2011. május 23., hétfő

Rapture

Ez a fogalom (a Google fordító szerint "elragadtatás") a keresztény Biblia-értelmezők szerint a végítélet napját jelenti, amelyen a bibliai prófécia szerint Isten magához emeli a mennyekbe a 144 ezer igaz keresztényt, míg a többiek itt maradnak szenvedni, vagy egyes interpretációk szerint a pokol kénköves tüzében fognak égni mindörökké (v.ö. Atma Center, Hot Ashtanga-óra :-)). Egyes Biblia-kutatók a Rapture napját 2011 május 21-re tették, ami ugye tegnapelőtt volt. Nos, én nem vettem észre semmiféle komolyabb változást, vagyis ismét megbukott egy világvége-jóslat. 


Háromféle magyarázat jutott az eszembe: 1.) Rosszul számolták ki az időpontot, így most újra kell értelmezni a “bibliai kódokat”. 2.) Nem volt egyetlen igaz keresztény sem, így Isten úgy döntött, hogy mindenkinek ad még egy esélyt. 3.) Ténylegesen eltűnt 144 ezer személy a föld színéről, csak ez nem tűnt fel senkinek. De ha esetleg valamiről lemaradtam, és valaki tényleg átélte a “Rapture”-t tegnap, az szóljon, legyen szíves!


Én a Krisna-völgyben töltöttem az elmúlt két napot, úgyhogy igazából fel voltam készülve, ha esetleg tényleg elérkezik a világvége, akkor a legjobb helyen fog érni. Szombat reggel felkeltem és gyakoroltam egyet. Most az agnis pózokat vettem sorra, mert még kímélem a vállamat, hogy jó legyen a jövő hét végi jógabemutatókra. Utána pujáztam, majd átmentem a tempomba, ahol már folyt az ünnepség. 


Narasimhadeva, az Úr Krisna oroszlánfejű inkarnációjának megjelenését ünnepeltük éppen, és meg is fürdettük az Úr murti-formáit tejben, tisztított vajban, mézben, gyümölcslevekben és mindenféle földi jóban. Utána avatási szertartás következett, amelynél én mutattam be a tűzceremóniát. Akik ma kaptak avatást, azok valóban úgy élték meg, hogy itt most az anyagi vándorlásuk lezárult, és megkezdődött a lelki útjuk, vagyis az életük már tényleg nem lesz olyan többé, mint ezelőtt volt. Egyik atmás oktatónk, Ancsa is avatást kapott, úgyhogy most már Akarsini néven fog szerepelni az órarendben, de az óráit töretlen lelkesedéssel tartja tovább.


Vasárnap, miután a “Rapture” elmaradt, ismét ünnepeltünk, hogy krisnás módon éljük át ugyanezt az eseményt. Az én értelmezésemben ugyanis a Rapture az egy isteni eksztázis, amelyben a hívő összekapcsolódik imádott istenével. Olyasmi, mint a szamádhi állapota a jógik számára. Vasárnap ugyanis lelki tanítómesterem, Srila Sivarama Swami Maharaja születésnapját ünnepeltük. Az előadásában Srila Prabhupadát, a Krisna-tudat alapítóját idézte, aki azt mondta, hogy valójában nem kell eljutni a lelki világba, mert az már itt van. 


Egy olyan személy, aki elérte a teljes transzcendentális megvalósítást, mindig maga előtt látja Krisnát, és megtisztult érzékeivel képes kapcsolatba lépni vele. A kezdő spiritualisták számára, akiknek az érzékeit még befedi az anyagi energia, Krisna a múrtik (márványból, fémből stb. Készült istenszobrok) és a szent név formájában nyilvánul meg, és ha a múrtit szolgáljuk és a szent nevet énekeljük, akkor a mi érzékeink is hamarosan megtisztulnak, és az anyagi világnak nevezett fátyol hamarosan fellebben.


Vagyis a transzcendentális eksztázis állapotának eléréséhez nem kell meghalni, és nem kell sehová sem menni, csupán a tudatunkat kell megtisztítani a helyes gyakorlás által, és azonnal tapasztalni fogjuk. A lelki tanítómester az a személy, aki beavat bennünket ebbe a folyamatba, ezért mindig követni kell az utasításait, és lelkesen kell gyakorolni a Krisna-tudatot. Szóval két kellemes napot töltöttünk Krisna-völgyben, és feltöltődtünk lelki energiával, hogy bátrabban tudjunk szembenézni a hétköznapok kihívásaival. Hétfőn pedig újra találkozunk minden kedves jógással, és tovább küzdünk együtt az elménkkel a jógaszőnyegen, hátha lesz egy kis Rapture :-).

Nincsenek megjegyzések: