A csakrák az inka hagyományban

Bárhol is születtünk, mindenki ugyanannyi csontból álló csontvázzal rendelkezik. Hasonlóképpen, mindannyian ugyanazzal az energetikai anatómiával rendelkezünk, melybe beletartoznak a csakrák és az energiacsatornák. A csakrák örvényló energiakorongok. A csakra szó kereket jelent szanszkrit nyelven. 8-10 cm-re nyúlnak túl a test felületén, és a gerinchez, valamint a központi idegrendszerhez kapcsolódnak. A csakrák közvetlen kapcsolatban állnak az emberi ideghálózattal. Az óramutatóval megegyező irányba forognak, ugyanúgy, ahogy a galaxisok spirálkarjai is. Minden egyes csakrának van egy egyedi frekvenciája, melyet a szivárvány színeihez hasonló, különböző minőségekben érzékelünk belső látásunkkal. Az újszülött csakrái eredeti, természetes szivárvány-színeikben jelennek meg. Ahogy növekszünk, a csakrák színei megfakulhatnak. A traumák és veszteségek, melyeket az életünk során elszenvedünk, mérgező energiamaradványokat hagynak hátra. A hucsa (szennyező energia) az egyes csakrákban megnehezíti a csakra eredeti frekvencián történő vibrálását és felgyorsítja a fizikai öregedési folyamatokat. Amikor a sámán befejezi a gyógyítást, a csakrák kitisztulnak. Szabadon forognak, és eredeti tisztaságukban rezegnek.

Az amazóniai sámánok szerint, ha sikerül megtisztítani az összes csakrádat, akkor „szivárvány testre” teszel szert. Mindegyik központ a természetes frekvenciájában rezeg, és a szivárvány hét színével ragyog. A legenda szerint, ha szert teszel a szivárvány-testre, akkor útra kelhetsz a halálon túlra, a Szellemvilágba. Képessé válsz arra, hogy másokat segíts a gyógyulásukban, és tudatosan tudsz meghalni, mivel már ismered a hazafelé vezető utat. A dzsungel sámánjai szerint a halál a nagy ragadoz, mely mindannyiunkat követ. Azt mondják, hogy számos betegséget a bennünk tanyázó halál okoz. Az orvosságos emberek szerint a halál (vagy az élet hiánya) fokozatosan uralkodik el rajtunk, míg egy napon rájövünk, hogy inkább halottak vagyunk, mint élők. Sok mindenkin megfigyelhető ez az „élőhalott” vagy „tetszhalott” állapot. Ha sikerül kitisztítani a csakráinkat, akkor a halál már nem fog a nyomunkban járni. Visszakapjuk az Életet, és ezért a halálnak mér nincs többé hatalma felettünk. Az inkák zászlaján látható a szivárvány, ami speciális szerepet tölt be a mitológiájukban. Még ma is láthatjuk ezt a zászlót lobogni Cuzco háztetői felett.

A csakrákkal kapcsolatos legismertebb írások a jóga-hagyományból származnak, de a hopik, az inkák, a maják és sok más bennszülött kultúrában is találunk információkat róluk. A következő részekben leginkább Alberto Villoldo leírásai alapján foglaljuk össze a csakrákkal kapcsolatos információkat, melyeket mindenki kiegészíthet saját tapasztalataival, hiszen a csakrák rendszere voltaképpen egy egyénileg behangolt energetikai kommunikációs rendszer, mely az általános törvényszerűségeken túl leginkább az egyéni tudatállapotunknak és folyamatainknak megfelelően működik.