Kundaliní légzőgyakorlat

Az alábbi légzőgyakorlat a Kundaliní energia felébresztésének és visszavezetésének egyik lehetséges módja.  

1. Szánjunk rá legalább egy órát a gyakorlatra, hogy megszakítások nélkül végig tudjuk csinálni. Üljünk le a padlóra, jógamatracra vagy meditációs párnára, kelet felé fordulva. Hozzuk létre a szakrális teret magunk körül, és alkalmazzunk azstrális védelmet is, például füstöléssel vagy egy kör rajzolásával dohánnyal vagy zsályalevéllel. 

2. Hangolódjunk rá a légzésünk természetes folyamatára. Ne változtassuk meg a légzés mintázatát semmilyen módon, csak figyeljük meg a folyamatát és a hangot, ami létrejön. Általában a Szó-Ham ("az (vagyok) én")mantra szokott létrejönni a légzés során (belégzés szó, kilégzés 'ham), viszont ennél a lágzőgyakorlatnál megfordítjuk: a ham lesz a belégzés mantrája, míg a szó a kilégzés közben létrehozott hang lesz, és így a két szótagból a hamsza (hattyú) szó alakul ki. 

3. Vizualizáljuk, hogy a szoba (vagy szabad tér, ha ott gyakorlunk), tele van fénylő pránával. Minden egyes belégzésnél (Hamm) kísérjük figyelemmel a fény útját az orrlyukakon keresztül a harmadik szembe, majd a gerinc mentén lefelé a farokocsontig, vagy a gátig. Az a jó, ha azt érezzük, hogy a prána akadálytalanul tud végigáramlani a szusumnán, nem ugrál, akadozik, vagy nem kerüli el az egyes csakrákat.

4. Kilégzés közben (szaha) egy kissé eltérő árnyalatű fény áramlik végig felfelé a gerinc mentén, kilökve a fényt, amit éppen belélegeztünk. Ez a személyes Kundaliní energiánk. Ha ez segít, akkor a belélegzett pránát vizualizáljuk fehérnek, napsárgának vagy szivárványszsínűnek, a felfelé irányuló pránát pedig vörösesnek. Vizualizáljuk, ahogyan a gáttájéktól felemelkedik a gerinc. mentén az agyunkig, majd az orrlyukon keresztül kifújjuk.  

5. Vágezzük mindezt húsz percig, egy rövidke légzésszünetet beiktatva a belégzés vágáre. Hamm-(légzésszünet)-Szahhh. Ha helyesen csinálju ezt a szakaszt, akkor a testünk fizikailag teljesen ellazul. 

6. A gyakorlat második részében ne tartsuk vissza a levegőt a belégzés után, hanem a kilégzést a hasfal préselésével osszuk rövid szakaszokra: sza-sza-sza-sza-sza. Folytassuk a fény vizualizációját: kilégzés közben a szakaszokkal együtt fog "ugrálni" felfelé a Kundaliní energia. Minden egyes légzésnél érezni fogjuk az energiaszintünk növekedését. Ezt a második szakaszt is folytassuk 20 percig.

5. Ennél a pontnál megjelenhetnek testi tünetek, például remegés, rángás, önkéntelen mozdulatok. Ezeknek nem kell ellenállni vagy megijedni, az energiaszint növekedésének természetes velejárói. Amikor a rángatózás, remegés elmúlik, akkor nagyon áramlósan kezdünk el majd mozogni. Ez is önkéntelen mesz, nem kell törekedni a megállítására, mert nem is fog sikerülni. 

7. A kilégzésekkel együtt fokozatosan emelkedő és felizzó Kundaliní végül eléri a harmadik szem-csakrát. Amikor érezzük, hogy az energiaáramlás elérte a maximális mértéket, akkor folytassuk a légzést, ameddig tudjuk. Végül az utolsó kilégzést végezzük el a szánkon keresztül, és engedjük ki a keletkezett energiát az univerzális áramlásba a szándékunkkal. Fontos, hogy az energiát a feltétel nélküli szeretet és együttérzés érzelmével engedjük útjára. Ha a csakráinkban nincsenek blokkok, akkor nagyon eksztatikus élményre számíthatunk. Ne aggódjunk azon, hogy mi történik a fizikai testünkben, vagy hová jut el az elménk, amikor kiengedjük az energiát. Az élmény meg fogja nyitni az energia-érzékelési képességünket és a belső érzékeléseink is kiélesednek.

8. Amikor befejeztük a légzőgyakorlatot, akkor földeljük le a hátramaradt energiát, például ugrálással vagy úgy, hogy a tenyereinken megemeljük magunkat és többször odaütjük a fenekünket a talajhoz (nem túl erősen). Ez nem csak a felemelt energia leföldelésében segít, de fel is lazítja azokat az esetleges akadályokat (blokkokat), melyek elzárják a Kundaliní útját bizonyos csakráknál. 

9. Ha valamelyik csakránkban még jelen van egy csomó (granthi), akkor a Kundalinít csak odáig fogjuk tudni felemelni, és ott fájdalmas, kellemetlen érzéseket tapasztalhatunk meg. Ebben az esetben hagyjuk abba a gyakorlatot, és földeljük le az energiát. A granthikat más szertartásokkal, önismereti munkával tudjuk oldani és kitisztítani, a Kundalinít ne használjuk erre, mert annak súlyos következményei lehetnek a blokkot okozó trauma gyógyulása helyett. Azonban fontos, hogy az összes csakránk "átjárható" legyen, tehát a blokkok oldása utána folytassuk a gyakorlást. Mindig földeléssel fejezzük be a gyakorlatot, majd bontsuk a szakrális teret és a védelmet. 

Holdanya ölelő karjai

4. gyakorlat - Összekapcsolódás a Holdanyával

A gyakorlatot legalább két hónapon keresztül kell végezni, minden éjszaka nagyjából ugyanabban az időpontban, a Hold csökkenő/növekvő fázisait követve.

1. Menjünk ki a szabad ég alá, egy olyan helyre, ahonnan láthatjuk a Holdat. Öltözzünk fel megfelelően, és álljunk vagy üljünk a Hold fényében sütkérezve.

2. Csendesítsük el, ürítsük ki az elménket, majd hangolódjunk rá a poqpo-nkra és nyissuk meg a qosqo-nkat. Fogadjuk be a számít a Holdanyától, és hangolódjunk rá a minőségére! Kérjünk gyógyítást és tanítást a Holdanyától!

3. Legalább 20 percig tartózkodjunk a holdsugárzásban csukott szemekkel, és figyeljük meg, milyen érzeteket kelt a Hold változó fázisaiban? Milyen érzés, amikor eltakarja egy felhő? Amikor közel áll hozzá valamelyik bolygó, vagy egy hullócsillag halad el mellette? Mindezt persze csukott szemmel végezzük, csak az érzéseinkre és a belső látásunkra hagyatkozva. Hasonlítsuk össze a Hold esszenciájának minőségét a Napéval!

4. A telihold, újhold, holdfogyatkozás napjain különleges energiákat lehet érzékelni, csakúgy, mint a napfelkelte, napnyugta, napfordulók és napfogyatkozások ideje alatt. Ezeket az „erő óráinak” nevezik a paqo-k, mert megkönnyítik az adott esszenciához való kapcsolódást. Persze az idő minőségének változása is csak a kezdő szinten bír jelentőséggel. Miután végigcsináltuk a gyakorlat két hónapját, jó eséllyel nappal vagy bent a szobában is intenzíven tudunk kapcsolódni a Holdanya energiáihoz. A teliholdkor végezhetünk felajánlást a Holdanyának tej, víz és alkoholos ital formájában, illetve újholdkor végezhetünk elengedő szertartást.

 

A brahmanná válás útja

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.2. idam gjánam szamásritja brahma-bhútá dvidzsóttamáh
na szamszáram prapadjanté púrvé ‘pi brahma-vádinah

“Menedéket véve ennél a tudásnál, a készer születettek legjobbikai brahmanná válnak. Mint az ősök, akik a brahmant imádták, ők sem születnek újjá.”

A jóga útjának legfőbb célja a felszabadulás (móksa) a szamszára (ismétlődő születés és halál) körforgásából. A korábbi brahma-vádinok, akikre Siva hivatkozik, a brahmant imádták, arról beszéltek és azon meditáltak, így sikeres gyakorlásuk eredményeképpen haláluk után eggyé váltak a brahmannal, és nem születtek többé újjá ebben az anyagi világban. A kétszer születettek között sokan vannak, akik nem a brahmanban történő felszabadulást, hanem a félistenként való újjászületést célozzák meg a védikus áldozati szertartások végzése által. A félistenek helyzete azonban szintén átmeneti, mivel ők is a szamszára körforgásában léteznek. A kétszer születettek legkiválóbbikainak tehát azokat tekinti Siva, akik brahmanná szeretnének válni, ezzel megvalósítva eredeti természetüket.

A felkelő Nap áldása

3. gyakorlat – Összekapcsolódás a felkelő Nappal

A felkelő nap esszenciájára való ráhangolódást értelemszerűen mindig kelet felé fordulva kell végezni. Mivel a napfelkelte és a keletről érkező fény az egész bolygón azonos irányt határoz meg, a keleti irány a perui hagyomány szerint is a szellem, a tudás, az isteni minőségek iránya, és a Kondor uralkodik felette, mint erőállat. A gyakorlatot az alábbiak szerint végezzük el, legalább egy hónapon keresztül:

1. Menjünk ki a szabadba és helyezkedjünk el kényelmesen álló vagy ülő helyzetben a lemenő Nap felé fordulva, legalább 10 perccel napkelte előtt. Öltözzünk az évszaknak megfelelően, nem kell, hogy a bőrünket nagy felületen érje a napsugárzás. Keressünk egy csendes, nyugodt, zavaró hatásoktól mentes helyet.

2. Kerüljünk meditatív állapotba valamilyen meditációs technika vagy légzés által. Ürítsük ki és csendesítsük le az elmét, száműzve a hétköznapi dolgokkal kapcsolatos gondolatokat a gyakorlás idejére.

3. Hangolódjunk rá a poqpo-nkra, majd vigyük a figyelmet a qosqo-ba. Fokozatosan nyissuk meg a qosqo-nkat a kezek vagy a szándékunk segítségével a Nap felé. Teljesen hangolódjunk rá a felkelő Napra az energiatestünkkel és a belső látásunkkal. Érzékeljük, vizualizáljuk, ahogy a Nap felkel és növekszik a fény és a hő mennyisége is. Tudatosítsuk, érzékeljük az energiaszálakat, melyek összekötnek bennünket a Nappal, mint szellemi lénnyel.

4. Hangolódjunk rá arra, hogy miben tér el a felkelő Nap energetikai hatása ránk és a környezetre a lemenő Naphoz képest! Finomfizikai érzékeinkkel is érezzük a felkelő nap ízét, szagát, energiájának minőségét. Figyeljük meg, hogyan hat a felkelő Nap energiája a qosqo-nkra!

A felkelő Nap energiája még alkalmasabb a szamincsakujra, vagyis a poqpo energiával való feltöltésére, mint a lemenő Nap, mely inkább az elengedést, a tudatalattival való munkát támogatja meg. Ezt a gyakorlatot is érdemes elvégezni különböző évszakokban, vagy különböző földrajzi helyeken is.

Siva titkos tanítása

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

Második Fejezet

A változásoktól mentes Önvaló

ísvara uvácsa

2.1. avácsjam étad vigjánam átma-guhjam szanátanam
jan na dévá vidzsánanti jatantó ‘pi dvidzsátajah

„Ó kétszer születettek, ez az örök tudás az én titkom, és ezért nem szabad hangosan kimondani. Még az istenek sem ismerik, bár vágynak rá.”

A dvidzsa kifejezés a kétszer születettekre, vagyis a magasabb kasztok tagjaira utal: bráhmanák (papok), ksatriják (harcosok) és vaisják (kereskedők), bár az erdei bölcsek elsősorban bráhmanák voltak. Siva az általa átadott tudásról azt mondja, hogy átma-guhjam („az én titkom”), de úgy is fordíthatjuk, hogy „Az Önvalóról szóló titkos tudás”. Azt is kijelenti, hogy ez a tudás örök (szanátanam), vagyis nem az átmeneti, teremtett világra vonatkozik. A gjána (tudás) kifejezés helyett a vigjána (tapasztalati tudás) kifejezést használja, hiszen az általa elmondott tanítások csak a gyakorlás által válnak igazán valóságformáló erővé. Ez a tudás avácsjam, vagyis titokban kell kezelni, és nem szabad hangosan hirdetni, illetékteleneknek átadni. Az erdei bölcsek által gyakorolt tudást és szertartásokat a Védákhoz csatolt áranjakák („erdei iratok”) és az upanisadok tartalmazzák. Az upanisad kifejezés azt jelenti, hogy „közel ülni”, mivel a tanító a tanítvány fülébe suttogta a tudást az erdő csendjében, félreeső hajlékán. Siva még a félisteneknél (déváknál) is magasabb spirituális kategóriába helyezi a Naimisáranjánál összegyűlt bölcseket, mivel még a félistenek sem kaphatják meg ezt a tudást, bár vágynak rá. Az erdei bölcsek több tapaszt és öntisztulást hajtottak végre, mint a félistenek tömegei, ezért kiérdemelték Siva titkos tudását.

A lenyugvó Nap áldása

2. gyakorlat – Összekapcsolódás a lemenő Nappal

Az első és legerősebb természeti esszencia a Nap energiája. A Nap-apa (Inti Taita) erőteljes számijával Földanyát is feltölthetjük, de a saját poqponkat is tölteni tudjuk vele. A gyakorlatot az alábbiak szerint végezzük el, legalább egy hónapon keresztül:

Menjünk ki a szabadba és helyezkedjünk el kényelmesen álló vagy ülő helyzetben a lemenő Nap felé fordulva, legalább 10 perccel napnyugta előtt. Öltözzünk az évszaknak megfelelően, nem kell, hogy a bőrünket nagy felületen érje a napsugárzás. Keressünk egy csendes, nyugodt, zavaró hatásoktól mentes helyet. Nem jó ötlet egy nagy tó vagy folyó vagy egyéb víz partján kezdeni a gyakorlást, mert annak az energiája el fogja vinni a figyelmünket. Hagyjuk a Nap energiáját önmagában érvényesülni.

1. Kerüljünk meditatív állapotba valamilyen meditációs technika vagy légzés által. Ürítsük ki és csendesítsük le az elmét, száműzve a hétköznapi dolgokkal kapcsolatos gondolatokat a gyakorlás idejére.

2. Hangolódjunk rá a poqpo-nkra, majd vigyük a figyelmet a qosqo-ba. Fokozatosan nyissuk meg a qosqo-nkat a kezek vagy a szándékunk segítségével a Nap felé. Teljesen hangolódjunk rá a naplementére az energiatestünkkel és a belső látásunkkal. Érzékeljük, vizualizáljuk, ahogy a Nap lemegy és az ég színe megváltozik. Tudatosítsuk, érzékeljük az energiaszálakat, melyek összekötnek bennünket a Nappal, mint szellemi lénnyel.

3. Amikor azt érezzük, hogy már lement a Nap, próbáljuk egyszerre érzékelni azt, ahogyan lehűl a bőrünk, kevesebb fény szűrődik be a szemhéjon át, egyszóval minden fizikai érzékelést élesítsünk ki, de egyúttal a finomfizikai érzékeinkkel is érezzük a lemenő nap ízét, szagát, energiájának minőségét. Figyeljük meg, hogyan hat a Nap energiája a qosqo-nkra!

4. Egy hónap gyakorlás során megtanulhatjuk feltölteni magunkat a Nap számijával (ennek részletes technikáját a későbbi gyakorlatok tartalmazzák), megtanulunk kapcsolódni a lemenő Naphoz felhős, esős idő esetén, illetve befogadhatjuk a Nap-apától jövő gyógyítást, tanítást, üzeneteket is.

Érdemes elvégezni ezt a gyakorlatot különböző évszakokban, vagy különböző földrajzi helyeken is.

Az ísvara-gjána tudománya

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

1.52. provácsa pristó bhagaván munínám paramésvarah
niríksja pundaríkáksam szvátma-jógam anuttamam

Miután meghallgatta a bölcsek kérdéseit, a minden bőséggel teljes úr (bhagaván) a lótusz-szemű Nárájanára nézett. A legfelsőbb úr (paramésvara) a saját önvalójához vezető jóga felülmúlhatatlan tudományát kezdte oktatni a bölcseknek.

Itt ismét két olyan névvel illetik Sivát, amit más konextusban Visnuval hoznak kapcsolatba: bhagaván („Aki mind a hat fenséggel teljes: gazdagság, hírnév, erő, szépség, tudás és lemondás”), illetve paramésvara („A Legfelsőbb Uralkodó”). Mivel Sivát a legfelsőbbként kezeli az Ísvara-gítá, így természetesnek vehető, hogy az átma-jóga („Az Önvaló jógája”) kifejezéshez hozzáteszik a szva kötőszót, vagyis Siva a saját önvalójának eléréséről és önmagával való eggyéválásról fogja oktatni a bölcseket. Az a jóga anuttama – vagyis a legmagasabb és felülmúlhatatlan.

53. tacs cshrinudhvam jathánjájam ucsjamánam majánagháh
prasánta-mánaszáh szarvé gjánam ísvara-bhásitam

„Ó bűntelen bölcsek, akiknek elméje mindig békés, hallgassátok meg igaz tanításomat, az ísvara által átadott tudást.”

Ezzel a verssel végződik az Ísvara-gítá első fejezete. Az, hogy Nárájana megkéri Sivát, hogy csak az igaz tanítást adja át, és Siva saját maga is megígéri ezt, valamint az is, hogy Nárájana Risi jelenlétében beszél, a garancia arra, hogy az Ísvara-gítában átadott tudás szattvikus hangvételű. Visnu a szattvát képviselő istenség, míg Sivához a tamaszt, vagy esetenként mindhárom gunát társítják. Bizonyos tantrákban Siva a tamasz (tudatlanság, sötétség) látásmódja alapján ad át tanításokat, melyek nem mindenki által gyakorolhatók biztonsággal. Siva itt megszólítja a bölcseket, és hangsúlyozza, hogy az ísvara-gjánát, vagyis az ísvaráról (legfelsőbb irányító) és az ísvarától származó tudást fogja elmagyarázni a bűntelen bölcseknek. A bölcseket nem azért nevezi bűntelennek (majánagha), mert sohasem kerültek a gunák hatása alá, és agy nem gyűjtöttek karmikus visszahatásokat, hanem azért, mert a tapasz (aszkézis) és a jóga gyakorlása által sikerült elégetniük minden előző tettük karmikus visszahatását. Így a bölcsek már a felszabadult tudatállapot letéteményeseiként fogadhatták be Siva tanítását.

A köldök-kapu megnyitása

Poqpo-gyakorlatok

(Az energiatest érzékelését és az energetikai folyamatok irányítását elősegítő gyakorlatok)

Mielőtt folytatnánk a részletesebb ismerkedést a hét fő csakrával, ismerjünk meg és próbáljunk ki néhány olyan energetikai gyakorlatot, melyeket az inka paqo-k éveken keresztül gyakorolnak minden nap, hogy megtanuljanak kapcsolódni és dolgozni a poqpo-jukkal, vagyis a fénylő energiatestükkel.

1. gyakorlat – a Qosqo kitágítása

A qosqo (vagyis a spirituális köldök) a legfontosabb energiakapunk az inka energetikai rendszer szerint. Innen indulnak ki mindazok a fénylő energiaszálak, melyek más élőlényekkel, az Apukkal, a szellemvilág különböző megnyilvánulásaival és a csillagokkal is összekötnek bennünket. A qosqo a napfonat vagy a köldök környékén, vagy az alatt egy kicsivel helyezkedik el. Különböző hagyományok ismerik ezt a rendkívül fontos energiakaput, melyet harának vagy tan tiennek is neveznek. A gyakorlatot az alábbiak szerint hajtjuk végre:

1. Üljünk le egy olyan helyre, ahol nem zavar semmi (nem szólnak hozzánk, a mobiltelefon le van némítva, és nyugodtan tudunk meditálni). Szánjunk rá néhány percet az elme lecsendesítésére valamilyen meditációs vagy légzéstechnikával.

2. Helyezzük a jobb kezünket (vagy a balt, ha balkezesek vagyunk) a hasunk fölé, tenyérrel a hasunk irányába. Vigyük a figyelmünket a tenyér és a hasfal közé, és érzékeljük a meleget, amit a testünk áraszt. Tapintsuk ki azt a nagyjából kör alakú területet, ahol a melegérzet erősebb, vagy esetleg bizsergést, „tűszúrásokat”, vagy nyúlós, ragadós érzést tapasztalunk. Ez a qosqo nawi, vagyis alulról a második, vörös energia-öv (puka csumpi) kapuja, csakrája. A köldök alatt, fölött, vagy egyik oldalán érzékelhetjük a leggyakrabban. Két tenyérrel is dolgozhatunk.

3. Ha megtaláltuk a qosqo helyét, akkor kezdjük el távolítani a kezeinket a köldöktől és egymástól. Közben akaratunkkal is igyekezzünk megnyitni és kitágítani a qosqo-t. Folytassuk ezt addig, amíg teljesen kinyújtott karokkal is érzékeljük a qosqo-t a tenyereinkkel.

4. Gyakoroljuk a qosqo „kinyitását” és bezárását, a tenyereket közelítve és távolítva a testünktől. Miközben a qosqo kinyílik és kitágul, a poqpo-nk, vagyis a fénylő energiatestünk is megnagyobbodik és kifényesedik, és több energia áramlik bele a qosqo-n keresztül, például szellemi munka vagy gyógyítás közben. A qosqo-t megtanulhatjuk vizuálisan is érzékelni a belső látásunk fejlődése során. Képzeljük el úgy, mint egy szemet a köldök környékén, mely teljesen tág pupillákkal sok fényt (számít) tud befogadni, míg szűkebbre zárva kevesebb energiát fogad be és jobban védve van. Általában a poqpo kitágulása és a qosqo kinyitása együtt történik, de megtörténhet, hogy szeretnénk feltölteni a poqpo-t, a qosqo-t mégis zártabban tartjuk, például akkor, amikor egy új hely, személy, szertartás stb. energiájával „ismerkedünk”.

5. Amikor megtanultuk nyitni és zárni a qosqo-t és a poqpo-t a kezeink mozdulataival kísérve, akkor gyakoroljuk azt is, hogy csak az akaraterőnk és belső látásunk segítségével hajtjuk végre a folyamatot. A gyakorlás haladóbb szintjén ez már menni fog, hiszen a számí mindig a tudatot, a figyelmünket, az akaraterőnket követi, de rá kell hangolódnunk, „be kell idomítani”. A következő gyakorlatokban a Természet esszenciáihoz fogunk kapcsolódni energetikailag a qosqo segítségével, de ehhez el kell sajátítani ezt a gyakorlatot.

A kilencedik csakra - a Nagy Szellem

A kilencedik csakra – a Nagy Szellem

Míg a nyolcadik csakra jobban megfeleltethető az egyéni lélekről alkotott felfogásnak a kereszténységen vagy a hinduizmuson belül, vagyis a nyolcadik csakra a személyes és különálló tudatosságot képviseli, addig a kilencedik csakra, mely a nyolcadik forrása, a személytelen és határtalan Nagy Szellemet képviseli. Jobb elnevezés híján illetjük csak a „csakra” névvel. A valóságban a Nagy Szellem „tartózkodási helye”, mely mindent magában foglal az univerzumon belül.

A kilencedik csakra az Önvaló, mely soha nem született, és sohasem fog meghalni. Ez az Önvaló az idő előtt is létezett, és sohasem kerül bele az idő folyamába. Az űrnél is korábbi, és már az univerzum megnyilvánulása előtt is létezett. Az idő az inka hagyomány szerint férfi-princípium, míg a tér női. Ez az Önvaló sohasem hagyta el az Édenkertet.

A kilencedik csakra az LEF-en kívül létezik, az univerzum szívében. Kiterjed a tér teljes széltébe-hosszába és multidimenzionalitásába, és egy fénylő energiaszál, az aranyfonál köti össze a nyolcadik csakrával. A sámán ennek az aranyfonálnak a segítségével tud utazni a világok között és megtapasztalni a Teremtés multiverzumait. Don Antonio szerint a nyolcadik csakra az, amelyben Isten lakik bennünk, míg a kilencedik csakra azon részünk, mely a Teremtőben él.

A kilencedik csakra folyamata a titoktartási képesség, még önmagunk előtt is. A titok az, hogy nagyon hosszú idővel ezelőtt az a mérhetetlen erő, melyet Istenként ismerünk, eldöntötte a megnyilvánulatlan SEMMI-ben, hogy megtapasztalja önmagát. Így tizenkét milliárd évvel ezelőtt megnyilvánult a szingularitásként, melyből létrejött az univerzumunk összes anyaga. Ez a mérhetetlen erő az összes létformán keresztül folytatta a tapasztalást: szöcskeként, bálnaként, a bolgykókként, holdakként. De mivel a mérhetetlen erő mindenhol jelenlévő és mindentudó volt, minden egyes megnyilvánulása is rendelkezett ezekkel a képességekkel. Ezárt még önmaga előtt is titokban kellett tartania önnön természetét, hogy megismerhesse magát sok ezer formáján keresztül. Amikor sikerül aktiválnunk ezt az energiaközpontot, mély, mennydörgő nevetést hallunk, melyet visszhangoznak a hegyek, és végigsöpör az égen. 

Siva és a Teremtés

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

1.51. jadantará szarvam étad jató ‘bhinnam idam dzsagat
sza-vászudévam ászínam tam ísam dadrisuh kila

Látták az Urat, ahogy Nárájanával együtt ült. Minden Benne van, és ez a világ nem különálló tőle.

Az, hogy Siva és Vászudéva (ez Nárájana vagy Visnu másik neve) egymás mellett ült a trónuson, azt mutatja, hogy hatalmuk és helyzetük nem különbözik egymástól. Következésképpen a vers első sorában olvasott állítások is mindkettő istenségre igazak: Minden megnyilvánult teremtés benne helyezkedik el, és a Teremtés az Úr nem egy különálló kiáradása. Az egyidejű azonosság és különbözőség filozófiája a következőképpen jelenik meg a Bhagavad-gítában:

majá tatam idam szarvam dzsagad avjakta-múrtiná
mat-sztháni szarva-bhútáni na csáham tésvavaszthitah
na csa mat-sztháni bhútáni pasja mé jógam aisvaram
bhúta-bhrin na csa bhúta-szthó mamátmá bhúta-bhávanah
yathákása-szthitó nitjam vájuh szarvatra-go mahán
tathá szarváni bhútáni mat-szthánítjupadháraja

„Megnyilvánulatlan formámban ezt az egész univerzumot áthatom. Minden lény Bennem van, de Én nem vagyok bennük. És mégsem nyugszik Bennem minden teremtett. Íme misztikus hatalmam! Habár Én vagyok az összes élőlény fenntartója, s jelen vagyok mindenhol, Én magam mégsem vagyok része e kozmikus megnyilvánulásnak, mert Én vagyok a teremtés eredeti forrása. Tudd meg, hogy minden teremtett lény úgy nyugszik Bennem, miként a mindenhol fújó erős szél nyugszik állandóan az űrben.” (Bhagavad-gítá 9.4-6).

Siva tehát, ugyanúgy, mint Visnu (Krisna) egyidejűleg azonos és különbözik is a teremtésétől és az élőlények egyéni tudatosságától. A versből az is következik, hogy Visnu és Siva szintén egyidejűleg azonosak és különböznek is. A pasupata-jóga célja az gyakorló és Siva közötti azonosság és különbözőség egyidejű megtapasztalása.

Virakocsa, a nyolcadik csakra

Míg a jóga-hagyományban általában hét csakra van említve, Alberto Villoldo mentora, Don Antonio azt tanította, hogy az ember kilenc csakrával rendelkezik. Ezekből hét a fizikai testen belül helyezkedik el, kettő viszont azon kívül. A nyolcadik csakrát Virakocsának hívta, ami a Teremtő vagy a Nagy Szellem neve quechua nyelven (maga a szó azt jelenti: „Szent Forrás”). A nyolcadik csakra a Fénylő Energiamezőben található, a fejünk fölött, mint egy forgó nap, vagy inkább glória, mivel maga a csakra nem tölcsér, hanem tórusz, azaz fánk alakú. Ez a csakra biztosítja a kapcsolatot a Nagy Szellemmel, azzal a hellyel, ahol Isten lakozik bennünk.

Ezt a csakrát látjuk, amint glóriaként ábrázolják Krisztus feje fölött, valamint a fénykorona formájában, mely pünkösdkor alászállott az apostolokra, amikor megkapták a Szent Szellem áldását. Amikor meghalunk, a nyolcadik csakra fénylő gömbbé válik, és fényburokba zárja a többi hét csakrát. A köztes létben történő tisztulási időszak után a nyolcadik csakra létrehív egy új testet, ahogy tette sok életen keresztül, és elvezet következő biológiai szüleinkhez, hogy megélhessük azt az életet, ami a legjobban (de ne feltétlenül a legkönnyebben) megadja nekünk azt a tapasztalatot, amire szükségünk van a spirituális fejlődéshez. Az előző éelteinkben megélt traumatikus élmények is átíródnak az LEF-ünk lenyomataiként.

Amikor a nyolcadik csakrára irányítjuk a tudatosságunkat, akkor nem csak az előző életbeli benyomásokat, hanem az Ősök memóriáját is elérhetjük. Olyan tudást is felidézhetünk, amit sohasem tapasztaltunk meg közvetlen módon. Például visszaemlékezhetünk arra, ahogy a prérin ülünk a tűz mellett, a hátunk mögött egy bölénnyel, vagy arra, ahogyan kőtemplomokban imádkozunk a hóhatár felett. Az összes korábban élt sámán tanításai és tapasztalatai elérhetőek a nyolcadik csakrán keresztül. Az ő hangjuk a miénkké válik, és az ősi tanítók bennünk élnek tovább.

A nyolcadik csakrában mély egységet élünk meg nem csak a Teremtés egészével, hanem a Teremtővel is. Ezeket a találkozásokat gyakran befolyásolja a kulturális hátterünk. Egy keresztény számára a Teremtővel való egyesülés egy angyal, egy szent, vagy Jézus formájában is megjelenhet, A buddhista számára a Buddhába való beleolvadás, az inka sámán számára pedig a helyi csillagunkkal, a Nappal való összekapcsolódást jelentheti.

 

Siva, az élőlények ura

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

1.49. jam prapasjanti jóga-sztháh szvátmanj átmánam ísvaram
ananja-tédzsaszam sántam sivam dadrisiré kila

Látták a nyugodt Sivát, aki ragyogásának nincs párja. Aki szilárd a jógában, az az Urat az Önvalóként látja önmagán belül.

Az összegyűlt bölcsek mind szilárdak voltak a jógában, vagyis legyőzték mindazokat az akadályokat, melyekről Patandzsalí beszél a Jóga-szútrában:

vjádhi-sztjána-szamsaja-pramádálaszjávirati-bhránti-darsanálabdha-bhúmikatvánavaszthitatváni csitta-viksépászté 'ntarájáh
duhkha-daurmanaszjángamé-dzsajatva-svásza-prasvászá viksépa-szahabhuvah

„Az akadályok, amik az elme eltérüléséből fakadnak, a betegség, kötöttség, kétség, hanyagság, lustaság, érzéki élvezet, helytelen nézetek, képtelenség egy magasabb szint elérésére és képtelenség annak megtartására. Az eltérülésekből szenvedés és frusztráció, a test remegése, belégzés és kilégzés származik.” (Jóga-szútra 1.30-31)

A bölcsek Sivát békésnek (sántam), kedvezőnek (sivam) és páratlan ragyogásúnak (ananja-tédzsaszám) látták. A tédzsasz szó a ragyogás mellett erőt, energiát is jelent. Így a bölcsek felismerték, hogy Siva nem különbözik az Önvalótól, melyet a saját szívükben tapasztaltak meg meditáció közben.

1.50. jatah praszútir bhútánám jatraitat pravilíjaté
tam ászana-sztham bhútánám ísam dadrisiré kila

Látták, ahogy az élőlények ura ott ül a trónuson. Ő az, akiből minden lény teremtődik, és ő az, akiben minden teremtés feloldódik.

Bár Sivát sokan a pusztítás uraként ismerik, e versben a bölcsek megerősítik, hogy Siva a teremtés és az élőlények forrása (praszúti), ő az élőlények ura és fenntartója (bhútánám ísam) és benne oldódnak végül fel (pravilíjaté). Ezért is tekintették Sivát a Legfelsőbbnek.

Égapa-vallások és Földanya-vallások

A jóga tanításai szerint mindegyik energiaközpont azokat az örömöket és fájdalmakat szimbolizálja, melyek a karmához láncolnak bennünket. Felül kell emelkednünk az érzékek mámorának káprázatán, ha fel akarjuk fedezni a transzcendenst. A jóga egy szanszkrit szó, és azt jelenti: „igázni”, vagyis összekötni azt, ami kettévált. A test és a lélek újra egyesül, a világi és az isteni újra egy lesz.

Ezzel szemben viszont az amerikai kontinens sámánjai nem hisznek abban, hogy a test és a szellem két külön kategóriába tartozna, vagy hogy a látható formák világa külön állna az energia láthatatlan világától. Nincs semmi, amin felül kell emelkedni, vagy amit le kell igázni. Míg egyes jóga-iskolák azt állítják, hogy nem ez a test vagy, a sámánok azt mondják, hogy valóban ez a test vagy, és mág sokkal több. A sámán tudja, hogy a látható és láthatatlan világok átitatják és kiegészítik egymást. Abból az okból fogadtuk el olyan könnyen a csakrák keleti tanításait, hogy kiegészíti az Édenből való számüzetés mítoszát. Úgy nőttünk fel, hogy megszoktuk annak a gondolatát, hogy különállók vagyunk a Természettől. Lehet, hogy a lélek a testben lakik, de teljesen elkülönült tőle. A nyugati filozófusok elme/test szakadásnak nevezik ezt az állapotot.

Ez a két egyetemes teológiai irányzat évezredekig létezett egymás mellett. Az egyik eszmei iskola hatására alakultak ki az „Ég-vallások” - olyan hitek, melyekben van egy mennyei Teremtő, aki hím, elkülönült és messze van a Teremtéstől )mint például Zeusz vagy Jahve). A második irányzat úgy tartja, hogy minden anyag a Szellem megnyilvánulása, és át van itatva a Szellem energiájával. Ez az eszmei iskola alakította ki a Földanya-vallásokat – melyeknek földi Teremtőanyja van, aki nő, és a jelenléte az egész Teremtést átjárja (mint például Héra, Inanna vagy Pacsamama). A sámánok a második eszmei irányzathoz tartoznak. A legfejlettebb mesterek halandók túllépni a saját hiedelmeik korlátain és felismerik, hogy mindkét felfogás a nagyobb Egész része.

A csakrák elemi emberi minőségeket képviselnek. Ahelyett, hogy elnyomná ösztönös vágyát és szenvedélyét, a sámán finoman hangolt eszközökké nemesíti őket. A félelemben ott van az együttérzés csírája. Ha sikerül meggyógyítani a félelmeinket, akkor az együttérzés ki tud bontakozni. Az ösztön-énünkre nem szabad ellenségként tekinteni. A düh, mohóság és a kéj mind rejtett energiaforrások, és átalakíthatjuk őket szeretetté, józansággá, bölcsességgé és bátorsággá. A Természetben minden szent és az összes csakrában ott vannak a megvilágosodásunk és kiteljesedésünk magjai.

A testünk szerveihez hasonlóan, minden csakránk specifikus funkciókkal rendelkezik. Mindegyiknek van egy saját frekvenciája, melyet a szivárvány hét színeként érzékelünk. Az újszülött csakrái tiszta színeiben pompáznak, az első csakra vörös, a hetedik pedig ibolyaszínben. Ahogy idősödünk, a csakrák színei megfakulhatnak. A trasumák és veszteségek mérgező maradványokat hagynak hátra a csakráinkban. A sok szennyező energia, amely összegyűlik a csakrában, megakadályozza, hogy a csakra tiszta frekvenciájában rezegjen, és a fizikai öregedés is felgyorsul. 

Siva a trónuson

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

1.47. tatrászaszáda jógátmá visnuná szaha visvakrit
tédzsaszá púrajan visvam bháti dévó mahésvarah

Minden készítője, a jóga lelke leült Visnuval együtt. A nagy Úr Siva úgy ragyogott, hogy az egész univerzumot betöltötte a ragyogása.

Siva és Nárájana között nincs nézeteltérés arra vonatkozólag, hogy ki a Legfelsőbb közülük. Ebben a versben Sivát Visvakritnek nevezik, vagyis az „Univerzum építőjének”, valamint Jógátmának („A jóga lelkének”), ami a brahmanra utal. Ennek megfelelően Siva testének ragyogása olyan mértékben töltötte be az egész univerzumot, hogy még Nárájana Risit is elhomályosította.

1.48. tam té dévádidévésam sankaram brahmavádinah
vibhrádzsamánam vimalé taszmin dadrisúr ászane

A bölcsek, akik a brahmanról kérdeztek, ott látták Sivát ragyogástól övezve; aki az első az istenek között, és mindannyiuk ura, azon a hibátlan trónuson.

Siva és Visnu végül együtt ültek le a trónusra, és a bölcsek, akik egész életükben a brahmanon meditáltak, észlelték a brahman-sugárzást, ahogy körülvette Siva testét. A vimala ászana kifejezés a „szeplőtlen trónust” jelenti, de ugyanakkor vonatkozhat arra is, hogy Siva képes volt hibátlan jógapózban ülni, hiszen ő a jóga és minden ászana (jógapóz) ura is.

A csakrák az inka hagyományban

Bárhol is születtünk, mindenki ugyanannyi csontból álló csontvázzal rendelkezik. Hasonlóképpen, mindannyian ugyanazzal az energetikai anatómiával rendelkezünk, melybe beletartoznak a csakrák és az energiacsatornák. A csakrák örvényló energiakorongok. A csakra szó kereket jelent szanszkrit nyelven. 8-10 cm-re nyúlnak túl a test felületén, és a gerinchez, valamint a központi idegrendszerhez kapcsolódnak. A csakrák közvetlen kapcsolatban állnak az emberi ideghálózattal. Az óramutatóval megegyező irányba forognak, ugyanúgy, ahogy a galaxisok spirálkarjai is. Minden egyes csakrának van egy egyedi frekvenciája, melyet a szivárvány színeihez hasonló, különböző minőségekben érzékelünk belső látásunkkal. Az újszülött csakrái eredeti, természetes szivárvány-színeikben jelennek meg. Ahogy növekszünk, a csakrák színei megfakulhatnak. A traumák és veszteségek, melyeket az életünk során elszenvedünk, mérgező energiamaradványokat hagynak hátra. A hucsa (szennyező energia) az egyes csakrákban megnehezíti a csakra eredeti frekvencián történő vibrálását és felgyorsítja a fizikai öregedési folyamatokat. Amikor a sámán befejezi a gyógyítást, a csakrák kitisztulnak. Szabadon forognak, és eredeti tisztaságukban rezegnek.

Az amazóniai sámánok szerint, ha sikerül megtisztítani az összes csakrádat, akkor „szivárvány testre” teszel szert. Mindegyik központ a természetes frekvenciájában rezeg, és a szivárvány hét színével ragyog. A legenda szerint, ha szert teszel a szivárvány-testre, akkor útra kelhetsz a halálon túlra, a Szellemvilágba. Képessé válsz arra, hogy másokat segíts a gyógyulásukban, és tudatosan tudsz meghalni, mivel már ismered a hazafelé vezető utat. A dzsungel sámánjai szerint a halál a nagy ragadoz, mely mindannyiunkat követ. Azt mondják, hogy számos betegséget a bennünk tanyázó halál okoz. Az orvosságos emberek szerint a halál (vagy az élet hiánya) fokozatosan uralkodik el rajtunk, míg egy napon rájövünk, hogy inkább halottak vagyunk, mint élők. Sok mindenkin megfigyelhető ez az „élőhalott” vagy „tetszhalott” állapot. Ha sikerül kitisztítani a csakráinkat, akkor a halál már nem fog a nyomunkban járni. Visszakapjuk az Életet, és ezért a halálnak mér nincs többé hatalma felettünk. Az inkák zászlaján látható a szivárvány, ami speciális szerepet tölt be a mitológiájukban. Még ma is láthatjuk ezt a zászlót lobogni Cuzco háztetői felett.

A csakrákkal kapcsolatos legismertebb írások a jóga-hagyományból származnak, de a hopik, az inkák, a maják és sok más bennszülött kultúrában is találunk információkat róluk. A következő részekben leginkább Alberto Villoldo leírásai alapján foglaljuk össze a csakrákkal kapcsolatos információkat, melyeket mindenki kiegészíthet saját tapasztalataival, hiszen a csakrák rendszere voltaképpen egy egyénileg behangolt energetikai kommunikációs rendszer, mely az általános törvényszerűségeken túl leginkább az egyéni tudatállapotunknak és folyamatainknak megfelelően működik.