A szamádhi eksztázisa

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Szamádhi – eksztázis

Fontos, hogy a szamádhi legbelső matrjoska-babáját az előző hét ág kontextusába és keretei közé tudjuk helyezni; Patandzsali nézete szerint ugyanis a szamádhival együtt válik a jóga igazán érdekessé. Patandzsali a szútrái elsöprő többségét ennek a végső ágnak szentelte. A szamádhi a meditáció mély állapotát, vagy annak tetőfokát jelenti. Gyümölcsének az eredeti, mély valóság megtapasztalását tekintik. Ebből az okból kifolyólag a szamádhi szó jobb fordítása az „eksztázis”, mint a puritán „gyönyör” vagy a ködös „elmerülés”. De az „eksztázis” kifejezés is rendelkezik a maga korlátaival. A görög ekstasis szóból származik, ami azt jelenti, hogy magunkon kívül vagy magunk mellett lenni (örömünkben). A szamádhiban azonban az ember nem önmagán kívül van, hanem mélyen önmagában. (E probléma kiküszöbölésére Mircea Eliade az entázis – önmagunkon belül állni - kifejezést javasolta, e kifejezés azonban mégsem terjedt el túlzottan.)

A szamádhi eksztázisa nem egyszerre történik meg. A szamádhin belül sok alfokozaton haladunk keresztül, először könnyebb, durva fizikai tárgyakat használva a meditációhoz, később pedig nehezebb, finom fizikai tárgyakat. És ha egyszer elsajátítottuk a szamádhit, akkor paradoxonba ütközünk. A szamádhi végső gyümölcsét, a felszabadulást a teljes meghódolás és az isteni kegyelem által érjük el, és nem erőfeszítés vagy az akaraterő által.

Milyen intenzív a szamádhi eksztázisa?

Jágjavalkja, a nagy bölcs, az upanisadikus bölcsek (látnokok) legkiemelkedőbbje a következő módon magyarázta el a szamádhi eksztázisának intenzitását:

Képzeljük el a legmagasabb örömöt, amit egy emberi lény képes megtapasztalni a vagyon, hatalom és szexuális élvezet együttes elérése által. Ha megszorozzuk ezt az eksztázist százzal, akkor megkapjuk azt az eksztázist, amelyet az őseink közül azok értek el, akik a mennyei bolygókra jutottak. Az ő eksztázisukat megszorozva százzal megkapjuk azt az eksztázist, amit az isteni természeti szellemek, gandharvák (angyalok) tapasztalnak. Az ő eksztázisukat még egyszer megszorozva százzal, Jágjavalkja szerint elérkezünk ahhoz a maximális eksztázishoz, amit az tapasztal, aki erényes tettei által elérte az isteni (félisteni) állapotot (karmadévah). Még százszor nagyobb annak az eksztázisa, aki a születése vagy a tudása által érte el az isteni állapotot. Még százszor nagyobb annak az eksztázisa, aki tanulmányozta a szentírásokat, és megszabadult a vágyaktól. Ennél azonban még százszor nagyobb annak az eksztázisa, aki megvalósította azt a tudatállapotot, amit Patandzsali „mag nélküli szamádhinak” nevez."