Az Univerzum Ura

Vasárnap volt a Ratha-játrá szekérfesztivál Budapesten. Elvileg négy jógabemutatóval készültünk, de a Betti a héten lezúzta a térdét, úgyhogy ez lecsökkent háromra, méghozzá úgy, hogy a harmadikat szombaton raktuk össze a Pannival meg az Ágival. Nade kezdjük az elején a napot. Szombat este megérkezett hozzánk Keli, aki odisszi táncot tanít, és szintén fel fog lépni a szekérfesztiválon, utána meg odisszi workshopot tart az Atmában július 16 és 18 között.

Vasárnap reggel mire felkeltem, a feleségem már elment kipakolni a Vörösmarty térre, mert ő ilyenkor az Atmás sátorban pörög egész nap. Én is felkeltem, és kilencre kiburcsáztam szintén a Vörösmartyra, mivel akartam még gyakorolni egyet a színpadon, mielőtt az egész banzáj elkezdődik. Le is nyomtam a tíz napüdvözletet meg a három bemutatót köbö egy óra alatt. Ennek következtében jól leizzadtam, és így mentem be a Gerbeaud-ba átöltözni.

Tizenegykor indult a menet a Hősök teréről. Itt lett volna kedvem még néhány ászanát csinálni a hét vezér szobrai előtt, de már nem jutott rá idő, mert elindult a menet. Én közben fotózgattam, a feleségem fenn a szekéren az Úr Dzsagannátha, vagyis az Univerzum Ura imádatával foglalatoskodott. Én közben énekeltem, táncoltam meg kattingattam a fotókat, sikerült egy pár jót is elkapni. Verőfényes napsütésben, 35 fokban vonultunk végig az Andrássy úton, lelkes kírtana kíséretében.

Amikor beértünk a Vörösmarty térre, Ági és Panni kisvártatva megjelentek, mivel úgy beszéltük meg, hogy hárman tartjuk a jógabemutatókat. Azon frissiben neki is álltunk gyakorolni a füvön, én átvedlettem a szép piros fellépő-szerkómba, vagyis egy Nike futó-atlétába és egy Thai-boxos rövidgatyába. Egyesek szerint túlzottan bunyós volt a felszerelésem, de mint kiderült, a fő probléma inkább abból adódott, hogy a gatya egy kicsit bő volt, és amikor terpesz-kézenállásban voltam, visszacsúszott a combomra és be lehetett látni. Szerencsére ezt csak a színpad oldaláról látták, ott meg kisgyerekek nem voltak:-). Mindenesetre egy kicsit beszűkíttetem a gatyát a Krisna-völgyi fellépés előtt.

Az első bemutató volt a könnyebbik, az nagyjából zökkenőmentesen le is ment, csak az első kézenállásból dőltem ki. Nem baj, a Búcsúra csak jobb lesz. Utána volt vagy másfél óra szünetünk, azalatt átvettük a második bemutatót is. Abban is voltak bizonytalanságok, de a körülményekhez képest egész tűrhető volt. Mondjuk, ha a belső érzetem alapján azt mondom, hogy 80%-os volt. A 100% jelentené azt, amikor belülről úgy érzem, hogy nagyon ütős volt a darab, de persze videón visszanézve még így is elégedetlen magával az ember. Az ominózus piros gatyát itt már lecseréltem egy lángnyelvesre, sárga atlétával.

Mindegy, a show-biznisz része megvolt, szerencsére a harmadik, rögtönzött számra az idő-csúszás miatt már nem került sor, így mindhárman gyorsan haza is indultunk. Az én lányom már itt kint sírt, mert kikészült az egész naptól, gondolom Pannit is már várták a fiai. Mindkettőjüknek nagyon köszönöm a segítséget a bemutatókban. Többen meg is döbbentek, hogy nálunk minden tanár ennyire tud. Hát igen, gagyit nem árulunk!

Az Ananyagopi vezette Bollywood-csapat sem kisebb sikert aratott. Bár lámpalázasak voltak, és mindössze három hónapja gyakorolták együtt a darabokat, egész jól debütált az Atma Bolly Team. Búcsúra már rutinosabbak lesznek, és jövőre meg méginkább! A látvány hasznos dolog, a bemutatók után többen is odajöttek, hogy ez fáj meg az fáj nekik, mit tudok javasolni. Hát természetesen azt javasoltam, hogy jöjjenek az Atma Centerbe jógázni, itt nincs varázsütés, hanem keményen gyakorolni kell, meg kell ismerni az ászanák hatásmechanizmusát, és a testünk működését, ha igazán hatékonyan akarunk segíteni önnön bajainkon.

Most egy hétig szüneteltetem a bemutatókra való gyakorlást, mert szeretnék újra az Astanga-sorozataimra koncentrálni. A bemutató programok gyakorlása nagyon elvonja a figyelmemet, de persze majd a Búcsú előtti egy hétben megint előveszem, csiszolgatom még a koreográfiákat. Remélhetőleg Betti is helyrejön addigra, mert ő is látványos darabokat rakott össze, nem lenne érdemes lemaradni róluk. Addig is: practice, practice, practice... Mára éppen nem fotós képet teszek fel, ez a trombita-torkolat a kedvencem a vasárnapi fotók közül, de persze az egész albumot is megnézhetitek. A videókat még nem töltöm fel, lehet, hogy meg kell vágni őket:-).