Lokális felmelegedés Lappföldön vol.1.

Péntek reggel vágtam neki a nagy kalandnak, első külföldi workshoppomnak. A Facebook hatalma ugye :-). Összeismerkedtem egy finnországi Astanga-tanárral, aki lelkesen meghívott, hogy tartsak náluk vörksoppot egy kis finn városkában, Raumában. A megbezsélt időpont előtt egy héttel némileg pánikba esett, mert az a csapat, akik Poriból jöttek volna, visszamondta a részvételt. Azt is megtudtam, miért. Finnországban két csapat van, az egyik a  Petri és Juva által vezetett, a másik pedig a Lino-féle. Namost ő megtiltja a tanítványainak, hogy bárki mástól tanuljanak, mint tőle. Így a Pori csapat beijedt, és nem jöttek el. Ettől eltekintve jó húszan voltak itt a két és fél nap alatt, és jó kedélyű emberek. Nade kezdjük az elejéről.


Péntek reggel 8-kor felszállás a Tyrolean minigépével, ami 45 perc múlva már le is szállt Bécsben. Másfél óra várakozás, wifizés, utána Bécs-Helsinki három óra a mini-ülésben, valamivel nagyobb gépen. Itt már kezdett sok lenni nekem az ülés, de amikor odaértem, még autóba kellett ülni és további négy órát lepengetni Raumáig. 


Elég korán értünk oda, az emberek hét felé kezdtek gyülekezni. Mintegy 16-an voltak, és rájuk is szabadítottam egyből egy jó kis napüdvözlet-workshopot, jó magas vinyászákkal. Némileg sikerült meg is izzasztani a csapatot másfél órán belül, aztán még diskuráltunk vagy háromnegyed órát. Muniraja Das az itteni útitársam, ő főz is ránk, meg az órákban is részt vesz néha. Niina, a vendéglátó tanárnő csak a gyakorlásokon tud itt lenni, mert kicsi gyereke van, és haza kell mennie megetetni, lefektetni stb. 


Este tíz körül már lefekvéshez készülődtünk, ugyanis itt alszunk közvetlenül a jógateremben, pilates-matracokon, és a konyha is itt van. Az ablak alatt elszáguld néha egy-egy vonat, ugyanis ez a jógastúdió egy vasúti pályaudvarból lett átalakítva. Kábé harminc fokot sikerült összeimádkozni a klíma és a kazán segítségével, de a lábam így is lefagy oktatás közben. 


Szombat reggel hétre jöttek öten Mysore class-ra. A teljes egyes sorozatot asszem egyvalaki csinálta végig, ő még egy párat hozzátett a kettesből is. A többiek csonka sorozatokat és rövidített befejezőt csináltak. A csapat nagyobbik része 9.30-ra jött, és egy vezetett 1-es sorozatot nyomtunk. Niina azt mondta, hogy java részük még csak a návászanáig csinálta, úgyhogy onnan nagyon lassan mentünk tovább. A hidat is részletesen vettük, utána egy kicsit lecsíptünk a befejezőkből, így is három és fél óra lett. 


Tényleg nagyon pozitív, nyitott, lelkes emberek voltak a tanfolyamon, de azért úgy érzékeltem, mint ahogyan többen mondták is, hogy a finn emberek elég zárkózottak, visszafogottak az evés, vendéglátás, beszéd és a gyakorlás terén is (mondjuk ez utóbbit szerintem sikerült erősen oldanom, vasárnap biztos mindenki izomlázzal fog hazaérkezni). A másik a hideg. Hiába fűtünk, az ember mégis nagyon nehezen kezd izzadni. Azt mondanom sem kell, hogy óra végén mindenki húzza vissza a gyapjúzoknit meg a pulcsit, aztán zuhanyzás nélkül irány haza (lehet, hogy egyenest a szaunába?) 


Szóval nem élnék itt hosszú távon az biztos, a meleg éghajlat sokkal jobban bejön. Gondolom ezzel nem leptem meg senkit. A délutáni szesszióra hatan jöttek. Négytől csináltunk egy-kis hip-opening vinyásza gyakorlást, mert azzal majdnem mindenkinek gondja van. Hat felé áttértünk a beszélgetésre, a gyakorlásról, a sorozatokról, a különböző rendszerekről beszélgettünk, meg arról, hogyan illeszthető bele a mindennapi gyakorlás az életünkbe.  


Muniraja estére varázsolt még egy kis vegán ételkóstolót, amit a jógásokkal együtt jóízűen befaltunk, azután irány a pihenés, rám is fér egy kis renegeráció, nem csak a jógásokra.  

Sportedzők és jógaoktatók

A szemjóga sorozatot természetesen mág folytatjuk, de közben egy elmaradt anyagot szeretnék közreadni. Két hete vasárnap Dáviddal beszélgettünk a segítő szakmák és a jógaoktatós kérdéseiről Dávid ugyanis mentálhigiénés szakembernek készül, és szívesen gyakorol bárkin, akinek problémák vannak az életében, garantáltan mellékhatás mentesen tudja kezelni az otthoni, munkahelyi, vagy akár belső konfliktushelyzeteket. Ez egy hasznos dolog szerintem, mert attól eltekintve, hogy a jóga nagyon sokoldalúan hat a személyiségre, és nem csak a test, de az elme és a tudat szintjén is elindít egy tisztulási folyamatot, nem mindenki áll készen arra, hogy szembenézzen azzal a szennyáradattal, ami a tudatában évmilliók során lerakódott, és most a jóga vagy a meditáció hatására kezd a felszínre törni.


Pontosan ez az egyik különbség a jóga és a sport között. A jóga (bár efölött sokan hajlamosak elsiklani) szoros összefüggésben van az életmódunkkal. Még ha nem is teszünk tudatos erőfeszítést arra, hogy például lemondjunk a húsevésről, a dohányzásról vagy az alkohol fogyasztásáról, az értékrendünk fokozatosan kezd átalakulni, és elkezdenek olyan kérdések felmerülni bennünk, amiken azelőtt egyáltalán eszünkbe sem jutott elgondolkodni. És ez egy jó dolog, de van, akiben félelmet kelt, mert nem tud olyan könnyen azonosulni újdonsült (és az eredetihez jóval közelebb álló) személyiségével. Sok esetben a környezete lehet a visszahúzó erő. Ugyanis ha te változol, azzal nem biztos, hogy a közeli kapcsolataidban lévő személyek is lépést fognak tartani. Hallottam olyanról, aki a jóga miatt szakított a barátjával, mert az nem tolerálta, hogy szilveszter éjfélkor 108 napüdvözletre megy a párja, és nem egy szórakozóhelyen züllik. 


Ugyanakkor a jóga gyakorlása közben számos új barátra, kapcsolatra is szert tehetsz, mivel olyan emberekkel fogsz találkozni, akik hozzád hasonló értékrenddel rendelkeznek. A konklúzió az, hogy nem kell félni a változástól, és attól, hogy cserélődnek körülötted a dolgod. Szellemi lélekként ugyanaz maradsz, csak e maradandóság megtapasztalása együtt járhat a környezeted mulandóságának erősebb átérzésén is, ami néha depressziót válthat ki. Egy sportedző csak a személyiség bizonyos aspektusával foglalkozik, és nem kötelessége lelki tanácsadással is szolgálnia. A jógaoktató ezt megteheti, ha van rá ideje és kapacitása. De az olyan emberek, mint Dávid, kifejezetten erre szakosodnak. Akkor még ideírom az elérhetőségét is, illetve azt a néhány sort, amit írt:  

"Ha van a tanítványaitok, ismerőseitek között olyan, akiről úgy látjátok, hogy a jógán kívül, vagy tőle függetlenül szüksége lehet személyes lelki támogatásra, odafigyelésre, de nincs igazán olyan személy, akivel meg tudja osztani nehézségeit, kérlek Benneteket, hogy ajánljatok engem neki.


Mentálhigiénés segítőnek készülök, és egy olyan módszert tanulok, ami egy személyes beszélgetésen keresztül nagyon hatékonyan tud segíteni kisebb-nagyobb elakadások, munkahelyi-magánéleti konfliktusok, érzelmi nehézségek kezelésében, de adott esetben a jóga során felmerülő tapasztalatok/érzelmek tudatosításában, a folyamat megerősítésében is képes segítséget nyújtani. 


Ha ennél részletesebben is érdekel Benneteket a dolog, nagyon szívesen válaszolok bármilyen kérdésetekre. Elérhetőségeim: +36 70 327 4299, david.galocsy(kukac)gmail.com."


Itt pedig a beszélgetést hallgathatjátok meg teljes terjedelemben. Elnézést a beszűrődő zörejekért, azért remélem, lehet érteni, amit mondunk! A képen pedig Dávid néz fentről lefelé Andira. Nem tudom, mennyire bizalomgerjesztő a fotó, de legalább őszinte! Néha a segítő szakember is kiszolgáltatott helyzetbe kerül:-). 

Szemjóga 2. rész

2. A horizont nézése


Üljünk vagy álljunk egyenes háttal. Irányítsuk a tekintetünket a horizontra, vagy bármilyen távoli tárgyra. Ne erőlködve nézzük a tárnyat, hanem "nézzünk át" rajta. Végezzük néhány percig, majd lazítsuk el a szemeket. Fárasztó szemmunka során legalább két óránként ismételjük meg. Mindkettő gyakorlat lazítja, pihenteti a szemeket. 


3. Pislogás


Üljünk szilárd helyzetbe. Gyors egymásutánban hunyjuk be és nyissuk ki a szemünket (pislogjunk). Végezzük 30-60 másodpercig. Lazítsunk.
Hatás: ez a gyakorlat pihenteti a szemeket, és javítja a szemek vérellátását. A további gyakorlatok közben vegyünk fel szilárd ülőhelyzetet, és lazítsuk el a test és az arc izmait. 


4. Orrhegy-nézés (aghócsarí-mudrá)


Nézzünk az orrunk hegyére. Ha a szemizmok mozgékonyak, akkor az orrcimpákat, és a felső ajkunk fölötti bőrt is látjuk. Folyamatosan nézzük, de ne erőltessük a szemünket, és ne pislogjunk. Ne gondoljunk semmire, és ne eresszük le a fejünket. Eleinte 10-20 másodpercig végezzük, amíg el nem kezd könnyezni, később 3-5 percig is tudjuk feszültség nélkül nézni. Utána lazítsunk.


5. Szemöldökcsakra-nézés (szambháví-mudrá)


Emeljök a tekintetet a két szemöldök közé. ha elsőre nem sikerül mindkét szemmel, akkor csukjuk be az egyiket, és nézzünk fel, a szemöldök s az orrnyereg találkozási pontjára, majd a másikkal, végül egyszerre a kettővel. A fej egyenes, nyugodtan, erőlködés nélkül nézünk. Eleinte csak pár másodpercig fog sikerülni. Ebben az esetben ismételjük többször, majd növeljük az időtartamot néhány percre. Ez a gyakorlat a többinél is jobban erősíti az elme koncentrációs képességét, és felkészít a meditációs gyakorlatokra. 


6. Vállnézés


Üljünk egyenes háttal, a fej egyenesen előre néz. Fordítsuk a tekintetünket a jobb vállunkra, és szemléljük figyelmesen. Ne fordítsuk el a fejünket. ha elfáradtak a szemek, akkor pihentessük, utána ismételjük meg. Ugyanígy tegyünk a bal vállal is. E három gyakorlat javítja a szemlencse fókuszálási képességeit és javítja az elme koncentrációját is.


7. Szemkörzés


Üljünk szilárd helyzetbe, egyenes gerinccel és nyakkal. Nézzünk fölfelé és kezdjük el forgatni a tekintetet az óramutatóval megegyező irányba. Eleinte egy folyamatos kört csináljunk egy irányba, utána egyet a másikba. Később elmehetünk 2-3 körig is egy irányba. A fejet ne forgassuk közben. 


8. Szemforgatás 


Ebben a gyakorlatban a látómező egyik szélétől az átellenesig visszük a tekintetet. Föl-le, jobbra-balra, jobb alsó-bal fölső, jobb fölső-bal alsó. Ez egy kör, mindegyik sarokban tartsuk a tekintetet öt percig. Ismételjük 2-5 percig, lazítsunk. Ezek a gyakorlatok erősítik a szemizmokat, ezáltal javítva a fókuszálás képességet. 


(folyt. köv.)

Szemjóga 1. rész

Közkívánatra írok egy kicsit a szemmel végezhető jógagyakorlatokról, illetve a látás helyreállításának fontosságáról. Ezeket az információkat a legelső jógakönyvemből szedtem, aminek a szerzője T.E. Vasziljev, és 1990-ben adták ki Moszkvában (természetesen oroszul). Szóval akkor:


A szemek számára előírt gyakorlatok általában a szemek bizonyos pontokra történő rögzítéséből, illetve a szemgolyók és a szemhéjak bizonyos típusú mozgatásából állnak. Azt hiszem, mindenki számára egyértelmű, hogy miért fontos a jó látás. A szemjóga-gyakorlatok segítségével helyreállítható az éleslátás, méghozzá attól függetlenül, hogy milyen rendellenességünk van (rövidlátás vagy távollátás). A siker mértéke a gyakorló eltökéltségétől és erőfeszítésétől függ.


Az általános vélemény szerint az időskori látásromlásra nem hatnak a gyakorlatok. Ez nem így van. Természetesen több erőfeszítésbe kerül, mint fiatal korban. Lassúbb lesz a javulás, de kitartó erőfeszítés esetén mindenképpen be fog következni.


A jóga tanításai szerint a szemek használják fel az egész szervezet számára szükséges prána 50%-át. Éppen ezért még a kiváló látással rendelkező jógik is végzik a Trátaka (látás-fixáció) különböző változatait. Ez pedig éppenséggel segít megelőzni az időskori látásromlást.


Ne feledjük, hogy a szemek funkciója szorosan összefügg az egész testünk állapotával, és kifejezetten az idegrendszer, illetve az anyagcsere működésével. Éppen ezért a szemgyakorlatok mellett fenn kell tartani a szervezet általános egészségi állapotát, gyakorolni kell az ászanákat, a pránájámát, méregteleníteni kell és oda kell figyelni a táplálkozásra.


A szemgyakorlatokat naponta kétszer végezzük. Az orrhegy, illetve homlokcsakra nézését, valamint a mozgató gyakorlatokat reggel és/vagy napközben végezzük. A gyertyaláng-nézést jobb este végezni. A váltott közelre-távolra nézést bármikor gyakorolhatjuk. 


Elegendő napi 2x10 percet rászánni. Természetesen, ha van idő akkor többet is lehet gyakorolni. Csak addig gyakoroljunk, amíg jól esik, ne erőltessük túl magunkat. A közel-távolra nézés, a pislogás, szemmasszázs és szemöblítés után bármit lehet csinálni. A többi gyakorlat után 20 percig ne olvassunk, tévézzünk, számítógépezzünk.


1. A szemek ellazítása


Állva, ülve vagy fekve találjunk egy stabil helyzetet. A látómezőben ne legyenek élénken világító tárgyak. Hunyjuk be a szemünket, lazítsuk el a szemhéjakat. Gondolatban simítsuk meg a szemgolyókat a puha-meleg ujjainkkal. Érezzük, ahogy a szemgolyók passzívan fekszenek a szemgödrökben. Az egész testet lazítsuk bele, de főleg a szemeket. A melegség és nehézség után könnyedséget kell érezni, majd a szemből fakadó érzeteknek meg kell szűnnie. Akármeddig fenntarthatjuk ezt az állapotot. A szemgyakorlatok között 20-40 másodpercig, külön vagy a végén 3-5 percig is lehet végezni. 


(folyt. köv.)

A nagyság belülről fakad

Újra és újra ugyanarra a következtetésre jutok: A jóga gyakorlásának első (és tulajdonképpen egyetlen) feltétele az őszinte szándék arra, hogy csinálni akarjuk. A motiváció tulajdonképpen mindegy, mert az úgyis változhat menet közben. A fizikai állapot, a képességek szintén jelentőségüket veszítik, mivel itt az én átváltozása van a középpontban. 
Önmagunk személyiségének azon aspektusait ismerjük meg a jóga gyakorlása közben, amelyekkel ezidáig még nem voltunk kapcsolatban, és ezáltal nem is tudtunk elkezdeni dolgozni azok csiszolásán. 


A vezéregyéniségek általában sikeresek abban, amit csinálnak, viszont ezzel párhuzamosan egó-problémákkal küszködnek. Abban a pillanatban, amikor bekerülnek egy közösségbe, ahol nem ők vannak a középpontban, úrrá lesz rajtuk a frusztráció, mert úgy érzik, hogy nem képesek hasznos módon közreműködni. Én magam is sokszor megéltem ezt az érzést, és az évek során megtanultam szembenézni vele, analizálni, és átértékelni a saját magamról alkotott képet. Négyéves kislányomon is érzékelni szoktam ezt: amint megjelenünk az óvoda ajtajában, és meglátja, hogy a gyerekek önfeledten játszanak, bevágja a durcát, és meg se hajlandó mozdulni. Jó darabig eltart, amíg fel tud oldódni a közösségben, anélkül, hogy övé lenne a pillanatnyi főszerep.


A jóga, és ezen belül a közös gyakorlás vagy óra-látogatás szintúgy lehetőséget ad erre. Egy oktató nagyon természetesen érzi magát, amikor belép egy terembe, és elkezdi az órát vezetni, mivel olyankor ő a főnök, és az történik, amit ő akar. A pránáját, a befolyását mindenkire ki tudja terjeszteni. De amikor ugyanez az oktató tanulóként lép be egy terembe, és aláveti magát egy másik oktató akaratának, akkor megkezdődik az egó finom aspektusainak csiszolása, és az alázatos gyakorlás közben kapcsolatba tud kerülni az igazi nagysággal, ami mindannyiunk önvalóján belül van. 


Isten ugyanis mindannyiunk szívében jelen van, és az igazi jógi feladata az, hogy megtalálta ezt a szívében lakozó kincset, a Paramátmát, és az egó szintjéről felemelkedjen a valódi önvaló helyzetébe, amikor is Isten jelentéktelen szolgájának tekinti önmagát. Éppen ezért szeretem hangsúlyozni azt, hogy az oktatóknak rendszeresen járniuk kell mások óráira, és megmerítkezni az egyszerű, alázatos gyakorlás tanítványi szerepkörében.


Ugyanezen okból szeretem a csoport-dinamikát, amikor minél több ember gyűlik össze ugyanazzal a céllal, és együtt lélegeznek, együtt vinyászáznak, erőt merítve egymás lelkesedéséből. A legfontosabb a lelkesedés. Ha a melletted lévő zokszó nélkül izad és küzd, akkor te is elhiszed, hogy itt nem valamiféle extra szivatásról van szó, hanem egy értelmes cél eléréséért küzdünk mindannyian, önként. 


Hétfőn egy lány tévedt be a hét órai astangára, aki amúgy Agnira szokott járni. Éreztem is, hogy elvétette az órarendet, amikor értetlen pillantással nyúlt a mantrát tartalmazó papírért. De azért zokszó nélkül végigküzdötte, csak a hídnál kérdezte meg a mellette levőket óvatosan, hogy "Sok van még?" Ez a jógás eltökéltség! Eszébe se jutott, hogy kimenjen. Bárki kibír egy astangát, ha az elméjét rászánta, hogy végigcsinálja.


Az ellenpéldával tegnap találkoztam. Felhívtak, hogy két srác jönne forgatni az órára, akik egy videblogot csinálnak. A történet főszereplője egy Bori nevű lány, és azt fogják lefilmezni, ahogy én óra közben nyaggatom. Nosza, rajtam nem múlik. Be is állt a lány a tizennyolc másik lelkes astangás közé a teremben. Nem illik ilyet mondani, és őszintén szólva életemben az első alkalom volt, amikor olyan emberrel találkoztam, akire azt mondom, hogy semmi köze a jógához, vagyis annyira nem volt lelkes a dologra, hogy szinte sajnáltam, hogy ott van. Tétován megcsinálta az első pár napüdvözletet. Nem is azzal volt a baj, hogy merev volt, meg púpos volt a háta, hanem azzal, hogy az arcán is látszott, a háta közepére nem kívánta ezt az egészet. 


Öt perc után le is állt, a srác meg ösztökélte a napüdvözlet B-nél. Hogy csinálja már azt is, legyen mit venni. Egyet kierőltetett magából, majd újabb tíz percre leült a szőnyegre. Közben a többiek shaolni-szerzeteseket meghazudtoló elszántsággal tolták a Darth Vader-légzést és az előre-hátra ugrásokat. Na, végigszenvedtük még az előrehajlításokat, meg a trikónászanát. Mindegyikben igazítottam, hogy legyen mit venni, ő meg kierőltetett magából egy-két erőtlen kiáltást, de még a szenvedése sem volt őszinte, mert kábé olyan volt, mint egy ronybaba a kezeim között. Hát ebből se lesz Oscar-díjas alkotás, mondtam magamban. Még a színészeknek is összeszorított foggal kell küszködniük, ha valami érzelmet ki akarnak csikarni a nézőkből. Közben minduntalan odakérdezett a srácnak: "Elég má, vagy még ezt is???" 


Húsz perccel az órakezdés után kinn is voltak az ajtón, kíváncsi leszek, mit hoznak majd ki ebből. Az lepne meg a legjobban ha még egyszer találkoznék ezzel a lánnyal órán. Ennyi. Mi meg folytattuk a gyakorlást lelkesen. Szerencsére akik órára jönnek, önszántukból teszik, ezért általában nem kell őket annyit noszogatni. Ha már megtetted az erőfeszítést, hogy elvonszolod magad a stúdióig, a nehezén túl vagy. A többi az csak ajándék. 

Szimhászana és bhadrászana

Újabb részlet a Hatha-jóga Pradípikából:

atha szimhászanam:
gulphau csa vrisanaszjádhah sívanjáh pársvajóh ksipét
daksiné szavja-gulpham tu daksa-gulpham tu szavjaké /52/

Nyomjuk a sarkunkat a gát két oldalához, olyan módon, hogy a bal sarkunk a jobb oldalához és, a jobb pedig a balhoz. 

hasztau tu dzsánvóh szamszthápja szvángulíh szampraszárja csa
vjátta-vaktró niríkséta nászágram szuszamáhitah /53/

Helyezzük a kezeinket a combjainkra, kinyújtott ujjakkal, és nyitott szájjal, összpontosított elmével nézzünk az orrunk hegyére.

szimhászanam bhavéd état púdzsitam jógi-pungavaih
bandha-tritaszja-szandhánam kuruté császanóttamam /54/

Ez a szimhászana, amit a legjobb jógik szentnek tartanak. Ez a kiváló ászana elősegíti a három bandha (múla bandha, dzsálándáhra bandha és uddíjána bandha) tökéletesítését. 

A szimhászanában a szájat, arcot, nyakat, vállakat és karokat megfeszítjük, így előkészítjük az izmokat a bandhák végzésére. Különböző lábtartásokkal szokták gyakorolni, a fenti keresztezett lábtartás mellett a vadzsrászanában, vírászanában, padmászanában vagy még gupta-padmászanában is szokták gyakorolni. Ez utóbbinál a tenyereket a földön kell tartani, nem a térdeken.

atha bhadrászanam:

gulphau csa vrisanaszjádhah sívanjáh pársvajóh ksipét
szavja-gulpham tathá szavjé daksa-gulpham tu daksiné
pársva-pádau csa páníbhjám dridham badhvá szuniscsalam
bhadrászanam bhavéd état szarva-vjádhí-vinásanam /56/

A sarkainkat helyezzük a gát két oldalára, a bal sarkunkat a bal oldalon, a jobbat pedig a jobb oldalon tartva, a talpainkat szorítsuk egymáshoz a kezeinkkel. Ez a bhadrászana, és az összes betegség elpusztítója. 

góraksászanam itjáhur idam vai sziddha-jóginah
évam ászana-bandhésu jógíndró vigata-sramah /57/

A szakértő jógik ezt góraksászanának nevezik. Ebben az ászanában ülve a jógi képes megszabadulni a fáradtságtól. 

A talpaknak egymáshoz nyomva kell lenniük, vagyis a térdeket szét kell nyitni. A sarkainkkal a gát azonos oldalát nyomjuk. Csak az nem világos, hogy a lábfejnek előre vagy hátrafelé kell néznie a pózban. Éppen ezért legalább két változata ismert a póznak.

abhjaszén nádiká-suddhim mudrádi-pavana-krijám
ászanam kumbhakam csitram mudrákhjam karanam tathá /58/

A nádíkat meg kell tisztítani a szennyeződésektől a mudrák, stb, végzése által (ezek a pránához kapcsolódó gyakorlatok), az ászanák, kumbhakák és egyéb különleges mudrák végzése által. 

A mudrák alatt a szerző valószínűleg az olyan alapgyakorlatokat érti, mint például a viparíta-karaní, vagy a különböző dristiket, nézőpontokat, amelyek a prána ármalását hivatottak irányítani. A kumbhaka a légzésvisszatartásos légzőgyakorlatokra vonatkozik, a csitra-mudrá pedig valószínűleg a kéztartásokra, amelyek szintén finoman szabályozzák a prána áramlását. A vers még a krijákat , vagyis a satkarmának nevezett tisztító folyamatokat is említi. 

Y-faktor

Szombaton megkezdődött az első Agni-jóga oktatói képzés. Tizenkét lelkes jedi-jelölt gyűlt össze, akiket István, Ági és jómagam fogunk könyörtelenül és kíméletlenül kiképezni az Atma Center kohójában. Miután mindenkit üdvözöltem, István tartott egy kis megnyitó beszédet, majd mindenki bemutatkozott. Ezek után tartottam egy minta-órát, hogy tisztázzuk, pontosan hogyan is kell kinéznie egy Agni-jóga órának. Nem szeretném ugyanis, hogy pár év múlva, amikor a végzősök szétszélednek és elkezdenek világszerte oktatni, mindenki totál más dolgokat tanítana Agni-jóga címszó alatt. Úgyhogy sztenderdizáltuk az óra menetét, és ehhez fogjuk tartani magunkat. 


Az oktatói tanfolyam célja természetesen nem csak az, hogy ezt a harminc ászanát megtanuljuk és tudjuk oktatni. Összesen hatvannégy alapvető ászanát fogunk megtanítani, plusz vagy tíz pránájámát, a bandhákat és különböző meditációs gyakorlatokat. Miután a délelőtti szesszió lezárult, ami alatt szerintem már eleve nagyon sokat tanultak a diákok és a jelen lévő tanárok is, István következett, aki viszont a krijákkal szórakoztatta a közönséget. Én hazamentem ebédelni, közben magamban sajnáltam a tizenkét jelöltet, akik péntek este hat óta nem ehettek, és még vagy délután háromig. De hát ez még csak az első teszt, ki kell bírni!


Először orrot mostak, majd szútra-nétiztek. Ez úgy néz ki, hogy egy ghível bekent katétert kell ledugni az orrnyílásodon, és a szádon keresztül kell kihúzni a másik végét. 1-2 embernek ez is sikerült. utána a kundzsala krijá következett, ami azt jelenti, hogy három liter sós vizet meg kell inni, majd ki kell hányni. Ezt a késői időpontra való tekintettel nem vállalta be senki, úgyhogy ezek után áttértek a pránájáma-gyakorlatokra, és némi igazítást is tanultak. 


Estére én is visszatértem a lányommal, mert volt egy kis gólyabál. Mindenki jó éhes volt már, úgyhogy lelkesen elfogyasztottuk az Atma konyháján készült finomságokat, és beszélgettünk. Zsuzsi arról beszélt, hogy Angliában mozgássérültek mellett volt gondozó, és azok minden nap jógáztak. Inkább Iyengaros, kellékes módszerekkel, de mindenki nagyon lelkesen gyakorolt. Azóta Zsuzsi is jógázik, és oktató akar lenni. Szóval az egészséges ember lehetőleg ne várjon a jógával addig, amíg tolószékbe nem kerül!


Többen, akik már máshol is jártak jógaoktatóira, hogy már az első nap alapján ez jobban megérte, de persze nem magunknak akarok puncsolni. Aki nem hiszi, járjon utána! Vasárnap reggel harmadmagammal gyakoroltunk fél nyolctól, az oktatói tanfolyamosok kilenctől jöttek. Ma Ági foglalkozott velük. Jó kétórás gyakorlás után rátértek az anatómiára, majd délután próbaórákat is tartottak. Eddig kaptak egy tízoldalas jegyzetet a krijáról, bandháról és pránájámáról, egy huszonnyolc oldalasat az anatómiáról, és egy tízoldalasat az Agni-jóga óra szövegkönyvével. Mindebből egy hónap múlva már írásbeli dolgozat lesz a következő hétvége alkalmával. Közben pedig gyakorlás, és próbaórák tartása, illetve az elmélet tanulmányozása vár a jelöltekre. 


Szóval továbbra is keressük a jógás tehetségeket, akik a jövőben az oktatásukban szeretnék az Atma Center által képviselt minőséget továbbadni. A januárban kezdődő tanfolyamra még lehet jelentkezni, ha úgy érzed, hogy van benned elég elhivatottság a jógaoktatói tevékenységhez. 

Nyers erő

Még egy blogbejegyzés az életmóddal kapcsolatban, ha már annyira benne vagyok :-). Mindenki tudja rólam, hogy "véresszájú" vegetáriánus vagyok, és ennek a témának minden aspektusát pártolom, de legfőképpen minden élet tiszteletét. Persze az örök érv az, hogy a növények is élőlények, de annak a filozófiai fejtegetésébe most nem megyek bele, hogy miért természetesebb és erőszakmentesebb dolog növényeket enni, mint állatokat. Google it! Inkább maradjunk a trendnél: Nyersvegán étkezés rulez! 


Természetesen, mint azt már sokszor kijelentettem, nem vagyok a szélsőségek híve, és szerintem a totális nyersvegán étkezés (amiben egyetlen élelmiszert sem hevítenek 43 fok fölé) szerintem egy szélsőség, ami egyrészt nem minden testalkatú ember számára megfelelő és egészséges, másrészt számos élelmiszer fogyasztásától elhatárolja a követőjét. Például egy jó kis melengető gyógytea télvíz idején szerintem alap, és semmi ördögi nincs benne. Na mindegy, a napokban a kezembe került Lénárt Gitta "Élő ételek könyve - Lúgosítás természetesen" című könyve. 


A könyvben egyrészt az nyerte meg a tetszésemet, hogy nem a szokásos fanatikus szöveggel kezdi - "ha nem így étkezel, halál fia vagy" stb. - hanem arra bátorít mindenkit, hogy tetszés szerint növelje a nyers ételek arányát az étkezésében. Ez már az én ájurvédikus paradigmámba is belefér, amelyben vát alkat esetén maximum 30% nyers étel fogyasztás ajánlható, míg pitta és kapha esetében 50-70% az elfogadható arány. Emellett a bemutatott ételek tényleg változatosak, gusztusosak, és bizonyára finomak is. A lúgosításnak pedig tényleg nagy híve vagyok, mert látom, hogy a legtöbb ember mennyire el van savasodva, nyálkásodva és hájasodva. Szóval most akkor következzen a természetes táplálkozás tizenkét aranyszabálya Gitta könyvéből, amelyekkel nagyjából én is egyetértek:


1. Támogassuk a szervezet hajnaltól délig tartó tisztulási periódusát bőséges folyadékbevitellel, illetve gyümölcsök fogyasztásával! Ebben az időszakban lehetőleg gyümölcsön kívül más ételféleséget ne fogyasszunk!


2. Egyszerre egyféle gyümölcsöt fogyasszunk, két gyümölcsétkezés között tartsunk legalább fél, de inkább egy óra szünetet!


3. Napi kb. 2 liter folyadék fogyasztása javasolt, kb. 2 óránként 2 dl-es elosztásban. Sómentes étrend mellett napi 1-1.5 literes mennyiség is elegendő, illetve a nyers gyümölcsök, zöldségek a magas víztartalmuknál fogva beszámíthatók az elfogyasztott folyadékmennyiségbe. Az étkezés előtt fél órával fogyasztott folyadék megalapozza a jó emésztést, az étkezés közben, illetve a közvetlenül utána fogyasztott folyadék viszont megzavarja az emésztési folyamatot.


4. Lehetőleg frissen facsart gyümölcs- illetve zöldségleveket fogyasszunk! Közvetlen fogyasztásra és sütés-főzés céljára is használjunk tiszta vizet, forrásvizet, alacsony ásványianyag-tartalmú ásványvizet, pí-vizet, tisztított vizet. Gyógynövényekből készített teákat igyunk! Lehetőleg egyféle gyógynövényből készítve méz, citromlé hozzáadása nélkül, testmeleg hőmérsékletűen, lassan elkortyolgatva.


5. használjunk erjedésgátló fűszereket, melyek segítségével csökkenthető a tökéletlen emésztés során a belekben keletkező mérgező anyagok mennyisége! A legtöbb embernek mára sajnos nem tökéletes az emésztése. Ilyen fűszerek például a fahéj, szegfűszeg, kömény, édeskömény, ánizs és pirospaprika. 


6. nagyon fontos az alapos rágás. Rágjuk pépessé, szinte folyékonnyá az ételt! (Lassan rágj, tovább élsz!)


7. Ügyeljünk a rendszeres széklet meglétére! Ahány főétkezés, legalább annyi alkalommal kell székletnek is a nap folyamán megjelennie.


8. "Nem jóllakni kell, hanem megelégedni." Jóllakás = tele gyomor. A tökéletes emésztéshez a félig telt gyomor az ideális. 


9. Délben a gabona, este a zöldség domináljon étkezésünkben! A gabona táplál, a zöldség tisztít, a gyümölcs frissít.


10. Minden étkezésnél fogyasszunk nyers táplálékot is! teljes táplálék-bevitelünk legalább fele friss-élő étel legyen!


11. Étkezések között (kivéve a gyümölcsétkezést) várjunk legalább 4-5 órát!


12. Nyugodt lelkiállapotban együnk, és evés közben az evésre figyeljünk! kerüljük a sietve, illetve stresszes állapotban történő étkezést. (Kellemes zene, gyertyafény segítheti a harmonikus étkezést.)


Megyek is, facsarok magamnak egy Green Juice-t!  
    

Hidegzuhany...

...ként írt mindenkit a hír, hogy az Atma Pest-ben hirtelen elromlott a bojler, és a jó kis izzadós óra után bizony akármerre csavargattad a csapot, csak hideg vízzel tudtál fürödni. na tessék! Már épp hogy megjavult a fűtés, és végre 36 fok van a teremben, erre a zuhany alatt kell szétfagynod! Valami mindig nem klappol ebben a világban. Azért nem kell annyira sajnálni magunkat, mint a vörösiszap-katasztrófa áldozatainak. Végtére is minden relatív, és ahogy a tegnapi bejegyzésben is írtam, a jóga éppen arra hivatott megtanítani az embert, hogy egy csomó dolog viszonylagossága az elmében dől el, sőt, a jógi megtanulja ezt a viszonylagosságot tudatosan is szabályozni.


Némi vacillálás után én is alávetettem magamat a hidegvíz-terápiának csütörtökön is meg pénteken is, és közben természetemhez híven analitikusan elgondolkodtam a dolog jelentőségén. A gondolatmenet egyik kiváltó oka az volt, hogy krisnás barátaim szitkozódtak a legjobban a hidegzuhany közben, pedig nekik nem kéne, hogy ismeretlen legyen a dolog. egy krisnás szerzetes ugyanis kora hajnalban kel, és ideális esetben hideg vízben zuhanyzik. Ez elősegíti a cölibátus követését, lehűti az érzékeket, ugyanakkor élénkíti a tudatot, felkészít a reggeli meditációra. 


Tudjuk azt, hogy a finnek is a hóban hemperegnek vagy hideg vizes medencébe ugrálnak a szaunázás után, illetve a hideg-meleg váltófürdőt nagyon hasznosnak tartják az immunrendszer erősítésére. Az is igaz, hogy nagyon jól összehozza a másfél-két óra izzadás után kitágult pórusokat, felpezsdíti a mikrokeringést, jó hatású a narancsbőr és a visszér-hajlam ellen is. A zuhanyzás utáni önkéntelen erőteljes törölközős ledörzsöléssel együtt remek módon tonizálja a bőrt, és csökkenti a bőr alatti zsírlerakódást is. 


Az idegrendszerre szintén kiemelkedően pozitív hatást gyakorol a hidegzuhany. Tudjuk azt, hogy a hisztirohamban szenvedő gyerekek lenyugtatásának egyik kiváló szere, illetve a neurológiai betegségek esetében is hideg slaggal szokták veretni az ápolók a betegeket. Arról nem is beszélve, hogy a jógik éppen az ilyen szélsőségekkel szokták az elméjüket edzeni. A saját szememmel is láttam olyan jógikat Indiában, akik a negyvenfokos tűző napon  tüzet raktak maguk körül, és úgy meditáltak, illetve télen, a hidegben beülnek egy jó kis jeges forrásba chilloutolni. Végülis minden csak a mentális percepció kérdése. 


Ezzel szemben mi folyamatosan a saját kényelmünkkel vagyunk elfoglalva, és ezáltal olyan szűkre szabjuk az elégedettség és a frusztráció közötti tartományt, hogy szinte sohasem vagyunk boldogok az életben. A jógi nem az érzékei és az elmélje öncélú és önsanyargató leigázására törekszik, hanem arra, hogy minél inkább függetlenné váljon az őt körülvevő körülményektől, amelyek a csitta-vrittik, vagyis az elmebeli változások kiváltó okai. Ezáltal a jógi képes a szantósa, vagyis elégedettség állapotában leledzeni, hiszen még a látszólag kedvezőtlen körülményekből is képes előnyt kovácsolni. 


Természetesen a bojlert minél hamarabb megjavíttatjuk, mert a jógában nincs kényszer. Ugyanakkor a szabad választás lehetősége továbbra is ott van, a jövőben is akármikor elcsavarhatjátok a zuhanyzó karját a hideg víz irányába! Arról nem is beszélve, hogy ezzel még az ökológiai lábnyomunkat is némileg csökkenteni tudjuk :-) 

Színes világ

Egyre több artista, akrobata jelenik meg az Astanga-órákon. Legutóbb Juli jött a szerdai 2 sorozat órára. Tipikus cirkuszi jelenség, szőke haj, hosszú fekete raszták belefonva, amelyek a lefelé néző kutyánál mindig a matracra csapódtak. Az orrnyergében piercing, mindenre elszánt tekintet. A dereka elég hajlékony volt, a csípője is több irányban nyitott. A lábát a nyakába kissé nehezen helyezte, dehát mindenki számára van kihívás a jógában. Óra után közölte, hogy ő capoeira oktató is, erre megkértük, hogy mutasson be valamilyen elemet. Csinált egy saját fejlesztésű fej körül pörgős trükköt, ami mindannyiunknak nagyon tetszett. Remélem, még fog jönni.


A másik artista egy középkorú férfi, akivel a keddi délelőtti órán találkoztam. Rám köszönt az öltözőben, és elmondta, hogy akrobatikával meg masszázzsal foglalkozik. A szokásos gömbölyödő vállak, vastag karizmok, széles hát. Az óra előtt szakszerűen bemelegített, majd elkezdte a napüdvözleteket, ugyanúgy felment a vinyászáknál kézenállásba, ahogy én szoktam. Egész órán azt hittem, hogy engem néz, és annak alapján csinálja ő is ugyanúgy a gyakorlatokat, mivel mellette gyakoroltam. Csak óra után derült ki nekem, hogy ő igazából nem lát, csak nagyon minimálisan, sziluetteket és a mozgó kontúrokat. 


Ráadásul olyan szembetegsége van, amit a modern orvostudomány nem is tud kezelni, de ő ettől eltekintve nagyon otthonosan mozog a világban, és érzékeli a teret, az energiákat. Nos, ez egy érdekes dolog, hogy egy ilyen helyzetben valaki a színpadon való szereplést és az emberekkel való foglalkozást választja. Azon kívül ugyanis, hogy az egész világot bejárta különböző artistacsoportokkal, fitness-edzőként, illetve masszőrként, energia-gyógyítóként tevékenykedik. 


Régebben én is többet foglalkoztam a bioenergetikával, a prána-gyógyítással, és az a tapasztalatom, hogy mindenki ki tudja fejleszteni az érzékenységét az energiák iránt, és főleg talán egy olyan helyzetben, amikor jobban rá van utalva erre a képességre, mint a rendesen látó emberek. Patandzsali Jóga-szútráiból tudjuk, hogy az elme képes az érzékeken túli érzékelésre, és az is csak gyakorlás kérdése, hogy az érzékeinket milyen módon és mértékben használjuk. 


Amikor bemegyünk egy helyiségbe, és lefekszünk például relaxálni, akkor is érzékeljük, hogy milyen energiák uralkodnak abban a teremben, mit sugároznak ki az emberek magukból. Júliusz (mert így hívják újdonsült ismerősömet) valószínűleg még inkább ezekre az érzetekre hangolódik rá, és állandóan mosolyok, bele az arcodba, a szemedbe. Komolyan mondom, hogy sokkal többet ad át a szemeivel, mint sok más látó társa, aki csak bambul bele a világba, és se önmagával, se másokkal nincs igazán kapcsolatban. 


Minket gyakran megakaszt a szemmel tapasztalható valóság, és elfelejtünk a felszín mögé nézni, a dolgok valódi tartalmával összekapcsolódni. Érdekes dolgot mondott. Amikor körbeutazta a világot, akkor ő minden helyet és embert a saját érzékelésén keresztül elképzelt, és ahogy az ismerőseit kérdezgette, kiderült, hogy ő sokkal szebbnek és színesebbnek, pozitívabbnak látta a világot, mint ahogyan azt a látó társai leírták neki. Lehet, hogy mi vagyunk a szegényebbek, és igazából az érzékelésünkből fakadó előítéletek megfosztanak bennünket attól a lehetőségtől, hogy a dolgok valódi tartalmával megismerkedjünk?


Azt tudjuk, hogy az érzékelés tökéletlen és szubjektív, és minden ember esetében máshogy csapódnak le a különböző benyomások, az előző karmikus lenyomatok függvényében. Éppen ez a szubjektív elem teszi erőltetetté azt a törekvést, hogy a tudomány az érzékszervek észlelései alapján egy objektív igazság megállapítására törekszik. Az igazságnak nincs semmi értelme anélkül, hogy meghatároznánk a saját szubjektív személyiségünkre kifejtett hatását, saját magunk viszonyát azzal a világgal, ami körbevesz bennünket. Ugyanaz a világ lehet színes és pozitív, ha valaki azt akarja felfedezni benne, és lehet szürke és depresszív, ha valakinek ez tükröződik a tudatában. Júliusz honlapja itt található. Remélem, még sokat fogunk együtt gyakorolni vele. Mág egy példa arra, hogy a testi korlátok nem jelenthetnek kifogást, akadályt a jóga gyakorlásában. 

Az alázat útja

Egy érzékeny témát szeretnék ismét érinteni, illetve igazából csak az egó számára érzékeny, a lélek számára egyenesen üdítő nektár. A mester és tanítvány kapcsolatáról többször is esett már szó a blogban, és arról is, hogy én igyekszem csínján bánni ezzel a dologgal, többek között azért, mert a nyugati társadalom sajnos nem túlzottan neveli az embereket a tisztelet kifejezésére, ami szerintem egy szomorú dolog. 


Kezdjük ismét a Bhagavad-gítával, Krisna és Ardzsúna párbeszédével. A beszélgetés elején Ardzsúna a barátjaként kezeli Krisnát, és így nem is sikerül megoldani a dilemmáját. Abban a pillanatban azonban, hogy a tanítvány helyzetébe helyezkedik, Krisna el tud kezdeni guruként funkcionálni, és az Abszolút Igazságról szóló tudásban részesíteni Ardzsúnát. A guru tulajdonképpen egy átlátszó közvetítő közeg, és a kulcs ahhoz, hogy el tudjon kezdeni közvetíteni,a tanítvány alázatos hozzáállásában rejlik. A tanítványnak alázatosan kell érdeklődnie, hogyan fejlődhet, és követnie kell a guru utasításait. Srila Prabhupada azt mondta, hogy az a hiteles tanítvány, aki, ha a guru azt mondja, hogy ugorjon a kútba, akkor gondolkodás nélkül megteszi. Persze azért a naiv fanatizmus nem mindig célravezető, de ennek az ellentéte sem, amikor a gurut egyenlő személyként kezeljük, felülbíráljuk a döntéseit, vagy pedig kierőltetjük belőle, hogy az elvárásaink szerint cselekedjen. 


Amikor alázatról beszélek, nem azt értem alatta, hogy a guru egójának kell megadni a tiszteletet, hanem annak, amit képvisel, mert ha nem tiszteled a guru üzenetét, tanítását, akkor nem tudsz megfelelően profitálni belőle. Az alázat teszi működőképessé a folyamatot a tanítvány dölyfössége pedig megakadályozza azt. Én a Krisna-tudatban nagyon alaposan megtanultam a guru és tanítvány közötti kapcsolat tradicionális rendszerét, és nekem teljesen természetes az, hogy csak a gurum elégedettségén keresztül tudok előrehaladni a lelki életemben.


Most pedig térjünk vissza a jógaoktatásra. Amint mondtam, az emberek java részének gyakorlatilag semmiféle kulturális vagy etikett-előképzettsége nincs, és a legtöbben a jógára is úgy tekintenek, mint egy árucikkre. Befizettem az óradíjat, úgyhogy a tanár szolgáljon engem ki, és feleljen meg az elvárásaimnak, illetve tolerálja azt, hogy nekem mihez van vagy nincs kedvem óra közben. Mindattól eltekintve, hogy egy jógaórára belépő embertől nem várjuk el azt, hogy az oktatóra guruként, megváltóként stb. tekintsen, ennek a helyzetnek is vannak bizonyos etikett-szabályai.


Bármilyen oktatási folyamatban meg kell tanulni megadni a tiszteletet az oktatónak és annak, amit ő át szeretne adni. A jóga abban különbözik más testmozgástól, hogy sokoldalú hatást gyakorol a személyiségünkre, ám ezt csak abban az esetben tudjuk megtapasztalni, ha követjük a tanár utasításait, és kontrolláljuk az elménket. Hiszen a jóga elsődlegesen az elme és az érzékek kontrolljáról szól, és nem pedig arról, hogy milyen jót izzadtam és milyen izomlázam van. Akik csak erre hajtanak, azok mehetnek akár Body Kombat órára is:-). A fegyelem minden oktatási, kiképzési folyamatban alapvető követelmény, mert amikor alárendeled a szeszélyeidet egy rendszabályozó erőnek, az nagyon jól megerősíti és edzi az elmét. 


Szóval mi is elvárunk bizonyos dolgokat azoktól, akik az Atma Centerbe jönnek jógázni. Például azt, hogy ne késsenek, mert ezzel nem csak a saját gyakorlásuk szenved hiányt (elmarad a bemelegítés, könnyebben megsérülünk), hanem a többi ember koncentrációját is megzavarjuk, akik megadták azt a figyelmet a jógának, hogy idejében érkeztek az órára. 


A befejező relaxációval ugyanez a helyzet. Mostanában divatossá vált, hogy egy pár ember kislisszol a relax elején, hogy ne kelljen sorban állnia a zuhanyzóban. Persze közben mindenféle okokat bemondanak, hogy hova kell most azonnal elsietniük. Az udvarias módja az lenne, ha óra előtt jelezzük, hogy késünk vagy korábban el kell mennünk, és engedélyt kérünk a tanártól, amit ő viszont nem köteles megadni. A relaxáció alatti járkálással és ajtócsapkodással is a többieket zavarjuk, és nem adjuk meg a tiszteletet a tanárnak, aki a relaxációt vezeti. Ez pedig ugyanolyan fontos része a jógaórának, mint az ászanák, még ha nem is annyira aktív vagy látványos. 


Az is egy előírás, hogy óra előtt nem beszélgetünk a teremben, mivel a többiek relaxálnak, és amúgy is mindenki számára jobb egy kis hallgatás, mert segít a saját elménket is lenyugtatni. A jógaterem a gyakorlás és meditáció helye, nem egy szauna vagy egy presszó, ahol a napi ügyes-bajos dolgainkat megbeszélhetjük. Ha kontrollálni akarjuk az elménket, akkor a nyelvünkkel kell kezdeni. Ennek egyik része az, hogy mit eszünk, másik része pedig az, hogy mennyit és mit beszélünk. Az óra közbeni beszélgetés szintén elvonja a figyelmet, és aki igazán befelé és a légzésére figyel, és mindent beletesz az ászanába, annak úgysem jut eszébe megszólalni. 


Ezek nagyon egyszerű szabályok, de mégis legalább alapszinten azt fejezik ki, hogy tiszteljük és komolyan vesszük azt, amivel foglalkozunk közben, és nem egy fitnesztermi edzésnek tekintjük, ahol a szobabringán ülve megbeszéljük a pasi-ügyeinket, meg hogy mit mondott a nőgyógyász vagy a kozmetikusunk. A tisztelet sajnos nem divat a mi kultúránkban, és nincs belenevelve a gyerekekbe. Ha a gyerek nem tudja tisztelni a szüleit, akkor ezzel minden más helyzetben is gondja lesz az életben. A természetes tisztelet a szeretet alapja, vagyis ha valakit nem tudsz tisztelni, akkor az azt jelenti, hogy nem is tudod igazán szeretni, legfeljebb azért ragaszkodsz hozzá, hogy a személyes vágyaidat vagy céljaidat megvalósítsd rajta keresztül.


Természetesen a mester és tanítvány között kialakulhat egy bizalmas, szeretetteljes viszony, ami elősegítheti a tudás átadását, de ennek az alapja a tisztelet. Ha ez nincs meg, akkor a bizalom és az őszinteség nem tud kölcsönösen kialakulni. A kezdő tanítványok egója általában nehezen viseli a szidást, a szigórúságot, ezért őket dícsérettel lehet csík bíztatni. Ha azonban a tanár leszid valakit, az annak a jele, hogy komolyan veszi az illetőt, és úgy gondolja, hogy a szigorúság használni fog neki.


Krishnamacharya nagyon szigorú volt a tanítványaival, és ha bármelyik csak egyszer is ellenkezett vele, akkor nem volt hajandó a továbbiakban foglalkozni vele. Persze, ahogy mondtam, az indiai kultúrában sokkal jobban benne van az alázat és a tisztelet, mint a nyugatiban, de az elv ugyanaz. Ha padavánná akarsz válni (a tanárod legjobb tanítványává), akkor arra méltónak és alkalmasnak kell lenni. Ezt az alkalmasságot az alázat és a tisztelet által fejlesztheted ki, és nincs más mód, ahogyan egy tevét keresztül lehet húzni egy tű fokán.

Combizmok és egyensúly

Gregor Maehle könyvének folytatása: 


"Jógikus kontextus - aktív egyensúlyozás

Ahhoz, hogy minden pózban aktívan tudjunk egyensúlyozni a testünkkel, szükséges, hogy el tudjuk különíteni azokat az izmokat, amelyeket meg kell feszíteni, azoktól, amelyeket el kell lazítani és meg kell nyújtani. Túl gyakran lehet látni azt, hogy valaki az összes izmát egyszerre akarja megfeszíteni. Az aktív egyensúlyozás erősíti a test "core" (mély) izmait, illetve a felszíni izmokat is. Ezáltal könnyebben mozgathatóvá válik a test, mivel a csontrendszer terhét hatékonyabban tudjuk viselni. A pádahasztászana remek póz ahhoz, hogy ezeket az elveket a gyakorlatban is megtapasztaljuk.


