2011. április 6., szerda

Kifelé vagy befelé?

A pszichológiában az embereket kétféle típusba sorolják: extrovertáltak és introvertáltak. Nyilván ez a két véglet, és a legtöbb ember valahol a kettő között helyezkedik el. Az extrovertált típus kifelé éli az életét, nagy szerepet játszik az életében másokhoz fűződő kapcsolata, szeret befolyásolni másokat, vagy hatni rájuk, esetenként forradalmakat elindítani (akár csak az emberek tudatában), vagy fontos társadalmi szerepeket játszani. Sok esetben vezéregyéniség, de nem mindig. Van, amikor ő saját maga befolyásolható, és önbizalom-hiánnyal, bizonyítási vagy megfelelési kényszerrel küzd, és ezért kapni szeretne másoktól inkább, mint adni. 


Az extrovertált típusnál a Pingalá, vagyis a Nap-vezeték dominanciája figyelhető meg, általában aktív, nyughatatlan, és nehezen tud relaxálni, ellazulni, befelé fordítani a figyelmét. A tétlenség, passzivitás, ingerszegény állapot a legnagyobb ellensége (legalábbis úgy érzékeli). A belső csend szemlélése és a gondolatok elengedése riasztja, ezért éppenséggel ezt kell gyakorolnia, hogy egyensúlyba kerüljön.


Az introvertált típus ezzel szemben sokkal inkább befelé forduló, zárkózott, nehezebben nyílik meg mások felé, és nehezen alakít ki társas vagy személyes kapcsolatokat. A kapcsolatai általában sokkal formálisabbak, nehezebben engedi az érzelmeit felszínre törni. Nehezen tud bízni másokban, és nehezebben is kapja meg mások bizalmát. Nem szereti, ha beleszólnak az életébe, sok esetben makacs és merev elképzelései vannak. Az introvertált típus előnye viszont abban rejlik, hogy sokkal könnyebben tudja a figyelmét és az energiáit befelé fókuszálni, egy személyes cél elérésére, és kevésbé igényel hozzá külső motivációt, visszaigazolást.


Az introvertált típusban az ídá, vagyis a Holdvezeték működése dominánsabb. Ő a magányos vándor, aki a saját belső útját járja, és kevés emberrel osztja meg azt, hogy mit is tapasztal az útja során. Ez a befelé fordulás is karizmát sugározhat azonban, amit ugyanakkor a titokzatosság misztikus köde leng körül. Az introvertált típus kapcsolataiban azonban fontos szerepet játszanak az érzelmek, még ha nem is mindig képes ezt nyíltan kommunikálni. A sérelmeit hosszú ideig magában tarthatja, és nehezen tud megbocsájtani. A pozitív érzelmeket viszont befogadja, de ezt sem jelzi vissza, és így néha hálátlannak tűnhet.


Mindezt azért vezettem elő, mert az extrovertált és intorovertált típusok jellemzői az anatómiában is megmutatkoznak. Az extrovertált emberek lábfeje álló helyzetben kifelé áll, és amikor járnak, akkor sem párhuzamosak a lábfejeik. Az introvertáltak lábfeje viszont a legtöbbször inkább befelé áll, és ez járáskor is észrevehető. A hátrahajlításoknál, főleg a hídba leereszkedésnél a legtöbb ember kifordítja a lábfejét. Éppen ezért a hátrahajlítások fokozzák az extrovertáltságot, megnyitják a testünk elülső, érzelmi oldalát. 


Az előrehajlításoknél a legtöbb ember, főleg, akinek kötöttebb a csípője, hajlamos befelé fordítani a lábfejét, és a pascsimóttánászanában egymás felé fordítja a talpait. Tehát az előrehajlítások fokozzák az introvertáltságot, zárják az érzelmi oldalt, és aktiválják az akarati oldalt, ami a test hátsó oldala. 


Természetesen mindkettőre szükség van, de törekedni kell arra, hogy az előrehajlítások megfelelő végrehajtásával a belső problémáink tudatosítását és az érzelmi blokkok feloldását, megemésztését segítsük elő. Tudjuk azt, hogy az előrehajlítások elősegítik a belső szervek méregtelenítését, mivel az emésztőszervekben lerakódó méreganyagok többek között a különböző érzelmi traumák következtében alakulnak ki. Szóval nem jó, ha az introvertált típus sokáig dédelgeti magában ezeket a sérelmeket, el kell őket engedni.


Az extrovertált típus viszont sokszor a külső történésekre irányítva tereli el a figyelmét a saját belső folyamatairól, vagyis állandóan valaki más problémáit akarja megoldani a sajátja helyett. A hátrahajlításoknál is törekedni kell a párhuzamos lábfejekre. Dev Kapil mindig azt mondta, hogy aki könnyen hajol hátra, annak általában nagy az egója. Akinek nehezen megy az előrehajlítás, az viszont merevebb, és az alázattal van gondja. Én azt gondolom, hogy ha valaki könnyen hajol hátra, akkor büszkévé válhat a sikereire, és nehezen tudja megérteni azokat, akiknek ez nem megy olyan természetesen. Nem biztos, hogy a magatartásukban erősen érződni fog a büszkeség, de esetenként jellemző lehet az, hogy kevésbé érzékenyek mások nehézségeire, nem tudják megérteni egy kezdő próbálkozásait, erőfeszítéseit. 


Aki púposítja a hátát az előrehajlításban, és a vállait a füléhez behúzva tartja, miközben a csuklyásizmát péncélként megfeszíti, annak gondjai lehetnek az elengedéssel, az érzelmei kimutatásával. A szívcsakra megnyitása fontos dolog, és ez persze akkor a leszerencsésebb, ha megfelelő alázattal párosul. Szóval ha helyesen gyakoroljuk az ászanákat, az az érzelmi, lelki harmóniánkat is elősegíti. A jóga célja az egyensúly elérése, vagyis mindkét típusnak a saját gyengeségein kell dolgoznia, azokat kell kiegyensúlyoznia. És akkor lássunk egy képet Iyengar mesterről, ha már tegnap ő is szóba került.

2011. április 5., kedd

A padaván 2.

Igazából nem akartam ezt a témát tovább részletezni, mert elképzelhető, hogy az első részben is sok olyan dolog elhangzott, ami egyesek számára nehezen emészthető. Mindazonáltal úgy döntöttem, hogy érdemes mélyebben is beletekinteni a guru-tanítvány kapcsolatban, és főleg annak pszichológiai vonatkozásaiba, mert egyeseknek talán segíteni fog abban, hogy egy-két problémát megoldjanak az életükben.


Manapság nagyon divatos dolog a lájf kócsing, erről is írtam már. Nem véletlenül nem gurunak nevezik magukat a lájf kócsok, ugyanis ők egy kölcsönös feltételeken alapuló szolgáltatást nyújtanak, és nem helyezik annak a súlyát a kliensre, hogy mindig, minden körülmények között követnei kell a lájf kócs utasítását. Vagyis a lájf kócs egyrészt fizetett lelki szemetesládaként funkcionál, illetve tanácsot ad és bizonyos motivációs folyamatoak próbál elindítani. Viszont az eredményre nem vállal garanciát, főleg abban az esetben, ha a kliens nem fogadja meg és nem követi a tanácsait. 


A legnehezebb dolog ebben az egészben olyan embert találni, aki meg is fogadja a tanácsunkat, és követi azt, amit mondunk neki. Nos, térjünk vissza a guru és a tanítvány kapcsolatának klasszikus modelljére, amiben nekem is volt azért részem az évek során, és nem is bántam meg.


A védikus rendszerben a guru sohasem dícséri a tanítványt, főleg a komoly tanítványt, hanem mindig csak szidja, és fokozatosan nehezedő próbatételek elé állítja. Ennek a szidásnak az a célja, hogy szétzúzza a tanítvány egóját, ami a legnagyobb akadály a lelki fejlődésében. Természetesen ahhoz, hogy a tanítvány képes és hajlandó legyen ezt elviselni és a megfelelő szellemben elfogadni, szükséges az alázat, illetve a guru tisztelete. 


Ugyanakkor az is szükséges hozzá, hogy a guru tökéletes példát mutasson, és olyan dolgokat kérjen számon a tanítványán, amit saját magától is elvár. Krishnamacharya és Pattabhi Jois sohasem dícsérték a tanítványokat, nehogy elbízzák magukat, és büszkévé váljanak. Ha valaki szert tesz egy kis tudásra, az hajlamos büszkévé válni rá, és ezzel megakadályozza a további tudás befogadásának lehetőségét. Iyengarról sem hallottuk, hogy különösebben ajnározta volna a tanítványait, inkább kiabálni szokott velük, verni meg rúgdosni őket :-).


Igazából az, hogy a guru szidja a tanítványt, és esetenként még olyan dolgokért is felelősségre vonja, amiről a tanítvány úgy gondolja, hogy nem ő a hibás, vagy igazságtalannak tűnik vele szemben, a törődés jele. Persze ezt a mai környezetben nehéz értékelni, ahol sok szülő elkényezteti a gyerekeit, és ezzel párhuzamosan semmi tekintélyre nem tesz szert a gyerek szemében. Bár a guru-tanítvány kapcsolat nem szülő-gyerek kapcsolat, de jellemzően azok, akik nem tanulták meg tisztelni a szüleiket, nehezen fogják tisztelni a guruikat is. 


Én is nem egyszer voltam olyan helzetben, amit igazságtalannak, "szivatásnak" éreztem, de végül jól esett felelősséget vállalni egy olyan mulasztásért is, amit nem én követtem el, és értékelni tudtam ennek a helyzetnek a jellemnevelő hatását. Nem utolsósorban azt, hogy ha a guru kijavít bennünket, amikor elkövetünk egy hibát, akkor elégedetté tesszük a törekvésünkkel, hogy kiköszörüljük ezt a jellemhibát. A gurunak az a feladata, hogy tökéletessé tegye a tanítványt, ezért nem veregetheti folyton vállon azzal az ezó dumával, hogy "elfogadlak olyannak, amilyen vagy, mert szeretlek". Ez egy csaló guru jellemzője.


A szigorú szeretet ("hard love") nem mindenki számára emészthető, de sokkal nagyobb a léleknevelő hatása, mint amikor egymás vállát veregetjük és kölcsönösen elnézzük egymásnak a hibáit. Persze a guru-tanítvány kapcsolat nem egyenrangú, mert a tanítvány helyzetében nem engedi meg az etikett, hogy kijavítsa a gurut vagy szóvá tegye annak vélt vagy valóságos hibáit. Éppen ezért a kapcsolat akkor lehet sikeres, ha sikerül tökéletes gurut találnunk. Good luck! Én nem tartom magamat tökéletesnek, és gurunak sem, ezért nem biztos, hogy aki tanítványként akar közeledni hozzám, annak minden elvárása teljesülni fog.


De ha bárkitől is tanulni akarunk, akkor a folyamat mindenképpen azzal kezdődik, és fejeződik be, hogy megadjuk neki a kellő tiszteletet. A minap Harciszerzi dozsójában jártam, ahol ninjutsut oktatnak. Itt is fontos a mester tisztelete. A falon volt egy kis oltár, fölötte egy idézettel, ami nagyon megtetszett: "Amelyik kalász a legmélyebbre hajlik, abban van a legtöbb szem." Szóval ne gondoljuk, hogy az alázat nem egy "trendi" tulajdonság, azok az emberek, akikben sok a belső érték, mindig gyakorolják az életükben ezt a fontos tulajdonságot, ami egy padaván legfőbb jellemzője. Mindenkinek sok sikert kívánok a padavánná válás folyamatában!

2011. április 4., hétfő

Khecsarí - még egyszer

Újabb részlet a Hatha-jóga Pradípikából:


atha khecsarí:
szavja-daksina-nádi-szthó madhjé csarati márutah
tisthaté khécsarí mudrá taszmin sztháné na szamsajah /42/


Amikor a levegő nem mozog többé a jobb és a bal orrlyukban, hanem középen kezd áramlani, akkor jön létre a khecsarí mudrá. Efelől nincs kétség.


idá-pingalajór madhjé súnjam csaivánilam graszét
tisthaté khécsarí mudrá tatra szatjam punah punah /43/


Ha a pránát be tudjuk áramoltatni a Súnjába (szusumnába), ami az idá és a pingalá között található, és ott mozdulatlanná tesszük, akkor a khecsarí mudrá ténylegesen megszilárdulhat.


szúrjá-csandramaszór madhjé nirálambántaré punah 
szamszthitá vjóma-csakré já szá mudrá náma khécsarí /44/


Azt a mudrát nevezik khecsarínak, amely a szúrja és a csandra közötti szabad térben jön létre, és vjóma-csakrának is nevezik.


szómád jatróditá dhárá száksát szá siva-vallabhá
púrajéd atulám divjám szusumnám pascsimé mukhé /45/


A khécsarí, ami azt okozza, hogy a nektár elindul a csandrából [Holdból], Siva kedvence. A semmihez sem hasonlítható szusumnát el kell zárni a nyelv hátratolásával.


purasztács csaiva púrjéta niscsitá khécsarí bhavét
abhjasztá khécsarí mudrápj unmaní szampradzsájaté /46/


Előlről is el lehet zárni A prána áramlását, és akkor bizonyára létrejön a khecsarí. Gyakorlással ez a khecsarí elvezet az unmaníhoz. 


bhruvór madhjé siva-szthánam manasz tatra vilíjaté
gjátavjam tat-padam túrjam tatra káló na vidjaté /47/


Siva ülőhelye a két szemöldök között található, és az elme ott merül el. Ez az állapot [amiben az elme el van merülve] turíjaként ismert, és a halál nem érhet el ide.


abhjaszét khécsarím távat jávat szjád jóga-nidritah
szamprápta-jóga-nidraszja káló nászti kadácsana /48/


A khecsarít addig kell gyakorolni, amíg el nem érjük a szamádhit (jóga-nidrát). Az, aki elérte a jóga-nidrát, nem válhat a halál áldozatává.


nirálambam manah kritvá na kincsid api csintajét
sza-báhjábhjantaré vjómni ghatavat tisthati dhruvam /49/


Az elmét megszabadítva minden gondolattól és semmire sem gondolva, szilárdan kell ülnünk, mint egy agyagedény az űrben (amit körülvesz és betölt az űr).


báhja-vájur jathá línasz tathá madhjó na szamsajah
szva-sztháné szthiratám éti pavanó manaszá szaha /50/


Amikor a levegő [a testben és azon kívül is] mozdulatlanná válik, vele együtt a légzés is megáll a helyén (a brahma-randhrában). 


évam abhjasza-mánaszja váju-márgé divá-nisam
abhjászádzs dzsírjaté vájur manasz tatraiva líjaté /51/


Ha így gyakorolunk éjjel és nappal, akkor uralmunk alá hajtjuk a légzést, és ahogy a gyakorlásban fejlődünk, az elme csendes és szilárd lesz.


amritair plávajéd déham ápáda-tala-masztakam
sziddhjatjéva mahákájó mahábala-parákramah /52/
iti khécsarí


Amikor az amrita [a holdból származó nektár] tetőtől talpig átitatja a testünket, akkor vonzó testre és nagy erőre és energiára teszünk szert. Eddig tart a khecsarí leírása.

2011. április 3., vasárnap

Csontváz-diéta

Közkívánatra akkor elkezdem fejtegetésemet a fogyókúra buktatóiról. Az első pont, amit említettem, az, hogy mindenkinek más a testalkata, és ennek megfelelően más az ideális testsúlya is. A fogyókúránál reális célokat kell kitűzni, és ha jógikus módon közelítjük meg, akkor a saját középpontunkat, önvalónkat keressük benne, és nem valaki másra akarunk hasolnítani minden áron.


A média ugye azt sugallja, hogy az anorexiás modellalkat az ideális, és egyes nők mindent meg is tesznek azért, hogy ezt elérjék. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az anorexia vagy a bulimia súlyos pszichés zavarokon alapoló táplálkozási és anyagcsere-betegség. Az anorexiások ugye mániákusan koplalnak és kerülik a kalóriákat, így a testük szövetei az életveszélyes határ alá is zsugorodhatnak. A bulímiások mindezt fékezhetetlen evési rohamokkal spékelik meg, amit depressziós, bűntudatos időszakok követnek. Mindkét esetben a jelenséghez társulhat még hányási kényszer vagy hashajtók és egyéb radikális szerek szedése, illetve edzésmánia, amikor is az illető napi 5-6 órákat edz, és komoly stresszt él át, amikor valamelyik edzését elmulasztja.


Nem mellékesen megjegyzem, hogy egyes, anorexiára hajlamos emberek a dohányzáshoz, vagy bizonyos, anyagcsere-fokozó hatású drogokhoz is a soványság megőrzése miatt ragaszkodnak.


Tegyük félre egy pillanatra az esztétikáról alkotott elképzeléseinket, és hegyezzük ki az ideális testsúly kérdését az egészségre. Az ájurvéda szerint három biológiai erő irányítja az anyagcserénket és a szervezetünk működését: váta, pitta és kapha. Ráadásul a legtöbb emberben ezek a dósák egy születésileg, genetikailag megahatározott arányban vannak jelen, vagyis nem feltétlenül egy dominál a háromból.


Az ájurvéda alaptanítása szerint az ideális egészségre akkor számíthatunk, ha a dósáink aránya ehhez a születési állapothoz közelít. Nos, vizsgálujk meg, hogy mi jellemző az egyes dósák dominanciájával rendelkező egyénre.


A váta a levegő elem. Akinél ez dominál, általában nem szokott túlsúly-gondokkal rendelkezni, éppen ellenkezőleg, sokszor a legnagyobb problémájuk az, hogy miként szedjenek fel súlyt, izmot. Mivel a váta dósa az idegrendszert is dominálja, a fentebb említett anorexia például gyakaban előfordulhat a váta alkatúaknál. A váta a katabolizmust, vagyis a lebontási folyamatokat irányítja, ezért a váta alkatúaknál a szövetek táplálására kell inkább a hangsúlyt fektetni.


A pitta alkatúak erős emésztéssel és izmos fizikummal rendelkeznek. Izomzatuk nem mindig olyan definiált, mint a váta alkatúaké, viszont szeretnek sportolni. Az emésztésük erős, éppen ezért szükségük is van a sok mozgásra, mert a kalóriákat el kell égetni valahogy. A pitta dósa a metabolizmust, vagyis az átalakító folyamatokat irányítja. Következésképpen a pitta könnyen tud izmot felépíteni, könnyen tud zsírt égetni, de ha ellustul és hagyja a szervezetét elsavasodni, akkor ő is könnyen felszedheti a plusz kilókat, főleg 30-40 éves kor után, amikor lassul az anyagcseréje, és nem képes már annyi szénhidrátot elégetni, mint fiatal korában.


A kapha alkatúak vannak talán a legnehezebb helyzetben a fogyókúra szempontjából. Ugyanis ez a dósa irányítja az anabolizmust, a szövetek felépítését. Szinte bármit eszik egy kapha alkatú ameber, a szervezete minden tápanyagot beépít belőle, vagy elraktározza a zsírszövetben. Vannak, akik már csecsemőkoruktól kezdve vastag csontúak, nagy izmokkal rendelkeznek, de a zsírszövet is sok a bőrük alatt vagy akár a hasüregben, a belső szervek között. 


A kapha alkatúak másik problémája az, hogy lusták, szeretnek sokat aludni, sokat és hosszú ideig enni. Nekik kötelező folyamatosan odafigyelni a bevitt kalóriákra és aktívan mozogni. Nem biztos, hogy váta alkatú, csontváz-szerű társaikra kell hasonlítaniuk, de a túlzott zsírlerakódásra nincs mentség, azt általában a sok evés és a kevés mozgás okozza. 


Ha az ájurvéda és egy jó táplálkozási tanácsadó segítségével sikerült kiszámítani, hogy mennyi az ideális testsúlyunk, akkor arra kell törekedni, hogy azt elérjük, fenntartsuk és azon belül lehetőleg lassan, évek alatt növeljük a testizom arányát a testzsírhoz képest. Ha a testsúlyunk és a BMI-nk jóval meghaladja ezt az ideális értéket, akkor minden egyes szelet kenyérrel tulajdonképpen egy szöget verünk a saját koporsónkba. Ha viszont jóval az ideális testsúlyunk alá akarunk fogyni, akkor meg fogjuk terhelni a szervezetünket, kiéheztetjük, és nem sok esélyünk lesz, hogy fenntartsuk ezt az állapotot. Ilyenkor indul be a jojó-effektus, mivel a szervezet védekezni próbál az ellen, hogy természetellenes, diszharmonikus helyzetbe hozzuk. 


A következő részben a különböző diéták hatákonyságáról fogunk beszélni az ájurvédikus testalkatok szemszögéből. Ahogyan meg kell találnunk az ideális testsúlyunkat, úgy a számunkra ideális étrendedet is meg kell találnunk.

2011. április 2., szombat

Sámbhaví mudrá

Újabb részlet a Hatha-jóga Pradípikából:


atha sambhaví mudrá:
véda-sásztra-puránáni számánja-ganiká iva
ékaiva sambhaví mudrá guptá kula-vadhúr iva /34/


A védák, a sásztrák és a puránák olyanok, mint a hétköznapi nők a sámbhaví mudrához képest, amelyik egymagában olyan, mint egy tiszteletre méltó család felesége, aki nem mutatkozik a nyilvánosság előtt.


antar-laksjam bahir-dristir nimésónmésa-vardzsitá
ésá szá sámbhaví mudrá véda-sásztrésu gópitá /35/


Amikor befelé figyelünk a Brahmanra, miközben a szemünk a külső érzéktárgyakra irányul, és nem pislogunk, az a sámbhaví mudrá, amit titokként őriznek a Védák és a Sásztrák.


antar-laksja-vilína-csitta-pavanó jógí jadá vartaté
dristjá niscsala-tárajá bahir adhah pasjann-apasjann-api
múdréjam khalu sámbhaví bhavati szá labdhá praszádát guróh
súnjá-súnja-vilaksanam szphurati tat tattvam param sámbhavam /36/


Amikor a jógi befelé figyel a Brahmanra, és elmeríti benne az elméjét és a pránáját, és megszilárdítja a tekintetét, mintha mindent látna, miközben valójában semmit nem lát kívül, alul vagy fölül, akkor azt sámbhaví mudrának nevezik, amit egy guru kegyéből lehet megtanulni. Bármi mást lát az ürességen és a nem-ürességen kívül, azt a legfelsőbb igazság, Sambhu megnilvánulásának kell tekintenie. 


srí-sámbhavjás csa khécsarjá avaszthádháma-bhédatah
bhavécs csitta-lajánandah súnjé csit-szukha-rúpiní /37/


A sámbhaví és a khecsarí állapota különbözik, mivel a székhelyük a szív, illetve a homlok. De mindkettő boldogságot okoz, mert az elme elmerül az ürességben, ami a gyönyörteli létezés természetével rendelkezik. 


athónmaní:
táré dzsjótisi szamjódzsja kincsid unnamajéd bhruvau
púrva-jógam manó jundzsann-unmaní-kárakah ksanát /38/


Rögzítsük a tekintetet az [orrhegyen található] fénypontra, és kissé emeljük meg a szemöldökünket, az elme pedig ugyanúgy legyen meditatív állapotban. Ezáltal azonnal létrejön az unmaní avaszthá.


kécsid ágama-dzsáléna kécsin-nigama-szankulaih
kécsit tarkéna muhjanti naiva dzsánanti tárakam /39/


Egyeseket félrevezetnek a Védák állításai, másokat a Nigama [Puránák] állításai, megint másokat a saját logikájuk, de senki sem ismeri ennek a mudrának az értékét, ami képessé tesz arra, hogy átkeljünk az anyagi lét óceánján.


ardhónmílita-lócsanah szthira-maná nászágra-dattéksanah
csandrárkávapi línatám upanajan niszpanda-bhávéna jah
dzsjótí-rúpam asésa-bídzsam akhilam dédípjamánam param
tattvam tat-padam éti vasztu paramam vácsjam kim atrádhikam /40/


Az, aki nyugodt, szilárd elmével, félig lecsukott szemeit az orrhegyére rögzítva, pislogás nélkül, és megállítva az Ídát és a Pingalát képes látni a fényt, ami a Mindenség, a mag, a teljes ragyogó, nagy Igazság, megközelíthető Őt, aki a legmagasabb cél. Mi értelme hát másról beszélni?


divá na púdzsajél lingam rátrau csaiva na púdzsajét
szarvadá púdzsajéd lingam divá-rátri-niródhatah /41/


Nem szabad a Lingán (az Átmán) meditálni napközben [vagyis amikor a Pingalá aktív] és éjjel sem [amikor az Ídá aktív], hanem mindig meditálnia kell rajts, miután mindkettőt megállította.  

2011. április 1., péntek

A fogyókúra 10 buktatója

Felfoghatatlanul népszerű téma manapság a fogyókúra. A worldometers statisztikája szerint a kövér és túlsúlyos emberek száma világszerte még mindig meghaladja az éhezők számát. 1.03 milliárd az éhezők száma, míg a túlsúlyosaké 1.5 milliárd. És ennek nem kellene így lennie. Simán jutna mind a majd' 7 milliárd földlakónak enni, meg az állatoknak is. De ez egy másik téma. Aki viszont túlsúlyos, az ne fogja másra, egyszerűen túl sokat eszik, vagy nem megfelelően étkezik. Vagy pedig lusta mozogni.


Nos, következzék a tizes feketelista, ami elképzelhetőleg nem lesz népszerű a különböző fogyókúrás programokkal és készítményekkel üzletelők körében, de még a legtöbb fogyókúrázó körében sem, akik nem hajlandók szembenézni fogyókúrájuk eredménytelenségének okaival. Végülis jobb abban a tudatban élni, hogy "fogyókúrázom, erőfeszítést teszek, még ha nem is látszik." Bizony sokan esnek áldozatul a jojó-diétának, személyes ismerőseim közül is, és még többen szédelegnek a számtalan fogyókúrás módszer, javaslat stb. útvesztőjében. Talán némi segítséget fog nekik is jelenteni a következő elmefuttatás.


10 dolog, amire a fogyókúrás tanácsadód nem biztos, hogy felhívta a figyelmedet:  


1. Mindenki számára más az ideális testsúly
2. Mindenkinek más az emésztése
3. Lefogyhatsz mozgás nélkül - NEM IGAZ!
4. Lefogyhatsz diéta nélkül - NEM IGAZ!
5. Lefogyhatsz koplalással - NEM IGAZ!
6. Nem kell méregteleníteni - NEM IGAZ!
7. A kúra után ehetsz bármit - NEM IGAZ!
8. A testsúly és az anyagcsere független az érzelmektől - NEM IGAZ!
9. Lefogyhatsz masszázzsal - NEM IGAZ!
10. Űberátverések (zsírleszívás, gyomorgyűrű stb.)


Közben rájöttem, hogy mindezeknek a napirendi pontoknak a kifejtése valószínűleg több blogbejegyzést is igénybe fog venni, úgyhogy várjátok a folytatást a "Fogyókúra" kategóriában!

2011. március 31., csütörtök

Mit mivel?

Többen kérték már tőlem az alábbi felsorolást. Az ételek emészthetősége ugyanis jelentősen függ attól, hogy egy étkezésen belül milyen ételeket eszünk együtt. Ez a felosztás első orosz nyelvű jóga-könyvemből való, ami már 25 éve megvan, és azóta is használom. Az élelmiszereket beltartalmi tulajdonságaik alapján tíz csoportba oszthatjuk. Ezeket a következő szabályok alapján fogyasszuk közösen vagy külön egy-egy étkezés alkalmával:


1. Édes gyümölcsök: banán, datolya, füge, aszalt gyümölcsök. Ideálisan társíthatók egymással, félig savanyú gyümölcsökkel és savanyított tejtermékekkel.
Elfogadható olajos magvakkal vagy tejjel, minden mással együtt mérgező, de a legjobb külön ételként enni őket.


2. Félig édes gyümölcsök: mangó, görögdinnye, sárgadinnye, feketeribiszke, valamint a következők, ha édesek: alma, körte, szőlő, cseresznye, meggy, szilva, barack, málna stb. Ide tartozik a paradicsom is. Jól illenek egymáshoz, az édes és savanyú gyümölcsökhöz, valamint a savanyított tejtermékekhez. Elfogadhatóak olyan zsíros ételekkel, mint a sajt, olajos magvak és túró. Mással együtt mérgező. A görög- és sárgadinnyét viszont ne keverjük semmivel, és egymással se.


3. Savanyú gyümölcsök: Narancs, mandarin, grapefruit, ananász, gránátalma, citrom, valamint a savanyú ízű alma, körte, szőlő, cseresznye, meggy, szilva, barack, eper, áfonya stb. Jól társítható félig édes gyümölcsökkel és savanyított tejtermékekkel.
Elfogadhatóak olyan zsíros ételekkel, mint a sajt, olajos magvak és túró. Mással együtt mérgező. A citrusféléket legfeljebb egymással együk, más gyümölcsökkel együtt nem emészthetők megfelelően. 


4. Keményítő nélküli zöldségek: uborka, káposzta, édes paprika, zöldbab stb. Jól társítható fehérjékkel, zsírokkal, enyhén keményítőtartalmú zöldségekkel, keményítőkkel és leveles zöldséggel. Tejjel és gyümölccsel ne fogyasszuk!


5. Enyhén keményítőtartalmú zöldségek: cékla, sárgarépa, fekete retek, kelkáposzta, tök, padlizsán, sütőtök, zöldborsó. Jól társítható keményítőkkel, keményítő nélküli zöldségekkel, zsírokkal és leveles zöldséggel.
Savanyított tejtermékekkel és sajttal, túróval, olajos magvakkal megengedhető a társítása, de tejjel, fehérjékkel, édességekkel és gyümölcsökkel együtt ne együk!


6. Keményítőtartalmú ételek: búza, rozs, zab, rizs, burgonya, gesztenye stb. Jól társítható leveles zöldségekkel, keményítő nélküli és enyhén keményítőtartalmú zöldségekkel. Elfogadható az, ha egymással vagy zsírokkal fogyasztjuk, de ez kapha alkatúaknak vagy hízásra hajlamosaknak nem ajánlott. Ha keményítőt zsírral fogyasztunk, akkor érdemes némi leveles vagy keményítő nélküli zöldséget is fogyasztani mellé. Esetleg sajttal, olajos magvakkal vagy túróval együtt fogyaszthatjuk, de ez nem annyira ajánlott.
Nagyon káros a keményítő fogyasztása fehérjékkel, tejjel, cukrokkal és bármilyen gyümölccsel.


7. Fehérjék: túró, sajt, tej, joghurt, aludttej stb., szárazbab, borsó, mogyoró, dió, olajos magvak. Nagyon jól társíthatók leveles és keményítő nélküli zöldségekkel. Enyhén keményítőtartalmú zöldségekkel is megengedhető a társítása. Nem szabad kétféle fehérjét együtt fogyasztani, vagy pedig keményítővel, cukrokkal, édes gyümölcsökkel fogyasztani.
Kivételek: a zsíros túrót, sajtot, olajos magvakat társíthatjuk savanyú vagy félig édes gyümölcsökkel. A tejet társíthatjuk édes vagy félig édes gyümölcsökkel. A savanyított tejtermékek a gyümölcsök mindhárom fajtájával együtt fogyaszthatók.


8. Leveles zöldségek: sóska, spenót, csalán, gyermekláncfű, saláta, koriander, retek, torma, cikória stb. Minden étellel jól társítható, kivéve a tejet.


9. Zsírok: vaj, ghí (tisztított vaj), növényolajok, tejszín, tejföl. Ideális leveles zöldségekkel, keményítő nélküli és enyhén keményítőtartalmú zöldségekkel. Esetleg fogyasztható keményítőkkel, de ekkor leveles vagy keményítő nélküli zöldségeket is fogyasszunk! Fehérjével, gyümölccsel és édességekkel ne fogyasszuk!


10. Édességek: fehér és barna cukor, nád- vagy datolyacukor, méz, juharszirup, lekvárok, szörpök. A legjobb ezeket külön fogyasztani, az étkezés előtt 1-2 órával. A fehérjékkel, zsírokkal vagy keményítőkkel együtt fogyasztva erjedést idéznek elő. Elméletileg leveles vagy keményítő nélküli zöldségekkel együtt fogyaszthatók. Kivétel: a méz kis mennyiségben minden étellel társítható. A mézet nem szabad főzni, mert mérgezővé válik.


A gyümölcsöket érdemes inkább reggel enni. Ha nem gyümölcsös reggelit választunk, akkor viszont legyen benne szénhidrát, ami könnyen emészthető és hamar energiát ad. Az ebédben dominálhat a fehérje, a vacsora viszont legyen könnyű, főleg a sok szénhidrátot kerüljük. Egyesek szerint komoly fizikai igénybevétel esetén érdemes este is fehérjedús ételeket enni, mivel éjszaka épülnek a szövetek. A reggeli időszakban történik a kiválasztás, délben pedig a legerősebb az emésztés ereje. Aki hízásra hajlamos, az este 6 után ne egyen. Aki túl sovány, az egyen naponta többször, 5-6 alkalommal is, kisebb mennyiségeket, vagy amennyit jólesik. Sohase éheztesse a szervezetét 4-5 óránál hosszabb ideig. Átlagos testalkatű emberek számára a napi 2-3 étkezés elegendő. 

2011. március 30., szerda

Fájdalomdíj

Blogom egyik olvasója osztotta meg velem az alábbi gondolatokat, remélem nem haragszik meg, ha itt, a nyilvánosság előtt reagálok rá.


Azt szeretném kérdezni tőled, hogy erős, szinte már elviselhetetlen fájdalom közepette hogyan őrizhetjük meg a nyugalmunkat, hogyan lélegezzünk és mire összpontosítsuk a figyelmünket hogy elviseljük a fájdalmat illetve hogy képesek legyünk tűrni csendesen?


Nem követelmény az, hogy csendesen tűrjük el, de persze az ember egy idő múlva rájön, hogy fölösleges üvölteni, mert ugyanúgy fáj. ha a légzésed szaggatottá válik, az annak a jele, hogy a fájdalom elvonta a fogyelmedet. ha folyamatosan próbálod visszahozni a figyelmedet a légzésre, akkor előbb-utóbb sikerülni fog, és közben legalább nem a fájdalommal foglalkozol.


Gondolok itt arra pl. hogy ha egy oktató fájdalmasan, nem túl kellemesen igazit bele egy ászanába.. illetve fájdalmas műtétre, vagy bármi egyéb ilyen helyzetre amikor a fájdalmat tapasztalunk és el kell viselnünk fájdalomcsillapitó nélkül..


Az első esetben a fájdalom általában elenyésző, sőt, ha jó az összhang az oktató és a gyakorló között, akkor kifejezetten katartikus hatású lehet. Öt légzés és vége... A másidk esetben általában nem kell nálkülözni az érzéstelenítést. A sebek csak azután fájnak, ha elmúlik az érzéstelenítés. Persze ilyenkor jobb, ha az ember nem úszik hetekig a fájdalomcsillapító mámorában, inkább bevállal egy kis léleknevelő szenvedést. Én láttam a nyagyanyámat morfium-mámorban agonizálni, de azt nem kívánom magamnak. Inkább a fájdalom.


Tegnap volt egy nagyon fájdalmas, feszítő foghúzásom, (mert nem hatott megfelelően az érzéstelenitő) és mély uddzsáji légzést végeztem, s arra próbáltam összpontositani a figyelmemet, hogy az elviselhetetlen fájdalmat kibirjam, és csillapitsam, és hogy nyugiban legyek, ne mozogjak a fogorvosi székben.
Nagyon nehéz volt egyenletesen lélegeznem, mert inkább erőltetetten, nagyon nagyokat sóhajtottam, és volt olyan pillanat amikor visszatartottam a lélegzetemet hátha az segit és még azért is hogy ne kezdjek el kapkodni a levegőt felületesen, hogy belülre összpontosítsak, és jobban, összpontositottabban, mélyebben tudjak kilélegezni, megnyugtatni szervezetemet.
Sajnos nem igazán tudtam mozdulatlanul maradni, és nyugodtnak lenni, nyöszörögtem nagy sóhajok közepette. Eléggé nehezen viseltem a helyzetet, mert nehezen birom ki az ilyen erős és a feszitő fájdalmat.


A foghúzás csak egy pár percig tart. Esetleg gondolj arra, hogy az életben vannak sokkal fájdalmasabb dolgok is, amik sokkal tovább fájnak. Például az amputált végtag fantom-fájdalma nagyon kínzó dolog, és nem tudsz vele semmit kezdeni.  


Olvastam egy könyvben hogy fájdalomcsillapitó hatása van az un. ingalégzésnek, amikor nem tartunk szünetet hanem folyamatosan lélegzünk, de sajnos nekem nem sikerült a fájdalommentesítés/enyhítés ezzel a módszerrel, és sehogy sem.
Kár, hogy én még nem vagyok olyan magas szinten, hogy tudjak úgy uralkodni a testemen, hogy képes legyek kikapcsolni a fájdalmat, mint sok jógi :-)
Olyan jó lenne ha valamilyen módon sikerülne könnyebbé tenni azokat a pillanatokat, amikor ilyen helyzetben vagyok, de nem tudom hogyan lehetne a fájdalom-tűrőképességemet megnövelni, és a nyugalmamat megőrizni ilyenkor amikor a fájdalomtól a falra tudnék mászni..


Mindenki meg tudja tanulni kiküszöbölni a tudatából a fájdalomérzetet. Ez olyan, mint az oroszlán idomítása, és valóban a légzésre való összpontosításon keresztül vezet oda az út. Először közömbössé kell válni a fájdalommal szemben, utána pedig megtanulhatjuk tetszésünk szerint felhasználni azt az idegi impulzust, amit a fájdalomérzet kelt. A jógik és a régmúlt idók nagy szentjei a fizikai fájdalmat a lélek megtisztulása érdekében is tudták használni, persze ez tényleg komoly spirituális szint, ennél könnyebb megtanulni élvezni a fájdalmat, az viszont szintén egy ragaszkodás, amiről később le kell mondani, mert akadállyá válik a lelki fejlődésünkben. 

2011. március 29., kedd

A laja állapota

Újabb részlet a Hatha-jóga Pradípikából:


múrccshitó haraté vjádhín mritó dzsívajati szvajam
baddhah khécsaratám dhatté raszó vájus csa párvati /27/

Ó Párvati! A higany és a légzés, ha megszilárdul, akkor elpusztítja a betegségeket, és mág a halottat is képes feltámasztani. Ha valaki megfelelően képes uralni őket, akkor még a levegőben is tud repülni.

manah-szthairjé szthiró vájusz tató binduh szthiró bhavét
binduszthairját szadá szattvam pinda-szthairjam pradzsájaté /28/

A légzés akkor nyugszik le, amikor az elme szilárddá és nyugodttá vált; és ekkor lehetségessé válik a mag visszatartása is. A mag visszatartása által a szattva megszilárdul a testben.

indrijánám manó náthó manó-náthasz tu márutah
márutaszja lajó náthah sza lajó nádam-ásritah /29/

Az elme az érzékek mestere, a légzés pedig az elme mestere. A légzés a lajának (elmerülésnek) van alárendelve, a laja pedig a nádától függ. 

szó' jamévásztu móksákhjó másztu vápi matántaré
manah-prána-lajé kascsid ánandah szampravartaté /30/

Ezt a laját móksának is nevezik, vagy máso szerint nem azonos a móksával, de amikor az elme lemerül, akkor eksztázist tapasztalunk.

pranasta-svásza-nisvászah pradhvaszta-visaja-grahah
niscséstó nirvikáras csa lajó dzsajati jóginám /31/

Amikor a légzés felfüggesztése és az érzéktevékenységek visszavonása által az elme minden tevékenységtől mentessé válik, és változatlan marad, akkor a jógi eléri a laja állapotot.

uccshinna-szarva-szankalpó nihsésásésa-cséstitah
szvávagamjó lajah kó' pi dzsájaté vága-gócsarah /32/

Amikor az összes gondolat és tevékenység megszűnik, akkor következik be a laja állapot, aminek leírása meghaladja a beszéd képességét, és csak személyesen tapasztalható meg.

lajó laja iti práhuh kídrisam laja-laksanam
apunar-vászanótthánál lajó visaja-viszmritih /33/

Gyakran beszélnek a lajáról, de mit értenek alatta? A laja csupán az érzékek tárgyairól való megfeledkezés, amikor a vágyak nem ébrednek fel többé.

2011. március 28., hétfő

A padaván

Ez a bejegyzés azoknak szól, akiket érdekel, hogy mi a véleményem. A kommunikácónak ugye sokféle módja van. Van a diplomatikus, amikor nem akarjuk megbántani a másikat, általában azért, mert tartunk tőle, hogy akkor ő is meg fog bántani bennünket, védekezés gyanánt. Van a manipulatív, amikor nem érdekel igazán, hogy mi a másik véleménye, hanem csak egy bizonyos álláspontot akarunk kicsikarni belőle vagy meggyőzni róla. Van a ledorongoló, amikor a másik felet a saját egónk alá akarjuk gyűrni, és sárba taposni az önértékelését, hogy saját magunkat jobbnak lássuk nála. És végül van az őszinte, egyenes, nylít kommunikáció, amelyben mindkét fél felfedi önmagát a másik előtt, azért, mert tudja, hogy a saját gyengeségeinek, hibáinak beismerése nélkül nem képes a másikon sem segíteni.


A nyílt kommunikáció a legnehezebb fajsúlyú. Azért, mert annak következménye van. Azért, mert bizalom kell hozzá. Azért, mert ott a másik van a középpontban. Éppen ezért nagyon értékelem az olyan embereket, barátokat, akikkel tudok nyíltan kommunikálni, és akivel meg merjük mondani egymásnak, hogy mit gondolunk. Főleg azért, mert tudjuk, hogy a másikat érdekli, és számít neki az, hogy mit gondolunk. A tapasztalatom azonban az, hogy nagyon kevés olyan ember van az életben, a világon, aki készen áll erre a nyílt kommunikációra.


Én semmilyen kapcsolatot nem tudtam elképzelni az életemben anélkül, hogy lehetőségem lett volna az illetővel bizalmasan megbeszélni minden fontos dolgot. Amíg ez a lehetőség megvolt, addig a kapcsolat élt. Utána elszürkült. Megszoktam már, hogy sok barátom lesz, és utána ezek a barátok belefonnyadnak a szürke ködbe. Lehet, hogy erről én is tehetek, de nem hiszem, hogy kizárólagosan az én hibám lenne. Soha senkit nem akartam kihasználni, manipulálni, és senkinek nem akartam rosszat. Ha valakinek nem tudtam segíteni, annak lehet az az oka, hogy ezt nem megfelelően próbálom, de az is lehet, hogy az illető nem hajlandó befogadni azt, amit adni tudok vagy akarok. De szerencsére maradnak mellettem olyanok, akik kitartanak, és nem szürkülnek bele a jelentéktelen félhomályba. És ebből tudom, hogy végülis nem járok rossz úton.


Jógaoktatóként és főleg jógaoktatókat képzőként úgy érzem, hogy van egy felelősségem abban, hogy milyen példát adok az embereknek, akik rám bízzák magukat, és milyen útmutatást adok nekik. Persze ez egy felettébb kényes téma, ahogy már korábban is említettem, én itt nem szeretem a guru-tanítvány kifejezéseket használni. A tanítvány az, aki hálás akkor, ha a guru folyamatosan szidja, és egyre több lelkesedést képes ebből meríteni. Nos, ha egy ilyen klasszikus definíciót próbálnánk alkalmazni, akkor ki kellene jelentenem, hogy nincsenek tanítványaim, mert a legtöbb ember, aki a "mesterének" tekint, valójában nem is kíváncsi a véleményemre, én pedig nem erőltetem rá, mert tudom, hogy nem áll még olyan erős lábakon, hogy képes legyen annak a súlyát cipelni.


De azért most mindenféle kényszeredettség nélkül elmondanám egy pár szóban, hogy én kit tekintenék komoly tanítványnak, komoly gyakorlónak, és komoly oktató-jelöltnek. Nos, akkor öveket becsatolni!!! A padaván hetente hatszor legyen ott az órámon, és ne panaszkodjon, hogy hány fok van. Ha nem tud jönni, akkor gyakoroljon otthon, mert az úgyis egyértelmű lesz neki is meg nekem is, hogy fejlődik-e vagy pedig visszafejlődik. 


A padaván mindig lelkes, és mindig éhes.  Nem csak az ászanákat próbálja minél pontosabban és koncentráltabban végrehajtani, de odafigyel a légzésére is, és amennyiben oktató, folyamatosan fejleszti az oktatói ismereteit. Ott van a workshopokon, és velem együtt tanul a tapasztalt mesterektől. Nem panaszkodik, hogy nincs ideje és pénze a jógára. 


A padaván nem csak tornának tekinti a jógát, hanem életformának, életfilozófiának és küldetésnek. Éppen ezért tanulmányozza a jóga-irodalmat, és életét a jóga szellemében élve, törekszik a káros szenvedélyek elkerülésére, a tiszta életmódra és gondolkodásra. A padaván a jóga erkölcsi elveit is magáénak tekinti és gyakorolja. 


A padaván folyamatosan finomítja oktatási attitűdjét, lelkesen, de ugyanakkor érzékenyen átadva a jóga gyakorlatát az óráira látogatóknak, akiknek szemében attól hiteles, hogy azt tanítja, amit gyakorol. A padaván megpróbálja mindenkiből kihozni a maximumot, de ezt nem feltétlenül extrém igazításokkal éri el, hanem finom mozdulatokkal ráhangolódik az egyes gyakorlók igényeire. A padaván vezet, de nem várja el a követést. 


A padaván egy szabad ember, aki önszántából járja a jóga útját, és mindaddig mellettem marad, amíg úgy érzi, hogy én még adni tudok neki valamit. A padaván nem egy kiválasztott ember, egy kedvenc, hanem olyan valaki, aki olyan komolyan veszi a jógát, amennyire én is próbálom komolyan venni. 


Szerencsére többen is vannak ilyenek a környezetemben, és nem feltétlenül velük szoktam a legtöbbet beszélgetni. Ott vannak, és tudják, érzik, hogy mit kell tenniük, és elégedett vagyok velük, már ha ez valakit egyáltalán érdekel. 


A jóga folyama végtelenül hatalmas és változatos, de én nem magányos hajótöröttként szeretnék lecsorogni az óceánig, hanem egy jó rafting-csapattal karöltve bejárni ezt az izgalmas utat. Van még néhány üres hely az Atma hajóban, de komolytalanok kíméljenek!

2011. március 27., vasárnap

A légzés és az elme működése

Újabb részlet a Hatha-jóga Pradípikából:


pavanó baddhjaté jéna manasz ténaiva baddhjaté
manas csa badhjaté jéna pavanasz téna badhjaté /21/


Akinek a légzése kontrollált, annak az elmeműködése is kontrollált. Aki pedig uralja az elméjét, az a légzése fölött is képes uralkodni.


hétu-dvajam tu csittaszja vászaná csa szamíranah
tajór vinyaszta ékaszmimsz tau dvávapi vinasjatah /22/


Az elme tevékenységének két oka van: 1) a vászanák (benyomások) és 2) a prána (légzés). Ha ezek közül egyik megsemmisül, akkor mindkettőnek vége.


manó jatra vilíjaté pavanasz tatra líjaté
pavanó líjaté jatra manasz tatra vilíjaté /23/


A légzés lecsökken, amikor az elme elmerül, és az elme akkor merül el, amikor a légzés vissza van tartva.


dugdhámbuvat szammilitávubhau
tau tuljakrijau mánasza-márutau hi
jató marut tatra manah-pravrittir 
jató manasz tatra marut-pravrittih /24/


Az elme és a légzés össze vannak kapcsolva, mint ahogy a tej és a víz keveredik, és mindkettő egyformán aktív. Az elme akkor kezd működni, ha van légzés, és a légzés akkor lép működésbe, ha az elme jelen van.


tatraika-násád aparaszja nása 
éka-pravrittér apara-pravrittih
adhvasz tajós cséndrija-varga-vrittih
pradhvasz-tajór móksa-padaszja sziddhih /25/


Amikor az egyiket megállítjuk, akkor a másik is megáll, és amikor az egyik működésbe lép, akkor a másik is. Amikor jelen vannak, akkor az érzékek a saját tevékenységükben merülnek el, és amikor leáll a működésük, akkor elérjük a felszabadulást.


raszaszja manaszas csaiva csancsalatvam szvabhávatah
raszó baddhó manó baddham kinna szidhjati bhú-talé /26/


Az elme és a higany természete az, hogy változékony. Nincs semmi ebben a világban, amit ne lehetne elérni, ha ezeket szilárddá tesszük.

2011. március 26., szombat

Csend és béke

Mozgalmas heteim voltak az utóbbi időben. Minél több a kihívás az ember életében, annál inkább kifelé koncentrál, és feszültebb lesz, növekszik a stressz. Én olyan ember vagyok, aki nem engedi el csak úgy felelőtlenül a dolgokat, de néha túl sokat vállalok be. 


A jóga viszont az elengedésről, a belső béke megtalálásáról szól. Össze lehet-e egyeztetni ezt a két, látszólag ellentmondásos dolgot: a felelősségteljes, akitív cselekvést, és a belső nyugalmat? Azt gondolom, hogy igen, és az egész a hozzáállás, attitűd kérdése. Nem azt állítom persze, hogy nekem minden pillanatban sikerül ez, és én is egy olyan időtlen állapotba zuhanok, mint a tegnapi bejegyzésben leírt, szamádhiban lévő jógi. De vannak bíztató jelek, és néha, amikor már úgy érzem, hogy nagyon messze kerültem a "középpontomtól", egy kis időre megvillan a "belső béke szigete."


Tegnap az Iron óra után elmondtam a relaxáció szövegét, és hirtelen valami jóleső elégedettség és könnyedség lett rajtam úrrá, ahogy a sötét teremben a matracra dőltem. A két kezemet a mellkasomra helyeztem és azt éreztem, hogy a szívcsakrám teljesen nyitott és harmonikus, mint egy bársonyosan fénylő zöld virág. Nem volt nehéz belesüppedni a végtelen csend és béke hívogató hangulatába, és néhány röpke percre megvalósítottam, hogy ott vagyok, ahol lennem kell, és azt csinálom, amit tennem kell, és ezen kívül igazából semmi más nem számít.


A szamádhi állapotában az elme működése megszűnik. Nos, ez talán csak egy lehellete volt a szamádhinak, egy bíztató jel, hogy talán nem hiába gyakorolgatok itt minden nap és nyüstölöm az embereket. De azt éreztem, hogy teljességgel jelen tudok lenni a pillanatban, és ennek a változások nélküli elmeállapotnak a tudatos szemlélése teljes békével és harmóniával árasztott el. Hirtelen érzékeltem azt, hogy ezen kívül semmi más nem fontos, semmi másra nincs szükség, és minden rezdülés, amit ebből a helyzetből az elmém tenni próbálna, az valójában fölösleges. 


Amikor képtelenek vagyunk az elmét a jelen pillanatban tartani, akkor szinte azonnal vagy a múltba, vagy a jövőbe kalandozik el, és mivel sem a múlt, sem a jövő nem valóságos olyan értelemben, mint a jelen pillanat, igazából megfoszt bennünket a valódi, tudatos létezés lehetőségétől, és ehelyett a folyamatos álmodozás és melankolizálás állapotába taszít. 


Azt is tudtam, hogy amíg a jógi nem égeti el teljesen a karmáját, nem képes tartósan fenntartani az elméjét ebben a változások nélküli állapotban, mivel a karmikus visszahatások egy idő múlva újra "beindítják a verklit", és változásokra késztetik az elmét. Tehát tudtam, hogy az "áramszünet" nem fog sokáig tartani, mégis élveztem minden pillanatát, mert az az elégedett érzés töltött el, hogy nem fogok semmiről sem lemaradni, most nem kell semmi másra gondolnom, mert semmi más nem fontos igazán.


Az ilyen pillanatok miatt érdemes gyakorolni a jógát. Voltak már ilyenek, és biztosan lesznek is, mert aki keres, az talál. Ahogy Patandzsali mondja, a megvilágosodás közel van azokhoz, akik szüntelen odaadással törekszenek rá. Remélem, ti is még sok ilyen pillanatot fogtok megtapasztalni az életetek során.

2011. március 25., péntek

A halhatatlanság titka

Újabb részlet a Hatha-jóga Pardípikából:


amarája namasz túbhjam szó' pi kálasz tvajá dzsitah
patitam vadané jaszja dzsagad étacs csarácsaram /13/


Ó halhatatlan [ez arra a jógira vonatkozik, aki elérte a szamádhi állapotát], dicsőséget neked! Még maga a halál is, melynek a torkába az egész mozgó és mozdulatlan lényekből álló világ zuhant, legyőzetett általad!


csitté szamatvam ápanné vájau vradzsati madhjamé
tadámarólí vadzsrólí szahadzsólí pradzsájaté /14/


Az amarólít, vadzsrólít és a szahadzsólít akkor érhetjük el, amikor az elme nyugodttá vált, és a prána belépett a középső csatornába.


dzsnyánam kutó manaszi szambnavatíha távat
pránó' pi dzsívati manó mrijaté na jávat
pránó manó dvajamidam vilajam najéd jó
móksam sza gaccshati naró na kathancsid anjah /15/


Hogyan lehetne tudáshoz jutni, amíg a prána él és az elme nem halt meg? Senki nem érheti el a moksát [felzsabadulást], csak az, aki meg tudja állítani a pránáját és az elméjét.


gjátvá szusumná-szad-bhédam kritvá vájum csa madhja-gam
szthitvá szadaiva szu-sztháné brahmarandhré niródhajét /16/


A jóginak mindig jó helyen kell élnie és ismernie kell a szusumná titkát, ami középen helyezkedik el, és oda kell irányítania a vájut [levegőt], és meg kell tartania azt a brahma-randhrában.


Amikor a jógi bevezeti a pránát a központi energiacsatornába, a Kundaliní felébred. Ekkor fekl kell emelnie ezt a nagy erőt a fejtetőbe, a szahaszrára-csakrába és ott kell tartania. Ebben az állapotban a jógi legyőzi a halált, és az idő múlását, mert szabadon megválaszthatja a halála időpontját és az újjászületése helyét.


szúrjá-csandramaszau dhattah kálam rátrim-divátmakam
bhoktrí szusumná kálaszja guhjam étad udáhritam /17/


Az időt a Nap és a Hold hozza létre a nappal és éjszaka formájában. Az, hogy a szusumná bekebelezi az időt (a halált), egy nagy titok.


Amikor a jógi a fentiek szerint eléri a szamádhi állapotát, a prána nem áramlik a bal és a jobb orrlyukban (az ídában és a pingalában), és a légzés spontán módon megáll. Ekkor az elme működése is megáll és a jógi a szamádhi állapotába kerül, ahol az idő múlását sem érzékeli.


dvászaptati-szahaszráni nádí-dváráni pandzsaré
szusumná sámbhaví saktih sésásztvéva nirarthakáh /18/


A testben 72 000 nádi van, és ezek közül a szusumná, amelyben a Sámbhaví Sakti lakozik, az egyetlen fontos. A többi haszontalan.


vájuh paricsitó jaszmád agniná szaha kundalím
bódhajitvá szusumnájám praviséd aniródhatah /19/


Annak, aki gyakorolta a légzés irányítását, és aki felébresztette a Kundalít az emsztés tüze által, korlátozás nékül a Szusumnába kell irányítani az életlevegőjét.


szusumná váhiní práné szidhjatjéva manónmaní
anjathá tvitarábhjászáh prajászájaiva jóginám /20/


Amikor a prána a szusumnán keresztül áramlik, akkor a jógi eléri a Manónmaní állapotot. Ezen kívül más gyakorlatok teljesen haszntalanok.  

2011. március 24., csütörtök

Elnézést

Mostanában azt tapasztalom, hogy túlzottan elnézők vagyunk önmagunkkal szemben. A jóga ugye önfegyelemre nevel, és egy igazi jógi nem csak az ászanák mestere, hanem képes uralni az érzékeit és az elméjét is, majdhogynem a karmájának is az urává válhat. Vagyis vasakaratra tesz szert, és szinte bármit elérhet, amit szeretne. 


Volt egy híres jógi, aki mindig megkérdezte az asztrológust, hogy mi a legkedvezőtlenebb időpont arra, amit éppen csinálni akart, és akkor kezdett neki, amikor a csillagok is összeesküdtek ellene. Ezzel akarta bebizonyítani, hogy a jógi képes kivonni az elméjét a körülmények kényszerítő hatása aló.


Azt hiszem, hogy ez egy hasznos dolog, még ha nehéznek is tűnik a gyakorlása. Ekezdhetjük azzal, hogy nem leszünk elnézőek a saját gyakorlásunkkal szemben, és ha van egy tervünk, akkor azt minden körülmények között végrehajtjuk. Még ha az elején lesznek is gikszerek, amikor csak azért sem sikerül gyakorolnunk, bármennyire is szeretnénk, fokozatosan azt fogjuk tapasztalni, hogy a karma "meghajlik" az akaratunk alatt.


Azt hiszem, hogy ebben a dologban nagyon fontosak a prioritások. Ha sikerül a jógát tartósan az első helyre raknunk, akkor számos akadály, amit én inkább kifogásnak neveznék, elhárul. Ugyanis ha nagyon elnézőek vagyunk, akkor például a heti hat gyakorlásunkból először egy marad el, aztán kettő, majd három, és néhán hét múlva csak azt vesszük észre, hogy hébe-hóba járunk gyakorolni.


Persze félreértés ne essék, az újrakezdőket ugyanúgy bárotítom, mint a rendszeres gyakorlókat, de az az igazság, hogy újrakezdeni azért egy fokkal nehezebb, mint minden nap gyakorolni és fejlődni. Persze annak is van egy fílingje, amikor újra és újra megküzdesz azokkal a dolgokkal, amik egyszer már simán mentek, de azért ez nem mindenkit lelkesít.


Szóval a lényeg mindig azon van, hogy megtaláljuk a megfelelő motivációt. Néha ez a legnehezebb dolog, de éppen ezen múlik az eredmény, amit elérhetünk egy területen. Ezeket a gondolatokat természetesen nem csak a jóga gyakorlásával kapcsolatban alkalmazhatjuk, hanem bármely más életterületen vagy életcél elérése érdekében. Ugyanis a legjobb dolgok nem hullanak csak úgy az ölünkbe, vagy ha igen, akkor általában nem tudjuk értékelni őket, csak azután, hogy már elveszítettük. 


A legtöbb dolog eléréséhez bizony kemény és folyamatos erőfeszítést kell tenni, és ehhez fenn kell tartani a motivációt. Az igazán nagylelkű ember nagyon szigorú ünmagával szemben, és ugyanakkor elnéző tud lenni másokkal szemben, vagyis nincsenek elvárásai, amiket ráerőltet másokra. Az ilyen ember pontosan a saját példájával tud a leginkább tanítani és motiválni másokat, mert mindenki ilyen céltudatos és elhivatott szeretne lenni, és amikor látják, hogy mit ér el egy jógi, akinek egy pontra van kihegyezve az elméje, akkor  mások is hajlandóak lesznek több erőfeszítést tenni.


Még egy gondolat a végére az idő múlandóságával kapcsolatban: minden pillanat, amit elvesztegetgünk, igazából örökre elveszett a számunkra, mert semmilyen módon nem lehet visszahozni, vagy megváltoztatni azt, amit elmulasztottunk. Úgyhogy érdemes minden nap olyan komolyan gyakorolni, mintha az lenne az utolsó gyakorlásunk ebben az életben, és amikor elmondtuk a befejező mantrát, akkor készen állunk akár meghalni is, nem csak tizenöt percet feküdni hullapózban. Ez az önmagában való megállapodottság teszi képessé a jógit arra, hogy legyőzze a halált, mivel nem menekül előle, hanem mindig készen áll szembenézni vele.