A pránájáma és az egészség

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A pránájáma és az egészség

Térjünk vissza Krishnamacharya állításához, miszerint a jóga legfontosabb ága spirituális fejlődés és az egészség támogatására a pránájáma, és nem az ászana. Ezt a nézetet Dszajatáráma is alátámasztja, aki azt mondja a Jógapradípjakában, hogy bármilyen világi vagy spirituális célt el lehet érni a pránájáma segítségével (505-510). Erről az állításról többet is fogunk hallani, amikor analizáljuk a légzés áramlását (szvára) a bal és jobb orrlyukon keresztül.

Egy ősi védikus szöveg, a Brihadjógi Jágjavalkja Szmriti megerősíti, hogy a pránájáma előidézi a tökéletes egészség állapotát azáltal, hogy megszünteti a három dósa (biológiai erő), a váta, pitta és kapha zavarait (8.32.). Ezt a sziddha mozgalom társalapítója, Góraksa Nátha is alátámasztja, aki szerint, amikor megállítjuk a pránát, akkor megszabadulunk a betegségektől (Góraksa-sataka 92.). Hasonló állásponttal találkozunk a Jóga-csudámaní Upanisadban is, amely szerint a pránájáma minden betegséget megsemmisít, és csak azok betegszenek meg, akik képtelenek gyakorolni (116.). Szundaradéva, a Hatha Tatva Kaumudí szerzője is alátámasztja, hogy ha folyamatosan és teljes odaadással gyakoroljuk a pránájámát, akkor hosszú lesz az életünk, és a váta, pitta és kapha által okozott minden betegségből kigyógyulunk.

Ez az üzenet, amelyet minden kor nagy jógijai alátámasztanak, a modern korban is visszhangzik. Az indiai Lonavlában található Kaivalya Dhama intézet minden valószínűség zserint az utóbbi 100 év legfontosabb pránájáma-kutatóintézete. Jelenlegi igazgatója, O.P. Tiwari is egyetért azzal, hogy a pránájáma fenntartja az egészséget és felébreszti a Kundalinít is a meditáció megerősítése érdekében. Swami Ramdev azt mondja a pránájámáról, hogy arra szolgál, hogy a pránamaja kósát tisztán, egészségesen és betegségektől mentesen tartsa. A pránamaja kósa az a pránikus burok, ami összekapcsolja a fizikai testet (annamaja-kósa) az elmével (manómaja-kósa). Tovább részletezve azt mondja, hogy a pránájáma kiegyensúlyozza az emésztőrendszert, gyógyítja a tüdő, szív és agy betegségeit, erősíti az immunrendszert, és javít a cukorbetegség, rák, hormonzavarok, allergiák, veseproblémák esetében, valamint az olyan degeneratív elváltozások esetén, mint az öregedés, őszülés, látásromlás.

A pránájámáról gyakran hangoztatják, hogy minden lehetséges betegségre gyógyír. Ezt az elgondolást azonban elsődlegesen a biológiai erők (váta, pitta és kapha) egyensúlyzavarának megelőzésére értik. Ha egy potenciálisan halálos betegséget kapunk, akkor a pránájáma felelősségteljes használata az lenne, ha az orvosi ellátással párhuzamosan vesszük igénybe. Erre a „Jóga együttműködésben az orvostudománnyal” című könyv címe is utal, melyet Acharya Balakrishna, Swami Ramdev segédje írt."

Thor Gym

Pár hete felszabadultak a péntek estéim, illetve pontosabban mondva szabaddá tettem őket, így mostantól nincs kifogás, meglátogathatom az összes edző ismerősömet és az összes termet, amiknek a kipróbálásáról eddig csak álmodtam. Elsőnek a Thor Gymet vettem célba. Egyrészt, mert a magyar Street Workout egyik vezéralakja, Jahn Gergő tart ott edzéseket, másrészt tetszett a honlapjuk is, de Thort, illetve a viking kultúrát is kedvelem. A terem nekem marhára kiesik, a 11. kerületben van a Nándorfejérvári úton, egy elhagyott gyártelepen. Porta sem volt, alig találtam be, de amint beléptem, egy kedves recepciós lány fogadott. Kitöltöttem a szokásos nyilatkozatot, hogy önként viszem vásárra a bőrömet, majd közölte, hogy az első edzés ingyenes (hurrá!), és utána 16-17 ezer a bérlet. 

Gergő egyébként hétfőn és pénteken tart Street Workout edzést itt este 8-tól 10-ig (ez is egy kicsit kései időpontnak tűnik, én konkrétan 11-re értem haza az edzés után), illetve szerdán tart még egy outdoor edzést az Avar utcánál, és ez mind benne van a bérlet árában. Az öltözőben majdnem eltévedtem, akkora volt, de miután sikeresen átöltöztem, irány a terem! Elsőnek persze a rossz terembe mentem, ahol kettlebell-edzés készülődött éppen, ha jól tudom, a küzdősport-edzéseket is itt tartják. Boxzsákok, tatamik és bellek minden mennyiségben. Gyanút is fogtam, hogy nem látom Gerit, így a recepción rákérdeztem, hogy merre is kell menni. Egy másik, eggyel lejjebb fekvő hatalmas terembe irányítottak, ami egy túlméretes iskolai tornateremre is simán ráver. Ha jól számoltam, egyszerre háromféle edzés zajlott éppen, kettlebell, TRX vagy valami funkcionális edzés, illetve Crossfit. A teremnek volt egy kis szabadtéri része, ami most jól el volt ázva, de azért a tökös crossfittereket kiküldték oda is egy pár WOD erejéig. 

Gergő éppen magánedzést tartott egy szkander-bajnoknak kinéző srácnak, akit a muscle-up titkaira okított. Pontban 8-kor el is kezdtük az edzést, három fiú, három lány és Geri volt a csapat. 7 perc ugrókötél után alaposan átmozgattuk az ízületeinket, majd következtek a bevezető körök: húzódzkodások és fekvőtámaszok mindenféle fogással és kéztartással, néhány ismétlés mindegyikből. Ezeket egyénileg csináltuk végig, közben Gergő kiosztotta a feladatot két lánynak, akik még kezdő erőnléttel rendelkeztek csak, így a fekvőket térden, a húzódzkodásokat pedig alacsonyra leeresztett gyűrűn végezték. Egyik srácnak be volt gyulladva a bicepsz-ina, így ő is helyettesítő feladatokat kapott egy csomószor. 

Feltűnt egyébként, hogy majdnem mindenkinek van valamilyen váll- vagy karsérülése, ami valószínűleg a türelmetlenségből adódik. Nekem is sok sérülésem volt már jógás pályafutásom kezdete óta, ezért így negyven fölött már óvatosabb duhaj vagyok. Néha éveket el kell időzni és több ezer szabályos ismétlést megcsinálni egy-egy alapgyakrolatból, mire az izom, inak és ízületek felkészülnek egy nagyobb igénybevételt jelentő feladatra (muscle-up, egykezes húzódzkodás stb.) 

Szóval a kezdő körök után jött a törzsanyag, ami ma a haskelep (felforgás, ahogy Geri mondta) és a muscle-up voltak. Mindkettőt nagyon meg akartam már tanulni, és a haskelep nagy örömömre sikerült is némi technikai okítás után. Közben Gergő megállapította, hogy kevés a húzó- és fogóerőm, ezeket még fejleszteni kell a muscle-uphoz. Arra is vettünk azért egy-két rávezető gyakorlatot, a mellettem lévő srác lazán meg is csinálta többször is. Remélem, nekem is összejön hamarosan!

A technikai rész után egy köredzéssel zárult az edzés, 15 hátsó tolódzkodás, 5-5-5 normál-szűk-széles fekvőtámasz, 1 kör kitörés (én 20 kilós bellel csináltam) és 5-10 dragon flag, amennyi megy. Itt is kijavított Gergő, hogy ne ejtsem bele a fenekemet, inkább húzzam be az egyik térdemet és feszítsem át a lábat meg a törzset. 4 kört sikerült letolni a köredzésből, utána jött a nyújtás. Mindent átnyújtottunk egyszer, majd egy közös fotó és el is köszöntünk egymástól. 

Másnap nem éreztem különösebben letaglózó fáradtságot az izmaimban, inkább csak a farizmomat éreztem a kitörésektől. Viszont gazdagodtam egy új technikai elemmel, a haskeleppel, amit utána vasárnap és ma is sikerült megismételnem egy csomószor. Ha valaki nem csak otthon szeretne barkácsolni, hanem értelmesen fejlődni, akkor mindenképpen ajánlott felkeresni Gergő edzéseit, főleg hogy Street Workout témában kb ez az egyetlen lehetőség jelenleg. A Thor Gym is nagyon szimpatikus, este tízig edzettek ott a srácok (80%-ban fiúk vannak), és a bérlettel bármikor be lehet menni egyéni edzést is végezni. Van barbell, guggolóállvány, fekpad, tonnányi kettlebell, húzódzkodók, tolódzkodók, gyűrűk, egyszóval minden, ami egy funkcionális underground strength teremben kellhet. Csilivili kondigépek nincsenek, zene is csak a szervezett edzéseken. Az órarend nagyon változatos, mindenki ki tudja próbálni a neki tetsző irányzatokat. Nekem iszonyat messze van, de a dél-budaiaknak remek választás lehet. Ha járok még más termekben, más edzésen, akkor feltétlenül beszámolok róla nektek!

Gaumukhászana A

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Gaumukhászana (tehénfej-póz)

Dristi: orrhegyre és felfelé

Áttekintés: A gaumukhászana megnyitja a vállakat a befejező kézenállás-sorozat megelőzéseképpen.

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre, és a combokat keresztezve, helyezzük a jobb combot a balra. Most, a lábszárakat is keresztezve, helyezzük el a jobb lábunkat a bal láb bal oldalán, úgy, hogy hozzáérjen. Lassan ereszkedjünk le és egyensúlyozzunk a sarkunkon, mindkét ülőcsontot a levegőben tartva.

Ne tévesszük össze ezt a pózt azzal, amiben az indiai zenészek ülnek néha napi tíz órát, úgy, hogy mindkét ülőcsontjuk a földön van és a lábuk kétoldalt van. Ez nem lenne elég kihívás annak számára, aki már majdnem befejezte a második sorozatot. Ez a póz határozottan nehezebb és egyensúlyozni is kell benne. Itt mindkét lábunk a másik mellett van az ülőcsontjaink alatt. Jelentős nyújtást fogunk érezni mindkét láb kvadricepszében. Ha nem érzünk elé nyújtást a kvadricepszben, még azután sem, hogy a hátrahajlító pózokban is megnyújtottuk, a gaumukhászana a térdízületek számára is kihívást fog jelenteni. Ha rendelkezünk ezzel a problémával, akkor üljünk minden nap 15-20 percet szuptavírászanában.

Ha a lábak mér elég közel vannak, a póz alapja nagyon szűk lesz, ezért egyensúlyoznunk kell. Ez szándékos, és ne kerüljük el a lábak távolítása által!

Kulcsoljuk át mindkét kezünk ujjait a jobb térdünk fölött úgy, hogy az ujjak töve is összekulcsolódjon, ne csak az ujjvégek. Ez sokkal nehezebbé teszi a következő akciót. Könnyedén csalhatnánk, de vegyünk figyelembe egy dolgot: minden jógapóz egy fizikai ima a Legfelsőbb lényhez. Milyen minőségű mit szeretnénk felajánlani a Legfelsőbb Lénynek? Autentikus és igaz felajánlásnak kell lennie, ezért ajánlott teljes egészében, egyszerűsítések nélkül végrehajtani a pózt.

Emeljük magasra a mellkasunkat és az állunkat nyomjuk a szegycsont felső végéhez, dzsálándhára bandha pozícióba (ez a pozíció külsőleg úgy néz ki, mint maga a dzsálándáhra bandha, azonban a nyelés és a torok lezárása a légzésvisszatartás közben, amit a dzsálándhára bandhánál végzünk, itt nem történik meg.). Húzzuk lefelé a lapockákat a hátunk mentén és húzzuk be az alhasunkat. Nézzünk az orrunk irányába, ami által össze tudunk kapcsolódni a múla bandhával. Ugyanakkor a gátat is stimuláljuk azáltal, hogy a két sarkunkra ülünk. Maradjunk a gaumukhászana A-ban öt légzésig, és nézzünk az orrunkra."

Megjegyzés: A gaumukhászana tradicionális változatában valóban a földön van mindkét ülőcsont, a bokák külső oldala pedig az átellenes ülőcsontok külső oldalán van a talajon. Ez a pozíció erőteljesebben rotálja kifelé a combot, és ha előredöntjük benne a törzset (a B változathoz hasonlóan), akkor alaposan nyújtja a combtávolító izmokat (kis farizom és piriformis). Ezt a stabilabb változatot használják a Jin-jógában is, mivel hosszabb ideig is fenn lehet tartani. Az Ashtanga vinyásza jógában a múla bandha stabilizálásán van a hangsúly, hiszen csak 10-15 légzésnyi időig maradunk a pózban. A bal sarkunkat pontosan a gát alá kell helyezni, a jobb sarkunkat pedig a bal ülőcsont alá, amennyire lehetséges.

Maehle a leírásban azt mondja, hogy a lábszárakat is keresztezni kell, ám abban az esetben a jobb sarkunk visszakerülne a jobb ülőcsont alá. Emellett a térdekben erős csavaró hatás jelentkezne, és kényelmetlen nyomás nehezedne a vádlinkra és a két bokánkra is. Így viszont a tárd csavarása még elfogadható, és csak a bal bokánkra terhelődik a testünk súlya, ami 10-15 légzésig nem fog gondot okozni. A póz során mindhárom bandhát aktívan tartjuk, bár csak a múla bandha fejeződik ki teljes mértékben, hiszen nem végzünk légzésvisszatartást.

Parighászana - reteszpóz

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Parighászana (reteszpóz)

Dristi: felfelé

Áttekintés: A hátrahajlítások, láb-a-nyak-mögötti pózok és a kartámaszok izgalmai után az előrehajlítás nyugtató hatása folytatja a sorozat csillapítását.

Vinyásza számolás

Ékam: Szamaszthitiben állva belégzésre emeljük a karokat, és nézzünk fel.

Dvé: Kilégzésre hajoljunk előre, és helyezzük el a tenyereinket a lábaink két oldala mellett.

Tríni: Belégzésre egyenesítsük ki a karjainkat és a hátunkat, és nézzünk fel.

Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutya.

Sad: Kilégzésre lefelé néző kutya. Ez az első hat vinyásza azonos a szúrja-namaszkára A vinyászáival.

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre ülő helyzetbe és vegyünk fel a tírjang-mukha-ékapáda pascsimóttánászanához hasonló testhelyzetet, csak a térdünket vigyük ki oldalra 90 fokos szögben. Ugyanúgy, mint a krouncsászanában, közvetlenül beleugorhatunk a pózba. Helyezzük a tenyereinket a csípőnkre és fordítsuk a csípőt a behajlított jobb lábunk irányába.

Astau: Kilégzésre csavarjuk ki a törzset oldalra, és engedjük le a törzsünk bal oldalát a kinyújtott bal lábunk belső oldala mellett, miközben a mellkasunkat a jobb lábunk felé fordítjuk. Bal kezünkkel fogjuk meg a bal lábunk belső oldalát, és a karunkat behajlítva, nyomjuk neki a bal vállunkat a bal lábunk belső oldalának. Most nyúljunk át a jobb kezünkkel a fejünk mögött és fogjuk meg a bal lábunk külső oldalát. Használjuk mindkét kart arra, hogy mélyebbre csavarodjunk, a jobb vállunkat áthozva a bal fölött. Mindkét lapockánkat húzzuk lefelé a hátunkon, fordítsuk el a fejünket, és nézzünk fel a mennyezetre. A bal könyökünk ne érjen a talajhoz.

Mindkét lábunkkal dolgozzunk úgy, mintha a tírjang mukha ékapáda pascsimóttánászanát végeznénk. Húzzuk fel a bal térdkalácsunkat és nyomjuk a bal sarkunkat a padlóba. Nyújtózkodjunk az összes lábujjunk tövével, miközben mindkét kezünkkel húzzuk a lábunkat. Ellenőrizzük, hogy ne pipáljon aktívan a láb, mivel ez feszültséget okozna a keresztszalagban.

Hacsak nem extrém hosszú a bal hamstringünk, a bal combunk erős tendenciát fog mutatni a kifelé rotálásra, hogy elkerülje a két belső hamstring (a semimembranosus és semitendinosus) nyúlását. Ha jelen van ez a tendencia, akkor ellensúlyozzuk a bal comb határozott befelé fordításával.

Most erőteljesen forgassuk kifelé a jobb combunkat és földeljük a jobb ülőcsontot. Ez erőteljesen fogja nyújtani a jobb alsó hátat, különösen a quadratus lumborum izmot. Ez az izom megfeszülhet a hátrahajlító és láb-a-nyak-mögötti pózok során, különösen, ha túlzottan erőltetjük, és nem kifinomultan végezzük őket.

Támogassunk a jobb alsó háti szakasz nyújtását azzal, hogy belélegzünk a derekunk jobb oldalába, és megnyújtjuk azt. A derék nyújtásának képessége nem csak az előre- és hátrahajlító pózokban, hanem a láb-a-nyak-mögötti pózokban is lényeges. Ezt a mozdulatot itt lehet megtanulni. Nézzünk felfelé a jobb könyökünk mellett, és vegyünk öt mély levegőt.

Az aktív elengedés technikája: Nyomjuk a bal sarkunkat finoman a talajba a hamstringek enyhe megfeszítése által, ami által elkezdünk újra kiemelkedni a pózból. Ezt az akciót határozottan ellensúlyozzuk és semlegesítsük a karjaink segítségével, melyeket használjunk arra, hogy mélyebbre húzzuk és csavarjuk a mellkasunkat a pózba.

Nava: Belégzésre engedjük el a lábunkat és térjünk vissza az egyenes ülő helyzethez, mindkét kezünket a csípőnkre téve, mint a hetedik vinyászában, és lélegezzünk ki.

Dasa: Helyezzük mindkét kezünket a földre, és belégzésre emelkedjünk fel.

Ékádasa: Kilégzésre ugorjunk vissza csaturanga-dandászanába.

Dvádasa: Belégzésre felfelé néző kutya.

Trajódasa: Kilégzésre lefelé néző kutya.

Csaturdasa-Vimsatihi: Ismételjük meg a parighászanát a bal oldalra is."

A Szívességbank

Mostanában abbahagytam a Coelho-idézetek posztolgatását a Facebookra. Sok gondolata volt, ami megihletett, de a Fény Harcosánál már kezdtem én is besokallni egy kicsit a vége felé. Mindennek ellenére még mindig Coelho a legnépszerűbb író világszerte, és valószínűleg a jövőben megjelenő könyveit is el fogom olvasni. Nyilvánvaló, hogy ha valaki népszerű, akkor sok mindenkinek a nyelvén tud megszólalni, sokak számára hordoz mondanivalót, és így egy bestseller, még ha spirituális mondanivalót is hordoz, menthetetlenül giccsessé válik valahol. 

Ennek ellenére operáljunk tovább azzal a módszerrel, amivel én eddig is tettem: olyan kifejezéseket, gondolatokat vettem át tőle, amik nem újak ugyan, mégis úgy fogalmazta, ha tetszik, újradefiniálta őket, ami érthetőbbé, megfoghatóbbá tette számomra az adott elképzelést. Az egyik ilyen fogalom, ami megragadta a figyelmemet, a Szívességbank volt.  Ezt a koncepciót a Zahír című regényében fejti ki:

„A Szívességbank a világ leghatalmasabb bankja. Mindenütt jelen van. Mondok egy példát: tudom, hogy magából még lesz valaki, nagy befolyásra fog szert tenni. Tudom, mert valaha én is ilyen voltam, mint maga: ambiciózus, független, tisztességes. Ma már nincs bennem annyi energia, mint akkor, de magának segíteni akarok, mert nem tudok és nem akarok megállni, nem akarok nyugdíjba vonulni, harcolni akarok, folytatni akarom ezt az izgalmas küzdelmet, aminek a neve: élet, hatalom, dicsőség. Ezért elhelyezek a számlájára egy összeget, de nem pénzt adok magának, hanem kapcsolatokat. Bemutatom magát ennek-annak, megkönnyítem az ügyeit – amennyiben tisztességes ügyekről van szó, természetesen. Maga pedig tudni fogja, hogy tartozik nekem, holott én soha nem fogom behajtani magán ezt a tartozást.

És egy napon majd kérek magától valamit, mondhat rá nemet, de tudja, hogy tartozik nekem. Megteszi, amire kérem, én pedig tovább egyengetem az útját, mások is megtudják, hogy becsületes ember, és ők is tesznek a számlájára – soha nem pénzt, mindig kapcsolatokat, mert ez a világ kapcsolatokból áll, semmi másból. Majd ők is kérnek magától valamit, maga pedig segít mindenkinek, akitől támogatást kapott. Ahogy telik az idő, egész kiterjedt hálózatra tesz szert a világban, ismerni fog mindenkit, akit ismernie kell, és egyre befolyásosabb lesz.

A Szívességbank azonban ugyanolyan kockázatokkal jár, mint minden más bank. Maga esetleg nem teszi meg a szívességet, amire kérem, mert úgy érzi, hogy annak idején azért segítettem, mert maga megérdemelte, mert maga a csúcs, és mindannyian fejet kell hajtanunk a tehetsége előtt. Rendben van, megköszönöm, és megkérek másvalakit, aki szintén tartozik nekem, de ettől a pillanattól kezdve az egész világ tudni fogja, anélkül, hogy bármit mondanék, hogy magában nem lehet megbízni. Lehet, hogy egy darabig még gyarapszik, de nem fog mindent elérni, amit akart. Aztán egyszer csak elkezd hanyatlani, mert nincs tovább, eljutott valameddig, de tovább nem tud lépni, örül is, meg szomorú is, s lehet, hogy nem lesz egészen frusztrált, de akkor sem tudta tökéletesen megvalósítani magát. Nem is hideg, nem is meleg, hanem langyos, és a langyos dolgok íztelenek.”

Nos, én úgy látom, hogy a világban vannak haszonelvű emberek, és vannak önzetlen emberek. Nyilván ez utóbbiak vannak kevesebben. Viszont az, aki mindig számítóan, önnön érdekeit szem előtt tartva cselekszik, általában nehezebben lesz boldog, mint az, aki önzetlenül cselekszik. Miért? Nem azért, mert az egyik vagy a másik kevesebbre fogja vinni, vagy kevésbé térülnek meg a Szívességbankba helyezett befektetései. Egészen egyszerűen azért, mert a haszonelvű ember önző, és sohasem elégedett azzal, amit elért. 

Ezzel szemben, ha valakinek sikerül túllépnie az önzésén (és erre igazából bárki képes, ha elhatározza, és dolgozik rajta), az ajándékként éli meg az élet minden egyes napját. Őt már az is boldoggá teszi, ha segíthet valakin, és nem méricskéli önmagában, hogy az illető megérdemli-e ezt, vagy nem, meg fog-e térülni a belé fektetett energiája. Igen, vannak megbízhatatlan emberek, és vannak olyanok, akik hálátlanok, és visszaélnek a bizalmunkkal. De ez soha nem tartson bennünket vissza attól, hogy segítsünk valakin, ha megtehetjük. Mert a Szívességbank igazából azt jelenti, hogy a saját karmánk számlájára helyezünk el befektetéseket, és ezeket valamikor a jövőben kamatostul vissza fogjuk kapni. Ha kedvezőek voltak, akkor kedvező formában, ha pedig inkább elfogadtuk a kölcsönt, de nem fizettük vissza, akkor le kell majd róni az adósságunkat valamikor a jövőben. 

A bizalom kérdése egy érdekes dolog ebben az idézetben. Valóban nehéz bízni másokban, és egy jóindulatú ember azzal kezdi, hogy megelőlegezi a bizalmat a másiknak, addig, amíg az nem bizonyítja be azt, hogy megbízhatatlan. Enélkül úgy vélem, egyetlen kapcsolat sem működőképes. A megelőlegezett bizalomra azonban nagyon kell vigyázni, mert ha elveszítjük, akkor az összetörik, mint egy szép kristályváza, és már sohasem lesz a régi, bármilyen nehezen is dolgozunk a visszaszerzéséért. A megbízhatatlanság pedig nem csak azt jelenti, hogy az emberek között elterjed az, hogy megbízhatatlanok vagyunk, hanem azt is, hogy az Univerzum sem fogja ránk bízni a kincseit. Persze mindenki kap egy újabb lehetőséget, de ahogy fentebb írtam, a karmikus hibák kijavítása fáradságos feladat. Jobb, ha tanulunk a hibáinkból, és minél kevesebbszer ismételjük meg őket. A változáshoz természetesen erőfeszítést kell tenni, és itt jön be a felelősség fogalma, amely szoros kapcsolatban van a megbízhatósággal. 

Az életünk valójában nem arról szól, hogy anyagi javakat halmozunk fel, hiszen azok úgyis múlandóak. Még csak a megfelelési kényszerről sem szól, amely oly sok spirituális keresőt motivál bizonyos külsődleges célok elérésére. Szerintem az életünk leginkább arról szól, hogy ezeket az emberi értékeket, az önzetlenséget, a megbízhatóságot és a felelősségérzetet fejlesztjük magunkban. Ezzel már nagy lépéseket tettünk a boldogság felé, és szerintem fontosabb az, hogy az ember boldog legyen, mint az, hogy valamilyen társadalmi, kulturális, erkölcsi vagy egyéb normarendszernek mindenáron meg akarjon felelni. Megeshet ugyanis, hogy akármennyire is alávetjük magunkat egy eszmerendszernek, mégsem leszünk boldogok. Ez pedig azt jelzi, hogy az adott eszmerendszer még mindig külsődleges az eredeti önvalónkhoz képest. Hiszen lényünk esszenciája maga a boldogság, és ha azt elérjük, akkor nem lesz szükségünk arra, hogy bármilyen külső elvárásnak meg akarjunk felelni. Az önzetlen segítéssel tehát önmagunknak tesszük a legnagyobb szívességet, hiszen a szolgálat folyamata segít túllépni az egón, és közelebb kerülni önnön spirituális esszenciánkhoz.

Pránájáma vs Ashtanga

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Modern források

A pránájáma csodával határos tulajdonságait nem csak a régmúlt szaktekintélyek, hanem kortársaink is alátámasztották. Swami Niranjanananda, Swami Satyananda követője azt mondja, hogy a pránájáma megsemmisíti a karmákat, Yogeshwaranand Paramahamsa, a Yoga Niketan alapítója pedig azt állítja, hogy ha a szív lótuszára koncentrálunk a kumbhakában, azzal megsemmisítjük az előző életek karmáit.

Nathamuni, a nagy jógi előre látta a jelenlegi fejlődési irányt, melyben a jóga az ászanák végzésére redukálódott. Jóga-rahaszjájában, melyet T. Krishnamacharyán keresztül kaptunk meg, különbséget tesz azok között, akik csak az ászanát gyakorolják, és azok között, akik az egész Ashtanga-jóga folyamatát követik (3.36). A bölcs hangsúlyozni akarta, hogy ha csak a pózok gyakorlására korlátozzuk a jógánkat, az nem azonos Patandzsali nyolcfokú (Ashtanga) jógájával. Nathamuni nagy hangsúlyt fektetett a pránájámára.

T. Krishnamacharyát, akit a modern jóga kútfőjének tekintünk, nem kell bemutatni. Ő volt B.K.S. Iyengar, K. Pattabhi Jois, B.N.S. Iyengar, Srivatsa Ramaswami, T.K.V. Desikachar és A.G. Mohan guruja. Ő azt mondta, hogy a pránájáma a legfontosabb a nyolc ág közül, és az életünk meghosszabbításának fő eszköze. Ezt azáltal éri el, hogy megelőzi a betegségeket, ami pedig a test három dósájának (testi minőségének) kiegyensúlyozásának eredménye. Krishnamacharya azt is állította, hogy a pránájáma vezet el a dháraná és a dhjána magasabb ágaihoz, és még azt is kijelentette, hogy lehetetlen elérni a dháranát a pránájáma gyakorlása nélkül. Első könyvében, az 1934-es Jóga-makarandában a nyolcfokú jógában csak az általunk gyakorolt ág eredményeit kaphatjuk meg.

Ha a gyakorlást csupán az ászanára korlátozzuk, az csak erősebb testet és jobb vérkeringést eredményez. Ha az olyan eredményekre vágyunk, mint az egészség és a hosszú élet, intellektuális erő, tiszta és erőteljes beszéd, akkor a pránájámát is hozzá kell tenni. Ugyanebben a szövegben Krishnamacharya azt is elmagyarázza, hogy a pránájáma képessé teszi a jógit arra, hogy a csakrákra koncentráljon és vizualizálja azokat, ami majdhogynem végtelen egészségügyi haszonnal jár. Azt is kijelenti, hogy a pránájáma által elérhetjük a dhjánát és a szamádhit.

Szundaradéva, aki a monumentális, ezer oldalas Hatha Tatva Kaumudí szerzője, alátámasztja ezt a nézetet, amikor azt állítja, hogy a pránájáma a hatha-jóga legfontosabb gyakorlata (4.17.), melyet ebben az esetben nem a jóga különálló formájának, hanem Patandzsali nyolcfokú jógája alacsonyabb fokozatainak kell tekinteni.

Hasonló állásponton van Swami Ramdev, a pránájáma erőteljes indiai reneszánszának elindítója, aki kritizálja azokat, akik az Ashtanga-jógát csak, mint ászanát oktatják. Azt hangoztatja, hogy a pózok önmagukban nem elegendőek a komoly és krónikus betegségek meggyógyításához, és a pránájámát, valamint a hagyományos ájurvédikus gyógyszereket ajánlja, hogy csökkentse India függését a nyugati import vegyszerektől. Azoknak, akik azzal riasztják el a tanulókat a pránájáma gyakorlásától, hogy nehéznek és elérhetetlennek állítják be, Swami Ramdev azt mondja, hogy a pránájáma annyira veszélytelen, hogy még a gyerekek és az idősek is gyakorolhatják.

Swami Ramdev azt is kijelentette, hogy a hatha-jóga (vagyis a nyolcfokú jógarendszer ászana- és pránájáma részei) és a Kundaliní jóga (Patandzsali Ashtanga-jógájának koncentrációval foglalkozó része) ma még fontosabbak, mint valaha, mert manapság nincsenek olyan tanárok, akik saktipát beavatást tudnak adni. A saktipát azt jelenti, hogy a tanár a saját erejéből megnyilvánítja a misztikus szinteket a tanítvány számára. Swami Ramdev szerint ez a képesség mára kihalt, és nincsenek már ilyen kaliberű szentek."

A kézenállás-fekvőtámasz gyakorlása

Feltették nekem a kérdést, hogy a kézenállás-fekvőtámaszra, vagyis a kézenállásban végzett kitolásokra hogyan lehet rágyakorolni. Általában, ha valakinek megy a kézenállás fal mellett, az valamennyire le is tudja engedni magát, de nem annyira, hogy a feje a földhöz érjen. És innen még vissza is kellene tudni tolni magunkat nyújtott karú pozícióba. A gyakorlat neve Handstand-pushup, rövidítve HSPU. Nézzünk tehát akkor néhány rávezető gyakorlatot, melyekkel fejleszthetjük a vállak és a karok erejét, hogy képesek legyünk végrehajtani ezt a gyakorlatot is. 


1. Hindu fekvőtámasz. Az első lépés, amennyiben a rendes fekvőtámaszból képesek vagyunk 5x20 ismétlést végezni, a hindu fekvőtámasz. Ez egy olyan változata a fekvőtámasznak, melyben a felfelé és lefelé néző kutya-pózt váltogatjuk, és közötte mindig lemegyünk fekvőtámaszba, mintha egy cső alatt bújnánk át előre-hátra. Az elülső pozícióban a fej és a vállak vannak a legmagasabban, a hátsó pozícióban a fenekünk. Ez a gyakorlat sokkal jobban megdolgoztatja a vállizom elülső és középső deltáját, mint a sima fekvőtámasz. Mindegyik gyakorlatból törekedjünk legalább 5x12 ismétlésre, mielőtt továbblépünk egy nehezebbre.

2. Pike pushup. Ez tulajdonképpen a lefelé néző kutyában végzett fekvőtámasz. A testünk egy háztetőt alkot, a karok és a törzs, valamint a lábaink is 45 fokban vannak a talajhoz képest. A 45 fokos sík mentén mozgunk előre és lefelé, majd vissza, a fejtetőt vagy az állunkat a talajhoz érintve az alsó ponton. A törzs és a lábak végig 90 fokos szöget zárnak be egymással.


3. Pike press (L-fekvőtámasz). Ebben a gyakorlatban a testünk ugyanúgy csípőben hajlik meg, és derékszöget, egy L betűt alkot a törzs és a láb. Viszont a lábunkat támasszuk fel egy székre, padra, stb, hogy a lábak nagyjából vízszintes szögben legyenek a talajhoz képest, míg a törzsünk és a karok függőlegesben. Így a felsőtesttel már a HSPU mozdulatát végezzük, de a támaszkodó láb még valamelyest levesz a terhelésből. Tartsuk meg a szöget a csípőben, ne lapuljunk ki az alsó ponton. A legjobb, ha a térdünket is egyenesen tartjuk,  így dolgozik a legtöbbet a váll.

4. Leeresztés falnál. Most rátérhetünk a kézenállásra a falnak háttal. Lendítsük fel a lábainkat, és tartsuk meg magunkat kézenállásban, a tenyerek legyenek kicsit szélesebben, mint a vállak, és enyhén fordítsuk befelé, hogy a középső ujjak folytatása metssze egymást. Hajlítsuk a karokat, és eresszük le magunkat annyira, ahonnan még vissza tudjuk nyomni a testünket nyújtott karos pozícióba. Gyakoroljuk a kinyomást ebből a félig leeresztett pozícióból. Tartsuk meg a pozíciót az alsó végponton 10-20 légzésig. Ez azonban nem elég a továbblépéshez.

5. Leeresztés fejleérintéssel. A következő lépés az lesz, hogy a fejünk alá hajtogatunk valami puha pokrócot, stb, és így megmagasítjuk az alátámasztást, de a tenyereink továbbra is a talajon vannak. Hajlítsuk be a karokat, és lassan engedjük le a fejünket a pokrócra. ha nem tudjuk visszanyomni, akkor vagy magasítsuk az alátámasztást, vagy jöjjünk le, és lendüljünk vissza ismét kézenállásba. Ennek az alátámasztásnak a vastagságát kell majd fokozatosan csökkenteni. Ha ez a gyakorlat szépen megy, akkor áttérhetünk a konkrét HSPU-ra. Ha lehet, kerüljük a kippinget, vagyis ne a lábak behajlításával rúgjuk fel magunkat vissza kézenállásba, hanem a karok erejével.

6. HSPU hassal a fal felé. Vannak olyanok, akik képesek visszanyomni magukat nyújtott kezes verzióba, de közben erősen homorítják a törzsüket. Ezt úgy tudjuk kiküszöbölni, ha hassal fordulunk a fal felé, és feltoljuk a lábunkat a falra, a tenyerekkel minél közelebb sétálva a fal tövéhez. Ha így végezzük a HSPU-t, akkor a váll még jobban dolgozik, mint a hajlított hát esetében.

7. Bónusz gyakorlat: mély HSPU. Tételezzük fel, hogy szépen megy a HSPU a falnak háttal és a fal felé fordulva is. Ekkor azt tapasztaljuk, hogy a teljesen leeresztett állapotban a felkar nagyjából még mindig vízszintes helyzetben lesz a fejünk mérete miatt, és így nem tudjuk kihasználni a váll teljes mozgástartományát. Ennek érdekében helyezzük a tenyerünket két székre, és eresszük be a fejünket közéjük. Így sokkal mélyebbre tudunk ereszkedni, ez pedig jobban edzi a vállövet. 

Az egykezes HSPU-ról most nem írok, majd talán legközelebb. Vannak még elvetemült variációk, például HSPU gyűrűn, de a támasz nélküli verziókat is kihagyjuk most.

A karma három fajtája

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A középkori szövegek a pránájámáról és a karmáról

Következőként a középkori hatha-jóga szövegekben találkozunk azzal az elképzeléssel, hogy a pránájáma eltörli a rossz karmát. A Hatha-jóga Pradípiká szerint minden karma megsemmisül, amikor a pránájáma mesterévé válunk (8.18.) Szundaradéva Hatha Tatva Kaumudíja egyetért azzal, hogy a pránájáma a káros karma hegyeit szünteti meg (38.57.), míg Dzsajatáráma Jóga-pradípjakája (mely egy hindi nyelvű szöveg, nem szanszkrit) pedig kiterjeszti ezt a hatást minden fajta karmikus visszahatásra (505-510). Amikor a szövegek minden fajta karmáról beszélnek, akkor a következőkre utalnak:

• Arra a karmára, amit a múltban hoztunk létre, és még nem hozta meg a gyümölcsét, vagyis a karmikus tárházban várakozik (szancsita karma);
• Arra a karmára, amit a múltban hoztunk létre, és már megérett a gyümölcse, vagyis aktív, és amely a jelenlegi testünket létrehozta (prarábdha karma);
• Arra a karmára, amit jelenleg hozunk létre és amely jövőbeni megtestesülésekhez fog vezetni (krijamána karma).

A pránájáma mindezeket megsemmisíti.

Anélkül, hogy túlzottan sok részletbe merülnék a karmával kapcsolatban egy könyvben, amely lényegében a pránájámáról szól, megfigyelhető az, hogy amikor valaki egy új dologba kezd az életében, vagy új irányba fejlődik, miután a kezdeti lelkesedés elmúlt, a régi tendenciák kezdenek újra felerősödni. Ez például jelentheti azt, hogy újabb és újabb technikákat próbálunk ki, de bizonyos akadályokat mégsem tudunk legyőzni. Ennek az az oka, hogy vannak bizonyos karmák (prarábdha karmák), melyek a jelenlegi testünk és elménk létrehozásával kapcsolatosak. Ezeken a karmákon nehéz túllépni, és automatikusan felerősödnek, amint lehetőségük nyílik rá. Ezek a karmák annyira belén vésődtek, hogy egyes indiai iskolák szerint sorsszerűnek kell őket tekinteni és el kell fogadnunk őket.

Hasonlóképpen, vannak karmák, melyeket a múltban gyűjtöttünk össze, de még nem hozták meg a gyümölcsüket. Ezekkel, a karmikus tárházban a megfelelő triggerre várakozó szancsita karmákkal az a probléma, hogy nem tudjuk, mit fognak eredményezni. Még ha jelenleg szerencsés helyzetben is vagyunk, ezek a karmák negatívak lehetnek. Van egy közhiedelem, mely szerint csupán azért, mert most szerencsés helyzetben vagyunk, mindig meg fogjuk ezt érdemelni. De a karma tanítása szerint megtörténhet, hogy éppen a jó karmánk utolsó maradványai merülnek ki. Ebből az a tanulság, hogy sohase pihenjünk meg a babérjainkon, és mindig törekedjünk a spirituális fejlődésre. A jógi arra törekszik, hogy megszüntesse ezeket a karmákat, mielőtt meghozzák gyümölcsüket.

A karma harmadik fajtája, a krijamána karma az, amelyet jelen pillanatban hozunk létre, és a jövőben fogja meghozni a gyümölcsét. A krijamána azt jelenti, hogy most alakítjuk a sorsunkat. Azt, hogy mik leszünk a jövőben, jelenlegi gondolataink, beszédünk és tetteink határozzák meg.

A múlt rishijei és a sziddhái biztosítanak afelől, hogy a karma e három típusát el lehet égetni a pránájáma tüzében, ami a múlttól való teljes megszabaduláshoz vezethet. Szundaradéva ezt különösen egyértelművé teszi a Hatha Tatva Kaumudíban.

Először is elmagyarázza, hogy a jógi a Kundaliní felemelkedése által ismeri meg a háromféle karmát (46.30), és utána a pránájámán keresztül semmisíti meg őket. Később ugyanebben a szövegben megerősíti, hogy az intenzív gyakorlás megszünteti az összes tudatalatti benyomást (szamszkárát) és azt a karmát, ami mér meghozta gyümölcsét (prarábdha karma) (51.20). Ez az egyértelmű állítás különösen értékes, mivel ezt a fajta karmát a legnehezebb megsemmisíteni, mivel már létrehozta jelenlegi testünket és erős kapcsolatban áll vele. Modern kifejezéssel élve azt mondhatjuk, hogy ez a karma a DNS-ünkbe van kódolva, illetve ez hozta létre a jelenlegi testünk DNS-ét."

Városi legendák

Mindannyian hallottunk már olyan, megalapozottnak tűnő kijelentéseket, amelyekről, ha tüzetesebben megvizsgáljuk őket, kiderül, hogy puszta mendemondák. Addig viszont meghatározhatják az életünket, és befolyásolhatják azt, hogy mikképpen viszonyulunk egy-egy dologhoz. Ma három ilyen legendát szeretnék szétoszlatni, amikkel az elmúlt időben találkoztam.

1. A sport káros, ezért jobb, ha nem csinálsz semmit. Saját tapasztalatom alapján azt tudom mondani, hogy 13 évvel ezelőtt, amikor a Krisna-tudatban jó mélyen benn e voltam, és ott ugyebár a sportot nem igazán helyezik előtérbe, sokkal rosszabbul éreztem magamat a bőrömben, mint ma. 30 évesen, 11 év papi élet után 87 kiló voltam, folyamatosan fájt a hátam, és úgy éreztem, hogy megöregedtem, kényelmetlen dolog már ebben a testbe élni. Mindezt a mozgásszegény életmódnak és a helytelen táplálkozásnak köszönhettem, ami sokkal károsabb az ízületekre és a belső szervekre nézve, mint a sport.   Amióta jógával foglalkozom, sok más példát láttam arra, mit én magam is megéltem. 

Ha helyesen van felépítve egy edzésterv, és a fokozatos erősítés, kardió- és állóképességi terhelés mellett a hajlékonyság fejlesztésére, valamint az ízületek védelmére is hangsúlyt fektetünk, akkor nyolcvan évesen is funkcionális marad a szervezetünk, sokkal energikusabbak és életvidámak leszünk, valamint a kapcsolataink is egészségesebbek lesznek. Szerintem a depresszió egyik fő oka manapság, a helytelen táplálkozás mellett a mozgáshiány, ami negatív testképet eredményez, és ez a frusztráló kép köszön vissza ránk minden nap a tükörből. 

A sport vagy a jóga csak akkor tud kárt okozni, ha túlzásba visszük, vagy nem megfelelően terheljük magunkat. A versenysportolóknál és az egóból edzőknél előfordulhatnak átmeneti és tartós sérülések is, valamint a helytelen mozgásminta ismétléséből fakadó ízületi károsodások. Ezen túlmenően azonban a sport viszonylag veszélytelen, ha hagyjuk a szervezet önszabályozó mechanizmusát működni, és pihenünk, ha fáradtak vagyunk, illetve változtatunk az edzésünkön, ha fáj valami. A sportolók maradandó károsodásainak oka legtöbbször a dopping-használatból fakad, hiszen anélkül egyszerűen nem lehet túlhajtani a szervezetet, amikor elege van, akkor megáll és elrendeli a pihenőt. 

2. A jóga felerősíti a rossz tulajdonságokat. Ezt is egy barátom blogjában olvastam a minap, de már máshol is hallottam. Nos, ha ez így lenne, akkor a jógát az ördögtől való, nagyon veszélyes dolognak kellene tekintenünk, amit a kifejezetten ártó szándékú emberek felhasználhatnak hatalmuk kiterjesztésére. való igaz, hogy a jóga képes misztikus erőkkel felruházni gyakorlóját, és ezzel vissza is lehet élni, illetve eltévelyedéshez vezetheti a jógit. Ettől azonban nekünk nyugati embereknek azt hiszem, nem kell tartanunk, hiszen olyan mértékű tapaszra (aszkézisre) egyikünk sem lenne képes, ami már mérhető misztikus hatalmat eredményez. Ha valaki ne alázatosan áll hozzá a gyakorláshoz, akkor akár az ászana, pránájáma vagy meditációs gyakorlatok is felerősíthetik az egóját, de abban nem hiszek, hogy rosszabb ember lenne a jógától, mint amilyen volt. Hiszen látjuk, hogy az egó növelését is el lehet érni bármivel, elég, ha valaki bekerül egy valóságshowba, vagy a bulvárlapok hasábjaira. Semmilyen klasszikus írásban vagy elismert jógamestertől nem olvastam még hasonló kijelentést, tehát azt ajánlom, hogy ez ne vessen vissza bennünket a jóga gyakorlásában vagy kipróbálásában.

A jóga nem csak "tökéletes" emberek számára lett kitalálva, hanem mindenki számára, aki szeretne tökéletesebbé válni, akár fizikai, akár szellemi, akár spirituális értelemben. Az eszközöket ennek megfelelően kell kiválasztani. Patandzsali kifejezetten hangsúlyozza, hogy a meditáció és a pránájáma gyakorlása segít elhárítani az akadályokat, amelyek megnehezítik a tudatunk egy pontra rögzítését. Sem "jó", sem "rossz" tulajdonságokról nem beszél, sőt, azt mondja, hogy a jóga gyakorlásával mindkét féle karma megszüntethető. A jógi karmája se nem fehér, se nem fekete, se nem kevert. Vagyis a jóga tisztító hatása mindenki esetében érvényesül. Nyilvánvaló, hogy ha a gyakorlásunk csak az ászanára korlátozódik, akkor kevesebb jellemfejlődést fogunk tapasztalni, de ha a jamákkal és nijamákkal is megismerkedünk, akkor már ott is tapasztalhatunk fejlődést. A legerősebb tisztulást azonban a pránájáma és a meditációs technikák hivatottak előidézni, hiszen az ászana csupán a fizikai teszt tisztítását és előkészítését hivatott segíteni.

3. A meditáció veszélyes. Erről pont tegnap olvastam egy blogbejegyzést, aminek pontjait nem is kezdem el elemezni, annyira gyengére sikeredett az egész. A felszínes olvasó itt is ugyanezt a konklúziót vonhatja le, mint az előző két pontban, hogy a sport, illetve a jóga veszélyes, ezért jobb, ha nem is foglalkozunk vele. Való igaz, hogy az elme a tudatalattiban tárolja a múltbeli benyomásokat, és ugye ott mindenkinek az van, ami van. gyakran még magunk sem vagyunk tisztában vele, hogy milyen démonok rejtőznek elménk sötét sarkaiban, és egy ilyen vagy olyan élethelyzet melyiket képes triggerelni. Amikor Patandzsali mindezt leírta a Jóga-szútrában, akkor még nem voltak pszichológusok, és az emberek valóban a pránájáma és a meditáció segítségével tisztították az elméjüket. Még nagyon bűnös karmájú emberekről is olvasunk, aki szentéletűvé váltak a meditáció következtében. 

Természetesen, amikor meditációs technikákról beszélünk, akkor sok mindenféle módszer beletartozhat ebbe a csokorba, tradicionális és modernebb megközelítések is. Az is igaz, hogy ha valaki pszichológiai problémákkal rendelkezik, annak érdemes szakember segítségét igénybe vennie, de az biztos, hogy a meditációval nem árthat magának. Ha kellemetlen élményt okoz egyik vagy másik meditációs technika, akkor nem szabad ragaszkodni hozzá. Ez olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy kipróbált egy sportágat, de nem jött be neki, ezért a sport úgy, a hogy van, hülyeség. A legtöbb meditációs technika veszélytelen, és ha megfelelő irányítás alatt gyakoroljuk, akkor számos kedvező eredményt várhatunk tőle. Az igaz, hogy a meditáció, ugyanúgy, mint a jóga vayg a sport, függőséget okozhat, de azért ez mégis csak más, mint a pia, fű vagy drog-függőség, vagy akár az evési zavarok. Ahogy egyik tanárom összefoglalta, amíg valaki jutalmazásként tekint az evésre, és nem létfenntartó funkcióként, addig evési zavarai lesznek, amikből elhízás, anorexia, és számtalan egyéb probléma fakadhat. 

A sport, a jóga vagy a meditáció tehát valóban eredményezhet pszichológiai függést, de mindaddig, amíg más, károsabb függőségeket (kocsmázás, TV-nézés, szerencsejáték stb.) váltunk ki vele, addig nincs gond. Ha viszont ezeket a dolgokat menekülésnek használjuk a valós életünk kihívásai elől, vagy a valódi, tartalmas, szeretetteljes személyes kapcsolatokat szeretnénk helyettesíteni velük, az már valóban nem előnyös. Számos félresiklott spiritualistát láttam már életemben, aki a személyiség fejlődésében még igencsak az alsó lépcsőfokokat koptatta, holott már emelkedett spirituális gyakorlónak gondolta magát. De hát itt ismét visszakanyarodunk az egó kérdéséhez, ami, ahogy Patandzsali mondja, az utolsó akadály a felszabadulásunk útján. Tehát ha valaki esetleg tud valami tuti módszert az egó kordában tartására, az szóljon, mert még én is keresem :-) De addig is sportoljatok, jógázzatok, és meditáljatok bátran, mert semmit nem veszthettek vele, ellenben mindent megnyerhettek!

A vátájanászana befejezése

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Astau: Belégzésre vigyük a testsúlyt a karjainkra és emeljük ki magunkat, féllótuszban tartva a jobb lábunkat.

Nava: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába, de féllótuszban, megismételve a negyedik vinyászát.

Dasa: Belégzésre vegyük fel a felfelé néző kutyát féllótuszban, megismételve az ötödik vinyászát.

Ékádasa: Kilégzésre vegyük fel a lefelé néző kutyát, megismételve a hatodik vinyászát. Óvatosan vegyük ki a jobb lábunkat a féllótuszból, a kezünkkel is segítve, ha szükséges. Most hajlítsuk be a bal lábunkat, és a jobb kezünk segítségével helyezzük be féllótuszba. Ellenőrizzük, hogy a lábunk teljesen bent van-e a csípőhajlatban. Ne ugorjunk előre úgy, hogy a lábunk valahol a kvadricepszen van, máskülönben olyan mértékű oldalirányú erőhatást fogunk kifejteni a térdízületünkre, ami a szalagok húzódásához, és idővel károsodásához vezethet. Ahhoz, hogy a bokát a csípőhajlatba juttassuk, ugyanazt a technikát foguk használni, amit a kárandavászanában. Finoman hajlítsuk be a jobb lábunkat és utána ismételten lengessük ki-be a bal térdünket. A jobb láb nyomása által a bal lábunk fel fog csúszni a csípőhajlatba. Ha nem értünk el elmozdulást, akkor a kárandavászanánál már megtárgyalt csavarási mobilitás kérdését kell elővenni.

Dvádasa-sódasa: Ismételjük meg a vátajánászanát a bal oldalra is.

Szaptadasa: Belégzésre a lefelé néző kutya féllótuszos változatából ugorjunk előre álló helyzetbe, a lábunk még mindig legyen féllótuszban. A bal karunkkal gyorsan nyúljunk hátra, fogjuk meg a bal nagylábujjat és nézzünk fel. A lábujj megfogása egy fontos részlet, ami energetikailag lezárja a pózt. Fontos, hogy azelőtt fogjuk meg a nagylábujjunkat, hogy felnéznénk és befejeznénk a belégzést.

Astadasa: Kilégzésre hajoljunk előre, a bal tenyerünket a bal lábunk mellett elhelyezve, az ujjakat a lábujjakkal egy vonalba, ami a második vinyásza ismétlése. Ellenőrizzük, hogy végig fogjuk-e a nagylábujjunkat.

Ékónavimsatihi: Mint ahogyan az ardha-baddha-padmóttánászanából is kijöttünk, itt is két lépésben fogunk feljönni. Belégzésre emeljük fel a mellkasunkat és nézzünk fel, miközben a jobb tenyerünk még a talajon marad. Utána lélegezzünk ki, miközben ugyanígy maradunk. Ez a tizenhetedik vinyásza pozíciójának megismétlése.

Vimsatihi: Belégzésre egyenesedjünk fel, miközben még mindig fogjuk a bal nagylábujjunkat. A vátájanászana csak akkor van befejezve, ha teljesen egyenesen állunk, miközben még mindig fogjuk a lábunkat. ismét erőteljesen kell befelé rotálni a bal combcsontot, hogy biztonsággal fel tudjuk húzni a lábunkat a jobb csípőhajlatba. Ha ezt megfelelően tesszük, akkor a vátájanászana nagyban hozzá fog járulni a lótuszpózunk hajlékonyságához.

Kilégzésre helyezzük vissza a bal lábunkat a földre és térjünk vissza a szamaszthitibe. vegyük észre: az utóbbi négy póz vinyásza számolása mindig teljes vinyászával (visszatérés álló helyzetbe) végződött. Innentől visszatérünk az egyszerű fél vinyászás tranzíciókhoz."

Vátájanászana - teljes kivitelezés

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Sad: Kilégzésre vegyük fel a lefelé néző kutya-pózt, de a jobb lábunk maradjon féllótuszban.

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre, és közben hajlítsuk be a bal lábunkat, és fordítsuk ki a bal lábfejünket a talppárnán, amennyire csak lehetséges, ideálisan 90 fokban, hogy a lábujjaink és a térdünk is balra nézzen. Ne a bokánkkal végezzük a mozdulatot, hanem a comb kifordításával. Lehet, hogy ez nehéz lesz, mivel nyitott csípő és hosszú combközelítő izmok kellenek hozzá. Ehhez jó segítség, ha nagyobb hangsúlyt fektetünk a szúpta pádángusthászanára az első sorozatban. ha szükséges, több hónapot is rászánhatunk és fokozatosan fejleszthetjük a mozdulatot.

Helyezzük a jobb térdünket finoman a talajra, a testsúlyunk java részét a karjainkon tartva. Amint a térd lefelé ereszkedik, erősen forgassuk befelé a jobb combcsontot. Most, hogy befelé forgattuk a jobb combcsontot, most aktiválni tudjuk a jobb kvadricepszet a térdkalács finom felhúzása által anélkül, hogy a lábunk kicsúszna a féllótuszból. A kvadricepsz aktiválásával védeni tudjuk a térdünket, ami a súlyt viseli ebben a pózban. A behajlított térdünkön egyensúlyozás olyan furcsa mozdulat, amit nem sok pózban végzünk (a góraksászana, melyet az Ashtanga vinyásza rendszer nem tartalmaz, egy másik példa erre). A kvadricepsz aktiválása által összenyomjuk a combcsontot és a lábszárcsontot, hogy megakadályozzuk a combcsont elcsúszását a lábszárcsonton és fordítva, ami megtörténhet, különösen, ha az egyik csont sokkal hosszabb, mint a másik, és jobban belenyomódik a földbe. A két csont egyikének előrecsúszása a térd lágy szöveteinek sérülését eredményezheti.

Végezzük mindkét akciót (a combcsont befelé fordítását és a kvadricepsz megfeszítését) tudatosan és egyidejűleg, a térd védelme érdekében. Ugyanakkor lazítsuk el a hamstringeket és a combközelítőket, mivel a kettő akciója visszahúzza a combcsontot a csípőbe. Ehelyett, engedjük ki a combcsontot a csípőízületből a padló felé.

Ha a térdünk már a talajon van, és biztosítottuk az integritását a combcsont befelé rotálásával és a combcsont megfeszítésével a térdkalács felhúzása által, finoman mozgassuk a térdünket a bal sarkunk felé. Ideális esetben a jobb térd a bal sarokhoz ér, de azt javasoljuk, hogy lassan mozduljunk ezen ideális helyzet felé, akár hónapokat is dolgozhatunk rajta, ha szükséges. A jobb térd és a bal sarok közötti rés lezárásához nagy mértékű hajlékonyság szükséges csípőben, és az, hogy jól tudjuk irányítani a jobb comb befelé rotáló izmait. Elengedhetetlen, hogy megfelelően tudjuk végezni a szúpta vadzsrászanát és a kárandavászanát, mielőtt megpróbálkozunk ezzel a pózzal, mert e pózok elősegítik a megfelelő képességek kifejlődését.

Miután „becsuktuk az ablakot” a láb és a térd között, hozzuk a teljes törzsünket, mely még mindig előredőlhet, függőleges helyzetbe, és emeljük ki magasra a mellkasunkat. A törzset ne a derekunk ívelése által emeljük, hanem a jobb csípőízület nyújtásával, ami elkerülhetetlenül növeli a jobb térdre nehezedő terhelést. Ezért óvatosan végezzük ezt a mozdulatot!

Ha a lábaink és törzsünk már a megfelelő helyzetben vannak, helyezzük a behajlított jobb karunkat a balra, a könyök fölött keresztezve, tegyük össze a tenyereinket és emeljük fel mindkét karunkat, amennyire lehetséges. Utána próbáljuk meg kiegyenesíteni őket a meglévő ellenállással szemben. Most forgassuk kifelé mindkét karcsontot, és húzzuk egymás felé a lapockákat, és lefelé a hátunk mentén, hogy a kis és nagy mellizom ellazuljon. Nézzünk felfelé a kezeink mentén és tartsuk ki a vátájanászanát öt légzésig.

Kilégzésre bontsuk a karokat és helyezzük mindkét tenyerünket a földre."

Állj újra fel

Néha találkozom emberekkel, akik hajlamosak valaki mást hibáztatni a bajaikért, a szenvedésükért, és azon sopánkodnak, hogy az élet nem adott meg nekik valamit, ami járt volna, egyszóval mélyen megélik az áldozat szerepét. Te is ismersz ilyeneket? Netalán te is egy vagy közülük?

Nos, ez egy kényelmes álláspont, amikor rajtunk kívül álló tényezőket teszünk felelőssé a sorsunkért, mert nem kell felelősséget vállalnunk. Nem kell megvívni a mindennapos küzdelmeinket, elég csak sajnálkozni. Van egy rossz hírem azonban: ezzel csak megkeseríted a saját életedet és megfosztod magadat a boldogság lehetőségétől. Nem mellesleg pedig az emberek is elfordulnak tőled, mert nem szeretik hallgatni az állandó frusztrált panaszkodásodat. Mindenkinek van elég baja, még csak nem is kell kreálni a problémákat, mert az élet tálcán teszi elénk. 

Nem mindegy azonban, hogy milyen mentalitással viszonyulunk a problémákhoz. Van egy mondás, miszerint kétféle ember létezik: az egyik létrehozza a problémákat, a másik pedig megoldja. Én ezt inkább úgy módosítanám, hogy az egyik típus nem kezd semmit a problémájával, csak siránkozik, a másik pedig nekiáll küzdeni, és még ha oly reménytelennek tűnik is a helyzet, nem adja fel, addig kezdi újra és újra, amíg nem talál valamilyen megoldást. 

Ez a különbség az örök vesztesek és a boldog emberek között. Az örök vesztes (és szándékosan nem lúzert írtam, mert annak van egy olyan diszkriminatív felhangja, ami menten az önsajnálatba taszítja az amúgy is önbecsülésüket vesztett embereket, ahelyett, hogy arra bíztatná őket, hogy álljanak fel és küzdjenek) már előre eldöntötte, hogy esélytelen a probléma megoldása, a céljainak vagy vágyainak elérését már feladta. Eben a helyzetben semmi mást nem lehet tenni, csak sajnálkozni, és azok társaságát keresni, akik veled együtt sajnálkoznak sanyarú sorsodon. Mert az ilyen ember nem is vágyik igazán arra, hogy valaki segítsen rajta, és megtanítsa küzdeni. Ő nem akar küzdeni, mert vesztesnek lenni könnyebb, mint nyertesnek. Nem kell erőfeszítést tenni hozzá.

A boldog embereknek nem biztos, hogy kevesebb a problémájuk, vagy több minden jut nekik, mint másoknak, de nagyon értékelnek mindet, amit az Élet adott nakik, és megküzdenek az álmaikért. Még csak az sem befolyásolja a boldogságukat, hogy valóban elérik-e a céljaikat, vagy annak csak egy töredéke valósul meg. Az, hogy soha nem adják fel, hogy újra és újra felállnak, és küzdenek még a legreménytelenebbnek látszó helyzetekben is, hogy mindig hajlandóak újragondolni, újratervezni az életüket, figyelembe véve és elfogadva azokat a változásokat, amiket az Élet okoz, és azokat a helyzeteket, amikbe a sorsuk juttatja őket, eltölti őket egyfajta elégedettséggel, egyfajta önbizalommal, hittel. És az ilyen emberek másokban is fel tudják ébreszteni a reményt és a hitet, hogy érdemes küzdeni, mert az élet szép, és boldogok lehetünk ebben a problémákkal teli világban is.

A filozófiai igazság egy: mi vagyunk a saját karmánk és sorsunk kovácsai, tehát filozófiai értelemben is csakis mi vagyunk az okozói mindennek, ami velünk történik. A múltbeli döntéseink befolyásolják a jelenünket, a jelenben hozott döntéseink pedig a jövőnket. Ha ezt nem vesszük tudomásul, azzal megint csal menekülünk a saját életünkre vállalt felelősség elől, és nem veszünk tudomást a valóságról. 

A másik igazság, amit nem szabad felednünk, az pedig az, hogy az anyagi világba bele vannak kódolva a problémák. Lehet, hogy egyik vagy másik ember élete, főleg kívülállóként szemlélve könnyebbnek vagy boldogabbnak tűnik, mint a sajátod, de a végösszeg mindig nulla a számlán, vagyis millió és millió reinkarnációnk során 9összességében ugyanannyit szenvedtünk, mint amennyi élvezetben részünk volt. Az éremnek két oldala van, és az Univerzum egyenlete mindig állandó. Ha jót adsz, jót fogsz visszakapni, ha pedig rosszat, akkor rosszat. 

Sem a szenvedés, sem az élvezet nem állandó, és nem is lehet állandósítani. Éppen ezért meg kell tanulnunk a boldogságunkat függetleníteni az adott pillanatnyi helyzetünktől, illetve minden helyzetben megtalálni a pozitívumot, a fejlődés, tanulás lehetőségét. A kesergést és a negatív hozzáállást általában könnyebb állandósítani, mint a boldogságérzetet, hiszen az utóbbiért nap mint nap, percről percre meg kell küzdeni. Le kell törölni a könnyeket a szemünkről és a vért az arcunkról, és mosolyra kell húzni a szánkat. Meg kell köszönni az Életnek, amit adott, és erősebben, pozitívabban kell tovább menni. 

A végére pedig álljon itt a klasszikus idézet a Rocky című filmből:

"Mondok valamit, amit amúgy is tudsz. A világ nem csak napfény és szivárvány. Ez egy kegyetlen, undok hely, és bármilyen tökös srác vagy, térdre kényszerítenek ha hagyod, és soha nem engednek felállni. Senki nem tud olyan nagyot ütni, mint az élet, de nem az számít mekkorát ütsz, hanem, hogy mennyi ütést állsz ki, mikor talpon kell maradni. Bírni kell a pofont, és muszáj menni tovább. Csak így lehet győzni. Ha tudod, hogy mit érsz menj és küzdj meg azért, ami jár, és közben viseld el a pofonokat! Ne mutogass másra, ne mond, hogy nem te vagy a hibás, hanem ő, vagy ő, vagy akárki. Ez gyáva duma, és te fiam nem vagy gyáva, te jobb vagy annál!"