A combhajlító és combfeszítő izmok


Az előrehajlítás közben a csípőízületet kellene hajlítani, és nem a gerincet. A csípőízületek hajlítását a hamstringek (kétfejű hátsó combizom) akadályozza, amely a csípő kiegyenesítését és a térdek behajlítását végzi. A hamstring izomcsoport három különálló izomból áll. Ezek közül a kétfejű combizom a kifelé forgatja a combcsontot, amikor a csípő nyílik, a félinas, illetve félhártyás izmok pedig befelé forgatják a combcsontot, miközben a csípő nyílik. Később még találkozunk ezekkel az izmokkal a combcsont-forgató másodlagos funkciójukkal kapcsolatban.


Ha passzívan lógunk a pádángisthászanában, akkor az ülőcsontoknál, ahol a kétfejű combizom ered, fájdalom alakulhat ki. Ahhoz, hogy ennek elejét vegyük, aktiválni kell az antagonista izmaikat, a négyfejű combizmokat. 


A négyfejű combizmot azáltal tudjuk aktiválni, hogy felfelé húzzuk a térdkalácsot (patellát). A négyfejű combizom még különálló izomból áll, amelyek a térdkalácsot körülvevő ínszalag segítségével közösen rögzülnek a sípcsonton. A négyfejű combizom négy feje az egyenes combizom (rectus femoris), a külső vaskosizom (vastus lateralis), a középső vaskosizom (vastus intermedius) és a belső vaskosizom (vastus medialis). Az egyenes combizom az egyetlen, két ízülethez kapcsolódó izom ebben a csoportban. A csípőcsont elejéről indul, és ezért nem csak térdben ki tudja egyenesíteni a lábat, hanem be is tudja hajlítani a csípőízületet. A három vaskosizom sorrendben a combcsont külső, középső és belső felületén erednek, és csak a térdízület kiegyenesítésében vesznek részt."


Még egy pár dolgot szeretnék hozzátenni. Azoknak, akik hiperextendált térdekkel rendelkeznek, a térdkalács felfelé húzására kell koncentrálniuk a térdek hátrafelé húzása helyett, és a térdhajlatokat némileg puhán kell tartani, de ugyanakkor törekedjünk a térdízület rögzítésére is. 


A két gyakorlat neve önmagát magyarázza, ezért erről nem beszélek részletesebben. A két ászana a következő élettani hatásokkal rendelkezik: Csökkentik a zsírlerakódást a derék és a csípő körül. A hasüregben lévő összes belső szervre hatnak, megelőzik és gyógyítják az emésztőszervi betegségeket, megszüntetik a székrekedést, ami a méreganyagok felgyülemlésében az egyik legfontosabb tényező, és ami számos betegséget válthat ki. Megszüntetik a puffadást, és megtisztítják a végbélnyílást és a végbelet. Tonizálják a májat és a lépet, és a húgyvezetéket is megtisztítják. Csökkentik és megelőzik az aranyér kialakulását.    

Fehérje-függőség

A napokban egy ismerősöm mutatott egy nagy dobozt, amilyeneket a testépítő-boltokban szoktak árulni. Tejsavóból készült fehérjekoncentrátum volt, amit állítólag azért akar megenni, hogy egy kicsit izmosodjon, mert nagyon vékony. Oké, én is ittam Sportrobit tinédzser-koromban, meg otthoni súlyzótermet is berendeztem. De szerintem egy astanga-gyakorlónak nem elsősorban arra kell koncentrálnia, hogy néznek ki az izmai. Eleve, ez a fehérje-függőség, amit az emberre megint csak a média és a dietetika erőltet rá, egy teljesen fölösleges és káros dolog. Az alább Lucas Rockwood-cikk is ezt ecseteli:


"Van egy protein-mítosz, ami már vagy tíz éve repked a levegőben, és úgy érzem, hogy agyon kell vernem, csupáncsak azért, mert már elegem van abból, hogy az emberek folyton azt kérdezgetik: "És miből jutsz fehérjéhez?"


Az egész ügy 1995ben kezdődött, amikor egy Barry Sears nevű szaki megírta a "THE ZONE" című könyvet, ami alapjában véve a (felettébb elavult) Atkins diétát elevenítette fel, és hozzátett egy kis nyakatekert orvosi nyelvezetet.


Nagy hirtelen egy orvos a húst, tejet és a szalonnát kezdte reklámozni, nem csak mint jó turbódiétás ételeket, hanem mint az egészséges és kiegyensúlyozott étrend részét. Hát, jól hangzott, rá is haraptam a horogra!


Megvettem a könyvet. Betartottam a tanácsait, esztelen megszállott módjára, amilyen vagyok, és 2 és fél évig húszabáló, szénhidrátellenes fanatikus voltam. És ez most nem kitaláció. Valójában én vagyok az egyetlen vegetáriánus a világon, aki több húst evett, mint amennyit a legtöbb nem vegetáriánus ember egész élete alatt megeszik. Nem vagyok büszke rá, de az van, ami van. 


A következők történtek: 
1. Durván lefogytam.
2. A leheletem bűzlött.
3. Az izmaim szétestek.
4. A székletem rothadó volt (bocs, de ezt is bele kell venni).


Amikor túl sok fehérjét eszel, a következő történik: (vegyileg) becsapod a testedet, mivel azt gondolja, hogy éhezteted. Utána az 'éhező üzemmódban' a tested szó szerint felfalja önmagát. Nincs még hányingered?


Akkor itt jön az igazi tragédia. Én azért fogytam a THE ZONE alkalmazásával, mert megszállottan követtem, de mindenki más, aki sok proteint eszik, olyan kövér lesz, mint egy teherautó, mert igazából nem tartják be. TÖBB húst esznek, de ugyanakkor több kenyeret, tésztát, rizst és finomított cukrot is...és felfújódnak, mint egy léggömb! nem hiszed?


Nézz meg egy pár fotót a nyolcvanas évekből, amikor az alacsony zsírtartalmú és komplex szénhidrátokból álló diéták voltak divatosak (mint például a FIT FOR LIFE). Na jó, 1985 körül a legtöbb emberre ráfért volna egy jó zuhany és hajvágás, de nagyobbrészt sokkal vékonyabbak és egészségesebbek voltak. Tekerj előre a mai napig, amikor mindenki csirke falatokat meg protein shake-eket zabál... 


... nézz körül! Az emberek kövérebbek, betegebbek, és szomorúbbak, mint valaha. Hmmm... Valami nincs rendjén. Manapság a brokkoliból, olajos magvakból, gabonából, tofuból és spenótból nyerem a fehérjét. Még mindig elég vékony vagyok, és ráadásul nem bűzlök a rothadó állati hús szagától, ami nagy előny a személyes életemben.


A tréfát félretéve, az anyatej kb 10% fehérjét tartalmaz. A legtöbb gyümölcs és zöldség 3-50%-ot. Ha pedig felettébb aktív vagy és sokat utazol, akkor vegyél be 16-30 grammot a YOGA proteinből: http://www.yogabodynaturals.com/yoga-protein "


Na jó, a végére azért nem kellett volna mindenáron beerőltetni egy újabb táplálékkiegészítő-reklámot, de azért a javával egyetértek. Valaki a minap megkérdezte, hogy miért van olyan pálcika-kezük a jógiknak a rajzfilmben. Nem mondom, hogy egy hivatali alkalmazottnak  sokkal vastagabb a keze (legalábbis ha nem tömi magát úgy fehérjével, mint azt fentebb olvastuk). Az az érdekesség, hogy a jóga éveken keresztül történő gyakorlása beállítja az anyagcserét, és sokkal tudatosabb leszel arról, hogy mire van szüksége a szervezetednek, az izomzat pedig fokozatosan megerősödik és szálkássá válik. 


Az izomzat növekedésének van egy természetes biológiai üteme, ugyanúgy, mint a természetes fogyásnak, amit a jógával el lehet érteni. Viszont a legtöbb ember nem bírja ezt kivárni, és elkezd mindenféle anyagcsere-gyorsító cuccokat szedni, meg tömegnövelőket, és a végén meg sem áll a növekedési hormonig. Az izmok növelésének megszállottsága ugyanolyan függőség, mint a folyamatos fogyókúra vagy a szüntelen zsírégetési kényszer. A jóga az egyensúlyról szól, amit a táplálkozásban vegetáriánus étrenddel és egy kis tejtermékkel teljes mértékben biztosítani lehet. Aki nem ért ezzel egyet, az a legközelebbi találkozásunkkor leheljen egy mélyet rám, és eldöntöm, hogy igaza van-e :-)))).    

A Van Damme-nyújtás

A keddi astanga után Janival és Pannival kipróbáltuk a Van Damme-nyújtásnak nevezett gyakorlatot. Az eredeti ötlet Évitől jött, aki feltett a FB-ra egy képet, amint két akrobata fiú nyújtotta így egymást szamakónászanában (angolspárgában). Szerintem az Astangában kétn signature-póz van. Az egyik a dvipada-sírsászana, amikor mindkét lábad a tarkód mögött van, és a kezeidet imatartásban tartod a mellkasod előtt, miközben az ülőcsontokon egyensúlyozol. 


Fogjuk rá, hogy ez már megy, bár még görnyedek azért közben rendesen. Úgyhogy még gyakorolnom kell ahhoz, hogy rendesen a kamerába tudjak nézni. De majd meglesz! A másik pedig az angolspárga, amit Van Damme minden filmjében megcsinál, néha úgy, hogy csak a sarka van alátámasztva. A Bloodsport című filmben van egy jelenet, amikor japán nindzsamestere két fa közé kiköti, és csörlővel húzza a lábait két irányban. Közben prédikál neki: "Addig kell gyakorolnod, amíg semmilyen körülmény nem zökkent ki a meditatív állapotodból." 

Szóval a gyakorlat úgy néz ki, hogy leülsz, és szétnyitod a lábadat maximális szélességű terpeszbe. Térdek nyújtva, lábfejek felfelé néznek. A társad rátesz két jógaövet a bokáidra, és elkezdi húzni maga felé a hátad mögött ülve, miközben a keresztcsontodat nyomja a talpaival. Arra kell figyelni, hogy a lábfejek ne forduljanak ki hátrafelé, mert akkor a lábszár elcsavarodik a combhoz képest, és a térdszalagok megterhelődnek. Ugyanez történik, ha túl erősen húzzuk a lábakat hátra, és a csípő túlzottan kötött. Ilyenkor a combot kell inkább húzni, vagy tolni szemből. Fal mellett végezhető változatai is vannak a gyakorlatnak, ahol ezt ki lehet küszöbölni.


A fenti képen például Rudra Dev Iyengar-mester nyújtja saját magát súlyzótárcsák segítségével. A gyakorlat páros változatában a jógaöv végét behurkoljuk, és a két gyakorló egymásnak háttal ül le, majd a lábuk köré akasztják az öveket, Egyikőjük vagy mindkettő a kezével elkezdi húzni befelé az öveket, és így a csípők nyílnak, és a lábak közelednek egymáshoz. Ha egyszer meglesz, akkor majd szépen le tudok ülni szamakónászanában, és lehet, hogy fel is tudom emelni magamat belőle kézenállásba. További képek›

Padmászana és változatai

Újabb részlet a Hatha-jóga Pradípikából:

atha padmászanam
vámórúpari daksinam csa csaranam szamszthápja vámam tathá
daksórúpari pascsiména vidhiná dhritvá karábhjám dridham
angusthau hridajé nidhája csibukam nászágram álókajét
étad vjádhi-vinása-kári jaminám padmászanam prócsjaté /46/
Helyezzük a jobb lábunkat a bal combra, a bal lábunkat pedig a jobb combra, és fogjuk meg a lábujjainkat a hátunk mögött keresztezett karokkal. Nyomjuk az állunkat a mellkashoz, és nézzünk az orrhegyre. Ezt padmászanának nevezzük, amely elpusztítja a jamákat követők betegségeit.
A vers a baddha-padmászanát írja le, majd a következő versekben több más kéztartást is felsorol. A padmászanánál (lótuszülés) mindig a jobb lábat helyezzük be előbb, és rá keresztbe a balt. Ennél a póznál nem kell felcserélt lábakkal is gyakorolni, mert az a belső szervek (például a máj) funkciózavarához vezethet. A karok közül viszont a ballal fogjuk meg először a bal nagylábujjat, és fölötte visszük a jobb kart. A "jamí" kifejezés vonatkozhat azokra, akik az előírások (jamák) szeirnt gyakorlják a hatha-jógát. Például az ászanák gyakorlásában is van előírt sorrend, módszer és időtartam. Ha ennek megfelelően gyakorlunk, akkor számíthatunk az optimális eredményre. Ugyanakkor a kifejezés Jamarádzsára, a halál urára is vonatkozhat, ugyanis bármennyire megvéd a jóga gyakorlása a betegségektől, mégsem szabad elfeledkeznünk arról a tényről, hogy a testünk múlandó, és a jóga gyakorlása tulajdonképpen egy lehetőség arra, hogy tudatosan felkészüljünk a halálra.

uttánau csaranau kritvá úru-szamszthau prajatnatah 
úru-madhjé tathóttánau pání kritvá tató drisau /47/
Helyezzük a lábakat a combokra, felfordított talpakkal, a kezeinket pedig helyezzük a combokra, felfelé fordított tenyérrel.
nászágré vinyaszéd rádzsa-danta-múlé tu dzsihvája
uttambhja csibukam vaksaszjuttápja pavanam sanaih /48/
Pillantsunk az orrunk hegyére, miközben a nyelvünket a felső szájpadláshoz nyomjuk, az állunkat pedig a mellkashoz, lassan felemelve a levegőt, vagyis az apána-vájut húzzuk fölfelé.
Az orrhegyre irányuló pillantást nászágra-dristinek nevezzük. Ezáltal tudatosíthatjuk a prána áramlását a szusumnában (központi energiavezetékben), amely a gerincben helyezkedik el. A másik változat, amit a padmászanában gyakorolni szoktak, a bhrúmadhja-dristi, vagyis a két szemöldök közé, a harmadik szemre irányuló tekintet. Ebben az esetben az ágjá-csakrára koncentrálunk, és ez még meditatívabb állapotot idéz elő, mint az orrhegyre irányuló tekintet. Az áll leszorítása a mellkashoz a dzsálándhára-bandha (torokzár). Ilyenkor az állkapocs alatti és kulcscsontok közötti izmokat némileg befelé húzzuk. A torokzár a fejben tárolja a pránát. A nyelv hátratekerése a szájpadláshoz a khécsarí-mudrá, amely megakadályozza a prána lefelé áramlását, és összekapcsolja az elülső és hátsó energiacsatornákat. Az apána-váju az ötféle életlevegő közül a lefelé irányuló mozgást (a széklet, vizelet stb. kiürítését) segíti elő. Az apána felfelé fordítása elősegíti a Kundaliní energia felébresztését és felvezetését a szusumnában, ezért is javasolt a szexuális késztetések kontrollálása.

idam padmászanam próktam szarva-vjádhi-vinásanam
durlabham jéna kénápi dhímatá labhjaté bhuvi /49/
Ezt padmászanának, minden betegség elpusztítójának nevezik. Ezt mindenki számára nehéz elérni, de az intelligens emberek meg tudják tanulni e világban.
A padmászana a legfejlettebb meditációs póz. Ugyanakkor a helyes végrehajtásához nyitott csípőre és erős gerinctartó izmokra van szükség, amiket más jóga-ászanák gyakorlásával fejleszthetünk ki.

kritvá szamputitai karau dridhataram badhvá tu padmászanam
gádham vaksaszi szannidhája csibukam dhjájams csa tat csétaszi
váram váram apánam úrdhvam anilam prótszárajan púritam
nyancsan pránam upaiti bódham atulam sakti-prabháván narah /50/
Tartsuk mindkét kezünket együtt az ölünkben, végezzük szilárdan a padmászanát, az állunkat rögzítsük a mellkasunkhoz, és meditáljunk Rajta az elménkben, miközben az apána-vájut felfelé húzzuk (a Múla-bandha végrehajtásával), és lefelé nyomjuk a belélegzett levegőt, és ily módon összekapcsolva a pránát és az apánát a köldökben, páratlan tudásra teszünk szert a Sakti (Kundaliní) felébresztésével.
A múla bandha a gátizomzat felfelé húzását jelenti, aminek segítségével az apána-vájut felfelé tudjuk áramoltatni. A prána-vájut a dzsálándhára-bandha segítségével kéyszerítjük lefelé a belégzés utáni lgézésvisszatartás közben. Az uddíjána bandha (a köldök befelé húzása) által pedig összekapcsoljuk a kettőt, és így a két prána a szusumnába belépve felébreszti a Kundaliní energiát, amely a múládhára-csakrában szendereg. A Kundaliní felébresztése által rendkívüli tudásra, tudatosságra és természetfeletti képességekre tehetünk szert.

padmászané szthitó jógí nádí-dváréna púritam
márutam dhárajéd jasztu sza muktó nátra szamsajah /51/
Az a jógí, aki padmászanában ülve képes uralkodni a légzése fölött, kétségtelenül mentes a kötöttségektől.