól jöttek azt hiszem. Egész jól viselték a sorozatot, pedig totál tele volt a terem. Ugyanebben az időben Budán sikeresen lezajlott István első csípőnyitó órája, reménykedünk a kedvező folytatásban. Én pedig szerdán délelőtt sikeresen levizsgáztam Zsuzskánál a jóga-gyakorlatból, így majdnem mondhatom, hogy az első félévem megvan a jógamester-szakon.

Persze nem volt azért olyan nehéz, napüdvözletet kellett csinálni meg egy pár féle bemelegítő gyakorlatot. Délután hármas sorozatot gyakoroltam, két hét után először. A múlt előtti héten ugye betegállományban voltam, a múlt héten Dev workshopjára koncentráltam, így most tudtam ismét nekiállni a 3. sorozatnak. Meg is látszott rajta, mert egy csomó ászana elég döcögősen ment, amik pedig előtte már kezdtek összeállni.

Még egyszer a tanulság, hogy a kartámaszos pózokhoz bizony nem csak know-how kell, hanem erő is, és az ember hamar eltunyul, ha nem gyakorolja. Úgy döntöttem, hogy még ha nehéz is (mert néha iszonyúan az), de hetente kétszer mindig meg fogom csinálni a 3. sorozatot, hogy élve tartsam a képességeket, amik kellenek hozzá.

Nem utolsósorban nagyon sok erőre van szükség a kartámaszos pózokhoz. Az utóbbi hetekben határozottan szembesültem azzal, hogy nem vagyok olyan erős, mint amennyire kellene. Ebből, valamint Dev workshopjából jött az ötlete egy új óratípusnak, amit jövöre azt hiszem meg is fogok valósítani. Iron yoga lesz a neve, és erőgyakorlatokat fogunk gyakorolni, amelyek nagyon hasznosak például a vinyászákhoz, vagy a kartámaszokhoz.

Addig is feltöltöttük a fotókat a Dev Kapil workshopról a következő albumba. A videók is folyamatosan fel lesznek töltve, érdemes a napokban visszalátogatni Gauranga és István Youtube-csatornájába. Addig is néhány videó ízelítőül.

A légzés az Astangában

Gregor Maehle könyvének újabb részlete, ezúttal az "Alapok: légzés, bandhák, dristi, vinyásza" fejezetet kezdtem el fordítani.

Légzés

"Az Astanga jógarendszer leglátványosabb aspektusa a különböző jóga-ászanák (pózok). Ennél fontosabb azonban a láthatatlan tartalom, ami három alapvető technikából áll. Ezek a technikák köti össze a pózokat egy fonálon, amelyek ezáltal málává vagy füzérré válnak (ezt a kifejezést Sri K. Pattabhi Jois alkotta, aki egy könyvet is írt ezzel a címmel.)

A vinyásza jóga rendszerében a testet úgy használjuk, mint egy mantrát, a pózok képviselik a gyöngyöket, a három alapvető technika pedig a fonalat képviseli, amelyik összetartja a szemeket, és egy jógapózokból álló füzért hoz létre. A rendszer úgy van megtervezve, hogy mozgó meditációként működjék, ahol az egyik pózból a másikba történő átmenetek ugyanolyan fontosak, mint maguk a pózok.

A kezdők számára nagyon lényeges, hgy egyből az elején elsajátítsák ezt a három alapvető technikát. Ha egyszer elsajátítottuk őket, akkor a gyakorlás majdnem erőfeszítés nélkül megtörténik. Nélkülük azonban kemény munkának élhetjük meg. A három technika az uddzsájí pránájáma, a múla-bandha és az uddíjána-bandha. Először a három közül az elsőt vizsgáljuk meg.

Az Uddzsájí pránájáma azt jelenti, hogy "győzedelmes légzés", vagy a légzés győzedelmes meghosszabbítása. A pránájáma kifejezés két szó kombinációja: prána és ájáma. Az ájáma azt jelenti, hogy nyújtani vagy meghosszabbítani, míg a prána különböző jelentésekkel bírhat. Általában a belső levegőre vagy az életerőre vonatkoztatják, és ebben a minőségében a finomfizikai test anatómiájának a részét alkotja.

A finom anatómia további elemei a nádík (energia-csatornák) és a csakrák (energia-központok). Néha azonban a prána kifejezés alatt a külső anatómiai légzést is értik. Ebben a kontextusban a pránájáma konkrétan a lélegzetvétel meghosszabbítására vonatkozik, a nyugodt, békés és szilárd légzés kialakítására. Amikor a légzés csendes, az elme is csendes."

Csípőnyitó vinyásza Istvánnal

Nem bírunk magunkkal, főleg a Dev Kapil-workshop után. Bennem is már vagy két újfajta óra gondolata megfogalmazódott, de erről majd később. Mostantól keddenként 18.30-tól István fog tartani csípőnyitó vinyásza órát. Éppen ma reggel a Mysore óra után néztük át Istvánnal a sorozatot, amivel a kedves jelentkezőket fogja fárasztani.

Kicsit lefáradt mindenki a workshoptól, legalábbis én biztosan, mert szombat este vagy éjfélig konvertáltam Devnek a videókat, amiket készítettünk az órákról. Mindenesetre Ági, István és Szabi voltak a reggeli órán.

Szóval a csípőnyitó vinyásza óra napüdvözlettel fog indulni, majd néhány álló gyakorlat jön, amit itt-ott megcsavartam, hogy azért változatos legyen. Utána ülő gyakorlatok lesznek, István beépített egy-két elemet, amit Devtől ellesett.

Az ülő gyakorlatokban is lesznek kellemes csípőnyitások, pl. Málászana, Szupta-pádángusthászana, Upavista Kónászana, Baddhakónászana (külön kértem Istvánt hogy ebben ne gyilkoljon le mindenkit, ugyanis őszerinte mindenkinek le lehet rakni a térdét a földre, csak van, akinek 10-15 légzés kell hozzá). A galambpóz, tehénfejpóz, gerinccsavar (képünkön), Kúrmászana és egyéb nyalánkságok után egy kis híd és levezető csípőlazítás, végül Savászana zárja az órát.

Nem lesz olyan intenzív, mint egy Astanga-óra, de ahogy Istvánt ismerem, elég alapos csípőnyitó hatásnak lesz mindenki kitéve. Úgyhogy aki úgy érzi, hogy szüksége van rá, az mától keddenként benevezhet az órára.

Agniszára jóga Dev Kapillal

Dev egész héten azzal kecsegtetett, hogy vasárnap bemutatja az ő Agni-jóga sorozatát, amelyik állítólag sokkal hatékonyabb, mint az enyém. Nos, erre sort is kerítettünk, kb 15-en voltunk a teremben, amelyik a végén már 38 fokra melegedett fel.

Dev sorozata azon alapul, hogy a gyakorlatokat egy percig kell kitartani, és némelyiknél vissza kell tartani a légzést, és ki-be mozgatni a hasfaladat. Ezt hívják Agniszára-krijának. A másik sajátságos dolog, hogy az előrehajlító gyakorlatoknál mindig domborítani kell a hátunkat, és mindent megfeszíteni, értsd a belső hasizmokat, a farizmot, a combokat és minden mást. Dev azt szokta mondani, hogy "csókold meg a köldöködet", mivel ilyenkor mindhárom bandhát aktiválja az ember.

Először ülve végeztünk légzőgyakorlatokat, néhány légzésvisszatartást is. Ez jómódszernek náz ki a belső hő fejlesztésére. Főleg akkor intenzív, ha minden egyes belégzés és kilégzés után is csinálsz mondjuk tíz másodperc légzésszünetet. Utána ülve csináltunk egy-két bemelegítő gyakorlatot. Például keresztbetett lábakkal kifordulsz oldalra, és a könyöködet az átellenes térded külső oldalán próbálod letenni, Ilyenkor odalép Dev és jókorát roppant a hátadon. Mondjuk az enyém nem ropogott, mióta jógázom, szinte teljesen megszűnt az ízületeim ropogása.

Utána térdelő gyakorlatok voltak, szintén volt előre, oldalra hajlás meg csavarás is. Utána szépen fokozatosan áttértünk a napüdvözletre és abból építettük fel az ászanákat. A legtöbb helyen ezt hívják vinyásza-órának, amikor szünet nélkül végzel laza láncba összefűzött, egymásra épülő gyakorlatokat.

Dev szorgalmasan igazgatott, egyszer-kétszer én is felkiáltottam. Ildikónak sikerült úgy kicsavarnia a vállát a tehénfej-pózban, hogy tartósan sírva fakadt. Dev rezzenéstelen, mosolygós arccal osztogatta tovább az utasításokat. Én meg féltem, hogy ezen túl István autorizáltnak fogja tekinteni a "sírva fakasztós" igazításokat. Mintegy ezt megerősítendő, kaján vigyorral be is nyögte óra után, hogy ezekből kipróbál egy párat a mostani Agni-óráján. Isten óvja a jógásokat!

Végülis nem voltak megerőltető gyakorlatok, legalábbis a többiek azt mondták Devnek, hogy én szadistább órákat szoktam tartani. Én viszont úgy vagyok vele, hogy bármi újat gyakorlok, az lefáraszt, mert sokkal több koncentrációt igényel a szokatlan ászana megfelelő végrehajtása, plusz bandha, légzés stb. Szóval én egy kicsit elpilledtem a végére, és bár azt terveztem, hogy maradok még István Agni-órájára is, ezt a tervemet megváltoztattam.

A gyakorlás végén Dev elárulta, hogy még csak a teljes sorozat egyharmadánál járunk, de mivel nem vagyunk összeszokva, majd legközelebb tanítja meg a többit. A végén lefektetett savászanába, ami szerintem mindenkinek jól esett, viszont amikor készültem volna végérvényesen lehunyni a szememet és kizárni a külső ingereket, Dev odalépett és ránk nyitotta az ablakot, amit még nyáron sem viselek túl könnyen, nem is beszélve a nulla fokos levegőben szállingózó hópelyhekről.

Valahogy azért végigfeküdtem a relaxációt a huzatban, miközben többször megfordult a fejemben, hogy az alattam lévő Mysore szőnyeget gyorsan magamra húzom. Miután felültünk, a bal orrlyukon keresztül kellett csinálni húsz légzést. Ezt Csandra-bhédana pránájámának nevezik, és a túlmelegedett testet hivatott lehűteni, mielőtt kilépünk a meleg teremből. Én persze alig kaptam levegőt a bal orrlyukamon keresztül, mert éppen a jobb szelelt. Mindenesetre elraktároztam a technikát a memóriámban.

A workshop ismét mindenkinek tetszett, és megbeszéltük Devvel, hogy legközelebb is meghívjuk. Délután indult a gépe Finnországba, majd Reykjavíkba megy workshopot tartani. Hát nem lesz melege, az biztos.

Kartámaszok Dev-vel

Dev Kapil szingapúri stúdióját Real Yogának nevezik. Valóban az embernek az az érzése, amikor a workshopján van, hogy évezredes tudást és évtizedes tapasztalatot ad át. Legalább húsz éve foglalkozik jógával és Indiában szinte minden létező ismert mestertől tanult. A szombati téma a kartámaszos ászanák voltak.

Először néhány bemelegítő gyakorlattal kezdtünk. Ülve gyakoroltuk a légzésvisszatartást, amivel szerintem nagyon jól lehet tudatosítani a bandhákat. A bandha szerepe elengedhetetlen a kartámaszos pózoknál, főleg az uddijána-bandháé, amelynek mér a nevében is benne van, hogy „felfelé szálló”, vagyis súlypontemelő, antigravitációs hatása van.

Az elején csináltunk egy kis csípőnyitást, upavista kónászanát, baddhakónászanát. Utána egy-két kör napüdvözlet következett, amelyben az egyes pózokat több légzésig kellett kitartani. Ez már önmagában elég fárasztó volt (legalábbis nekem így a pihenőnapomon), és akkor még az első háromnegyed órában nem is csináltunk semmi kartámaszt.

Az első és alapvető póz a bakászana, vagyis gólyapóz volt. Ebben megpróbáltuk a bandhák maximális aktiválásával minél feljebb emelni a súlypontot, egyszer csak sikerül felmenni belőle kézenállásba. Közben Dev elmesélte, hogy ő a kézenállást a hídból tanulta meg, addig tolta felfelé a súlypontját, míg a lába felemelkedett a levegőbe. Hát nem a szokványos módszer, az biztos.

A bakászana után a koundinyászanát vettük, amikor ez egyik lábadat kinyújtod előre, a másikat pedig hátra. Ennek van egy behajlított lábas változata is, de én a nyújtotthoz vagyok szokva. Itt is elmagyarázta, hogy a vállakkal és a könyökökkel, meg a felsőtesttel mit kell csinálni. Utána pársva-bakászana következett, vagyis mindkét lábat azonos oldalra kellet kilógatni. Nekem azt a feladatot adta, hogy ugorjak bele a pózba lefelé néző kutyából, ami persze nem sikerült. Na majd gyakorlom.

Utána a parivritta-koundinyászana jött, vagyis átfordított olló-póz. Én már ezeket gyakoroltam, de a többieknek sok új élményben volt részük, az biztos. Persze az ember önmagától nem jön rá arra, hogy mi a megfelelő „alignment”, vagyis pontosan hogyan kell elhelyezkednie a vállnak, könyöknek, tenyereknek. Ez utóbbi pedig azért is fontos, mert a kartámaszoknál az ember könnyen túlerőltetheti a csuklóját, ha nem megfelelően oszlatja el a terhelést.

István kérésére vettük még a félkezes pávapózt is, persze először a kétkezessel kellett kezdeni, mert az sem ment mindenkinek. A félkezesnél is fontos tippeket mondott, például azt, hogy nyújtani kell, és a két lábat össze kell szorítani, és nem az egyensúlyozásra koncentrálni. Még nem sikerült az egykezes segítség nélkül, de már valamivel jobban megértettem, hogy mit kellene csinálni.

A végén csoportfotó, és utána még megkértem Devet, hogy tanítsa meg az egykezes kézenállást, amiről lemaradtam kedden. Itt is az volt a titok, hogy a combokat össze kellett szorítani, és felfelé nyomni az egész testet, miközben a súlypontot áthelyezted az egyik tenyeredre. Talán majd ez is hamarabb összejön most már.

A workshop után meghívtuk Devet a Taj Mahal indiai étterembe, ahol én még sohasem jártam. Nyilván azért, mert nem teljesen vegás a hely, de a többiek ezt választották az autentikussága miatt. Valóban, egészen indiai hangulatú volt az étel, mindannyian vegetáriánus dolgokat rendeltünk. A dolgomat az is nehezítette, hogy ma ráadásul ekadasi böjtnap volt, amikor is gabonát és hüvelyest sem ehetek.

Végülis mindenki jóllakott, és figyelembe tudtuk venni a különböző igényeket, és egy jót beszélgettünk Devvel az életéről, a jóga bizniszről, meg a különböző tapasztalatairól. Az ilyen workshopok azért jók, mert ha az ember gyakorol vagy éppen oktat, és nem kap kívülről újabb impulzusokat, akkor szerintem sokkal több ideig eltart, amíg rájön bizonyos dolgokra, mint amikor felhívják rá a figyelmét. Én próbálom ezeket a hatásokat belegyúrni az oktatásomba, és hasznosítani a tapasztalatokat a saját gyakorlatomban, és abban, amit másoknak átadok.

Hátrahajlítás Dev Kapillal

Pénteken végre ismét eljutottam Dev workshopjára. A csütörtöki alkalom is jól sikerült állítólag, mér alig fértek be a Rishikesh-terembe. Csütörtökön a Napüdvözletet vették, és a résztvevők rájöttek, hogy nem tudják azt sem megfelelően. Én Pesten tartottam az óráimat, bár erősen érződött a workshop hatása, mert az Astangán csak ketten voltak, az Agnin pedig hatan.

Pénteken már jobb volt a látogatottság az óráimon, és amikor végre befejeztem, akkor rohantam át Budára, hogy le ne késsem a workshopot. Szépen összegyűltünk, a teremben kellemes meleg. Az elején Dev elmagyarázta egy pár szóban a hátrahajlítás jelentőségét. Azt mondta, hogy a hátrahajlítások nagyon spirituálisak, és erőteljes hatással vannak az idegrendszerre. Egy jógaórában mindig kell lennie hátrahajlításnak és gerinc-csavarásnak. Ugyanakkor a felső háti szakasz hátrahajlítása megnyitja a szívcsakrát is, ami elengedhetetlen a boldogsághoz.

Az órát álló bemelegítő gyakorlatokkal kezdtük, amelyek a csípőre és a derék-szakaszra irányultak, utána a vállakat is belevettük. Dev igazításai még a mienkénél is erőteljesebbek, és hirtelen nyom meg, hogy a legtöbb ember beleroppan. István kajánul megjegyezte: "Ezt kár volt megmutatni nekünk."Dev szerint egyébként az ízületnek a hirtelen feszítésnél sem szabadna recsegő hangot adnia, mert az a benne lévő feszültség jele. Nekem nem is nagyon reccsent a hátam se, pedig rá is ült, amikor tenyérrel a falnak támaszkodva kellett előrehajolni.

Azt is mondta, hogy a hátrahajlítás mértéke napi szinten változhat, attól függően, hogy milyen érzelmi állapotban vagyunk, mit eszünk és egyéb tényezőktől. Ha például dühös vagy és sokat veszekszel, akkor sokkal nehezebben fognak menni a hátrahajlítások. Szóval nyomtuk az ászanákat, legtöbbször beállított egy pózba, majd körbement, és beigazított mindenkit. Én többször felkiáltottam, nem mintha fájt volna az igazítás így utólag, hanem inkább a meglepetéstől.

Néhány pózt megmutatott és elmagyarázta, hogy mire kell figyelni. Elvileg már alkalmaznunk kellene azokat a dolgokat, amiket a korábbi napokon tanított például a lefelé néző kutyáról, de persze nem mindenki volt ott, aki meg ott volt, annak még nem rögzült be. A hídnál felhívta a figyelmet a vállak nyitására. A legtöbb ember ugye kifordítja a könyökét, mert kötött a válla, és a vállait felhúzza a füléhez. Ez nem jó, hanem a vállakat távolítani kell a fülektől, és a könyököket befelé fordítani.

Én is ösztönösen törekedtem erre a dologra, de a vállam elég kötött, és még sokat kell majd dolgozni rajta. Nem veszünk olyan sok gyakorlatot egy-egy workshopon, de sok hasznos információt tanulunk. Ugyanakkor az ember rájön, hogy az alapokat is rosszul tudta, és ez felettébb kényelmetlen érzés az egónak. Dev sok irányzatból mixel, például felhívta a figyelmet arra, hogy a nyúlpóz mennyire fontos kontrapóz a hátrahajlításnál. Ez egy olyan póz, amit tipikusan a Bikram-sorozatban gyakorolnak. Ezen kívül viszont dominánsan Iyengar-stílusban tanít, jól jöttek a téglák, övek, pokrócok stb.

Ma délután kettőkor kartámaszos pózok lesznek, remélem, sok izgalmas dolgot tanulunk.

Gyakorlás a hagyományos módon

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:

Miért érvényes a hagyományos módszer

Egy paraszt egyszer így szólt Ramakrishna Paramahansához: "Egyszerű falusi ember vagyok. Kérlek, egy mondatban adj egy módszert, amivel elérhetem a boldogságot."
Ramakrishna azt válaszolta: "Teljes mértékben fogadd el azt a tényt, hogy egy Isten által irányított gépezet vagy." Ezt mélyen meg kell érteni. Az egó annak a hiedelemnek a következménye, hogy az ember képes használni a szabad akaratát, és az egó pedig szenvedést eredményez. Az Úr Krisna azt mondja a Bhagavad-gítában (3.27.): "A hamis egó által megtévesztett szellemi lélek önmagát hiszi a tettek végrehajtójának, pedig valójában az anyagi természet három kötőereje végzi azokat."

Ez azt jelenti, hogy az egész kozmosz, a mi testünket és elménket is beleértve egy tudattalan gépezet, amelyet Isten irányít. Az önvaló, amely a tiszta tudattal egyenlő, örökké tétlen. Csupán szemtanúként viselkedik. Annak az elképzelésnek a feladását, hogy mi vagyunk a cselekvők, Patandzsalí Jóga-szútrája is hangsúlyozza a kaivalja kifejezés használatával. A jóga e végső állapota a tudat teljes függetlenségének megtapasztalása. mivel teljesen független, semmilyen módon sem befolyásolja a világot.

Mint egy tükör, mely csupán visszatükröz, a tudat sem visszautasítani, sem ragaszkodni nem tud az általa választott tárgyakhoz. Add fel a cselekvő mentalitást, mondja Krisna: "csak az ostoba gondolja magát a cselekvőnek." A szabad akarat illúziójának feladását a vinyásza rendszerben a Vámana Risi által tanított eredeti rendszer elfogadásával valósíthatjuk meg. Természetesen könnyű lenne összeállítani a saját ászana-sorozatainkat, és valószínűleg pénzügyi siker és hírnév lenne az eredmény. De ebben az esetben azt kockáztatjuk, hogy az egó áldozatává válunk, és azt gondoljuk, hogy mi vagyunk a cselekvők és a teremtők. Valójában csak tiszta tudat vagyunk - a látó, a tanú, az önvaló - ami, ahogy a Szánkhja-káriká mondja, nem játszik aktív szerepet ebben a világban.

Ez nem azt jelenti, hogy nem szabad módosítani a gyakorlást egy időre, ha nehézségekbe ütközünk, vagy ha a jóga-terápiát kell gyakorolnunk. Vissza kell azonban térnünk az eredeti rendszerhez, amikor lehetséges. Vámana Risi rendszere a külső struktúrától és a korlátoktól a belső szabadság felé vezet bennünket. Ha folyamatosan önmagunk által összeállított sorozatokat gyakorlunk, akkor belsőkorlátokat hozunk létre a külső szabadság ürügyén.

Az ősi bölcsek nem kísérletezés által hozták létre az ősi művészeteket és tudományokat. Az ő módszerük a szamjama volt, ami a koncentrációt (dháranát), a meditációt (dhjánát) és az elmerülést (szamádhit) öleli fel. Ilyen módon mélyen megérthetjük a dolgokat azok tényleges valójában. Patandzsalí saját maga is elmagyarázza a Jóga-szútrában, hogyan jutott ehhez a tudáshoz. Az elméről szóló tudás, amint mondja, a szívre irányított szamjama által érhető el (Jsz. 3.34.).

Azt is elmagyarázza, hogyan érthető meg a test. Az orvostudomány a köldök-csakrára irányított szamjama által érthető meg (Jsz. 3. 29.). Így jött létre az Ájurvéda tudománya. Meg kell jegyezni, hogy Patandzsalí állította össze a Csaraka-szamhitát, egy ájurvédikus szöveget. Amikor a modern korban tanulmányozzuk és gyakoroljuk az ősi tudományokat, akkor ezt a tisztelet és odaadás érzésével kell tenni. Az ősi mesterek tanításai sohasem válnak érvénytelenné, hanem mindig csak kiegészülnek.

Dev Kapil, Da Boss

Hétfőn találkoztam Devvel a szállodájában, akkor egy kicsit bizonytalan volt még a programja, de végül kedden eljött és megtartotta az első workshopot. Én éppen órát tartottam Pesten, úgyhogy csak a végére értem oda. A résztvevők lelkesen körbeállták, miközben Dev magyarázott. Mindenki ragyogó arccal, úgy vettem le, hogy tetszett nekik az óra.

Végül megállapodtunk, hogy szerda reggel folytatjuk a workshopot, és igazításokat fog tanítani. A szerdai órára főleg tanárok jöttek, és néhány légzőgyakorlat, ráhangolódás után elkezdtük egy-két egyszerű ászanával. Dev szerint a haladó ászanákat nagyon jól tudja a társaság, de az alapokkal még vannak hiányosságok.

Szóval elkezdtük a dandászanával, és minden részletet megigazított. Utána volt pascsimóttánászana, és álló tadászana meg uttánászana. Én azt hittem eddig, egyrészt hogy jól csinálom ezeket a dolgokat, másrészt, hogy Istvánnal mi ketten vagyunk a legdurvább igazítók. Hát erre most Dev rácáfolt, méghozzá jó alaposan, mert a pádahasztászanában pont kettőnket telált meg Istvánnal, és mind a ketten bevallottuk utólag hogy ilyet még nem éltünk át. Majdnem felrántott a levegőbe, miközben a hátamat teljesen kiegyenesítette az előrehajlításban.

A pascsimóttánászanában is megmutatta, mi a lényeg, hogy a gerincet hol kell nyújtani, és nem mindenáron lenyomni az illetőt a földbe. A trikónászanával is nagyon sokat foglalkoztunk, énszerintem is nagyon alapvető póz. A végén bekérdeztem, hogy mi van a parivritta trikónászanával, és akkor azt is nyomtuk vagy fél óráig.

A workshopból az volt a tanulság, hogy a mennyiségnél néha jobb a minőség, vagyis tulajdonképpen 8-10 ászanát tárgyaltunk meg két óra alatt, de ez az információ szerintem hosszú távon nagy mértékben fogja befolyásolni a gyakorlásomat és az oktatásomat is. Ehelyett csinálhattuk volna azt, hogy 30-40 ászanán végigizzadjuk magunkat, de akkor lehet, hogy elsiklottunk volna az olyan részletek fölött, amikre most Dev felhívta a figyelmet.

Remélem, a következő napokban még lesznek érdekes ászanák, meg sok hasznos ismeretre szert teszünk. Arról is beszélt, hogy bizonyos sérülések esetén mire kell figyelni, kifejezett módon a térdsérülésekről is szólva. Lassan kezd átalakulni bennem az, amit a térdízület használatáról eddig tudtam, illetve alkalmaztam. Ha van lehetőségetek, csatlakozzatok a következő napokban a workshop óráihoz, szerintem mindenki haszonnal részt tud venni rajta.

Ja igen, azért adtam ezta a címet a blogbejegyzésnek, mert Dev mindenkit boss-nak szólít. Az összes jógást meg mindenkit. Először azt hittem, csak engem boss-oz de aztán rájöttem, hogy ez a szava járása. "Do the pose, boss" Persze ő az igazi boss, de így alázatosan adja elő.