"3.40. udána-dzsajáddzsala-panka-kantakádisvaszangá utkrántiscsa
udána – az öt prána egyike; dzsaját – mesterévé válva; dzsala – víz; panka – sár; kantakádisu – tövisekkel stb.; aszanga – nem éri; utkrántih – levitáció; csa – és.
Az udána váju mesterévé válva a jógit nem érheti víz, sár és tövisek, a halálakor pedig felemelkedik.
Öt alapvető életlevegő van. Vjásza ekképpen írja le őket: A prána az orrtól a szívig terjed. A szamána a táplálékot osztja szét és a köldökig terjed. Az apána a lefelé irányuló áramlat, amely a köldöktől a lábakig terjed. A vjána az egész testet átjárja. Az udána felfelé irányuló áramlat, ami a lábaktól a fejig terjed. Együtt pránának nevezik őket.
A felfelé irányuló áramlat, az udána mesterévé válva könnyedségre teszünk szert. A könnyedség kétféleképpen fejeződik ki: Az egyik az, hogy a jógi amikor vízen, sáron, tüskéken kel át, amikbe általában beleakadna vagy -ragadna, nem kerül kapcsolatba velük. Más szavakkal a jógi lebeg a talaj felett. A második megnyilvánulás az udána áramlat végpontjához kapcsolódik, ami a brahma-randhra, vagyis a szusumná felső nyílása. Az udána mesterévé válva a halálunkkor a brahma-randhrán keresztül hagyjuk el a testünket. A kilépési pont összefüggésben van a következő életben kapott test típusával. Vjásza azt állítja, hogy ez a módszer lehetővé teszi azt, hogy a jógi önszántából hagyja el a testét. Ez az állítás összhangban van az olyan mesterekről szóló beszámolókkal, akik önszántukból haltak meg, amikor befejezték a feladatukat.
A halálkor történő felemelkedést a Phowa meditáció segítségével is gyakorolhatjuk, ami Naropa hat jógájának egyike. A tibeti Karma Kagyu iskola, amelynek központja a Kailash hegy körül van, gyakorolja Naropa jógáit. Ramamohan Brahmacari, aki a Kailash hegyen lakott, megtanította e technikák némelyikét, például a Tummo-t (a belső tűz jógáját) Sri T. Krishnamacharyának.
3.41. szamána-dzsajáddzsvalanam
szamána – a szamána váju; dzsaját – mesterévé válva; dzsvalanam – ragyogás.
A szamána áramlat mesterévé válva ragyogásra teszünk szert.
Ahogyan Vjásza az előző szútrában leírta, a szamána áramlat a táplálék szétosztásáért felelős, és a köldökben helyezkedik el. Más szavakkal, a szamána legyezi és támogatja az agnit, az emésztés tüzét. Az agnit nem lehet közvetlenül kontrollálni, de irányítani lehet a szamánán keresztül.
A szútra azt mondja, hogy ezt olyan szélsőségekig lehet fejleszteni, hogy a jógi teste ragyogni kezd. Vannak beszámolók olyan jógikról, akik a testüket fáklyaként használták a sötét erdőben. Ez szintén Naropa hat jógájához kapcsolódik, ebben az esetben a Tummóhoz, a belső tűz jógájához. Bizonyos esetekben a tüzet fény létrehozására használják, máskor hő gerjesztésére. A Tibetben tanított Tummo-ban a jógi megtanulja több méteres körben felolvasztani a jeget a teste körül."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése