A "nem ez a test vagyok" szlogen viszont sok esetben kapóra jön, például, ha lusták vagyunk mozogni, ha kényelmesebb még egy pizzát betolni, miközben a tévé-sorozatot nézzük, ahelyett, hogy odaállnánk a tükör elé, és őszintén feltennénk a kérdést magunknak: "Tényleg elégedett vagy az alakoddal? Te is egy ilyen pasival/csajjal szeretnéd leélni az életedet, aki a tükörből visszanéz rád?" Mert a válasz a legtöbb esetben - maradjunk őszinték - "NEM" lesz.
Persze nem azt mondom, hogy a fizikai kinézet az minden, mert nem árt, ha jószívű az ember, megbízható, felelősségteljes, és felsorolhatnánk itt még több száz tulajdonságot, amit szériatartozéknak tekintünk a hófehér lovon közlekedő szőke herceg esetében. De a jóga ugyanolyan hangsúlyt fektet a fizikai test karbantartására, mint az elme és a jellem nevelésére, sőt, ez nyilván nem titok, hogy az előbbiben valamivel könnyebb sikereket elérni, míg az utóbbihoz még dokkal kitartóbb és szívósabb munka kell, mint a zsírpárnák eltűntetéséhez és az egészséges izomzat helyreállításához.
Bármily meglepő, T. Krishnamacharya nagyon is szigorú volt ezzel kapcsolatban. Ő nem engedte, hogy a tanítványok többet egyenek a kelleténél, vagy kevesebbet gyakoroljanak, mint amennyit előírt nekik. Ha valamelyikük kezdett meghízni, akkor azt a lustaság jelének tekintette. A nagy pocakot és a súlyfelesleget akadályozó tényezőnek tekintette, amely megnehezíti a hajlékonyság kialakulását és a prána áramlását. A haladó ashtanga-pózoknál mindenki rá szokott jönni, hogy egy-két kiló ide vagy oda is mennyit számít.
Szóval mindenkinek magának kell persze eldöntenie, hogy mik a céljai, milyen szinten áll a tudata, de szerintem a test egészségesen tartása nem jelenti azt, hogy nem foglalkozunk az elménk edzésével vagy a lelkünk fényesítésével. Még ha nem is ez a test vagyunk, addig, amíg benne élünk, megfelelő gondját kell viselni, hiszen ez az a jármű, amely a céljaink elérésében segít bennünket. És ha elhanyagoljuk a testünket, az sok esetben annak a jele lehet, hogy az egyéb lelki gyakorlatainkban is a könnyebbik utat fogjuk választani, és hajlamosak leszünk inkább elhitetni magunkkal a megálmodott dolgokat, mintsem őszintén megdolgozni azért, hogy el is érjük őket.
Én két helytelen attitűdöt figyeltem meg a tanítványaimnál: az egyik az, amikor túlzottan elnézőek magukkal szemben, és ezért lelassul a fejlődésük, vagy mag is áll. A másik pedig az, amikor meg vannak elégedve magukkal, és az nem is nagyon érdekli őket, hogy én mit szólok a teljesítményükhöz. Vannak, akik egyenesen meg is sértődnek, mert javarészt csak szidalmat hallanak tőlem, elismerő szavakat meg sohasem. Krishnamacharya is ezt tette. Egyrészt azért, mert Indiában azt tarják, hogy ha a guru valóban elfogad, akkor szíd, mint a bokrot. Ha csak ajnároz, akkor pusztán az egódat lakatja jól, de nem segít hozzá a lelki fejlődésedhez. Krishnamacharya azt mondta, hogy ő sohasem szokta dícsérni a tanítványait, nehogy elbízzák magukat. Így legalább alázatosak maradnak, és jobban tudnak fejlődni.
Szóval bátran kérdezzetek meg engem, ha készen álltok hallani az őszinte választ, hogy mit szólok a gyakorlásotokhoz, az előrehaladásotokhoz, az elhivatottságotokhoz. Vagy ha ideális alakra vágytok, arról is megkérdezhettek, nem fogok hízelegni senkinek :-) Méghozzá a saját érdekében, mert én is megszoktam, hogy aki hízeleg, az az ellenségem. Aki a szemembe mondja, hogy mi a hibám, az segít valójában, mert legalább lehetőséget ad arra, hogy változtassak rajta.
Nem sok ember szereti az őszinteséget, mert a tündérmesék és a kölcsönös megalkuvás sokkal kellemesebbek. Én azt mondom, amit te hallani akarsz, ha te azt mondod, amit én hallani akarok. Mindez azonban önbecsapás, ami rövid távol lehet, hogy kellemesebb az egónak, mint az igazság, de hosszú távon nem fog boldoggá tenni bennünket.
Egy kisarkított vélemény a testről Bencétől, a LifeTilt blog szerzőjétől:
"Az emberek gyengék, mert egy idő után belesz@rnak az életbe. Már megvan a csaj már megvan a csávó, és akkor már lehet úgy kinézni mint egy rakás sz@r. Csajoknál ez duplán sőt triplán igaz. Úgy érzik elhanyagolhatják magukat. Hát tévedés kedveseim, ezek ágyazzák meg a f@sza kis megcsalásokat meg szakításokat nem mellesleg a szexuális élet csökkenését. Be lehet tolni azt a tiramisut, de utána nem kell sírni 36 évesen kutyák között hogy hol rontottam el..."
Na jó, nem fogalmaz túl irodalmi stílusban, de a lényeget azért valahol megfogja, nem? Végülis mit várunk egy edzőtől, aki arra tette fel az életét, hogy kihajtsa belőlünk a szuszt, csakhogy hozzásegítsen bennünket az óhajtott céljaink elérésében, amelyhez lehet, hogy éppen a zsírpárnáktól való megszabaduláson keresztül vezet az út. És nem mellesleg szert teszünk egy jó adag akaraterőre, hitre önmagunkban, hogy meg tudjuk csinálni, és megtanulunk felelősséget vállalni az életünkre, a testünkre, az egészégünkre, a kapcsolatainkra és a boldogságunkra, ahelyett, hogy másokat hibáztatnánk a problémáinkért.
Én mind a mai napig hálás vagyok a jógának azért, hogy visszaadta a kezembe a sorsomat, és továbbra is lehetőséget ad nekem arra, hogy értelmes célokat találjak az életemben, és megküzdjek az elérésükért. Ennyit a fittségnek, holnap pedig folytatódjék a filozófia! Ép testben ép lélek! :-) Ja és szerdán pedig az egó tündökléséről és bukásáról, mert már erre is sokan utaltak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése