"Az SI-ízület
A
szakroiliakális (SI) ízület lányeges szerepet tölt be a
hátrahajlításban. A láb-a-nyak-mögötti pózokban és a
gerinccsavarásban is fontos a szerepük. Ha nem helyesen végezzük
az előrehajlítást, akkor feszültség keletkezhet az SI-ízületben.
Ezért minden jógi számára fontos, hogy helyesen megértse ennek
az ízületnek a mozgását és működését.
Az
SI-ízület a medenceöv lényegi részét képezi. A medenceöv a
keresztcsonton keresztül kapcsolódik a gerinchez, és a
csípőízületen keresztül az alsó végtagokhoz. A medencecsont
felső részét íliumnak nevezik, és ennek ízesülése a
keresztcsonttal alkotja az SI-ízületet. A keresztcsont valójában
a gerinc kiterjedése, melyet öt csigolya összecsontosodása alkot.
A két medencecsont közé ékelődik. A farokcsont a keresztcsont
végéhez kapcsolódik, és általában három kicsiny csigolya
alkotja.
Elsőnek
a medencecsontot vesszük szemügyre. A csontváz érettségének
beállta előtt a medencecsont három össze nem kapcsolódó
csontból áll, melyek idővel összeforrnak és létrehozzák a
medencét. Ezt a medence három részének neve is tükrözi: a
csípőcsont (ílium), ülőcsont (ischium) és a szeméremcsont
(pubis). A csípő ízületi vápája, amellyel a combcsont ízesül,
a csípőcsont alsó, oldalsó részén található. A csípőcsont
négy gerince számos izom eredési pontja. Az ülőcsont a
medencecsont alsó és hátsó részén helyezkedik el. Innen ered a
nagy combközelítő izom (adductor magnus) és a hamstringek
(combhajlító izmok). A szeméremcsont a medence elülső, alsó
részén helyezkedik el. Itt a medence két fele egy porcbetéten
keresztül kapcsolódik össze. A szeméremcsonthoz kapcsolódnak a
combközelítő izmok a gátrekeszt alkotó izmokkal együtt.
Az
ék alakú keresztcsont az L5-ös porckorongon keresztül kapcsolódik
a lumbális gerinchez, valamint a farokcsonthoz, mely a nyugati
tudósok szerint a farok visszamaradt csökevénye (A lumbális
gerinc öt csigolyából áll, melyeket fentről lefelé számozunk.
az L1 csigolya a hátgerinccel határos, míg az L5 csigolya a
keresztcsonttal.) A keresztcsont kifotikus alakú. Az elsődleges
hajlat része, melyre a magzat az anyaméhben tesz szert, ahol az
egész gerinc ebe az irányba hajlik. A háti gerincszakasz a másik,
ahol megmaradt az elsődleges hajlat. A gerinc két szakasza
alkalmazkodik a lordotikus (hátrahajló) hajlathoz az érés
folyamatában, hogy a felegyenesedve sétáló emberre jellemző
dupla S-kanyarulatot létrehozza. A nyaki gerinc lordotikus hajlata
kisgyermekkorban kezd kialakulni, amikor folyamatos erőfeszítést
teszünk a fej felemelésére hason fekvő helyzetben; és szükséges
ahhoz, hogy egyenesen tudjuk tartani a fejünket. A lumbális gerinc
lordotikus hajlata akkor kezd kialakulni, amikor egyenesen állunk,
és elkezdjük a súlyt tartani az egyenes helyzetben.
Az
SI-ízület két aurikuláris (fül alakú) ízfelületből áll,
amelyek egy viszonylag merev ízületet alkotnak a keresztcsont és a
két medencecsont között. A félkör, vagy inkább bumeráng alakú
ízületek nyitott oldalai hátrafelé, a kifotikus keresztcsonttal
ellenkező irányba néznek. Ha oldalról nézzük a keresztcsontot,
és egy vízszintes vonallal kötjük össze a két ízületet,
megérthetjük, hogy az ízületek körülbelül tíz fokos
elfordulást tesnek lehetővé a keresztcsont számára e tengely
mentén.
Az
SI-ízület azért szokatlan, mert az ízület alsó harmada
szinoviális típusú (vagyis egy folyadékkal teli ízületi
kamrából áll), míg a felső része egy rostos ízület (mely
kötőszöveti rostokból áll). Gyermekkorban a szinoviális ízület
tulajdonságaival rendelkezik. Ez a pubertás és a fiatal felnőttkor
küszöbén megváltozik, és a kor előrehaladtával az SI-ízületben
egymásba illeszkedő árkok és göbök jönnek létre, valamint az
ízület egyre rostosabbá és kevésbé mozgékonnyá válik. Ennek
következtében csökken az ízület mobilitása, ami a testsúly
tartására adott adaptív, stabilizáló válaszreakció. Az
antropológusok az SI-ízület állapota alapján tudják
megbízhatóan meghatározni egy példány körülbelüli életkorát.
Az
SI-ízület két funkcióval rendelkezik: csökkenti a medenceöv
feszültségét és (a szeméremcsont ízesülésével együtt)
csökkenti a rázkódást az alsó végtagok és a gerinc között.
Elsődlegesen egy szalagos ízület, amit erős szalagok támogatnak
és stabilizálnak. Vannak elsődleges stabilizátorok, melyek
keresztezik az ízületet, míg mások a környező képződményekhez
rögzítik. Az SI-ízületet körülvevő izmok stabilizáló hatása
az izompólyákhoz és inakhoz való kötődésük alapján
érvényesül. Az egyetlen izom, ami magán az ízületen átível, a
piriformis (körteképű izom), mely a második-negyedik
keresztcsonti csigolya hátulsó oldaláról ered és a combcsont
nagytompor-részéhez kötődik.
Egyesek
az SI-ízületet súrlódó ízületként írják le. Az erők,
amelyek az ízületre hatnak, beleértve a teher viselését és a
környező képződményekhez kapcsolódó szalagokra és izmokra
nehezedő nyomást, záródásra hajlamosítják az ízületet. így
az SI-ízületet a formája (szöge, ívei és később képződő
barázdái) stabilizálja, valamint a szalagok és izmok ereje,
melyek terhelés esetén növelik a súrlódást az ízfelületek
között."
















