ananja-tédzsaszam sántam sivam dadrisiré kila
Látták a nyugodt Sivát, aki ragyogásának nincs párja. Aki szilárd a jógában, az az Urat az Önvalóként látja önmagán belül.
Az összegyűlt bölcsek mind szilárdak voltak a jógában, vagyis legyőzték mindazokat az akadályokat, melyekről Patandzsalí beszél a Jóga-szútrában:
duhkha-daurmanaszjángamé-dzsajatva-svásza-prasvászá viksépa-szahabhuvah
„Az akadályok, amik az elme eltérüléséből fakadnak, a betegség, kötöttség, kétség, hanyagság, lustaság, érzéki élvezet, helytelen nézetek, képtelenség egy magasabb szint elérésére és képtelenség annak megtartására. Az eltérülésekből szenvedés és frusztráció, a test remegése, belégzés és kilégzés származik.” (Jóga-szútra 1.30-31)
A bölcsek Sivát békésnek (sántam), kedvezőnek (sivam) és páratlan ragyogásúnak (ananja-tédzsaszám) látták. A tédzsasz szó a ragyogás mellett erőt, energiát is jelent. Így a bölcsek felismerték, hogy Siva nem különbözik az Önvalótól, melyet a saját szívükben tapasztaltak meg meditáció közben.
tam ászana-sztham bhútánám ísam dadrisiré kila
Látták, ahogy az élőlények ura ott ül a trónuson. Ő az, akiből minden lény teremtődik, és ő az, akiben minden teremtés feloldódik.
Bár Sivát sokan a pusztítás uraként ismerik, e versben a bölcsek megerősítik, hogy Siva a teremtés és az élőlények forrása (praszúti), ő az élőlények ura és fenntartója (bhútánám ísam) és benne oldódnak végül fel (pravilíjaté). Ezért is tekintették Sivát a Legfelsőbbnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése