Yogaholic

Gauranga Das vagyok, jógafüggő. Már két napja nem gyakorlok! (Üdvrivalgás, taps a háttérben) Kb. így nézhetne ki a soron következő, függőség-betegekről szóló hollywood-i ópusz forgatókönyve. Valában létezik, létezhet-e olyan dolog, hogy jógafüggőség? És ha igen, akkor vajon rossz dolog ez? Terápiára szorulnak az ilyen emberek?

Nos, hadd írjam le a véleményemet erről a dologról, aztán persze mindenki más is nyilatkozhat. A függőség az én szememben egy olyan dolog, ami manipulálja, gyengíti az embert, és gyengesége miatt a függősége tárgyába menekül az élet kihívásai elől. A függő retteg attól, hogy elveszíti függősége tárgyát, és ezáltal énképét is, amit a függőségen keresztül definiál. Eddig a meghatározás, a hozzáértók esetleg még kiegészíthetik.

Én úgy gondolom, hogy a jóga eleve egy olyan út, ami az önmegimseréshez vezet, és megszabadít a függőségektől, erőt ad, hogy dolgozzunk a jellemünk gyengeségein, szembenézzünk a kihívásokkal. Niylvánvaló az, hogy mindent túlzásba lehet vinni, és így a jógát is. Hallottam például, hogy a Bikram-jógásoknál van olyan verseny, hogy ki tud egy nap több Bikram-órát végigcsinálni. Asszem nyolc a rekord. Ez talán túlzásnak mondható.

Az Astangában a heti hat gyakorlás normálisnak számít (legalábbis mennyiségileg). Nyilván a függőség a gyakorláshoz fűződő viszonyunkban is megnyilvánulhat, például elviselhetetlennek tarhjuk, ha valami miatt egy-egy nap kimarad a gyakorlásban. De ugye a jóginak rugalmasnak kell lennie, nem csak fizikai értelemben, hanem mentálisan is. Alkalmazkodnia kell a váratlan szituációkhoz is.

A napi két gyakorlás esetleg már túlzásnak tekinthető, bár lehetséges, hogy egyes jó fizikumú fiatalok hosszú távon is tudnak fejlődni ekkora terhelés mellett. Aki meg heti egyszer jógázik, az valószínűleg nem is érti, miről beszélünk. Én naponta egy sorozatot igyekszem megcsinálni, ami heti lebontásban 1-2-3-1-2-3 formátumban jelenik meg (vagyis 1., 2. és 3. sorozat). Személy szerint nem tartom célravezetőnek, ha pl. valaki rááll a 2. sorozatra, és az 1.-t csak heti egyszer csinálja. Én mindkettőt csinálnám váltva.

Emellett még meg szoktam tartani napi két órát, egy Agnit és egy Astangát, ahol szintén végigmutatom a gyakorlatokat, vagyis ez kb. másfél gyakorlásnak tekinthető. Ezt már majd három éve csinálom, fokozatosan jutottam el idáig. Nekem ez most megfelel, többet nem hiszem, hogy volna értelme vállalni. Szóval abban az esetben, ha a gyakorláshoz fűződő viszonyunk egészséges és rugalmas, szerintem nem beszélhetünk "jógafüggőségről".

A másik kérdés a terhelés mértéke. Ez egyénileg változhat, de itt is a rendszeres és fokozatosan növelt terhelés elve lehet célravezető. Itt talán még inkább oda kell figyelni az "arany középútra", mint a gyakorláshoz fűződő pszichológiai viszony esetében. Ha túl elnézőek vagyunk magunkkal szemben, nem teszünk bele 100% erőfeszítést, akkor a fejlődésünk hihetetlen mértékben lelassul, és sokkal nagyobb eséllyel visszaesünk egy már elért állapotból is.

Az izmok és ínszalagok terhelésének van egy élettani határa, és ha azon túlmegyünk, akkor az első jel az lesz, hogy az izom "visszamerevedik", vagyis kevésbé fog nyúlni, mint pár napal korábban. Ezt különösen a hamstringek és az alsó hátizmok esetén észleltem. Ilyenkor többet kell pihenni, kevébé kell terhelni, hogy az izom regenerálódni tudjon.

Ha nem vesszük figyelembe a jelzést, és tovább feszítjük az izmokat, akkor jönnek a sérülések. Ilyenkor pláne ajánlatos pihenni, és nagyon óvatosan kezdeni újra a gyakorlást. A lábadozó szakaszban (ami pl. hamstring esetében kb. egy év) szintén a hatásávban kell tartózkodni, de ez nem lesz ugyanott, mint egy egészséges izom esetében. Ha túl sokat pihenteted, lassabban gyógyul, de ha túl sokat erőlteted, akkor is.

Mindezt az elmefuttatást a hétvégi pihenőm kapcsán hoztam elő. Pénteken dupláztam, az igaz (reggeli Astanga-gyakorlás és esti Zsuzska-jóga), viszont szombaton és vasárnap nem gyakoroltam, de még csak nem is pihentem tól sokat. Szombaton blogoltam, megírtam az e heti bejegyzéseket előre. Vasárnap Krisna-völgyben voltunk szent név-napon, így akkor sem gyakoroltam.

A függőség persze megköveteli a magáét, hétfőn mindent bele! A reggeli Astangán öten voltak, két viszonylag új emberrel, aki még nem tudta a sorozatot. Zoli, a balettos srác két vezetett órán volt eddig, neki még mutogatni is kellett a pózokat. Éreztem persze a két nap kihagyást.

Délután egy teljes 2. sorozat-gyakorlásnak veselkedtem neki, végülis egész jól belelendültem, bár a hamstringem csak estére lett tuti, és a hátrahajlításban sem voltam éppen király. Panni tartotta az Agni-órát, mert keddtől tanít az Atma Budában, és ma volt a vizsgaórája. Úgyhogy óra előtt még lefotózott engem egy pár ászanában, majd elkezdtük az Agni-órát.

Ilyenkor végig szoktam csinálni rendesen a többiekkel, úgyhogy mára két teljes gyakorlás sikeredett. Már a légzőgyakorlatnál elfáradtam, de azért végignyomtam a tőlem telhető mértékben a pózokat. Az Agnis 21 légzéses kitartás igaz kihívás, és a talajpózok között is van egy-két jó megterhelő, például a sáskapóz. Ez az Astangában a 3. sorozatban jön, és nekem eddig 6 év alatt sikerült kb. 50 centit fejleszteni rajta, de még a nyakam nem annyira laza, hogy teljesen hátra tudjam vinni a lábaimat a földig.

Szóval Agni-óra után úgy szédültem ki a teremből, mint aki egy maraton lefutása után végigbokszolt egy 21 menetes meccset. És akkor jött az Astanga, szintén két új emberrel. Úgyhogy estére már egészen úgy éreztem, hogy visszarázódtam a szokásos kerékvágásba, holnap jöhet a 3. sorozat.