Az SI-ízület

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Az SI-ízület

A szakroiliakális (SI) ízület lányeges szerepet tölt be a hátrahajlításban. A láb-a-nyak-mögötti pózokban és a gerinccsavarásban is fontos a szerepük. Ha nem helyesen végezzük az előrehajlítást, akkor feszültség keletkezhet az SI-ízületben. Ezért minden jógi számára fontos, hogy helyesen megértse ennek az ízületnek a mozgását és működését.

Az SI-ízület a medenceöv lényegi részét képezi. A medenceöv a keresztcsonton keresztül kapcsolódik a gerinchez, és a csípőízületen keresztül az alsó végtagokhoz. A medencecsont felső részét íliumnak nevezik, és ennek ízesülése a keresztcsonttal alkotja az SI-ízületet. A keresztcsont valójában a gerinc kiterjedése, melyet öt csigolya összecsontosodása alkot. A két medencecsont közé ékelődik. A farokcsont a keresztcsont végéhez kapcsolódik, és általában három kicsiny csigolya alkotja.

Elsőnek a medencecsontot vesszük szemügyre. A csontváz érettségének beállta előtt a medencecsont három össze nem kapcsolódó csontból áll, melyek idővel összeforrnak és létrehozzák a medencét. Ezt a medence három részének neve is tükrözi: a csípőcsont (ílium), ülőcsont (ischium) és a szeméremcsont (pubis). A csípő ízületi vápája, amellyel a combcsont ízesül, a csípőcsont alsó, oldalsó részén található. A csípőcsont négy gerince számos izom eredési pontja. Az ülőcsont a medencecsont alsó és hátsó részén helyezkedik el. Innen ered a nagy combközelítő izom (adductor magnus) és a hamstringek (combhajlító izmok). A szeméremcsont a medence elülső, alsó részén helyezkedik el. Itt a medence két fele egy porcbetéten keresztül kapcsolódik össze. A szeméremcsonthoz kapcsolódnak a combközelítő izmok a gátrekeszt alkotó izmokkal együtt.

Az ék alakú keresztcsont az L5-ös porckorongon keresztül kapcsolódik a lumbális gerinchez, valamint a farokcsonthoz, mely a nyugati tudósok szerint a farok visszamaradt csökevénye (A lumbális gerinc öt csigolyából áll, melyeket fentről lefelé számozunk. az L1 csigolya a hátgerinccel határos, míg az L5 csigolya a keresztcsonttal.) A keresztcsont kifotikus alakú. Az elsődleges hajlat része, melyre a magzat az anyaméhben tesz szert, ahol az egész gerinc ebe az irányba hajlik. A háti gerincszakasz a másik, ahol megmaradt az elsődleges hajlat. A gerinc két szakasza alkalmazkodik a lordotikus (hátrahajló) hajlathoz az érés folyamatában, hogy a felegyenesedve sétáló emberre jellemző dupla S-kanyarulatot létrehozza. A nyaki gerinc lordotikus hajlata kisgyermekkorban kezd kialakulni, amikor folyamatos erőfeszítést teszünk a fej felemelésére hason fekvő helyzetben; és szükséges ahhoz, hogy egyenesen tudjuk tartani a fejünket. A lumbális gerinc lordotikus hajlata akkor kezd kialakulni, amikor egyenesen állunk, és elkezdjük a súlyt tartani az egyenes helyzetben.

Az SI-ízület két aurikuláris (fül alakú) ízfelületből áll, amelyek egy viszonylag merev ízületet alkotnak a keresztcsont és a két medencecsont között. A félkör, vagy inkább bumeráng alakú ízületek nyitott oldalai hátrafelé, a kifotikus keresztcsonttal ellenkező irányba néznek. Ha oldalról nézzük a keresztcsontot, és egy vízszintes vonallal kötjük össze a két ízületet, megérthetjük, hogy az ízületek körülbelül tíz fokos elfordulást tesnek lehetővé a keresztcsont számára e tengely mentén.

Az SI-ízület azért szokatlan, mert az ízület alsó harmada szinoviális típusú (vagyis egy folyadékkal teli ízületi kamrából áll), míg a felső része egy rostos ízület (mely kötőszöveti rostokból áll). Gyermekkorban a szinoviális ízület tulajdonságaival rendelkezik. Ez a pubertás és a fiatal felnőttkor küszöbén megváltozik, és a kor előrehaladtával az SI-ízületben egymásba illeszkedő árkok és göbök jönnek létre, valamint az ízület egyre rostosabbá és kevésbé mozgékonnyá válik. Ennek következtében csökken az ízület mobilitása, ami a testsúly tartására adott adaptív, stabilizáló válaszreakció. Az antropológusok az SI-ízület állapota alapján tudják megbízhatóan meghatározni egy példány körülbelüli életkorát.

Az SI-ízület két funkcióval rendelkezik: csökkenti a medenceöv feszültségét és (a szeméremcsont ízesülésével együtt) csökkenti a rázkódást az alsó végtagok és a gerinc között. Elsődlegesen egy szalagos ízület, amit erős szalagok támogatnak és stabilizálnak. Vannak elsődleges stabilizátorok, melyek keresztezik az ízületet, míg mások a környező képződményekhez rögzítik. Az SI-ízületet körülvevő izmok stabilizáló hatása az izompólyákhoz és inakhoz való kötődésük alapján érvényesül. Az egyetlen izom, ami magán az ízületen átível, a piriformis (körteképű izom), mely a második-negyedik keresztcsonti csigolya hátulsó oldaláról ered és a combcsont nagytompor-részéhez kötődik.

Egyesek az SI-ízületet súrlódó ízületként írják le. Az erők, amelyek az ízületre hatnak, beleértve a teher viselését és a környező képződményekhez kapcsolódó szalagokra és izmokra nehezedő nyomást, záródásra hajlamosítják az ízületet. így az SI-ízületet a formája (szöge, ívei és később képződő barázdái) stabilizálja, valamint a szalagok és izmok ereje, melyek terhelés esetén növelik a súrlódást az ízfelületek között."

A szkoliózis

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"A szkoliózis

Ha úgy találjuk, hogy az egyik oldalra sokkal nehezebb a gerinccsavarások végrehajtása, mint a másikra, akkor elképzelhető, hogy szkoliózisunk van. A szkoliózis a gerinc deformitása, melyben oldalsó ív vagy elcsavarodás van. Az, hogy a szkoliózis csak kényelmetlenséget vagy funkciózavart is okoz-e, a kanyar szögétől függ, illetve attól, hogy a test mennyire tudta kompenzálni a torzulást.

Ha szkoliózisunk van, akkor ne engedjünk a tendenciának, hogy mélyebbre menjünk a pózokban a hajlékonyabbik oldalunkon, ehelyett az általános szabályt kövessük: egyensúlyozzuk ki a szélsőségeket, és dolgozzunk a gyengeségeinken. És derítsük ki, hogy a szkoliózis strukturális vagy funkcionális-e. A strukturális szkoliózist a támasztórendszer, vagyis a csontok torzulása okozza. A strukturális szkoliózis esetén a keresztcsont nem egyenes. A strukturális szkoliózis eseteinek 80 százaléka idiopatikus, vagyis ismeretlen az oka. A maradékot általában születési rendellenességek okozzák, vagy más tünetek, például szélütés váltja ki. A strukturális szkoliózist kis százalékban a lábak eltérő anatómiai hossza is kiválthatja. Ha az egyik láb hosszabb, mint a másik, akkor a medence és a keresztcsont megemelkedik azon az oldalon. Az L5-ös csigolya enyhén megdől a rövidebb láb felé. A lábhossz különbségének függvényében, az egész lumáblis gerinc elhajolhat a rövidebb láb irányába, miközben a háti gerincszakasz az ellentétes irányba dől, hogy kompenzálja az eltérést és a gerinc függőlegesen végződjön, valamint a fej vízszintesen helyezkedhessen el. Általában a kompenzáló csigolyák el is fordulnak. A strukturális szkoliózist a medencecsontok asszimmetriája vagy deformitása is kiválthatja.

A funkcionális szkoliózis során a medence vagy a hát izomzata felelős a gerinc oldalirányú ferdüléséért. A medence megdőlését okozhatja például a bal combközelítő és a jobb combtávolító izmok rövidsége és krónikus görcse. Ennek következtében a medence bal oldala megemelkedik, különösen, ha az antagonista izmok (bal combtávolítók és jobb combközelítők) gyengék és lazák.

A jóga gyakorlásával nem tudjuk megváltoztatni a strukturális szkoliózis kiváltó okát, de csökkenteni tudjuk a szimptómákat, a kényelmetlenséget és a degenerációt. Ha strukturális szkoliózisunk van, akkor az aszimmetrikus pózok segítségével erősíthetjük meg a gyenge részeket. Amikor szimmetrikus pózokat végzünk, akkor az erősebbik oldalunk fogja elvégezni a munka java részét, és a féloldalasság fokozódni fog. Amikor aszimmetrikus pózokat végzünk, akkor mindkét oldalt külön tudjuk kezelni, többet tudjuk edzeni a gyenge oldalunkat, és dolgozhatunk az egyensúly irányába. Lehet, hogy szükségünk lesz egy terápiás gyakorlatsorra, amit bemelegítésképpen végezhetünk a vinyásza-gyakorlás előtt.

A funkcionális szkoliózist úgy lehet kijavítani, ha visszaadjuk az izmok megfelelő tónusát. A jóga segíthet a feszes izmok nyújtásában és a gyenge izmok megerősítésében. Ha funkcionális szkoliózisunk van, akkor vizsgáljuk meg az általunk végzett összes fizikai és szabadidős tevékenységet, amelyet végzünk, hogy felderítsük a féloldalasság okát. Változtassunk oldalt egy időre, és nézzük meg, hogy ez milyen hatással van. Ha kertészek vagyunk, akkor kezdjük el a másik kezünkkel használni az ásót. Változtassuk meg az oldalt, ahol a táskánkat hordjuk, vagy ha lehetséges, teljesen mondjunk le a kézitáskákról, és váltsunk hátizsákra. Ha kicsi gyerekeink vannak, akkor változtassuk meg az oldalunkat, amelyen a gyereket hordjuk. Nagyon gyakori, hogy egy anyának elferdül a medencéje, mert csak az egyik oldalon viszi a gyerekét.

Ha Mysore stílusú Ashtangát oktatunk, akkor változtassuk meg a lábunkat, amelyiket előretesszük a Szuptakúrmászana és a dropbackek igazításánál. Elkerülhetetlen, hogy elferdüljön a medencénk, ha mindig ugyanazt a lábunkat használjuk. Én mindig a bal lábamat tettem előre igazításnál, és így hosszú ideig szenvedtem a megdőlt medencém miatt. Egy évre a jobb lábamat kellett előretennem, hogy kiegyensúlyozódjon. Azóta gyakran változtatom a lábamat."

Mi a Hit?

Már jó ideje eltávolodtam az olyan nézetektől, melyek szerint valami túlvilági megváltó erőben kellene hinnünk, ami meg fogja változtatni az életünket, megoldja a problémáinkat és felszabadít a szenvedés alól. Egészen egyszerűen azért, mert nem működik. Lehet, hogy az én készülékemben van a hiba, de amikor maximális őszinteséggel és elszántsággal vártam azt, hogy egyszer majd alászáll az Isteni kegyelem, és minden megoldódik, akkor nem történt semmi. Fájdalmasan nem történt semmi, és ahelyett, hogy közelebb kerültem volna az általam elképzelt boldogsághoz és tökéletességhez, inkább egyre távolabb sodródtam tőle. Valószínűleg azért is, mert amikor mások mondják meg, hogy mi az életed célja, akkor van, amikor sikerül azonosulnod vele, és van, amikor nem sikerül. De a legtöbbször persze nem sikerül.

Számomra fontos, hogy az igazság és a tökéletesség keresése ne váljon önbecsapássá, vagyis ne higgyem el magamról azt, hogy olyan vagyok, amilyen szeretnék lenni, vagy amilyennek mások látnak idealizált elképzeléseik közepette. Azok ugyanis, akik másokat idealizálnak, általában önmagukkal szemben sem őszinték. Az igazság ugyanis gyakran fájdalmas, fájdalmasan tökéletlen, és a legtöbben nem szeretünk szembesülni ezzel, főleg nem napi szinten. Ezért hát a hitbe menekülünk, ami ebben az esetben egy álomkép, amit magunk köré építünk, és szép lassan elhisszük, hogy az az álom valóság, és a részesei vagyunk. Sok mindenkit láttam magam körül, aki számára ezt jelentette a hit, egy lehetőséget, hogy elmeneküljön a valóság problémái és az önmaga hibái feletti munkálkodás frusztráló nyüglődése elől. Az ilyen embereknek, legalábbis én úgy láttam, nem sikerült megoldaniuk a problémáikat, és elérniük a kiegyensúlyozott boldogság állapotát, mert folyamatosan üldözi őket a lelkiismeret.

A bűntudattal ellentétben szerintem a lelkiismeret egy hasznos és szükséges dolog. A bűntudat azért nem hasznos, mert a félelmen alapul, és a múltbeli problémáinkon való rágódást eredményez, miközben a legtöbbször nem véd meg attól, hogy újra és újra elkövessük azt a hibát, ami a bűntudatot eredetileg okozta. Ami a múltban történt, az már a múlté. Meg kell tanulni emelt fővel szembenézni a tetteink következményével, és elfogadni a tényt, hogy már nem tudunk változtatni rajta. Ugyanakkor nyitottnak kell lenni arra, hogy tanuljunk abból a szenvedésből, amit hibás tettünk eredményez. A bűn egy lecke, amiből tanulni kell, a bűnhődés pedig egy lehetőség, amiből erőt tudunk meríteni, és az életünket az erkölcsi felelősség magasabb szintjére tudjuk emelni.

A lelkiismeret hangja azonban az az idegesítő, nyugtalanító hang, amely folyamatosan a változásra, változtatásra ösztökél. Mindig megsúgja, hogy mi lenne a helyes lépés, nekünk pedig el kell döntenünk, hogy van-e elég erőnk hozzá, hogy megtegyük a helyes lépést, és van-e elég eltökéltségünk hozzá, hogy végigmenjünk az úton, egészen a célig, ha egyáltalán létezik olyan. És itt jön be annak a szerepe, amit valódi Hit-nek nevezek. 

Hinnünk kell abban, hogy az álmainknak van értelme, és ha megvalósítjuk őket, akkor boldogok leszünk. Efelől semmi kétség nem merülhet fel, hiszen, annak ellenére, hogy az elménk folyamatosan próbál lebeszélni róla, ha feladjuk az álmainkat a vélt biztonságért cserébe, akkor mindig bennünk marad az az érzés, hogy elszalasztottuk a lehetőséget, és már soha többet nem kaphatjuk vissza. 

Ezzel kapcsolatban érdemes a fejünkben tartanunk azt, hogy mit bánnak a leginkább a halál előtt álló emberek, mert amíg élünk, még tehetünk valamit annak érdekében, hogy életünk végén ne érezzük elfecséreltnek az időt, amit ebben a porhüvelyben töltöttünk:

1. Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, nem pedig a mások elvárásainak megfelelni.
2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat.
3. Bárcsak lett volna bátorságom az érzéseim kimutatására.
4. Bárcsak ne hanyagoltam volna el a barátaimat.
5. Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek.

Amint látjuk, ezen dolgok egyike sem kapcsolódik a biztonsághoz, aminek megteremtésén (magunk és a családunk, utódaink számára) egész életünkben fáradozunk. Pedig a legtöbbször a biztonság az, ami miatt feladjuk az álmainkat, ami miatt nem merünk kockáztatni a kapcsolatainkban, ami miatt megalkuszunk és nem mutatjuk ki őszintén az érzéseinket. Érdekes módon, a listában a vallással kapcsolatos dolgok sem nagyon jelennek meg, pedig azt hinné az ember, hogy földi élete végén a legtöbben fontosabbnak tartanák a továbblépést egy magasabb dimenzióba, mint azt, hogy milyen tudati benyomások érték őket a földi létük során.

Nem véletlen azonban, hogy ide születtünk, és küldetésünk, azaz személyes történetünk van. A "küldetés" szót azért nem szeretem, mert olyan, mintha valami külső személy bízna meg egy feladattal, amit teljesítenünk kell, ha tetszik, ha nem. A valóságban azonban mi választjuk magunknak az életfeladatot, azt, aminek beteljesítése a legtöbb boldogsággal tölt be. Ez még a vallási rendszerekben is így van, hiszen Isten is alárendeli magát a hívei szeretetének, és megengedi nekik, hogy úgy szolgálják és szeressék Őt, ahogyan ők akarják.

Szóval meg kell találnunk azt a dolgot, ami a legjobban inspirál bennünket, ami a SAJÁT életfeladatunk, Személyes Történetünk. Meg kell találnunk az Adottságunkat. Szerintem a legfájdalmasabb azoknak az embereknek az élete, akik nem képesek annyira szembenézni önmagukkal, hogy ezt megtalálják, és ehelyett másokat utánoznak, másolják a médiában, interneten stb. terjedő mintákat. Mások utánzása ugyanis folyamatos zavart okoz az elménknek, mivel az elme abban sem biztos, hogy a megfelelő embert választottuk ki az utánzásra. 

A Hit azt jelenti, hogy bízunk önmagunkban, vagy bízunk abban, hogy Isten minden eszközt a rendelkezésünkre bocsát (igazából ez már meg is történt), hogy megvalósíthassuk az álmunkat, és sohasem kételkedünk abban, hogy annak az álomnak van értelme, ha mások számra nem, legalább a magunk számára. Ez azt jelenti, hogy ha megvalósítjuk az álmunkat, akkor boldogok leszünk tőle, és nem fogunk csalódni, vagy úgy érezni, hogy inkább valami mással kellett volna tölteni az időt. És majdnem mindig kiderül, hogy eközben másokat is boldoggá tettünk, hiszen az öröm ragadós, és minél többet osztasz meg másokal, annál több marad neked is.

Hiszek abban, hogy az emberi lélek képes a fejlődésre, minden emberi lélek képes rá. Abban is hiszek, hogy a fejlődés sohasem varázsütés-szerűen történik,  hanem apró lépésekben, sok-sok tudatos erőfeszítés során érjük el azt, amit szeretnénk. Természetesen vannak csodák, de ezek nem helyettesítik a tudatos erőfeszítést, inkább csak megerősítenek abban, hogy a jó úton járunk. Az emberi természet ugyanis hálátlan. Ha valamit ingyen, erőfeszítés nélkül kapunk meg, akkor általában nem tudjuk értékelni, magától értetődőnek vesszük, vagy beépítjük az egónkba. Éppen ezért isten csak sok-sok szenvedés és küzdelem árán adja oda nekünk a valódi kincseket. Az Adottságunkért meg kell küzdenünk, és ha felismertük, akkor meg kell tanulni önzetlenül használni. Különben vagy elveszítjük, vagy magunk ellen fordítjuk, és nem leszünk boldogok. Az is előfordulhat, hogy az emberek irigyek lesznek ránk, és ellenünk fordulnak, javarészt azért, mert ők nem találták meg az Adottságukat, és feladták az álmaikat. A legnehezebb dolog azokon segíteni, akik nem akarják, vagy nem készek rá, hogy megtegyék a következő lépést. De hinnünk kell abban, hogy mindenki tovább tud lépni, vagy a mi segítségünkkel, vagy anélkül, és hinnünk kell az Univerzum testvériségében.

Nincsenek valódi ellenségek, csak olyan emberek, akik megedzenek bennünket és még eltökéltebbé tesznek. Az univerzális szeretet kifejlesztését éppen ezért az ahimszá gyakorlásával kell kezdeni, hiszen ha nem érezzük feljogosítva magunkat arra, hogy fájdalmat okozzunk másoknak, az már a szeretet és önzetlenség kezdeménye. A Hit hegyeket képes megmozgatni, és a legnagyobb hegy a saját egónk, tudatlanságunk és kétségeink. Ha ezeket sikerült elmozdítanunk, akkor boldogan egyesülhetünk az Univerzum szeretetfolyamával, és a puszta LÉT is eksztatikus élménnyé válik.  

Jógikus űrutazás

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"3.42. srótrákásajóh szambandha-szamjamáddivjam srótram

srótra – fül; ákásajóh – űr; szambandha – kapcsolat; szamjamát – szamjama által; divjam – isteni; srótram – a hallószerv.

Az űr és a hallás érzéke közötti kapcsolatra irányított szamjama által isteni hallásra tehetünk szert.

Az isteni vagy mennyei hallásról a 3.36-os szútrában esett szó. Ott az állt, hogy a tudatnak (purusa) a szattvikus intellektusban felmerülő képére irányított szamjama által érhető el. Itt egy hasonló, mégis némileg eltérő módszert látunk ugyanannak a célnak az elérésére.

A jóga szerint az űr a médium, amiben a hanghullámok terjednek. A szánkhjában az űr (ákása) az a durva fizikai elem (mahábhúta), ami a hallás érzékével együtt a hang finom eleméből (tanmátra) nyilvánul meg. Más szavakkal, az űr és a hallás érzéke a hang finom elemtől függ, mivel az az eredetük. Ha a két tárgy kapcsolatára (jelen esetben az űrre és a hallásra) irányítjuk a szamjamát, akkor fel fogjuk ismerni közös forrásukat. Esetünkben a halásra és az űrre irányuló szamjama a hang finom elem megnyilvánulásához fog vezetni. Ha felismertük a finom elemet, akkor kifejleszthetjük az isteni hallást.

3.43. kájákásajóh szambandha-szamjamállaghu-túlaszamápattéscsákása-gamanam

kájá – test; ákásajóh – az űrnek; szambandha – kapcsolat; szamjamát – szamjama által; laghu - könnyű; túla – vatta; szamápattéh – az elme egyesülése által; csa – és; ákása – űr; gamanam – átkelés.

Az űr és a test közötti kapcsolatra irányuló szamjama által vagy a könnyűség tulajdonságával rendelkező tárgyakra (például vatta) irányuló szamápatti által lehetővé válik az utazás az űrben.

Mi a kapcsolat az űr és a test között? A test négy elemből áll, de e négy elem megnyilvánulásában függ az űrtől. Űr vagy tér nélkül semmilyen megnyilvánulás nem lehetséges. Vjásza azt írja, hogy a kettő közötti kapcsolat az, hogy az űr átjárja a testet. Ha a szamjamát erre a viszonyra irányítjuk, akkor szert teszünk arra a képességre, hogy akaratunktól függően bárhová eljuttassuk a testünket a térben.

Minden tárgyat vibrációs minták alkotnak. A jógában „hangnak” nevezzük ezeket a mintákat, még ha az emberi fül számára nem is hallható vibrációkról van szó. H. Aranja szerint a szamjamát a testet átható belső hangra (anáhata náda) kell irányítani. A belső hang természetesen hallhatatlan hangot jelent. Mivel az ákása a médium, amin keresztül a hang terjed, ha megfejtjük a test hangját vagy vibrációs mintáját, akkor képessé válunk arra, hogy bárhová eljuttassuk a testünket ahová csak szeretnénk.

Hasonló hatást érhetünk el, ha a könnyűség tulajdonságával rendelkező tárgyakon meditálunk. Ezt a hatást manapság az NLP-ben (neurolingvisztikus programozás) is alkalmazzák. Tételezzük fel, hogy ha egy bizonyos sportoló teljesítményét szeretnénk elérni, akkor teljesen rá kell fókuszálnunk arra a sportolóra, és így le kell másolni az ő élményeit. A fő oka annak, hogy valaki képes valamit végrehajtani, az, hogy azt a képességet azonosították az én-tudatukkal (ahankára). Jól ismert tény, hogy ha hiszünk abban, hogy sikeresek leszünk valamiben, amibe belekezdünk, akkor az eredmény hajlamos megnyilvánulni. Ezt a tendenciát erősen javítja a hipnózis, ami képes megváltoztatni az önmagunkról kialakult tudatalatti hiedelmeket. A szamjama még hatékonyabb, ha tudatosan felcseréljük a nem kívánt tudatalatti benyomásokat (szamszkárákat) a kívántakkal."

Hal a szatyorban

Történt egy eset az Atmában vasárnap, amelynek hallatán én is csak néztem, mint az a bizonyos hal a szatyorban, aki egyébként (szegény pára) ennek a történetnek is a főszereplője. Ashtanga oktatói tanfolyam volt most hétvégén, és az egyik résztvevő megkérte a recepciósunkat, hogy tegyen be egy szatyorba csomagolt valamit a hűtőbe. A recepciós elbizonytalanodott, hogy mi is lehet ez, mert hideg is volt, meg puha is. A jógi közölte: "Hal". Ekkor a recepciósunk eldobta a szatyrot, mert amúgy nem szívbajos ugyan, de hideg halhullákat nem szívesen markolászik, mivel már évek óta vegetáriánus, mint ahogy az Atma Center összes oktatója és alkalmazottja is. 

Végül a hal szerencsére nem került be a hűtőbe, ám emberünk lelkismeretfurdalás nélkül elfogyasztotta ebédszünetben, és még a tálcát sem mosta el maga után. Hát ez szerintem kritikán aluli. Főleg, mivel az eset főszereplője nem hogy jógaoktatónak készül, hanem évek óta oktat, saját stúdiója is van. Mindazonáltal annak is tudatában vagyok, hogy Budapesten sokkal több az olyan jógaoktató, aki nem vegetáriánus és  nem él tisztán, mint az, aki igen. Úgyhogy ez a bejegyzés most mindenkinek szól, aki érintett az ügyben. 

 Mindenki tudja rólam, hogy pályafutásom kezdete óta nagyon fontos kritériumnak tartottam egy jógaoktató életében, hogy kövesse a jamákat és a nijamákat, és éljen tisztán. Nem akarok ítélkezni senki fölött, és kategorizálni sem akarom a jógaoktatókat "tisztán élő" és "nem tisztán élő" csoportokba. Ennek ellenére még mindig úgy tartom, és azt hiszem, ez a jövőben sem fog változni, hogy alapvető kritérium egy jógaoktató számára, hogy az életmódja is tükrözze a jóga iránti elkötelezettségét, és ne csak ászanázni vagy beszélni tudjon ügyesen. Ezzel az erővel akár gimnasztikát is oktathatna, ott nem kérdezik meg, hogy hogyan él. 

Mit is értek ez alatt? Nos, szerintem elsődleges a vegetáriánus étrend, vagyis a hús, hal, tojás kerülése. A tejtermék a jógairodalom szerint elfogadott, bár én magam most lettem vegán, de ez még belefér. Két oka van ennek a dolognak: az egyik az ahimszá elve, vagyis a jógi nem juthat élelemhez annak az árán, hogy támogatja az erőszakot. A másik pedig a tudatra gyakorolt hatás. A hús, hal és a tojás, ugyanúgy, mint a műkaják, a tamaszt, vagyis a tudatlanság minőségét közvetítik. A tiszta, élő növényi ételek ezzel szemben szattvikusak, illetve a jógairodalom a tejterméket is annak tekinti. Bár egyes ezoterikus bölcsek szerint nem az számit, ami a szádon bemegy, hanem az, ami kijön, a jóga tanítása szerint szoros összefüggés van a kettő között. És az az ember, aki nem háborodik fel az erőszakon, amikor a táplálékáról van szó, az valószínűleg akkor sem fog szót emelni, amikor az embertársai ellen követ el valaki erőszakot. Így nem nagyon fogunk tudni az igazság fákyavivői lenni ebben a világban, a fény harcosai, a "Be the Change" jelszó megtestesítői.

De ha valaki évek óta gyakorol egy olyan tradicionális jógairányzatot, mint az Ashtanga, akkor meg még inkább meglepő, hogy nem evidens számára a vegetáriánus étrend. Pattabhi Jois a következőket írja a Jóga-málában:

"Az ahimsza azt jelenti, hogy nem okozunk sebesülést senkinek, beleértve az állatokat, semmilyen formában, semmikor, semmilyen okból, szavainkkal, gondolatainkkal vagy tetteinkkel."

"Ha egy ember étele tiszta, akkor az elméje is megtisztul, mivel az elme felveszi az elfogyasztott étel minőségét. (…) Ezért a jóga gyakorlójának csak szattvikus minőségű ételeket szabad ennie. A szenvedélyt és mentális sötétséget okozó ételeket , vagy a húst és zsírt tartalmazó ételeket soha nem szabad fogyasztani, és a mámorítószereket, dohányzást és hasonlókat is mellőzni kell." A gyengébbek kedvéért tehát a hús, hal és tojás fogyasztása mellett a jóginak tartózkodnia kell az alkoholtól, a dohányzástól és a drogkotól (marihuána, partidrogok és minden tudatmódosító szer). 

Tudom, hogy egyes modernebb iskolákban mindent lehet, például Bikram sem követeli meg a tanáraitól, hogy vegetáriánusok legyenek, mivel ő maga sem az. Mi azonban tradicionálisabb értékrendet, irányvonalat képviselünk, így én az összes oktatómtól megkövetelem a fenti sztenderdek betartását. A jógaoktatói tanfolyamainkra is azoknak a jelentkezését várjuk, akik hajlandóak megtenni ezeket a lépéseket az életükben, és így valóban hiteles jógaoktatókká válni. Sok minden szükséges ahhoz, hogy valaki valóban hitelesen tudja átadni ezt a tudást, de az egyik legalapvetőbb kritérium az életmód.

Én magam sem tudnék komolyan venni egy olyan jógaoktatót, aki iszik, donáhyzik és húst eszik. Ezért aki azt tervezi, hogy jógaoktató lesz, de nem hajlandó változtatni az életmódján, annak inkább azt ajánlanám, hogy menjen el éjjeliőrnek vagy pénztárosnak a Tescoba. A jógaoktatói tevékenység egy hivatás, egy kiváltság, amire a lehető legjobban képesíteni kell magunkat. El tudom fogadni azt, ha valakit még nem annyira köt le a pránájáma, a meditáció vagy a filozófia, de ha nem foglalkozik a jamák és nijamák gyakorlásával, akkor amit csinál, az valóban nem több puszta tornamutatványnál. István is írt már erről blogot, én is emlegettem már korábban, úgyhogy erről valóban csak az nem vesz tudomást, aki nem akar. 

Utána pedig valóban csak nézünk, mint az a bizonyos hal a szatyorban, amikor a karma kamatostul visszaadja mindazt az erőszakot, amit mások ellen elkövettünk. És ez nem fenyegetésnek vagy paráztatásnak akar hangzani, pusztán a tények megállapítása, ami természetes azok számára, akik már felléptek a spirituális evolúció azon fokára, amelyen miden életre szentként tudunk tekinteni. Hiszen ha nem tudunk egy állatnak életet adni, akkor ahhoz sincs jogunk, hogy elvegyük azt, főleg, ha a táplálkozásunkat egészségesebben és jógikusabban meg tudjuk oldani primitívebb létformák, vagyis a növények fogyasztása által. 

A belső tűz jógája

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra kommentárjaiból:

"3.40. udána-dzsajáddzsala-panka-kantakádisvaszangá utkrántiscsa

udána – az öt prána egyike; dzsaját – mesterévé válva; dzsala – víz; panka – sár; kantakádisu – tövisekkel stb.; aszanga – nem éri; utkrántih – levitáció; csa – és.

Az udána váju mesterévé válva a jógit nem érheti víz, sár és tövisek, a halálakor pedig felemelkedik.

Öt alapvető életlevegő van. Vjásza ekképpen írja le őket: A prána az orrtól a szívig terjed. A szamána a táplálékot osztja szét és a köldökig terjed. Az apána a lefelé irányuló áramlat, amely a köldöktől a lábakig terjed. A vjána az egész testet átjárja. Az udána felfelé irányuló áramlat, ami a lábaktól a fejig terjed. Együtt pránának nevezik őket.

A felfelé irányuló áramlat, az udána mesterévé válva könnyedségre teszünk szert. A könnyedség kétféleképpen fejeződik ki: Az egyik az, hogy a jógi amikor vízen, sáron, tüskéken kel át, amikbe általában beleakadna vagy -ragadna, nem kerül kapcsolatba velük. Más szavakkal a jógi lebeg a talaj felett. A második megnyilvánulás az udána áramlat végpontjához kapcsolódik, ami a brahma-randhra, vagyis a szusumná felső nyílása. Az udána mesterévé válva a halálunkkor a brahma-randhrán keresztül hagyjuk el a testünket. A kilépési pont összefüggésben van a következő életben kapott test típusával. Vjásza azt állítja, hogy ez a módszer lehetővé teszi azt, hogy a jógi önszántából hagyja el a testét. Ez az állítás összhangban van az olyan mesterekről szóló beszámolókkal, akik önszántukból haltak meg, amikor befejezték a feladatukat.

A halálkor történő felemelkedést a Phowa meditáció segítségével is gyakorolhatjuk, ami Naropa hat jógájának egyike. A tibeti Karma Kagyu iskola, amelynek központja a Kailash hegy körül van, gyakorolja Naropa jógáit. Ramamohan Brahmacari, aki a Kailash hegyen lakott, megtanította e technikák némelyikét, például a Tummo-t (a belső tűz jógáját) Sri T. Krishnamacharyának.

3.41. szamána-dzsajáddzsvalanam

szamána – a szamána váju; dzsaját – mesterévé válva; dzsvalanam – ragyogás.

A szamána áramlat mesterévé válva ragyogásra teszünk szert.

Ahogyan Vjásza az előző szútrában leírta, a szamána áramlat a táplálék szétosztásáért felelős, és a köldökben helyezkedik el. Más szavakkal, a szamána legyezi és támogatja az agnit, az emésztés tüzét. Az agnit nem lehet közvetlenül kontrollálni, de irányítani lehet a szamánán keresztül.

A szútra azt mondja, hogy ezt olyan szélsőségekig lehet fejleszteni, hogy a jógi teste ragyogni kezd. Vannak beszámolók olyan jógikról, akik a testüket fáklyaként használták a sötét erdőben. Ez szintén Naropa hat jógájához kapcsolódik, ebben az esetben a Tummóhoz, a belső tűz jógájához. Bizonyos esetekben a tüzet fény létrehozására használják, máskor hő gerjesztésére. A Tibetben tanított Tummo-ban a jógi megtanulja több méteres körben felolvasztani a jeget a teste körül."

Nyári italok

Ilyenkor nyáron, a nagy melegben, főleg ha az ember sportol vagy hot jógára megy, és sokat izzad, kiemelkedően fontos a folyadékpótlás. A palackozott ásványvíz vagy szűrt víz persze jó megoldás, de ha az ember ízre vágyik, akkor inkább érdemes elkerülni a cukrozott szénsavas üdítőket vagy az energiaitalokat, és természetesebb megoldásokat választani helyettük. Az alábbiakban bemutatok néhány verziót, melyek szabadon variálhatók az ízlésnek és igényeknek megfelelően.

Reggeli "Energy Drink"

1 teáskanál matcha zöld tea
fél vagy egy citrom leve
1 ampulla ginzeng-kivonat

Facsarjuk ki a citromot, majd keverjük bele a többit (a ginzeng elhagyható, ha valaki nem szereti az ízét). Öntsük fel vízzel vagy ásványvízzel, és reggeli kávé, tea, energiaital helyett máris kész a természetes, null-kalóriás alternatíva!

Ginger-lemon

1 diónyi friss gyömbér, megpucolva, felvágva
fél vagy egy citrom leve
csipetnyi fahéj vagy szegfűszeg, esetleg vaniliarúd
jégkocka és édesítőszer ízlés szerint

A gyömbérdarabokat és a kifacsart citromlevet tegyük turmixgépbe a jéggel és a fűszerekkel, édesítővel. Turmixoljuk jól össze, majd öntsük fel vízzel ízlés szerint. A gyömbérre azt mondják, hogy hevítő hatású növény, de így frissen mág nyáron is kellemesen üdítő hatású, és minden gyógyhatását élvezhetjük anélkül, hogy forró teát kellene szürcsölnünk.

Az édesítőszer bármelyik italból elhagyható, de ha szeretnénk tenni bele az íz vagy az energia kedvéért, akkor kerüljük a mesterséges édesítőket, illetve a cukrokat (fehér, barna, nád, fruktóz). Én legszívesebben mézet használok, de lehet agavé-szirupot, xilitet vagy akár nullkalóriás steviát is használni.

Virgin Mojito

fél maroknyi friss mentalevél
fél vagy egy citrom leve
jégkocka
édesítőszer
víz

Turmixoljuk össze az összes alkotóelemet a vízen kívül, majd öntsük fel vízzel. Még egyet tekerjünk rajta és kész!

Mentás gyümölcskoktél

fél maroknyi firss mentalevél
fél vagy egy citrom leve (opcionális)
dinnye/ananász/narancs vagy ezek kombinációja
jégkocka
édesítőszer
víz

A görögdinnyét magozzuk ki, az ananászt pucoljuk meg alaposan, és vágjuk ki a középső, rostos részét. Gránátalmával is lehet próbálkozni, csak annak valamivel nehezebb kifacsarni a levét, fokhagymaprés vagy krumplinyomó a legalkalmasabb hozzá. Meggyből is nyerhetünk áttetsző levet ugyanezzel a módszerrel. A gyümölcsöket vágjuk kockára, illetve a narancslevet facsarjuk ki. Tegyük az összetevőket turmixgépbe, daráljuk össze és öntsük fel vízzel, de ne sokkal, mert akkor kevésbé érezhető a gyümölcs íze. Az enzimek a leginkább a friss vagy a frissen facsart gyümölcsökben maradnak épségben. A dobozos gyümölcslevek, még ha 100%-osak is, nem annyira frissek, így sokkal kevesebb az enzim bennük.

A fenti összetevőket gyömbérrel is kombinálhatjuk, illetve ha van kúkuszvizünk vagy kókusztejünk, azt is bele lehet keverni ízlés szerint. Főleg az ananászhoz illik, de érdemes kísérletezgetni vele. A Matchát is szinte bármelyikbe bele lehet keverni, és így egészséges, finom és változatos italokat készíthetünk, friss alapanyagokból, viszonylag olcsón.  turmixolást és ivászatot kívánok mindenkinek, és ne felejtsetek el előtte vagy utána jógázni egy jót! Most csak az áttetszőbb italokat soroltam fel, a banánalapú, sűrűbb turmixokat majd legközelebb részletezem.

A gerinc anatómiája

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"A gerinc

A gerinc különböző mozgási lehetőségeinek és határainak ismerete fontos a hátrahajlítások során, de az előrehajlítás és csavarás során is. Először tekintsük át a háti gerincszakaszt, mely adottságainál fogva kevésbé hajlik hátra, mint a nyaki és az ágyéki gerincszakasz.

Anatómiailag a hátgerinc csigolyái ék alakúak, ami kifotikus (előrehajló) alakját eredményezi. Itt a hosszú, egymásra hajló csigolyanyúlványok adják a stabilitást és megakadályozzák a túlzott hátrahajlást. Ezen kívül, az ízesülések majdnem függőleges felszíne kifejezetten a csavarást segíti elő a hátrahajlással szemben, mivel ez támogatja a felső végtagjaink által végrehajtott változatos mozgásokat. Végük, a bordák összekapcsolódása a csigolyatestekkel és a szegycsonttal stabil ketrecet hoz létre létfontosságú szerveink védelme érdekében.

Mivel a szív védőpajzsa megakadályozza a gerinc hátrahajlását, tudatosan ki kell terjesztenünk az erőfeszítésünk egy részét a hátrahajlítás közben a bordakosárra és a háti gerincszakaszra. Ha nem teszünk erre tudatos erőfeszítést, akkor a hátrahajlítást csak az ágyéki gerincszakasszal fogjunk végezni, amely gyenge és védtelen, és így hajlamos túlhajolni.

A háti gerincszakasz kifejezetten az előrehajlításra és a csavarást igénylő mozdulatokra van tervezve. Az a képesség, hogy forgatni tudjuk a háti gerincszakaszunkat, sokkal nagyobb mozgási szabadságot biztosít a felső végtag és a kezek számára. Az ék alakú csigolyatestek, melyek kifotikus görbületet adnak, a hosszú, egymásra hajló csigolyanyúlványok és a hozzájuk kapcsolódó bordák sokkal kevésbé teszik lehetővé a hátrahajlítást a mellkas számára (20-25 fok hátrahajlítás a 30-40 fokos előrehajlításhoz képest). Ezen kívül a kisízületek szöge (majdnem függőleges és előre-hátra orientált) megszakítatlan felületet biztosít az ízületek számára, melyeken gördülve a csavarás könnyedén meg tud valósulni. Ezzel összehasonlítva, a lumbális szakasz kisízületei vízszintesen és oldalvást helyezkednek el, ami megakadályozza a forgást, viszont elősegíti az előre- és hátrahajlítást.

Általánosságban véve a háti gerincszakasz elfordulásának mértéke a fejtől a farokcsont felé haladva csökken. A legalacsonyabb háti gerinccsigolya, a T12-es felső ízesülései a háti gerinccsigolyákhoz hasonló szögben vannak, míg az alsó ízesülései az ágyéki csigolyákhoz hasonló szögben. Ez a találkozási pont sok ellentétes izomerő-hatásnak is a fókusza, melyek ehhez a területhez kapcsolódnak, és ezért hajlamos a funkciózavarra és/vagy instabilitásra. Ezen kívül, a rekeszizom is befolyásolja a szabad csavarás mértékét, mivel vízszintesen helyezkedik el a bordakosár aljában. Gyakorlatilag a fent elmondottak azt jelentik, hogy egy gerinccsavarásnál lehetőleg minél inkább az ágyéki szakaszból indítsuk a csavarást, mely nem szokott hozzá a csavaráshoz, és utána terjesszük ki felfelé, a háti gerincszakaszra.

A háti szakaszhoz képest az ágyéki szakasz sokkal kevésbé szilárd. A porckorongok sérülései sokkal gyakoribbak az ágyéki szakaszban. Ez a bordakosár védőburkának hiánya miatt van. A jóginak olyan mértékben meg kell edzenie a hasizmait, hogy azok minden szükséges támogatást biztosítsanak az ágyéki gerincnek a sérülések elkerüléséhez. Ezt az edzést az uddíjána bandha alkalmazása, a vinyászában történő előre-hátra ugrás, a láb-a-nyak-mögötti pózok és a kartámaszok adják. A legfontosabb pedig az, hogy a jóginak aktívan kell használnia a hasfalát a hátrahajlítások közben. a hasfal megfeszítése által a hátrahajlítást el lehet osztani a lumbális és háti gerincszakasz között. A hasfal aktiválása más, mint a hasfal behúzása. A hasfal behúzása nem támogatja a derekat. A kettő között az a fő különbség, hogy a hasfal aktiválása során lefelé toljuk a rekeszizmot, és így növeljük a hasfalra nehezedő nyomást. A hasfal behúzásánál viszont fel kell húznunk a rekeszizmot a mellkasba. A rekeszizom lenyomása nem csak a derekunkat stabilizálja, hanem (a hasűri nyomás fokozása által) eltávolítja egymástól a lumbális csigolyákat és így leveszi a nyomást a lumbális prockorongokról a hátrahajlítás közben."

Anatómia és második sorozat

Újabb részklet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"A második sorozat pózainak anatómiai fókusza

Anatómiai szinten az első sorozat a hamstringek nyújtására, a csípőízületek nyitására és a bandhák megszilárdítására fókuszál. A második sorozat kiterjeszti ezt a fókuszt a gerincre, az SI (szakroiliakális) ízületre, és a vállízületekre, miközben megkülönböztetett figyelmet fordít a csípőízületekre.

Emlékezzünk vissza a második sorozat áttekintésére a bevezetésből! Ott megjegyeztük, hogy a második sorozatot alkotó hét, jól elkülöníthető sorozatból három alkotja a sorozat magját, míg a maradék az „összekötő szövet”, amely összetartja ezeket az alapvető egységeket. Ez a három alapvető egység a hátrahajlító sorozat (nyolc póz), a láb-a-nyak-mögött sorozat (három póz) és a kartámasz-sorozat (négy póz). A hátrahajlítások azok a pózok, amelyek elsősorban a gerincet és az SI-ízületet dolgoztatják meg; a láb-a-nyak-mögötti pózok tovább nyitják a csípőízületet (miközben az SI-ízületre is hatnak); a kartámaszok pedig a vállízületekre hatnak.

Ez a három alapsorozat, vagy téma határozza meg elsődlegesen a második sorozat hatását – a nádík tisztítását. Ha valaki elsajátítja a pózok e három csoportját, akkor élvezheti e sorozat hatásait. A három téma egyike sem könnyű, és a tanulók néha annyira lelkesen akarnak haladni, hogy már akkor is megpróbálkoznak velük, amikor még nem eléggé felkészültek. Érdemes hallgatni a tanárunk tanácsára, és megérteni a fejezet hátralévő részében található információt, ami nagy segítségünkre lehet a pózok helyes végrehajtásának elsajátításában. A fejezet hátralévő részében sorrendben áttekintem a test négy fő részét – a gerincet (különösen annak mellkasi részét), az SI-ízületet, a csípőízületet és a vállízületet – melyek a második sorozat alap-pózainak fókuszában vannak. Elmagyarázom mindegyik testrész szerkezetét, és működését, különösen arra az információra koncentrálva, ami hasznos a pózok helyes gyakorlása, a sérülések elkerülése és a meglévő sérülések kezelése szempontjából. A következő táblázat megmutatja, hogy a második sorozat egyes pózai melyik testrészre fókuszálnak.

Póz témája     Testrészek           Kapcsolódó pózok

Csavarás         Gerinc, SI-ízület    Pásászana, Bharadvádzsászana, Ardha-
                                                 matszjéndrászana, Szúpta-úrdhva-páda-
                                                 vadzsrászana

Előrehajlítás   Lábak, gerinc       Krouncsászana, Parighászana, Tittibhászana

Hátrahajlítás   Gerinc, SI-ízület  Salabhászana, Bhékászana, Dhanurászana,
                                               Pársva-dhanurászana, Ustrászana, Laghu-
                                               vadzsrászana, Kapótászana, Szúpta-
                                               vadzsrászana

Láb a nyak      Csípő, SI-ízület   Ékapáda-sírsászana, Dvipada-sírsászana, Jóga- mögött           gerinc                nidrászana

Kartámasz       Vállízület, gerinc Pincsha-majúrászana, Karandavászana,
                                                Majúrászana, Nakrászana"

Napjóga-Holdjóga 2. rész

A múltkori hosszabb elméleti bevezető után most végre rátérhetünk arra, hogy milyen szerepe van a Nap/Hold energiának a jóga-gyakorlásunkban és a mindennapi életünkben, vagy mondjuk inkább úgy, hogy a személyiségünk fejlődésében. A legtöbb ember számára a jóga dominánsan az ászana-gyakorlást jelenti. Elnézést kérek itt most azoktól a fejlett jógiktól, akik mindennapos pránájáma-gyakorlásba is merülnek, hiszen ők valószínűleg tudatosabban érzékelik a Nap/Hold energia áramlásának váltakozását a jobb és bal orrlyukban áramló levegővel összhangban. A nádí sódhana pránájáma, vagy bármelyik váltott orrlyukas, fél orrlyukas légzés az Ídában és Pingalában keringő energia kiegyensúlyozására irányul, mert ez teszi lehetővé a prána beáramlását a szusumnába, a központi csatornába. Vannak specifikus pránájámák, mint például a szúrja bhédana és a csandra bhédana, amelyekkel kiegyensúlyozás helyett fokozni lehet az egyik vagy másik energia áramlását, de ezeket tényleg csak szakavatott mester irányítása alatt érdemes gyakorolni, mert sok mindent megváltoztathatnak a személyiségünkben.

Szóval térjünk vissza az ászana-gyakorlásra, ugyanis azt mindenki gyakorolja, de nem mindenki tudatos arról, hogy az ászanák milyen módon befolyásolják a Jin/Jang energiák arányát. Arról már beszéltünk, hogy a testünk jobb oldala a pozitív, Jang-oldal, és a bal oldal a Jin-oldal. Az ászanák végzése során azonban itt is az egyensúlyra törekszünk, hiszen a féloldalas pózokat (egyes előrehajlítások, gericcsavarások, álló pózok stb.) általában mindkét oldalra végrehajtjuk. Az Ashtangában például minden pózt először a jobb oldalra végzünk, utána közvetlenül a bal oldalra, mert mindig,az aktív, pozitív oldallal kezdünk, és utána jön a befogadó.

A múltkori posztban azonban éppen azt részleteztem, hogy a testünk elülső oldalán található a csakrák érzelmi, befogadó, Jin vetülete, míg a test hátulsó oldalán az aktív, akarati, Jang oldal. Ennek azért van nagy jelentősége az ászana-gyakorlásban, mert az előrehajlításokkal dominánsan a hátulsó csakrákat stimuláljuk, nyitjuk. Például a pascsimóttánászanában végignyújtjuk az izmokat a test hátulsó oldalán a fejtől a lábujjakig. Ilyenkor a hátulsó csakrák is megnyílnak, oldódnak a blokkok, szabadabbá válik az energia áramlása. Ez igaz a mélyebb csípőnyitó pózokra is, ahol a lábainkat a tarkó mögé tesszük (például szuptakúrmászana, jóganidrászana). Ilyenkor szinte kinyomjuk a pránát az elülső csakrákból, és a hátulsó csakrák felé tolódik.

A hátrahajlítások esetében azonban fordított folyamat történik: a testünk hátulsó oldalát húzzuk össze, zárjuk, és az elülső oldalt nyitjuk. Például a hídban végignyújtjuk a test elülső középvonalát, és még a csípőt és a vállat is nyitjuk (ezáltal stimulálva a múládhára és szvádhisthána csakrát, valamint a visuddhit). A hátrahajlító pózok tehát erőteljesen aktiválják az elülső, érzelmi csakrákat, és így a személyiségünk Jin (befogadó) oldalát erősítik. 

Ez némileg paradoxonnak tűnhet, de ha megnézzük, a testünk elülső oldalán található az összes olyan szerv, amelyekkel az érzelmeinket kifejezhetjük (a szemek, a száj, arc, mellek, has, nemi szervek), és a kezeinkkel, lábainkkal is elsősorban előrefelé tudunk gesztikulálni. Ha valakire figyelünk, nyitottak vagyunk felé, azt azzal fejezzük ki, hogy felé fordulunk. Ha pedig hátat fordítunk valakinek, azzal arra utalunk, hogy nem érdekel, vagy nem akarjuk követni. 

A test hátsó középvonala végig csontos, kemény, a gerincoszlop tüskéi is hátulra vetülnek. Befelé, a belső szervek irányában lekerekített a csigolyák formája. A test hátsó középvonala adja a testünk tartását, a vállakkal, hátunkkal visszük a súlyt, a terhet. Ez tehát az akarati oldal, amely erőfeszítéseink irányát meg fogja határozni. 

Megint ellentmondásnak tűnik, hogy az előrehajlításokra általában azt mondják, hogy alázatra nevelnek. A lábat a nyakba rakós pózokra pedig azt, hogy csökkentik az egót. Ugyanakkor én azt tapasztaltam, hogy aki nagyon sok előrehajlítást gyakorol, és nem kompenzálja megfelelő mennyiségű hátrahajlítással, abban megnövekszik a férfias, Jang energia, és makaccsá, önfejűvé, önérzetessé válik. Az alázat ugyanis valahol magában rejti a fanatizmus lehetőségét is, hiszen nem véletlenül választunk bálványokat, példaképeket magunknak, akiket utána gondolkodás nélkül követni vagy esetleg utánozni akarunk. 

Az önálló, független, szabad gondolkodás azt kívánja, hogy az ember mentes legyen a kötöttségektől, és egyensúlyba hozza a Jin és Jang aspektust. Az előrehajlítások hangsúlyozása lehetőséget ad arra, hogy megtartsuk a félelmeinket, fóbiáinkat az ölünkben, az elülső csakrákba zárva. A hátrahajlítás viszont kikényszeríti a kitárulkozást, azt, hogy rábízzuk magunkat a másikra, és engedjük, hogy befolyásoljon. nem véletlen, hogy a lányoknak könnyebben és természetesebben mennek a hátrahajlítások (persze nem minden esetben), hiszen az ő testükben eleve dominánsabb a Jin energia, mint a férfiak esetében. persze sok férfi küzd az előrehajlításokkal is, de a hátrahajlítás még többüknek okoz gondot. 

Fontos tehát, hogy a gyakorlásunkban kiegyensúlyozzuk az előre- és hátrahajlító pózokat, a Jang és Jin energiát. A legtöbb gyakorlatsorban éppen ezért mindkettőből szerepelnek ászanák, például az Agniban is. Az egyik dolog, ami egyoldalúvá teheti azonban a fejlődésünket, az, ha kizárólagosan az Ashtanga első sorozatát gyakoroljuk. Ott ugyanis eszméletlenül sok az előrehajlítás, és csak a híd meg a szétubandhászana van a sorozat végén, ami a hátrahajlítást hivatott képviselni.

Nem csoda, ha az első sorozat gyakorlóiban dúl a Nap-energia, és ezáltal sokszor fanatikus, mondhatni "szektás" hangulatra tesznek szert, és sokan áldozatul esnek az űbermensch-effektusnak ("az Ashtanga a legtökéletesebb jóga, mindenki más alacsonyabb rendű"). Nem is minden esetben tudatos ez a dolog, de egy érzékenyebb szemlélő már azon észreveszi, ahogy egy gyakorló bejön az órára, leteríti a matracát, ahogy a többieket végigméri stb.

Persze ezt lehet tagadni, de ez nem hiszem, hogy megoldja a problémákat. Éppen ezért ajánlott az egyes sorozat mellé valami mást is gyakorolni, akár Agnit, akár hátrahajlító órára menni, Uram bocsá' kettes sorozatra, csakhogy valamivel ellensúlyozzuk a folyamatos Jang-polaritást. Igazából már letettem arról, hogy a második sorozat megközelíthetetlenségét és tilalmas voltát alkotó mítoszokat megpróbáljam leépíteni, és szép lassan el is temetem magamban a szerdai kettes sorozat-órát, majdnem hároméves múltjával egyetemben. Majd lesz helyette valami más, hiszen mindenki a részvételével szavaz. Hiába jó egy óra (szerintem), ha csak én járok rá meg Orsi, akkor nem érdemes fenntartani. Majd gyakorolhatja mindenki a második sorozatot mysore órán, vagy a vasárnapi gyakorláson, amikor úgy gondolja, hogy megérett rá. Most vasárnap harmadikat fogunk gyakorolni egyébként, legalábbis aki szeretne, az kipróbálhatja velünk.

Szóval akinek nincs még túl sok élménye vagy sikerélménye a hátrahajlításokkal kapcsolatban, annak javaslom, hogy vágjon bele, és valahogy illessze bele a gyakorlásába, hogy több Hold-energia nyilvánulhasson meg az életében. A folyamatos harcos-warrior jógák mellett érdemes egy kicsit az intuitív, befogadó, érzékeny, érzelmes oldalunkat is kibontakoztatni, hátha akkor majd nem akarjuk minden áron megváltoztatni a világot vagy azokat, akiket nem lehet, hanem megtanulunk örülni annak, ami van, amit Isten kérés és erőfeszítés nélkül a rendelkezésünkre bocsát, míg végül a két energia harmóniába kerül, és megtanulunk egyszerűenk csak LENNI.

Belépés mások testébe

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"3.39. bandha-kárana-saithilját-pracsára-szamvédanáccsa csittaszja para-sarírávivésáh

bandha – kötöttség; kárana – ok; saithilját – meglazulása által; pracsára – bejutás; szamvédanát – ismerete által; csa – és; csittaszja – a finom testnek; para – mások; saríra – teste; ávésah – belépés.

A kötöttség okának meglazulása és az elme változásainak ismerete által az elme beléphet mások testébe.

A kötöttség oka a tudatlanság. A tudatlanságból jönnek létre a szenvedés forrásai (klésák), a szenvedéseken alapuló tettek, az új karma, és még több negatív tudatalatti benyomás (szamszkára). Összességében még több tudatlanságot (avidját) hoznak létre. Az avidját és az összes hozzá kapcsolódó tisztátalanságot fokozatosan el lehet távolítani, először krijá-jógával (a tettek jógája), majd ashtanga-jógával (a nyolcfokú jógával). Ezt a folyamatot a kötöttség oka meglazulásának is nevezik.

Az elme változásainak ismeretére a szívre irányított szamjama által tehetünk szert. Vjásza elmagyarázza, hogy az előző tettek által létrehozott kötöttség meggyengül, amikor a jógikus erő növekszik. A test és az elme közötti kötelék csak a tudatalatti benyomások miatt létezik. Ha ezeket sikerült eltávolítani, amit az objektív szamádhival érhetünk el, a jógi vissza tudja vonni az elméjét az egyik testből, és ki tudja vetíteni egy másikba.

Egy érdekes történetben a nagy Sankara pontosan ezt tette. Bizonyos nyugati tudósok és védántisták jelentős erőfeszítést tettek arra, hogy Sankarát kizárólagosan filozófusként vagy védántistaként mutassák be, de a művei és az életrajza alapján láthatjuk, hogy a jóga nagymestere is volt. Kétszer végigjárta egész Indiát keresztbe és hosszába gyalogszerrel abbéli erőfeszítésében, hogy visszaállítsa az Upanisadok helyes értelmezését, és utazásai során sok rivális iskola tudósát legyőzte filozófiai vitában.

Egyik jelentős áldozata a híres ritualista, Mandana Mishra volt. Sankara egy egész hónapig vitázott Mishrával, mígcsak Mishra el nem ismerte vereségét, ami azt jelentette, hogy Sankara tanítványává kellett válnia. Ekkor Mandana Mishra felesége, Bháratí közbelépett, mivel ő is a maga nemében művelt tudósnak számított, és meggyőzte Sankarát, hogy győzelme Mandana felett nem teljes értékű, amíg nem győzte le őt is. A kihívás elfogadása után azonban a meglepett Sankara számára világossá vált, hogy a megújult vita témája a káma-sásztra, vagyis a szexuális élvezetek tanai lesznek. Rájött, hogy mivel fiatal kora óta szerzetesi fogadalomban élt, nem volt megfelelően felkészülve a kihívásra, és azt kérte, hogy halasszák el a vitát egy hónappal.

Sankara hallotta, hogy egy közeli királyságban éppen meghalt a király, és aznap akarták hamvasztani. kiadta az utasítást a tanítványainak, hogy vigyázzanak öntudatlan testére, amíg távol lesz, és a szútránkban leírt módszer segítségével kivonta az elméjét a testéből, és kivetítette a halott király testébe. A test életre kelt Sankara prána-saktijának köszönhetően, mint ahogy a saját teste élettelenné vált. Sankara egy egész hónapig „tanulmányokat folytatott” a király testében és a feleségeivel arról a témáról, amit a szerzetesek általában nem tanulmányoznak. A mögötte rejlő elmélet, ahogy már ki is találhattuk, az, hogy mivel nem a saját testét használta, nem érte semmilyen „szennyeződés”. A misszió beteljesítése után visszatért a testébe és legyőzte Mandana feleségét a vitában, újonnan szerzett ismereteit felhasználva.

Ez a történet ki lett hagyva Sankara némely életrajzából, de nem az összesből. Egyes ortodox hardcore védántisták attól tartottak, hogy a történet zavaró gondolatokat ültethet a hívek fejébe. A történet érdekessége számunkra az, hogy történelmi bizonyítéknak tekinthető arra, hogy a nagy Sankara sikeresen gyakorolta Patandzsali technikáját."

Napjóga-Holdjóga 1. rész

A jóga gyakorlói számára köztudott dolog, hogy testünk energiarendszerében megfigyelhető a Nap- és a Holdenergia, avagy a kínai meridián-tan szerint a Jang és Jin polaritása. E két energia főként a központi enerigavezetéket, a Szusumnát körülölelő Pingalá és Ídá vezetékeken keresztül áramlik és szabályozza a csakrák működését. A Pingalá (Nap-vezeték) a jobb orrlyukból indul, és a Múládhára-(gyökér)csakrában végződik. Ez a vezeték szállítja a Nap-energiát, így testünk jobb oldala a pozitív, aktív, adó oldal. Az Ídá (Hold)-vezeték pedig a bal orrlyukból indul ki és szintén a Múládhárában végződik. A test bal oldala tehát a passzív, negatív, befogadó oldal. A két energiavezeték az Ágjá (szemöldök)-csakrában találkozik először, és így a Nap/Hold energia szoros összefüggésben van a jobb/bal agyféltekével is. 

Az agyféltekék viszont fordított módon működnek, vagyis a jobb agyfélteke az intuitív/kreatív funkciókért felel, vagyis Jin természetű, míg a bal agyfélteke a logikus/racionális, tehát inkább a Jang funkciókat látja el. Az Ídá és Pingalá ugyanis minden csakránál találkozik és helyet cserél, míg végül a Múládhárában egyesülnek. Ebből kifolyólag a jobb agyfélteke a test bal oldalán található izmokat mozgatja, míg a bal agyfélteke a jobb oldaliakat. 

Egy másik, kevéssé ismert tény azonban az, hogy a Jin/Jang polaritása testünk elülső és hátulsó oldalán is megfigyelhető, méghozzá két olyan nádínak köszönhetően, melyek a test középvonalán futnak elől és hátul. Ezeket Áróhana és Avaróhana panthának nevezik, és megegyeznek a kínai meridián-tanban ismert befogadó és kormányzó meridiánokkal. A krijá-jóga hagyománya szerint az Áróhana csatorna a múládhárából indul ki, és a test elülső középvonalában haladva összeköti a csakrák pontjait, majd a visuddhából (torokcsakra) a fej hátulsó oldalán szemmagasságnál valamivel feljebb található Bindu csakrában végződik. Innen indul ki az Avaróhana csatorna, amely a Binduból az Ágjába (szemöldökcsakra) megy, majd visszatérve a tarkóhoz, a gerinc mentén a csakrák hátulsó pontjait köti össze egymással, és lefelé halad, a Múládhárába. 

A kínai meridián-tan a felfelé szálló csatornát (ami a test elülső oldalán van) Befogadó meridiánként ismeri, és dominánsan Jin csatonának tartják. A lefelé szálló csatorna pedig, amely a test hátsó oldalán fut végig, a Kormányzó meridián nevet viseli, és elsődlegesen Jang energiát képvisel. A csatornák valójában körkörösen egymásba kapcsolódnak, így két energiakör alakul ki, melyeket Mikrokozmikus (Befogadó) és Markokozmikus (Kormányzó) csatornaként is ismer a taoista hagyomány. 

A Krijá-jógában a Szó-Ham mantra ismétlése közben tudatosítják az energia áramlását a befogadó és kormányzó csatornában. Belégzéskor a "Szóóóó" szótagot nyújtjuk és a múládhárából a test elülső oldalán felfelé áramló energiacsatornára koncentrálunk (mikrokozmikus pálya). Kilégzéskor pedig a test hátulsó oldalán lefelé áramló energiacsatornára (makrokozmikus pálya) koncentrálunk, miközben a "Hammmmm" szótagot nyújtjuk.

Bár az uddzsájí légzés közben belégzés és kilégzés során is ugyanazt a H-hangot próbáljuk létrehozni, ami a Ham mantra képviselője, a belégzés közben valójában természetesebben és könnyebben tudunk Sz-hangot létrehozni az orrnyílásokban. Mi a jelentősége ennek a mantrának? A Szó (szaha) azt jelenti, hogy "Az", és a Legfelsőbbre, vagy Istenre vonatkozik, melynek a részei vagyunk. A Ham (aham) pedig az "Én"-t jelenti, melyet a feltételekhez kötött tudatállapotban parányinak és elszigeteltnek tekintünk. A kettő összekapcsolását, harmóniába kerülését érhetjük el a két energiapálya egyesítése által, és ez a jóga valódi célja. Ha mindig csak a "H"hangot erőltetjük, akkor jó eséllyel az egónkat fogjuk növelni a gyakorlás által, és elfelejtjük felébreszteni az érzelmi központokat és az odaadást, amely a Legfelsőbbnek való alárendeltség tudatosításából fakad.  

A felszálló vezeték energiája tehát a befogadó, nőies, érzelmi oldalunkat erősíti, mely által a tudatunk felemelkedik a Legfelsőbbhöz a szeretet és az odaadás érzései által. A leszálló vezeték ezzel szemben az irányító, férfias, akarati oldalunk, amely az egó megerősítéséhez vezethet, ha nincs harmóniában a odaadás energiáival. 

E rövid kis elméleti bevezetőhöz még hozzá kell tenni annyit, hogy a férfiakban általában a leszálló vezeték Nap-energiája a dominánsabb, míg a nőkben a felszálló vezeték Hold-energiája. Így a férfi függetlenségre, irányító helyzetre vágyik, míg a nők számára általában természetesebb az odaadás, az alárendelt helyzet. A kettő aspektust is harmóniába kell hozni, ami nem feltétlenül a férfias vagy nőies oldalunk elnyomását jelenti, sokkal inkább a két energiai harmonikus együttműködését, melyeket az önmegvalósítás szolgálatba tudunk állítani. Mivel egy kicsit hosszúra nyúlt ez az elméleti fejtegetés, a Nap/Hold oldal kapcsolatát az ászana-gyakorlással a pénteki blogban fogom kifejteni. 

"Ez a mantra (Szó-Ham), amit Adzsapá-Gájatrínak is neveznek, minden jóginak felszabadulást ad. Ha csupán az elménkben ismételjük ezt a mantrát, akkor minden bűntől megszabadulunk. Nincs más gyakorlat, ami ennyire szent, nincs ezzel egyenlő mantra, nincs ezzel egyenlő bölcsesség, és a jövőben sem lesz semmi, ami egyenlő vele. Az Adzsapá-Gájatrí, mely a Kundaliníből nyilvánul meg, a lélek támasza. Ez a lélek legnagyobb tudománya. Az, aki ismeri, ismerni fogja a Védákat is." (Jóga-csudámaní Upanisad 33-35.)

A misztikus képességek

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"3.38. té szamádháv-upaszargá vjuttháné sziddhajah

té – ők; szamádhau – a szamádhiban; upaszargá – akadályok; vjuttháné – a világi tudatállapotban; sziddhajah – természetfeletti képességek.

Mindezek erőknek tűnnek a hullámzó elme számára, de valójában a szamádhit akadályozó tényezők.

Vjásza elmagyarázza, hogy a természetfeletti képességek megakadályozzák azt, hogy megvalósítsuk a legmagasabb igazságot, ami az önvaló önmagában. Az összes erő csupán az elme hullámzása, ami megakadályozza, hogy megvalósítsuk az önvaló dicsőségét.

A hullámzó elme számára nagyon különleges dolog lehet az, hogy valaki látja a múltat vagy a jövőt, és jó lehetőséget kínál arra is, hogy mások fölé kerekedjünk, de a tudat szempontjából nézve egyáltalán semmi jelentősége nincs. Az idő egy olyan jelenség, ami a csittában (elmében) jelenik meg, ami acsit (öntudatlan). A csit (tudat) az összes időmódnak egyszerre szemtanúja, és mindent tud, ami megjelenik előtte.

Az összes jelenség, akár múlt, akár jelen, akár jövő, céljában azonos. Csak azért van bennük részünk, hogy megvalósítsuk önmagunkat, mint a határtalan, tiszta tudat. Az erők viszont, mivel a hullámzó elme rendkívülinek látja őket, arra csábítanak, hogy ragaszkodjunk hozzájuk, és így megakadályozzák, hogy elérjük a mag nélküli szamádhit.

Vachaspati Mishra azt mondja: „Egy ember időnként szert tehet ezekre a tökéletességekre, és azt gondolja, hogy ezek ereje által elérte a célját, és így abba is hagyhatja a szamjamát.” Igazából sok olyan gyakorlóról szóló történet van, akik ilyen erőkre tettek szert, és elbuktak, mert az erőket kezdték hajszolni a tudat megvalósítása helyett. Például lehet, hogy valaki nappal koldus, álmaiban pedig milliomos, és amikor szert tesz az erőkre, akkor elkezdhet arra vágyni, hogy nappal is milliomos legyen. Mindezek az állapotok azonban, mint a koldus és a milliomos, ébrenlét és álom, csupán csak átmeneti jelenségek, amelyek a tudat örök tudatosságában jelennek meg. Ha „birtokoljuk” őket, bármi is legyen az, akkor a mag nélküli szamádhi nem következhet be. Ezért mindezeket a szinteket akadálynak tekintik a szamádhi elérésében."

A pokol tüze és golyó a gyomorban

 Ez a mai bejegyzés egy gyónás lesz. Legalábbis az ember elmondja valakinek, ha úgy érzi, hogy helytelenül cselekedett (nevezzük bűnnek, hibának, mindegy minek), annak jeléül, hogy megbánta, és mai fejével már nem tenne ilyet. A bűnbocsánat egy másik kérdés, a karma törvénye mindenkinek megadja ami jár, de azért remélem ezért az egyért nem fogok még a pokol tüzében égni :-) Talán valamilyen formában jóvátételként is írom ezt a bejegyzést, hogy mások esetleg elkerüljék ugyanazt a hibát, amit én elkövettem. 

Amikor le akartam fogyni, körülnéztem az Interneten, hogy milyen fogyasztókapszuláknak van a legjobb híre, és mivel egy ismerősöm a Peak termékeket ajánlotta, a választás a Peak által forgalmazott Hellburnerre esett. Direkt nem linkeltem, mert ez nem bújtatott reklám akar lenni, bár azóta egy páran, akik megtudták, hogy ezt szedtem, szintén berendelték, kifejezett tanácsom ellenére. Mindenesetre a kapszula tényleg brutál módon égeti a zsírt, én 1-2 hónap alatt fogytam le vele 72 kilóról 61-re, ami persze relatív, mert a magasságtól, izommennyiségtól is stb. függ a dolog. De a  zsírszázalékom is lement 5 alá, amire mai fejjel azt mondom, hogy nem fenntartható állapot. Hát nem néztem ki túl jól, inkább gebének hatottam, mint életerőtől duzzadó fiatalembernek. Szerencsére azóta javult az állapot, izmosodtam is, most 67 kiló körülire saccolom magamat, bár a mérlegem kijelzője elromlott. A hasamon most is látszanak a kockák, de már nem vagyok olyan vézna kinézetű talán, mint akkor.

Persze a zsírégető kapszula mellett is edzettem, jógáztam, és diétáztam is keményen. Mai fejjel azt mondom, hogy simán, kapszula nélkül is meglett volna az eredmény. Csakhogy az ember türelmetlen, és nem hajlandó megtenni annyi erőfeszítést, amennyi kellene, főleg, ha van könnyebb út is. 

Nem is azt bántam meg annyira, hogy annak idején beszedtem a tablettát, mert végülis az ember a saját egészségével nyugodtabb lelkiismerettel játszik, mint másokéval. Inkább azt bántam meg, hogy pár embernek ajánlottam ugyanezt a kapszulát, és ők be is szedték, és le is fogytak. A szerencsésebbek közülük azóta is tartják a szálkás testalkatot, mert rájöttek, hogy a Hellburner csak egy mankó volt, és a zsírmentes test fenntartása száz százalékban az étrenden és az edzésen múlik. (Na jó, ez így nem teljesen igaz, mert a stressz és az érzelmi háttér is szerepet játszik benne, valamint némileg a genetika, de nem szeretem, amikor valaki ezekre fogja azt, hogy nem tud lefogyni, ahelyett, hogy az akaratgyengeségét és a lustaságát vádolná.)

Kettő dolog miatt NEM ajánlom a Hellburner (és ami azt illeti, semmilyen fogyasztókapszula) szedését. Az egyik az, hogy egészségtelen. A Hellburner erőteljesen megemeli a termogenezist, vagyis a szervezetünk ugyanannyi terhelés során is több kalóriát éget, felgyorsul az alapanyagcsere, miközben elnyomja az étvágyunkat. Ezáltal a Hellburner fölöslegesen terheli a szívet és a pajzsmirigyet (körülbelül olyan lesz az anyagcserénk, mintha 40 fokos időjárásban futva vagy kocogva közlekednénk egész nap). És sokan nem is tudják magukról, hogy van-e valamilyen szív- vagy pajzsmirigy-problémájuk, amíg esetleg nem jön ki a túlterhelés hatására. Ezzel szemben például az edzés bármilyen formája erősíti, gyógyítja a szívet, ahelyett, hogy leterhelné. 

Más kapszulák máshogy működnek, de azt biztosra vehetjük, hogy egyik sem egészséges, hanem vagy az emésztőrendszert, vagy valamelyik belső szervünket károsítja. A másik ok pedig a dopping-effektus. Vagyis egy szerre támaszkodunk az eredmények gyorsabb elérése érdekében, amiket valamivel több melóval és önfegyelemmel anélkül is el tudnánk érni. Éppen ezért sokan, amikor megvan a kívánt eredmény, és abbahagyják a kapszulát, visszaesnek ugyanazokba a hibákba, amik miatt eleve elhíztak. Utána jöhet az újabb fogyókúra, satöbbi. 

Nem fogok most ismét regényeket írni róla, de nyugodtan levonhatjuk a végkövetkeztetést, hogy az ideális testsúly tartós megőrzésére (egészségügyi kockázatok nélkül) akkor van lehetőségünk, ha kialakítjuk az ideális étrendet és folyamatosan követjük (utolsó lélegzetvételünkig), valamint kialakítjuk az ideális edzésterhelést, és folyamatosan fenntartjuk (életünk végéig). Amint az étrend vagy a sport elcsúszik, ismét jönnek a kilók.

A végére még egy kis ópusz a legújabb fogyókúrás trükkről, a gyomorballonról. Egy gumiból készült ballont juttatnak szájon át a fogyni kívánó gyomrába, majd telepumpálják fiziológiás sóoldattal. Miután beállították a kívánt méretűre, a kezeltnél előbb fog jelentkezni a gyomorban a teltségérzet, mint hogy annyi kalóriát bevitt volna, amennyi a ballon nélkül elférne a gyomrában. Nincs műtét, nincs gyógyszer, nem kell diétázni, mozogni, és bármikor kivehető, ha a beteg úgy dönt. Tökéletes megoldásnak tűnik. Azonban én ezt a módszert körülbelül a tüskékkel kivert erényövhöz tudnám hasonlítani.

Csakhogy a helyzet a következő: A gyomor fala, mint minden kötőszövet, rugalmas anyagból van. A túlevőknek általában már így is ki van tágulva a gyomruk, vagyis jóval többet bele tudnak tölteni, mint amennyit kellene. Ha beletesszük a ballont, az evéskényszer általában megmarad, még ha fizikailag kényelmetlenebb is a dolog.  A beteg ugye zabál tovább, "edzi" a gyomrát, és az lassan kezd tovább tágulni, így megint beáll a kalóriafölösleg állapota, hiszen nem szoktatták rá, hogy kontrollálja, mit és mennyit eszik. Ekkor a ballont persze nagyobbra lehet fújni, ideig-óráig megint beáll az egyensúly. De ez egy egyirányú folyamat, hiszen a gyomor egyre jobban tágul, míg végül csak ki kell venni a ballont, és más módszerekkel lefogyni. A gyomrot azonban nagyon nehéz visszaszugorítani. De tételezzük fel, hogy egyes emberek gyomra nem tágul a ballon jelenlétében sem. Akkor is függővé válnak a kis gumilabdától, ahelyett, hogy felszabadítanák a tudatukat az evéskényszer alól, és megtanulnának uralkodni magukon, és annyit és azt enni, amire szükségük van. 

Éppen ezért én inkább arra ítélném azokat, akik nem hajlandók edzeni és tudatosan táplálkozni, hogy maradjanak csak kövérek, annak minden esztétikai, szociális, gazdasági és egészségügyi hátrányával együtt. Ugyanis MINDENKI le tud fogyni és fenn tudja tartani az ideális testsúlyt a sport és a helyes étrend alkalmazásával. Ezen kívül minden más csak mankó, a maga veszélyeivel együtt, és legfeljebb akkor tekinthető indokoltnak egyik vagy másik mankó alkalmazása, ha a fogyni vágyó idejében eldobja, és visszatér az ősmódszerhez: sport és egészséges étrend.