"Az első akadály, a betegség, egy fizikai akadály. Az ájurvéda leírása szerint a betegséget a három dósa: váta, pitta és kapha egyensúlyzavara okozza. Ezeket a fogalmakat néha a levegő, epe és nyálka szavakkal fordítják, de a fordítások általában annyira nevetségesen leegyszerűsítik e fogalmakat, hogy általában jobb egy idegen kifejezést használni, amit az ember egyáltalán nem ért, mint egy olyan lefordított kifejezést, mely elvesztette értelmét. Bár a felszínen a három dósa egyensúlyzavarát tekinthetjük a betegség okának, végső soron még ez az egyensúlyzavar is az elméből ered. A jógi a fizikai terápia (gyógynövényeket, étrendet, a betegséget előidéző körülmények megváltoztatása, és ászana) és a pránájáma keverékét használja a dósák egyensúlyának helyreállításához (például a szúrja bhédanát a felfokozott váta; az uddzsájí kumbhakát a felfokozott kapha; illetve a sítalít, sítkarít és a csandra bhédanát a felfokozott pitta lecsökkentésére (mindezeket a pránájáma-technikákat ismertettem a „Pránájáma: a jóga légzése” című könyvemben). Helyes gondolat az is, hogy a jógában a bhávanát (kultivációt) és a szankalpát (elhatározást) is használták a betegségek mentális eredetének kezelésére.
A második akadály, a merevség ahhoz kapcsolódik, amikor túlzott mennyiségű életerő (prána) áramlik a nap-energiavezetékbe, mely a jobb orrlyukhoz (pingalá) kötődik. A merevségnek ugyancsak van egy fizikai komponense, melyet az ászana segítségével igyekszünk megszüntetni. Bár a merevséget mindenhol tapasztalhatjuk, legmélyebben a szív körüli karakterpajzs formájában fejeződik ki, mely által a szív ugyanolyan merev és áthatolhatatlan érzetet kelt, mint a bordakosár. Az egyéb ászanák mellett a fő terápia a hátrahajlító pózokból állna. Mentális értelemben a merevség abban fejeződik ki, hogy csak a saját igazunkat látjuk, és képtelenek vagyunk elfogadni a megértésünkön kívül álló egyéb igazságokat. Pránikus szinten ezt szoláris attitűdnek nevezzük, amit a jobb orrnyíláson keresztül áramló túlzott levegő jellemez. Általában véve a nádí sódhana az a pránájáma, amivel ki lehet javítani ezt az állapotot, de ha a szoláris dominancia erős ás makacs, akkor csandra bhédana pránájámával kell próbálkozni, melynek során az összes belégzést a bal orrlyukon keresztül vesszük, míg a kilégzéseket a jobbon keresztül. Ez csökkenti a fundamentalizmust és fejleszti a relativizmust (vagyis azt a képességet, hogy elfogadjuk mások nézeteit). Emellett a jóga mentális beavatkozást is javasolna, vagyis olyan gondolati minták erősítését, melyek mások nézeteinek elfogadásához vezetnek (ez a bhávana és szankalpa mentális gyakorlata lenne).
A harmadik akadály, a kétségek az előző akadály, vagyis a merevség tükörképe. Arra utal, hogy túl sok prána áramlik az ídában, a bal orrlyukban. Ez lunáris attitűdöt eredményez, ami azt jelenti, hogy mindenben látjuk az igazságot és elkezdjük azt gondolni, hogy az igazság egy relatív dolog. Ez végső soron bénult állapothoz vezet, melyben teljességgel képtelenek vagyunk eldönteni, hogy mit tegyünk. Pránikus szinten ez az akadály a szúrja bhédana pránájáma alkalmazásával távolítható el, melynek során minden belégzést a jobb orrlyukon keresztül veszünk, a kilégzéseket pedig a balon keresztül. Ez növeli a fundamentalizmust, vagyis az önbizalmat a döntéseinkben, és csökkenti a relativizmust. Fizikai szinten a kétség az erő hiányában fejeződik ki. Az erő hiánya gyakran a törzs-izmokkal áll kapcsolatban; ettől még erősnek nézhet ki az illető, de a felszínes erő a túlzottan lágy törzset igyekszik védeni. A fizikai szinten a jóga a törzserősítő gyakorlatok és a testsúlyt tartó ászanák (pl. kartámaszok) segítéségével korrigálja ezt az akadályt. Ezek azt a benyomást keltik, hogy az illetőnek „van gerince”, azaz nem hajol meg a nehézségek előtt, van belső meggyőződése, és nem kételkedik. A jóga a kétségek mentális összetevőjét is megcélozza. A meditáció által kapcsolatba kerülünk a belső lényünkkel és megtanulunk bízni az intuíciónkban. A magas szintű döntéseket nem lehet csak az alapján meghozni, hogy mérlegre tesszük a pró és kontra érveket (bár ez lehet a folyamat része). A magas szintű döntéseket a szív hangjára hallgatva hozhatjuk meg. A meditáció növeli a képességünket, hogy meghalljuk és meghallgassuk ezt a hangot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése