Filozófiai ABC 4. rész

Karma-mímámsza


A Dzsaimini által alapított karma-mímámsza filozófia a védikus világkép és a Védák kijelentései alapján az emberi lények kötelességeivel foglalkozik. Az univerzális funkciókat különböző fálistenek látják el, és a Védák áldozati rítusokat írnak elő az emberiség számára, amelyek által biztosíthatják maguknak az életszükségleteket. A négyféle védikus életcél (dharma – vallásosság, artha – gazdasági fejlődés, káma – érzéki vágyak beteljesítése és móksa – felszabadulás) közül ez az irányzat az első háromra koncetrál, míg a Védánta a negyedikre, a felszabadulásra. Emellett a karma-mímámsza a mantra (szakrális hangvibráció) tanulmányozásával is foglalkozik, de főként az anyagi eredmények szempontjából. A kötelesség koncepciója nagyon fontos e rendszerben. Az előírt kötelességeket a Védák tartalmazzák. Ha valaki eleget tesz ezeknek, az jó karmikus eredményekre számíthat. Ha viszont elmulasztja a kötelességeket, vagy a Védák által tiltott, bűnös cselekedeteket végez, akkor bűnös visszahatásra, szenvedésre számíthat.


Védánta filozófia


A Védánta filozófia tanításai főként az Upanisadokban és a Védánta-szútrában találhatók. A Védánta-darsana három elv kapcsolatával foglalkozik: az egyéni lélek, a Legfelsőbb (Isten) és az anyagi világ. Két szögesen ellentétes iskola létezik ezzel kapcsolatban: az egyiks a Sankara-féle Advaita-védánta iskola, amelynek tanításai szerint mindhárom elv azonos, vagy igazából illuzórikus, és csak egy mögöttes elv létezik, amely mindnek az alapja, a személytelen Brahman, a tulajdonságok nélküli Abszolút Igazság. A többi öt irányzat mind a vaisnava filozófia különböző ágaihoz tartozik, és mindhárom elv valódiságát elfogadják, bár némileg különbözőképpen magyarázzák a három elv kapcsolatát és megnyilvánulását egymásból. A legteljesebb magyarázatot a Csaitanya Maháprabhu által alapított Gaudíja vaisnava láncolatban találjuk. E filozófia neve acsintja-bhédábhéda-tattva, mely szerint a három elv egyidejűleg és felfoghatatlanul azonos és különbözik is egymástól.


Térjünk még egy kicsit vissza Sankara Advaita-védántájához. Bár sok indológus ezt az iskolát úgy mutatja be, mint az eredeti és egyetlen Védánta-iskolát, a másik ötről elfeledkezve, sokan azon az állásponton vannak, hogy az advaita filozófia erős rokonságot mutat az üresságet (súnjatá) valló buddhista irányzatokkal, amelyek szerint sem a lélek, sem Isten, sem a világ nem örök, és az élőlény célja az, hogy beleolvadjon a semmibe (nirvánába). Sankara személytelen Brahman-felfogása nem sokban tér el ettől, mivel a brahman tulajdonságok nélküli, és érzékelhetetlen. Vagyis a Brahmannal való eggyé válás, mint a lélek végső célja tulajdonképpen az egyéni tudatosság feladását jelentené, ami nagyjából megegyezik a nirvána állapotával.


A Védánta filozófia, és különösen annak vaisnava interpretációja lehetőséget ad a másik öt, fentebb ismertetett filozófia rendszer hiányosságainak felülbírálására, és így a védikus filozófia legteljesebb megértésére. Mindettől eltekintve az astanga-jóga eszköztára hasznos lehet minden gyakorló számára, bármelyik filozófiai utat kövesse is.