Ékapáda-sírsászana B, C

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"5. fázis - előrehajlítás

Figyelmeztetés: Csak akkor lépjünk tovább az ötödik fázisra, ha viszonylag könnyen tudunk ülni az ékapáda-sírsászana egyenes változatában, imatartásban lévő kézzel öt légzésig. ha szükségünk van a tanár vagy a saját kezünk segítségére ahhoz, hogy a fejünk mögött maradjon a lábunk, az azt jelzi, hogy a gerincünk és hasunk tartóereje, illetve a hajlékonyságunk nem elegendő ahhoz, hogy továbbmenjünk. Ebben az esetben folytassuk a programot addig, amíg a tanárunk késznek nem tart arra, hogy a következő fázisba lépjünk.

Astau: Kilégzésre és a gerincet olyan egyenesen tartva, amennyire lehetséges, a lábunkat pedig a fejünk mögött tartva, hajoljunk előre és fogjuk meg a bal lábunkat mindkét kezünkkel, mint a dzsánusírsászanában az első sorozatból. Folytatva a kilégzést, helyezzük a homlokunkat, majd később az állunkat a bal lábszárunkra. Ezt anélkül tegyük, hogy előretolnánk az állunkat. ehelyett engedjük le az állunkat, és emeljük a tarkót el a talajtól, miközben a mellkast a bal térdünk felé húzzuk. Ez a mozdulat még jobban megnyitja a jobb csípőízületet. Ez annak a mozdulatnak a megfelelője, amikor felfelé nyújtózunk az ülő változatban.

Ha a hajlékonyságunk lehetővé teszi, csúsztassuk előre az állunkat a sípcsontunkon, a gerincet nyújtva. Húzzuk a lapockáinkat lefelé a hátunkon, a könyökeinket pedig oldalra. Földeljük le a jobb ülőcsontot, és nyújtsuk hátrafelé mindkettőt. Nyomjuk a bal ülőcsontunkat a padlóba, és nyújtózkodjunk a bal lábunk lábujjtöveivel. Nyújtsuk a fejtetőt és a mellkast a bal nagylábujj felé.

Nézzünk az orrunkra, és ha már eléggé előrehaladtunk, akkor a jobb lábunkra. Vegyünk öt légzést az ékapáda-sírsászana teljes verziójában.

Nava: Belégzésre engedjük el a bal lábunkat és üljünk fel, ismét andzsalí-múdrába (imatartásba) helyezve a kezeinket. Kilégzésre helyezzük a tenyereinket a földre a csípőnk mellett, felkészülve a kiemelésre.

Dasa: Belégzésre emeljük meg az ülőcsontokat a talajról, és a jobb lábunkat a fejünk mögött tartva, húzzuk az egyenes jobb lábunkat a törzsünk felé, amíg a sípcsontunk meg nem közelíti az állkapcsunkat. Spicceljünk a bal lábunkkal és nézzünk a lábujjainkra. Ne feledjük, hogy ez a tranzíciós testhelyzet hasonlít a második láb-a-nyak-mögötti beemegítő gyakorlathoz. Ott a hátunkon fekve végeztük, itt viszont egyensúlyozni kell a tenyerünkön és a gravitáció ellen kell dolgozni. Itt azonban ez a póz csak egy tranzíció, amit csak a belégzés idejéig tartunk ki. Mégis ez a legnehezebb része az ékapáda-sírsászanának, és tisztán tudni kell végrehajtani, mielőtt rátérnénk a következő gyakorlatra.

Az aktív elengedés technikája: jegyezzük meg, hogy ez a módszer csak azok számára ajánlott, akik már járatosak a láb-a-nyak-mögötti pózokban.

Forgassuk befelé a combunkat és próbáljuk kiegyenesíteni a lábunkat. Ellensúlyozzuk ezt a core-izmokkal, azáltal, hogy egyenesen ülünk, és hátrafelé húzzuk a fejünket, nyakunkat és a jobb vállunkat. Látszólag ezáltal kijövünk a pózból, de ha a támasztórendszerünk erős, akkor ez jobban nyitja a csípőízületünket és növeli a combunk kifelé fordulását.

Ékádasa: A kilégzés kezdetekor enyhén hajlítsuk be a nyakunkat és húzzuk le a jobb lábunkat a hátunkról. Ugyanakkor hajlítsuk a bal lábunkat, a térdet a mellkasunkhoz húzva, és ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába. Anélkül hajtsuk végre ezt a mozdulatot, hogy letennénk a lábunkat, mielőtt a földre rékezünk csaturanga-dandászanába.

Dvádasa: Belégzésre felfelé néző kutya.

Trajódasa: Kilégzésre lefelé néző kutya.

Csaturdasa-Vimsatihi: Ismételjük meg az ékapáda-sírsászanát a bal oldalra is.

Megjegyzés: általában az ékapáda-sírsászana A (függőleges gerinccel), B (előrehajolva) és C (kiemelt lábbal) gyakorlatokat egyaránt öt-öt légzésig szoktuk kitartani. Az előreugrásnál a jobb lábat igyekszünk a jobb karon kívüé előrevinni, és egy pillanatra rátámaszkodni a lábunkkal a karunkra, mintha tittibhászanát hajtanánk végre a jobb lábunkkal, miközben a talaj érintése nélkül előrehozzuk a bal lábunkat a kezeink között. A hátraugrásnál a bal láb és a medence eleve meg van emelve, a jobb lábunkat pedig lecsúsztatjuk tittibhászana-pozícióba, és itt tartjuk, amíg a bal lábunkat hátra nem vittük. A bal láb még mindig a levegőben van, amikor hozzázárjuk a jobb lábunkat is, mielőtt mindkettő földet érne a csaturanga-dandászanában. A bal láb esetében is ugyanígy végezzük az előre- és hátraugrást."

Ékapáda-sírsászana A

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"4. fázis: Az imatartás felvétele

Ahhoz, hogy a lábunk a nyakunk mögött maradjon, most hátra kell húzni a fejünket, aminek következtében a lábunk még lejjebb megy a hátunkon. Miközben a lábunk biztonsággal a vállunk és az alsó nyaki vagy ideális esetben a háti gerincszakasz mögött van, elengedhetjük a lábunkat, amit mostanáig a bal kezünkkel fogtunk. Mielőtt teljesen elengedjük, feszítsük meg a hasfalat. Ezzel nem csak mind a négy hasizmot, hanem a pszoászt, a quadratus lumborumot, és az erector spinae minden rétegét is aktiváljuk, mivel mindezek az izmok részt vesznek a derék megtartásában súly alatt. Helyezzük imatartásba a kezünket, és nézzünk az orrunkra.

Tartsuk a jobb lábunkat spiccelve és feszítsük meg a jobb lábunk hasmtringjeit, ami segít a láb nyak mögött tartásában, és csökkenti a nyakizmokra nehezedő nyomást. Ne próbáljuk kiegyenesíteni a hátunk mögött lévő lábunkat, mert ez növeli a terhelést a nyakon. (Ezt csak a haladó és nagyon hajlékony gyakorlók végezhetik az „aktív elengedés” technikájaként).

Emeljük a mellkast és húzzuk lefelé a lapockáinkat a hátunkon. Finoman húzzuk hátra az állunkat, ezzel is segítve a nyak munkáját. Húzzuk hátra a jobb vállunkat, nekinyomva a jobb térdünknek, ezzel is levéve a terhet a nyakunkról. Emeljük fel a tarkónkat a mennyezet felé, hogy minél nyújtottabb legyen a gerinc. Nyomjuk a földbe az ülőcsontjainkat, hogy nyújtózkodni tudjunk a pózban. Emlékezzünk, hogy mivel a jóga főleg a gerinc finom energiájával (a kundalinível) dolgozik, nem annyira fontos a végtagok megfelelő helyzete, mint a gerinc és a hozzá kapcsolódó nádík rendszerének integritása és helyes funkciója.

Tartsuk egyenesen a bal lábunkat azáltal, hogy felhúzzuk a térdkalácsot, de nem engedjük kifordulni a bal combot. Nyújtózkodjunk a sarkunkkal és a lábujjak tövével, és finoman nyomjuk bele a bal sarkunkat a földbe.

Ha szeretnénk még jobban megnyitni a csípőnket, akkor vegyünk itt öt levegőt, mielőtt rátérünk a következő fázisra. Ha jártasak vagyunk a láb-a-nyak-mögötti pózokban, akkor tekintsük ezt a fázist csupán tranzíciónak és lépjünk tovább az 5. fázisra. Ha úgy döntünk, hogy maradunk öt percig ebben a pozícióban, akkor kísérletezhetünk azzal, hogy a harmadik szemre nézünk az orrhegyünk helyett. Ezáltal hátrébb tudjuk vinni a fejünket, ami által a lábunk még lejjebb megy a hátunkon."

Csakrák és színek - Visuddhától a Szahaszráráig

További leírások a Satcsakra-nirúpanából:

Visuddhi csakra

"28-29. versek: A torokban található a Visuddha nevű lótusz, amely tiszta, és füstös bíbor színű. Mind a tizenhat ragyogó szótag a tizenhat szirmán karmazsinvörös, és tisztán látható azok számára, akiknek az elméje megvilágosodott. E lótusz közepében található az éter régiója, mely kör alakú, és fehér, mint a telihold. Egy hófehér elefánton ül az Ambara bídzsája (Ham), mely szintén fehér.

Négy karjából kettőben kötél és elefánthajtó bot van, a másik kettő pedig az áldásadó és félelem-eloszaltó múdrában van. Ezek növelik a szépségét. Az ölén örökké ott lakozik a hófehér Déva, aki háromszemű és ötarcú, tíz gyönyörű karja van, és tigrisbőrbe van öltözve. A teste egyesül Giridzsával (Saktival), és az alapján ismerik, amit a neve, Szadá-Siva jelent. (E csakra istensége Siva és Sakti kombinált formája). 

30. vers: A nektár óceánjánál is tisztább a Sákiní Sakti, mely ebben a lótuszban lakik. A ruhája sárga, négy lótusz-kezében pedig íjat, nyilat, kötelet és elefánthajtó botot tart. Az egész Hold, a rajta lévő foltok nélkül e lótusz közepén helyezkedik el. Ez a terület a nagy felszabadulás kapuja annak számára, aki a jóga vagyonára vágyik, és akinek az érzékei tiszták és kontrolláltak.

31. vers: Az aki teljes tudásra tett szert az átmanról (Brahmanról), az nagy szentté válik, ha az elméjét (csitta) folyamatosan erre a lótuszra koncentrálja, ékesszóló és bölcs lesz, és az elme megszakítatlan békéjét élvezi. Megismeri a múltat, jelent és jövőt, és mindenki jóakarójává válik, megszabadul a betegségektől és szenvedéstől, hosszú életű lesz, és, mint Hamsza, végtelen veszélyt képes megsemmisíteni. A jógi, akinek elméje folyamatosan erre a lótuszra rögzül, akinek a légzése kontrollált a Kumbhaka által, dühében képes akár a három világot is kimozdítani a helyéből. Sem Brahmá, sem Visnu, sem hari-Hara, vagy Szúrja vagy Ganapati nem képes ellenállni az erejének."

A Visuddhi-csakra színeiben a tantrikus leírások szerint tehát a bíbor, a vörös és a fehér dominál, szemben a New Age által a csakrához kapcsolt kék színnel. 

Ágjá csakra

32. vers: Az Ágjá nevű lótusz olyan, mint a Hold (gyönyörű fehér). Két szirmán a Ha és Ksa szótagok vannak, melyek szintén fehérek és növelik szépségét. A Dhjűána dicsőségétől ragyog. Benne található a Hákiní Sakti, melynek hat arca olyan, mint megannyi Hold. Hat karja van, egyikben egy könyvet tart, kettő másikat pedig félelem-eloszlató és áldásadó múdrában tart, a többiben pedig egy koponya van, egy kis dob és egy imafüzér. Az elméje tiszta.

33. vers: Ebben a lótuszban található az elme (Manasz). Ez jól ismert. A lótusz közepén elhelyezkedő Jóniban található Itara (Siva) lingam formájában. Itt úgy ragyog, mint a villámok sora. a Védák első bídzsája (az Óm), mely a legkiválóbb Sakti lakhelye, és mely a ragyogásával megvilágítja a Brahma-szútrát (a Csitriní nádít). A szádhakának szilárd elmével kell meditálnia ezeken az előírt sorrendben.

34. vers: A kiváló szádhakának, akinek elméjében semmi más nincs, csak a meditáció ezen a lótuszon, gyorsan sikerül akarata szerint belépnie valaki más testébe, és a legkiválóbb lesz a bölcsek között, mindentudó és mindent látó. Mindenki jóakarójává válik, és megismeri a sásztrákat. Megvalósítja egységét a Brahmannal kiváló és ismeretlen erőkre tesz szert. hírnévvel teli és hosszú életű lesz, és ő lesz a három világ teremtője, fenntartója és elpusztítója.

35. vers: E csakra háromszögében van örökké a pránava betűkombinációja (Óm szótag). Ez az Átmá tiszta értelemként (Buddhi) megnyilvánulva, és egy ragyogó lángra emlékeztet. Fölötte a félhold található, fölötte pedig a Ma-kára, mely a Bindu formájában ragyog. efölött van a Náda, melynek fensége egyenlő Balarámáéval, és a Hold sugarait szórja szét.

36. vers: Amikor a jógi bezárja a házat, mely támasz nélkül lóg, a tudás, amire a parama-guru szolgálata által szert tett, és amikor a Csitta 8tudat) ismételt gyakorlás által feloldódik ebben a helyben, ami a megszakítatlan gyönyör lakhelye, akkor a háromszög közepében és a felette lévő térben világosan kivehető tűzszikrákat fog látni.

37. vers: Akkor látja a fényt, ami egy fénylő lámpás formáját veszi fel. olyan ragyogó, mint a tiszta reggeli nap, és az Ég és a Föld között ragyog. Itt nyilvánul meg a Bhagaván ereje teljében. Nem ismer elmúlást, mindennek a tanúja, és úgy van jelen itt, mint ahogy a Tűz, Hold és Nap régiójában is.

38. vers: Ez Visnu összehasonlíthatatlan és örömteli lakhelye. A kiváló jógi a halála idején örömmel helyezi ide az életerejét, és halála után belép a Legfelsőbb, Örök, Megszületetlen, Elsődleges Dévába, a Purusába, aki már a három világ előtt is létezett, és akit a Védánta tanulmányozása fed fel."

Az Ágjá csakrához szokták kötni a lila vagy bíbor színt az ezoterikus hagyományokban, a fenti leírás szerint azonban itt legfeljebb a fehér és némi kék szín jelenik meg. 

Szahaszrára-csakra

"40. vers: Mindezek fölött, az üres térben, ahol a Sankhiní nádi található, és a Viszarga alatt van az ezerszirmú lótusz. Ez a lótusz ragyogó, és fehérebb, mint a telihold, a feje pedig lefelé fordul. Elbűvölő bibéi a fiatal nap színét viselik. A testén a betűk ragyognak, az A-val kezdődően, és ez az abszolút gyönyör. 

41. vers: A Szahaszrárán belül van a szeplőtlen telihold, mely a tiszta égen ragyog. Bőséggel szórja a sugarait, nedves és hűs, mint a nektár. A ragyogó csandra-mandalán belül villámként ragyog folyvást a Háromszög, azon belül pedig a Nagy Űr ragyog, melyet titokban szolgál minden jámbor lény.

42. vers: Jól elrejtve, és csak nagy erőfeszítés által érhető el a finom Bindu (a súnja) mely a felszabadulás fő gyökere, és amely megnyilvánítja a tiszta Nirvána Kalár és Amá Kalát. Itt van az a Déva, akit mindenki Parama Sivának ismer. Ő minden élőlény Brahmanja és Átmanja. benne egyesül a Rasza és a Virasza, és Ő a Nap, amely megsemmisíti a tudatlanság és illúzió sötétségét."

A fenti elírások szerint a Szahaszrára (koronacsakrában) is a fehér szín dominál, a közepében némi napsárgával. A New Age vagy a fehér színt, vagy a szivárvány összes színét szokta a koronacsakrához társítani.

   

Desikachar és B.N.S. Iyengar

Újabb részlet a szakdolgozatomból:

"Krishnamacharya következő fontos tanítványa T.K.V. Desikachar, Krishnamacharya vér szerinti fia. Saját elmondása szerint huszonkilenc évig tanult apjától, vagyis 1960 és 1989 között¹. Desikachar később, apja halála után megalapította a Krishnamacharya Yoga Mandiram intézetet², amely apja emlékét és tanításait hivatott őrizni. Az intézet Krishnamacharya műveinek fordításával és kiadásával, és Krishnamacharya tanításainak gyakorlati átadásával foglalkozik. Mivel Krishnamacharya járatos volt az ájurvédában, a jógát és az ájurvédikus ismereteket gyakran alkalmazta terápiás célokra, néha meglepően jó eredményekkel. Fia mindezt a tudást megfigyelte és magába szívta, és a saját oktatási rendszerét vinijógának nevezte el³, ami arra utal, hogy a jógát személyre szabottan, az egyén adottságainak, igényeinek, képességeinek és betegségeinek megfelelően oktatják. Desikachar nem annyira használ vinyászákat az ászana oktatásban, és inkább a könnyebb, terápiás hatású pózokra koncentrál. Az ászana mellett sokat foglalkozik a pránájámával, filozófiával, életmóddal, meditációval is.

Krishnamacharya következő fontos tanítvány B.N.S. Iyengar, akinek nem jelent meg angol nyelvű könyve, viszont a Mysore-ba látogató astánga-rajongók körében általában ismerős a neve, ami egyébként erősen összecseng a fentebb említett B.K.S. Iyengaréval. Az astánga-jóga ismerői azonban tudják, hogy két különböző személyről van szó. B.N.S. Iyengar 1927-ben született Karnataka állam egyik kis falujában, a Cauvery folyó partján. Már tizenéves korában találkozott egy jógamesterrel, akinek nevét az életrajza nem említi, de akitől sok mindent megtanult, így 1951-re a jóga mestere is lett, és egyetemi végzettséget is szerzett. Amikor Mysore-ba került, akkor Krishnamacharya és Pattabhi Jois irányítása alatt ismerkedett tovább a jóga gyakorlatával és elméletével, valamint a szanszkrit nyelv és az ind filozófiai iskolák rejtelmeivel. 1984-ben elindította saját jógasáláját a Parakala Mutt-ban, vagyis abban a kolostorban, amelynek vezetőjének annak idején Krishnamacharyát is ki akarták nevezni. A mai napig napi szinten oktatja az ászanát, pránájámát, múdrákat és a jóga filozófiáját Mysore-ban⁴. A szemtanúk szerint B.N.S. Iyengar ászana-gyakorlatában meglehetősen pontosan követi Pattabhi Jois korai rendszerét, vagyis három astánga-sorozatot tanít, a különbség inkább a jóga többi ágának hangsúlyozásában rejlik, ami Pattabhi iskolájában elsikkadt. Rendszerét vinyásza astánga jógának nevezi, hogy némiképpen azért megkülönböztesse Pattabhi Jois iskolájától. Követőinek száma természetesen nagyságrendekkel elmarad Pattabhi Joisé mögött.

1 Medin 2004: 4. old.

2 http://www.kym.org/

3 Desikachar 2008: 11. old.

4 http://bnsiyengar.org/BNSIyengar-biography.html

Csakrák és színek - Szvádhisthánától az Anáhatáig

Folytatjuk a csakrák leírását a Satcsakra-nirúpanából:

Szvádhisthána-csakra

"14. vers: Van egy másik lótusz a szusumnán belül, mely a nemi szervek tövénél helyezkedik el, és gyönyörű cinóbervörös színű. Hat szirmán a Ba-tól a Purandaráig tartó betűk vannak rajta, fölöttük pedig a Bindu, a villám ragyogó fényével.

15. vers: A csakrán belül van Varuna fehér, csillogó, vizes tere, mely félhold alakú, és ott, egy krokodilon ül a Vam szótag, mely szeplőtlen és fehér, mint az őszi hold.

16. vers: Bárcsak Hari, aki benne van, aki korai fiatalságára büszke, akinek a teste ragyogó kék, és gyönyörű a látványa, aki sárga ruhát visel, négykarú, és a Srívatszát (fehér csík a mellkasán), valamint a Kaustubha ékszert viseli, megvédene minket!

17. Itt lakik mindig Rákiní, akinek színe a kék lótuszé. A testének szépségét felemelt karjai növelik, melyekben különböző fegyverek vannak. Mennyei ruhát és ékszereket visel, az elméje pedig mámoros az ambrózia ivásától.

18. vers: Az, aki ezen a szeplőtlen lótuszon meditál, melynek a neve Szvádhisthána, azonnal megszabadul az összes ellenségétől, mint például az ahankára (egó) hibájától, stb. A jógik urává válik, és úgy fogja beragyogni a tudatlanság sűrű sötétségét, mint a Nap. Nektárszerű szavainak kincse versben és prózában is bölcs érveléssel lesz gazdag.

A fenti leírások alapján a szvádhisthána csakra tradicionális szimbolikájában a cinóbervörös (élénkvörös) szín dominál, némi fehérrel és kékkel. A New Age iskolákban a narancssárga színt szokták hozzákapcsolni, mely átmenetet képez a múládhára vörös és a manipúra sárga színei között. 

Manipúra-csakra

19. vers: Fölötte, a köldök tövénél helyezkedik el a tíz szirmú ragyogó lótusz, mely az esővel terhes felhők színét viseli. Ezeken találhatók a Da-tól a Pha-ig tartó betűk, melyek a kék lótusz színéhez hasonlóak, fölöttük pedig a Náda és a Bindu van. Meditáljunk ott a Tűz régióján, mely háromszög alakú, és úgy ragyog, mint a felkelő nap. Körülötte három szvasztika jel van, benne pedig a Vahni (tűz) bídzsa-mantrája maga.

20. vers: Meditáljunk rajta (a Tűzön), aki egy koson ül, négykarú, és ragyogó, mint a felkelő Nap. Az ölében örökké ott van Rudra, aki a tiszta cinóber színével rendelkezik. Ő (Rudra) fehér a hamutól, mellyel be van kenve; ősi megjelenésű és három szeme van, a kezei pedig áldásadó és félelem-eloszlató múdrában vannak. Ő a teremtés pusztítója.

21. vers: Itt lakik Lákiní, mindenki jótevője. Négykarú, ragyogó testű, fekete színű, sárga a ruhája, és különböző díszeket visel, és az ambrózia ivásától mámoros. Így meditálva a köldök-lótuszon, szert teszünk a világ megteremtésének és elpusztításának hatalmára. Vání (Szaraszvatí, a beszéd istennője) a tudás minden kincsével együtt örökké az arcának lótuszában lakik.

A manipúra csakrához az ezoterikában a sárga színt kapcsolják, ami valóban igaz a csakra belső háromszögére, mely a tűz elemet képviseli. A szirmai azonban inkább kékesszürkék.

Anáhata-csakra

22. vers: Fölötte, a szívben van a Bandhúka virág (Pentaphoetes phoenicea) ragyogó színével rendelkező, vonzó lótusz, és tizenkét betű helyezkedik el a szirmain a Ka-tól kezdve, cinóber színben. Anáhata néven ismerik, és olyan, mint a mennyei kívánságteljesítő fa, mely még többet ad, mint a meditáló vágyai. A Váju (szél) régiója gyönyörű, és hat sarokkal rendelkezik, a színe pedig a füstre emlékeztet.

23. vers: Rajta belül meditáljunk az édes és kiváló Pavana bídzsán (Jam, a szél bídzsája), mely szürke, mint a sűrű füst, négy karja van, és egy antilopon ül. Rajta belül pedig meditáljunk a Kegy hajlékán, a Szeplőtlen Úron, aki ragyog, mint a Nap, és akinek két keze áldást ad és eloszlatja a három világ félelmeit.

24. vers: Itt lakik Kákiní, akinek a színe sárga, mint az új villámé, aki eksztázisban van és kedvező; három szeme van és mindenki jótevője. Mindenféle díszeket visel, négy kezében pedig kötelet és koponyát tart, valamint áldást ad és eloszlatja a félelmet. A szívét meglágyítja a nektár ivása.

25. vers: A Sakti, akinek lágy teste olyan, mint a tízmillió villám fénye, a lótusz közepén helyezkedik el egy háromszög formájában. A háromszög belsejében a Vána nevű Síva-linga található. Ez a Linga olyan, mint a ragyogó arany, a fején pedig egy kis nyílás van, mind egy ékszerben. Ő Laksmí ragyogó lakhelye.

26. vers: Az, aki ezen a Szív Lótuszán meditál, olyanná válik, mint a Beszéd Ura, és mint az Ísvara, képes lesz megvédeni és elpusztítani a világokat. Ez a lótusz olyan, mint a mennyei kívánságteljesítő fa, Sharva (Síva) lakhelye és ülőhelye. A Hamsa (vagyis a dzsívátmá, a lélek) díszíti, mely olyan, mint a mécses mozdulatlan lángja egy szélmentes helyen. A szirmok, melyek körülveszik és díszítik a nap régiója által megvilágított tövét, elbűvölnek.

27. vers: Ő a lagkiválóbb a jógik között, a nők számára kedvesebb a legkedvesebbnél, a legbölcsebb, megfontolt, és nemes tettekkel teli. Tökéletesen ura az érzékeinek. Az elméje intenzív koncentrációban van és a Brahmannal kapcsolatos gondolatokban van elmerülve. lelkes beszéde úgy folyik, mint a tiszta víz forrása. Olyan, mint a Dévatá, Laksmí szerelme, és saját akaratánál fogva képes mások testébe hatolni."

Ez utóbbi vers azt a jógit írja le, aki sikerre vitte a szívcsakrára irányuló meditációt, mely a mások testébe való belépés képességével ajándékozza meg. Azonban ennél a csakránál tapasztalhatjuk a legnagyobb eltérést a tradicionális és a New Age színvilág között. Az ezoterikus körökben általában a zöld színt és energiát szokták a szívcsakrához kapcsolni, esetenként még a rózsaszínt. Itt azonban a Bandhúka virág világosabb vöröses, enyhén narancssárga színével találkozunk, valamint a füst színével, illetve az istenségek Nap-színben ragyognak. Zöldnek nyoma sincs. A következő részben a fennmaradó három csakra tradicionális és modern szín-analógiáit vesszük szemügyre.

B.K.S. Iyengar

Újabb részlet a szakdolgozatomból:

"A következő figyelemre méltó személyiség B.K.S. Iyengar. Ő a saját elmondása szerint 14-15 éves korában két évet töltött Mysore-ban, és úgy ismerte meg Krishnamacharyát, hogy az feleségül vette a nővérét, Namagirit. Iyengar azt nyilatkozta, hogy a fent említett két év alatt (1934-36) Krishnamacharya körülbelül tíz-tizenöt napot foglalkozott közvetlenül vele, de ezek meghatározóak voltak a további élete szempontjából¹. 

Iyengar azt is említette, hogy csak néhány ászanát tanult közvetlenül gurujától, a többit a saját gyakorlása során fejlesztette ki. Ugyanakkor azt is említette, hogy Krishnamacharya Mysore-ban és Punéban is számos alkalommal hívta Iyengart bemutatót tartani, és egyes haladó pózokat előzetes gyakorlás nélkül, közvetlenül csak a bemutatón csináltatott a sógorával². A következő szavakkal jellemezte mesterét:

„Én éltem együtt Gurujivel. Láttam, hogy nem volt ugyanolyan Madrasban, mint Mysore-ban. Mysore-ban forró volt, mint a tűz, Madrasban pedig hűs, mint a víz, egy teljesen ellágyult személy. Mégis, osztályon felüli tanár volt.”

Talán ez magyarázatot ad arra is, hogy azok a tanítványok, akik később is Krishnamacharyával maradtak, egy teljesebb, személyre szabottabb rendszert sajátítottak el tőle, mint a mysore-i tanítványok. Iyengar, bár az 1937-ből származó filmfelvételek tanulsága szerint maga is könnyedén végre tudta hajtani a vinyászákat, amikor ugyanabban az évben Punéban kezdett oktatni, és főleg, amikor 1952-ben Yehudi Menuhin jóvoltából nyugatra is eljutott, kihagyta rendszeréből a vinyászákat, és az ászanák anatómiai részletekbe menő oktatását helyezte előtérbe³.

1966-ban publikált, „Light on Yoga” című könyvében mintegy 200 ászana végrehajtását ismerteti, különböző pránájáma-gyakorlatok mellett⁴. Gyakorlási rendszerében mindezek a pózok szerepelnek, bár a haladóbb pózokat viszonylag kevés tanítvány sajátítja el, és a hosszú kitartások mellett az anatómiai részletekre és a belső testérzetekre koncentrálnak a gyakorlás során. Ez talán Iyengar alaposságával magyarázható, valamint azzal a ténnyel, hogy a nyugati tanítványok teste nem volt olyan mértékben felkészülve a haladó ászanák befogadására, mint az indiai fiúké. Iyengar könyveiben sokat beszél a pránájámáról és a nyolcfokú jóga magasabb gyakorlatairól is.

1Medin 2004: 4. old.

2Desikachar 2005: 189. old.

3 http://en.wikipedia.org/wiki/BKS_Iyengar

4 Lásd Iyengar 2003.

Lassú halál

A modern, "civilizált" ember élettartama megnőtt. Már nem kell félnie attól, hogy fiatal korában elviszi az éhezés, a fertőző betegségek, valamilyen baleset vagy erőszakos halál. Az ipar, és főleg az élelmiszeripar kialakulása előtt még ezek voltak a vezető halálokok. Manapság viszont az elhízás, a rák, a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség és annak szövődményei, az autoimmun betegségek és az öregkori leépülés különböző formái viszik el a pálmát a nyugati, és a "nyugatiasodott" országokban, például Indiában, és lassan egyre több távol-keleti vagy afrikai ország nagyvárosaiban is. 

Természetesen mindannyian meg fogunk halni valamikor valamiben, és ezt a tényt az orvostudomány sohasem lesz képes megváltoztatni. Valójában nem is akarja, mert nem ebben van a biznisz. A biznisz az olyan betegségekben van, melyek kezelése iszonyú költséges, és minél lassabban pusztítják el a hordozójukat. Éppen ezért kialakult az élelmiszeripar, amely finomított élelmiszerek és kemikáliák tömkelegével bombázza a szervezetünket. Ennek következtében lassan, alattomosan, de biztosan különböző krónikus betegségeket fejlesztünk ki, melyeket kezelni kell. Erre pedig újabb pénzeket fizetünk ki, gyógyszereket szedünk, kezelésekre járunk, és reménykedünk, hogy hátha elmúlik.

Mindezenközben azt felejtjük el, hogy az egészségünk, illetve betegségünk kulcsa saját táplálkozási szokásainkban és életmódunkban rejlik. Magyarra lefordítva: a finomított élelmiszerek mértéktelen fogyasztása és a mozgáshiány a két vezető halálok. A mozgásról mér nagyon sokat írtam, főleg a jógáról. De azt még talán ki lehet mondani, hogy a nagyvárosi embernek is van igénye a mozgásra, és ezt fedezi is. Viszont amikor emellett azt gondolja, hogy az egészsége független a táplálkozási szokásaitól, akkor bizony ezzel csak az érem egyik oldalát veszi figyelembe. Ha a sport mellett valóban visszatérnénk a naturális, teljes tápértékű, élő, feldolgozatlan növényi ételek fogyasztásához, akkor szerintem valóban nagy lépést tudnánk tenni az életminőségünk javítása érdekében, és boldogan élnénk, amíg meg nem halunk.

"A 21. században az agysejtjeink, biokémiánk, hormonjaink és a konyháink felett átvette az irányítást az élelmiszeripar" - mondja Mark Hyman. Egyszóval minden gyanús, ami be van csomagolva. Persze a piacon vett friss zöldségből is gyanús, hogy miben mennyi a vegyszer, például ami sokáig nem romlik meg a hűtőben, az valószínűleg több kemikáliát tartalmaz. De térjünk vissza most az élelmiszeripar csodatermékeihez. Erin Schumacher "10 Foods You Should Never Eat" című cikke alapján vizsgálódunk egy kicsit.

1. Konzervek. És valójában ehhez hozzácsaphatnánk minden, műanyagba vagy fémbe csomagolt élelmiszert, melyek átveszip a BPA-t és egyéb, hormonszerűen viselkedő anyagokat a csomagolásuktól. Jobb választás a friss élelmiszer vagy a fagyasztott, üvegben tárolt ételek.

2. Feldolgozott húsok. Én valójában minden húsról azt tartom, hogy egészségtelen, még a biofűvel etetett állatok vagy biotóban nevelt halak húsáról is. Az állati fehérje ugyanis önmagában emészthetetlen, és számos krónikus betegséget okoz. A feldolgozott húsoknál ez természetesen hatványozottan igaz. Jógiként amúgy is kerülöm az erőszakot másokkal és önmagammal szemben, így a hús mellett a tejterméket is kerülöm, mert az is nehezen emészthető állati fehérjéket tartalmaz.

3. Margarin és finomított növényi olajok. A legtöbb növényi olaj ipari minőségű alapanyagokból készül: repce, szója, kukorica, napraforgó. A hidrogenizált növényi zsírokról és transz-zsírokról nem is beszélve, amik a legtöbb kekszben és édességben megtalálhatók. Helyettük a hidegen préselt természetes magolajokat (lenmag, kendermag, tökmag, stb.) érdemes használni, illetve sütéshez, főzéshez a kókuszolaj a legbiztonságosabb.

4. Mikrózott popcorn. A kukorica amúgy is feketelistás nálam, mert dominánsan génmanipulált, ugyanúgy, mint a szója, a feldolgozott kukorica-termékekbe meg még vegyszer is kerül. Számos élelmiszer tartalmaz módosított kukoricakeményítőt, ami az egyik legsilányabb szénhidrát-fajta, talán még a finomított cukornál is gázabb. A mikrózásra meg talán nem is érdemes az időt vesztegetni, mindenki tudja, hogy mennynire káros. Nálunk rég nincs itthon. Ha valaki popcorn-függő, akkor már pattogtasson biokukoricát fazékban kókuszolajon himalája sóval, jobban jár vele. Mellesleg a kukorica is valóban függőséget okoz, csakúgy, mint a búza, a szója és a finomított cukor.

5. Nem-bio termékek. Nem vagyok egy nagy bio-őrült, egyrészt azért, mert iszonyú drágák Magyarországon a friss bioélelmiszerek, másrészt azért, mert nehezen hozzáférhetőek. Ha például a Fővám téri piacon lenne legalább egy biozöldséges, és nem ötszörös áron adná az amúgy sem olcsó zöldséget meg gyümölcsöt, akkor biztosan gyakran megfordulnék nála. Azonban a tartós élelmiszerekben, magokban, hüvelyesekben, fűszerekben ha tehetem, biominősítésűt választok. 

6. Konyhasó. Ami fehér, az halálos, ezt jegyezzük meg. Ez igaz a finomított cukorra, lisztre és konyhasóra is, mely 10-16%-ban tartalmaz veszélyes vegyszereket, csak nem írják rá. A természetes tengeri só vagy himalája só sokkal jobb választás.

7. Szójatermékek. A szója takarmánynövény, és még ha nem is génmanipulált (ami igen ritka), nagyon nehezen emészthető, puffasztó hatású fehérjekomplexeket tartalmaz. Emellett szinte minden feldolgozott élelmiszerbe beleteszik. Egy ideig kísérleteztem a tofuval, miután elhagytam a tejterméket az étkezésemből, de most remekül megvagyok nélküle!

8. Mesterséges édesítőszerek. Ezek az élelmiszeripar "csúcstermékei", hiszen csakis vegyszerekből, méghozzá mérgező hatású vegyszerekből állnak. Ezért én inkább csúcsragadozónak nevezném őket. Helyettük válasszunk természetes édesítőszereket, pl. nyersméz, stevia, nyírfacukor, kókuszvirágcukor.

9. Finomított cukor. A cukorfüggőség az egyik legelterjedtebb népbetegség. Emlékszem, hogy gyerekkoromban az unokatesóimmal mennyi baracklekvárt, különböző cukorkát, csokit és porcukros süteményt toltunk magunkba, és már akkor kezdtünk pocakosodni tőle. Mellesleg nem csak a cukor, hanem a gluténtartalmú szénhidrátok (pl. búza, árpa, rozsliszt és belőlük készült termékek) is függőséget okoznak. A gluténfogyasztás és az Alzheimer-kór vagy öregkori elhülyülés között is erőteljes összefüggést mutattak ki a kutatók. Még egy pár adalék a cukorról:

A cukor, már kis mennyiségekben is, káros az egészségünkre. Órákra elnyomja az immunreakciót, és erőteljes hatással van a hormonjainkra (ezért is okoz függőséget, mivel  aktiválja az agyunk jutalmazó receptorait), és így a testünk egyensúlya felborul, és a biokémiai káosz állapotába kerül. ha reggel, délben és estei is cukortartalmú ételeket eszünk (ami kb minden, feldolgozott élelmiszerre és italra igaz), akkor a testünkbe állandósul a káosz, ami betegségekhez vezet (a listát lásd a bejegyzés elején). Ezen kívül a cukor igazából antitápanyag, mert kivonja a tápanyagokat a testünkből. Mivel a finomítás során minden tápanyagot kivonnak a cukorból, a testünk képtelen feldolgozni azt. Így a testünkbe kerülve hozzákacsolódnak a különböző tápanyagok, hogy a cukor továbbítódni tudjon a testünkben. Így a cukor például elősegíti a kalcium kiürülését a vizelettel, ami a csontokból kivont kalciummal pótlódik, így a csontjaink is ritkulnak tőle. De ha valakit érdekel, hogy mi mindent tudhat még a cukor, az guglizzon rá, sok érdekességet fog találni!

Félreértés ne essék, nem vagyok szénhidrátellenes, mint a paleo-hívők sokasága. Én azt gondolom, hogy a gyümölcsökben, zöldségekben és magvakban található egyszerű és komplex szénhidrátok, rostok igenis egészségesek és fogyasztásuk nagyon fontos. A glutént és a finomított szénhidrátokat viszont kerülöm.

Láb a nyak mögött

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"3. Hacsak nem nagyon hajlékonyak a csípőízületeink, minden láb-a-nyak-mögötti póz erőteljes törzsegyenesítést is von maga után. Mint ahogy a marícsjászanák legtöbbjében, előrehajlítjuk a törzsünket, hogy kulcsoljuk a kart a térdünk körül, majd kiegyenesítjük a gerincünket, a póz ellenállásával szemben dolgozva.

Minél inkább képesek vagyunk kiegyenesíteni a gerincünket, annál lejjebb tudjuk húzni a lábunkat a hátunkon. Ezt az akciót csak erős törzsegyenesítő izmokkal tudjuk végrehajtani, vagyis a hasizmainkkal. A hasizmok megerősítéséhez mindig arra ekll törekedni, hogy az összes vinyászát a lábak leérintése nélkül hajtsuk végre. Ne lepődjünk meg, ha ez nem történik meg a gyakorlás első évében. A legtöbb gyakorlónak körülbelül ötvenezerszer kell előre- és hátraugrania, hogy rendesen megtanulja.

A törzsfeszítő izmokat hasonlóan erős törzshajlító izmoknak is kell kísérnie. A láb-a-nyak-mögötti pózoktól eltekintve, a salabhászana és a majúrászana a törzsfeszítő izmok fő erősítő pózai a második sorozatban. Megoldás: helyezzünk több hangsúlyt a návászanára és a lábleérintés nélküli előre- és hátraugrásra.

4. A legfontosabb tényező a láb-a-nyak-mögötti pózok végrehajtásában a csípőízület hajlékonysága. Vegyük figyelembe, hogy ez eltér attól a csípő-hajlékonyságtól, amit a lótuszpózok és a mély csípőnyitások, pl. a múlabandhászana, kandászana, ékapáda jógadandászana stb. megkívánnak. Vannak olyan gyakorlók, akiknek könnyedén megy a lótuszpóz, de nehezen a láb-a-nyak-mögötti pózok, és fordítva. ha úgy találjuk, hogy a csípőízületeink merevek, akkor érdemes több időt tölteni a bemelegítésükkel, lehetőleg a vinyásza-gyakorláson kívül. Ezek a bemelegítő gyakorlatok általában időt vesznek igénybe, és bezavarnának a vinyásza-gyakorlás sorrendjébe és ritmusába. Megoldás: Gyakoroljuk a láb-a-nyak-mögötti pózok bemelegítő gyakorlatait a vinyásza-gyakorláson kívül.

Sok esetben a fenti négy megoldásból többet vagy mindet alkalmazni kell. Legyünk kitartóak. Az eredmény megéri a fáradságot. Miután kielégítő mértékben gyakoroltuk a bemelegítő pózokat, megszabadultunk a fölös zsírszövettől, és fejlesztettük a hajlékonyságunkat az előrehajlításban, valamint a hasizmunk erejét, valószínűleg képesek leszünk egyenes háttal a nyakunk mögött tartani a lábunkat.

2. fázis – a láb fej mögé helyezése

Ahhoz hogy a lábunkat a fejünk mögé helyezzük, ugyanazokat a lépéseket és légzőtechnikát használjuk, amit a térd váll mögé helyezése során használtunk.Mág mindig tartsuk a kezünkkel a lábunkat, és érezzük a lábunk súlyát a tarkónkon. A következő kilégzéssel ismét hajolunk előre, és a kezünkkel húzzuk a lábunkat a nyakunk mögé. Belégzésre egyenesítsük ki a nyakunkat és a hátunkat, vigyük hátrébb a fejünket. Ez még jobban megnyitja a csípőízületünket, és még több helyet fog biztosítani a következő kilégzéshez. Kilégzésre húzzuk a lábunkat pár centivel lejjebb a hátunkon, és belégzésre ismét húzzuk hátra a fejünket és a mellkasunkat. Addig ismételjük ezeket a lépéseket, amíg el nem érjük aznapi határunkat. Mindig dolgozzunk türelemmel és agresszió nélkül.

3. fázis – a lábszár lehúzása a C7 alá

Ha készen állunk tovább menni, akkor most a lábszárunkat a C7 csigolya alá fogjuk vinni (ennek a nyúlvány emelkedik ki a legjobban a nyakunk tövében). Passzívan, vagyis a bal kezünk segítségével forgassuk tovább kifelé a jobb combunkat, és hajlítsuk be a térdízületet. Utána vigyük a lábunkat a fejünk mögé, és lefelé a nyakunk mentén. ideális esetben a C7 csigolya alá tudjuk húzni a lábszárunkat. ha sikerül ennyire elhúzni a lábunkat, akkor valószínűleg olyan kényelmes lesz a pozíció, mintha egy nagy hátizsák volna rajtunk. A lábunk súlyát a vállunk és a bordakosárt fogja tartani, melyek jelentős súlyok cipelésére vannak tervezve.

Ha nem tudjuk ennyire levinni a lábunkat, akkor olyan érzésünk lesz a pózban, mintha valaki hátulról lenyomta volna a fejünket a víz alá. Valóban úgy fogjuk érezni, mintha fuldokolnánk a láb-a-nyak-mögötti pózban. Ez annak köszönhető, hogy ilyenkor a lábunk súlyát csak a nyakunkkal tartjuk, ami nem arra van tervezve, hogy ekkora súlyt tartson.Ha a C7 csigolyát a forgatókar tengelyének képzeljük, akkor érthetővé válik, mekkora különbség van aközött, ha a C7 csigolya közelében van a láb, vagy ha jóval magasabban. Ha például a lábunk a tarkónkat nyomja, akkor annak a súlynak a többszörösét kell tartanunk, mintha a lábunk a C7 alatt lenne. Lehetséges az is, hogy a tarkónkkal tartjuk a lábunkat, de meglehetősen erősnek kell lenni ahhoz, hogy ennek ne legyen káros következménye. Sok gyakorlónál ez idővel a nyaki gerincszakasz diszfunkciójához vezet, valamint a csuklyásizom és a lapockaemelő izom feszültségéhez." 

Térd a váll mögött

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"1. fázis – a térd váll mögé helyezése

Hajlítsuk be a jobb térdünket körülbelül 90 fokban (a pontos szög a láb és a gerinc hosszának arányától függ. Ha rövidek a lábaink, akkor hajlékonyabbá kell tennünk a csípőízületeinket. Másrészről, ha a lábaink hosszúak, akkor nehezebb lesz a C7-es csigolya alá letolni a lábszárunkat. A láb-a-nyak-mögötti pózokhoz az átlagos lábhossz a legideálisabb.), és fogjuk meg a jobb lábunkat a bal kezünkkel, majd húzzuk át a jobb térdünket a jobb vállunk fölött, miközben kifelé forgatjuk a combcsontot.

Enyhén hajlítsuk előre a gerincünket és egyidejűleg hozzuk a jobb térdünket a jobb vállunk mögé a bal kezünk segítségével. Előrehozhatjuk a jobb vállunkat, ha ez könnyebbé teszi a dolgot (de vissza kell húzni, amint a lábunk a megfelelő helyzetbe került). Használjuk ki a légzést, hajoljunk előre a kilégzéssel, a térdünket a kilégzés végén helyezzük a vállunk mögé, belégzés közben pedig nyújtózkodjunk és egyenesedjünk fel. Ha nehéznek találjuk a térd váll mögé juttatását, akkor ismételjük meg a mozdulatot többször, minden egyes alkalommal egy kicsit magasabbra emelve a térdünket a vállunkra.

Az 1. fázis végén a jobb térdünknek szilárdan a vállunk mögött kell lennie. A vállunk fogja hordozni a lábunk súlyának jelentős részét, és így leveszi a nyomást a nyakunkról. Meg kell értenünk, hogy a láb-a-nyak-mögötti pózok részint erő-pózok is, mert megerősítik a gerincünket. Ha csak hajlékonyságból végezzük őket, az nem vezet sehová.

Ha nem vagyunk képesek a térdünket a vállunk mögé vinni, a következő okok egyikére gondolhatunk:

1. Minden láb-a-nyak-mögötti pózban a combcsontot először egyenesítjük, majd távolítjuk, kifelé forgatjuk és utána közelítjük, hogy a fejünk mögé tudjuk helyezni a lábunkat.Ebben a végső mozdulatban a combcsontot a csípőcsont felé visszük, ami a medence része. Minél közelebb van a combcsont a csípőhöz, annál hátrébb tudjuk vinni a lábunkat a fejünk mögött. Bármi, ami a comb és a csípő közé kerül, akadályozni fogja a haladásunkat. Ez a „bármi” a legtöbbször zsírszövet. A fölös szírszövet eltávolítása jelentős különbséget eredményezhet aközött, hogy elkeseredettséget érzünk-e ebben a fenséges pózban, vagy pedig könnyedséget. Megoldás: együnk kevesebbet és eddzünk többet.
2. A láb-a-nyak-mögötti pózok a hamstring-nyújtás és csípőnyitás különös elegyét alkotják. Megfelelő mennyiségű hamstring-nyújtást kell elvégezni az első sorozat gyakorlása által, mielőtt nekikezdünk a második sorozatnak.

Minél hosszabbak a lábaink, annál kevésbé lesz szükségünk a hamstring nyújtására, mivel ebben az esetben jobban behajlítjuk a lábunkat a pózhoz. Ahogy az előrehajlításból is tudjuk, a lábak térdben történő hajlítása csökkenti a hamstring nyújtását. A comb kifelé forgatása miatt csak a legkülső hamstring, a biceps femoris fog erőteljesebben nyúlni ebben a pózban. A biceps femoris ina néha beakadhat az ülőcsontoknál. Ha megrázzuk a lábunkat, vagy finoman rúgunk egyet a levegőbe, azáltal ezt elkerülhetjük.

Vegyük figyelembe, hogy a biceps femoris a legtöbb ember esetében az a hamstring, ami a legkevésbé akadályozza az előrehajlítást. Mivel a másik két hamstring-izom (semimembranosus és semitendinosus) antagonistája, a kifelé forgatást végzi. A kezdő tanulóknak nehezükre eshet a pascsimóttánászanában egymás mellett tartani a nagylábujjakat, és nyújtózkodni a lábak belső oldalával, valamint egyidejűleg megakadályozni a combok kifelé fordulását. Megoldás: Fejlesszük az előrehajlításunkat az első sorozat hangsúlyozásával."

Csakrák és színek - Múládhára

Az alábbiakban a Satcsakra-nirúpanából fogok idézni, amit Swami Purnananda írt a 15 században, és a hat csakra leírását tartalmazza. Ezt, a tantra-jógából ismert szimbolikát vetjük össze a modern szerzők által a csakrákhoz rendelt színekkel, melyek általában a szivárvány színeit követik.

"4. vers: Most következik az Ádhára lótusz. A szusumná szájához kapcsolódik, a nemi szervek alatt és a végbél fölött helyezkedik el. Négy, karmazsinvörös szirma van. A feje lefelé lóg. A szirmain négy betű van a Va-tól a Sa-ig, ragyogó arany színben. 

5. vers: Ebben a lótuszban található a Prithiví (föld) négyzete, melyet nyolc csillogó lándzsa vesz körbe. Ragyogó sárga a színe, és szép. mint a villám. A Dhará bídzsa (mag-mantra) található benne.

6. vers: Négy karral díszítve és az elefántok királyán ülve a gyermek teremtőt (Brahmát) hordozza az ölében, aki ragyogó, mint a fiatal nap, négy ragyogó karja van, és négy lótuszarca. (A múládhára csakra istenség Indra, és a négyfejű gyermek Brahmát tartja az ölében).

7. vers: Itt lakik a Dákiní nevű Déví (istennő), négy karja ragyog a szépségtől, a szemei pedig ragyogó vörösek. Annyira fénylik, mint számos, egyszerre felkelő nap. A mindig tiszta intelligencia megnyilvánulásának hordozója.

8. vers: A Vadzsrá nevű nádí torkában és az Ádhára lótusz magházában örökké fénylik a gyönyörűen ragyogó és lágy, villámszerű háromszög, a Kámarúpa, melyet Traipuraként ismernek. Mindig és minden hol ott van a Kandarpa nevű váju, mely mélyebb vörös, mint a Bhandudzsíva virág, és az Élőlények Ura, mely tízmillió napként ragyog.

9. vers: A háromszögön belül ott van Szvajambhú Linga-formájában, gyönyörű, mint az olvadt arany, fejjel lefelé. A tudás és a meditáció által nyilvánul meg, és egy friss levélhez hasonlít a formája és a színe. Ahogy a villám és a telihold hűvös sugarai elbűvölnek, úgy bűvöl el az Ő szépsége is. A Déva, aki örömmel lakik itt, ugyanúgy, mint Kásíban, az örvény formáját veszi fel.

10-11. vers: Fölötte ragyog az alvó Kundaliní, mely olyan finom, mint szálak a lótusz szárában. Ő a világ elbűvölője, finoman eltakarva a Brahma-dvára száját. Mint a kaglóhéj spirálja, ragyogó kígyó-szerű formája három és félszer tekeredik körbe Siva körül, és olyan a színe, mint a fiatal, erős villám erőteljes villanása. édes duruzsolása olyan, mint a szerelemtől megrészegült méhek zajának zümmögése. Dallamos verseket és képverseket alkot, és minden más prózai és verses művet sorrendben vagy másként szanszkrit, prákrita és más nyelveken. Ő az, aki a világ összes lényét fenntartja a belégzés és kilégzés által, és úgy ragyog a Múla (gyökér) lótusz közepén, mint a csillogó fények lánca.

12. vers: Azon belül uralkodik Pará, a Srí Paramésvarí, az örök tudás felébresztője. Ő a mindenható Kalá, aki csodálatosan ügyesen tud teremteni, és finomabb a legfinomabbnál. Ő annak a folyamatos ambrózia-áradatnak a befogadója, mely az Örök Gyönyörből származik. Az Ő ragyogása által van megvilágítva az egész univerzum és annak alsó fele.

13. vers: Így meditálva Rajta, aki a Múla csakrában ragyog, tízmillió Nap fényével, az ember a beszéd urává válik és király lesz az emberek között, és jártassá válik mindenféle tudásban. Örökre mentes marad a betegségektől, lelke legbelsejét pedig nagy elégedettség tölti el. Tiszta lesz a szándéka, szavai mélyek és dallamosak lesznek, és a Dévák legfőbbikét szolgálja."

A múládhára-csakrában tehát a vörös szín az uralkodó, bár aranyból és sárgából is van bőven, illetve a Siva-linga feketés színű, míg az őt körülvevő Kundaliní inkább ragyogó fehér. Nem könnyű megérteni a középkori szerzők cikornyás megfogalmazását, ez a leírás mégis inspirációt adhat a meditációhoz, melyen keresztül mindezek az élmények megnyilvánulhatnak. 

A New Age irányzatok általában a vörös színt társítják a múládhára csakrához, ami a klasszikus leírások szerint is elfogadható. A további részekben a többi csakra leírását is közölni fogom majd. 

Krishnamacharya tanítványai

Újabb részlet a szakdolgozatomból:

"IX. fejezet: Krishnamacharya tanítványai

Az alábbi fejezetben Krishnamacharya öt legfontosabb és legismertebb tanítványának pályafutását, gurujukkal való kapcsolatukat és a Krishnamacharya tanításai nyomán általuk kifejlesztett jógarendszerek sajátosságait fogjuk tárgyalni. Az öt tanítvány: Pattabhi Jois, B.K.S. Iyengar, T.K.V. Desikachar, B.N.S. Iyengar és Srivatsa Ramaswami. Mind az öten nemzetközi hírnévre tettek szert a maguk karrierje során, és jelentős mértékben hozzájárultak a modern jóga-oktatás, azon belül az astánga vinyásza jóga kialakulásához is. Érdekességképpen azt fogjuk megvizsgálni, hogy bár ugyanattól a gurutól tanultak, mégis különböző aspektusait ragadták meg és domborították ki annak a mérhetetlen elméleti és gyakorlati ismeretnek, amit Krishnamacharya vitathatatlanul képviselt. Ez egyrészt Krishnamacharya jógához való hozzáállásának sokoldalúságát és mélységét, másrészt a guru-tanítvány kapcsolatban a tanítvány, mint későbbi mester személyiségének jelentőségét is bizonyítja.

Pattabhi Joisról már több szó esett a korábbi fejezetekben. Ő a saját elmondása szerint 1927 és 1953 között tanult Krishnamacharyától, és Mysore-ban maradt jógát és szanszkritot tanítani, miután Krishnamacharya Madrasba költözött. Pattabhi Jois gyakorlási és oktatási rendszere feltehetőleg minimális mértékben változott az utóbbi 50-60 évben, hacsak a sorozatok újrafelosztását, egyes ászanák kihagyását vagy éppen beleillesztését a sorozatokba nem tekintjük annak. De a váz, vagyis a fix sorozatok, az ászanákra való szinte kizárólagos koncentráció, a pránájáma és a meditáció opcionálissá tétele tulajdonképpen ugyanúgy szerves részeit képezik annak a gyakorlási rendszernek, amit ma astánga vinyásza jógának ismerünk, és amit maga Pattabhi Jois nevezett el így annak idején, bár igencsak elképzelhető, hogy Krishnamacharya idejében az általa tanított jógarendszernek nem is volt semmiféle specifikus neve, amivel esetleg más hatha-jóga rendszerektől meg akarta volna különböztetni.

Bár Pattabhi Jois több ezer nyugati tanítványt képezett ki, akik azóta több könyvet is írtak az astánga-jóga rendszerről (lásd az irodalomjegyzéket), és a világ számos pontján oktatnak, illetve oktatóképző tanfolyamokat is tartanak, az astánga vinyásza jóga hivatalos székhelyének továbbra is a mysore-i K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute (KPJAYI) tekinthető, amelynek vezetői hivatalosan Saraswathi Rangaswamy (Pattabhi lánya) és Sharath Jois (Saraswathi fia)¹. A KPJAYI ugyan nem tart oktatóképző tanfolyamokat, ám fenntartja magának a jogot, hogy minősítse és engedélyezze a Pattabhi Jois vonalát képviselő nemzetközi és indiai oktatók tevékenységét. A honlapjukon közreadott lista tartalmazza a KPJAYI által hivatalosan elismert oktatók jegyzékét². Az interneten több más lista is található, amelyek némileg eltérnek a KPJAYI által publikált jegyzéktől³, sőt, számos olyan tanár oktat világszerte, akik semmilyen internetes listán nincsenek oktatóként említve vagy minősítve."

1http://kpjayi.org/

2http://kpjayi.org/teachers-directory/asia

3Például http://www.ashtanga.com/html/classes.html

Egy hét

Sokan vannak, akik csak hetente egyszer jutnak el hozzám jógázni, mégis rendszeresen teszik ezt. Ez jó dolog, hiszen így legalább megmarad a kapcsolatuk a jógával, a testünk nem "felejti el" az ászanákat. Persze még jobb lenne heti kettő, három, négy, sőt akár minden nap jógázni, de megértem, hogy az embernek más dolga is akad, főleg, ha családja van és nyolcórás munkahelye. Nem is a jógaoktatóktól megszokott fanatizálásra akarok kilyukadni, hogy "A jóga a legfontosabb", "Mysore minden nap", meg "Harmadfokú gyakorló vagy", stb. 

Tegyük hozzá, hogy a Mysore rendszert Indiában találták ki, fiatal srácoknak, akiknek kötelező volt reggeli gyakorlásra menni, mert ez volt a tornaóra. Utána Pattabhi Jois átörökítette ezt a rendszert az Indiába érkező hippikre, akiknek más dolguk sem volt, mint reggel hatkor letolni a Mysore gyakorlást, utána jól bereggelizni, és délig héderezni, délután meg jobbra- balra lazulni. Nem csoda, hogy a nyugaton rendszeresen Ashtangát gyakorlóknak kevesebb, mint az egy harmada megy el reggel egy stúdióba Mysore órára. A többiek vagy otthon legyakorolnak, amivel megspórolják az oda-vissza utazgatás idejét, de a reggelbe még bele kell férnie annak is, hogy reggelit készítenek a családjuknak és elindítják a gyerekeket az iskolába stb., mielőtt 8-9 körül beérnek a munkahelyükre. Vagy a másik opció a vezetett óra, kinek este, munka után, kinek napközben, ahogy éppen dolgozik. 

Visszatérve a rendszerességre, az az általános tapasztalat, hogy ha nem teszünk félre hetente legalább egy fix időpontot egy tevékenységre, akkor nem sok esélye van, hogy rendszeressé tudjuk tenni az életünkben. Eleve a jóga-órarendek is heti bontásban készülnek, a mysore gyakorlás is heti rendszerben épül fel, szombati pihenőnappal. Az emberiség élete időtlen idők óta heti bontásban folyik, a Biblia szerint még Isten is így termetette a földet :-). A heti hét nap a fő csakráink számával is megegyezik, és ez a legkezelhetőbb időtartam, amire tervezni tudjuk a tevékenységeinket.

A saját életemben is azt tapasztaltam, hogy akkor működnek a dolgok, ha heti bontásban mindent a helyére tettem, és elterveztem, hogy melyik nap mit csinálok. Például minden kedden szoktam menni Panni órájára 11-re, és utána indul a napom az Atmában. Vasárnap reggel felkelünk Orsival, és bemegyünk az Atmába gyakorolni, ami szintén nem könnyű műfaj, mert ilyenkor az ember legszívesebben az ágyban henyélne még egy darabig. Nem is népszerű az időpont, van, amikor csak ketten vagyunk. De minden gyakorlás után úgy érezzük, hogy érdemes volt felkelni és megtenni az erőfeszítést, mert a frusztráció sokkal kellemetlenebb, ami abból származik, hogy ellinkeskedted az időt. A többi napokon az óráim előtt gyakorlok, itt már képlékenyebb a dolog. Van, amikor másfél-két órát is, van, amikor csak fél órám marad rá. 

Ezt a heti bontást szoktam alkalmazni minden más tevékenységemre is, ez vált be. Persze valamennyire ragaszkodni is kell a kialakult időbeosztásunkhoz, különben teljesen szétcsúsznak a dolgok, ugyanakkor meg kell hagyni benne bizonyos spontaneitást is, mert a megszokott dolgok néha unalmassá válnak. Illetve bármikor közbejöhetnek olyan rendkívüli események, amelyekre sort kell keríteni, és nem tűrnek halasztást. Nem szoktam örülni, ha emiatt elmarad ez vagy az a heti rutinomból, és amint lehet, visszatérek a megszokott kerékvágásba. Szóval akármikor is gyakorolunk, érdemes kialakítani egy heti rutint, és kiválasztani azokat az órákat az órarendből, amelyekre minden héten szeretnénk elmenni. A jógában, főleg az Ashtangában az alkalomszerű gyakorlás nem igazán hoz eredményeket, szóval tegyük rendszeressé, akárhányszor is tudjuk megtenni ezt egy héten.

Jóga és gimnasztika

Újabb részlet a szakdolgozatomból:

"Singleton két példát is említ arra, hogy a korabeli gimnasztikai iskolák milyen módon szivároghattak be Krishnamacharya jóga-rendszerébe, ily módon kialakítva a későbbiekben astánga vinyászának nevezett dinamikus és atletikus jógastílust. Az egyik példa, amit említ, Dane Niels Bukh „Primitive Gymnastics” rendszere, amelyben legalább huszonnyolc olyan gyakorlat van, amelyik megszólalásig hasonlít Iyengar vagy Jois ászanáihoz. Ugyanakkor Bukh is hat sorozatba rendezte a gyakorlatait, és a vinyászákhoz hasonló összekötő mozdulatokkal kapcsolta őket össze.¹

A másik példa, amihez Krishnamacharyának közvetlen hozzáférése is volt, a Kuvalayananda által kidolgozott Yaugik Sangh Vyayam (Jógikus csoportgyakorlatok) című szövegkönyv volt, amelyben egy jóga-alapú torna-rendszert dolgozott ki, számos olyan elemmel, amelyek megszólalásig hasonlítanak az astánga jóga egyes ászanáihoz. Bár Kuvalayananda rendszerében viszonylag egyszerű gyakorlatok voltak, ő is minden pózt álló helyzetből kezdett, majd a csaturanga-dandászanába (fekvőtámasz) való hátraugrás után jöttek a danda-gyakorlatok (vagyis olyan pózok, ahol csak a tenyerek és a lábujjak vannak a talajon, például a csaturanga-dandászana, úrdhvamukha- és adhómukha-svánászana), végül a gyakorló előreugrott ülő helyzetbe a következő ászanához.²

Érdekes módon Singleton megjegyzi, hogy míg Pattabhi Jois kifejezetten a fent leírt mozdulatsort érti a „vinyásza” kifejezés alatt, Krishnamacharya ezzel szemben, főleg későbbi éveiben a „vinyásza” kifejezés alatt olyan szisztematikus lépések (krama) sorozatát értette, amelyekkel egy bizonyos ászanát megközelítünk, vagyis nem az astánga-jógában ismert fix mozdulatsort.³ Mindenesetre az nyilvánvalónak látszik, hogy Krishnamacharya, és kora több oktatója is (részben a brit jelenlétből fakadó kulturális nyomásra) a jógát a testedzés egy formájának tekintette, ebből kifolyólag szívesen kombinálták azokkal a gimnasztika-gyakorlatokkal, amelyek részint nyugatról kerültek bele az indiai oktatásba és testkultúrába."

1Singleton 2010: 199-201. old.

2Singleton 2010: 204. old.

3Singleton 2010: 190. old.