Gyakorlás - reggel vagy este?

Az Astanga-jóga gyakorlatsorait napi rendszerességgel érdemes gyakorolni. A legkedvezőbbnek a reggeli időpontot tartják, rögtön felkelés után. Zuhanyozzunk le, és kezdjük meg a gyakorlást. Mivel a hajnal hűvös, ezért érdemes meleg szobában vagy befűtött helyiségben gyakorolni, és nem kint a szabadban. Minél korábban kelünk, annál jobb hatású a gyakorlás, de ki kell alakítani egy rendszeres időpontot, és meg kell oldani a megfelelő mennyiségű pihenést előtte. A napi 6-8 óra alvás elegendő, de főleg az éjfél előtti óráknak van alapos pihentető hatása. Tehát ha pl. este 6-kor le tudunk feküdni, akkor hajnali 2-kor vagy fél 3-kor is kezdhetjük a gyakorlást. De a reggel 5 vagy 7 óra is megfelelő. Ilyenkor a jóság minősége (szattva-guna) uralkodik, és sokkal könnyebb az elmét koncentrálni. Ha nem tudunk rendszeresen reggel gyakorolni, akkor gyakoroljunk este vagy délután, de figyeljünk oda arra, hogy a gyomrunk legyen üres.

Legalább 3-4 órával étkezés után kezdjünk gyakorolni. A megfelelően hidratált állapot is nagyon fontos, tehát igyunk gyakorlás előtt, lehetőleg meleg folyadékot. Közben is lehet inni, de nem tanácsos túl sokat. Ha viszont dehidratált vagy, akkor nehezebben fogsz izzadni. Tehát fontos a rendszeres gyakorlás, és a rendszeres időpontban végzett gyakorlásra még jobban reagál a szervezet, mintha össze-vissza terheljük. Pattabhi Jois szerint nem ajánlott a szabadban gyakorolni, illetve a napon, és gyakorlás után fél óráig sem szabad kimenni a szabadba . Viszont a gyakorlás után fél órával érdemes zuhanyozni meleg vízben. Ha reggel gyakorlunk, vagy napközben megizzadtunk, beszennyeződtünk, akkor gyakorlás előtt is érdemes lezuhanyozni, mert így elkerüljük a bőrön kivált bomlástermékek visszaáramlását a szövetekbe.

A reggeli és esti gyakorlás közötti különbség szembetűnő, legalábbis, ami a hajlékonyságot illeti. Este 15-20%-kal jobban hajlanak az ízületek, jobban nyúlnak az izmok és az ínszalagok. Ez a napközbeni aktivitásnak köszönhető. A reggeli gyakorlásnál valamivel merevebbek vagyunk, mert éjszaka inaktív állapotban voltak a szövetek. Ha szükségét érezzük, végezhetünk bemelegítő gyakorlatokat, kimozgathatjuk az ízületeket a napüdvözletek megkezdése előtt. A rendszeres reggeli gyakorlással azonban ez a különbség is fokozatosan lecsökken.

Az egyenes alapzat nagyon fontos. Ez lehet padló vagy szőnyeg, de semmiképpen ne legyen hideg és kemény (beton, vagy kő). A matrac legyen megfelelő vastagságú (általában 6 mm-est ajánlok), és terítsünk rá Mysore szőnyeget vagy egy nagy törölközőt, mert ha elkezdünk izzadni, akkor a matrac csúszni fog. Vannak, akik az álló gyakorlatok után terítik rá a pamutszőnyeget a matracra. Tehát a felület alattunk ne legyen se túl puha, se túl kemény, és ne csússzon, ne gyűrődjön. A polifoam általában nem tapad, és csúszkál az ember alatt, valamint nem biztosít megfelelő szilárdságú alapot, ezért jógához nem szerencsés.

Jóga - csak természetesen!

Az alábbi képösszeállítást nagyon mulatságosnak találtam, és gondoltam, hogy közreadom. De egyben tanulságos is, mert ezek után senkinek sem lehet kifogása, hogy nem tud jógázni. A legtöbb akadályt az elménk teremti, amikor azt gondoljuk, hogy én ezt nem tudom megcsinálni, veszélyes, kényelmetlen, fáj. Félünk, ragaszkodunk, és nem vagyunk hajlandóak elengedni magunkat.

Tehát nagyon fontos a tudatállapot, jelentős mértékben befolyásolja a fizikai szintünk működését is. Az alábbi, megvilágosodott (illuminált) állapotban lévő jógik feladták minden ragaszkodásukat, és elengedték magukat. Ezen pózokat egy józan jógi esetenként csak komoly gyakorlás után képes végrehajtani. Tehát bele kell lazulni.

Persze nem azt mondom, hogy csontrészegen jöjjetek órára, mert nem is foglak beengedni benneteket. Egyébként is az alkohol-fogyasztás ellenkezik az ahimsza elvével, mivel mérgezzük a testünket. A meditációhoz pedig minél tisztább tudatállapot kell. Azt mondják, hogy ha hipnotikus állapotba juttatunk valakit, akkor is meg tud csinálni sok mindent, amit éberen nem tudna. Azt nem tudom, hogy hajlékonysági teszteket végeztek-e, mert ha nem, akkor szívesen bekapcsolódnék. Azt viszont tudom, hogy pl. egy hipnotizált embert a hullamerevség állapotába lehet hozni, vagyis ha alátámasztod a tarkójánál és a sarkánál fogva fekvő állapotban, akkor simán a levegőben marad, sőt, még terhelni is lehet.

A halál beálltával ugyanez a helyzet. Amikor a lélek elhagyja a testet, akkor a friss hulla teljesen hajlékony. Persze később beáll a hullamerevség, és ahogy a szövetek száradnak ki, a halottat már mozdítani sem lehet. Érdekes (bár kissé bizarr) részlet, hogy Indiában, amikor a halottakat égetik a máglyán, akkor a hőhatás miatt az inak összehúzódnak, és a fekvő állapotban lévő hulla "felül", mielőtt szétporladna.

Azt is hallottam még, hogy az önmegvalósított szintet elért szentek (vagyis azok, akiknek az elméjét már nem befolyásolja a három kötőerő) esetében a halál után nem következik be a hullamerevség, sőt, olyan szentekről is hallottam beszámolót, akikenk a teste balzsamozás nélkül is évszázadokig egyben maradt, nem indult bomlásnak, sőt, kellemes illatot áraszt. Úgy néznek ki, mintha csak aludnának.

David Life és Sharon Gannon Jivamukti Yoga című könyvükben azt is megjegyzik, hogy az önmegvalósított leklek (dzsívanmukták, innen a jógairányzatuk neve) teste az életük során is végig laza, nem is kell gyakorolniuk, akkor sem merevedik vissza. Ezek szerint én még messze járok ettől, mert ha pl. túlerőltetem a derekamat, egyből bemerevedik, nem bírok felállni a hídból. Illetve a hamstringek túlzott igénybevétele után másnap szintén nem olyan könnyű az előrehajlás. Úgyhogy nem árt a gyakorlás, amíg végleg meg nem szabadulunk az elme akadályaitól.

Mindez az elmefuttatás azt kívánat alátámasztani, hogy a jóga nem puszta tornagyakorlatok gyűjteménye, hanem egy komplex módszer, amely egyszerre hat fizikai és mentális, illetve lelki szinten. A tudat fejlődésének során a test működése is olyan módon változik, ami hétköznapi halandó számára csodaszámba megy. Addig is gyakoroljunk, ki az Astangát, ki a vodka-jógát. Sokféle út létezik ...

Van miért élni

Erre a képre böngészés közben akadtam a neten. mindig szeretem elmenteni az egzotikus ászanákat, hogy később tudjak dolgozni velük. De ez aztán végképp komoly. Ékahaszta-pársvadandászana - ezt a nevet adtam neki, vagyis egykezes oldalsó botpóz. A póz kétkezes változata a 4. sorozatban szerepel.

Tehát: Ha a lábadat már be tudod tenni a tarkód mögé úgy, hogy ott is marad, akkor támaszkodj rá a két kezedre, és emeld ki a csípődet. A megmaradt lábadat (ami nincs a nyakad mögött) tedd keresztbe, és támaszd rá a karokra, mint a parivritta-koundinyászanánál (ha ez utóbbi mond neked valamit). Eddig jó. Ha megvagy, küldj egy fotót magadról. Ezután jön a csavar, az egyik kezedet fölemeled (amelyiknek nincs nekitámasztva a kinyújtott láb), és megfogod a levegőben meredező lábfejedet. Dristi: lábujjakra (a kép szerint legalábbis).

Ha még akarod tetézni az érzést, akkor megcsinálhatod úgy is, hogy a földön levő kezednek csak az ujjvégei vannak lent, és utána egyenként csökkentheted az ujjak számát, amíg nem emeled fel mindegyiket (lebegés, vagyis khecsarí-múdrá). A holnapi blogbejegyzésben elmondok erre egy másik módszert, nem biztos, hogy könnyebb. Öt légzés, majd vinyásza, és jöhet a másik oldal...

Nos, azért említsünk meg egy rávezető gyakorlatot is, hátha akkor hamarabb bele tudod képzelni magadat a helyzetbe. Pársva-jógadandászana a neve. Úgy kezdd, hogy guggolj le, és az egyik lábadat tedd keresztbe a másik combodon féllótusz-tartásba. A lábfejedet pipáltasd, és ha pl. a jobb lábadat tetted keresztbe a balon, akkor a jobb felkarodat támaszd neki a jobb talpadnak, és a jobb tenyeredet támaszd le a földre. Tedd mellé a balt kezedet is (vállszélességben), támaszkodj rá a tenyerekre, és amikor a levegőben vagy, akkor nyújtsd ki a bal lábadat. A mellékelt ábra mutatja. Majdnem ugyanaz, mint a fenti képen (hehehe), csak a talpam nem a fejem mögött van, hanem a karomnak támasztva. A többi már csak gyakorlás kérdése. Megint van miért élni!

Bikram-jóga haladóknak

Engem Magyarországon nem nagyon szeretnek a Bikram-jóga oktatók. Nem nehéz kitalálni, hogy miért. Konkurencia vagyok, és az Agni-jóga gyakorlatsorban majdnem ugyanazokat az ászanákat oktatom, mint ők. Én azért örülök, hogy nem vagyok Bikram-jóga-oktató. Legalább nem kell végigüvöltenem az órákat, viszont igazíthatok, és a saját belátásomra van bízva, hogyan hozom ki a legtöbbet az ászanákból és az egyes gyakorlókból.

Szeretek melegben jógázni, az kétségtelen, és valahol természetes továbblépés volt számomra az Astanga-jóga gyakorlatsorainak az elsajátítása (természetesen melegben). Bikram Choudhury rendszerében 64 klasszikus ászana szerepel. Akik már jártak az Atma Pest-ben, láthatták is őket egy plakáton a falon. Szóval a haladóbb tanítványoknak ő is megtanítja mind a 64-et. Ezek java része előfordul az Astanga-jóga első három sorozatában is.

A Youtube-on találtam egy videót Esak Garciával a címszerepben, amint haladó Bikram-jóga gyakorlatokat mutat be. Eleinte nem lepődtem meg, aztán a Vámadevászanánál már megakadt a szemem. Ez az, amikor a lábfejét beakasztja a hasfalába. Ez az Astangából hiányzik, de lehet, hogy még belerakom a 6. sorozatba, ha odaérek :-). Szóval ez egy szép darab. Innen még fel is támaszthatná magát, vagy esetleg mindkét lábával egyszerre megcsinálhatná, plusz a feltámasztás. Vannak ötleteim, mi? Amúgy ezt is már kitalálta valaki, és meg is csinálta. Vlagyimir Kalabinnak hívják. Irány a Google!

Egyet nem értek náluk, hogy szinte az összes kéztámasznál az ujjaik végén támaszkodnak, mint a kakas. Miért nem teszik le rendesen a tenyerüket, ahelyett, hogy szembefordítanák a hüvelykujjukat? Ukrán testvérem is így ficamította ki a hüvelykujját, hogy a feltámasztott dandászanában hátra volt neki feszítve. Ha végignézitek a videót, a végén a hátrahajlások nagyon szépek. A tírjang-mukhóttánászanát simán megcsinálja, aztán fel is jön belőle. Mondjuk a gerince helyén egy furcsa mélyedést látni egy pillanatig, amikor kiegyenesedik, de azért reméljük, nem fáj neki. A kapótászanája szintén nagyon szép. Így kellene nekünk is! Az állát a két sarka közé teszi, és megfogja a térdét (!, nem a lábujjait).

A csakrabandhászana szintén nagyon szép, illetve Gandha-bhérundászanának is nevezik. Nálunk a 3. sorozatban jön, készüljetek! Egy szóval, ha nem lenne már befutott Bikram-oktató, simán válthatnak Astangára is. Rokon lelkek vagyunk. Persze azért a tükör-falat meg a tükörrel borított dobogót egy kicsit túlzásnak tartom, dehát aki tud, annak meg kell adni az elismerést.

Nága-babák - meredek ...

Figyelem! Ez a blogbejegyzés csak nagykorúaknak és erős idegzetűeknek szól! Kiskorúak csak szülői felügyelet mellett olvassák! A jógiknak van egy csoportja, akiket nága-babáknak, vagy aghóra-jógiknak neveznek. Ők az Úr Sivát tisztelik, és a tantra-márgát (utat) követik. Aki járt már a Kumbha-mela fesztiválon, vagy tervezi, hogy elmegy, az bőven fog ott látni belőlük. Jellemző a kinézetük: raszta frizura és szakáll, irdatlan háromágú szigonyt ráznak a kezükben, a testüket hamu fedi, és az öltözetük maximum egy ágyékkötő, de van, akin még az sincs. Ez a himalájai télben azért szép teljesítmény, azt hiszem.

Én Moszkvában gyakoroltam a rozmárkodást, az április olvadó hóban futkároztam egy szál rövidgatyában meg mezítláb. Meg is fáztam rendesen. Nyitott ablaknál is pránájámáztam novemberben - tüdőgyulladás. De a nága-babák úgy látszik edzettebbek, vagy jobban sikerült felébreszteniük a tumo-hőt. A hamut egyébként előszeretettel szerzik be a halottégető máglyáról, de ha nincs, akkor gyújtanak agy áldozati tüzet Sivának, és ott termelik a hamut.

Radhanath Swami könyvében is megemlíti, hogy összetalálkozott a nága-babák egy csoportjával himalájai zarándoklata közepette. "Jai Shankar!"- csatakiáltással köszöntötték, és befogadták maguk közé. A szakadt papucsát kidobatták vele az első pillanatban, lévén hogy a Himalája szent helynek számít. Úgyhogy onnan kezdve kénytelen-kelletlen mezítláb rótta a hegyi ösvényeket.

Estánként a nága-babák letelepedtek, és áldozati tüzet gyújtva felajánlásokat végeztek a tűzbe, és mantrákat énekeltek. "Óm Triámbakam Jadzsámahé Szaugandhim Pustivardhanam Urvárukamiva Bandhanán Mritjór Muksíja Mámritát". Marihuánát ajánlottak az Úr Sivának és lelkesen elszívogatták a praszádamot (megszentelt maradékot) az agyagpipájukban. Radhanath Swami beszámol róla, hogy a saját szemével látta, ahogy némelyik nága-baba transzba merülve felemelkedett a földről, és percekig, órákig lebegett.

Ez még mind semmi, viszont azt is kell tudni at aghóra-tanrta követőiről, hogy Sivát és Saktit (Káli istennőt) imádják, méghozzá a következő dolgokat ajánlják fel nekik: vörösbor (emberi koponyában), hús, illetve vér (általában kecske), vadkender, illetve rituális nemi élet. A váma-tantra (baloldali tantra) alapgondolata az, hogy a legalantasabb ösztöneinket engedni kell elhatalmasodni rajtunk, mindaddig, amíg meg nem undorodunk a testtől és a hozzá kapcsolódó élvezetektől, és semlegessé nem válunk irántuk. Ez a felszabadulás útja az aghóra-jógik szerint. Nem tévesztendő össze a Rasta filozófiával!

A tibeti bőn vallás is bővelkedik hasonló titkos tantrikus rituálékban (hullával együtt hálás, koponyából ivás, stb.). Természetesen érdemes megjegyezni, hogy a spiritualitás felé vezető utak az egyént uraló kötőerők (gunák) szerint változnak. A váma-tantra dominánsan tamaszikus folyamat, és azoknak ajánlott, akik már végképp képtelenek uralkorni, illetve lemondani ezekről a késztetésekről. Aki még nincs ennyire leveszve, az inkább válassza a bhakti-jógát, meg az astangát. Ezek szattvikus folyamatok, és garantálom, hogy sokkal előbbre viszik a lelket, mint a nága-babák szigorú lemondásai, és az életvitelükhöz kapcsolódó bizarr szokások.

Ászana bajnokság: Surinder Singh Rulez

I. Krisnamácsárja Jóga ászana bajnokság az Atma Centerben
2009. november 14, szombat 10-18 óra

Budapest, Atma Center Buda

Srí Thirumalai Krishnamacarya (1888-1989) a 20. század egyik legjelentősebb jógamestere, a modern jóga atyja. Emlékének és hagyományainak ápolása céljából szeretnénk évente megrendezni ezt az ászana-bajnokságot, születésnapjának évfordulója körül.

A jóga ászana bajnokságoknak nagy hagyománya van Indiában, és ezt szeretnénk itthon is meghonosítani (lásd pl. www.worldyogachampionship.com) . Bár a jóga nem versenysport, hanem az egyéni, belső fejlődést helyezi a középpontba, az ászana-verseny egy jó lehetőség arra, hogy a résztvevők és a közönség újabb tapasztalatokat szerezzenek, tanuljanak és inspirációt kapjanak a gyakorlásra.

A verseny szabályait és értékelését leegyszerűsítettük, annak érdekében, hogy minél többen kapjanak kedvet a részvételhez. Tulajdonképpen nem is verseny lesz, hanem jógabemutatók. A jelentkezőknek egy-egy 5 perces bemutatót kell tartaniuk, az általuk szabadon választott gyakorlatokból. A bemutatókat a közönség fogja értékelni, a férfi és női versenyzők közül is kiválasztva a kedvenceiket.

Jelentkezési feltételek:

Alsó korhatár: 12 év. Felső korhatár: nincs.
Jelentkezési határidő: 2009. október 1.
Jelentkezés emailben a gauranga(kukac)brihaspati.net címen.
További info, és egyeztetés a személyes felkészüléshez: Gauranga Das 06309140839

Tehát arra kérlek benneteket, hogy tiszteljétek meg az eseményt a részvételetekkel, és állítsatok össze egy-egy 5 perces kűrt, amit bemutattok. Tulajdonképpen házibajnokság lesz, nevezés díj nincs (persze pénzjutalom sem jár a nyertesnek, hacsak nem jelentkeznek szponzorok addig), és a közönségnek (akik egyben a zsüri szerepét is vállalják) is ingyenes lesz a belépő. Szurkolni lehet, ismerősöket is lehet hozni, és meglátjuk, ki viszi el a pálmát.

Mindenkit szeretettel várunk, és biztosíthatom, hogy remekül fogunk szórakozni, és mindannyian sokat fogunk tanulni.És végül lelkesítésképpen az egyik kedvenc jóga-championship videóm (nem kötelező ám mindenkinek ennyire vágnia a pitét):

Astanga-workshopok Debrecenben és Szegeden

Elég ijesztő? Remélem, azért eljöttök! A workshopon megfordul a szereposztás, én leszek felül, és ti lesztek alul. De azért majd vigyázok.

Az Astanga vinyásza jóga egy tradicionális és dinamikus jógastílus. A napüdvözlet elemeire épülő összekötő gyakorlatokat (vinyászákat) és az ászanákat a légzéssel összhangban hajtjuk végre, ezáltal egy mozgó meditációt mevalósítva. Az astanga jóga elős sorozatának gyakorlatai nem könnyűek, de rendszeres gyakorlással jól elsajátíthatók, és mélyre ható terápiás hatással rendelkeznek. A kétnapos tanfolyamon az ászanák mellett elsajátítjuk a megfelelő légzéstechnikát, illetve a bandhák (izomzárak)végzését, melyek szintén szerves részét képezik az Astanga-jóga gyakorlásának. Az elsajátított gyakorlatsor teljes végrehajtása mintegy 1.5-2 órát vesz igénybe, és ajánlott, hogy naponta, rendszeresen gyakoroljuk.

A tanfolyamon bárki részt vehet, aki nem rendelkezik súlyos ízületi vagy gerinc-problémával. Előképzettség nem szükséges. A gyakorlottabbak megtanulhatják az ászanák fejlett fokozatainak végre hajtását, míg a kezdők egyszerűbb helyettesítő gyakorlatokat végezhetnek helyette. A tanfolyam mindkét nap 3-4 órát vesz igénybe. Lehetőleg ne együnk a tanfolyam előtt 3-4 órán keresztül, és igyunk sok folyadékot, ami elősegíti az izzadást és a méregtelenítést. A tanfolyamhoz szükséges egy jógamatrac, és egy nagyméretű törölköző, amelyet a jógamatracra terítünk. Könnyű, testhezálló, rövid jógaruhában érdemes gyakorolni. A tanfolyam közben érdemes némi vizet inni.

A gyakorlás előtt és főleg utána Gauranga Das válaszol a felmerülő kérdésekre. A két foglalkozás kb. 20% elméletből és 80% gyakorlatból áll. Gauranga Das a budapesti Atma Center jógastúdiók vezetője és oktatója. 2000 óta gyakorolja napi szinten a jógát, 2006 óta oktat. Az Astanga jógát indiai mestereitől, Kamal Singh-től és Ajay Kumar-tól tanulta.

Astanga-jóga workshop Gauranga Das-sal Debrecenben

Kétnapos workshopot tartunk Debrecenben azoknak, akik szeretnének megismerkedni az Astanga-jógával. Előképzettség nem szükséges.

Helyszín: T-Forma Fitness Oktatási Központ 4024 Debrecen, Csapó u. 42.

Időpont: 2009. szept. 26. szombat 10h-14h, szept. 27. vasárnap 11h-15h.

A workshop ára 9.900.-Ft
A workshop árában benne foglaltatik egy ajándék 20 perces relaxáló masszázs, mely a T-Forma Fitness stúdióban vehető igénybe időpont egyeztetéssel.

Jelentkezés és info: - Mars Mónika 06-70/ 519-7588 marsmonika(kukac)freemail.hu
- Balogh Tamás 06-20/ 917-8790 info(kukac)t-formafitness.hu

Astanga-jóga workshop Gauranga Das-sal Szegeden

Kétnapos workshopot tartunk Szegeden azoknak, akik szeretnének megismerkedni az Astanga-jógával. Előképzettség nem szükséges.

Helyszín: Fit World Fitness Puncs terme, Szeged, Kazinczy u. 2.

Időpont: 2009.október 10-11, 9.00-13.00

A workshop ára 8.000.-Ft
A workshop árában benne foglaltatik egy-egy indiai vegetáriánus ételkóstoló a tanfolyam mindkét napján.

Jelentkezés és info: Kracker Gyöngyi, mobil: 06-70/94 000 33 vagy email: naturale18(kukac)gmail.com

Mukesh Kothari - az új üdvöske

Felröppent a hír (egészen pontosan Nóri röppentette fel), hogy új indiai oktató kezdett el a Szúrjában Astanga-órákat tartani. Nosza, ki kell próbálni, döntöttünk közösen, legalább lesz belőle egy jó kis szaftos blogbejegyzés (gondoltam magamban). Na és ki az? Ja, hogy a Mukesh? Nem ismertem ugyan személyesen, de tudtam, hogy korábban a siófoki Calendula ájurvédikus klinikában dolgozott, de elkerült onnan. Dimitrij utóbb felvilágosított, hogy nem volt elégedett a viselkedésével, mert kikezdett a jógás tanítványokkal, és az embereket, akik jöttek hozzá, "parasztoknak" nevezte. Én mindig kikötöm az oktatóknak, hogy nem kezdhetnek ki a tanítványokkal, és mindenkit, aki jógázni jön hozzánk, léleknek kell tekinteni. Ezért köszönünk úgy, hogy Namaszté - meghajolok az isteni éned előtt.

2007-ben én voltam kint Dimitrijjel Rishikeshben, amikor először járt életében Indiában. Részt vettünk egy Haridwari kórházban egy hetes pancsakarma-kurzuson, és Dimitrij később elhívta az ottani orvost, Arun Guptát, valamint egy Rishikesh-i masszőrt, Nishut, hogy dolgozzanak nála a Calendulában. Nishu amúgy Iyengar-oktató, Budapesten is tart néha órákat. Visszatérve Mukesh-re, úgy látszik nem India felé vette az útirányt, hanem feljött Budapestre oktatni.

Nóri reggel órát tartott, onna mentünk a Szúrjába. Orsi és Szabi már ott vártak minket. Orsi csütörtök este már volt az óráján, lelkendezett, hogy milyen jól igazít, bár a Pársvakónászanánál (!) áttértek a befejezőkre, és így véget is ért az óra. Mindig csodálkoztam azon, hogy kinek fér bele 90 percbe egy teljes vezetett 1. sorozat.

Mindegy, beültünk a kisterembe, megkérdeztem, hogy fotózhatok-e. Az eredmény mellékelve. Először háromszor el kellett mondani magunkban a mangala-mantrát, utána ülve mély uddzsájít végezni. Közben jöttek még ketten, egy fiú meg egy lány, úgyhogy kollektíve átvonultunk a nagyterembe. Az elején külön gyakoroltatta a múla-bandhát, és utána az uddijána-bandhát állva. Azt magyarázta, hogy minimum 48 másodpercig vissza kell tartani a levegőt, és uddijánázni, mert csak akkor hat. Nekünk legfeljebb 20 másodpercig sikerült, főleg, hogy minden kilégzés után meg kellett csinálni. Kezdtem úgy érezni magamat, mint egy könnyűbúvár- iskolában. Nem
baj, majd nyáron gyakorlom a pulai jógatáborban a víz alatt. Szeptemberre meglesz a 48, ígérem!

A másik dolog, amit nehezen vettem be, az volt, amikor állva mutatta, hogy belégzésnél húzzuk be az uddijánát, és kilégzésnél pedig kiengedte a hasát. Ez totál az ellentéte volt annak, amit eddig tanultam és gyakoroltam. Az OK, hogy belégzésnél mondjuk félig behúzva tartjuk, de kilégzésnél totál be kell húzni, főleg, mert akkor természetes. Ez nekem egy kicsit Iyengaros légzés volt, talán megmagyarázza, miért van az Iyengarosoknak akkora hordó mellük. Ha belégzésnél felhúzod a rekeszizmot, akkor a levegő felnyomódik a tüdő felső részébe, és ha tényleg mélyen akarsz lélegezni, akkor kénytelen vagy a bordákat kitolni kétoldalra.

Végül elkezdtük a napüdvözleteket. Mukesh otthonosan csettintgetett. "Next...next..." hangzott a vezényszó. A tíz napüdvözlet után, amelyek közben elmagyarázta, hogy hol kell lennie a lábujjaknak, és merre forgassuk a combizmot (tiszta Iyengar, meredezett a szőr a hátamon), kétszer megcsináltatta az előrehajlításokat, méghozzá vagy 15 légzésig alkalmanként. A Trikónászanáknál kiderült, hogy magunktól kell váltanunk, ha megvan az öt légzés, tehát inkább mi vezettük az órát, mint ő. Közben tekergetett, ahogy kell, meg anatómiázott. Nem mondom, hogy haszontalan volt, de az ilyet túl gyakran azért nem veszi be a gyomrom.

Derek Irelandra hivatkozott többször, pl. amikor a parivritta pársvakónászana után csináltatott még egy ugyanolyat, csak karkulccsal. Nem bántam, mert egyik kedvenc gyakorlatom. Aztán a négy praszárita pádottánászana után (amiben Nórit is meg engem is jól helybenhagyott) azt mondta, hogy menjünk le spárgába. Amúgy a gyakorlatok közötti vinyászákra nem nagyon ügyelt, nekem így szétesett a "flow", főleg mivel a nehezebbeknél mindig meg kellett állni 25 légzésre (köszi szépen). Szóval spárga, szépen virítottak a többiek, mint a majom a köszörűkövön. Orsi alól azért sikerült kirántani a lábát, így kénytelen volt földet érni. Hatékony igazítások, annyi szent. Amúgy Orsinak különösen kijutott a jóból, amint a képeken látható.

Szóval az állóknál volt egy-két kacifánt, meg felcserélés, és egy-két extra teljes vinyásza, nem vágom, miért. Az ülőkből a dzsánusírsászanáig jutottunk. Közben egy-két igazításánál már feljajdultam én is, pedig Mysore-ban büszkén döngettem a mellemet, hogy kibírtam Ajay összes igazítását. Úgy látszik, még rajta is túl lehet tenni. Utána áttértünk a befejezőkre, egy híd volt (amiből nem tudtam felállni persze, mert igényelte volna a testem a teljes sorozatot meg a jó ritmust). A fordított ászanák után kimaradtak a lótuszülések, lefeküdtünk relaxációba. A végén Óm sánti, sánti, sántihi.

Egy szóval egynek jó volt, de rendszeresen nem mennék, mert nagyon bezavar a gyakorlásomba. Aki még sose astangázott, annak talán jó bevezető. A másik srác, aki ott volt, kiderült hogy karatés, és lelkendezett, hogy 3 hét alatt 3 kilót fogyott. De szerintem ilyen tempó mellett az embernek talán egy év sem elég ahhoz, hogy valahogy összeálljon az 1. sorozat. Túl lassú volt, és nem voltak pontosan kidomborítva a vinyászák. Az én megértésem szerint az Astangában az a szép, hogy a légzéssel együtt mozogsz, és mindig tudnod kell, mit csinálsz belégzésre és kilégzésre. Szóval szívem szerint egy kezdőnek is azt ajánlanám, hogy menjen el István 4 hetes tanfolyamára, utána vágni fogja az 1. sorozatot. Aki eddig jöttek az órámra István tanfolyam után, nagyon precízen nyomták. Nem szédelegtek. A brutális igazítás nem elég a boldogsághoz szerintem. Nekem ez az óra inkább egy Iyengar-óra benyomását keltette, amiben az astangás ászanákat gyakoroltuk.

Óra után még beszélgettünk Mukesh-sel, megkérdeztem, kitől tanult. Egy angol hölgy nevét említette, aki Derek közvetlen tanítványa volt. De járt a Main Shalában is. Azt mondta, ott nem tanítják a részleteket, csak "Inhale-Exhale" van. Kamalt is megkérdeztük, mit tud róla, azt mondta, hogy Rishikesh-ben sima hatha-jóga oktatóként ismerték. Az apja állítólag ájurvéda-mester. De akkor döbbentem meg a legjobban, amikor megkérdeztem, hogy mit gyakorol. Azt mondta, hogy az utóbbi két évben nem gyakorol ászanákat, csak pránájámát. Azért ehhez képest elég lazán mutogatta a vinyászákat, de kérdem én, hova fogja eljuttatni a kis tanítványait?

Én állandóan ütöm-vágom a tanáraimat, hogy gyakoroljanak, ne lustuljanak el. És ebben egyetértek Iyengarral, hogy amint abbahagyod a gyakorlást, már csak az egó marad. A gyakorlás alázatosabbá tesz. Maradj a föld közelében, szagold a jógások lábszagát. Ha nem érezted még, nyomd bele az orrodat az Atma Center padlószőnyegébe, és szippants egy nagyot. garantált a teljes áldás.

Délután még összefutottam Pórffy Csabival az Atmában, éppen 1-2 tanítványát hozta be. Jót beszélgettünk. Benne azt értékelem, hogy akar fejlődni, valamit akar kezdeni ezzel az egésszel. Nem lustálkodja el. Garantálom, hogy 1-2 éven belül sokkal magasabb szinten lesz, mint azok, akik csak oktatnak, de a gyakorlásra nem fektetnek hangsúlyt. Szóval megjártuk a Szúrját, és készülünk a jógatáborra. Addig gyakorlunk.

Keralai jógatábor 2010

Astanga-jógatábor Dél-Indiában (Kerala és Tamil Nadu)

2010 február 7-28

Utazás repülővel Budapest-Thiruvananthapuram

Thiruvanathapuram (Trivandrum) Kerala fővárosa. 3 napot maradunk itt, a Hotel Fort Manorban. Látnivalók: Padmanabhaswami templom, Puthen Malika palota, Napier Museum, Shri Chitra Art Gallery, Kalaripayattu harcművészeti és Kathakali táncbemutatók. Útban Kovalam felé: Parasuram-templom.

Kovalam: február 10-24-ig a tengerparti üdülővároska vendégszeretetét élvezzük. Hatalmas hullámok, fehér homokos tengerpart, lakóhajók és kirándulások a dzsungelbe. Az Ashtanga Yoga Mandalam óráira fogunk járni reggel (és esetleg délután), amiket Yogacharya Shivan Kutty tart. Emellett éttermek, bazár, masszázs és ájurvédikus kezelések, koncertek és táncbemutatók várnak ránk.

Kirándulások Kovalamból:
Vizhinjam - Siva-templomok
Tiruvattar: Adi-Keshava templom
Peppara vadrezervátum
Útban Kanyakumari felé:
Padmanabhapuram: Padmanabha Swami templom
Nagercoil: nagaraja templom, Tirukkurulappan templom
Suchindram templom

Kanyakumari: Kumari Amman templom, Gandhi Memorial, Vivekananda Memorial, Vinayaka templom, Guganathan templom, St. Mary's Church. Ez a városka az indiai-félsziget legdélibb csücskén fekszik. A Kumari Ghat-ról reggel látni a tengerből felkelő napot, este pedig a tengerbe lebukó napot. Mahatma Gandhi hamvait itt szórták e tengerbe, és Swami Vivekanada egy sziklán ülve meditált, amely kb. 500 méterre van a parttól. A városka összes látnivalóját megtekintve indulunk vissza Kovalamba, és onnan a repülőtérre.

Az utazás összköltsége 300 ezer Ft, amely magában foglalja a szállást, a jógaórákat, a közös programokat, kirándulásokat, belépőket stb. Ezen felül a részvevőknek kell fizetniük a nemzetközi repülőjegy árát (kb 230-250 Ezer Ft), valamint az étkezést, az egyéni vásárlásokat, programokat, kezeléseket stb, illetve a vízumdíjat. A kinti egyéni költségekre 2-300 euró bőven elég, ha valaki nem tervez komolyabb bevásárlást.

A táborhoz nem szükséges előképzettség, de erősen ajánlott minél több Astanga-órán részt venni, mielőtt indulunk.

Jelentkezési határidő: 2009. november 30. Jelentkezéskor lefoglaljuk a repülőjegyet a nevedre, amit 1-2 héten belül ki kell fizetni. Minél előbb jelentkezel, annál olcsóbban tudunk repülőjegyet foglalni.

Jelentkezés és további információk: Gauranga Das, Atma Center gauranga(kukac)brihaspati.net 06309140839

Kókusztej - az élet vize

Mostanában mindig felfedeznek valami szenzációt, amiből persze pénzt lehet csinálni. A legújabb csodaszer a kókusztej, illetve kókuszvíz. Gyerekkoromban azt hittem, hogy a kókusztej az valami fehér, émelyítően édes, sűrű, erősen kókuszízű folyadék. Amikor itthon megjelentek az első kókuszok, és feltörtük, csalódottan tapasztaltuk, hogy inkább vízszerű, enyhén édeskés léről van szó, ami viszont jól hűsít és frissít.

A legjobbnak a szűz kókusz, vagyis a zöld kókusz levét tartják. Ez a még éretlen kókuszdió leve. India délebbi részein szinte minden utcasarkon kapható. Bengálban, Mysore-ban és mindenhol attól délebbre szinte egész évben van. Persze Thaiföldön is, meg Távolkeleten is kapható. Pár rúpiáért (mondjuk 50 Ft) hozzájutsz 1-1.2 l friss kókuszvízhez, a gyümölcs méretétől függően. Itthon már rosszabb a helyzet, mert csak konzerv van, mondjuk abból van bio is. 3 dl kb 300 és 500 Ft közötti árban. Ezen is valaki meggazdagszik.

Ajay nagyon ajánlgatta, hogy igyunk kókuszvizet, nem is kellet bíztatni, mert amúgy is rá vagyok kattanva. A képeken látható, ahogy az árus a machete-jével leszeli a kókusz végét. Vastag zöld háncs borítja magát a termést, amit itthon ismerünk (sötétbarna, szőrös csonthéj). Felnyitja, belecsap egy szívószálat (van aki anélkül is bedönti), és már indulhat is az ásványi anyag-feltöltés. Gondolom nem véletlenül teremtette Krisna a trópusokra a kókuszt, ahol az emberek sokat izzadnak. Két perc alatt fel tudják tölteni az ásványi só-készleteiket. Úgyhogy ajánlom az Astangásoknak is, főleg akik nálam nyomják a 36 fokban.

Amikor kiitta az ember, az árus félbevágja, és a szűz kókuszdió falára belülről rátapadó, kocsonyás húst is kieheti, akinek kedve van hozzá. Az is nagyon tápláló. Az érett kókusznak már egy kicsit keményebb a húsa, Észak-Indiában főleg azt árulják. De abból is egy pár gerezddel jól laksz, és nem leszel fehérje-hiányos. Nem is szaporítom tovább a szót, ha a Google-ba beütitek, hogy kókuszvíz, egy csomó magyar találatot is kiad, el lehet olvasni, mi mindent tud. Én csak egy rövid listát közlök. Kókuszra magyar!

A kókuszvíz tulajdonságai (Kókuszdió Fejlesztési Bizottság, India):

· Csökkenti a csecsemők bélproblémáit
· Hatékony szájon át bevitt rehidratáló anyag
· Növekedést serkentő természetes anyagokat tartalmaz
· Hűvösen tartja a testet
· Időszerű alkalmazása esetén megelőzi a hőkiütést és a nyári kelések megjelenését, valamint csökkenti a himlő, a bárányhimlő, a kanyaró és más hasonló betegség okozta kiütéseket
· Megöli a bélférgeket
· Só- és fehérjetartalma a kolera esetében nagyon jótékony hatású
· Hatékony vizeleti fertőzések esetén
· Kitűnő frissítő ital az öregek és betegek számára
· Kúrálja a rosszul tápláltságot
· Vizelethajtó hatású
· Eltűnteti a vesekövet és a húgyvezetékben keletkezett követ
· Intravénás oldatként is használható
· Kiváló vérplazma-helyettesítő, amit a test azonnal befogad
· Elektrolit hatásának köszönhetően segíti a gyógyszerek gyors felszívódását és a vérben kifejtett csúcskoncentrációjuk könnyebb elérését
· Gátolja a vizeletfertőzést és eltávolítja az ásványi anyagok okozta mérgezés következtében felgyülemlett mérgeket

Egy dologra kell csak vigyázni, hogy ne menjünk hidegre, miután kókuszvizet ittunk, mert könnyen megfázunk.

Astanga Ikonok 2. - Go West

Korábbi, hasonló című bejegyzésemben az bemutattam a legnevesebb indiai arcokat az Astanga-oktatók közül. De valljuk be őszintén, a nyugatiak, és főleg az amerikaiak nélkül biztosan nem indult volna világhódító útjára ez az irányzat. Lehet, hogy még most is csak egy maroknyi indiai brahmin fiú gyakorolná. Nos, most szeretnék bemutatni néhány ismert nevet Pattabhi Jois nyugati tanítványai közül is, természetesen a teljesség igénye nélkül.

Nancy Gilgoff: 1973-74 óta gyakorol, ő volt az egyik első nyugati nő, aki rátalált Pattabhi Jois sálájára. Ő is benne volt Pattabhi első amerikai turnéjának megszervezésében. Az Ashtanga Yoga Maui vezetője, Hawaii-on él. Nagy hangsúlyt helyez az ászanák körültekintő igazítására, amit "adjustment clinic"-nek nevez. ashtangamaui.com



David Williams (1949): 1971-ben ismerte meg Manjut és Pattabhit, 1973 óta gyakorol. Élete végéig csinálni akarja, de ő csak 4 sorozatot gyakorol, mert neki így tanította Pattabhi. Szintén Maui-n él, a Hawaii-szigeteken. ashtangayogi.com







David Swenson (1956): 1969 óta jógázik, 1973 óta Astangázik, 1975-ben találkozott Gurujivel. Rendszeresen nem tart órákat egy helyen, hanem utazik, és workshopokat tart világszerte. Az első 4 sorozatról készített videót, az elős kettőről könyvet. ashtanga.net
Danny Paradise: 1976 óta gyakorol, állítólag mind a 6 sorozatot tudja. 1979 óta tanít David Williams-sel. Állítólag Madonnát és Stinget is oktatta. Nincs fix jógaközpontja, utazik és workshopokat tart. A sámánizmus filozófiáját vallja. dannyparadise.com







John Scott: 27 éves korában ismerte meg az Astangát Derek Ireland jóvoltából Krétán. 1989-ben találkozott Indiában Guruji-vel. Angliában, majd Új-Zélandon létesített Astanga-iskolát. Kiadott egy videót és egy könyvet az 1. sorozatról. stillpointyoga.co.nz

Lino Miele: 1988-ban talákozzott Guruji-vel, és sok időt töltött vele Indiában. A római Astanga-iskola vezetője, Európában sok helyen segített iskolákat nyitni. Állítólag az első 3 sorozatról csinált dvd-t, és egy könyvet is kiadott az 1-2. sorozatról. Minden évben két hónapos workshopot tart Kovalam Beach-en Keralában. astanga.it



Matthew Sweeney: 1989 óta gyakorol, 1993 óta tanít. Az első 4 sorozatot gyakorolja rendszeresen, de az 5.-et is tudja. Két könyvet is kiadott, az egyikben az első 4 sorozat van, a másikban az 5. és más vinyásza krama sorozatok. Világszetre oktat, de legfőképpen Byron Bay-en (Ausztrália). yogatemple.com

Govinda Kai (1959): 19 éves kora óta jógázik, 1995-től Guruji-val. 1999-től New Yorkban tanított, hírességeket is: pl. Sting, Trudie Styler, Christy Turlington, Tobey Macquire, Gwyneth Paltrowe. 2004 óta főként Japánban tanít. lunaticmonk.com






Kino MacGregor (1977): A legfiatalabb nő, aki az első 3 sorozatot megtanulta Mysore-ban. Jelenleg a 4. sorozatot gyakorolja, és világszerte oktat, de főleg a Miami Life Centerben.
ashtanga-awareness.com, miamilifecenter.com







Petri Raisanen(1967): 1988 óta gyakorolja az Astangát, első tanárai Derek Ireland és Lino Miele voltak. 1997 óta oktat Guruju engedélye alapján, jelenleg az Ashtanga Yoga Finland vezetője. Írt egy könyvet is az 1. sorozatról, ami egyelőre csak finn és svéd nyelven olvasható: ashtangabook.com, astanga.fi

Kontakt jóga bemutató

Betti és Ancsa egy szép páros koreográfiát mutatott be a Krisna-völgyi búcsúban. Több volt, mint 11 perc, úgyhogy az elejét és a végét kénytelen voltam levágni, de azt hiszem, így is szép. A múltkor a Wellbeach-en tartottunk kontakt-jóga órát, mindenki nagyon élvezte. A páros jógagyakorlatok nagyon szépek, és sok koncentrációt igényelnek, mivel nem csak magunkra, hanem a párunkra is kell figyelni.

Betti artistaképzőbe járt, ezért szeretett fönt lenni a pózokban és hátrahajolgatni. Talán azért Ancsa sem unatkozott annyira. A pulai táborban is elképzelhető, hogy tartunk kontakt-jóga órát. Nagyon jó közösségformáló és kedélyjavító hatása is van, amellett, hogy új szemszögből ismered meg az ászanákat, és mindenki megtanul egy kicsit igazítani, ami egyébként ugye csak az oktatók kiváltsága. Úgyhogy ha éppen nem egyedül vagy otthon, amikor gyakorolsz, akkor kapd el az egyik családtagodat, és jógázzatok kettesben! Krisnamácsárja is csinálta a lányaival.

Meet Mat Black

Bemutatom Mr Mat Black-et, azaz Black Mat-et. Ez a matrac kb tíz éve van forgalomban, és az Astangás világban nagy neve van. Köztudott, hogy az Astanga-gyakorlók élen járnak a kínai pvc-matracok szétnyuvasztásában, azt hiszem a legrövidebb intervallum 6 hónap, ami alatt kikoptatnak egy közepes minőségű matracot.

Aki már régebb óta rendszeresen nyúzza a matracát, az tudja, hogy egy idő múlva a pvc elkezd foszlani, és a legjobban igénybe vett helyeken kis darabkák szakadnak ki belőle. Mondjuk azok a matracok, amelyeket az Atma Budában használunk, 6 mm-esek, és eddig egész jól beváltak. Nekem még a 4 éve vett szürke-fekete (félvér) Nike matracom is egész jól bírja, bár a szivacsos feléből már kiszakadt néhány darabka.

De most végre itt a Black Mat! Aki használja, azt mondja, egy életig kitart. Nos, én megelégszem 30 évvel, így is kevesebb pvc-t juttatok a környezetembe, mintha félévente cserélném. Szóval a története: István szerezte valakitől, 10 ezer Ft-ért. 2 méter hosszú, 80 cm széles és 7 mm vastag monstrum, mintha egy traktorkereket hajtogattak volna ki. De hasonlíthatnám Darth Vader palástjához is. A súlya szerintem 5 és 7 kg között van, szállításra nem igazán szerencsés. Én most lenyugdíjaztam a Nike-t, így itthon van kettő. A Black-et bent tartom az Atmában, úgyis ott nyúzom a legtöbbet.

Két felülete van, az egyik teljesen sima, a másik rácsos, bordázott. Először a simát fordítottam lefelé, és a bordázottra terítettem a törölközőt, úgy eredtem neki a kipróbálásának. Az első napüdvözlet után azonban meg is fordítottam, mert olyan érzésem volt, mintha aszfalton vinyászáznék. A sima felület valamivel puhább, és jobban tapad, vagyis nem csúszik el a lábad rajta. Persze szakadó izzadtságnál felejtsd el a tapadást, mindenképpen kell egy törölköző vagy Mysore szőnyeg nedvszívónak. A vizes láb semmihez sem tapad, ezt jegyezzük meg. Max a polip csápjaihoz, de az meg vákuumot használ, úgyhogy felejtős.

A sima felületen már egy fokkal (de csak eggyel) kényelmesebb volt, mondhatnám olyan érzés, mintha olvadt aszfalton vinyászáznál. Dehát az Astanga nem a kényelemről szól. Azt hallottam, hogy egyes Astangások úgy oldották meg a kérdést, hogy nem is használnak matracot. Fű, homok, parketta, minden jöhet. Én egyelőre maradok a Black Mat-nél, mindenki ajánlgatja, még David Swenson is. Ha puhára vágysz, akkor simán jó a 6 mm-es kínai.

Csatoltam a képet is, és nagy örömömben bepróbálkoztam a skorpióval kézenállásban, ami csodák csodájára szintén sikerült az új matracon! Van ám előnye is a keménységnek - jobban tudsz egyensúlyozni kézenállásban. Gondolom mindenkit érdekel, honnan lehet beszerezni. Nos - kérdezzétek Istvánt, hogy tud-e még hozni a titkos lelőhelyéről.

Tudni kell azt, hogy az eredeti Black Mat Németországból jön, a következő honlapról lehet rendelni is: yogamatsandmore.com. A többi állítólag csak utánzat, de Amerikában is kapható pl. a Manduka Black Mat Pro - manduka.com. Nekem ez utóbbi gyanús, hogy nem az eredeti német felcímkézett változata, hanem utángyártott cucc. Íme itt egy értékelés a Manduka Eko Lite matracról (mondjuk ez csak 3 mm vastag). Szóval én maradok a német Komfort Anthrazit-nál. Háromféle méretben is van, kinek mennyi hely kell a vinyászához.

Három a magyar igazság

Mivel három napos volt a búcsú, gondoltam nem leszek snassz, hogy minden nap ugyanazt csinálom. A 2. sorozat még Ok, na de a hármas! Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor gyakoroltam eddig! Azért csak sikerült kiválasztanom belőle tíz ászanát, amit úgy-ahogy meg tudok csinálni (ha nem vagyok fáradt, és nincs hideg, stb.) Szerencsére vasárnap már jobb idő volt, és délután bemutatóztunk. Csak az ihlet kedvéert ukrán testvérem, Vraja-sakha már lenyomott vagy négy bemutatót a színpadon (korábbi blogbejegyzésben közöltem a linket).

A két éjszaka alatt a farmon nagyon elaludtam a hátamat, mert túl puha volt a matrac. A derekamat mintha bebetonozták volna. Azért másfél órás bemelegítéssel végülis sikerült formába lendülnöm, és harmadnapra ismét felálltam a hídból. Ez persze a videón nem szerepel, a tíz perces Youtube időhatár miatt. Itt már kellett vágnom, hogy az utolsó kis kedvencem, a Krisnászana belekerülhessen. Ez nincs benne a 3. sorozatban, csak ülő változata, a Virancsjászana A.

Ja, említettem volt, hogy ősztől elkezdjük a 3. sorozatot is gyűrni az órákon. Ugyanis egy vidéki ezoterikus jós ismerősöm megjövendölte, hogy 2012-ben meghalok (csak nem világvége lesz?), úgyhogy bele kell húznom a sorozatokba. Nóri külön kérte, hogy a 3.-ast is tanítsam meg neki. ami azért sem lesz könnyű, mert ősszel kimegy másfél évre Hágába. Sebaj, majd tanulmányi szünetekben!

Szóval három a magyar igazság, ez is megvolt. Nagyon szerettem volna, és sikerült. Persze még távol állok a teljes sorozattól, egyelőre majd' minden ászana után pihennem kell egy kicsit. Múlt héten intenzíven gyakoroltam, kezdő gyakorlatsor, majd a három tíz perces bemutató anyaga, majd a befejezők. Ez volt a napi menü. Miután hétvégén is dolgoztunk ugye, nem sokat tudtam pihenni. És utána jött ez a hét, péntekre kicsit beálltak a hátizmaim. Jövő hétre talán helyreáll a balansz, és ismét rendesen tudok koncentrálni a gyakorlásra.

Második sorozat bemutató

Szombaton 18 fokban készültünk a jógabemutatóra. Meg is lett az eredménye, a hídból nem tudtam felállni. Mondjuk ezt a videóból kivágtam (ne lássa ország-világ). Legyen elég az, hogy pénteken és vasárnap felálltam belőle. Lassan nyílik a csípőm, a bal lábammal már meg tudtam csinálni az ékapáda-sírsászanát úgy, hogy nem kellett ott tartanom a lábamat, hanem üdvözlőtartásban össze tudtam tenni a mellkasom előtt.

Egy barátom így kommentálta le ezt a fotót a Facebook-on: "Kedves Krisna, kérlek segíts, hogy ki tudjak jönni ebből a pózból anélkül, hogy tönkretenném magam!" Hát igen. És hozzá kell tenni, hogy a bal lábam még egyelőre nem is marad ott. Pedig már nagyon szeretném! Akkor el tudnám sajátítani azokat a pózokat a 2.-3. sorozatból, amikhez egyelőre még hozzá sem tudok szagolni. Sebaj, a kitartó gyakorlás meghozza az eredményét! Practice, practice, practice.

Érdekes módon ezt a szállóigét a héten egy amerikai ember szájából hallottam, akit Andy-nek hívnak, és most volt élete első Hot Ashtanga-óráján nálam. Kedden érkezett Évivel és Zsanettel (híresen hajlékony csajok, le is szerződtettem őket az Astanga-dvd felvételéhez). Nos, emberünk 40 és 50 közötti, kigyúrt easy rider, szép nagy tetkóval a hátán. Egy szál fürdőgatyában jött be az órára, gondoltam tud már valamit. Amíg vinyászázgattam, ő is melegített, lazítgatta a csípőjét. Már kezdtem azt hinni, hogy egy kipróbált astangás, utóbb kiderült, hogy csak Bikramra jár egy éve. Legalább a meleg nem volt neki szokatlan.

Szépen végignyomta, a napüdvözleteknél még néha belekavarodott, de igyekezett. A csavaró pózok nem annyira mentek neki, de igyekezett derekasan. Óra után elmesélte, hogy három éve költözött ide Amerikából. Ott 120 kilós, kecskeszakállú Harley-Davidsonos volt, és már kezdett elege lenni ebből az életstílusból. Úgyhogy eladta a motorját, levágta a szakállát, és Európába költözött, hogy életformát váltson. Először tornával és futással fogyasztotta magát, utólag rákapott a jógára.

Mindig szeretem, ha férfiak jönnek, legalább van becsülete a szakmának, meg az azt művelő hölgyeknek is! Mostanában szinte minden órán van egy-két fiú, főleg az Astangákon. Pár év alat idetalálnak, remélem. Szóval a kettes sorozat. A Karandavászana még gyakorlásra szorul, illetve a dvipada-sírsászana is. Ágival szerdán végignyomtuk gyakorlásképpen, jól kifáradtam, és kimasszíroztam az ebédet a gyomromból, a fejenállásoknál már igencsak a torkomban éreztem. Ősztől szeretnék haladó órákat is tartani, 2.-3. sorozat, vinyásza óra, miegymás. Ja, és lesznek tematikus workshopok is, majd figyeljétek a kiírást a blogban, illetve a honlapon!