"A negyedik akadály, a lustaság a passzivitás (tamasz) túlsúlyára utal az elmében, és a kapha túlsúlyára a testben. Érdekes, hogy a jóga nem elégszik meg azzal, hogy valakit lustának nevez, hanem először elismeri, hogy a motiváció hiánya egy technikai akadály, majd konstruktív módon vizsgálja annak mechanizmusát. Fizikai szinten a lustaságot a kapha elem dominanciája okozza. Emiatt úgy tűnik, hogy az illető nehézkes és ezt nagyon hatékonyan lehet kezelni pránájáma és krijá technikákkal. Az uddzsájí pránájáma, szúrja bhédana, naulí, kapálabhátí mind hatékonyan csökkentik a fölös kaphát és dinamikusabbá, szenvedélyesebbé teszik a gyakorlót. Az elmében jelenlévő túlzott tamaszt (passzivitást) a kapálabhátí és a bhásztriká légzésekkel tudjuk eloszlatni. E két utóbbi technika használható a belső tűz (agni) megtisztítására és felélesztésére, ami szintén megszünteti a passzivitást (tamaszt).
Egy másik technika a tétlenség (tamasz) csökkentésére az elmében a külső légzésvisszatartásokból (kumbhakákból) áll, melyek a szimpatikus idegrendszer túlsúlyát eredményezik. Emellett növelhetjük a belégzés hosszát, ami erősíti az aktivitást (radzsaszt) és csökkenti a tétlenséget (tamaszt). A kapha és a tamasz csökkentésének másik módja a napi szenvedélyes Ashtanga vinyásza gyakorlás, melyet az első két könyvemben írtam le: „Ashtanga-jóga: gyakorlás és filozófia”, valamint „Ashtanga-jóga, a középső sorozat: mitológia, anatómia és gyakorlás. Ezen kívül, ha az isteni teremtő erő dinamikus aspektusán meditálunk, mely sohasem pihen, hanem mindig újrateremti a világot és az összes lényt, szintén csökkenti az elme hajlamát a passzivitásra. Ebben a kontextusban fontos, hogy ne csak a csendességen meditáljunk. A csendesség egy remek tulajdonság, de a csendességből, mint középpontból kiindulva, az Isteni teremtő erő végtelen kreativitásban és a formák változatosságában fejeződik ki. Fontos, hogy ezt a teljességet és kreativitást is beintegráljuk a meditációba; máskülönben, ha csak az ürességen és csendességen meditálunk, az elmében megnövekedhet a tamasz (passzivitás). Ez pedig képessé tesz bennünket arra is, hogy megvalósítsuk Isten aktív, kreatív, dinamikus aspketusát. Végső soron a jógi szabad szeretne lenni, akkor is, ha ül és a csendet élvezi, és akkor is, amikor aktív a világban."
Megjegyzés: A Teljesség megéléséhez egyaránt kell meditálnunk Isten aktív és inaktív aspektusán is. Az aktivitás a duális megnyilvánulásokban fejeződik ki (prakriti és purusa, szaguna Brahman, férfi és női isteni formák, és a Vaikuntha, azaz a spirituális világ változatossága). Mindezeken meditálva és a bhakti vagy a széva (önzetlen szolgálat) folyamatán keresztül a testét és az érzékeit is lefoglalva az Abszolút duális megnyilvánulásaihoz tud kapcsolódni, melyeket a radzsasz anyagi minőségével jellemezhetnénk (bár a radzsasz tiszta formájában nem gyakran nyilvánul meg). Ezt a szabídzsa (maggal vagy tárggyal rendelkező) szamádhi állapotában képes megtapasztalni, míg a nonduális aspektus (nirguna Brahman) megegyezik a jógi nirbídzsa (mag vagy tárgy nélküli) szamádhi állapotával, ahol a Tudatban, mint önnön természetében nyugszik. A Tudat minősítések és megkülönböztetések nélküli önazonosságot jelent, ahol az Én és az Abszolút, a mikrokozmosz és a makrokozmosz feloldódik a nagy Egységben. Ennek megtapasztalása a niródha (felfüggesztett) elmeállapotban történik, ami a tamasz (passzivitás) abszolút kifejeződése is egyben (persze a tudatlanság, vagyis avidjá befedettségétől mentesen). A jógi képessége, hogy szabadon tudjon mozogni a tárgy nélküli és tárggyal rendelkező szamádhi állapotai között, pedig a szattva (egyensúly) állapotának teljes kifejeződése, melyet suddha-szattvának is neveznek a szanszkrit írások. A jógikus meditáció technikája inkább a passzív elmeállapotot helyezi előtérbe, míg például a sámánutazás vagy lélekutazás technikái az aktivitást, mozgást, a Teremtések és isteni megnyilvánulások összességének megtapasztalását teszi lehetővé megváltozott tudatállapotban.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése