2018. március 31., szombat

A Kundaliní útja

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

A jóga célja az apána és a pránaegyesítése, hogy minden kettősség és polaritás feloldódjon. Az apána szó szerint azt jelenti: „amit nem ettek meg, nem integráltak”. Sokszor úgy tekintünk a pránára, mint valami jó dologra és az apánára úgy, mint valami rossz dologra. Mondhatjuk úgy is, hogy a prána az élet, az apána pedig a halál. De ez a két aspektus nem választható el egymástól, legalábbis, amíg az anyagi síkon vagyunk. Az Én úgynevezett rossz aspektusainak elfogadása, melyeket az apána képvisel, elősegíti az ellentétek összeegyeztetését. Az élet és a halál nem létezhet egymás nélkül.

Annak érdekében, hogy az apánát teljes mértékben megérthessük, el kell vonatkoztatni attól, hogy csak a fizikai kiválasztást képviseli. Valóban javulhat az emésztésünk és a kiválasztásunk, de az apána kifejezés valójában a személyiségünk be nem integrált aspektusait is jelenti. A jóga inkább a sötét oldalunk felismeréséről, elfogadásáról és integrációjáról szól, és nem annak megsemmisítéséről.

A Kundaliní azt jelenti, hogy „aki fel van csavarodva”, és az univerzum anyjának tekintik, a kettősségen túli erőnek. Az isteni kígyóerő. A Kundaliní felébresztése kitartást igénylő és titokzatos feladat. Nagyon nehéz felfogni az elménkkel a Kundalinít, mivel alapvetése is ellentmond a gondolkodásnak: az Én túl van az elmén és az anyagon, és bármennyit gondolkodunk vagy cselekszünk, az nem biztos, hogy elég a jóga állapotának eléréséhez. Az ídápingalá és szusumná leírásával azonban remélhetőleg sikerült némi fényt deríteni a témára. 

Az integráció folyamata jelenti az utazás kezdetét. A blokkok, amelyek az egyes csakrákban vannak, és a három granthiból származnak, feloldódnak, amikor az Én integrálódik és a szusumná megtelik energiával. Vagyis akkor válunk egésszé, amikor elkezdjük integrálni az énünk „meg nem evett” részeit. Az ászana-gyakorlás egyszerre eszköz a test egészségessé és élettelivé tételére, és egy módszer, mely által tudatossá válunk a be nem integrált részekről. 

Szvámí Sivananda a következőket írja a Kundaliní felébresztéséről: „A felébresztett Kundaliní energia, melyet felvezettünk a manipúra csakráig, ismét visszaeshet a múládhárába. Ekkor nagy erőfeszítéssel újra fel kell emelni. Teljesen vágynélkülivé kell válnunk, és mindenről le kell mondanunk, mielőtt megkíséreljük felébreszteni a Kundalinít. Amikor a Kundaliní felébred, akkor úgy sziszeg, mint a bottal megütött kígyó, és belép a szusumná nyílásán. Amikor csakráról csakrára utazik, rétegről rétegre megnyitja az elménket, és különböző sziddhikre teszünk szert.” 

A kígyó vagy krokodil alakja a legtöbb mitológiában nagy potenciával rendelkezik. Az ősi történelmet, a gerinc kanyarulatait, valamint a génjeinkben is tárolt ős-emlékezetet is képviseli. A kígyó isteni célt szolgáló teremtmény, bár hidegvérű, szenvtelen és valamennyire idegen is. 

A Kadaceus szimbólumban felismerhetjük az ídát és a pingalát (a két tekeredő kígyót), és a szusumnát (a madárszárnyakkal rendelkező botot), melynek szárnyalása a tudat evolúcióját képviseli, a tetején égő láng pedig az isteni tudatosság felébredését. A két kígyó háromszor keresztezi egymást, ez a három granthit képviseli. A kígyók (és a Kundaliní) három és félszer fordulnak körbe, mert a fél fordulat a granthik kettősségén túli transzcendens állapotot mutatja.

Nincsenek megjegyzések: