2014. február 11., kedd

B.K.S. Iyengar

Újabb részlet a szakdolgozatomból:

"A következő figyelemre méltó személyiség B.K.S. Iyengar. Ő a saját elmondása szerint 14-15 éves korában két évet töltött Mysore-ban, és úgy ismerte meg Krishnamacharyát, hogy az feleségül vette a nővérét, Namagirit. Iyengar azt nyilatkozta, hogy a fent említett két év alatt (1934-36) Krishnamacharya körülbelül tíz-tizenöt napot foglalkozott közvetlenül vele, de ezek meghatározóak voltak a további élete szempontjából1

Iyengar azt is említette, hogy csak néhány ászanát tanult közvetlenül gurujától, a többit a saját gyakorlása során fejlesztette ki. Ugyanakkor azt is említette, hogy Krishnamacharya Mysore-ban és Punéban is számos alkalommal hívta Iyengart bemutatót tartani, és egyes haladó pózokat előzetes gyakorlás nélkül, közvetlenül csak a bemutatón csináltatott a sógorával2. A következő szavakkal jellemezte mesterét:

Én éltem együtt Gurujivel. Láttam, hogy nem volt ugyanolyan Madrasban, mint Mysore-ban. Mysore-ban forró volt, mint a tűz, Madrasban pedig hűs, mint a víz, egy teljesen ellágyult személy. Mégis, osztályon felüli tanár volt.”

Talán ez magyarázatot ad arra is, hogy azok a tanítványok, akik később is Krishnamacharyával maradtak, egy teljesebb, személyre szabottabb rendszert sajátítottak el tőle, mint a mysore-i tanítványok. Iyengar, bár az 1937-ből származó filmfelvételek tanulsága szerint maga is könnyedén végre tudta hajtani a vinyászákat, amikor ugyanabban az évben Punéban kezdett oktatni, és főleg, amikor 1952-ben Yehudi Menuhin jóvoltából nyugatra is eljutott, kihagyta rendszeréből a vinyászákat, és az ászanák anatómiai részletekbe menő oktatását helyezte előtérbe3.

1966-ban publikált, „Light on Yoga” című könyvében mintegy 200 ászana végrehajtását ismerteti, különböző pránájáma-gyakorlatok mellett4. Gyakorlási rendszerében mindezek a pózok szerepelnek, bár a haladóbb pózokat viszonylag kevés tanítvány sajátítja el, és a hosszú kitartások mellett az anatómiai részletekre és a belső testérzetekre koncentrálnak a gyakorlás során. Ez talán Iyengar alaposságával magyarázható, valamint azzal a ténnyel, hogy a nyugati tanítványok teste nem volt olyan mértékben felkészülve a haladó ászanák befogadására, mint az indiai fiúké. Iyengar könyveiben sokat beszél a pránájámáról és a nyolcfokú jóga magasabb gyakorlatairól is.

1Medin 2004: 4. old.
2Desikachar 2005: 189. old.
3 http://en.wikipedia.org/wiki/BKS_Iyengar
4 Lásd Iyengar 2003.

Nincsenek megjegyzések: