Több energiára vágysz? 10 tanács, amivel elűzheted a fáradtságot!

Sokszor beszédbe elegyedek a jógásokkal jógaóra előtt vagy után, vagy egyéb ismerőseimmel, amikor összefutunk, és nagyon gyakran hallom a panaszt, hogy "Fáradt vagyok, nincs energiám semmire!" Éppen ezért úgy gondoltam, hogy összeszedek pár tippet, ami segíthet hozzájutni némi többlet-energiához a hétköznapokban. 

1. Aludj többet! A krónikus fáradság egyik legnyilvánvalóbb oka az alváshiány. Az egészséges szervezetnek napi 6-8 óra alvásra lenne szüksége, ráadásul az éjfél előtti órák duplán számítanak a pihenés szempontjából. Sokszor azonban a stresszes életmódunk és pörgő elménk miatt képtelenek vagyunk időben lefeküdni, vagy ha lefekszünk, nem bírunk  könnyen elaludni. Ennek számos oka lehet, de a leggyakoribb a stressz és a mértéktelen kávéfogyasztás, amely felborítja az alvás-ébrenlét ciklusát. Olvass tovább, hogy megtudd, mi a teendő!

2. Állj le a kávéval és az energiaitallal! Mindkettő olyan mennyiségű koffeint tartalmaz, ami függővé teszi a szervezetedet, és megakadályozza azt, hogy valaha is a jövőben kipihenhesd magadat. Miért? Mert nem tudsz rendesen elaludni a koffein izgató hatása miatt, majd fáradtan ébredsz. Ekkor megint kávéznod kell, különben senki ne kerüljön a szemed elé. A koffein miatt napközben pörög az idegrendszered és egyre több fáradtság gyűlik össze benned. Plusz a koffein terheli a szívedet, kiszívja a vizet a szervezetedből, és a sok cukor miatt még be is hízol a kávétól és az energiaitaltól. Ha úgy érzed, hogy mégsem bírod élénkítőszerek nélkül, akkor itt van néhány egészségesebb opció: zöld tea, Mate tea, Matcha zöld tea por, Guarana, ginzeng. 

3. Fogyassz superfoodokat! Az előző gondolatmenet folytatásaként, a kávé és energiaital nem csak az idegrendszeredet, de az összes sejtedet kimeríti, és ehhez még hozzájárul a nagy mennyiségű feldolgozott élelmiszer és állati fehérje fogyasztása, ami nem csak hogy levertté és nyomottá tesz, de megfosztja a sejtjeidet a szükséges tápanyagoktól is. A superfoodokról már sokat írtam, gyakorlatilag mindegyik superfood hozzájárul a szervezetünk esszenciális tápanyag-ellátásához. A legütősebb kombó azonban, amivel én is fel szoktam turbózni az energiaszintemet, a biokakaó és maca (perui zsázsa) kombója valamilyen gyümölcsturmixba vagy kókusztejbe keverve. Mindkettőből egy csapott evőkanál legalább hat órára felpörget.

4. Válts át a halott ételről az élőre! A finomított szénhirdátok, cukrok, fehér lisztek és a hús, tejtermék több energiát von el a szervezetedtől, mint amennyi tápanyagot be tudsz vinni általa. Vagyis fáradékony leszel, és a sejtjeidben felgyülemlenek a salakanyagok. Ehelyett fogyassz minél több zöldséget, gyümölcsöt, csírát, olajos magvakat, zöld leveleseket, vagy juice-old, turmixold őket! A jelszó a friss! Nem nehéz párhuzamot vonni a friss növényi ételek és a friss, tettrekész állapot között, amit ezek fogyasztása eredményez. A búzafűlé különösen ajánlott, mert nagy mennyiségű élő vitamint tartalmaz, ami úgy hat a szervezetedre, mint egy vitamin-bomba. A klorofill, bioflavonoidok, enzimek mind.-mind az élő növényekben vannak, és ezek azok, amik szupergépezetté teszik a szervezetedet, és lecsökkentik a regenerációs időt a megterhelő fizikai vagy mentális tevékenység után.

5. Stresszelj kevesebbet! A krónikus fáradtság egyik vezető oka a stressz. gyakran még álmunkban is a minket gyötrő problémák körül forognak a gondolataink, és így képtelenek vagyunk kipihenni magunkat. A túlzott információ-áradat, ami a tévéből, internetről, közösségi médiából ér bennünket, szintén leterheli az elménket és szétszórja a figyelmünket. Ezen a téren a kevesebb több! Kapcsold ki a tévét, vagy mondd is le az előfizetésedet! Napi két óránál többet lehetőleg ne tölts az internet előtt! Ha valakivel beszélgetni akarsz, akkor találkozz vele, és csináljatok valamit együtt! Ez sokkal jobb, mint a telefonon lógni egész nap! És hogy hogyan csökkentsd a stresszt, az a következő pontokból kiderül!

6. Mozogj többet! A krónikus fáradtság oka nagyon gyakran abban rejlik, hogy modern életmódunkban túlzottan a fejünkben élünk, egész nap a monitort bámuljuk, a billentyűzetet püföljük, kommunikálunk, aktákat gyártunk, adatokat kezelünk. A fizikai aktivitás azonban háttérbe szorul, így a sejtjeink nem is adják le azt a munkát, amire tervezve vannak. Az egészséges ember testtömegének 30-40%-át az izomszövet alkotja, szóval azt is meg kell dolgoztatni. Napi egy óra sport vagy heti 3x másfél óra máris energikusabbá fog tenni, mint a mozgásszegény életmód. Emellett a sport segít feldolgozni a stresszt is, vagyis kétféle módon is hozzásegít az energiaszintünk növeléséhez. 

7. Jógázz és lélegezz! A jógát kiemelném a sportok közül, mivel itt a tudatos légzés van a középpontban, ami, hacsak nem végzünk külön légzőgyakorlatokat, nagyban hozzá fog járulni az energiáink feltöltéséhez. A mozgásszegény életmódot ugyanis felszínes légzéssel társítjuk, így a stressz beleeszi magát az idengrendszerünkbe, miközben alig jutunk némi pránához. Jóga közben tehát koncentráljunk a tudatos, mély légzésre, és így meg fogjuk tapasztalni, mennyivel hatékonyabban tölt fel energiával a jóga minden más testmozgásnál! Persze nem tilos a kettőt kombinálni, így az izmainkat és megdolgoztatjuk, és az idegrendszerünk is felfrissül.

8. Meditálj! Aki még nem próbálta, az meglepve fogja tapasztalni, hogy a rendszeres meditáció mennyire megdobja az energiaszintjét, segít a figyelem fókuszálásában, a memória fejlesztésében, a stressz kezelésében, egyszóval minden mentális és agyi funkciónkat javítja. A meditáló emberek jobb kedélyűek, lazábban tudnak viszonyulni az idegesítő helyzetekhez, életvidámabbak, és érzelmileg kiegyensúlyozottabbak. Jobban tudnak szeretni, mint azok, akik nem gyakorolják a "mentális fitnessz" semmilyen formáját. A számtalan meditációs technika közül kiválaszthatod azt, ami neked tetszik, nem kell semmiben sem hinned vagy vallásosnak sem lenned ahhoz, hogy élvezd a meditáció kedvező hatásait.

9. Szeress többet! Az előző pontból következik az egyik legfontosabb tényező: a szeretet. Mindenki szeretetet akar kapni, és meg kell tanulnia önzetlenül adni is azt. A szeretet kapása és adása is feltölt energiával, főleg, ha spontán, kényszer nélkül történik. Tölts több időt a szeretteiddel, és fejezd ki bátrabban a szeretetedet! A testi érintés, ölelés, masszázs mind energiával töltenek fel és ragyogóvá teszik a lelkedet. Egyetek együtt, sportoljatok együtt, játsszatok, kiránduljatok, örüljetek egymásnak!

10. Kirándulj! És végül a tizedik pont, ami szintén nagyon fontos: jön a tavasz, menj ki a természetbe, és töltekezz fel annak energiáival! Azok az emberek, akik sokat kirándulnak, sétálnak, sportolnak a szabadban, és érintkeznek a természet elemeivel: a földdel, a nappal, a vízzel, a levegővel, sokkal ritkábban szoktak levertek, depressziósak, kimerültek lenni, mint azok, akik a szobában, irodában kuksolnak egész nap, és még a szabadidejüket is valami zárt szórakozóhelyen töltik, vagy otthon, illetve ha sportolni mennek, akkor télen-nyáron csak teremben vannak. Persze a közös sportolás élménye nagyon jó, de ha a természetben tesszük mindezt, legalább hétvégén, akkor visszaszerezhetjük azt az őserőt, amivel természetjáró elődeink rendelkeztek. 

Kellemes feltöltődést kívánok mindenkinek!

Ászanák a jógairodalomban

Újabb részlet a szakdolgozatomból:

"XI. fejezet: Ászanák a jóga-irodalomban

Az előző fejezetben említett Bikram/Ghosh tradícióban oktatott 84 klasszikus ászana forrásainak kutatása során Gudrun Bühnemann felülvizsgálta azokat az írásos forrásokat, amelyek az ászanák különböző listáit tartalmazzák, ugyanis több tradíció hivatkozik 84 kiemelt ászanára, bár egyértelmű és mindenki által elfogadott lista természetesen nem létezik. Nyilvánvalóan a többnyire szanszkrit nyelvű forrásművekkel az az elsődleges probléma, hogy az egyes ászanák neveit sok esetben felcserélhetően vagy éppen különböző jelentéstartalommal használják az egyes források, így ahol nem találunk leírást vagy képes ábrázolást, esetenként nehéz beazonosítani, hogy az egyes felsorolások konkrétan mely ászanákra utalnak.

Az astánga vinyásza tradíció szempontjából valójában a 84 kiemelt ászanának nincs akkora jelentősége, bár a létező forrásművekkel sok esetben jelentős az átfedés. E fejezetben inkább az lesz a célunk, hogy az astánga vinyásza sorozataiban előforduló ászanákra utaló klasszikus referenciákat keressünk. A misztikus 84-es szám megjelenéséről csupán annyit, hogy a legtöbb klasszikus szöveg (Góraksa-sataka, Gheranda-szanhitá, Siva-szanhitá) szerint Siva 8 millió 400 ezer ászanát próbált ki, és ezek közül választotta ki a 84 legfontosabbat, amelyek hasznosak az emberiség számára.¹

Következésképpen a Gheranda-szanhitában 32 ászana felsorolását és ismertetését találjuk, a Hatha-jóga Pradípikában 16 ászanáét, a Siva-szanhitában négyét (padmászana, sziddhászana, szvasztikászana és ugrászana), a Góraksa-satakában pedig csupán kettőét (padmászana és sziddhászana). Az astánga vinyásza-sorozatok ászanáinak beazonosításánál még két forrást fogunk figyelembe venni. Az egyik a Mysore-i palotában található Srí Tattva-nidhi, amely 122 ászana leírását tartalmazza, illetőleg a Krishnamacharya által felkutatott Jóga-rahaszja körülbelül 75 ászanát sorol fel, bár egyeseknél megemlíti, hogy többféle változata is létezik. Ez utóbbi forrással az a probléma az előzőkhöz képest, hogy csupán felsorolja az ászanák neveit, és nem ad róluk leírást, így nem mindegyiknél azonosítható be egyértelműen, hogy ugyanarra az ászanára utal-e, mint amit az astánga sorozatokban gyakorolunk.

1 “Nyolcmillió-négyszázezer ászanát írt le Siva. Annyiféle póz van, ahány féle teremtett élőlény van az univerzumban. Közülük nyolcvannégy a legjobb, és ebből a nyolcvannégyből harminckettő találtatott hasznosnak az emberiség számára ebben a világban.” Gheranda-szamhitá 2.1-2. Singh 2004, 89. old.   

Bármerre nézek, vegánok mindenütt!

Amikor vegán lettem tavaly tavasszal, akkor az volt az elképzelésem, hogy ez a vegán dolog egy viszonylag új találmány, és főleg Amerikában divatos, ahol az emberek már besokalltak a hihetetlen mennyiségű feldolgozott élelmiszer és állati fehérje fogyasztásától. Ettől eltekintve bevált a dolog, legalábbis eddig meg vagyok elégedve az eredményekkel. Előtte több, mint húsz évig voltam laktovegetáriánus, ami már történelmileg elterjedtebbnek tekinthető, legalábbis Indiában az ortodox hinduk közül sokan étkeznek így. Viszont az az igazság, hogy olyan mennyiségű tejterméket fogyasztottam (legalább napi fél kiló), ami majdnem megegyezik egy vegyes táplálkozást folytató ember állati fehérje-bevitelével. 

Nos, sokáig az volt a meggyőződésem, hogy a középkorban, ókorban, őskorban az emberek nem nagyon törődtek azzal, hogy mit esznek, főként azért, mert messze nem volt olyan túlkínálat élelmiszerekből, mint amióta van élelmiszeripar. Akkoriban csak a "felső tízezer" dúskált annyira a kajákban, hogy behízott tőle, de még talán ők is kevesebb táplálkozással összefüggő betegséget kapnak, mivel nem volt élelmiszeripar és nem tolták tele kemikáliákkal az ételeket. Viszont a pórnép örült, ha éhen nem halt, és nagyjából mindent megevett, ami ehető volt, és amihez hozzájutott. Ennek a tápláléknak azonban a java része növényi eredetű volt, és ha tehették, gabonaféléket, hüvelyeseket ettek a zöldségek és gyümölcsök mellett, mivel azoknak magasabb a makronutriens- és fehérjetartalmuk. Ha egy vegán dominánsan zöldséget és gyümölcsöt fogyaszt, mint ahogyan a nyers vegánok teszik, akkor bizony naponta több kilót kell megenni belőlük, mivel a nyers ételek magas víztartalmúak. 

Egy dolog mindenképpen egyértelművé vált a számomra: 150 évvel ezelőtt az emberiség java része dominásan (80-90%-ban) növényi étrenden élt, és csak azóta dúskálunk ilyen mértékben az állati fehérjében, amióta van élelmiszeripar, húsipar és tejipar. Ez bizony rá is nyomja a bélyegét a "civilizált" társadalmak egészségi állapotára, hiszen járványszerűen terjednek az extrém mennyiségű (nem ritkán az étrend 40-50%-át alkotó) állati fehérjefogyasztással összefüggő betegségek: rák, autoimmun betegségek, cukorbetegség, szívbetegségek, Alzheimer-kór, csontritkulás stb. Colin Campbell kimutatta a Kína-tanulmányban, hogy a nyugati társadalmakban nagyságrendekkel gyakoribbak ezek a betegségek és halálokok, mint például Kína mezőgazdasági területein, ahol az emberek maximum 10%-nyi állati eredetű táplálékot fogyasztanak. Nevezzük ezeket az embereket az egyszerűség kedvéért "funkcionális vegánoknak", hiszen nem tudatosan kerülik az állati táplálékok fogyasztását, hanem életkörülményeikből adódóan, ennek ellenére tapasztalják a vegán étrend kedvező hatásait.

Kezdjük az ősembernél! A modern paleo diéta arra hivatkozik, hogy az ősember valamiféle húszabáló gépezet volt, könnyedén elfeledkezve arról, hogy a nagyobb testű vadállatok elejtése bizony fáradságos és veszélyes munka volt, és még ha össze is jött, pár napnál tovább nem nagyon volt felhasználható. Ma, amikor szinte erőfeszítés nélkül megszerezhető a hús az élelmiszerboltokból, és hetekig, hónapokig eláll a hűtőben, fagyasztóban, könnyű eljátszani a "békés vadászt". Az antropológiai kutatások azonban teljesen más képet festenek őseink táplálkozásáról:

"Manapság egyre divatosabb az úgynevezett Paleo-diéta, melynek lényege, hogy a vállalkozó kedvű fogyni vágyó személy csak és kizárólag olyan ételeket fogyasszon, melyeket az "őseink".
Kicsit kibontva ez azt takarja, hogy az étrendünkből el kell hagyni a a gabonákat, a hüvelyes zöldségeket, a krumplit, a legtöbb tejterméket, a cukrot és a lisztet, viszont korlátlanul fogyaszthatunk különböző húsokat (elsősorban vörös húst) és gyümölcsöket. Ma azonban egy új tanulmány, mely az Oxford Egyetem Régészeti és Művészettörténeti Kutatólaboratóriumának berkeiben készült új fényben világítja meg eme étrendet.

A kutatást vezető Gabriele Macho nyilatkozata szerint ugyanis a Paleo-diéta, amit manapság oly sokan művelnek nem felel meg a sokezer évvel ezelőtti étrendnek. Őseink ugyanis elsősorban nem húsokon éltek, sokkal inkább gyümölcsökön és zöldségeken, ezek közül is főként a tigrismogyoró (Cyperus esculentus, ismertebb nevén földi mandula vagy mandulafű) képezte az étrend fő részét.

"A mandulafű ma is kapható a különböző boltokban és manapság is igen széles körben alkalmazzák főzésnél, szóval nem nehéz megtalálni" - árulta el Macho. "Ez a növény remek alapanyagul szolgált egy közepesen magas Hominini nemzetség tagja számára, aki viszonylag nagy aggyal bírt. Ezért is voltak képesek eme nemzetség tagjai évmilliókig túlélni mindent, még a klímaváltozást is."

Természetesen azonban nem csupán mandulafüvet fogyasztottak elődeink, hanem különböző húsféléket is. Ám itt sem a vörös hús jelentette a fő táplálékforrást, hanem a különböző giliszták, férgek, illetve szöcskék. Ha valóban követni szeretnénk, hogyan is nézne ki egy valódi Paleo-diéta, akkor érdemes a Paranthropus boisei (a Diótörő Ember) étrendjét megvizsgálni. A nemzetség tagjai hatalmas őrlőfogakkal és erős állkapoccsal bírtak és jelenleg a páviánok hasonlíthatók hozzájuk a legjobban, vagyis az ő étrendjükre kellene alapozni a modern felfogást is."

Menjünk tovább! A rettegett és szinte elpusztíthatatlan spártai harcosok is javarészt funkcionális vegánok voltak! Étkezési szokásaikról a következőt olvashatjuk:

"Az egyenlőség elvű Spártában az volt a szabály: hogy még ha birtokolsz is valamit, azzal ne büszkélkedj! Ez igaz volt mindenre; házra, ruhára, de még az ételre is. Hellasz más tájain egy gazdag ember megfizetett volna néhány prostituáltat, kinyitott volna néhány amfórányi bort, és meghívta volna a barátait pacsirtanyelv és mézzel sütött tonhal lakomára. Spártában ez nem így történt. A férfiak a közösségi étkezéseken mindig ugyanazt ették; "melasz zomaszt", ami főtt disznóvér és ecet elegye, más néven: fekete leves. Ezen kívül pedig zömmel gyümölcsöket és zöldségeket szolgáltak fel az étkezések alkalmával. A kortársakat megdöbbentették a spártaiak étkezési szokásai, de mai szemmel nézve - eltekintve a fekete levestől - valóban egészségesen táplálkoztak."

Az ókor rettegett római légiósai és vérszomjas gladiátorai is dominánsan növényi ételeket fogyasztottak, már csak azért is, mert például a gabona vagy hüvelyesek szállítása és frissen tartása könnyebben megoldható volt a hadjáratok során, mint a háziállatok terelgetése. Persze, ha hozzájutottak, nyilván megették a húst, halat is, de az étkezésük 80-90%-át még így is általában  a gabona tette ki. Egyes vélemények szerint a légiósok nagy mennyiségű húst is fogyasztottak, ám mivel akkoriban a hús jóval drágább volt, mint a gabona, és nem volt minden sarkon egy Tesco, én azért ebben kételkednék. Íme egy leírás a légiós étrendről:

"A római konyha változatosságát a felhasznált sokféle nyersanyagnak is köszönhette. Kedvelt a káposzta, amelynek eleinte a torzsáját fogyasztották. A salátának tucatnyi változatát termesztették: zöld levelű fejes saláta, vörös saláta, vörös eredetű ciprus saláta, fehérsaláta, cikória. Termeltek vörös- és fehér céklát, karalábét.

Elterjedt konyhakerti növény volt a spárga, a hagyma, az uborka. A tököt főzve, olajban sütve készítették, füstöléssel konzerválták télire. Drága volt és ínyencfalatnak számított az articsóka, amit mézzel kevert ecettel öntöttek le, köménnyel fűszereztek. Nagyra becsült hüvelyes volt a lencse, de babot, borsót is ettek.

Egy nap 3,4kg gabonát; 0,1kg szalonnát; 0,12kg juh húst; 0,3kg sajtot; 0,5l bort és 10 fej hagymát vagy 1 koszorú fokhagymát fogasztott el egy római katona."

Egy osztrák antropológus kutatásai szerint a római kori gladiátorok is dominánsan vegetáriánusok voltak, és gabonán meg hüvelyeseken éltek. Ez a magas szénhidrát-bevitel miatt általában túlsúlyt okozott, de viszont szívóssá és teherbíróvá tette őket harc és edzés közben,. Mint tudjuk, a magas állati fehérjebevitel esetén hamar lesavasodnak az izmok, és fáradtság jelentkezik, ami lerontja a sportteljesítményt. Míg a vegánok regenerációs ideje és állóképessége általában jobb, mint a húsevőké. 

"A tudósok két különböző típusú gladiátor csontvázait tanulmányozták, a myrmillókét és retiariusokét, melyeket az ősi Ephesus mai helyén találtak, a török Selsuk közelében. "A közel 70 gladiátor csontjain elvégzett kísérletek látszólag azt bizonyítják, hogy főként árpát, babot és szárított gyümölcsöket ettek" - mondta Karl Grossschmidt, törvényszéki orvos, aki részt vett az osztrák régészeti intézet tanulmányában. "Ez az étrend - melyről említést tesz a római mondavilág is - elég szomorú, azonban rengeteg erőt adott a gladiátoroknak, még ha kövérré tette is őket" - magyarázta Grossschmidt, a bécsi történeti és embriológiai intézet munkatársa."

És végül egy utolsó példa, ami persze nem nagyszámú, de annál híresebb harcosokról szól, nevezetesen a Shaolin templom harcos szerzeteseiről. Náluk már vallási (és valószínűleg egészségügyi) megfontolások miatt valóban szigorúan veszik a vegán étrendet. Egy modern paleo vagy Atkins-jellegű, magas fehérjetartalmú ember elképzelhetetlennek tartja, hogy a Shaolin kolostor szigorú (nem ritkán 6-8 órás) edzéseit és erőpróbáit hogyan képes valaki vegán étrenddel végigcsinálni, de a valóság azt mutatja, hogy ez igenis lehetséges: 

"A Shaolin templom konyhája vegetáriánus ételt készít több mint 100 ember részére mindennap. Olyan ételeket, mint babcsíra, gőzzsemle és rizs. Az intenzív kiképzési program ellenére a shaolin harci szerzetesek vegetáriánusok. Az ételük egyszerűsége az életstílusuk egyszerűségét hivatott kifejezni. A világi tanítványok esetében is elvárás, hogy vegetáriánusok legyenek, mint a harci szerzetesek. A gyakorlatozásuk mértéke következtében ezek a gyerekek gyakran többet esznek, mint felnőtt társaik."

Tudom, hogy ezzel most nem győztem meg mindenkit, csupán arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy az a magas állati fehérjetartalmú étrend, amit a húskonszernek, a tejipar és az élelmiszeripar reklámjai, valamint az általuk szponzorált kutatók és orvos-szakértők előírnak a számunkra, valójában nélkülözik a történelmi alapot. Dominánsan vagy 100 százalékosan növényi étrenden is remek sportteljesítményekre lehetsz képes, kőkemény harcos lehetsz, és nem utolsó sorban hosszú távon élvezheted a növényi étrend kedvező egészségügyi hatásait, hiszen nem valószínű, hogy harmincévesen lándzsavégre kapnak. Így talán nem mindegy, hogy 70-80 éves korodban milyen állapotban lesznek az ízületeid, a szíved és az agyad. 

Még egy utolsó idézetet hadd biggyesszek ide a természeti népek táplálkozásával kapcsolatban:

"Alapvetően a vegetáriánus népcsoportok vizsgálata igazolta, hogy akár 6–8 évet javíthat az életkilátásokon a növényi alapanyagokban gazdag étrend. Példaként említhetjük az Okinawa-i sziget lakóit, akik vegetáriánus étrendet követnek. A II. világháború alatt egy katonai orvoscsoport kutatást végzett azokon, akik elestek a harcban. Megdöbbenve tapasztalták, hogy az idősek szervezetében sem találtak daganatot, érelmeszesedést vagy más degeneratív betegséget, ami magyarázatot adott magasabb életkorukra.

Sok tanulmány jelent meg a Pakisztán északi részén fekvő Hunza-völgy lakóiról. Több ezer éves földrajzi elszigeteltségüknek köszönhetően egészséges és természetes életszokásokat követnek. 90–110 év közötti lakosok vizsgálata azt mutatta, hogy vérnyomásuk, koleszterinszintjük és szívműködésük normális. Hasonló adatok szólnak a nepáli serpákról, az otomini indiánokról és egyes vallási közösségekről (mormonok, adventisták, stb.). Természetesen a magasabb átlag életkor egyéb egészségőrző szokásokkal is összefügg, mint amilyen a mozgás, élvezeti szerektől való tartózkodás, stresszkezelés, munka és pihenés értelmes ritmusa, stb. "

Tittibhászana A

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"A harmadik összekötő rész

Ez a rész választja szét és köti össze a láb-a-nyak-mögötti és a kartámaszos lényegi sorozatokat. Csak egy pózból áll, a tittibhászanából, bár ennek az ászanának három nagyon megerőltető változatát kell végrehajtani. A tittibhászana köti össze a láb-a és a kartámasz-sorozatokat, mivel kombninálja a kettő jellegzetességeit. Az A változata egy kartámasz, a B változatnak van egy dinamikus erő-aspektusa, a C változata pedig nagyon hasonlít a láb-a-nyak-mögötti pózokhoz. Vegyük észre, mennyire hasonlít ez a póz a szúptakúrmászanához (a kúrmászana hetedik vinyászájához), és mennyire erősen megjelennek benne az első sorozat jellemzői.

Tittibhászana (szentjánosbogár-póz)

Dristi: Orrhegy

Áttekintés: Ezzel a pózzal a fókusz a hajlékonyságról elmozdul az erő és kitartás irányába. A tittibhászana erősen fókuszál a bandhákra, és így kapcsolatot hoz létre a felső és alsó végtagok között. Fontos, hogy létrehozzuk ezt a kapcsolatot, mielőtt rátérünk a kartámaszokra.

Ellenjavallatok: A hamstring és/vagy az alsó hát sérülései.

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre a karjaink körül, mint ahogy a bhudzsapídászanában és a dvipada-sírsászanában tettük. Mostanra már elég gyakorlottak leszünk ahhoz, hogy ezt a lábak leérintése nélkül meg tudjuk tenni. Ugorjunk előre a belégzés elején legezzünk be miközben a lábaink a karok körül előrejönnek. Amikör megérkezünk, még mindig folytassuk a belégzést, máskülönben a lábaink leereszkednek.

Miután leérkeztünk, ellenőrizzük, hogy a térdeink elég magasan vannak-e a vállaink közelében és nem valahol lejjebb a karjainkon. A belső combjainknak a bordakosárhoz kell érnie oldalról, rés nélkül. Ha nem ez a helyzet, akkor ne habozzunk letenni a lábainkat, egyenesítsük ki őket, amennyire lehetséges, és húzzuk be a vállainkat egymás után a térdeink alá. Ez nem túl elegáns végrehajtás, de a póz elveszíti a hatásosságát, ha a térdeink a könyökünk magasságában vannak.

Amikor a combjaink szorosan a törzshöz simulnak, tegyük le a tenyereinket, egyenesítsük ki a karjainkat, és emeljük fel a lábainkat. Egyenesítsük ki a lábainkat és spicceljünk a lábfejünkkel, amíg a lábujjaink szemmagasságban nem kerülnek. Miközben a pózban vagyunk, feszítsük a derék kiegyenesítő izmait, mintha megpróbálnánk újra behomorítani a derekunkat. Ez az akció rendkívüli mértékben erősíti a derekunkat, és ellensúlyozza a derékfeszítő izmok erőtlenségét, ami a túl hosszú ülésből fakad, főleg, ha rossz tartással ülünk.Tartsuk a lábainkat egyenesen megfeszítve; feszítsük a négyfejű combizmot is a térdkalácsok felhúzása által, és nyomjuk rá a lábainkat a karjainkra. Ez az akció mélyíti a csípőízület előrehajlítását, miközben egyidejűleg erősíti és végi a hamstring-izmokat. Nézzünk az orrhegyünkre és tartsuk ki öt légzésig a tittibhászana A-t."

Jóganidrászana

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Jóganidrászana (jógikus alvópóz)

Dristi: harmadik szem

Áttekintés: Ha elsajátítottuk a dvipada-sírsászanát, akkor a jóganidrászana nem kellene, hogy gondot okozzon, mivel a gravitáció nekünk dolgozik.

Kontraindikációk: Ugyanazok, mint az eddigi láb-a-nyak-mögötti pózoknál, de kevesebb mértékben, mivel a gravitáció is a javunkra dolgozik.

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre, és kilégzésre feküdjünk hanyatt.

Astau: Belégzésre húzzuk mindkét lábunkat a fejünkhöz, a térdeket behajlítva. Kilégzésre fogjuk meg a bal lábunkat és spiccelve húzzuk a térdünket a bal vállunk mögé, a lábunkat pedig a nyakunk mögé, minél lejjebb, amennyire lehetséges.ezenközben használjuk a hasizmainkat a mellkas kiemelésére és vigyük hátra a fejünket a nyakunk megfeszítése által. Most több helyünk lesz, hogy lejjebb húzzuk a bal lábunkat a hátunk mentén. Amikor a bal lábunk a megfelelő helyen van, akkor biztosítsuk be azáltal, hogy a fejünket lefelé visszük a padló felé, és aktiváljuk a gerincfeszítő izmokat a hát kiegyenesítése érdekében.

Fogjuk meg a jobb lábunkat, és szintén spiccelő lábfejjel húzzuk a jobb térdünket a jobb vállunk mögé. akasszuk be a jobb bokánkat a bal bokánk mögé, közben figyelve rá, hogy a bal lábunk is a fejünk mögött marad közben. Ezt a nyakfeszítő izmokkal tudjuk elérni. Minél lejjebb visszük a hátunkon a második lábunkat, annál kényelmesebb lesz a póz a számunkra. Ha a lábaink éppen hogy a nyakunk mögött maradnak, akkor pipáltatva jobban be tudjuk akasztani. De amint jobban megy a póz, spicceltetni kel a lábfejeket.

Amikor mindkét lábunk a megfelelő helyzetben van, nyúljunk hátra mindkét kezünkkel a derekunk alatt, és akasszuk össze az ujjainkat, vagy fogjunk meg az egyik csuklónkat a másikkal.

Aktiváljuk a törzsfeszítő izmokat, hogy a csípőnk és a vállaink a padló felé menjenek. Engedjük a hasizmokat excentrikusan megnyúlni, miközben szegycsontunk távolodik a szeméremcsonttól.Használjuk a vállainkat arra, hogy a föld felé közelítsük a lábainkat. Használjuk a romboid-izmokat a mellkas szélesítésére és hogy a lábaink között ki tudjuk emelni a mennyezet felé.

Nyújtsuk meg a törzs elejét és feszítsük, rövidítsük a hátunkat. nehezítsük el az ülőcsontokat és engedjük a föld felé süllyedni. Forgassuk kifelé a combokat. Vigyük még hátrébb a fejünket; vegyünk öt mély levegőt és nézzünk a harmadik szem irányába. Kilégzésre engedjük a lábainkat kijönni a fejünk mögül, és egyenesítsük ki a lábakat, miközben törzset és a csípőízületet feszítjük.

Az aktív elengedés technikája: jegyezzük meg, hogy ez a módszer csak haladó gyakorlóknak szól. Forgassuk a combokat befelé és igyekezzünk kiegyenesíteni a lábainkat. Látszólag ezáltal a lábaink kikerülnek a pózból, de ha elég stabil a támasztószerkezetünk, akkor ezáltal mélyebbre kerülünk a pózba, mivel a comb kifelé fordulása növekszik és jobban nyúlik a hamstring.

Nava: Belégzésre hajtsuk végre a csakrászanát; kilégzésre gördüljünk át csaturanga-dandászanába.

Dasa: Belégzésre felfelé néző kutya.

Ékádasa: Kilégzésre lefelé néző kutya."

Erőfeszítés vs erőlködés

Úgy gondoltam, elmélkedem egy sort a mai Coelho-idézet és a jóga kapcsán. Sok mindenkiben ugyanis él egy kettősség azt illetően, hogy a jóga valamiféle könnyen elérhető, természetes állapotot jelent, ami mentes az erőlködéstől, mert ha már erőlködni kell, akkor az nem jóga. Nos, ezzel kapcsolatban érdemes tisztázni a különbséget az erőlködés és az erőfeszítés között. De először is lássuk a Coelho-idézetet!

"A fény harcosa tudja, hogy nem élhet örökös nyugalomban. Az íjász megtanította neki, hogy ha messzire akar lőni, jól meg kell feszítenie az íját. A csillagoktól megtanulta, hogy a belső robbanások teszik őket olyan fényessé. A harcos azt is megfigyelte, hogy amikor a ló átugrik egy akadályt, az összes izmát megfeszíti. De ezt a szükséges feszültséget soha nem téveszti össze az idegességgel." - Paulo Coelho

Patandzsali is azt mondja, hogy "Azok számára, akik buzgó intenzitással gyakorolnak, a szamádhi közel van" (Jóga-szútra 1.21.) Ezt sokféleképpen lehet magyarázni, csak úgy nem, hogy erőfeszítés nélkül elérhetjük a szamádhit. Valóban, a szamádhi, a tökéletesség állapota egy természetes állapot, mely nem tartalmaz további türekvést, erőfeszítést. De a tökéletlen állapotból eljutni a tökéletesbe nem fog sikerülni, ha nem teszünk közben nagyon sok, kitartó és rendszeres erőfeszítést. 

Ezt az erőfeszítést Patandzsali abhjászának (gyakorlásnak) nevezi. "A gyakorlás a felfüggezstett állapotban való megszilárdulás elérésére tett erőfeszítés." (Jóga-szútra 1.13.) Mi különbözteti meg az erőfeszítést az erőlködéstől? Az, hogy az erpfeszítés rendszeres, nem erőnkön felüli, vagyis mindig figyelembe vesszük a helyzetet, amiben vagyunk, és annak megfelelően gyakorolunk. Ez az ászanák esetében jelentheti azt, hogy csak a megfelelő előkészítés után kezdünk bele a haladóbb, nehezebb ászanák gyakorlásába, és szilárd alapokat építünk, nem siklunk el a részletek felett. Figyelmesen dolgozunk a gyengébb oldalainkon, és nem csak azokat a dolgokat hozzuk előtérbe, amelyek eleve jobban mennek. 

Az erőfeszítés akkor tudatos, ha egyensúlyban tudjuk tartani vele önmagunkat és a fejlődésünket. Például az erőt és a hajlékonyságot párhuzamosan fejlesztjük, vagy egyszerre dolgozunk az előrehajlításokon, csípőnyitásokon és hátrahajlításokon is. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy nem erőltetjük túl a pózokat vagy összességében a gyakorlást, hagyunk elég időt a szervezetnek a renegerálódásra. De másfelől viszont nem "lazáskodjuk el" a gyakorlást, mert ha túl kényelmesen jógázunk, akkor megállunk a fejlődésben. 

Patandzsali úgy határozza meg az ászana tökéletességét, hogy "szthira-szukham ászanam", vagyis a helyesen kivitelezett ászana szilárd, stabil és kellemesen, erőfeszítés nélkül kivitelezhető. ne feledjük azonban el, hogy ez a cél, és a hozzá vezető út bizony több erőfeszítéssel és kényelmetelnséggel van kikövezve, mint gondolnánk. Van, aki születése által képes végrehajtani egy olyan pózt, ami nekünk esetleg évtizedes gyakorlást igényel. De a lényeg nem is abban van, hogy melyik ászanát sikerül vagy nem sikerül "tökéletesen" végrehajtani, úgy, hogy még kényelmesen is érezzük magunkat benne, hanem maga a gyakorlás, a tudatos erőfeszítés a lényeg, amely nem csak a testünket, de az elménket is edzi. Ha túlerőltetjük a gyakorlást, akkor a testünk sérüléssel reagál, ami akadályozza a további gyakorlást és fejlődést. Ha nem eléggé intenzíven gyakorolunk, akkor nem fogunk fejlődni. "Csak azután szilárdulunk meg a gyakorlásban, hogy hosszú ideig, megszakítás nélkül, és odaadással végezzük." (Jóga-szútra 1.14.)

A pránájámára ugyanez érvényes. Ha túlerőltetjük a légzésvisszatartásokat, az feszültséget fog okozni, pontosabban "idegességet", ahogy Coelho fogalmazta. Vagyis a pránikus energia görcsösebbé válik, ahelyett, hogy kiegyensúlyozódna az áramlása. Ez pedig mindenféle sérülésekhez vezet az energia- és idegrendszerükben is. A látszattal ellentétben tehát a pránájámát még nehezebb "helyesen" gyakorolni, mint az ászanát, mivel egy finomabb dologról van szó. Mégis, elengedhetetlen a prána fölötti uralom megszerzése ahhoz, hogy az elménk fölött is megtanuljunk uralkodni. 

A meditáció,  vagyis az elme irányítása, uralása is eleinte nagyon sok erőfeszítést igénylő folyamatot jelent, és csak a tökéletesség szintjén válik erőlködés-mentessé és természetessé. A Bhagavad-gítá ezt úgy fogalmazza meg, hogy az elmét nehezebb megfékezni, mint a tomboló szélvihart, és lehet a legnagyobb ellenségünk, vagy a legjobb barátunk is. Az elme baráttá szelídítése bizony nem kis fáradságot igénylő folyamat, és addig még nagyon sok erőfeszítést, kudarcot és frusztrációt kell átélnünk. Ezeket a nehézségeket Patandzsali akadályoknak nevezi, és érthető módon egy akadály még jobban megnehezíti egy cél elérését. 

Szóval meg kell tanulnunk különbséget tenni az erőlködés és az erőfeszítés között, bármelyik ágát is gyakoroljuk a jógának. Ha nem tesszük meg a megfelelő erőfeszítést, akkor nem számíthatunk sikerre a jógában. Ha viszont túlzottan erőlködünk, akkor messzebb kerülünk a céljainktól, mintha türelemmel és kitartással folytatjuk a gyakorlást. 

Vivekananda, Yogananda és Ghosh

 Újabb részlet a szakdolgozatomból:

"Bár a nyugatra utazó korai jógamesterek java része (pl. Vivekananda) elsősorban a rádzsa-jógára és a filozófiára koncentrált, Paramahansa Yogananda (1893-1952) például pontosan a testkultúra és a jóga elegyét képviselte, méghozzá olyan arányban, amely később a modern jógairányzatok java részének ászana-oktatását is meghatározta. Yogananda öccse Bishnu Charan Ghosh volt, aki 1923-ban nyitotta meg a College of Physical Education-t Calcuttában. Életrajzában a következőket olvashatjuk:

“...az első indiai a modern időben, aki bevezette és népszerűvé tette a hatha-jóga rendszerét, ami nagyon megnyerő volt a közönség számára. A hatha-jóga ősi tudományát elhozta a remetelakokból az otthonok udvaraiba és a falvak mezeire... Isten híve volt, valamint zseni a hatha-jóga és a fizikai kultúra terén (...) és örökké emlékezetes marad, mint aki megismertette a jógagyakorlatokat a tömegekkel.”¹

B. C. Ghosh nyolcvannégy klasszikus ászanát oktatott iskolájában, és egyik leghíresebb tanítványa, Bikram Choudhury az egész világon elterjesztette a 84 ászanából kiválasztott 26 gyakorlatból álló Bikram-jóga sorozatot, amelyet 40-45 fokra felfűtött helyiségben gyakorolnak. Az ászanák írásos forrásairól pedig a következő fejezetben fogunk részletesebben értekezni."

1 Singleton 2010: 133. old.   

A fogyókúra árnyoldalai

Mint minden dolognak, a fogyókúrának is két oldala van. Ilyen a Zen! :-) Persze ez nem azt jelenti, hogy nem kell lefogynia annak, aki túl kövérre hízott! Hiszen a világ is akkor van egyensúlyban, ha éppen annyit eszünk, amennyire szükségünk van. Körülbelül annyi túlsúlyos ember van a földön, mint amennyi éhező, vagyis ha azt az ételt, amit elvonunk a szánktól ez egészséges testsúlyunk visszaszerzéséért folytatott harc közben, kiosztanánk az éhezők között, akkor ők is pont jóllaknának. 

De nem is erről akarok beszélni, és nem is a szokásos városi legendákat akarom cáfolni, melyeket egyesek még érvényes kifogásnak tekintenek a lefogyás ellen ("minden fogyókúra után legalább annyit hízik vissza az ember, mint amennyit leadott, vagy még többet", "a testsúlyt a genetika határozza meg, fölösleges erőlködni", "kövéren szép az élet" stb.) Ha úgy érzed, hogy van egy érvényes kifogásod, akkor ne is olvass tovább, mert fölösleges. Illetve olvasd végig nyugodtan, hátha még tudod gazdagítani a fegyvertáradat! :-)

Régóta tudjuk, hogy az elhízást (a lelki okok mellett) a feldolgozott hulladék_kaják mértéktelen fogyasztásának és a mozgáshiányos életmódnak köszönheti a legtöbb ember. Legalábbis én még nem sok kövér embert láttam azok között, akik teljes értékű, természetes növényi táplálékokat fogyasztanak és rendszeresen sportolnak. De javítsatok ki, ha nem így van. Heti egy jóga és heti egy saláta nem elég, ezt ti is tudjátok! Sőt, ha valakinek sikerül valami értelmes módszerrel lefogynia, és utána visszahízik, annak bizony ugyanez a kettő lesz a kiváltó oka: a junkfood és a pudvulás a tévé vagy a facebook előtt.

Mindazonáltal a fogyókúrának is vannak árnyoldalai, legalábbis ahogyan egy kétgyerekes anyuka, Jenny G Perry megélte. A történet a szokásos: szült két gyereket, behízott, levágatta a haját, "beállt a sorba". Rosszul érezte magát, ugyanúgy, mint a többi anyuka, de legalább illett közéjük. Viszont egy alkalommal egy kirándulás után nézegette a róla és a családjáról készült fényképeket, és nem értette, hogyan történhetett ez meg. Belenyilallt a felismerés, hogy "ez nem az, aki én akarok lenni, nem az, aki vagyok!" És fél év alatt lefogyott 30 kilót, megnövesztette a haját és végre elkezdte nőnek érezni magát. Fent áltható a "before-after" fotó.

Mindez szép és jó és örömteli is lett volna (gondolom a férje igencsak értékelte a változást), csakhogy a barátnői, a többi elhízott anyuka elkezdett furcsán nézni rá, és kényelmetlenül érezni magát a jelenlétében. merthogy ő megcsinálta azt, amiről ők is mindannyian titkon álmodtak, csak nem hitték el, hogy képesek rá, és nem volt elég akaraterejük hozzá, hogy megtegyék. Amikor a tetteiddel és a jelenléteddel emlékeztetsz valakit arra, hogy mit kellene tennie, akkor gyakran rád támad és ellenséges lesz veled, vagy jobb esetben elkezd sóhajtozni, hogy neki is le kéne már fogynia, esetleg elkezdi sorolni a jól ismert kifogásokat, pedig szóba sem hoztad a súlyát. 

Egy szó, mint száz, sok addigi fánkzabáló barátnője hátat fordított neki, de hát az embernek készen kell állnia a változásra. És ha belül változunk, akkor a környezetünk is változni fog, lereagálja ezt a belső változást. A fogyás, főleg a tartós fogyás ugyanis szerintem belső változásokkal is jár az ember személyiségében. Persze át lehet esni a kajafüggőségből az edzésmániába, de azért valljuk be, ez utóbbi talán kevésbé veszélyezteti az egészségünket.

A másik, "félelmetes" mellékhatása a fogyókúrának az volt, hogy a pasik elkezdték bámulni, talán még ajánlatokat is kezdeményeztek egy-két esetben. Szerintem az a természetes, ha egy nő nőies, és felkelti a férfiak érdeklődését, persze nem kihívóan, csak a természetes kisugárzásával. Nem vágom például, hogy miért jönnek hozzám egyre többen full sminkben hot jógaórára. Pár évvel ezelőtt egy ilyen manőver még az arcukon végigfolyó fekete csíkokkal végződött, de mostanra úgy látszik, akkorát fejlődött a kozmetikai ipar, hogy a smink még a legdurvább hot ashtangát is sértetlenül állja. Persze én úgy gondolom, hogy a jógaórán nem kell szépnek lenned, még ügyesnek sem feltétlenül, elég ha eltökélt vagy, és kiadod magadból a maximumot, hátrahagyva minden megfontolást, elvárást és egyéb önkorlátozó tényezőket. Ez az a hely, ahová azért jössz, hogy önmagad légy, és megtaláld önmagadat. Utána ezt a magabiztosságot és pozitív kisugárzást viheted magaddal az egész napodra. 

Szóval nálam az már fél kudarc, ha egy nő felstuccolja a haját. Persze nem kell ezzel feltétlenül foglalkozni, ha magadnak jobban tetszel Nemecsek-frizurával, akkor hajrá. De mint férfi azt tudom mondani, hogy a hosszú haj 1000x nőiesebb. De ha a csutka-frizura mellé még be is hízik valaki, az már valóban a vég. És ezen az sem segít, hogy ha féli liter latte macchiato meg fél tucat duplacsokis muffin társaságában kisírjuk magunkat hasonló sorsú barátnőnk vállán, hogy a férjünk mekkora szemétláda, mert más nők után koslat. 

Tudom, hogy a belső értékeket kell nézni, és a cikk végén Jenny is arra lyukad ki, hogy a fogyókúra "árnyoldalai" ellenére ő bizony megmarad vékonynak és hosszúhajúnak, és inkább állja a pasik fürkésző pillantásait és a barátnői megvető tekintetét, minthogy újra zsírpáncélba burkolózzon a világ bántása elől. Mert meg kell tanulnunk nem zavarba hozni egymást, akkor sem, ha tetszik a kinézete, és akkor sem, ha kifogásoljuk. És ugyanakkor fel kell vállalni magunkat, függetlenül a külvilág reakciójától. 

Az legyél, aki lenni akarsz, és a környezeted majd ennek megfelelően alakul. Persze a természetes, belülről fakadó szépségről beszélek én is, nem az agyonszolizott, szilikonnal kitömött, műszempillás-műkörmös szépségről. De a belülről áradó szépség felszínre törését akkor tesszük lehetővé, ha száműzzük az elménkből a negatív gondolatokat és a frusztrációkat, elkezdünk természetes, tápláló ételeket fogyasztani és visszaadjuk a testünknek a természetes mozgás élményét a jóga és a sport által.  

Jóga a 19. században

Újabb részlet a szakdolgozatomból:

"A 19. században Vivekananda volt az, aki elindította a jóga „intellektualizálásának” folyamatát, melynek során a jógik Patandzsali Jóga-darsanájának, a klasszikus hat védikus filozófiának vagy éppen az upanisadok és a Bhagavad-gítá tanítóinak szerepében kívántak megjelenni, és erőnek erejével próbálták elkülöníteni magukat az ászanákat és extrém vezekléseket gyakorló aszkéták imidzsétől. A 19. század vége felé azonban megjelentek azok a szerzők, akik a jóga és azon belül az ászanák egészségügyi hatását kezdték előtérbe helyezni (pl. M. Basu, N.C. Paul, majd a 20. század elején Sri Yogendra és Swami Kuvalayananda)¹.

Szintén ugyanebből az időszakból származnak azok az első fényképes és grafikai dokumentációk, amelyek a korabeli híres jógikat nyakatekert pózok végzése közben ábrázolták, pl. Bava Lachman Dass², Singleton azonban nem felejt el párhuzamot vonni a jóga extrém hajlékonyságot ígénylő pózai és a nyugati hajlékony akrobaták (contortionistok) gyakorlatai között. Thomas Dwight 1889-es „Anatomy of the Contortionist” és Iyengar „Light on Yoga” könyvében szinte teljes azonos pózokat fedez fel, amiből persze nem vonja le sietve azt a következtetést, hogy az indiai jóga pózai is nyugatról származnak, de leszögezi, hogy a nyugati és keleti gondolkodásban is megjelenik a törekvés a testi hajlékonyság végletekig történő fejlesztésére.

Azt azonban sugallja, hogy az ászana-gyakorlás előtérbe kerülése mögött igenis meghúzódhattak az angol gyarmatosítással és általában a nyugati kulturális befolyással összefüggő tényezők, hiszen a testnevelés és testkultúra 19. századbeli felvirágzása Európában és Amerikában magával hozta a fizikai erő és egészség előtérbe kerülését az indiai szubkontinensen is. A „testépítés” fogalmának megalkotójaként Eugene Sandow-ot tisztelik, aki a maga nemében nem elsőként mondta ki azt az elvet, hogy a test edzése és egészségesen tartása és a spirituális fejlődés nem csak hogy békésen megférnek egymás mellett, hanem kéz-a-kézben is járnak.

Ez a gondolatmenet kapóra jött India gyarmatosítás ellen szervezkedő fiataljainak, akik a jógában nem csak hogy egy „bennszülött” testedzési és spirituális rendszert véltek felfedezni, hanem az „akhárák” vagyis edzőtermek a nacionalista szervezkedés, és az esetleges erőszakos ellenállásra való fizikai felkészülés titkos központjaivá is váltak a 19-20. század fordulóján.³

Ekkor jöttek létre azok az iskolák, amelyek a jóga-ászanák mellett a testépítés nyugati módszereit is belevették repertoárjukba, és így az erőt és hajlékonyságot egyesítették gyakorlataikban. Ilyenek voltak például K. V. Iyer (A képen látható, pascsimóttánászanában) és Yogacarya Sundaram.⁴

1 Singleton 2010: 50. old.

2 Singleton 2010: 57. old.

3 Singleton 2010: 101. old.

4 Singleton 2010: 125. old.

A lusta emberek jógája

A Hatha-jóga Pradípikában az áll, hogy mindenki tud jógázni, az öregek, a fiatalok, a betegek, a gyengék, csak egyetlen ember nem tud fejlődni a jógában, az, aki lusta. Ennek a logikáját könnyen megérthetjük, hiszen ha nem veszed rá magad a gyakorlásra, akkor nem is fog történni semmi, legyen szó ászanáról, pránajámáról vagy meditációról akár. 

Nos, mostantól azonban a lustaság sem kifogás. A Thai jóga masszázst azoknak találták ki, akik hajlékonyabb ízületekre, egészséges testre vágynak, de hajlandóak pénzt és időt áldozni azért, hogy valaki más mozgassa át a testüket helyettük. Sőt, én nem vagyok egy nagy masszázs-rajongó, de el kell ismernem, hogy ez egy olyan masszázs-forma, amely valóban hatékonyan egészítik ki még a rendszeres ászana-gyakorlást is. Az ászana-gyakorlásnál ugyanis az egyes izmok, ízületek nyújtását más izmok megfeszítése által tudjuk elérni, és valóban nagyon sokféle lehetőség kínálkozik arra, hogy ezt megtegyük (főleg, ha nem ragadunk bele egy gyakorlási rendszerbe vagy gyakorlatsorba, hanem minél változatosabban gyakorolunk). 

Amikor viszont egy másik ember használja az izomerejét arra, hogy mobilizálja az ízületeinket, a letapadt izmainkat, akkor bizony olyan dolgokra is képes (főleg, ha jó érzéke van hozzá), amikkel önmagunktól nem sokra mennénk. Amint mondtam, nem vagyok egy nagy masszázs-rajongó, de azért amikor kint Thaiföldön napi két Thaibox-edzésre jártam, plusz még mellette jógáztam, akkor szinte kétnaponta elmentem egy idősebb thai masszőr nénihez, aki "összerakott", így kibírtam a két hetet, és csak a repülőgépre szálltam fel olyan állapotban, mint egy hadirokkant. Persze ezeknek az időknek már vége, nem bocsátkozom többé gyilkos sparringokba. De a jó emlékek a Thai masszázsról megmaradtak: jól átmozgatta az ízületeimet, átdolgozta az izmaimat, és még mindenféle meridiánpontokat, vonalakat is végigdolgozott, amitől felgyorsult a regenerációm, lerövidült a pihenőidőm. Persze hozzá kell tenni, hogy Thaiföldön is nehéz egy igazi thai masszőrt találni, mert mostanra már turista- és szexiparrá korcsosult az egész dolog.

De ez itthon is így van, és éppen ezért örültem, amikor rátaláltam Bogó István Thai masszőrre, akinek már az első kezelése után tudtam, hogy ő az én emberem. Alaposan átmozgatott, nem finomkodott, mert a simogató masszázst még a feleségemtől sem szeretem annyira, jobban értékelem az erőteljes, alapos munkát. Azonnal megtalálta a gócokat, izomfeszüléseket a testemben, és mivel a Thai masszázs mellé még egy csomó kiegészítő technikát is megtanult, egyből azt tudta elővenni, ami éppen kellett: oszteoterápia, miofaszciális masszázs, kranioszakrális kezelés, vagy éppen szétgyúrt egy-két triggerpontot az olyan izmokban, ahová begyűlt a feszültség.

Úgyhogy meg is győztem Istvánt, hogy jöjjön el az Atma Centerbe masszírozni, így most két másik munkahelye mellett még itt is vállal masszázsokat. Amit érdemes kihasználni, még azoknak is ajánlom, akik kipróbáltak már egy-két masszőrt és masszázst, de nem hagyott különösebben mély nyomot bennük. 

Amint mondtam, a lusta, mozgásszegény életmódot élő emberek számára is fontos a masszázs az egészségük megőrzése szempontjából. Persze nem helyettesíti teljesen a jógát, mert mindig az a leghatékonyabb, ha mi teszünk valamit az egészségünk érdekében. Viszont nagyon jól kiegészíti, ezért kifejezetten ajánlom olyanoknak, akik rendszeresen jógáznak vagy más sportot űznek, és ebből fakadó sérüléseik vannak, vagy épen olyan deformitásaik (gerinc, medence, SI-ízület stb.), amelyek a sport hatására előtérbe kerültek, és panaszt, akadályt okoznak a természetes mozgásban. 

Nálam is a képen látható ponton, a jobb lapokcám alatt találta István a legerősebb letapadást, mert hiába jógázom minden nap, a sok egerezés meg számítógépezés valóban letapasztja a lapockát. De elintézte, hogy szabadon szárnyalhassak :-).

Hiszem, hogy mindenkinek joga van a teljes, egészséges élethez, és ez is egy olyan lehetőség, amit érdemes kipróbálni. István kinesio tape-et is szokott felragasztani sérülés esetén, de azt is olyan művészi igénnyel és anatómiai ismerettel, amit még nem nagyon láttam senkitől. Március 8-án, a Nőnapon nyílt masszázsnapot tart az Atma Buda jógastúdióban, úgyhogy érdemes időpontot foglalni, ha még van! De ha lemaradtok róla, akkor előtte és utána is lehet vele egyeztetni egy kezelést, mert valóban az egészség a legjobb befektetés. 

A lábak sorrendje

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"A bal láb először

A szuptakúrmászanában az első sorozatban először a bal lábat helyezzük a nyakunk mögé, és ugyanezt a sorrendet követjük a második sorozat következő pózában is, a jóganidrászanában. Általánosságban véve, amikor mindkét láb a fejünk mögött van, először mindig a balá lábat tesszük be, utána pedig a jobbat. (Ez nem érvényes az olyan pózokban, mint az ékapáda-sírsászana, amelyekben csak egy láb van a nyakunk mögött. ezek a pózok teljesen másmilyen energetikai struktúrát követnek.)

Ez ellentétben áll a lótuszpózokkal, például a padmászana vagy szúpta-vadzsrászana, ahol először a jobb lábat helyezzük a lótuszba, és utána a balt. Mint ahogyan korábban leírtuk, az oka, hogy ebben a sorrendben helyezzük be a lábunkat a lótuszba, és nem a fordítottban, a hasüreg aszimmetriájának figyelembe vétele. ha először a jobb lábunkat helyezzük a lótuszba, az megtisztítja a májat és a lépet, míg a fordított sorrendnek nincs ez a hatása a jóga-sásztra szerint.

Hasonlóképpen, ha a bal lábat helyezzük először a dvipada-sírsászanába, azzal figyelembe vesszük a mellüreg asszimmetriáját, ami nem történne meg, ha megfordítanánk a lábak sorrendjét. ha a bal lábat helyezzük először a dvipada-sírsászanába, az különösen tisztítja és erősíti a szívet, de a tüdő számára is hasznos.

Vannak arra vonatkozó spekulációk, hogy a lábak behelyezésének fordított sorrendje a láb-a-nyak-mögötti pózokban, mint például a dvipada-sírsászanában és a jóganidrászanában kiegyensúlyozza a lótuszpózokat, mint a szúptavadzsrászana és a kárandavászana. Bár első ránézésre nem tűnik úgy, hogy sok bizonyíték lenne a láb-a-nyak-mögötti pózok és a lótuszpózok közötti kiegyensúlyozó kapcsolatra, sok évnyi tanítás során észrevettem, hogy azok a gyakorlók, akik a teljes második vagy teljes első sorozatot gyakorolják, nem hajlamosak az elbillent medence szimptómájára. Ez a probléma azonban gyakran megjelenik azoknál a gyakorlóknál, akik hozzáteszik a második sorozatot a szúpta-vadzsrászanáig és sokáig időznek a szúpta-vadzsrászanánál vagy az ékapáda-sírsászanánál. (Ismét meg kell említeni, hogy az elferdült medencével rendelkező gyakorlók jelentős többsége általában kávét iszik és nő. A nőknek általában alacsonyabb az izomtónusuk, mint a férfiaknak, ami azt jelenti, hogy a testük lágyabb és könnyebben felborul az egyensúlya. A kávé egy stimulálószer, ami kilöki és mobilizálja a csit/pránát. Ezt a pránát, más dolgok mellett, arra használjuk, hogy megtartsuk a test finom egyensúlyát. A kávé csökkenti a medence pránikus stabilitását. Megfigyelések alapján a koffeinmentes kávé nem rendelkezik ezzel a hatással.) Más szavakkal, még nem részesülhettek a dvipada-sírsászana kiegyensúlyozó hatásában.

Természetesen nem az a megoldás, hogy elkezdjük a dvipada-sírsászanát gyakorolni, mielőtt készen állunk rá, mert ez mindenféle más problémához vezetne. Ha ennél a pontnál kialakul az elferdült medence problémája, akkor, és csakis akkor elkezdhetjük egyes lótusz pózok gyakorlását a bal lábbal kezdve. ennek egy módja az lehet, ha a szúpta-vadzsrászanát, úrdhva-padmászanát, pindászanát, matszjászanát, padmászanát, jógamúdrát és az utpluthit minden másnap bal lábbal kezdjük, vagy rábízzuk a tanárunkra, hogy melyiket kezdjük bal lábbal.

Valószínűleg visszatérhetünk a jobblábas lótuszhoz, miután elkezdtük gyakorolni a dvipada-sírsászanát és a jóganidrászanát és megtapasztaltuk kiegyensúlyozó hatásukat."

Dvipada-sírsászana B

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Amikor mindkét láb stabilan a nyakunk mögött van, aktiváljuk a törzsfeszítő izmokat és egyenesedjünk ki, amennyire lehet. Emeljük meg a mellkasunkat és engedjük le a szeméremcsontot. Találjuk meg az egyensúlyt az ülőcsontokon és helyezzük mindkét kezünket andzsalí-múdrába (imatartásba). Húzzuk hátra a fejünket, amennyire lehetséges, ami által még lejjebb megy a láb, és nézzünk az orrunkra. Ha nehéznek találjuk a fej hátravitelét, akkor a mutató- és középső ujjainkkal nyomjuk felfelé az állunkat. Vegyünk öt mély levegőt a mellkasunkba.

Nava: Helyezzük mindkét kezünket a földre magunk előtt, és belégzésre egyenesítsük ki a karjainkat és emeljük ki az ülőcsontokat a talajról. Próbáljuk spiccelve tartani a lábunkat és lélegezzünk mélyen a mellkasunkba. Vegyünk öt mély levegőt és nézzünk felfelé. Ez a póz sokkal könnyebb, mint a nyolcadik vinyásza. A gerincet itt a vállakon tartjuk, míg a nyolcadik vinyászában a gravitáció ellenében kell függőlegesen tartanunk a gerincünket.

Használjuk a gerincfeszítő izmok és a törzsfeszítő izmok együttes erejét arra, hogy lefelé húzzuk az ülőcsontokat és felfelé a fejtetőnket, így nyújtva a gerincet. Bár a gerinc kiegyenesítése eleinte lehetetlenségnek tűnik, ez a kulcs a hatékony láb-a-nyak-mögötti pózokhoz, mert növeli a csigolyák közötti teret, és így javítja a gerinc-energia (kundaliní) keringését.

Az aktív elengedés technikája: Jegyezzük meg, hogy ez a módszer csak haladó gyakorlók számára ajánlott. Forgassuk befelé a combokat és próbáljuk kiegyenesíteni a lábainkat. Ez látszólag kihozza őket a pózból, de ha a támasztó struktúránk elegendően stabil ahhoz, hogy a helyükön tartsa a lábainkat, akkor mélyebbre fog vinni a pózba, azáltal, hogy növeli a combok kifelé forgatását és még jobban nyújtja a hamstringeket.

Az utolsó kilégzés végén enyhén hajlítsuk előre a fejünket és engedjük ki mindkét lábat a nyakunk mögül. Belégzésre egyenesítsük ki a lábainkat, a karjainkon tartva őket.

Dasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Ékádasa: Belégzésre emeljük ki magunkat felfelé néző kutyába.

Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutya."

Megjegyzések: A hátraugrásnál itt is beiktathatjuk a bakászanát a tittibhászana után, mint ahogyan az első sorozatban ugrunk hátra a bhudzsapídászanából és a szuptakúrmászanából (melynek kiemelt változata nagyon hasonlít a dvipada-sírsászana kiemelt változatához.