Bármerre nézek, vegánok mindenütt!

Amikor vegán lettem tavaly tavasszal, akkor az volt az elképzelésem, hogy ez a vegán dolog egy viszonylag új találmány, és főleg Amerikában divatos, ahol az emberek már besokalltak a hihetetlen mennyiségű feldolgozott élelmiszer és állati fehérje fogyasztásától. Ettől eltekintve bevált a dolog, legalábbis eddig meg vagyok elégedve az eredményekkel. Előtte több, mint húsz évig voltam laktovegetáriánus, ami már történelmileg elterjedtebbnek tekinthető, legalábbis Indiában az ortodox hinduk közül sokan étkeznek így. Viszont az az igazság, hogy olyan mennyiségű tejterméket fogyasztottam (legalább napi fél kiló), ami majdnem megegyezik egy vegyes táplálkozást folytató ember állati fehérje-bevitelével. 

Nos, sokáig az volt a meggyőződésem, hogy a középkorban, ókorban, őskorban az emberek nem nagyon törődtek azzal, hogy mit esznek, főként azért, mert messze nem volt olyan túlkínálat élelmiszerekből, mint amióta van élelmiszeripar. Akkoriban csak a "felső tízezer" dúskált annyira a kajákban, hogy behízott tőle, de még talán ők is kevesebb táplálkozással összefüggő betegséget kapnak, mivel nem volt élelmiszeripar és nem tolták tele kemikáliákkal az ételeket. Viszont a pórnép örült, ha éhen nem halt, és nagyjából mindent megevett, ami ehető volt, és amihez hozzájutott. Ennek a tápláléknak azonban a java része növényi eredetű volt, és ha tehették, gabonaféléket, hüvelyeseket ettek a zöldségek és gyümölcsök mellett, mivel azoknak magasabb a makronutriens- és fehérjetartalmuk. Ha egy vegán dominánsan zöldséget és gyümölcsöt fogyaszt, mint ahogyan a nyers vegánok teszik, akkor bizony naponta több kilót kell megenni belőlük, mivel a nyers ételek magas víztartalmúak. 

Egy dolog mindenképpen egyértelművé vált a számomra: 150 évvel ezelőtt az emberiség java része dominásan (80-90%-ban) növényi étrenden élt, és csak azóta dúskálunk ilyen mértékben az állati fehérjében, amióta van élelmiszeripar, húsipar és tejipar. Ez bizony rá is nyomja a bélyegét a "civilizált" társadalmak egészségi állapotára, hiszen járványszerűen terjednek az extrém mennyiségű (nem ritkán az étrend 40-50%-át alkotó) állati fehérjefogyasztással összefüggő betegségek: rák, autoimmun betegségek, cukorbetegség, szívbetegségek, Alzheimer-kór, csontritkulás stb. Colin Campbell kimutatta a Kína-tanulmányban, hogy a nyugati társadalmakban nagyságrendekkel gyakoribbak ezek a betegségek és halálokok, mint például Kína mezőgazdasági területein, ahol az emberek maximum 10%-nyi állati eredetű táplálékot fogyasztanak. Nevezzük ezeket az embereket az egyszerűség kedvéért "funkcionális vegánoknak", hiszen nem tudatosan kerülik az állati táplálékok fogyasztását, hanem életkörülményeikből adódóan, ennek ellenére tapasztalják a vegán étrend kedvező hatásait.

Kezdjük az ősembernél! A modern paleo diéta arra hivatkozik, hogy az ősember valamiféle húszabáló gépezet volt, könnyedén elfeledkezve arról, hogy a nagyobb testű vadállatok elejtése bizony fáradságos és veszélyes munka volt, és még ha össze is jött, pár napnál tovább nem nagyon volt felhasználható. Ma, amikor szinte erőfeszítés nélkül megszerezhető a hús az élelmiszerboltokból, és hetekig, hónapokig eláll a hűtőben, fagyasztóban, könnyű eljátszani a "békés vadászt". Az antropológiai kutatások azonban teljesen más képet festenek őseink táplálkozásáról:

"Manapság egyre divatosabb az úgynevezett Paleo-diéta, melynek lényege, hogy a vállalkozó kedvű fogyni vágyó személy csak és kizárólag olyan ételeket fogyasszon, melyeket az "őseink".
Kicsit kibontva ez azt takarja, hogy az étrendünkből el kell hagyni a a gabonákat, a hüvelyes zöldségeket, a krumplit, a legtöbb tejterméket, a cukrot és a lisztet, viszont korlátlanul fogyaszthatunk különböző húsokat (elsősorban vörös húst) és gyümölcsöket. Ma azonban egy új tanulmány, mely az Oxford Egyetem Régészeti és Művészettörténeti Kutatólaboratóriumának berkeiben készült új fényben világítja meg eme étrendet.

A kutatást vezető Gabriele Macho nyilatkozata szerint ugyanis a Paleo-diéta, amit manapság oly sokan művelnek nem felel meg a sokezer évvel ezelőtti étrendnek. Őseink ugyanis elsősorban nem húsokon éltek, sokkal inkább gyümölcsökön és zöldségeken, ezek közül is főként a tigrismogyoró (Cyperus esculentus, ismertebb nevén földi mandula vagy mandulafű) képezte az étrend fő részét.

"A mandulafű ma is kapható a különböző boltokban és manapság is igen széles körben alkalmazzák főzésnél, szóval nem nehéz megtalálni" - árulta el Macho. "Ez a növény remek alapanyagul szolgált egy közepesen magas Hominini nemzetség tagja számára, aki viszonylag nagy aggyal bírt. Ezért is voltak képesek eme nemzetség tagjai évmilliókig túlélni mindent, még a klímaváltozást is."

Természetesen azonban nem csupán mandulafüvet fogyasztottak elődeink, hanem különböző húsféléket is. Ám itt sem a vörös hús jelentette a fő táplálékforrást, hanem a különböző giliszták, férgek, illetve szöcskék. Ha valóban követni szeretnénk, hogyan is nézne ki egy valódi Paleo-diéta, akkor érdemes a Paranthropus boisei (a Diótörő Ember) étrendjét megvizsgálni. A nemzetség tagjai hatalmas őrlőfogakkal és erős állkapoccsal bírtak és jelenleg a páviánok hasonlíthatók hozzájuk a legjobban, vagyis az ő étrendjükre kellene alapozni a modern felfogást is."

Menjünk tovább! A rettegett és szinte elpusztíthatatlan spártai harcosok is javarészt funkcionális vegánok voltak! Étkezési szokásaikról a következőt olvashatjuk:

"Az egyenlőség elvű Spártában az volt a szabály: hogy még ha birtokolsz is valamit, azzal ne büszkélkedj! Ez igaz volt mindenre; házra, ruhára, de még az ételre is. Hellasz más tájain egy gazdag ember megfizetett volna néhány prostituáltat, kinyitott volna néhány amfórányi bort, és meghívta volna a barátait pacsirtanyelv és mézzel sütött tonhal lakomára. Spártában ez nem így történt. A férfiak a közösségi étkezéseken mindig ugyanazt ették; "melasz zomaszt", ami főtt disznóvér és ecet elegye, más néven: fekete leves. Ezen kívül pedig zömmel gyümölcsöket és zöldségeket szolgáltak fel az étkezések alkalmával. A kortársakat megdöbbentették a spártaiak étkezési szokásai, de mai szemmel nézve - eltekintve a fekete levestől - valóban egészségesen táplálkoztak."

Az ókor rettegett római légiósai és vérszomjas gladiátorai is dominánsan növényi ételeket fogyasztottak, már csak azért is, mert például a gabona vagy hüvelyesek szállítása és frissen tartása könnyebben megoldható volt a hadjáratok során, mint a háziállatok terelgetése. Persze, ha hozzájutottak, nyilván megették a húst, halat is, de az étkezésük 80-90%-át még így is általában  a gabona tette ki. Egyes vélemények szerint a légiósok nagy mennyiségű húst is fogyasztottak, ám mivel akkoriban a hús jóval drágább volt, mint a gabona, és nem volt minden sarkon egy Tesco, én azért ebben kételkednék. Íme egy leírás a légiós étrendről:

"A római konyha változatosságát a felhasznált sokféle nyersanyagnak is köszönhette. Kedvelt a káposzta, amelynek eleinte a torzsáját fogyasztották. A salátának tucatnyi változatát termesztették: zöld levelű fejes saláta, vörös saláta, vörös eredetű ciprus saláta, fehérsaláta, cikória. Termeltek vörös- és fehér céklát, karalábét.

Elterjedt konyhakerti növény volt a spárga, a hagyma, az uborka. A tököt főzve, olajban sütve készítették, füstöléssel konzerválták télire. Drága volt és ínyencfalatnak számított az articsóka, amit mézzel kevert ecettel öntöttek le, köménnyel fűszereztek. Nagyra becsült hüvelyes volt a lencse, de babot, borsót is ettek.

Egy nap 3,4kg gabonát; 0,1kg szalonnát; 0,12kg juh húst; 0,3kg sajtot; 0,5l bort és 10 fej hagymát vagy 1 koszorú fokhagymát fogasztott el egy római katona."

Egy osztrák antropológus kutatásai szerint a római kori gladiátorok is dominánsan vegetáriánusok voltak, és gabonán meg hüvelyeseken éltek. Ez a magas szénhidrát-bevitel miatt általában túlsúlyt okozott, de viszont szívóssá és teherbíróvá tette őket harc és edzés közben,. Mint tudjuk, a magas állati fehérjebevitel esetén hamar lesavasodnak az izmok, és fáradtság jelentkezik, ami lerontja a sportteljesítményt. Míg a vegánok regenerációs ideje és állóképessége általában jobb, mint a húsevőké. 

"A tudósok két különböző típusú gladiátor csontvázait tanulmányozták, a myrmillókét és retiariusokét, melyeket az ősi Ephesus mai helyén találtak, a török Selsuk közelében. "A közel 70 gladiátor csontjain elvégzett kísérletek látszólag azt bizonyítják, hogy főként árpát, babot és szárított gyümölcsöket ettek" - mondta Karl Grossschmidt, törvényszéki orvos, aki részt vett az osztrák régészeti intézet tanulmányában. "Ez az étrend - melyről említést tesz a római mondavilág is - elég szomorú, azonban rengeteg erőt adott a gladiátoroknak, még ha kövérré tette is őket" - magyarázta Grossschmidt, a bécsi történeti és embriológiai intézet munkatársa."

És végül egy utolsó példa, ami persze nem nagyszámú, de annál híresebb harcosokról szól, nevezetesen a Shaolin templom harcos szerzeteseiről. Náluk már vallási (és valószínűleg egészségügyi) megfontolások miatt valóban szigorúan veszik a vegán étrendet. Egy modern paleo vagy Atkins-jellegű, magas fehérjetartalmú ember elképzelhetetlennek tartja, hogy a Shaolin kolostor szigorú (nem ritkán 6-8 órás) edzéseit és erőpróbáit hogyan képes valaki vegán étrenddel végigcsinálni, de a valóság azt mutatja, hogy ez igenis lehetséges: 

"A Shaolin templom konyhája vegetáriánus ételt készít több mint 100 ember részére mindennap. Olyan ételeket, mint babcsíra, gőzzsemle és rizs. Az intenzív kiképzési program ellenére a shaolin harci szerzetesek vegetáriánusok. Az ételük egyszerűsége az életstílusuk egyszerűségét hivatott kifejezni. A világi tanítványok esetében is elvárás, hogy vegetáriánusok legyenek, mint a harci szerzetesek. A gyakorlatozásuk mértéke következtében ezek a gyerekek gyakran többet esznek, mint felnőtt társaik."

Tudom, hogy ezzel most nem győztem meg mindenkit, csupán arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy az a magas állati fehérjetartalmú étrend, amit a húskonszernek, a tejipar és az élelmiszeripar reklámjai, valamint az általuk szponzorált kutatók és orvos-szakértők előírnak a számunkra, valójában nélkülözik a történelmi alapot. Dominánsan vagy 100 százalékosan növényi étrenden is remek sportteljesítményekre lehetsz képes, kőkemény harcos lehetsz, és nem utolsó sorban hosszú távon élvezheted a növényi étrend kedvező egészségügyi hatásait, hiszen nem valószínű, hogy harmincévesen lándzsavégre kapnak. Így talán nem mindegy, hogy 70-80 éves korodban milyen állapotban lesznek az ízületeid, a szíved és az agyad. 

Még egy utolsó idézetet hadd biggyesszek ide a természeti népek táplálkozásával kapcsolatban:

"Alapvetően a vegetáriánus népcsoportok vizsgálata igazolta, hogy akár 6–8 évet javíthat az életkilátásokon a növényi alapanyagokban gazdag étrend. Példaként említhetjük az Okinawa-i sziget lakóit, akik vegetáriánus étrendet követnek. A II. világháború alatt egy katonai orvoscsoport kutatást végzett azokon, akik elestek a harcban. Megdöbbenve tapasztalták, hogy az idősek szervezetében sem találtak daganatot, érelmeszesedést vagy más degeneratív betegséget, ami magyarázatot adott magasabb életkorukra.

Sok tanulmány jelent meg a Pakisztán északi részén fekvő Hunza-völgy lakóiról. Több ezer éves földrajzi elszigeteltségüknek köszönhetően egészséges és természetes életszokásokat követnek. 90–110 év közötti lakosok vizsgálata azt mutatta, hogy vérnyomásuk, koleszterinszintjük és szívműködésük normális. Hasonló adatok szólnak a nepáli serpákról, az otomini indiánokról és egyes vallási közösségekről (mormonok, adventisták, stb.). Természetesen a magasabb átlag életkor egyéb egészségőrző szokásokkal is összefügg, mint amilyen a mozgás, élvezeti szerektől való tartózkodás, stresszkezelés, munka és pihenés értelmes ritmusa, stb. "