A sírsászana és szarvángászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"Bevezetés

Bármilyen életterületen tevékenykedünk is, nem leszünk képesek maradéktalanul végrehajtani a kötelességünket vagy élvezni annak hasznát, ha nem biztosítjuk magunknak az egészséges testet, a bátor és tiszta elmét és a hosszú életet. Ezen elengedhetetlen előfeltételek biztosítása érdekében egyetlen rendszer sem veheti fel a versenyt a jóga gyakorlásával, melyet az ősi risijeink ekkora részletességgel fektettek le. A jóga-írások számos ászanát említenek. Mindegyiknek megvan a maga speciális haszna. De az összes ászana közül a sírsászana (fejenállás) és a szarvángászana (vállállás) foglalja el a legelőkelőbb helyet, mivel tőlük várhatjuk a legnagyobb eredményeket, és a sásztrák széles körben méltatják hasznukat. A normális álló testhelyzetben a fő érzékszervek (pl. a szemek, fülek stb.) és az agy nem kap elegendő vérellátást, mivel a szív fölött helyezkednek el, és ahhoz, hogy a vér eljusson ezekbe a szervekbe, meg kell küzdenie a gravitációval. Valamint, amikor belélegzünk és bent tartjuk a levegőt a tüdőnkben, növekszik a mellkasi nyomás, aminek következtében nyomás nehezedik a belekre, májra, vesékre, rekeszizomra stb., és ezek a szervek elmozdulhatnak. Ekkor akadályoztatva vannak a megfelelő működésben, és számtalan betegség, mint a székrekedés, reumás gyulladás, visszérgyulladás, idomtalan alak, stb. alakulhat ki. A sírsászana és a szarvángászana megtervezése közben a risik automatikusan megszüntették ezeket a nehézségeket, felvéve a fordított pózt, mely által a gravitáció elő fogja segíteni a vér szabad áramlást az érzékszervekben, és abban is segít, hogy az alsótest szervei visszatérjenek a nekik megfelelő pozícióba. Ez a két ászana megelőző és gyógyító hatású is. Azok esetében azonban, akik túlzottan kövérek, magától értetődik, hogy a test végtagjainak mozgása legyen egy kicsit könnyedebb a múdrák és a pránájáma gyakorlása által, mielőtt megkíséreljük ezeket az ászanákat. Sajanácsárja Patandzsalí Jóga-szútrájához fűzött magyarázatában számos praktikus részletet leír az ászanák gyakorlásával kapcsolatban.

A sírsászana és szarvángászana fő célja nem csak az, hogy bőséges vérellátásban részesítsék a fejünket és a testünk felső részét, hanem a légzés lelassítása is. Ha megfelelően elsajátítottuk a sírsászanát, a légzésütem, amely általában percenként 15-18, automatikusan lelassul percenként 4-re. A cél az lenne, hogy percenként kettőre lassítsuk le. Így, ha 24 környi lélegzetet veszünk sírsászanában, az 12 percet fog igénybe venni. Elfogadott dolog, hogy a sírsászanát csak reggelente szabad végezni. Ezt mindig a szarvángászanának kell követnie. A megfelelő folyamat az, ha 24 mély belégzésig és kilégzésig végezzük a sírsászanát. Utána pihenjünk két percet, majd végezzük el a szarvángászanát 24 kör mély légzéssel. Pihenjünk utána ismét kér percet, majd végezzünk valamilyen ülő ászanát.

A sírsászanában a feji szervek és az agy bőséges vérellátásban részesül, és a belső szervek elmozdulnak fölfelé. A két perc pihenő mindezt normalizálja. A szarvángászanában korlátozva van a fejbe áramló vér mennyisége, mivel a nyakunkra támaszkodunk és felvesszük az állzárat. A pajzsmirigy és a testünk felső felében található belső szervek elmozdulnak fölfelé. A két perc pihenő mindezt ismét normalizálja. Ha most végrehajtunk egy ülő ászanát, akkora belső szervek visszanyerik megfelelő helyüket. Ez az oka annak, hogy egy bizonyos sorrendben kell végezni az ászanákat. Sajanácsárja hat specifikus ászanát említett napi gyakorlásra. Azt is előírja azonban, hogy ezek mellett más ászanákat is kell végezni (melyek minden nap változhatnak)."

(A Jóga-makaranda második kötete tehát ott folytatódik, ahol az első abbamaradt, vagyis a sírsászana és szarvángászana ismertetésénél. Krishnamacharya Sajanácsárjára hivatkozik, aki vélhetőleg egy 13. századi advaitin filozófus és tudós volt, és számos Védához és Bráhmanához írt kommentárokat. A hat védikus filozófiai rendszert érintő munkáiról is tudunk, így nem kizárt, hogy a Jóga-szútrához is írt kommentárokat. Krishnamacharya minden nap javasolja a fejenállás gyakorlását, és kifejezetten reggel. Utána a szarvángászanát, majd ülő pózokat javasol végezni, ebben nagyjából az Ashtanga vinyásza jóga befejező sorozatához hasonló sorrendet fedezhetünk fel, bár a modern Ashtanga vinyásza jógában előbb jön a szarvángászana, és csak utána a fejenállás. Arról is említést tesz, hogy előtte érdemes más ászanákat gyakorolni, mint ahogyan az Ashtanga vinyásza jóga hat sorozatát is váltogathatjuk a hét mindnen napján.)