Van miért élni

Erre a képre böngészés közben akadtam a neten. mindig szeretem elmenteni az egzotikus ászanákat, hogy később tudjak dolgozni velük. De ez aztán végképp komoly. Ékahaszta-pársvadandászana - ezt a nevet adtam neki, vagyis egykezes oldalsó botpóz. A póz kétkezes változata a 4. sorozatban szerepel.

Tehát: Ha a lábadat már be tudod tenni a tarkód mögé úgy, hogy ott is marad, akkor támaszkodj rá a két kezedre, és emeld ki a csípődet. A megmaradt lábadat (ami nincs a nyakad mögött) tedd keresztbe, és támaszd rá a karokra, mint a parivritta-koundinyászanánál (ha ez utóbbi mond neked valamit). Eddig jó. Ha megvagy, küldj egy fotót magadról. Ezután jön a csavar, az egyik kezedet fölemeled (amelyiknek nincs nekitámasztva a kinyújtott láb), és megfogod a levegőben meredező lábfejedet. Dristi: lábujjakra (a kép szerint legalábbis).

Ha még akarod tetézni az érzést, akkor megcsinálhatod úgy is, hogy a földön levő kezednek csak az ujjvégei vannak lent, és utána egyenként csökkentheted az ujjak számát, amíg nem emeled fel mindegyiket (lebegés, vagyis khecsarí-múdrá). A holnapi blogbejegyzésben elmondok erre egy másik módszert, nem biztos, hogy könnyebb. Öt légzés, majd vinyásza, és jöhet a másik oldal...

Nos, azért említsünk meg egy rávezető gyakorlatot is, hátha akkor hamarabb bele tudod képzelni magadat a helyzetbe. Pársva-jógadandászana a neve. Úgy kezdd, hogy guggolj le, és az egyik lábadat tedd keresztbe a másik combodon féllótusz-tartásba. A lábfejedet pipáltasd, és ha pl. a jobb lábadat tetted keresztbe a balon, akkor a jobb felkarodat támaszd neki a jobb talpadnak, és a jobb tenyeredet támaszd le a földre. Tedd mellé a balt kezedet is (vállszélességben), támaszkodj rá a tenyerekre, és amikor a levegőben vagy, akkor nyújtsd ki a bal lábadat. A mellékelt ábra mutatja. Majdnem ugyanaz, mint a fenti képen (hehehe), csak a talpam nem a fejem mögött van, hanem a karomnak támasztva. A többi már csak gyakorlás kérdése. Megint van miért élni!