2014. február 10., hétfő

Lassú halál

A modern, "civilizált" ember élettartama megnőtt. Már nem kell félnie attól, hogy fiatal korában elviszi az éhezés, a fertőző betegségek, valamilyen baleset vagy erőszakos halál. Az ipar, és főleg az élelmiszeripar kialakulása előtt még ezek voltak a vezető halálokok. Manapság viszont az elhízás, a rák, a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség és annak szövődményei, az autoimmun betegségek és az öregkori leépülés különböző formái viszik el a pálmát a nyugati, és a "nyugatiasodott" országokban, például Indiában, és lassan egyre több távol-keleti vagy afrikai ország nagyvárosaiban is. 

Természetesen mindannyian meg fogunk halni valamikor valamiben, és ezt a tényt az orvostudomány sohasem lesz képes megváltoztatni. Valójában nem is akarja, mert nem ebben van a biznisz. A biznisz az olyan betegségekben van, melyek kezelése iszonyú költséges, és minél lassabban pusztítják el a hordozójukat. Éppen ezért kialakult az élelmiszeripar, amely finomított élelmiszerek és kemikáliák tömkelegével bombázza a szervezetünket. Ennek következtében lassan, alattomosan, de biztosan különböző krónikus betegségeket fejlesztünk ki, melyeket kezelni kell. Erre pedig újabb pénzeket fizetünk ki, gyógyszereket szedünk, kezelésekre járunk, és reménykedünk, hogy hátha elmúlik.

Mindezenközben azt felejtjük el, hogy az egészségünk, illetve betegségünk kulcsa saját táplálkozási szokásainkban és életmódunkban rejlik. Magyarra lefordítva: a finomított élelmiszerek mértéktelen fogyasztása és a mozgáshiány a két vezető halálok. A mozgásról mér nagyon sokat írtam, főleg a jógáról. De azt még talán ki lehet mondani, hogy a nagyvárosi embernek is van igénye a mozgásra, és ezt fedezi is. Viszont amikor emellett azt gondolja, hogy az egészsége független a táplálkozási szokásaitól, akkor bizony ezzel csak az érem egyik oldalát veszi figyelembe. Ha a sport mellett valóban visszatérnénk a naturális, teljes tápértékű, élő, feldolgozatlan növényi ételek fogyasztásához, akkor szerintem valóban nagy lépést tudnánk tenni az életminőségünk javítása érdekében, és boldogan élnénk, amíg meg nem halunk.

"A 21. században az agysejtjeink, biokémiánk, hormonjaink és a konyháink felett átvette az irányítást az élelmiszeripar" - mondja Mark Hyman. Egyszóval minden gyanús, ami be van csomagolva. Persze a piacon vett friss zöldségből is gyanús, hogy miben mennyi a vegyszer, például ami sokáig nem romlik meg a hűtőben, az valószínűleg több kemikáliát tartalmaz. De térjünk vissza most az élelmiszeripar csodatermékeihez. Erin Schumacher "10 Foods You Should Never Eat" című cikke alapján vizsgálódunk egy kicsit.

1. Konzervek. És valójában ehhez hozzácsaphatnánk minden, műanyagba vagy fémbe csomagolt élelmiszert, melyek átveszip a BPA-t és egyéb, hormonszerűen viselkedő anyagokat a csomagolásuktól. Jobb választás a friss élelmiszer vagy a fagyasztott, üvegben tárolt ételek.

2. Feldolgozott húsok. Én valójában minden húsról azt tartom, hogy egészségtelen, még a biofűvel etetett állatok vagy biotóban nevelt halak húsáról is. Az állati fehérje ugyanis önmagában emészthetetlen, és számos krónikus betegséget okoz. A feldolgozott húsoknál ez természetesen hatványozottan igaz. Jógiként amúgy is kerülöm az erőszakot másokkal és önmagammal szemben, így a hús mellett a tejterméket is kerülöm, mert az is nehezen emészthető állati fehérjéket tartalmaz.

3. Margarin és finomított növényi olajok. A legtöbb növényi olaj ipari minőségű alapanyagokból készül: repce, szója, kukorica, napraforgó. A hidrogenizált növényi zsírokról és transz-zsírokról nem is beszélve, amik a legtöbb kekszben és édességben megtalálhatók. Helyettük a hidegen préselt természetes magolajokat (lenmag, kendermag, tökmag, stb.) érdemes használni, illetve sütéshez, főzéshez a kókuszolaj a legbiztonságosabb.

4. Mikrózott popcorn. A kukorica amúgy is feketelistás nálam, mert dominánsan génmanipulált, ugyanúgy, mint a szója, a feldolgozott kukorica-termékekbe meg még vegyszer is kerül. Számos élelmiszer tartalmaz módosított kukoricakeményítőt, ami az egyik legsilányabb szénhidrát-fajta, talán még a finomított cukornál is gázabb. A mikrózásra meg talán nem is érdemes az időt vesztegetni, mindenki tudja, hogy mennynire káros. Nálunk rég nincs itthon. Ha valaki popcorn-függő, akkor már pattogtasson biokukoricát fazékban kókuszolajon himalája sóval, jobban jár vele. Mellesleg a kukorica is valóban függőséget okoz, csakúgy, mint a búza, a szója és a finomított cukor.

5. Nem-bio termékek. Nem vagyok egy nagy bio-őrült, egyrészt azért, mert iszonyú drágák Magyarországon a friss bioélelmiszerek, másrészt azért, mert nehezen hozzáférhetőek. Ha például a Fővám téri piacon lenne legalább egy biozöldséges, és nem ötszörös áron adná az amúgy sem olcsó zöldséget meg gyümölcsöt, akkor biztosan gyakran megfordulnék nála. Azonban a tartós élelmiszerekben, magokban, hüvelyesekben, fűszerekben ha tehetem, biominősítésűt választok. 

6. Konyhasó. Ami fehér, az halálos, ezt jegyezzük meg. Ez igaz a finomított cukorra, lisztre és konyhasóra is, mely 10-16%-ban tartalmaz veszélyes vegyszereket, csak nem írják rá. A természetes tengeri só vagy himalája só sokkal jobb választás.

7. Szójatermékek. A szója takarmánynövény, és még ha nem is génmanipulált (ami igen ritka), nagyon nehezen emészthető, puffasztó hatású fehérjekomplexeket tartalmaz. Emellett szinte minden feldolgozott élelmiszerbe beleteszik. Egy ideig kísérleteztem a tofuval, miután elhagytam a tejterméket az étkezésemből, de most remekül megvagyok nélküle!

8. Mesterséges édesítőszerek. Ezek az élelmiszeripar "csúcstermékei", hiszen csakis vegyszerekből, méghozzá mérgező hatású vegyszerekből állnak. Ezért én inkább csúcsragadozónak nevezném őket. Helyettük válasszunk természetes édesítőszereket, pl. nyersméz, stevia, nyírfacukor, kókuszvirágcukor.

9. Finomított cukor. A cukorfüggőség az egyik legelterjedtebb népbetegség. Emlékszem, hogy gyerekkoromban az unokatesóimmal mennyi baracklekvárt, különböző cukorkát, csokit és porcukros süteményt toltunk magunkba, és már akkor kezdtünk pocakosodni tőle. Mellesleg nem csak a cukor, hanem a gluténtartalmú szénhidrátok (pl. búza, árpa, rozsliszt és belőlük készült termékek) is függőséget okoznak. A gluténfogyasztás és az Alzheimer-kór vagy öregkori elhülyülés között is erőteljes összefüggést mutattak ki a kutatók. Még egy pár adalék a cukorról:

A cukor, már kis mennyiségekben is, káros az egészségünkre. Órákra elnyomja az immunreakciót, és erőteljes hatással van a hormonjainkra (ezért is okoz függőséget, mivel  aktiválja az agyunk jutalmazó receptorait), és így a testünk egyensúlya felborul, és a biokémiai káosz állapotába kerül. ha reggel, délben és estei is cukortartalmú ételeket eszünk (ami kb minden, feldolgozott élelmiszerre és italra igaz), akkor a testünkbe állandósul a káosz, ami betegségekhez vezet (a listát lásd a bejegyzés elején). Ezen kívül a cukor igazából antitápanyag, mert kivonja a tápanyagokat a testünkből. Mivel a finomítás során minden tápanyagot kivonnak a cukorból, a testünk képtelen feldolgozni azt. Így a testünkbe kerülve hozzákacsolódnak a különböző tápanyagok, hogy a cukor továbbítódni tudjon a testünkben. Így a cukor például elősegíti a kalcium kiürülését a vizelettel, ami a csontokból kivont kalciummal pótlódik, így a csontjaink is ritkulnak tőle. De ha valakit érdekel, hogy mi mindent tudhat még a cukor, az guglizzon rá, sok érdekességet fog találni!

Félreértés ne essék, nem vagyok szénhidrátellenes, mint a paleo-hívők sokasága. Én azt gondolom, hogy a gyümölcsökben, zöldségekben és magvakban található egyszerű és komplex szénhidrátok, rostok igenis egészségesek és fogyasztásuk nagyon fontos. A glutént és a finomított szénhidrátokat viszont kerülöm.

Nincsenek megjegyzések: