2014. május 15., csütörtök

Pránájáma vs Ashtanga

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Modern források

A pránájáma csodával határos tulajdonságait nem csak a régmúlt szaktekintélyek, hanem kortársaink is alátámasztották. Swami Niranjanananda, Swami Satyananda követője azt mondja, hogy a pránájáma megsemmisíti a karmákat, Yogeshwaranand Paramahamsa, a Yoga Niketan alapítója pedig azt állítja, hogy ha a szív lótuszára koncentrálunk a kumbhakában, azzal megsemmisítjük az előző életek karmáit.

Nathamuni, a nagy jógi előre látta a jelenlegi fejlődési irányt, melyben a jóga az ászanák végzésére redukálódott. Jóga-rahaszjájában, melyet T. Krishnamacharyán keresztül kaptunk meg, különbséget tesz azok között, akik csak az ászanát gyakorolják, és azok között, akik az egész Ashtanga-jóga folyamatát követik (3.36). A bölcs hangsúlyozni akarta, hogy ha csak a pózok gyakorlására korlátozzuk a jógánkat, az nem azonos Patandzsali nyolcfokú (Ashtanga) jógájával. Nathamuni nagy hangsúlyt fektetett a pránájámára.

T. Krishnamacharyát, akit a modern jóga kútfőjének tekintünk, nem kell bemutatni. Ő volt B.K.S. Iyengar, K. Pattabhi Jois, B.N.S. Iyengar, Srivatsa Ramaswami, T.K.V. Desikachar és A.G. Mohan guruja. Ő azt mondta, hogy a pránájáma a legfontosabb a nyolc ág közül, és az életünk meghosszabbításának fő eszköze. Ezt azáltal éri el, hogy megelőzi a betegségeket, ami pedig a test három dósájának (testi minőségének) kiegyensúlyozásának eredménye. Krishnamacharya azt is állította, hogy a pránájáma vezet el a dháraná és a dhjána magasabb ágaihoz, és még azt is kijelentette, hogy lehetetlen elérni a dháranát a pránájáma gyakorlása nélkül. Első könyvében, az 1934-es Jóga-makarandában a nyolcfokú jógában csak az általunk gyakorolt ág eredményeit kaphatjuk meg.

Ha a gyakorlást csupán az ászanára korlátozzuk, az csak erősebb testet és jobb vérkeringést eredményez. Ha az olyan eredményekre vágyunk, mint az egészség és a hosszú élet, intellektuális erő, tiszta és erőteljes beszéd, akkor a pránájámát is hozzá kell tenni. Ugyanebben a szövegben Krishnamacharya azt is elmagyarázza, hogy a pránájáma képessé teszi a jógit arra, hogy a csakrákra koncentráljon és vizualizálja azokat, ami majdhogynem végtelen egészségügyi haszonnal jár. Azt is kijelenti, hogy a pránájáma által elérhetjük a dhjánát és a szamádhit.

Szundaradéva, aki a monumentális, ezer oldalas Hatha Tatva Kaumudí szerzője, alátámasztja ezt a nézetet, amikor azt állítja, hogy a pránájáma a hatha-jóga legfontosabb gyakorlata (4.17.), melyet ebben az esetben nem a jóga különálló formájának, hanem Patandzsali nyolcfokú jógája alacsonyabb fokozatainak kell tekinteni.

Hasonló állásponton van Swami Ramdev, a pránájáma erőteljes indiai reneszánszának elindítója, aki kritizálja azokat, akik az Ashtanga-jógát csak, mint ászanát oktatják. Azt hangoztatja, hogy a pózok önmagukban nem elegendőek a komoly és krónikus betegségek meggyógyításához, és a pránájámát, valamint a hagyományos ájurvédikus gyógyszereket ajánlja, hogy csökkentse India függését a nyugati import vegyszerektől. Azoknak, akik azzal riasztják el a tanulókat a pránájáma gyakorlásától, hogy nehéznek és elérhetetlennek állítják be, Swami Ramdev azt mondja, hogy a pránájáma annyira veszélytelen, hogy még a gyerekek és az idősek is gyakorolhatják.

Swami Ramdev azt is kijelentette, hogy a hatha-jóga (vagyis a nyolcfokú jógarendszer ászana- és pránájáma részei) és a Kundaliní jóga (Patandzsali Ashtanga-jógájának koncentrációval foglalkozó része) ma még fontosabbak, mint valaha, mert manapság nincsenek olyan tanárok, akik saktipát beavatást tudnak adni. A saktipát azt jelenti, hogy a tanár a saját erejéből megnyilvánítja a misztikus szinteket a tanítvány számára. Swami Ramdev szerint ez a képesség mára kihalt, és nincsenek már ilyen kaliberű szentek."

Nincsenek megjegyzések: