2013. július 7., vasárnap

A gerinc anatómiája

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"A gerinc

A gerinc különböző mozgási lehetőségeinek és határainak ismerete fontos a hátrahajlítások során, de az előrehajlítás és csavarás során is. Először tekintsük át a háti gerincszakaszt, mely adottságainál fogva kevésbé hajlik hátra, mint a nyaki és az ágyéki gerincszakasz.

Anatómiailag a hátgerinc csigolyái ék alakúak, ami kifotikus (előrehajló) alakját eredményezi. Itt a hosszú, egymásra hajló csigolyanyúlványok adják a stabilitást és megakadályozzák a túlzott hátrahajlást. Ezen kívül, az ízesülések majdnem függőleges felszíne kifejezetten a csavarást segíti elő a hátrahajlással szemben, mivel ez támogatja a felső végtagjaink által végrehajtott változatos mozgásokat. Végük, a bordák összekapcsolódása a csigolyatestekkel és a szegycsonttal stabil ketrecet hoz létre létfontosságú szerveink védelme érdekében.

Mivel a szív védőpajzsa megakadályozza a gerinc hátrahajlását, tudatosan ki kell terjesztenünk az erőfeszítésünk egy részét a hátrahajlítás közben a bordakosárra és a háti gerincszakaszra. Ha nem teszünk erre tudatos erőfeszítést, akkor a hátrahajlítást csak az ágyéki gerincszakasszal fogjunk végezni, amely gyenge és védtelen, és így hajlamos túlhajolni.

A háti gerincszakasz kifejezetten az előrehajlításra és a csavarást igénylő mozdulatokra van tervezve. Az a képesség, hogy forgatni tudjuk a háti gerincszakaszunkat, sokkal nagyobb mozgási szabadságot biztosít a felső végtag és a kezek számára. Az ék alakú csigolyatestek, melyek kifotikus görbületet adnak, a hosszú, egymásra hajló csigolyanyúlványok és a hozzájuk kapcsolódó bordák sokkal kevésbé teszik lehetővé a hátrahajlítást a mellkas számára (20-25 fok hátrahajlítás a 30-40 fokos előrehajlításhoz képest). Ezen kívül a kisízületek szöge (majdnem függőleges és előre-hátra orientált) megszakítatlan felületet biztosít az ízületek számára, melyeken gördülve a csavarás könnyedén meg tud valósulni. Ezzel összehasonlítva, a lumbális szakasz kisízületei vízszintesen és oldalvást helyezkednek el, ami megakadályozza a forgást, viszont elősegíti az előre- és hátrahajlítást.
Általánosságban véve a háti gerincszakasz elfordulásának mértéke a fejtől a farokcsont felé haladva csökken. A legalacsonyabb háti gerinccsigolya, a T12-es felső ízesülései a háti gerinccsigolyákhoz hasonló szögben vannak, míg az alsó ízesülései az ágyéki csigolyákhoz hasonló szögben. Ez a találkozási pont sok ellentétes izomerő-hatásnak is a fókusza, melyek ehhez a területhez kapcsolódnak, és ezért hajlamos a funkciózavarra és/vagy instabilitásra. Ezen kívül, a rekeszizom is befolyásolja a szabad csavarás mértékét, mivel vízszintesen helyezkedik el a bordakosár aljában. Gyakorlatilag a fent elmondottak azt jelentik, hogy egy gerinccsavarásnál lehetőleg minél inkább az ágyéki szakaszból indítsuk a csavarást, mely nem szokott hozzá a csavaráshoz, és utána terjesszük ki felfelé, a háti gerincszakaszra.

A háti szakaszhoz képest az ágyéki szakasz sokkal kevésbé szilárd. A porckorongok sérülései sokkal gyakoribbak az ágyéki szakaszban. Ez a bordakosár védőburkának hiánya miatt van. A jóginak olyan mértékben meg kell edzenie a hasizmait, hogy azok minden szükséges támogatást biztosítsanak az ágyéki gerincnek a sérülések elkerüléséhez. Ezt az edzést az uddíjána bandha alkalmazása, a vinyászában történő előre-hátra ugrás, a láb-a-nyak-mögötti pózok és a kartámaszok adják. A legfontosabb pedig az, hogy a jóginak aktívan kell használnia a hasfalát a hátrahajlítások közben. a hasfal megfeszítése által a hátrahajlítást el lehet osztani a lumbális és háti gerincszakasz között. A hasfal aktiválása más, mint a hasfal behúzása. A hasfal behúzása nem támogatja a derekat. A kettő között az a fő különbség, hogy a hasfal aktiválása során lefelé toljuk a rekeszizmot, és így növeljük a hasfalra nehezedő nyomást. A hasfal behúzásánál viszont fel kell húznunk a rekeszizmot a mellkasba. A rekeszizom lenyomása nem csak a derekunkat stabilizálja, hanem (a hasűri nyomás fokozása által) eltávolítja egymástól a lumbális csigolyákat és így leveszi a nyomást a lumbális prockorongokról a hátrahajlítás közben."

Nincsenek megjegyzések: