Pratjáhára

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Pratjáhára – belső fókusz

A pratjáhára olyan technikák gyűjteménye, melyek segítségével befelé tudjuk fókuszálni az elmét, így lényeges előfeltétele a magasabb ágak gyakorlásának. Ideális esetben padmászanában vagy más hasonló, potenciális ászanában kell gyakorolni, és a kumbhaka (légzésvisszatartás) állapotában. A kumbhaka során eleinte a durva fizikai testen belüli pontokra koncentrálunk, ez az első szint. A második szintet akkor érjük el, amikor vizualizáljuk a finom fizikai test csakráit, és az elmét rajtuk nyugtatjuk. Ez a folyamat nagyon intenzívvé válik, amikor az ászana és pránájáma keretein belül gyakoroljuk. A gyakorlás időtartama alatt az érzékeket megakadályozzuk abban, hogy a szokásos módon összekapcsolódjanak az érzéktárgyaikkal, és így létrehozzuk a belső fókuszt.

A pratjáhára gyakorlása a következő elven alapszik: amikor az érzékek kapcsolatba kerülnek a külvilág tárgyaival (itt a tárgy bármit jelenthet, amit az érzékeinkkel érzékelni tudunk), a tárgyak a ragaszkodás vagy ellenszenv reakcióit váltják ki a szemlélőben, amelyek mind hajlamosak borzolni az elme tavának felszínét. Bizonyos tárgyak, amikor az elme kapcsolatba kerül velük, azonnali vihart eredményeznek. Ha ez megtörtént, akkor nehézzé vagy lehetetlenné válik az, hogy az elmét a meditáció eszközeként tudjuk használni. A pratjáhárában elkerüljük a külvilág zavaró hatásait úgy, hogy az elmét olyasvalamire rögzítjük, ami nem a külvilágban van, önmagunkba vonjuk vissza az érzékeinket, „ahogy a teknős vonja vissza a végtagjait” (Bhagavad-gítá 2.58.)

A pratjáhárára alkalmas tárgyaknak több kategóriája létezik, amelyeket elvileg a finomságuk szerint kategorizálnak. A gyakorló a durva tárgyakkal kezdi, amelyek az érzékek számára is észlelhetők. Ezek a tipikus dristik (fókuszpontok), mint az orrhegy, a szemöldök-központ, a nagylábujjak, a nyelv csúcsa, az orrnyílások, a szájpadlás legmagasabb pontja, a köldök, a boka, vagy más testrészek, és természetesen a bandhák, főleg a múla-bandha (gátzár).

Ha a jógi fókusza létrejött a durva szinten, akkor finom tárgyakat választ. A pratjáhárához használt tipikus finom tárgyak a csakrák. Először tisztán vizualizáljuk a múládhára-csakrát, és amikor a figyelmünk megállapodott ott, akkor továbblépünk a szvádhisthána-csakrához, satöbbi. Ebben a korai szakaszban, csak a csakra következő aspektusait vizualizáljuk: a szirmok száma, színe és az elhelyezkedése (a múládhára esetében ez négy szirom, sötétvörös a színe, és a farokcsont közelében helyezkedik el). Akkor váltunk jártassá a pratjáhárában, amikor a kumbhaka közben a csakrákon tudjuk tartani a fókuszt, egyikre a másik után irányítva a figyelmet, anélkül, hogy az érzékek észlelnék a külső tárgyakat."