"3.39. bandha-kárana-saithilját-pracsára-szamvédanáccsa csittaszja para-sarírávivésáh
bandha – kötöttség; kárana – ok; saithilját – meglazulása által; pracsára – bejutás; szamvédanát – ismerete által; csa – és; csittaszja – a finom testnek; para – mások; saríra – teste; ávésah – belépés.
A kötöttség okának meglazulása és az elme változásainak ismerete által az elme beléphet mások testébe.
A kötöttség oka a tudatlanság. A tudatlanságból jönnek létre a szenvedés forrásai (klésák), a szenvedéseken alapuló tettek, az új karma, és még több negatív tudatalatti benyomás (szamszkára). Összességében még több tudatlanságot (avidját) hoznak létre. Az avidját és az összes hozzá kapcsolódó tisztátalanságot fokozatosan el lehet távolítani, először krijá-jógával (a tettek jógája), majd ashtanga-jógával (a nyolcfokú jógával). Ezt a folyamatot a kötöttség oka meglazulásának is nevezik.
Az elme változásainak ismeretére a szívre irányított szamjama által tehetünk szert. Vjásza elmagyarázza, hogy az előző tettek által létrehozott kötöttség meggyengül, amikor a jógikus erő növekszik. A test és az elme közötti kötelék csak a tudatalatti benyomások miatt létezik. Ha ezeket sikerült eltávolítani, amit az objektív szamádhival érhetünk el, a jógi vissza tudja vonni az elméjét az egyik testből, és ki tudja vetíteni egy másikba.
Egy érdekes történetben a nagy Sankara pontosan ezt tette. Bizonyos nyugati tudósok és védántisták jelentős erőfeszítést tettek arra, hogy Sankarát kizárólagosan filozófusként vagy védántistaként mutassák be, de a művei és az életrajza alapján láthatjuk, hogy a jóga nagymestere is volt. Kétszer végigjárta egész Indiát keresztbe és hosszába gyalogszerrel abbéli erőfeszítésében, hogy visszaállítsa az Upanisadok helyes értelmezését, és utazásai során sok rivális iskola tudósát legyőzte filozófiai vitában.
Egyik jelentős áldozata a híres ritualista, Mandana Mishra volt. Sankara egy egész hónapig vitázott Mishrával, mígcsak Mishra el nem ismerte vereségét, ami azt jelentette, hogy Sankara tanítványává kellett válnia. Ekkor Mandana Mishra felesége, Bháratí közbelépett, mivel ő is a maga nemében művelt tudósnak számított, és meggyőzte Sankarát, hogy győzelme Mandana felett nem teljes értékű, amíg nem győzte le őt is. A kihívás elfogadása után azonban a meglepett Sankara számára világossá vált, hogy a megújult vita témája a káma-sásztra, vagyis a szexuális élvezetek tanai lesznek. Rájött, hogy mivel fiatal kora óta szerzetesi fogadalomban élt, nem volt megfelelően felkészülve a kihívásra, és azt kérte, hogy halasszák el a vitát egy hónappal.
Sankara hallotta, hogy egy közeli királyságban éppen meghalt a király, és aznap akarták hamvasztani. kiadta az utasítást a tanítványainak, hogy vigyázzanak öntudatlan testére, amíg távol lesz, és a szútránkban leírt módszer segítségével kivonta az elméjét a testéből, és kivetítette a halott király testébe. A test életre kelt Sankara prána-saktijának köszönhetően, mint ahogy a saját teste élettelenné vált. Sankara egy egész hónapig „tanulmányokat folytatott” a király testében és a feleségeivel arról a témáról, amit a szerzetesek általában nem tanulmányoznak. A mögötte rejlő elmélet, ahogy már ki is találhattuk, az, hogy mivel nem a saját testét használta, nem érte semmilyen „szennyeződés”. A misszió beteljesítése után visszatért a testébe és legyőzte Mandana feleségét a vitában, újonnan szerzett ismereteit felhasználva.
Ez a történet ki lett hagyva Sankara némely életrajzából, de nem az összesből. Egyes ortodox hardcore védántisták attól tartottak, hogy a történet zavaró gondolatokat ültethet a hívek fejébe. A történet érdekessége számunkra az, hogy történelmi bizonyítéknak tekinthető arra, hogy a nagy Sankara sikeresen gyakorolta Patandzsali technikáját."
bandha – kötöttség; kárana – ok; saithilját – meglazulása által; pracsára – bejutás; szamvédanát – ismerete által; csa – és; csittaszja – a finom testnek; para – mások; saríra – teste; ávésah – belépés.
A kötöttség okának meglazulása és az elme változásainak ismerete által az elme beléphet mások testébe.
A kötöttség oka a tudatlanság. A tudatlanságból jönnek létre a szenvedés forrásai (klésák), a szenvedéseken alapuló tettek, az új karma, és még több negatív tudatalatti benyomás (szamszkára). Összességében még több tudatlanságot (avidját) hoznak létre. Az avidját és az összes hozzá kapcsolódó tisztátalanságot fokozatosan el lehet távolítani, először krijá-jógával (a tettek jógája), majd ashtanga-jógával (a nyolcfokú jógával). Ezt a folyamatot a kötöttség oka meglazulásának is nevezik.
Az elme változásainak ismeretére a szívre irányított szamjama által tehetünk szert. Vjásza elmagyarázza, hogy az előző tettek által létrehozott kötöttség meggyengül, amikor a jógikus erő növekszik. A test és az elme közötti kötelék csak a tudatalatti benyomások miatt létezik. Ha ezeket sikerült eltávolítani, amit az objektív szamádhival érhetünk el, a jógi vissza tudja vonni az elméjét az egyik testből, és ki tudja vetíteni egy másikba.
Egy érdekes történetben a nagy Sankara pontosan ezt tette. Bizonyos nyugati tudósok és védántisták jelentős erőfeszítést tettek arra, hogy Sankarát kizárólagosan filozófusként vagy védántistaként mutassák be, de a művei és az életrajza alapján láthatjuk, hogy a jóga nagymestere is volt. Kétszer végigjárta egész Indiát keresztbe és hosszába gyalogszerrel abbéli erőfeszítésében, hogy visszaállítsa az Upanisadok helyes értelmezését, és utazásai során sok rivális iskola tudósát legyőzte filozófiai vitában.
Egyik jelentős áldozata a híres ritualista, Mandana Mishra volt. Sankara egy egész hónapig vitázott Mishrával, mígcsak Mishra el nem ismerte vereségét, ami azt jelentette, hogy Sankara tanítványává kellett válnia. Ekkor Mandana Mishra felesége, Bháratí közbelépett, mivel ő is a maga nemében művelt tudósnak számított, és meggyőzte Sankarát, hogy győzelme Mandana felett nem teljes értékű, amíg nem győzte le őt is. A kihívás elfogadása után azonban a meglepett Sankara számára világossá vált, hogy a megújult vita témája a káma-sásztra, vagyis a szexuális élvezetek tanai lesznek. Rájött, hogy mivel fiatal kora óta szerzetesi fogadalomban élt, nem volt megfelelően felkészülve a kihívásra, és azt kérte, hogy halasszák el a vitát egy hónappal.
Sankara hallotta, hogy egy közeli királyságban éppen meghalt a király, és aznap akarták hamvasztani. kiadta az utasítást a tanítványainak, hogy vigyázzanak öntudatlan testére, amíg távol lesz, és a szútránkban leírt módszer segítségével kivonta az elméjét a testéből, és kivetítette a halott király testébe. A test életre kelt Sankara prána-saktijának köszönhetően, mint ahogy a saját teste élettelenné vált. Sankara egy egész hónapig „tanulmányokat folytatott” a király testében és a feleségeivel arról a témáról, amit a szerzetesek általában nem tanulmányoznak. A mögötte rejlő elmélet, ahogy már ki is találhattuk, az, hogy mivel nem a saját testét használta, nem érte semmilyen „szennyeződés”. A misszió beteljesítése után visszatért a testébe és legyőzte Mandana feleségét a vitában, újonnan szerzett ismereteit felhasználva.
Ez a történet ki lett hagyva Sankara némely életrajzából, de nem az összesből. Egyes ortodox hardcore védántisták attól tartottak, hogy a történet zavaró gondolatokat ültethet a hívek fejébe. A történet érdekessége számunkra az, hogy történelmi bizonyítéknak tekinthető arra, hogy a nagy Sankara sikeresen gyakorolta Patandzsali technikáját."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése