Yogaholic

Gauranga Das vagyok, jógafüggő. Már két napja nem gyakorlok! (Üdvrivalgás, taps a háttérben) Kb. így nézhetne ki a soron következő, függőség-betegekről szóló hollywood-i ópusz forgatókönyve. Valában létezik, létezhet-e olyan dolog, hogy jógafüggőség? És ha igen, akkor vajon rossz dolog ez? Terápiára szorulnak az ilyen emberek?

Nos, hadd írjam le a véleményemet erről a dologról, aztán persze mindenki más is nyilatkozhat. A függőség az én szememben egy olyan dolog, ami manipulálja, gyengíti az embert, és gyengesége miatt a függősége tárgyába menekül az élet kihívásai elől. A függő retteg attól, hogy elveszíti függősége tárgyát, és ezáltal énképét is, amit a függőségen keresztül definiál. Eddig a meghatározás, a hozzáértók esetleg még kiegészíthetik.

Én úgy gondolom, hogy a jóga eleve egy olyan út, ami az önmegimseréshez vezet, és megszabadít a függőségektől, erőt ad, hogy dolgozzunk a jellemünk gyengeségein, szembenézzünk a kihívásokkal. Niylvánvaló az, hogy mindent túlzásba lehet vinni, és így a jógát is. Hallottam például, hogy a Bikram-jógásoknál van olyan verseny, hogy ki tud egy nap több Bikram-órát végigcsinálni. Asszem nyolc a rekord. Ez talán túlzásnak mondható.

Az Astangában a heti hat gyakorlás normálisnak számít (legalábbis mennyiségileg). Nyilván a függőség a gyakorláshoz fűződő viszonyunkban is megnyilvánulhat, például elviselhetetlennek tarhjuk, ha valami miatt egy-egy nap kimarad a gyakorlásban. De ugye a jóginak rugalmasnak kell lennie, nem csak fizikai értelemben, hanem mentálisan is. Alkalmazkodnia kell a váratlan szituációkhoz is.

A napi két gyakorlás esetleg már túlzásnak tekinthető, bár lehetséges, hogy egyes jó fizikumú fiatalok hosszú távon is tudnak fejlődni ekkora terhelés mellett. Aki meg heti egyszer jógázik, az valószínűleg nem is érti, miről beszélünk. Én naponta egy sorozatot igyekszem megcsinálni, ami heti lebontásban 1-2-3-1-2-3 formátumban jelenik meg (vagyis 1., 2. és 3. sorozat). Személy szerint nem tartom célravezetőnek, ha pl. valaki rááll a 2. sorozatra, és az 1.-t csak heti egyszer csinálja. Én mindkettőt csinálnám váltva.

Emellett még meg szoktam tartani napi két órát, egy Agnit és egy Astangát, ahol szintén végigmutatom a gyakorlatokat, vagyis ez kb. másfél gyakorlásnak tekinthető. Ezt már majd három éve csinálom, fokozatosan jutottam el idáig. Nekem ez most megfelel, többet nem hiszem, hogy volna értelme vállalni. Szóval abban az esetben, ha a gyakorláshoz fűződő viszonyunk egészséges és rugalmas, szerintem nem beszélhetünk "jógafüggőségről".

A másik kérdés a terhelés mértéke. Ez egyénileg változhat, de itt is a rendszeres és fokozatosan növelt terhelés elve lehet célravezető. Itt talán még inkább oda kell figyelni az "arany középútra", mint a gyakorláshoz fűződő pszichológiai viszony esetében. Ha túl elnézőek vagyunk magunkkal szemben, nem teszünk bele 100% erőfeszítést, akkor a fejlődésünk hihetetlen mértékben lelassul, és sokkal nagyobb eséllyel visszaesünk egy már elért állapotból is.

Az izmok és ínszalagok terhelésének van egy élettani határa, és ha azon túlmegyünk, akkor az első jel az lesz, hogy az izom "visszamerevedik", vagyis kevésbé fog nyúlni, mint pár napal korábban. Ezt különösen a hamstringek és az alsó hátizmok esetén észleltem. Ilyenkor többet kell pihenni, kevébé kell terhelni, hogy az izom regenerálódni tudjon.

Ha nem vesszük figyelembe a jelzést, és tovább feszítjük az izmokat, akkor jönnek a sérülések. Ilyenkor pláne ajánlatos pihenni, és nagyon óvatosan kezdeni újra a gyakorlást. A lábadozó szakaszban (ami pl. hamstring esetében kb. egy év) szintén a hatásávban kell tartózkodni, de ez nem lesz ugyanott, mint egy egészséges izom esetében. Ha túl sokat pihenteted, lassabban gyógyul, de ha túl sokat erőlteted, akkor is.

Mindezt az elmefuttatást a hétvégi pihenőm kapcsán hoztam elő. Pénteken dupláztam, az igaz (reggeli Astanga-gyakorlás és esti Zsuzska-jóga), viszont szombaton és vasárnap nem gyakoroltam, de még csak nem is pihentem tól sokat. Szombaton blogoltam, megírtam az e heti bejegyzéseket előre. Vasárnap Krisna-völgyben voltunk szent név-napon, így akkor sem gyakoroltam.

A függőség persze megköveteli a magáét, hétfőn mindent bele! A reggeli Astangán öten voltak, két viszonylag új emberrel, aki még nem tudta a sorozatot. Zoli, a balettos srác két vezetett órán volt eddig, neki még mutogatni is kellett a pózokat. Éreztem persze a két nap kihagyást.

Délután egy teljes 2. sorozat-gyakorlásnak veselkedtem neki, végülis egész jól belelendültem, bár a hamstringem csak estére lett tuti, és a hátrahajlításban sem voltam éppen király. Panni tartotta az Agni-órát, mert keddtől tanít az Atma Budában, és ma volt a vizsgaórája. Úgyhogy óra előtt még lefotózott engem egy pár ászanában, majd elkezdtük az Agni-órát.

Ilyenkor végig szoktam csinálni rendesen a többiekkel, úgyhogy mára két teljes gyakorlás sikeredett. Már a légzőgyakorlatnál elfáradtam, de azért végignyomtam a tőlem telhető mértékben a pózokat. Az Agnis 21 légzéses kitartás igaz kihívás, és a talajpózok között is van egy-két jó megterhelő, például a sáskapóz. Ez az Astangában a 3. sorozatban jön, és nekem eddig 6 év alatt sikerült kb. 50 centit fejleszteni rajta, de még a nyakam nem annyira laza, hogy teljesen hátra tudjam vinni a lábaimat a földig.

Szóval Agni-óra után úgy szédültem ki a teremből, mint aki egy maraton lefutása után végigbokszolt egy 21 menetes meccset. És akkor jött az Astanga, szintén két új emberrel. Úgyhogy estére már egészen úgy éreztem, hogy visszarázódtam a szokásos kerékvágásba, holnap jöhet a 3. sorozat.

Külső és belső gyakorlás

Az Astanga-jóga nyolc fokozata közül az első négyet (jáma, nijáma, ászana, pránájáma) külső gyakorlásnak nevezik, míg a második négyet (pratjáhára, dháraná, dhjána, szamádhi) belsőnek. Nyilván ez a felosztás elsődlegesen abból ered, hogy az első négy elem végzése külsőleg is figyelemmel követhető pl. az oktató számára, míg az utóbbi négy inkább a tanítvány belső megélésén keresztül tapasztalható, és nem annyira, vagy csak közvetetten a külső szemlélődő számára.

Talán ez is az egyik oka, hogy kezdetben főleg az első négy elem gyakorlására helyezzük a hangsúlyt, és ha ez a négy nem szilárd, akkor arra nem lehet komoly meditációs felépítményt felhúzni, mert összedől. Az asztalnak is négy lába van, és ha egy kitörik, akkor instabillá válik. Az Astanga vinyásza jóga gyakorlása közben azonban arra is törekszünk, vagy legalábbis kellene, hogy a külső gyakorlatok precíz végrehajtása által fokozatosan törekedjünk a megfelelő belső tudatállapot kialakítására, ami kedvez a meditációnak. A következőkben szeretném ismertetni az egyes elemek külső és belső aspektusait, és ezeket ismerve lesz egy térképünk, hogy merre kellene haladni, és hol vagyunk éppen.

Kezdjük a jámával és a nijámával. Bár Pattabhi Jois azt írja, hogy a Kali-júgában az ászana oktatását el lehet kezdeni azok esetében is, akik még ne ismerik vagy gyakorolják az erkölcsi szabályokat, ha igazán szilárddá akarunk válni a gyakorlásban, akkor előbb-utóbb ezeket is be kell vezetni az életünkbe. Minél "jógikusabb", szattvikusabb az életmódunk, táplálkozásunk, szokásaink és társas kapcsolataink, annál szilárdabbá fogunk válni a gyakorlásban, annál jobban megnyílik a személyiségünk, és annál mélyebbre tudunk hatolni a jóga belső aspektusaiba.

A jáma és nijáma figyelmen kívül hagyása egy bizonyos idő után akadályt fog jelenteni. Vegyünk egy-egy példát mindkét angából. A táplálkozás befolyásolja a gyakorlásunkat, nem mindegy, hogy mikor, mennyit és mit eszünk. Egy rendszeresen gyakorló jógi erről fokozatosan tudatossá válik, és a legtöbbször át szokott térni a vegetáriánus étrendre. Voltak olyan tanítványaim, akiknek az elején az eszükbe sem jutott volna, de most már teljesen természetes, hogy így étkeznek.

A külső gyakorlás itt azt jelenti, hogy pl. felismerjük, hogy a húsevés karmikusan, erkölcsileg, tudatilag, fizikailag stb. nem kedvező., és feladjuk, még akkor is, ha az íz megmaradt, vagyis továbbra is szívesen ennénk ilyeneket. Ugyanez a helyzet a dohányzással, alkohollal stb. Az ember eleinte feladja, mert tudja, hogy káros, annak ellenére, hogy kellemes a fogyasztása. Később, ahogy a tudata fejlődik, meg fog változni az ízlése is, és már nem fogják vonzani ezek a dolgok.

A másik példa a nijámából: önátadás Istennek. Egy ateista is elkezdhet gyakorolni, de előbb-utóbb valamilyen szinten akadályokba fog ütközni. A jógában lehetetlenség elérni a sikert, ha csak a saját erődre akarsz hagyatkozni. Az önátadásnak persze sokféle formája van, de valamilyen módon előbb-utóbb meg kell jelennie.

A következő elem az ászana. Az Astanga gyakorlásában, legalábbis az első 10-20-40-100 évben szinte a leglényegeseb elem, hoszen ez alkotja az egész gyakorlásunk vázát. Patandzsali szerint szthiraszukhamászanam, vagyis a helyes ászanának szilárdnak és könnyednek (kellemesnek) kell lennie. Az ászana gyakorlásánál az első dolog, amire törekszünk, hogy külsőleg helyesen nézzen ki. Ez nem elvetendő dolog, mert ha nem elég nyitottak az ízületek, akkor úgysem tudsz megfelelően, tudatosan belelazulni.

Eleinte tehát az egyes ászanák kivitelezése jelentős erőfeszítést igényel, és szenvedéssel teli. A hosszú gyakorlás során azonban arra törekszünk, hogy erőfeszítés nélkül, könnyedén belelazulva, és stabilan kitartva tudjuk kivitelezni az ászanákat és a vinyászákat. Amíg túlzottan erőlködünk, addig az még csak a gyakorlás külső aspektusa.

A következő a pránájáma, vagyis a légzés. Minden légzőgyakorlat alapja az uddzsájí légzés, és a jóginak ezt megfelelően el kell sajátítania, nem csak úgy, hogy nyugalmi állapotban végezni tudja, hanem a könnyebb-nehezebb ászanák közepette is. Az uddzsájí először erőltetett lesz, mert az izmok nem elég erősek, a tüdő kapacitása nem megfelelő, és a figyelmünk folyamatosan elkalandozik. Idővel azonban ennek is szilárddá és egyre finomabbá kell válnia. Ezt a légzés közben létrehozott hang egyenletességéből, mélységéből és finomságából lehet megállapítani.

A bandhák alkalmazása szintén eleinte fizikai síkon történik, és amikorra megtanuljuk mindig fizikailag aktívat tartani a gát és az alhas izmait, akkor fokozatosan kialakul a bandhákkal kapcsolatos tudatosság, és egyre finomabb szinten fog működni a bandha. Ha teljesen sikerült tudatosítani, akkor aktiválni tudjuk a bandhákat anélkül is, hogy a fizikai síkon megfeszítenénk a hozzájuk kapcsolódó izomcsoportokat.

A dristi vonatkozásában szintén egy befelé irányuló folyamat zajlik. Eleinte az embernek a jógateremről és a benne lévőkről le kell szűkítenie az adott testrészre. Midőn elérjük az egy pontra szegezett tekintetet, a figyelmünk lassan elkezd befelé fordulni, és minden egyes dristi-pont csupán egy kapaszkodó lesz az önmagunkhoz való visszataláláshoz. Ez tehát az egyik kulcs ahhoz, hogy a sorozat végzése közben, főleg a befejező gyakorlatok során könnyebben el tudjuk érni a meditatív tudatállapotot.

Nyilvánvalóan a gyakorlatunk belső aspektusa felé való törekvéssel a személyiségünk is egy csomó változáson fog keresztülmenni, és ezeket is meg kell tanulni megfelelően feldolgozni. A savászana szintén egy olyan gyakorlat, ami sok szempontból utalhat arra, hogy mennyire vagyunk képesek lecsendesíteni az elménket, és a meditációra alkalmas állapotot teremteni.

A selyemfonál

egy újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:

A jóga nyolc ága, és a köztük lévő kapcsolat

Patandzsali szerint a jógának nyolc "ága" vagy "testrésze" van. Azt, hogy ezek miként kapcsolódnak össze, a következő történetből érthetjük meg:

Volt egyszer egy házaspár, akik boldogan éltek együtt egy országban, amelyiknek volt egy igazságtalan uralkodója. A király megirigyelte a boldogságukat, és egy börtöntoronyba záratta a férfit. Amikor a felesége eljött éjszaka, hogy meglátogassa, a férfi azt mondta neki, hogy másnap este térjen vissza egy hosszú selyemcérnával, egy erős cérnával, egy madzaggal, egy kötéllel, egy katicabogárral és egy kis mézzel. Bár nem értette a kérést, másnap este a felesége minden kért eszközt elhozott.

Akkor a férje megkérte, hogy kösse a selyemcérnát a katicabogárhoz, és a csápjait kenje be mézzel. Utána helyezze a katicabogarat a torny falára fejjel fölfelé. Amikor a katicabogár érezte a méz illatát, elkezdett fölfelé mászni, hátha többet is talál. Közben húzta magával fölfelé a selyemcérnát. Amikor a torony tetejre ért, a férfi megfogta a selyemcérnát, és leszólt a feleségének, hogy kösse hozzá az erős cérnát a másik végéhez. Amikor felhúzta az erős cérnát, akkor azt is kikötötte, és azt mondta a feleségének, hogy kösse hozzá a madzagot. Amikor megvolt a madzag, a többi már gyorsan megtörtént. A madzaghoz kötött kötelet felhúzta, és odakötötte a toronyhoz, majd lemászott, és kimenekült.

A házaspár természetesen a jógikra utal. A börtöntorony a feltételekhez kötött létezést képviseli. A selyemcérna a test megtisztítását képviseli az ászana-gyakorlás által. Az erős cérna a pránajámát, vagyis a légzés kiterjesztését képviseli, a madzag a meditációt, a kötél pedig a szamádhit, a tiszta létezés állapotát. Ha elkapjuk a kötelet, akkor felszabadulhatunk a feltételekhez kötött lét alól.

Patandzsali nyolc angája a következőképpen kapcsolódik az Astanga vinyásza gyakorlásához:

Az első ág az etikai szabályok gyakorlása, amelyik biztosítja, hogy a jógi harmonikus kapcsolatban van a környező társadalommal. Az erkölcsi tilalmak: erőszakmentesség, igazmondás, nem-lopás, házastársi hűség, és a mohóság feladása.

A második ág olyan előírásokból áll, amelyek biztosítják azt, hogy a test és az elme nem szennyeződik be, miután már meg lett tisztítva. A jógában a tisztulás nem a puritán életmódra utal. Inkább az elme és a test "beszennyezhetőségére" vonatkozik. A "beszennyezhetőség" a testnek, illetve az elmének az a hajlama, hogy felveszi a környezetből származó lenyomatokat, hatásokat. Az előírások a fizikai és mentális tisztaság, az elégedettség, egyszerűség, a szent szövegek tanulmányozása, és a Legfelsőbb Lény létezésének elfogadása. Az első két ágat kezdetben külsőleg alkalmazzák, és ezek alkotják azt az alapot, ahonnan a gyakorlást megkezdjük. Ha már szilárddá válunk a jógában, akkor második természetünkké válnak, vagyis természetesen előjönnek.

A harmadik ág az ászana. A valódi természetünk megismerésének számos akadálya nyilvánul meg a testünkben, például a betegség, tunyaság és a tompaság. A test jelentős mértékben befolyásolja, és, ha rossz állapotban van, akkor megzavarja az elme és az intellektus működését. A jóga-ászanák gyakorlása által a test "erős és könnyű lesz, mint egy oroszlán teste", hogy Sri Pattabhi Jois-t idézzük. Csak ebben az esetben fog ideális eszközként működni a jóga ösvényén."

Ez utóbbival kapcsoaltban megjegyezném, hogy sok esetben az ászana gyakorlása, annak fizikai aspektusai és eredményei túldimenzionálttá válhatnak az olyan emberek esetében, akiknél a spirituális ébredés még nem következett be a megfelelő mértékben. Persze a jóga gyakorlása ekkor is fokozatosan hozzásegít a felsőbbrendű tudatállapothoz, de óvatosnak kell lennünk a narcisztikus önimádattal, hiszen a jóginak a ragaszkodások fölé kell emelkednie. Ehhez egy praktikus módszer, ha az ászana-gyakorlás mellett a magasabb aspektusok gyakorlását is beiktatjuk (pránájáma, meditáció, mantrázás, kirtana, filozófiai könyvek tanulmányozása).

Bakászana

A Bakászana (gólyapóz vagy varjúpóz) az első kartámaszos póz, ami az Astanga-sorozatokban megjelenik. Az egyes sorozatban vinyászaként használjuk kifelé a Bhudzsapídászanából, illetve a szupta-kúrmászanából. Nos, néhány tipp a gyakorláshoz:

1. Az alappózban a lábszárcsontokat próbáljuk meg kissé keresztberakni a felkarok felett, miközben a felkarokat némileg előredöntjük, és a térdeket minél feljebb visszük a hónalj felé. Emeljük a súlypontot, majd az egyik és a másik lebfejet a földről. A nagylábujjak érjenek össze, és a lábszárak legyenek közben madjnem vízszintesek. Emeljük fel a fejünket, és nézzünk előre. A bandhák alkalmazása nagyon sokat segít, illetve ebben a pózban jól lehet tudatosítani a bandhákat. Sokan úgy érzik, hogy a karjaik nem elég erősek, de igazából az egyensúly a lényeg. Ha megvan az egyensúlyi pont, akkor általában tudjuk tartani a pózt. Némi gyakorlás után a felkart már kevésbé kell bedönteni, följebb lehet emelni a súlypontot.

2. Ha már megy, akkor lehet cifrázni, például a Tittibhászanába átmenni, és abból vissza Bakászanába. A Tittibhászanánál csak a comb támaszkodik a felkarokra, és a térdeket kinyújtva emeljük a lábunkat. Lehet vízszintes, vagy felfelé fordított lábakkal is végezni. Amikor a Tittibhászanából megyünk hátra a Bakászanába, akkor a csípőt emelni kell.

3. A Bakászanából hátra kell ugrani csaturangába, de mindezt úgy, hogy belégzésre felemeljük az ülepünket, amennyire lehet, és kilégzésre ugrunk hátra. Hosszas gyakorlás után képesek leszünk Bakászanából kézenállásba emelkedni, és innen hátravinyászázni (legalábbis nekem még nem megy, de jó bandha-erősítő gyakorlat)

4. A 2. sorozatban a Bakászana A-t úgy kell csinálni, hogy a térdedet pontosan beteszed a hónaljad alá, és a lábszáradat párhuzamosan tartod a felkarral, de lehetőleg minél jobban felemeled róla a pózban. A Bakászana B-be beleugrasz lefelé néző kutyából. Itt A lábszár megint egy kicsit keresztezi a felkart, de a lényeg a lendület kiszámítása. Ha túl erőteljesen ugrasz, fejreállsz, ha viszont kevés a lendület, akkor visszaesel a talpaidra.

5. Ha már jól megy, akkor lehet még cifrázni: Ékapáda-bakászana A és B. A B a könnyebb: az egyik lábadat kinyújtod Tittibhászanába, a másik behajlítva marad. Az A valamivel nehezebb: az egyik lábadat fel kell emelni a levegőbe, kb 45 fokban a talajhoz képest. Aztán még ezeket is lehet cifrázni: fejenállásból, vagy kézenállásból mész bele, stb. Ha már eddig megvagy, jöhetnek majd a további kartámaszos pózok.

Fight Club

Sokasodnak a harcosok körülöttem... Én azért továbbra is ragaszkodok az ahimszához, és most már szerintem az emberekhez is sokkal óvatosabban nyúlok, mielőtt még Bone Breaker-ként híresülnék el a szakmában. A héten Pannit képeztem, aki az új oktatónk lesz a keddi budai Agni-órákon. Mondjuk gyerekjógát is tanul, úgyhogy csak nem zúzza le annyira a felnőtteket. Amúgy lelkesen ő is ráül az ember hátára előrehajláskor meg ardha-kúrmászanában.

Szerdán ismét a hét mélypontját éltem meg terhelés szempontjából. Négy órányi alvás után egész napos pörgés, 2. sorozat gyakorlás, majd Agni és Astanga 2. sorozat óra tartás. Ez alkalommal úgy döntöttem, hogy kipróbálom Andrea Lutz módszerét, és nem nagyon mutatom a gyakorlatokat a vezetett órán, hanem inkább igazítok. Ebben a döntésemben nam csak a fáradtságom mértéke játszott szerepet, hanem az is, hogy csak nyolcan voltak az órán, akik közül szinte mindenki ismerte már a 2. sorozat gyakorlatait, és a kis létszám mellett több esélyem volt rendesen körbemenni és mindenkit beigazítani a pózba.

Szerintem egész jól sikerült az óra, bár a hétfői telihold óta még éreztem némi enerváltságot magamban és a jógásokban is. Viszont a jobb lábam is benn maradt a nyakam mögött ékapáda-sírsászanában, illetve a dvipada is egész jól sikerült (mivel kb. ezt a kettőt mutattam csak meg).

Csütörtök Fight Club-nap volt. Az ötórási Astangára begyűltek a Ninjutsu-szakkör tagjai, nevezetesen Sós Balázs és Kisor Sensei, akik életük első Astanga-edzését készültek túlélni, egy másik fiúval és lánnyal egyetemben. Úgy látszik a Ninjutsuban nem szabály az, hogy csendben kell lenni, mert jelentős erőfeszítésembe került, mire lecsendesítettem harcostársaimat. Utána vígan nekiugrottak a napüdvözleteknek, Kisor egész szép hátraugrásokat produkált, látszott, hogy képzett ember. Balázs testépítésből váltott nemrég a lazább műfajokra, neki még kell idő, mire kialakul benne az erő és hajlékonyság keresztezése.

Mindazonáltal becsülettel végignyomták, Kisor néha még elégedetten nyerített is közben, hogy milyen jó kis elemeket fog ebből átemelni a saját edzéseibe. Balázs "Get BIG or Die" feliratú sárga pólóban virított, de az óra közepefelé a feje már sokkal jobban rikított, mint a pólója, méghozzá vörösen. A másik új páros közül a fiú halálra vált arccal feladta kb. a háromnegyedénél, mert már nem jutott oxigénhez. A barátnője mosolyogva végigküzdötte. Szinte láttam magam előtt, ahogy a neuron-szinapszisai elkezdtek átrendeződni az Astanga-vírus hatására. Újabb áldozat.

Péntekre átadtam az órákat másoknak, mert édesapám temetésére kellett menni, aki fél éve halt meg autóbalesetben. István tartotta az Astangát, Adri búcsúzóul az Agnit. De azért persze jóga nélkül nem élhet a függő, főleg egy ilyen napon, fel kellett dobni magamat egy kis gyakorlással. Reggel hétre Priyatamával bevágódtunk Mysore órára. Kilenc fő, ebből hat fiú (!) plusz István Sifu. Kicsit nagy volt a jövés-menés, volt aki fél nyolckor kezdte, volt aki már negyed kilenckor be is fejezte, de én szerencsére a jó meleg sarokban voltam, mellettem Balázs, aki ritka szépen, koreografáltan nyomta a vinyászákat. Én is szeretem a szép hátraugrást, meg előre, de azért még rá kell feküdnöm a témára, ha a lába nyomába akarok érni. Nem keni el, az biztos. Ja, és kiderült, hogy Wing Tsun Kung-fuzik, vagyis ő is Figth Club-tag. István kipróbálta rajtam az összes fogását lefelé néző kutyában, majd a gerinccsavaró pózoknál tesztelte a tűrőképességemet.

Már-már úgy voltam néha, hogy szólok neki: "Ennyi elég", de az ember ugye lutrizik, keresi a határait. Ebben persze benne rejlik a veszély, hogy lesérül, mert túlhúzza a tanár, de ha nem szól neki, hogy elég, akkor magára vessen. Erről még majd szeretnék bővebben írni a későbbiek során. Végül kibírtam, persze volt dolga másokkal is. Gondoltam a Baddhakónászanákat gyorsan végigcsinálom, nehogy elkapjon, de szerencsére a kezdőkkel volt elfoglalva. Mondjuk amit Andrással, Bálinttal meg Szabival végigcsinált, annak csak a nézésétől is elszorult a torkom, de úgy látszik, nekik bejött. kb 45 fokban volt mindkét térdük és a felsőtestük a talajhoz képest, és István addig le nem jött róluk, amíg mind le nem ért a földre. Én mostanában egy kicsit visszafogom magam. Better to be safe than sorry.

A befejező gyakorlatoknál jött Dorka szokásos back-bending performansza, amit már a Youtube-on is megörökítettünk. Nekem ma a dropback sem akart menni, így megkértem Istvánt, hogy eresszen hátra párszor. Közben Szabi még cifrázta egy pár gyakorlattal a 2. sorozatból, majd elkezdett kézenállni, amire úgy látom, mostanában nagyon rákapott. Én belemerültem a kellemes savászana-állapotba, amiből jó tíz perc után Szabi döndülései zökketettek ki, aki továbbra is kézenállt István segítségével, csak időnként eldőlt.

Napközben a temetés, ebben nem volt túl sok érdekes mozzanat. Legfeljebb annyi, hogy a kopaszra borotvált fejem majd lefagyott a hideg református templomban, ahol a temetés zajlott. Indulás előtt csináltuk ezt a képet magunkról, mivel ritkán vagyok látható "Men in Black" szerkóban. Persze a fekete atléta meg rövidgatya az gyakori, dehát ez mégis csak emlékezetes fotó. A lelkész meg nem lazsált, hirdette az igét lelkesen. Kisebbfajta környezetvédelmi kirohanást is rendezett az egybegyűltekhez Isten nevében. Egy mondata nagyon megragadt bennem, amivel a prédikációt kezdte: "Csendesüljünk Isten színe elé" Nem hiába gyakoroljuk mi sem az elme lecsendesítését a jógában, mivel ha szétszórt, akkor nem tudsz Istenre koncentrálni, aki a meditáció végső tárgya.

Dupla vagy semmi alapon még beneveztem az esti fél hetes Bhakti-főiskolás órára Zsuzska tolmácsolásában. Nem okozott csalódást, volt minden, ami szokott lenni. Andival csináltuk a páros gyakorlatokat, meg egy pár plusz nyitásra megkértem szünetben. A Kasjapászanán meg a Jóganidrászanán elcsodálkozott a levelezős csapat, hogy milyen nyitott a csípőm. Persze az én fogalmaim szerint a nyitottság majd kb. akkor lesz igaz, ha már az 5.-6. sorozat is menni fog.

Mindenesetre megígértem a srácoknak, hogy ha eljönnek az Atma Centerbe, akkor nekik is besegítünk egy kicsit lazulni. A befejező relaxáció megint egy hosszabb lélegzetvételű jóganidra-terápiának felelt meg. Ilyenkor többször végigmegyünk a testrészeken, 1-2 perces szünetekkel, és az adott testrészen keresztül kell ki-be fújni a levegőt gondolatban. Ahogy mondtam korábban, nekem a relaxáció az egyik legnehezebb gyakorlat. Próbáltam ellazulni, de a légzést nem tudtam odaképzelni, inkább lazítottam az egyes testrészeket, amiket Zsuzska hipnotikus hangján megnevezett. Kb. tíz perc múlva az agyam teljesen kiverte a biztosítékot, és hirtelen nagyon mehetnékem támadt. Valószínűleg ez is valami pavlovi reflex lehet, hogy ilyen hosszú relaxációt szoktam meg.

Elkezdtem mocorogni, miközben halottam a szuszogást, horkolást a teremben. Egyszer csak vége lett, és miután Zsuzskával megbeszéltük a vizsgaanyagot, szépen haza is húztam a csíkot.

Alapvető tanácsok kezdőknek

Meglehetősen sok új ember jön Astanga-órákra, és köztük sokan olyanok is, akiknek még nincs jógás múltjuk. Mivel a jóga egy olyan mozgásforma, ami specifikus tudatosságot igényel, érdemes felhívni a figyelmüket néhány olyan dologra, amit hajlamosak figyelmen kívül hagyni, vagy csak sok idő múlva jönnek rá.

Az egyik a légzés. A jógában nagyon fontos a légzés, mivel ez kapcsolja össze, hozza harmóniába a test és az elme működését. A jógát pontosan a tudatos légzés különbözteti meg szinte az összes más mozgásformától. Az Uddzsájíról már írtam korábban, és még fogok is róla. A kezdők hajlamosak elfeledkezni a légzésről, mivel a nehéz pózok kivitelezése teljesen leköti a figyelmüket.

Ha nem lélegzel folyamatosan hangosan, akkor biztosan nincs ott a figyelmed, hanem valahol máshol kalandozik. Ilyenkor nem vagy igazából jelen, és nem éred el a jógában előirányzott "egyhegyű" tudatállapotot. A hangos, egyenletes légzés, azonos hosszúságú be- és kilégzéssel már egy jó alap arra, hogy megtanulj figyelni a légzésre.

A másik dolog a bandhák kérdése. Sokszor mondjuk, de nem mindenki van tisztában, hogy miről van szó. Kezdő megközelítésben elég azt mondani, hogy a gáttájékot emeld meg a múla bandhához, és húzd be a hasad alsó részét az uddijána-bandhához. Ha az ember próbálja ezeket a részeket aktívan tartani a fizikai szinten, akkor egy idő múlva kialakul a hozzájuk kapcsolódó tudatosság, és energetikai szinten is elkezd működni a dolog.

A bandhák aktiválásának egyébként nem csak energetikai jelentősége van, hanem az ágyéki gerinc-szakaszt is jobban tudjuk tartani ilyenkor, tehát kevesebb az esélye a deréktáji panaszok kialakulásának.

Két olyan pont van, ami hajlamosabb a sérülésre, ha nem gyakorlunk elég tudatosan. Az egyik a felt említett derékszakasz, a másik pedig a térd. A harmadik természetesn a hamstring, de arra mindjárt külön kitérek.

A deréknél maradva: A legtöbb ember törzsében az izmok nem elég tonizáltak, és ezért nem tudják megtartani magukat csaturanga-dandászanában. Az ember ilyenkor leereszti a hasát meg a mellkasát a földre, de a leggyakoribb az, hogy a derekunk lejjebb ereszkedik a vállunknál, és elkezd homorodni. Ennek az a hátránya, hogy a testsúly leginkább az érzékeny ágyéki szakaszt fogja terhelni. Ellenszer: a fenekedet följebb kell emelni a vállaidnál, és ebbe a pózba érkezni a hátraugrásnál. Esetleg még a térdedet is leteheted, és akkor a tradicionális Astangászanát kapod.

Ahogy a hasizom és az alsó hátizom megerősödik, képes leszel megfelelően tartani a törzsedet a csaturangában. A térd a másik érzékeny pont, és sok gyakorlónál krónikus térdpanaszok alakulnak ki egy pár hónap gyakorlás után. Ennek az egyik oka az, hogy nem rögzítjük a térdízületet az álló pózoknál.

Bikram Choudhury Bikram-jóga könyvében van egy mondat, amit nagyon megjegyeztem: "Amikor meghalsz, a sírod fölött fogok ugrálni föl-le, azt üvöltve: LOCK THAT DAMN KNEE!" A "Lock the knee" kifejezés ebben az esetben azt jelenti, hogy mindig, amikor a lábunk nyújtva van (álló pózok, előrehajlások), meg kell feszíteni a négyfejű combizmot, és fel kell húzni a térdkalácsot. Ez megerősíti a térdszalagokat, és sokkal kevésbé lesz sérülékeny a térdünk. És persze vigyázni kell a lótusznál, féllótusznál és a Maricsjászanáknál, amíg a csípő nem elég nyitott.

Az utolsó téma a csípő és a hamstring. Az egyes sorozatban kiváltképp sok olyan gyakorlat van, amely e kettő, összefüggő terület nyitását, nyújtását végzi. Ha még nem szoktuk meg, egy idő múlva besokallhat vagy az egyik vagy a másik. Ilyenkor take it easy! Nem szabad továbberőltetni, inkább ne nézzen ki olyan jól a póz, minthogy begyulladjanak az ínszalagok. A türelem egy fontos erény, amit az Astangában is fejleszteni kell.

Még egy kérdés felmerül, az erőnlét kérdése. Sok embernek nem elég erős a felsőteste, így nem annyira mennek a vinyászák, meg a jógahíd. Én azonban úgy gondolom, hogy pl. a csaturanga-dandászana kitartása 10-15 légzésig (amit többször is meg lehet ismételni egymás után) többet erősít a felsőtesten, mint a fekvőtámasz. És ha pl. az elején csak 1-2 vinyászát tudsz megcsinálni, akkor a rendszeres gyakorlással ez lassan fejlődni fog. A full vinyászás gyakorlás vagy a 108 napüdvözlet még szintén jó módszerek a felsőtest megerősítésére.

Sport és jóga

Mivel mániákus könyvgyűjtő vagyok, általában abba a hibába esem (feltéve, ha ez hiba), hogy beszerzek egy csomó könyvet, amit érdekesnek találok, hogy majd elolvasom, persze lehet, hogy mindre sohasem lesz időm az életem során. De azért jó érzés, hogy ott vannak a kezem ügyében, és előkaphatom referenciának, amikor kell.

Legutóbbi Mysore-i látogatásom során például megvettem Doug Swenson "Mastering the Secrets of Yoga Flow" című könyvét. Utólag nem is tudom, miért, talán azért, mert hogy David Swenson bátyja (ketten láthatók a képen), és ő ismertette meg vele a jógát. Nos, a vinyásza sorozat, amit könyvében bemutat, nem túl nehéz, egy Astangás fantáziáját annyira nem mozgatja meg. Ami érdekes viszont, az a következő, "Cross-training with Yoga" című részlet a könyvéből, amivel több szempontból nem tudok egyetérteni:

"Amikor először elkezdtem a jógát gyakorolni, akkor körülbelül három évre fokozatosan kiiktattam minden más fizikai tevékenységet. Abban az időben azt gondoltam, hogy a másféle testedzés sérüléseket okozna, és meg voltam győződve, hogy minél több jóga, annál jobb, azt gondolva, hogy más testmozgás csak akadályozná a fejlődésemet. Ezalatta három év alatt egy rakás sérülésem volt, köztük térd-, hát-, boka- és csulósérülések is. A legnagyobb megdöbenésemre a sérülések oka az egyensúly hiánya volt a gyakorlásban. A túlzott mértékű jóga kiegyensúlyozatlan fizikai struktúrát hozott létre.

Miközben túlzásba vittem a jógát, az összes izmomat és ízületemet túlzottan megnyújtottam, kiegyensúlyozó erősítő edzés nélkül. A fizikai sérülések mellett letargikus hangulatba kerültem a túl sok jógától, amit ma "jóga-részegségnek" nevezek. Elhatároztam, hogy teszek egy kísérletet. Körülbelül három hétre jelentősen visszafogtam a napi jóga-gyakorlásomat, abbahagytam a lótuszülést és számos más extrém pózt, ami túlzottan megnyújtotta az izmaimat és az ízületeimet, és elkezdtem lépcsőzni, hegyet mászni, biciklizni és hasizom-gyakorlatokat végezni. Csupán három hét elteltével mentálisan tele voltam energiával, fizikailag pedig minden sérülésem megszűnt. Megteremtettem a szükséges egyensúlyt.

Bizonyos idő múlva fokozatosan ismét hozzáadtam a jógapózokat a rendszeres jóga-gyakorlásomhoz, sok más fizikai tevékenységgel együtt, és az összes sérülésem teljesen megszűnt. A lecke meglehetősen világos volt: Ha csak hagyományos edzést végzel, akkor sérülésekre, stresszre, feszült izmokra és nem teljes körű testedzésre számíthatsz, sohasem érve el az örömteli gyakorlás vagy a tényleges relaxáció szintjét. Ha viszont csak a jógát gyakorlod önmagában, bármennyire is csodálatos, túlnyújthatod magadat, és nélkülözni fogod a kemény aerobikus edzést. A megoldás az, hogy a jógát használod alapnak, és további hagyományos edzésformákat és mentális tevékenységeket veszel bele a cross-training programba."

Ezek után elkezdi felsorolni az edzésformákat (aerob edzés, izomgyakorlatok és a nyújtás), valamint elővezeti a szokásos amerikai edzőszöveget a szívritmus-célzónáról stb. Nos, én nem tudom, hogy pontosan mit és hogyan gyakorolt Doug, de nekem totál más a tapasztalatom a jógával és főleg az Astangával kapcsolatban. Természetesen tiszteletben tartva több, mint 35 éves oktatói tapasztalatát, és meghagyva a teret annak, hogy valaki esetleg egyet fog érteni a fenti sorokkal, hadd mondjam el a saját tapasztalataimat. Legfeljebb majd tíz év múlva megcáfolom önmagamat ugyanitt a blogban.

Számomra a napi Astanga-gyakorlás egyesíti önmagában az aerob mozgást, az erőgyakorlatokat, és a nyújtást is. Egyik személyi edzőnk le is mérte pulzusmérővel, hogy a kétórás Hot Ashtanga óra java részében a zsírégető tartományban edzünk. Ugyanakkor nem tartom egészségesnek az olyan mozgásokat, ahol a szánkon keresztül kell venni a levegőt, mivel az életlevegők összekeverednek, és az ember hamar kimerül, miközben a vér gázcseréje nem lesz elég hatékony, az izmok besavanyodnak. Az általam ismert egyetlen mozgásforma, ami orron keresztüli légzéssel végezhető, az a jóga, és azon belül a legmagasabb pulzust a Hot Ashtanga közben lehet fenntartani. Ugyanis az izzadás plusz munkát ró a szívre, és máris megvan a hőn óhajtott aerob edzés, a levegő szájon át való kapkodása nélkül.

Ha nem izzadsz meg jóga-gyakorlás közben, akkor persze nem csoda, ha mindened meghúzódik, beáll, hiszen hidegek az izmok, nem ég az Agni eléggé. A vinyászák remek erőgyakorlatok. Igazság szerint még a súlyzós edzésnél sem rajzolódtak ki ennyire az izmaim, és nem is voltam ennyire erős. Persze ezt mindenkin látom, nem csak magamon. Pár év rendszeres Astanga-gyakorlást (rendes vinyászával) le sem tagadhat a legtöbb ember, ha ránézek.

A dolog másik fele viszont az, hogy a hagyományos edzésformák során, amellett, hogy nincs tudatos légzés, nem hangsúlyozzák a nyújtást, hanem inkább az izmok összehúzását. A futás, bicikli, lépcsőzőgép, de még az úszás is viszonylag egyoldalú terhelést adnak bizonyos izmoknak, és korlátozzák egyes ízületek mozgási tartományát. Ezt sok veterán sportolónál megfigyeltem, nem beszélve a tipikus sérülésekről pl. teniszezők, röplabdázók stb. esetében. Az ugrálós sportoknak (aerobic, step, kangoo stb.) szintén nem vagyok a híve, mert a térdek és az ágyéki porckorongok hosszú távon nem bírják a sok rázkódást.

A küzdősportoknál egyértelműen magas a sérülésveszély, míg a súlyzós edzéseknél a hajlékonyság sínyli meg a nagy és kötött izmok kifejlesztését. A rendszeresen sportolók közül eddig a táncosokkal, akrobatákkal, illetve egyes Kung-fu gyakorlókkal van a legjobb tapasztalatom, egyrészt, mert a mozgáskészletük meglehetősen sokoldalú, másrészt, mert a nyújtásokra több hangsúlyt fektetnek, mint más sportágak művelői. A féloldalasságról ne is beszéljünk, amit például én szereztem a vívóéveim alatt.

Persze ez nem azt jelenti, hogy mindenkit rá fogok beszélni, hogy csakis és kizárólag az Astanga. Az biztos, hogy akik komolyan művelnek más sportágakat, azok hasznos kiegészítőnek találják az Astanga-gyakorlást. Ugyanakkor számomra és sok mindenki más számára az Astanga-sorozatok teljes értékű mozgást jelentenek. Én napi hat óra jóga mellett legfeljebb a termálvízbe vágyom, és nem a szigetkörre.

A cross-training gondolata azért nem elvetendő, mert hát a jógában is azt tapasztaljuk, hogy ha valaki egy fix gyakorlasort csinál minden nap, akkor az bizonyos egyoldalú, esetleg kiegyensúlyozatlan hatásokat eredményezhet. Azok például, akik csak az Astanga 1. sorozatot gyakorolják, túlterhelhetik a hamstringjeiket, illetve a csípő- és a térdízületeiket. Ugyanakkor kevés a hátrahajlítás.

Én most az 1-2-3. sorozattal úgy érzem, hogy meglehetősen sokodalú az edzésprogramom, és nem érzem azokat a hátrányos hatásokat, amikről Doug beszél, a "jóga-részegséget is beleértve." Az elmúlt hat évben viszonylag kevés sérülésem is volt, és a jó hír az, hogy ha valami egyszer meghúzódott, akkor utána már kilazult. Például a bal hamstringem meghúzódott egyszer, egy évig fájt, de most már a bal lábam ott marad a fejem mögött. Remélem, a jobb húzódás nélkül is ki fog lazulni :-)

De ha valakinek túl nagy falat a 2. sorozat, akkor ajánlom például az Agni és az Astanga cross-trainingezését. Andrea Lutz is nem véletlenül mondta, hogy a dinamikus és erőteljes Astanga mellett gyakorolja például a Yin-jógát, ami meg kifejezetten relaxálós, nyújtós, belelazulós irányzat. Meg kell találni az egyensúlyt a polaritások közepette, ebben végülis igaza van Doug Swensonnak.

Astanga tradíció - hogyan tovább?

Az alábbi bejegyzés egy angol nyelvű blog fordítása arról a témáról, hogy a jövőben kit kellene hiteles Astanga-oktatónak tekinteni.

"Az Ashtanga News-on és más honlapokon sokat publikáltak mostanában a K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute (KPJAYI) által az oktatók hitelesítésével kapcsolatos módosításokról. Bár sok nézet létezik, úgy érzem egyik sem foglalkozik a valódi témával, vagyis a tradíció és a nepotizmus közötti különbséggel. Az Astanga hagyománya T. Krishnamacharya és K. Pattabhi Jois közvetítésével jutott el hozzánk. Az évek során Pattabhi sok tanítványának adott engedélyt az Astanga-jóga oktatására, és támogatta a törekvéseiket, mielőtt bármiféle lista létezett volna az "authorized" és "certified" tanárokról.

Pattabhi ezen tanítványai közül sokan annak szentelték az életüket, hogy továbbadják az Astanga-jóga hagyományát a saját tanítványaiknak. Igazából Pattabhi Jois korai tanítványai közül, akik a 70-es években vagy a 80-as évek elején mentek Mysore-ba tanulni, soknak már olyan tanítványai is vannak, akik anniy ideje, vagy még több ideje gyakorolnak és oktatnak, mint Pattabhi unokája, R. Sharath Rangaswamy.

Érdemes megvizsgálni egy jógahagyomány gyökereit az egyik tanártól a másikig. A Parampará azt jelenti, hogy megszakítatlan láncolat, és azt a hagyományt, hogy a tudát tanárról tanítványra száll az egymást követő generációkon át. A Parampará tisztelete az egyik alapkövetleménye annak, hogy a KPJAYI valakit autorizáljon az oktatásra. Másrászről viszont a nepotizmus az, amikor valaki kivételez a rokonokkal, vagyis a rokoni kapcsolatot fontosabbnak tartja a képesség objektív felbecsülésénél.

Sharath bizonyára az egyik tanár, aki továbbadja az Astanga hagyományt, ahogyan a nagyapjától, Pattabhi Jois-tól tanulta. Viszont sok mindneki más is van, aki szintén az Astanga hagyományát adja tovább, ahogyan Pattabhi Jois-tól tanulta. Az a törekvés, hogy intézményesítsék a Parampará hagyományát a KPJAYI segítségével nem más, mint a nepotizmus megnyilvánulása.

Lányegében Pattabhi Jois sok magot ültetett az Astanga-jóga hagyomány oktatása közben. Azok, akik másoknak adják ezt tovább, szointén elvetik az Astanga-hagyomány magjait. Akár olyan egyszerűen is kezdődhet, hogy egy komoly Astanga-gyakorló barátja vagy családtagja megkéri, hogy oktassa neki az Astanga-jógát. A tanuló ekkor tanárrá válik egy pillanatra, egy napra vagy egy életre, attól függően, hogy mekkora személyes elhivatottságot érez erre. Végülis néhányunkon belül ott lapul egy tanár, míg másokban nincs ott. Ha nincs ott, akkor a név as listán ezt nem fogja pótolni, és elenkezőleg, ha ott van, akkor az a tudás felhalmozódása által fog felragyogni, és nem az engedély megszerzése által.

Teljes mértékben támogatok minden erőfeszítést, ami törványesen arra irányul, hogy bizotsítsák a hagyományt továbbító tanárok minőségét. A KPJAYI által készített lista azonban olyanokból áll, akik elegendő időt töltöttek Pattabhi családtagjaival gyakorolva Mysore-ban, elsajátították az első sorozatot, és bemutatták, hogy megfelelő mélységben értik az Astanga rendszert a személyes gyakorlásukban. De azt nem állítja, hogy valaha is képezték őket az oktatásra, vagy hogy jó tanárok.
Nyilvánvalóan a listában szereplők úgy veszik, hogy a nevük megjelenése itt biztosítja az oktatói rátermettségüket. A valós
gban azonban nem teszi, mert sohasem ellenőrizték, hogy milyen minőségőaz oktatásuk. Igazából az egyetlen kritárium, amit ellenőriznek, hogy tizennyolc hónaponta visszatérsz legalább egy kéthónapos időszakra a KPJAYI-ba. A lista nem is teljes, és vannak rajta olyna nevek, amelyek több szempontból nem felelnek meg a felsorolt követelményeknek.

A sok év alatt, amióta az Astanga-jógát gyakorlom, volt szerencsém együtt gyakorolni sok, aKPJAYI listáján szereplő "certified" és "authorized" tanárral. Olyan tanárokkal is gyakoroltam, akik nincsenek rajta a KPJAYI listáján, de nyilvánvalóan Pattabhi Jois vonalát adták tovább. Amikor ezekkel a tanárokkal beszéltem, sokan közülük azt mondták, hogy elsősorban Pattabhivalamelyik tanítványától tanultak, és nam pattabhitól közvetlenül.

Nagy szeretettel, tisztellettel és jóindulattal viseltetek Pattabhi Jois családja iránt, és szerencsésnek érzem magamat, hogy megtanulhattam az Astanga-jógát. Azonban elszomorít, ha arra gondolok, hogy egy a gyönyörű és fontos gyakorlás, ami a személyes fejlődésről és felfedezésről szól, nem mentes a nepotizmustól vagy a listán szereplő nevek feletti vitatkozástól.

Arra akarok kilyukadni, hogy nem a lsitán szereplő név vagy az oklevél által válik valaki jó tanárrá vagy folytatja hűen a hagyományt. Sok dologk kombinálódik benne, mint például: az elhovatottság, elkötelezettség, megértés, tapasztalat, együttérzés, intelligencia, és bizonyos mértékben a tanításhoz szükséges belső készség.

A KPJAYI listá szereplő tanárok közül egyesek jó tanárok, mások nem. A listán me szerepló tanárok közül is egyesek szintán jó Astanga-oktatók, és hűek a hagyományhoz, míg mások nem. A tanuló szempontjából az a fontos dolog, hogy megtalálja azt a stúdiót és oktatókat, akik őszintén tusztelik és értékelik az Astanga-jóga hagyományát. Keressünk olynaokat, akik a z Astanga-rendszerre alapozzák az oktatásukat, és nam azokat, akik csak Astanga néven tartanak órákat. Kérdezzük meg a tanárokat, hogy kitől és hogyan tanultak. Utána próbáljuk ki az órákat és a tanárokat, és találjuk meg azt, ami összhangban van az igányeinkkel, mert ahogy a mondás tartja, amikor a tanítvány készen áll, akkor megjelenik a megfelelő tanár.

Sok beszélgetés folyik a KPJAYI listáján szereplő tanárokról, de nem sok szó esik azokról a stúdiókról, amelyek elkötelezték magukat az Astanga-jóga hagyomány életben tartása mellett. Jelenleg az USA-ból 49 tanár szerepel a listán "authorized" vagy "certified" oktatóként. Mivel legtöbbjüket ismerem, lebontottam a listát, és megviszgáltam, kikből áll.

A "certified" (értsd - 2., 3. stb. sorozat oktatására jogosult) csoportban csupán öt tanár van, aki jelenleg jógastúdiót tart fenn, ahol rendszeresen zajlanak Mysore órák. Az ötből csak hárman tartanak többet heti 1-2 óránál a többi kötelezettségek miatt (utazás, wokrhsopok, család stb.)

A 34 "authorized" tanár közül csak 27-en oktatnak rendszeresen Mysore órákat, és összességében 20 stúdióban oktatnak. Mivel a listán szereplő tanárok közül néhányan ugynabban a stúdióban oktatnak, az USA-ban csupán 23 hely van, ahol a KPJAYI listán szereplő oktatóktól lehet Astanga-jógát tanulni, ha azd gondolod, hogy csak ők képviselik hitelesen Pattabhi Jois hagyományát. Ezt árdemes megismételni: az USA-ban csupán 23 stúdió lenne hivatott továbbvinni az Astanga-jóga hagyományt. A 23-ból 21-ben az új előírások szerint csak az első sorozatot tnaulhatnák a tanulók. Ez azt jelenti, hogy az USA-ban csupán két stúdió van, ahol rendszeresen gyakorolhatsz egy "certified" oktatóval, aki az első sorozaton túl képes téged oktatni a KPJAYI irányelvei szerint.

Nyilvánvalóan több stúdió üzemel a valóságban, mivel sok olyan tanár tart napi rendszerességgel Mysore órákat, aki nem szerepel a KPJAYI listáján."

Ezek után egy felhívás következik, hogy küldjék be azoknak a stúdióknak a címét, a tanárok neveit, akiket a tanulók Pattabhi Jois hagyománya hiteles közvetítőinek tartanak. Nos, nyilván Európában még gyengébb a helyzet a számokat illetően, és hát az ember általában ott akar gyakorolni, ahol él, jelen esetben pl. Budapesten, és nem Bécsben. Perzse Európára, sőt, Indiára is igaz a fenti elv, így én is azon vagyok, hogy minél több oktatót megismerjek, és ezáltal sűrűbbre szőjem az Astanga-hálót Európa és a világ terképén.

Andrea Lutz például szintén nem szerepel a listán, mivel nancy Gilgofftól és manju Jois-tól tanult, talán nem is nagyon járt Mysore-ban, Attól eltekintve azt hiszem mindenki hiteles és megfontolt tanárnak találta. Szóval ha bárki jár-kel a világban és eljut egy-egy Astanga-stúdióba, azt megkérem, hogy írja meg a benyomásait, és megjelentetjük a blogban, mindenki okulására.

A Sárkány vére

Minduntalan felfedeznek valami csodaszert. Legutóbb a kókuszvízről írtam, viszont azt ilyenkor télen nem ajánlott fogyasztani, ha valaki hajlamos a megfázásra. Ehelyett az ember ugye immunt erősít veszettül, mert nyakunkon a sertésinfuelnza, meg miegymás. Amúgy sem ajánlott egy lázat vag alaposabb megfázást elkapni, mert az ember nem tud rendesen gyakorolni.

Sokféle szert kipróbáltam eddig, ami legjobban bejött, az a Sárkányvér, vagyis a Croton lechleri fából nyert természetes kaucsukgyanta. A sárkányokat amúgy is szeretem, kár, hogy a védikus mitológiában nincs olyan központi szerepük, mint pl. a kínaiban. Dél-Amerikában tenyészik ez a fa (amíg még ki nem vágják az esőerdőket teljesen), és a helyiek Sangre de drago-nak nevezik a nedvet. Valóban piros, mint a vér, és jó sűrű. Kaucsukra emlékeztető szaga van, úgyhogy általában gyümölcslében vagy hasonló italban szoktam elkeverni.

Maximum napi 3x10 cseppet ír elő, de ha beosztod, akkor 2-3 hónapig is simán elég egy 30 ml-es üvegcse, ami kb 5000 Ft-ba kerül. Drags Imun néven hozza forgalomba az Energy Group, és hálózatos rendszerben terjesztik. Mivel több, mint tíz éve foglalkozom természetgyógyászattal és ájurvédikus tanácsadással, már óvatosabb vagyok az ilyen "mindent gyógyító" csodaszerekkel, de a mellékelt tájékoztató sokat ígér. Én egyelőre csak megfázás, inlfuenza ellen használom, de lehet kísérletezni, hátha tényleg kigyógyít a felsorolt kórságokból.

Például külsőleg seb gyógyításra, hegszépítésre is használható. Fogínyre is lehet tenni, és torkot is öblögethetsz vele. Belsőleg pedig szinte csodákra képes: ekiűzi a baktériumokat, vírusokat és gombákat, valamint erős antioxidáns, vagyis megakadályozza a káros szabadgyökök képződését. Az influenzák és lázak mellett a herpeszt is kezeli, illetve a mononucleosis infectiosa nevű betegséget, amit én is elkaptam gyerekkoromban. A tüneteire nem emlékszem, de azt tudom, hogy karanténban tartottak két hétig külön kórteremben, és napi négy injekciót nyomtak belém. Mindezt Moszkvában.

A külső sebek mellett a nyálkahártyákat is beforrasztja, tehát pl. bélfekély, Crohn-betegség stb. esetén is hatásos. Méregteleníti a beleket, hasmenés ellen is jó. A lép, hasnyálmirigy és pajzsmirigy mellett, a csontvelőre is hat, valamint a központi idegrendszerre. Olyan betegségekre is jó, mint a leukémia, szklerózis, Parkinson-kór, rák, és még afrodiziákum is. Ha csak a fele igaz, már akkor megéri kipróbálni. Én második szezonomat taposom vele, remélem megúszom a sokat vitatott sertésinfluenza-védőoltást.

Szóval éljenek a sárkányok! Most már csak az izom- és ínszalag-húzódásokra kellene valami csodaszert találni (persze természeteset), és zavartalanul folyhat a gyakorlás! És végül, hogy ne unatkozzatok, belinkelem a kedvenc Mortal Kombat videómat, mivel ennek is sárkány a szimbóluma.

Telihold és gyakorlás

Vasárnap reggel a templomi japa-meditáció után hétkor elindultam az Atma Budába gyakorolni. Ilyenkor télen (ja bocs még csak ősz van...) pláne jólesik a meleg, meg a pára a gyakorláshoz. A héven belebámultam az égen ragyogó teliholdba, bár akkor még nem gondoltam bele, hogy ez mennyiben fogja befolyásolni a gyakorlásomat.

Az Atmában senki, bekapcsoltam két fűtőtestet meg a két párásítót, és elkezdtem a napüdvözleteket. A 2. sorozatot terveztem mára, mivel pénteken megvolt az egyes, és a szombatot kihagytam pihenőnapnak. Egész jól is mentek a kézenállások is, bár ném izzadtam annyira, mint szoktam, mivel a központi fűtés miatt a páratartalom lecsökkent 28%-ra. Ilyenkor az ember inkább csak megbüdösödik, nem érvényesül a bőséges izzadás tisztító hatása, amely olyan, mint egy belső zuhany.

Az ékapáda-sírsászanánál kezdtem érezni, hogy nem igazi a formám, ahogy David Swenson mondja, néha úgy érzed, olyanok a végtagjaid, mintha nedves cementből lennének. Akkor jöttem rá, hogy hiszen majdnem telihold van. Később utánanéztem a naptárban, hétfőn lesz a telihold. Ilyenkor a szövetek megtelnek vízzel, és az ízületek is kevésbé mozgékonyak, mintha felpuffadnál. Pontosan ezt éreztem én is, mitha egy elefánt vízzel teli ormánya lenne a combom, amire csomót kötöttek, és nem igazán fér be a nyakam mögé. Dvipada-sírsászanánál ugyanez, és bemutattam életem legsiralmasabb jóganidrászanáját is, minekutána eldöntöttem, hogy a telihold nagyobb csapás, mint a szombat.

Elképzelhető, hogy hosszú távon érdemes figyelembe venni a holdnapokat a gyakorláshoz. Még nem tudom, nem érzem annyira, mert nem vagyok olyan öreg, és nem gyakorlok olyan régóta. Ilyenkor az ember még hajlamos túlhajtani magát, és az akadályokra, amikbe ütközik, agresszióval válaszol. Vélhetőleg ezért mondják, hogy ilyenkor nagyobb a sérülésveszély. Belőlem is kiszakadt egyszer-kétszer gyakorlás közben, hogy "nem igaz, hogy nem bírom megcsinálni, máskor menni szokott".

Azért próbáltam visszafogni magamat, és teret engedni a lassan telő hold vonzerejének. Utólag azt is megnéztem a horoszkópomban, hogy holdtölte előtt egy nappal születtem, és valószínűleg ezért éreztem meg ennyire. A mysore-i rendszer szerint szombaton pihenőnapot kell tartani, mert a szombat a Szaturnusz napja, és a legkedvezőtlenebb az összes közül. A kedd a Mars napja, ilyenkor nem szoktak új ászanákat oktatni, szintén a sérülésveszély miatt. Persze aki órarend-szerűen oktat, nem biztos, hogy filgyelembe tudja ezt venni, de a gyakorlás szempontjából talán érdemes.

Ez még inkább igaz a teliholdra és az újholdra, amelyek relatíve rendszertelenül (vagyis mindig a hét másik napján) következnek, és így egy strukturált órarendben elég nehéz lenne figyelembe venni. A tegnapi élményem hatására azonban azt gondolom, hogy ha hetente hatszor akarsz gyakorolni, akkor érdemes megfontolni, hogy a pihenőnapot átteszed a telihold vagy újhold napjára, ha esik arra a hétre. Vagy havi két plusz pihenőnapot iktatsz be a szombatok mellett. Mindenkinek magának kell eldöntenie, mit követ, mit diktál a belső intelligenciája.

Azt viszont szintén tapasztaltam, hogy a meditáció, mantrázás szombaton meg holdnapokon is nagyon jó hatású. Szombatról vasárnapra virradó éjszaka például csak 4-5 órát aludtam, mégsem voltam álmos hajnali négykor, amikor felketem. A japa-meditáció (Hare Krisna mantra éneklése) is elég jól ment a templomban, csak utána jött a megtorpanás, gyakorlás közben. Fejenállásban például alig kaptam levegőt, mert az orrnyálka-hártyáim is megduzzadtak. Újholdkor ellenkező a hatás, túl szárazak az ízületek, kevésbé nyúlnak az ínszalagok. Ilyenkor is vigyázni kell, nehogy lesérülj.

Mindenestre segítségképpen közlöm a 2009-ből hátralévő talihold- és újhold-dátumokat, valamint a 2010-eseket is.

2009:

Telihold: november 2, december 2, december 31.
Újhold: november 16, december 16.

2010:

Telihold: január 30, február 28, március 30, április 28, május 26, június 26, július 26, augusztus 24, szeptember 23, október 23, november 21, december 21.
Újhold: január 15, február 14, március 15, április 14, május 14, június 12, július 11, augusztus 10, szeptember 8, október 7, november 6, december 5.

Guru vagy jógaoktató?

Balázs kérésére írok egy kicsit a jógaoktatók belső kvalifikációiról is, illetve arról, hogy - szerintem - milyen a jógaoktató szerepköre, és mit kellene, hogy elvárjanak a tanítványok, tanulók (egyeseknek vendégek) tőle.

Nos, manapság, ahogy mondtam, a jóga divattá, sőt, árucikké vált, egy szolgáltatássá, amit az ember "no strings attached" alapon is igénybe vehet. Ezzel nincs is semmi baj, mert valóban az emberek nagy százaléka számára a jóga egy testmozgás, ami nem mellékesen azért oldja a stresszt, megnyugtatja az elmét, sőt, hellyel-közzel az intellektuális teljesítőképességet, a koncentrációt is elősegíti.

Nem azért mondom, hogy hellyel-közzel, mert a jóga erre nem képes teljes mértékben, de ahhoz, hogy a jóga tudati hatásait teljes mértékben megtapasztaljuk, a gyakorlónak nagyon nyitottnak és koncentráltnak kell lennie, illetve kell, hogy legyen egy olyan kapcsolata az oktatóval, ami túlmutat a "fodrász és kliense" kapcsolaton.

Mindenki azt kapja meg a jógától, amit szeretne, és az oktatónak képesnek kell lennie liberálisan mindenkinek megadnia azt, amire szüksége van, érzékenyen megértve azt is, hogy hol a határ, mi az, amit az illető még nem képes befogadni. Még ha nem is sulykolom mindenkibe folyamatosan és szektás módon a jáma-nijáma elveket, azért nem is rejtem a véka alá azok fontosságát, mindenkire rábízva, hogy milyen mértékben képes ezeket elsajátítani. Egyszer majd talán írok a vegetáriánizmus mögötti filozófiáról is részletesebben, most maradjunk a témánál.

Nos, ahhoz, hogy az oktató teljes (vagy majdnem teljes) mértékben képesítettnek érezhesse magát a tanítványok megfelelő képzéséhez, szerintem szükség van néhány elengedhetetlen dologra. Az egyik a gyakorlás. Ez a legfontosabb guru mindannyiunk számára, mert sohasem fogod megérteni, hogy mit mondott egy tapasztalt oktató neked, ha te magad nem éled át azokat a dolgokat gyakorlás közben. Én magam is azt gondolom, ahogy haladok előre, hogy egyre kevesebbet tudok pl. a múla-bandháról, mert a belső megnyílás egyik hatásaként észlelem, hogy mennyi minden van még előttem, amit korábban nem is sejtettem.

Az Astanga egy viszonylag határozottan körvonalazott rendszer, és még ha minden oktatónak egy kicsit más is a szája íze, a legfontosabb elemek (uddzsájí-dristi-bandha-vinyásza) nélkülözhetetlenek és ezt az oktatónak éreznie kell. Persze betehet itt-ott egy-egy módosítást, plusz rávezető gyakorlatot stb., de nem szabad szem elől tévesztenie a flow-t, az egész folyamat egybefüggő áramlását. Vagyis azokat a dolgokat, amiket ő tanult a tanáraitól, viszonylagos hűséggel kell továbbadni, persze nem teljesen lemondva a kreativitásról. Számomra a saját gyakorlásomban is ez teszi élvezhetővé a dolgot, hogy néha csinálok olyan dolgokat, amikről tudom, hogy kellenek nekem és segítenek, de pl. egy nyilvános vezetett órába nem venném bele.

A másik fontos, és elengedhetetlen dolog szerintem a példamutatás. Ennek persze nem külsődlegesnek kell lennie, mert akkor csak képmutatás. A jógával való eggyé válás folyamatát, az abban való előrehaladást úgyis mindenki érezni, látni fogja rajtad. De ha az oktatót pl. soha nem látják a tanítványok gyakorolni, és soha nem megy el senki másnak az órájára, akkor az nem tűnhet annyira hitelesnek. Az oktató mindig és mindenkitől tud tanulni, és akar is. Ez az alázat gyakorlati megnyilvánulása.

Az egónak szerintem nincs sok helye az Astangában, én őszintén szólva még nem is találkoztam egós, büszke Astanga-tanárral. Akiket én ismerek, mind őszintén értékelik ezt a dolgot, és alázattal adják át. Persze minél többet tud az ember, annál alázatosabb lesz. Csiszolni azért mindig van min, és szerintem a példamutatás nem csak a gyakorlásra, hanem az oktató értékrendjére, életmódjára, a jámára és a nijámára is vonatkozik.

Tántoríthatatlanul ortodox vagyok abban, hogy egy jógaoktató nem holmi személyi edző, hanem egy spirituális értékekkel telített, ugyanakkor végtelenül nyitott és személyre szabható hagyomány letéteményese, és ezért többet kell elvárnia magától, meg a tanítványoknak is tőle, mint egy mozdonyvezetőtől.

Ja, és még egy lányeges motívum, a személyi kultusz kérdése. Eleve azzal a gondolattal kezdeném, hogy ha egy oktató nem inspirálja a követőit arra, hogy valamiféle nimbusszal vegyék körül, akkor ez nem is fog szükségképpen (vagy legalábbis zavaró mértékben) kialakulni. Nekem, Krisna-tudatos hátteremből kiindulva meglehetősen ortodox elképzeléseim vannak a guru-tanítvány kapcsolatról, ami erőteljes elköteleződés mindkét fél részéről. A jógaoktatásban az oktató nem feltétlenül válik szellemi vezetővé, még akkor sem, ha amúgy képes lenne rá.

Ennek a szférának is meg kell hagyni az önkéntességet. Ha valaki spirituális értelemben véve is szeretne irányítást kapni, akkor az jó, ha az oktató ezt meg tudja tenni. Viszont a kizárólagosságot szerintem nem érdemes erőltetni, mert a jóga sokkal inkább sugallja az egyéni keresést, és a saját utad bejárását, és inkább eszközöket ad a kezedbe, mint egy konkrétan kijelölt, kizárólagos utat tartalmazó térképet. A jóga az önmegismerés útja, és főleg az Astangában, ahol hangsúlyozzuk az egyéni gyakorlást, az oktatónak önállóságra kell nevelnie a tanítványt, ahelyett, hogy függőséget alakítana ki benne a saját személyének nélkülözhetetlenségét illetően, vagy megfélemlítené a tanítványt, hogy ha valamit nem jól csinál, mert tudatlan, akkor annak milyen káros következményei lesznek.

A jóga bemutat téged önmagadnak, és az út végén rájössz, hogy ott van Isten, az a személy, akit egész eddig kerestél. Mindazoknak, akik segítenek neked az előrehaladásban ezen az úton, köszönetet kell mondani, és lehet, hogy személyesen ott lesznek veled, amikor eléred a végső célt, vagy lehet, hogy a jókívánságaikban. De addigra már akkora lesz a szíved, hogy úgyis mindenkinek megvan benne a helye.

A személyi kultusznak tehát az egyik hátulütője, hogy a tanítványok esetleg hamisan idealizálják a "mestert", és amikor a hamis elvárásaik nem teljesülnek be, csalódottságot éreznek, becsapottnak gondolják magukat. A tanítvány felelőssége, hogy kihez fordul útmutatásért, kibe helyezi a bizalmát. Ha rossz lóra tett, akkor elsősorban önmagát csapta be, és a saját karmájának gyümölcseitől fanyalog éppen. Jó lecke, rossz lecke, mindegyikből lehet tanulni. Belül keresd a bölcsességet. Mások kipattinthatják a szikrát, ami fellobbantja a tudás lángját a szívedben, de neked kell életben tartanod azt. Kövesd a légzésedet, és kövesd a Fényt!

Astanga nőknek, öregeknek, gyerekeknek

Havi ciklus és terhesség

A nők számára a havi ciklus első három napjában a teljes Astanga-sorozat gyakorlása nem ajánlott. Kerülni kell a fordított gyakorlatokat, az erős hátrahajlításokat, és bizonyos gerinccsavaró gyakorlatokat. A múla bandha és uddijána bandha gyakorlása sem ajánlott. A három nap alatt vagy pihenjünk, vagy fokozatosan kezdjünk gyakorolni, a passzívabb gyakorlatokkal kezdve.

Az intenzív gyakorlás során egyes esetekben a nők havi ciklusa akár több hónapra is kimaradhat. Ez az élsportolókhoz hasonlóan az erőteljes terhelés miatt történik. A túlzott izzadás és a gyors fogyás, a zsírszövet lecsökkenése hátrányosan befolyásolja a termékenységet. Bizonyos esetekben még a meglévő haviciklus mellett is nehéz a teherbe esés, mivel a szervezet úgy érzékeli, hogy teljesítőképessége határán van, és nincs elegendő tartaléka egy gyermek kihordásához. Ilyenkor jobban kell étkezni, és esetleg csökkenteni a gyakorlás intenzitását.

A terhesség közben az Astanga-sorozat teljes gyakorlása nem ajánlott. Az első három hónapban a magzat megtapadását akadályozhatja az intenzív gyakorlás, és nagyobb a spontán vetélés esélye. A negyedik hónap után viszont a magzat fejlődése miatt nem ajánlott sem az erős előrehajlítás, sem az erős hátrahajlítás, illetve a fordított gyakorlatok és a vinyászák végzése. A legjobb, ha a terhes nők légzésvisszatartás nélküli pránájámát és specifikus terhes-jógát gyakorolnak. Szülés után néhány héttel fokozatosan újrakezdhetik a sorozatok gyakorlását.

Idősebb korban

Ötven éves kor felett nem szükséges az összes ászanát és vinyászát végrehajtani, ha nehéznek érezzük. A gyakorlást fokozatosan lehet lassítani és egyszerűsíteni a test változásainak megfelelően. Vannak olyanok, akik a hosszú évek rendszeres gyakorlása miatt idősebb korban is gond nélkül meg tudják csinálni a teljes sorozatokat. Akik idősebb korban kezdik gyakorolni az Astanga-jógát, azoknak eleinte elég a következő ászanákat végezni: Szúrjanamaszkára A és B, valamint a befejező gyakorlatokat.

Gyerekek és fiatalok

Az ászanák játékos gyakorlását mér 3 éves kortól el lehet kezdeni, de 8-10 éves korig nem szabad beleerőltetni a gyerekeket az ászanákba, illetve nem kell elvárni tőlük, hogy a teljes sorozatot végigcsinálják, csak amihez kedvük van. 10-12 éves kortól lehet rászoktatni őket a rendszeres gyakorlásra, amikor már a csontrendszer nagyjából kifejlődött.

A jógi életmódja

Tisztaság

A saucsa, vagyis tisztaság elve szintén nagyon fontos a jógi számára. Ez a szabály a külső és belső tisztaságra is vonatkozik, vagyis a testünket, az elménket és az érzékeinket is tisztán kell tartanunk a megfelelő életmód és szokások elsajátítása által. Naponta kétszer zuhanyozzunk, hordjunk tiszta ruhát, és a környezetünket tartsuk tisztán és rendben.

A kábító- és mámorítószerek fogyasztása beszennyezi a testünket, az elménket és az érzékeinket is. Ezért a jóginak ajánlatos kerülnie mindennemű tudatmódosító szer használatát, beleértve a kábítószereket és a pszichiátriai gyógyszereket, valamint az olyan káros szenvedélyeket, mint az alkohol, nikotin és koffein fogyasztása. A szerencsejáték szintén egy függőség, és ezért érdemes kerülni.

Az érzékszerveket érő ingerek szintén jelentős hatással vannak az elménkre. Ha az elménket és a gondolatainkat tisztán akarjuk tartani, akkor érdemes kerülni az olyan képi, hang- stb. ingereket, amelyek világi témákkal kapcsolatosak. Pl. a spirituális témával nem rendelkező könyvek, filmek, zene és egyéb műalkotások élvezete vagy ilyen jellegű szórakozás nyugtalanságot hoz létre az elmében.

Ezeket a szvádhjája (önvaló tanulmányozása) és az ísvara-pranidhána (Isten imádata) gyakorlásával lehet helyettesíteni. A spirituális témájú irodalom tanulmányozása, a meditáció, a mantrák éneklése és a szent helyek látogatása elősegítik az elme koncentrálását a Legfelsőbbre. A gjána (lelki tudás) művelése elősegíti a mélyebb meditációs élmények megtapasztalását is. A következő védikus és klasszikus jóga-írások tanulmányozása javasolt:

Jóga-irodalom:

Jóga-szútra, Hatha-jóga-pradípiká, Gheranda-szamhitá, Siva-szamhitá, Góraksa-sataka, Jóga-rahaszja, Jóga-tárávalí, Jóga-vászistha, Jóga-jágjavalkja-szamhitá.

Védikus irodalom:

Bhagavad-gítá, Upanisadok, Mahábhárata, Rámájana, Srímad-Bhágavatam.

Nemi élet

A jógában a brahmacsarja (cölibátus vagy önmegtartóztatás) elve nagyon fontos. A klasszikus időkben a jóga összes gyakorlója teljes nőtlenségben élt. Mivel manapság ezt a legtöbb ember a megfelelő spirituális képzettség híján képtelen gyakorolni, a házasságon belül kell szabályozni a nemi életet. A Védák szerint engedélyezett nemi élet csakis házasságon belül történhet, és kifejezetten gyermeknemzés céljából. A védikus előírások nem tartják elfogadhatónak a házasságon kívüli nemi kapcsolatot, illetve az azonos neműek vagy rokonok közötti nemi kapcsolatot.

A Védák szabályait követő családos emberek csakis éjszaka, és a megfelelően kedvező, kiválasztott időpontban, havonta egyszer élnek nemi életet. Ezt a kontrollált nemi aktust szintén áldozatként ajánlják fel a lelki fejlődés ösvényén. Pattabhi Jois további részleteket is közöl ezzel kapcsolatban. Amellett, hogy éjszaka van, a lélegzetnek a bal orrlyukon keresztül kell áramlania (csandra-nádí), valamint a nő havi ciklusának negyedik és tizenhatodik napja között kell történnie a nemi aktusnak. Ezeken kívül a holdciklus bizonyos napjai (pl. telihold és újhold, a nap jegyváltásának a napja, illetve a holdciklus 8.és 14. napjai) sem alkalmasak a törvényes nemi életre.

Ötven éves kor után a vitális energia csökken, ezért ajánlott a nemi élet teljes feladása.
Azoknak, akik ezeket a szabályokat túlzottan nehezen követhetőnek vélik, még mindig ajánlott, hogy valamilyen szintű korlátozást vagy szabályozást bevezessenek a nemi élet terén. Mivel az astanga-jóga napi szintű gyakorlása meglehetősen megerőltető, a nemi életet érdemes péntek estére halasztani, ha a szombat a pihenőnapunk. A túlzott nemi élet csökkenti a vitalitást, az élethosszat, és fáradtságot, dekoncentráltságot idéz elő, ezért például a hivatásos sportolókat is bátorítják a nemi életük szabályozására.

Tudatos táplálkozás

A jógi tudatosan táplálkozik, hiszen az elfogyasztott táplálékok nem csak a testünk szöveteinek építőkövei lesznek, hanem az elménk működését, a tudatunkat és a karmánkat is közvetlenül befolyásolják. A védikus tanítás szerint az ételek az elmére gyakorolt hatásuk alapján három kategóriára oszthatók. Ez megfelel annak a gunának, (kötőerőnek, vagy anyagi minőségnek), amelyiknek a hatását képviselik.

A szattvikus ételek a legkedvezőbbek, mivel a szattva (jóság kötőereje) elősegíti az önmegvalósítást. A szattvikus ételek jellemzői: édesek, lédúsak, zsírosak (olajosak), táplálóak, és örömmel töltik el a szívet. Meghosszabbítják az ember életét, megtisztítják a létét, erőt, egészséget, boldogságot és elégedettséget adnak . A gyümölcsök, tejtermékek és gabonák ebbe a kategóriába tartoznak. Sok bölcs és jógi kizárólag tejtermékekből és gyümölcsökből álló diétán él. A gabonafélék is szükségesek az astanga-jóga gyakorlói számára, mivel az izmokban és csontokban lévő föld-elemet erősítik. Pattabi Jois szerint nem ajánlott túl sok zöldséget, főleg leveles zöldséget fogyasztani, viszont a búza, uborka, joghurt, mungóbab, gyömbér, tej és barnacukor előnyösek.

A tejtermékekről tudni kell, hogy erősen nyálkásító hatásúak, ezért bizonyos esetekben korlátozni kell a fogyasztásukat. A háztáji gazdaságban termelt tej és ghí (tisztított vaj) viszont nagyon előnyös, mert az izmok és ínszalagok nyújtását és az ízületek „olajozott” mozgását jól elősegítik a tej zsírsavai.

Az ízületek mozgékonyságának másik jelentős tényezője az ízületek méregtelenítése, megszabadítása a lerakódásoktól. Ezt pedig azzal segíthetjük elő, ha áztatott rizst főzünk, és ezt fogyasztjuk reggel éh gyomorra. Az olajos magvak szintén a szattvikus diéta részét képezik. A szattvikus ételek egy része hizlal, ezért, ha túlsúlyosak vagyunk, akkor a tejtermék, édesség és gabona fogyasztását korlátozzuk.

A radzsaszikus (szenvedély minőségében lévő) ételek a túlzottan savanyú, keserű,sós, erős, csípős, száraz és égető ételek. Ezek boldogtalanságot, szenvedést és betegségeket okoznak. Ide tartoznak még a hideg ételek és italok, valamint az olajban sült ételek. A zöldségek és a hüvelyesek elviekben radzsaszikus minőségűek, de bizonyos mennyiségben szükségesek a kiegyensúlyozott vegetáriánus étrendhez. Ugyanez vonatkozik a csírákra is.

Azoknak, akik vegán diétát folytatnak, vagyis nem fogyasztanak tejtermékeket és mézet, különösen oda kell figyelniük a növényi étrend változatos összeállítására. A túlzottan fűszeres ételek szintén radzsaszikusak, ám nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy az ételek megfelelő emésztéséhez szükséges a helyes fűszerezés, amely elősegíti az emésztést.

A tamaszikus (sötétség minőségében lévő) ételek állottak (pl.konzerv, vagy tartósított, savanyított, erjesztett ételek), az ízetlen, romlott és rothadó, valamint a maradékokból és tisztátalan alapanyagokból készült ételek . A húsfélék, halfélék, tengeri állatok és a tojás a tisztátalan alapanyagok kategóriájába tartoznak, mivel az állati sejtek a nemzés során vérből és spermából jönnek létre.

Az ahimszá elvének értelmében a jógi tartózkodik attól, hogy elvegye az állatok életét a táplálkozás céljából, és a növények életét is csak úgy veszi el, hogy feláldozza őket Istennek. Az áldozati étel (praszádam) fogyasztása nem jár karmával, hanem megtisztít minden bűnös visszahatástól. A szattvikus és egyes radzsaszikus ételeket fel lehet ajánlani Krisnának, a tamaszikus ételeket azonban nem. A nem vegetáriánus ételek mellett az olyan növények, mint a gombák, hagyma és fokhagyma is a tamaszikus ételek kategóriájába tartoznak.

Én a szója fogyasztását sem ajánlom, mert a szójatermékek vagy génmanipuláltak, vagy nagyon nehezen emészthetők, a húshoz hasonlóan erőteljes nyálkásító hatással rendelkeznek. Az úgynevezett élvezeti ételek (csipszek, popcorn, pizza, csokik, cukorkák) és italok (energiaitalok, szénsavas üdítők) fogyasztását szintén érdemes minimálisra csökkenteni, és helyettük inkább egészséges, tápláló, friss bio-élelmiszereket fogysztani.

Ha reggel gyakorlunk, akkor gyakorlás után fél-egy órával étkezhetünk. Ha este vagy délután gyakorlunk, akkor hagyjunk minimum 3-4 órát az étkezés és a gyakorlás között. Későn este nem érdemes sokat enni, mert az zavarja az éjszakai pihenést, valamint hizlal.

Astanga a modern korban

Gregor Maehle könyvének folytatása (első rész itt):

"Azt az elképzelést is láthatjuk itt, hogy a jóga-filozófiát a gyakorlattal együtt oktatják. Az ászana oktatása önmagában veszélyt jelenthet. K. Pattabhi Jois szerint, "A részleges jógamódszerek, amelyeik nincsenek összhangban azok belső céljával, felépíthetik a 'hat ellenséget' (kéj, düh, mohóság, illúzió, őrület és irigység) a szívben. A teljes Astanga rendszer gyakorlása odaadással a szív felszabadulásához vezet."

Manapság azonban olyan helyzetben vagyunk, hogy egyrészről vannak tudósok, akik megpróbálják megérteni a Jóga-szútrát, anélkül, hogy ismernék annak gyakorlatait, míg másrészről van sok Astanga vinyásza-gyakorló, akiknek szilárd a gyakorlata, de nem simerik a rendszerük filozófiáját.

Ha mindkét aspektust együtt gyakoroljuk, akkor a gyakorlás könnyebbé válik, mert tudjuk, hogy hová vezet, és hogyan juthatunk oda. Elkötelezett gyakorlás nélkül azonban a filozófia puszta elmélet marad. Ha megszilárdulunk a gyakorlatban, akkor hamar be tudjuk fogadni a filozófiát, és elérhetjük a jóga magasabb szintjeit.

Az Astanga-jóga jelentősége napjainkban

Nem azt állítom itt, hogy az Astanga Vinyásza a Patandzsali-jóga egyetlen formája. Ez túlzás lenne. Azonban ez Patandzsali szútráinak egy ma is élő, hiteles bemutatása. Ez a rendszer nagyon értékes - és érvényes - manapság, mert az ősi bölcs Vamana, a Jóga-korunta szerzője kifejezetten a családosok (grihaszthák) számára alkotta meg. A családos ember az, akinek munkája és családja van, a társadalomban él és dolgozik, nem úgy, mint egy szerzetes, egy remete, vagy aszkéta (szannyászí). A jóga egyes formái aszkáták számra vannak tervezve, akiknak nincs társadalmi felelősségük, és ezért egész nap gyakorolhatják a meditációs technikákat.

A jóga gyakorlásának azonban sohasem volt előfeltétele az, hogy valaki szannyászí legyen. A Bhagavad-gítá (3.7, 3.24.) szerint "Az, aki külsőleg végzi a társadalmi kötelességeit, de belül független marad, az a jógi." Ha mindenki feladná a társadalmi kötelességeit, folytatódik a szöveg, akkor a világ nyilvánvalóan romba dőlne. Ezért nem kell zavarban lennünk, ha a mások iránti felelősség miatt nem tudunk több időt fordítani a gyakorlásra, mivel a kötelességünk teljesítése is gyakorlás. Az a fontos azonban, hogy hogyan gyakorlunk. Mivel töltjük azt az értékes időt, amit a gyakorlásra tudunk szánni?

Amikor T. Krishnamacharya befejezte tanulmányait, akkor a mestere, Ramamoham Brahmacary azt javasolta neki, hogy házasodjon meg, alapítson családot, és tanítsa a jógát a városlakóknak. Ez meglepetésként érte a fiatalembert, mert magas képzettsége miatt nagy tudós vagy egy kolostor vezetője is lehetett volna belőle. De a városlakókat jógára tanító jógaoktatónak lenni nem volt olyan magas társadalmi helyzet.

A mestere azt mondta Krishnamacharyának, hogy tanulmányozza a Yoga-koruntát, mivel tudta, hogy ez fogja a legjobban felkészíteni őt a családos emberek oktatására. A szövegben leírt Vinyásza jóga a Patandzsali-jóga ideális formája volt a családosok számára, mivel csupán napi két óra gyakorlás elegendő hozzá."

Nos, a Yoga-korunta témája ismét előkerül. Végülis mi volt ez az írás, és mit tartalmazott? Az most már lassan biztosnak látszik, hogy a mű írásos változatát a népszerű legenda ellenére nem találták meg a kalkuttai könyvtárban, és valószínűleg sem Krishnamacharya, sem Pattabhi Jois nem látta a saját szemével. Krishnamacharya életrajzában "Yoga of the Yogi", KYM, Chennai, 2005)" azonban az áll, hogy a hét és fél év alatta, mit Tibetben töltött, Krishnamacharya kívülről megtanulta a Yoga-koruntát és a Jóga-szútrát egyáb más jógaírások mellett. Hogy a Yoga-koruntában benne voltak-e a sorozatok, vagy a gyakorlatok egy szélesebb palettáját tárgyalta, azt most már nem tudhatjuk."