atha sambhaví mudrá:
véda-sásztra-puránáni számánja-ganiká iva
ékaiva sambhaví mudrá guptá kula-vadhúr iva /34/
A védák, a sásztrák és a puránák olyanok, mint a hétköznapi nők a sámbhaví mudrához képest, amelyik egymagában olyan, mint egy tiszteletre méltó család felesége, aki nem mutatkozik a nyilvánosság előtt.
antar-laksjam bahir-dristir nimésónmésa-vardzsitá
ésá szá sámbhaví mudrá véda-sásztrésu gópitá /35/
Amikor befelé figyelünk a Brahmanra, miközben a szemünk a külső érzéktárgyakra irányul, és nem pislogunk, az a sámbhaví mudrá, amit titokként őriznek a Védák és a Sásztrák.
antar-laksja-vilína-csitta-pavanó jógí jadá vartaté
dristjá niscsala-tárajá bahir adhah pasjann-apasjann-api
múdréjam khalu sámbhaví bhavati szá labdhá praszádát guróh
súnjá-súnja-vilaksanam szphurati tat tattvam param sámbhavam /36/
Amikor a jógi befelé figyel a Brahmanra, és elmeríti benne az elméjét és a pránáját, és megszilárdítja a tekintetét, mintha mindent látna, miközben valójában semmit nem lát kívül, alul vagy fölül, akkor azt sámbhaví mudrának nevezik, amit egy guru kegyéből lehet megtanulni. Bármi mást lát az ürességen és a nem-ürességen kívül, azt a legfelsőbb igazság, Sambhu megnilvánulásának kell tekintenie.
srí-sámbhavjás csa khécsarjá avaszthádháma-bhédatah
bhavécs csitta-lajánandah súnjé csit-szukha-rúpiní /37/
A sámbhaví és a khecsarí állapota különbözik, mivel a székhelyük a szív, illetve a homlok. De mindkettő boldogságot okoz, mert az elme elmerül az ürességben, ami a gyönyörteli létezés természetével rendelkezik.
athónmaní:
táré dzsjótisi szamjódzsja kincsid unnamajéd bhruvau
púrva-jógam manó jundzsann-unmaní-kárakah ksanát /38/
Rögzítsük a tekintetet az [orrhegyen található] fénypontra, és kissé emeljük meg a szemöldökünket, az elme pedig ugyanúgy legyen meditatív állapotban. Ezáltal azonnal létrejön az unmaní avaszthá.
kécsid ágama-dzsáléna kécsin-nigama-szankulaih
kécsit tarkéna muhjanti naiva dzsánanti tárakam /39/
Egyeseket félrevezetnek a Védák állításai, másokat a Nigama [Puránák] állításai, megint másokat a saját logikájuk, de senki sem ismeri ennek a mudrának az értékét, ami képessé tesz arra, hogy átkeljünk az anyagi lét óceánján.
ardhónmílita-lócsanah szthira-maná nászágra-dattéksanah
csandrárkávapi línatám upanajan niszpanda-bhávéna jah
dzsjótí-rúpam asésa-bídzsam akhilam dédípjamánam param
tattvam tat-padam éti vasztu paramam vácsjam kim atrádhikam /40/
Az, aki nyugodt, szilárd elmével, félig lecsukott szemeit az orrhegyére rögzítva, pislogás nélkül, és megállítva az Ídát és a Pingalát képes látni a fényt, ami a Mindenség, a mag, a teljes ragyogó, nagy Igazság, megközelíthető Őt, aki a legmagasabb cél. Mi értelme hát másról beszélni?
divá na púdzsajél lingam rátrau csaiva na púdzsajét
szarvadá púdzsajéd lingam divá-rátri-niródhatah /41/
Nem szabad a Lingán (az Átmán) meditálni napközben [vagyis amikor a Pingalá aktív] és éjjel sem [amikor az Ídá aktív], hanem mindig meditálnia kell rajts, miután mindkettőt megállította.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése