Ki alkalmas a jóga gyakorlására?

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"A sírsászanában általában nem kell kumbhakát végezni (eleinte), bár két másodpercnyi antara és báhja kumbhaka automatikusan megtörténik, amikor a mély belégzésről a mély kilégzésre váltunk, és vissza. Az automatikus szünet alatt létrejön a kumbhaka. Amikor már fejlett a gyakorlásunk és szándékosan gyakoroljuk a kumbhakát, az antara kumbhakát végezhetjük öt másodpercig minden körben, a báhja kumbhakát pedig tíz percig. A szarvángászanában ne gyakoroljuk szándékosan az antara kumbhakát, de a báhja kumbhakát gyakorolhatjuk öt másodpercig minden körben. Ezek a mély légzések az ászanával együtt segítenek lelassítani a légzés gyakoriságát, ami pedig meghosszabbítja az életet. Sajanácsárja előírja, hogy a mély légzések száma ne legyen kevesebb napi 320-nál. Ezt a számot eloszthatjuk a nap folyamán – valamennyit elvégezhetünk az ászanákkal együtt reggel és este, valamennyit a pránájámával együtt, reggel, délben, este és éjfélkor, vagy amikor szabad időt találunk rá.

Pránájáma

Az indiai jóga-írások szerint az ember élete eleve elrendeltetett és bizonyos számú lélegzetvételben van meghatározva, nem pedig életévekben, hónapokban és napokban. Így az ember szabad akaratától és erőfeszítésétől függ, hogy növelje az élethosszát a pránájáma gyakorlása által. Az ember normális esetben napi 21600 lélegzetet vesz. Ha az eleve elrendelt lélegzetek számát elosztjuk ezzel a számmal, akkor megkapjuk az ember normális élethosszát években, hónapokban és napokban. Ha azonban az erőfeszítésünk által le tudjuk csökkenteni a napi lélegzetvételek számát 21600 alá, akkor az élethosszunk automatikusan növekedni fog.

Másfelől viszont, ha túl gyorsan élünk és szükségtelen erőfeszítést teszünk, ami által a napi lélegzetvételeink száma 21600 fölé emelkedik, akkor az élethosszunk ennyivel rövidül. Ha szabad utat hagyunk a szenvedélyeinknek, az is növeli a légzésszámot, míg az elme nyugalma és kontrollja csökkenti azt.

A prána

A prána olyan dolog, ami mindenkivel együtt születik. A pránát is lehet edzeni és erősíteni, ugyanúgy, mint a testünket, az intellektusunkat és az elménket. A prána edzésében fontos szerepe van a külső levegőnek, de ne azonosítsuk vagy tévesszük össze a pránát a levegővel, amit beszívunk. A prána kötődik a testünkhöz, és amíg kapcsolódik hozzá, az ember életben marad. A jóga-írások azt mondják, hogy ez a prána egy burkot képez a testünk körül, és körülbelül tizenkét hüvelyknyire terjed túl a testünkön. Minél lágyabban lélegzünk, annál jobban konzerváljuk, és minél erőteljesebben lélegzünk, annál jobban elpazaroljuk. A prána edzésének és konzerválásának helyes módszereit az ősi látnokok fektették le a tapasztalataik alapján.

A jóga gyakorlására képesített emberek

A jógával kapcsolatos összes ókori szerző egyhangúlag egyetért abban, hogy mindenki, legyen fiatal vagy öreg, bármilyen nemű, jó egészségi állapotban lévő vagy beteges, alkalmas a jóga gyakorlására, amíg az a fizikai és mentális eredmények elérésére irányul. Annyiféle ászana van, ahány élőlény, mondja egy ősi szöveg. Így, bármilyen állapotban van is a testünk, a szakavatott guru találhat és előírhat bizonyos ászanákat és légzőgyakorlatokat, melyek az egyén hasznára fognak válni. A gyakorlatok annyira szerteágazóak, hogy mindenki igényét ki tudják elégíteni.

Számos, ősi bölcsek által írt könyvben találjuk meg a jóga-gyakorlatok szisztematikus rendszerét. Ezek az ő gazdag tapasztalataik eredményét tükrözik. Hasonló gyakorlatokat találhatunk más vallások emberei által írt könyvekben is. Vannak olyan uralkodó tévképzetek, hogy ha valaki túl fiatalon kezdi el a jóga gyakorlását, az megakadályozza a növekedését és ezért csak tizenhat áves kor utén szabad elkezdeni a jógát. Itt az ideje, hogy tisztázzuk az ilyen félreértéseket. Egyetlen ókori írás sem tartalmaz ilyen korlátozást, és az én tapasztalatom is azt mutatja, hogy nem csak hogy nincs hátrányos hatása, hanem ellenkezőleg, jelentős előnyökkel jár. A többi típusú fizikai gyakorlat látványos izmokat eredményezhet, de azt a tényt is figyelembe kell vennünk, hogy a nagy lelkesedés közepette egyes testrészeket túlterhelhetünk, és ez akadályozhatja a kiegyensúlyozott fejlődést. A jógikus gyakorlatok nagy előnye, mely az elme fejlődésében és kiegyensúlyozottságában mutatkozik meg, szintén hiányozni fog.

Az a tény, hogy ezeket a gyakorlatokat már viszonylag korán kellett elkezdeni, egyértelmű abból a tényből, hogy a pránájáma a napi szandhja (nap-fordulópontokhoz kötött szertartás) részét alkotja, melyet az upanájanam (szent zsinór-avatás) után kell elvégezni, és ezt a szamskárát (tisztító szertartást) hétéves korban kellett végrehajtani. Ha a fiatalok nem tartják be az étkezési korlátozásokat, akkor a fiúk hajlamosak lesznek az elhízásra vagy a helytelen ételek fogyasztására rendszertelen időpontokban, és így hasi fájdalmaik alakulhatnak ki. A jógikus gyakorlatok ezt is képesek kijavítani. Lehet, hogy az izomzatuk nem lesz látványos, de jobb lesz az egészségük, és az elméjük és testük fejlődése is kiegyensúlyozott lesz.

Számos hiteles jóga-írás és ájurvédikus gyűjtemény írja elő a jóga-gyakorlatokat a terhes nők számára, azok számára is, akik egészségesek, és akik nem. A saját tapasztalatom azt mutatja, hogy az ilyen gyakorlás nagy hasznára van az anyukának, valamint a gyermeknek is a születése előtt ás után. Ha még kivételes helyzetben lévő nők is elkezdhetik a jóga gyakorlását, akkor egyáltalán nem kell félnünk attól, hogy a jóga gyakorlása a fiatalok kárára válna."