Babás Agni Orsival

Orsi visszatért a jógaoktatás frontjára, méghozzá nem egyedül, hanem héthónapos csemeténkkel, Lolával! Amióta a bébi megszületett, az edzést és a jógát is neki kell alárendelni, és így Orsi kipróbált néhány babás jógaórát különböző jógastúdiókban, Általános tapasztalata az volt, hogy nem nagyon fáradnak el tőle az anyukák, mert javarészt a gyerkőceik masszírozásával meg kontrollálásával vannak elfoglalva. Ez egyébként a kismama-jóga órákra is igaz általában, mert azok is nagyon kímélőek. Ami egy olyan anyuka számára nem is baj, aki még nem jógázott vagy nem is sportolt a terhessége előtt. De egy rendszeresen jógázó anyuka, persze megváltozott állapotát figyelembe véve azért a terhesség hónapjaiban is szeretne mozogni és alaposan nyújtani. a szülés utáni időszakról nem is beszélve.

Szóval most itt a lehetőség, az Agni-jóga gyakorlatsort tolhatjátok végig Orsival hetente kétszer, egyrészt hétfőnként délelőtt 11 órakor az újonnan nyílt óbudai Gyöngy jógastúdióban, másrészt péntekenként délelőtt 10-től az Atma Center Budai jógastúdiójában a Széll Kálmán téren. A babák is részt vesznek a jógában, de amikor saját maguktól is elvannak, akkor az anyukák jógáznak rendesen. Az egy-másfélórás foglalkozásokra Orsinál lehet jelentkezni a yogaorsi(kukac)gmail.com email címen, illetve telefonon is: 06304909309.

Tudjuk azt, hogy a szépség, egészség, jó alak és a fogyás erőfeszítést és legfőképpen szervezést igényel, főleg a kisgyermekes anyukáktól. Többen és többször elregélték már, hogy a férfi bizony nagyon szereti a feleségét, és türelmes is a szülés és gyereknevelés körül adódó bonyodalmakat és súlyfelesleget illetően, de azért a büntetlen zabálás és a testmozgás teljes kiiktatása gyakran megbosszulja magát. Nézzük a dolgot pozitívan: Egy ismerősöm, aki egyébként is jó alakú, aktívan sportoló és az étkezésére odafigyelő hölgy volt, fogyott pár kilót, és amikor a férje visszatért munkaútjáról, nem győzte hallgatni tőle a bókokat, hogy milyen jól néz ki, meg hogy mennyire csinos, és hogy mennyire szereti. 

Ez azért sokkal kellemesebb és megnyugtatóbb meglepetés, mint amikor azt vesszük észre, hogy a férjünk más csajok után kacsingat. Az elme bizony ilyen, értékeli a szépet, és a tartalmat még többre tartja, ha a csomagolás is első osztályú. Ezért pedig, hölgyeim, tenni kell. Itt sem érdemes belecsúszni az áldozat szerepébe, és a körülményekre meg a gyerekre hárítani mindent. Kelj fel, öltözz fel, dobd be a bébit a hordozóba, és irány a jóga! Talán még arra is inspirációt kapsz, hogy csütörtökön fuss egyet a babakocsival a Margitszigeten, különsen, amíg ilyen gyönyörű az idő! Orsi ugyanis lelkesen belépett egy babakocsis futókörbe, és csütörtökönként lehet vele futni a Margitszigeten. Persze más napokon is, csak azt meg kell beszélni vele. 

Vasárnap például én szoktam Lolával futni a Városmajorban, hat kilométert, ha éppen nem nyűgös és nem akar inkább hintázni. Reggel legyakorlok az Atma Budában, aztán amíg Orsi jógázik, mi runningolunk. Szóval gyerekkel is meg lehet oldani a mozgást, legalább látja a jó példát, és ő is jobban kedvet kap hozzá. De ha rá tudjátok bízni a gyermeket a nagyira vagy valakire, akkor persze az összes jógaóra nyitva áll előttetek, gyertek bátran! Még egy kis lelkesítőt is belinkelek ide, amit már jó múltkorában írtam a témában: Gyereket szültél? Get over it!

A pránájáma és a dristi

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Éppen ezért mondja a Hatha Ratnávalí, hogy az ászana, pránájáma és a múdrá mind haszontalan a rádzsa-jóga nélkül. Önmagában, rádzsa-jóga nélkül ezek mind a testépítés változatai, abban az értelemben, hogy ha rádzsa-jóga nélkül végezzük őket, akkor csak a test tökéletesítése a céljuk. Az igazi jógi az, aki inkább meghalna az isteni tudás birtokában, mint hogy életben legyen egy tökéletesen egészséges testben csak azért, hogy tovább fogyaszthassa a javakat. Ebben a tekintetben az új divat, hogy a jógát csak a test tszépítésére és az egészség elérésére használjuk, nagyobb veszélyt jelenthet a jóga szakrális esszenciájára vonatkozólag, mint sok más megpróbáltatás, ami a hosszú története alatt érte.

A szemek, vagyis a fókuszpont

A Jóga-rahaszja azt javasolja, hogy tartsuk zárva a szemeinket a pránájáma közben (1.92). Ha zárva tartjuk a szemünket, az elősegítheti a koncentráció elmélyítését és a elterelő tényezők kizárását. Ez jó választás lehet egy olyan jógi számára, aki már alapvetően szattvikussá tette az elméjét, és az elméjében tud tartani egy szattvikus (szent) tárgyat. Tipikus szattvikus tárgy egy mantra, például az Óm, a Gájatrí mantra, vagy az arab La ilaha ilallah (Nincs más Isten, csak Allah) mantra. A hitünk függvényében választhatjuk a "Vagyok, aki vagyok" mantrát (Kivonulás 3.14), a választ, amit Jahve adott Mózesnek a hegyen, amikor Mózes megkérdezte, hogy milyen névvel illesse, vagy a krisztusi "Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet" mantrát. Vizuális tárgyak lehetnek például az Ístadévatánk képei, mint az Úr Krisna vagy Jézus Krisztus, egy kép, mint az Óm szimbólum, a kereszt vagy a félhold, vagy Allah neve arabul leírva. Az a fontos, hogy képesek legyünk fenntartani a fókuszt az elménkben a tárgyon a pránájáma közben. 

Ha viszont nagyon aktív, vizuális, fantáziáló elménk van, akkor a szemeink zárva tartása ellentétes hatású lehet. Ebben az esetben a szemek becsukása elősegítheti, hogy elhagyjuk a jelen pillanatot a képzeletünk szárnyain, de ez nem pontosan az, amit el szeretnénk érni pránájáma közben. Alvás közben a szemeink a REM (Rapid Eye Movement) gyors mozgását végzik. A REM az álmodás és a tudatalatti (vászaná) funkciójához kapcsolódik. Ébrenléti állapotban is a szemmozgásban fejeződik ki a tudatalatti hatása. A látszólag rendszertelen szemmozgás, ami nem kapcsolódik közvetlenül semmilyen tudatos tevékenységhez, azt jelzi, hogy a tudatalatti a múltbeli élményeket dolgozza fel. Ilyen esetekben a tudatalattink olyan múltbeli tapasztalatokat vetít ki a jelenbe, mint a szégyen, bűntudat, félelem, düh, és fájdalom. Ez nem előnyös a pránájáma szempontjából, mert hajlamos radzsaszikus vagy tamaszikus képeket létrehozni az elmében.

A Jóga-rahaszjával ellentétben, Góraksa Nátha azt javasolja, hogy az orrunkra irányított tekintettel gyakoroljuk a pránájámát (41). Ebben az esetben a szemeinket félig lehunyva tartjuk, hogy alig lássuk a környezetünket, és a jelen pillanatban tudjunk maradni. Hogy megakadályozzuk a szemek elkalandozását, az orrhoz kötjük a tekintetet (nászágrai dristi). A nászágrai dristi a múládhára csakrához kapcsolódik, amelyet a múla bandhához hasonlóan aktivál. Ezt a dristit akkor kell választani, amikor a jógi hajlamos arra, hogy elbóbiskoljon, ha csukva van a szeme, illetve, ha a múla bandha még gyenge. Akkor is ezt a dristit kell használni, amikor próbáljuk felébreszteni a Kundalinít a múládhára csakrából."

Az Atma állandó, minden más változik

A múlt héten és ezen a héten komoly átszervezések voltak az Atma Centerben. Ennek következményeként két éttermünk, a budai és a pesti is önálló vállalkozásként működik tovább, remélhetőleg örömötökre lesznek majd a vegetáriánus ízek. A jógastúdiók és a shopunk továbbra is változatlanul működik, mi Orsival most már csak erre a területre fogunk koncentrálni. Reméljük, hogy a nem könnyű piaci viszonyok mellett is sikerül majd fenntartani a szolgáltatások magas minőségét, sőt, fejleszteni is szeretnénk rajtuk. 

Ezt úgy nevezik, hogy "profiltisztítás", vagy ezoterikusabban megfogalmazva: "Kövesd a szívedet!" Szeretem a vegetáriánus ételeket, és odafigyelek arra, hogy mit eszem és mit nem. De ez egy háztartás szintjén teljesen más, mint két éttermet rentábilisan működtetni. Az utóbbi hetekben rájöttem, hogy nem vagyok egy vendéglátós alkat. Ez egy teljes embert kívánó feladat, nem megy magától. Ami másnak öröm és egy sikeres üzlet, az az én esetemben jobbára csak bosszúságot okozott. Én a jógaoktastást szeretem, meg az edzést, és ezekkel az eszközökkel szeretném az embereket az egészséges életmódra nevelni, ami szerintem egy nagyon fontos dolog. Természetesen a spiritualitás még fontosabb, a Krisna-hívőként eltöltött húsz évem alatt ezen a téren is próbáltam tevékenykedni azért valamennyit. 

Nem könnyű manapság abból megélni, amit az ember szeret csinálni, főleg, ha az szolgáltatás, és ha Magyarországon próbálkozunk vele. De azért én továbbra is megpróbálom, és amíg azt kapom vissza az Univerzumtól, hogy szükség van rám ezen a területen, és tudok valami többletet adni az embereknek, addig ebbe fogom az erőfeszítéseimet fektetni. 

Nyilván az ember a megélhetéséért olyan munkát is elvállal, ami nem a kedvence, de valahogy otthon kell éreznie magát abban, amit csinál, vagy ahol él. Sok ismerősöm az elvándorlás mellett dönt, és stabilabb gazdasággal rendelkező országokban próbálnak szerencsét. Ez is egy választás, én egyelőre maradnék itthon, még ha az ember nem is lehet olyan könnyen próféta a saját hazájában. A jóga és a sport sokak számára nem létszükséglet, hanem csak egy plusz, amit igénybe vesznek, ha a számukra fontosabb dolgok mellett marad rá idejük és pénzük. Ha nem marad, akkor pedig üresen vagy félig üresen áll az adott stúdió. persze a marketink fontos, meg szerintem a szolgáltatás minősége még inkább, de ha a piaci szereplők kezdenek megsokasodni (minden héten nyílik egy új jógastúdió vagy edzőterem Budapesten), akkor valakinek nehezebb lesz életben maradnia. 

Azt a jelenséget, ami a jógában most játszódik, hogy lepkehálóval és mindenféle csalafinta marketing-fogásokkal kell összevadászni a közönséget, a fitnesz-ipar már évek óta tapasztalja. Nem csak itthon, hanem világszerte. Nem véletlenül jelennek meg az új edzésformák, sportágak, fitnesz-órák a palettán. A jóga-irányzatokkal is ugyanez a helyzet. Ha nem újulsz meg, nem hiteted el az emberekkel, hogy az a trendi, amit éppen te oktatsz, akkor mennek máshová. Bár java részt minden jógaórán ugyanazok a hatha-jóga pózok fordulnak elő kisebb-nagyobb változtatásokkal, könnyebb vagy nehezebb kivitelben, ha nincs egy jól hangzó, divatos neve az órádnak, akkor nem fogja felkelteni az emberek érdeklődését. 

Az utóbbi egy-két évben jött be Magyarországra számos olyan jógastílus, ami nagyon jó, és vannak tradicionális gyökerei, de mégis a kereslet fogja eldönteni, hogy van-e létjogosultsága. Ilyen a Kundaliní-jóga, a Jin-jóga, a Vinyásza Flow, az Antigravity, a Clubbell jóga, a egújabb a Fegyencjóga (ami egyébként magyar fejlesztés), Calligraphy jóga, Synergy, és még sorolhatnánk a számtalan irányzatot. Ezek mind jók, mind hasznosak és fontosak. Az emberek ugyanis változatosságra, szórakoztatásra vágynak. Kipróbálnak egy jógaórát, és ha megtetszik nekik, akkor járnak rá egy pár hétig vagy hónapig. Utána pedig mennek valahová máshová. Nincs állandóság semmiben, így ebben sem érdemes keresni. Vannak páran, akik az Atma Center kezdeteitől fogva, évek óta hűséges jógásaink, de őket nagyjából egy kezemen össze tudom számolni. Azok száma viszont, akik jöttek, jógáztak, és mentek, több ezerre tehető. 

Amióta elkezdtem különböző edzésekre járni, látom, hogy a fitnesz-iparban is ugyanúgy küzdenek az edzők. Edzőtermek nyitnak és zárnak be, és ha egy edző valóban profi, még az sem elég ahhoz, hogy sokan rátaláljanak. Komoly marketing-tevékenység is kell hozzá, hogy az edzéseiden ne két-három ember legyen, hanem "rentábilis" mennyiségű vendég. 

Az oktatói gárda nálunk szerencsére meglehetősen állandó, mert az oktatók jövése-menése még jobban megviselne, mint az, hogy a vendégkör állandóan változik, létszámban és összetételben is. Évek óta tartunk magas színvonalú jógaoktatói képzéseket, és én magam is azokat az oktatókat vettem fel az Atmába, akik nálunk végeztek. Ám ezen a területen is hatalmas kezd lenni a túlkínálat, és talán fel is hígul valamennyire a színvonal. Az évente csak Budapesten induló 10-15 jógaoktatói képzés konkrétan több száz új oktatót termel ki, akik mind órákat akarnak kapni valahol, vagy a tőkeerősebbek egyből egy saját stúdióval indítanak. 

Most tanultam OKJ-ből, hogy a piac telítődése egy természetes folyamat, ami azzal jár, hogy kirostálódik a piaci szereplők egy része, amíg be nem áll az egyensúly. Reméljük, hogy nekünk sikerül az Atma (vagyis a lélek) állandóságát megőrizni ebben az örökké változó anyagi világban. Ehhez persze a Ti segítségetekre és lelkesedésetekre is szükségünk van. Minden olyan visszajelzést, javaslatot örömmel veszünk, ami segít a szolgáltatásaink színvonalának fejlesztésében, mert a jóga örök, de legalábbis ötezer éve mindig voltak jógik, és lesznek is. Az, hogy a jóga meddig marad annyira mainstream és divatos mozgásforma, mint amilyen jelenleg, nem lehet tudni. De sportolók is mindig voltak, és így remélem, én is sokáig tudok majd tevékenykedni ezen a területen, a hozzám forduló emberek egészségét és önfejlődését szolgálva. Szóval továbbra is várunk benneteket az Atma Centerben!

Jóga és a halál

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Az a néhány évtizednyi többlet élethossz, amit a jóga adhat, úgy eltelik, mint egy szempillantás, ami után elérkezik a nagy pillanat, amikor elhagyjuk a testünket. Ekkor a kényelem és az élvezet, amihez a jógán keresztül jutottunk, nem fog vigaszt nyújtani egy öreg, haldokló testben, amikor feltesszük magunknak a kérdést, hogy miről szólt az életünk, illetve hogy az adás attitűdjét gyakoroltuk-e, hozzátettünk-e valami értelmeset ehhez a világhoz, és beteljesítettük-e a sorsunkat. Gondolkodjunk el egy pillanatra: ha arra törekszünk, hogy tökéletesen arányos és egészséges testre tegyünk szert, az lehet, hogy éppenséggel arra ad lehetőséget, hogy tovább figyelmen kívül hagyhassuk a halálunk tényét. Ennek ellenére akkor is meghalunk, és ha tovább figyelmen kívül hagyjuk ezt a tényt, akkor nagyobb ostobaként halhatunk meg, mintha nem vettünk volna részt élet-meghosszabbító jóga-gyakorlatokban. A "nagyobb ostoba" alatt azt értem, hogy még jobban ragaszkodunk a testünkhöz és elménkhez és azonosulunk vele, és kevésbé értékeljük örök, spirituális természetünket. Nemrégiben beszéltem egy jóga-gyakorlónak arról, hogy a jóga iskolája a halálra készít fel. Nagyon megsértődött rém és azt mondta, hogy éppen most sikerült jó alakra szert tennie a jóga által, egészséges lett és élvezi a testét, ezért nem akar semmit sem hallani a halálról. Ez nagyon aggasztó. Ebben az esetben a gyakorló sikeresen használta a jógát arra, hogy még távolabb kerüljön az életének megégetőbb és legfontosabb kérdésétől, az igazság pillanatától, és a jóga képessé tette arra, hogy hosszabb ideig éljen, mintha örökké élne - egy hazugságban. Ebben az esetben a jóga hatása az volt, hogy az illető még nagyobb sötétségbe került.

Nem az a helyzet, hogy csupán az ászanák gyakorlása által automatikusan fejlődünk spirituálisan. Az is megtörténhet, hogy spirituális értelemben visszafejlődünk, mint például ez a gyakorló, aki arra használta a pózokat, hogy még nagyobb megszállottja legyen a testének - az anyagi aspektusának - , mint amennyire előtte volt. Tradicionálisan a jógapózokat nem azért gyakorolják, hogy egészségesek legyenek (bár ilyen hatásuk is van), hanem az Isten felé fordulás és ima hangulatában kell őket végrehajtani. A pózok mozgó imák. Ezért adta K. Pattabhi Jois a "Jóga-málá" címet a könyvének. A pózokat úgy kell használni, mint a málá (imafüzér) szemeit, hogy emlékezzünk Istenre. A Bhagavad-gítá azt mondja, hogy ha egy cselekedetet nem felajánlásként végzünk isten részére, akkor kötöttséghez vezet (3.9). Ez a helyzet az ászanával és a pránájámával is. 

Ezek a modern póz-központú jóga veszélyei. A jóga szándéka az, hogy helyreállítsa az egészségünket, de csak abból a célból, hogy az elménk tisztább legyen, és több energiánk maradjon, hogy az élet nagy kérdéseire irányítsuk. A jóga valódi célja az, hogy zsigeri élményt adjon valamiről, ami még a halál pillanatában is megmarad. A halál pillanatában mindeni, vagy majdnem minden, ami voltunk vagy vagyunk, törlődik a halálélmény intenzitása miatt, de van egy élmény, ami még a halál folyamata közben is megmarad, az intenzív odaadás Isten iránt, amit az Istenről szóló tudásnak is neveznek. Ennek a tudásnak a megszerzése nem csak születési jogunk, hanem isteni kötelességünk is. Csak akkor tudunk teljes és tökéletes békében meghalni, ha beteljesítjük ezt az isteni kötelességet. Ezzel az élménnyel békében halhatunk meg, mivel tudjuk, hogy elmehetünk, hiszen megtaláltuk a teljességet. Ebből a szempontból sokkal fontosabb, hogy tökéletesen haljunk meg, minthogy előtte tökéletes egészségben éljünk. A posztmodern, materialista társadalom új egészségmániája abból a szükségletből születik, hogy hosszabb ideig tudjunk küzdeni a meg nem újuló energiaforrásokért. Többé nem akarunk meghalni - hogy átadjuk a helyünket valaki másnak a kávéházi sorban, a strandon vagy a kaszinóban. "Szeretnék tovább élni és élvezni. Ezért jógázom!"

50 ok, amiért érdemes edzeni és jógázni

1. Jó lesz a hangulatod tőle. A testmozgás endorfint termel.
2. Fejleszti a kognitív (tanulási) képességeket
3. Erősíti az önértékelést.
4. Fitten tartja az agyadat.
5. Fitten tartja a testedet, megőrzi a fizikai képességeidet.
6. Erősíti a mentális egészséget.
7. Erősíti az immunrendszert.
8. Csökkenti a stresszt.
9. Boldogabbá tesz.
10. Lelassítja az öregedést.
11. Javítja a bőr tónusát és színét.
12. Javítja az alvásminőséget.
13. Megelőzi az agyvérzést.
14. Fejleszti az ízületi mobilitást.
15. Fejleszti az izomerőt.
16. Csökkenti az aggodalmakat.
17. Élesebbé teszi a memóriát.
18. Segít leküzdeni a függőségeket.
19. Növeli a produktivitást.
20. Fejleszti a kreatív gondolkodást.
21. Javítja a testképet.
22. Önbizalmat ad.
23.Céltudatossá tesz.
24. Fejleszti a táplálkozási szokásainkat.
25. Növeli az élethosszt.
26. Erősíti a csontokat.
27. Erősíti a szívet. 
28. Javítja a tartást.
29. Megvéd a megfázástól.
30. Javítja az étvágyat.
31. Optimalizálja a koleszterin-szintet.
32. Csökkenti bizonyos daganatos betegségek kockázatát.
33. Csökkenti a magas vérnyomást.
34. Csökkenti a cukorbetegség kockázatát.
35. Megelőzi az öregkori leépülést.
36. Csökkenti a hátfájást.
37. Csökkenti a csontritkulás kockázatát.
38. Csökkenti a depressziót, növeli az életkedvet.
39. Megelőzi az izomsorvadást.
40. Növeli az energiát és az állóképességet.
41. Növeli a sportteljesítményt.
42. Megemeli a fájdalomtűrő képességet.
43. Fejleszti az egyensúlyt és a koordinációs képességeket.
44. Javítja a sejtek oxigénfelvevő kapacitását.
45. Javítja a koncentrációt.
46. fejleszti az önkontrollt.
47. Csökkenti a fáradtságot.
48. Növeli a szexuális potenciát és elégedettséget.
49. Izgalmasabbá teszi az életünket.
50. Javítja az életminőséget.

Ashtanga negyedik sorozat

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Ashtanga 4. Sorozat (Haladó B Sorozat)

Ez a lista szintén Matthew Sweeney „Ashtanga Yoga As It Is” című könyvéből származik. A sorozat előtt természetesen el kell végezni az álló sorozatot, utána pedig a befejező sorozatot.

Múla Bandhászana

Nahusászana A, B, C

Vriscsikászana A, B

Sajanászana

Buddhászana

Kapilászana

Akarna Dhanurászana A, B

Pádángustha Dhanurászana A, B

Marícsjászana E, F, G, H

Tádászana

Szamánászana

Pársva Bakászana

Punga Kukkutászana

Éka Páda Dhanurászana

Éka Páda Kapótászana

Parjankászana A, B

Parivrittászana A, B

Jóni Dandászana

Jóga Dandászana

Bhudzsa Dandászana

Pársva Dandászana

Úrdhva Dandászana

Adhó Dandászana

Szama Kónászana

Ómkárászana

Megjegyzések: Ez az utolsó sorozat, amit még viszonylag többen gyakorolnak világszerte. Éppen ezért az ötödik és hatodik sorozattal kapcsolatban sokkal több a találgatás. Vannak, akik a Vriscsikászanát és a Pádángustha Dhanurászanát már a második sorozatban is gyakorolják.

Ashtanga harmadik sorozat

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Ashtanga 3. sorozat (Haladó A sorozat)

Ez a lista Matthew Sweeney „Ashtanga Yoga As It Is” című könyvéből származik. A sorozat előtt természetesen el kell végezni az álló sorozatot, utána pedig a befejező sorozatot.

Vaszisthászana

Visvámitrászana

Kasjapászana

Csakórászana

Bhairavászana

Szkandászana

Dúrvászana

Úrdhva Kukkutászana A, B, C

Gálavászana

Éka Páda Bakászana A, B

Koundinjászana A, B

Astavakrászana A, B

Púrna Matszjéndrászana

Virancsjászana A, B

Viparíta Dandászana

Éka Páda Viparíta Dandászana

Viparíta Salabhászana

Ganda Bhérundászana

Hanumánászana A, B, C

Szúpta Trivikramászana

Dighászana A, B

Trivikramászana

Natarádzsászana

Rádzsa Kapótászana

Éka Páda Rádzsa Kapótászana

Megjegyzések: A Visvámitrászanánál két változatot szoktak gyakorolni, az A és B változatot. A B-t néha Ékapáda Koundinjászanának is nevezik, míg a listában később szereplő Koundinjászana A és B igazából a Viparíta Koundinjászana (átfordított kartámasz) kétlábas és egylábas változata. A Virancsjászana A és B két teljesen különböző ászana, és mindkettőnek három változatát szokták gyakorolni. A Ganda Bhérundászanát néha Viparíta Salabhászana B-nek is nevezik. A Hanumánászanából egyesek csak egy változatot gyakorolnak, míg mások hármat is. Ezeket a pózokat és változatokat a részletes leírásban fogjuk majd kielemezni.

Az út és a cél

Ez most nem egy ilyen ezoterikus-filozófikus írás lesz, inkább edzéselméleti jellegű. Sokan felteszik ugyanis a kérdést a különböző Street Workout meg Fegyencedzés csoportokban, hogy az általuk követett edzésterv jó-e vagy nem. Ilyenkor mindig az az első kérdés, ami felmerül bennem, hogy mihez képest? Ahhoz, hogy egy edzéstervről, vagy egy diétáról, vagy bármilyen tervről el tudjuk dönteni, hogy jó-e vagy sem, először is meg kell határozni a célt, utána pedig a kiindulási pontot, vagyis az illető jelenlegi helyzetét, edzettségi állapotát, erősségeit és gyengeségeit stb. Ha ez a két pont meghatározásra került, akkor már lehet azon tanakodni, hogy a több lehetséges út vagy módszer közül melyik fog a leghatékonyabban elvezetni a célhoz. 

Először is maradjunk az edzéstervezésnél, és ebből majd kiterjeszthetjük ugyanezeket az elveket minden másra is. 

1. Mi a célod? Ezt a kérdést mindenképpen fel kell tenned magadban. Hiszen egy edzéstervvel fejlesztheted az erődet, az állóképességedet, a gyorsaságodat, esetleg a mozgáskoordinációdat vagy a hajlékonyságodat. Ha ezek közül csak egyre helyezed a hangsúlyt, akkor tudsz a leghatékonyabban rákoncentrálni, főleg, ha ezeken belül is kiválasztasz egy-egy alkategóriát vagy egy-egy gyakorlatot, izomcsoportot, amit edzeni szeretnél. A hátránya viszont az, hogy ha csak egy területre koncentrálsz, akkor a többi le fog maradni, és aránytalanul fogsz fejlődni. Láttam például egyszer egy srácot edzőteremben, aki csak vállra edzett. Hát elég furcsán nézett ki. Szóval jelöld ki a céljaidat, és váltogasd periodikusan, ciklikusan, úgy, hogy minél közelebb kerülj hozzájuk.

2. Alakformálás vagy erőfejlesztés? Ez két különböző cél, és két különböző megközelítést fog kívánni. Ha bizonyos erőgyakorlatok elvégzése a cél, akkor plusz súlyokkal kell dolgoznod, az adott erőgyakorlatra mint kondicionális és koordinációs képességre kihegyezve az edzésedet. Ha viszont a jó kinézet a cél, akkor máris tágabb a lehetőségeid határa: használhatsz saját testsúlyt, plusz súlyokat, állóképességi gyakorlatokat stb. Persze kell az izom is, de ez önmagában nem elég, ha túl sok zsír fedi, akkor nem lesz látványos. Így az ilyen edzésnél nagyon oda kell figyelni az étkezésre. persze egy erőfejlesztő edzésnél is, de ott inkább a mennyiségre és összetételre kell odafigyelni, hogy elég legyen, míg egy zsírégető étrendnél a maximális mennyiségeket kell meghatározni, és más arányba kell állítani a tápanyagokat. Sajnos az izomtömeg növelése és a szálkásítás általában egyszerre nem megy, mert az egyik anabolikus, a másik pedig katabolikus (lebontó) folyamatokat igényel.

3. Teljes testes vagy osztott edzés? Ha a Calisthenicsnél, vagyis a saját testsúlyos edzésnél maradunk, amely azért alakot is formál, és erőt is hoz, bár kétségtelenül nem olyan jellegűt, mint amivel például az erőemelők rendelkeznek, akkor egyesek a testrészekre, izomcsoportokra osztott edzésben hisznek, míg mások minden edzésen teljes testüket terhelik. Mindkettővel lehet fejlődni. Az osztott edzés (már amennyire ilyen komplex gyakorlatoknál lehet lokalizálni a terhelést) több lehetőséget biztosít egy-egy izomcsoport alapos lefárasztására, illetve a regenerációjára is. Így a maximális erőt és az izomtömeget valamivel hatékonyabban fejleszti, mint a teljes testet átmozgató edzéstervek. Ez utóbbiakkal is lehet fejlődni, talán némileg lassabban, de viszont az állóképességünk jobb lesz, mert gyakrabban terheljük ugyanazt az izomcsoportot, kevesebb regenerációs időt hagyva neki. A legnagyobb hibát azok követik el, akik például sohasem edzenek lábra, csak felsőtestre, vagy kifelejtik a core-erősítést (és itt nem az egyenes hasizomra gondolok elsősorban, hanem a többi támasztó izomcsoportra), esetleg a mobilizációt, nyújtást hanyagolják el. Amióta divatba jött a Crossfit, az emberek jobban elhiszik, hogy a teljes testes edzéssel is szépen lehet fejlődni.

4. A szuperkompenzáció elve. A terhelés/pihenés/terhelés intervallumait és az edzések összetételét úgy kell megválasztani, hogy a szuperkompenzáció érvényesülni tudjon. Vagyis az edzettségi szintnek megfelelő terhelés után elegendő pihenőidőt hagyva legközelebb a szervezet már nagyobb terhelést fog bírni. Ennek a ritmusát érezni kell, nem tehetünk erőszakot rajta, mert túledzzük magunkat. Az alulterhelés persze ugyanannyira nem hatékony, mint a túlterhelés, hiszen nem fogunk számottevően fejlődni, nem jön létre a szuperkompenzáció. Példáéul ha valaki minden nap ugyanazt a gyakorlatsort hajtja végre, akkor a fejlődése megáll, sőt, a szervezet azon fog dolgozni, hogy minél hatékonyabban, minél kevesebb energiafelhasználással oldja meg az adott konstans terhelést.

5. A progresszív terhelés elve. Az előbbiekből következik egy másik dolog. Ha sikerült helyesen felmérnünk, hogy mi az a terhelési szint, amitől valóban kifáradunk, de még nem edzzük túl magunkat, Akkor el kell kezdeni az egymás utáni edzéseken progresszív módon nehezíteni a gyakorlatot. Vagy növeljük az ismétlésszámot, vagy csökkentjük a pihenőidőket, vagy nehezítjük a gyakorlatot, növeljük a terhelést (súlyok mennyiségét stb). A progresszió mikéntjét mindig az edzéscélok határozzák meg, míg a progresszió mértékét a szervezetünk reakcióiból kell megsaccolnunk. Az se jó, ha túl meredek, de az sem, ha stagnál.

6. A spontán edzés elve. Vannak olyan sportolók, aki látszólag nem követnek semmilyen edzéstervet, hanem mindig azt csinálják, ami az eszükbe jut, vagy amit szeretnek. Ez a rendszer csak nagyon tapasztalt sportolóknál működik, akiknek már sikerült legyőzniük a mentális korlátozó tényezőket, de akik azért eléggé tudatosak ahhoz, hogy ne válasszanak a szintjüket meghaladó nehézségű gyakorlatokat. Én is szeretem a spontán edzést, szeretem váltogatni a gyakorlatokat és a terhelést is, de azt is tudom, hogy ha egy gyakorlat végrehajtása még nem megy, akkor bizony tudatosan rá kell edzeni, akármennyi szenvedéssel is jár, mert csak akkor válik először nagyon nehézzé, majd később lehetővé a lehetetlen.

7. Kreativitás. Vannak, akik azért szeretnek edzőhöz járni, mert az kitalálja helyettük az edzéstervet és kihajtja belőlük. Ha jó az edző, akkor semmi gond, ez működni fog. De ha személyes felügyelet nélkül követünk egy mások által megírt, vagy internetről letöltött edzéstervet, akkor mi vagyunk saját magunk edzője, így nekünk kell eldönteni, hogy az adott esetben mennyire hatékony számunkra ez az edzésterv, illetve mit kell módosítani ahhoz, hogy az edzsécéljainkat még hatáékonyabban elérhessük. Én úgy gondolom, hogy nem szabad elnyomni az egyéniségünket, ugyanakkor elegendő tapasztalatot kell szereznünk ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk kreatívkodni. 

A jóga esetében is érvényesek ugyanezek a pontok. Gyakori hiba például, hogy ha valaki azt gondolja, hogy az ászana-gyakorlás önmagában elég a spirituális fejlődéshez, vagy az is, ha a pránájámát nem megfelelő irányítás alatt, nem megfelelő felkészültségi szakaszban kezdi el. Ugyanez igaz a meditációs és spirituális technikákra is. Ha nem azt választjuk, ami számunkra a leghatékonyabb, akkor nem fog működni. Merjünk változtatni, kísérletezni, és ha menet közben megváltoztak a céljaink, akkor ennek megfelelően módosítsuk a gyakorlásunkat is! 

Rádzsa-jóga és alsóbb jóga

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Ha nincs olyan tradíciónk, amire visszatekinthetnénk, és még nincs Ístadévatánk, egyszerű és közvetlen módon megtalálhatjuk az Ístadévatánkat. Patandzsali azt mondja, hogy „szvádhjáját ístadévatah szamprajógah”, ami azt jelenti, a meditációs istenségünk megtalálásához olvassuk a szent könyveket (Jóga-szútra 2.24). Vegyük elő a szent könyveket tetszőleges sorrendben, és kezdjük el tanulmányozni őket, és viszonylag hamar egyértelművé fog válni, hogy Isten melyik formája, megnyilvánulása vagy avatárja a legmegfelelőbb számunkra. Azt vonzzuk és azzá válunk, amire gondolunk. Ha az ingatlanos oldalakat tanulmányozzuk, akkor több ingatlanra tehetünk szert. Ha a divatlapokat tanulmányozzuk, akkor megtelik a ruhásszekrényünk, ha pedig szent könyveket olvasunk, akkor Istennek ahhoz a formájához fogunk vonzódni, amely számunkra a legmegfelelőbb.

Az eddig leírt forgatókönyv az úgynevezett szaguna-Brahmanra, vagyis a formával rendelkező Istenre vonatkozik. Isten (Ísvara) a forma nélküli abszolút (nirguna-Brahman) személyes formája. Vannak olyan jógik, akik Ístadévatája a forma nélküli Abszolút. Ezek az emberek azonban általában a gjána-jógát gyakorolják, és nem a rádzsa-jógát vagy karma-jógát. Ez ezt jelenti, hogy csupán elmélkednek az Abszolút Valóság természetén, és nem gyakorolják az ászanát, pránájámát vagy a múdrákat. Ezt a jóga legnehezebb formájának tartják, egészen egyszerűen azért, mert az elménk úgy működik, hogy automatikusan vonzódik a formákhoz. Képtelen a forma nélküli felfogására. Csupán akkor képes az intellektus vonzódni a forma nélkülihez, amikor teljesen megtisztult minden forma iránti ragaszkodástól (például a vagyon, az ellentétes (vagy azonos) nem gyönyörű megnyilvánulásai stb.). Tradicionálisan a gjáníkkal szemben éppen ezért követelmény, hogy cölibátusban éljenek és ne legyen vagyonuk, tulajdonuk. Egyértelmű, hogy ez az út nem járható az emberek nagy többsége számára, és ha a jógik nagy csoportja választaná, akkor a társadalom működésképtelenné válna. A jóga azonban azt tartja, hogy a társadalom hasznos, és Isten megnyilvánulásának a része, ezért a társadalom fenntartása egy nemes cél.

Az alsóbb jóga és a rádzsa-jóga

A Hatha-ratnávalí szerint az alacsonyabb jógikus technikák, mint az ászana, pránájáma és a múdrák haszontalanok, ha nem a rádzsa-jóga célját szeretnénk elérni (1.19). A rádzsa-jóga a királyi jógát jelenti. Ez a kifejezés a jóga „királyi útjára” vonatkozik, ami általában az antarangákra (belső tagokra) vonatkozik, vagyis a dháranára, dhjánára és a szamádhira. Az ászana, pránájáma és a múdrák segítségével szert tehetünk a tökéletes testre, tökéletes egészségre, és esetleg még némi okkult erőkre is, amikkel manipulálni tudunk másokat, de mindemellett meghalhatunk úgy, hogy nem tudunk semmit a szívükben lakozó Istenről, és a valódi természetünkről (Bhagavad-gítá 10.20.: „Én vagyok a mindenki szívében jelen lévő Önvaló.” A rádzsa-jóga és az Isten iránti odaadás a jógának azon aspektusai, amelyeknek valóban lesz jelentősége a halálos ágyunkon. Manapság az embereket a jóga egészségügyi hatásai vonzzák. Reménykedhetünk abban, hogy ha tökéletes egészségre és tökéletes testre teszünk szert, akkor hosszabb ideig élvezhetjük az örömöket és a kényelmet, és tudat alatt elodázhatjuk a saját halálunk és a számadás napját. Bizonyos értelemben ez igaz, de még ha 20 vagy 30 évvel meg is hosszabbítjuk az életünket a jóga segítségével, az csupán egy pillanat a létezésünk örökkévalóságához mérve. Az Úr Krisna azt mondja a Bhagavad-gítában, - és nem csak Ardzsúnához szól, hanem mindannyiunkhoz - „Te és én is időtlen idők óta létezünk. A különbség viszont az közöttünk, hogy te nem ismered a múltadat, én pedig igen.” (4.5)

Vakok és Látók

A keddi Gregor Maehle-bejegyzésre mintegy rezonálva megérkezett a következő vendégposzt, természetesen az én kérésemre. Acyutananda Das barátom Krisna-hívő, és szárnyát próbálgató író, filozófus is egyben. Remélhetőleg, a jövőben valami hosszabb lélegzetvételű irodalmi projektre is rászánja magát. Én pedig felajánlottam a lehetőséget, hogy a blogomban leközlöm a cikkeit, írásait. Én magam az utóbbi években egy kissé távolabbról szemlélem a Krisna-tudatot, és ezért nem írnám alá minden egyes mondata alá, hogy "Igen, én is így gondolom!" De ahányan vagyunk annyifélék, és én magam is az utóbbi időben individuálisabb módon közelítek az Isten-megvalósítás kérdéséhez. Vagyis úgy érzem, hogy mindenkinek megvan a saját útja, örvénye, ami vagy valamely világvallás valamely interpretációjának látszólag már kitaposott ösvényével esik egybe ideig-óráig, vagy éppen valamiféle lázadó, renitens, eretnek nézetnek tűnik a többi spirituális kereső feltételekhez kötött szemszögéből az adott pillanatnyi történelmi kontextusban.

A spiritualitás egy nagyon individuális dolog. Nemcsak ahány gyakorló, annyiféle út lesz, hanem ahány megvilágosodott mester, annyiféle módon próbálják a mi szemünket is felnyitni a számukra már evidens Valóságra. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy minden út jó, és minden út ugyanoda vezet, de az árnyalatnyi vagy akár jelentősebb különbségek azért ott vannak. Nem mindenki ugyanazt a célt tűzi ki, és nem is ugyanazt fogja elérni. De az én elképzeléseim mellett azért jól megférnek Acyutananda barátom gondolatai, úgyhogy tessék olvasni és véleményezni, hozzászólni! Tudom, hogy a filozófiai posztok kevésbé olvasottak, mint az edzésről vagy életmódról szóló bejegyzéseim, de hogy szellemileg se maradjatok éhesek, itt következik az első cikk.

Hogyan ismerhetjük meg Istent?

Biztosan mindenkiben felmerült már a kérdés, hogy ha van Isten, akkor miért nem mutatja meg magát, miért nem láthatjuk? Honnan tudhatjuk, hogy tényleg létezik-e? Talán nem is létezne? A kérdés elhamarkodott megválaszolása előtt érdemes néhány szempontot végiggondolni: Képzeljünk el egy olyan világot, melyben csak vakok élnek. Képzeljünk el, hogy milyen lehet az a társadalom, amely a szem használata nélkül jött létre! Mindenkinek más kép rajzolódna ki a fejében, de abban bizonyára egyetértenénk, hogy ebben a világban a látókétól igen eltérő életvitel, gondolkodás és világkép alakulna ki. Tételezzük még azt is fel, hogy ezek a vakok mind "hályogos" vakok, tehát a látásukat elvileg vissza tudnák nyerni.

Hogyan szerezhetnének tudomást a fenti világ lakói az eddig nem használt, szunnyadó érzékszervükről? Honnan tudhatnák meg, hogy a színek és a fény közvetlen érzékelésével az életnek egy új dimenziója tárulna fel előttük: a szépség és a harmónia fogalma új jelentést nyerne, az érzések kifejezése és a kommunikáció terén új, eddig ismeretlen lehetőségek sejlenének föl - tehát az életük szó szerint kiszínesedne!

Képzeljük el, hogy az egyikük - nevezzük Szerencsés Dánielnek - a nagyszülei házában a padlás egy rejtett zugában talál egy ősrégi könyvet. A felfedezés örömétől föllelkesülve egy ültében el is olvassa (letapogatja). Meglepődve tapasztalja, hogy a könyv a valóság egy rejtett dimenziójáról szól, mely csak egy eddig ismeretlen érzékszerv által érzékelhető.

Rögtön elmeséli a felfedezését egy okos barátjának, aki egy (nem látható) gúnyos mosollyal megveregeti a vállát, mondván, hogy ezek régi elavult mesék, semmi racionális alapjuk sincs, teli vannak bizonyítatlan képzelgésekkel. Szerencsétlen Szerencsés Dánielünk elkedvetlenedik, és idővel elfelejti a furcsa históriát, mely a hétköznapok sodrásában egy érdekes emlékké halványul csupán.

Telik-múlik az idő, a vakok világában valami véletlen folytán megjelenik egy látó, aki ráadásul orvos is. Ez az orvos azt hirdeti, hogy igazak az ősi könyvekben leírtak: a látás létezik, a segítségével eddig nem tapasztalt aspektusait élhetjük meg a világnak. Orvos lévén ajánl egy módszert a hályog lassú eltávolítására. A módszer egy több tíz évig tartó folyamatos kezelésből áll, melynek során a látás képessége fokozatosan feléledhet. Sokan kipróbálják, hisznek neki - köztük Szerencsés Dániel is - és csodák-csodájára bizonyos idő után egy intenzív érzet jelenik meg a tudatukban: a halvány fény eddig nem tapasztalt képe. Az orvos elmondja a hozzá fordulóknak, hogy a folyamat kezdetén csak egy nagyon halvány fényt fognak érzékelni, de idővel a teljes színskála feltárul majd a szemük előtt, s egy új, teljesebb világra eszmélhetnek rá. A vak társadalom okosai persze tiltakoznak az új elméletek és a fenti tapasztalat ellen.

Empirikus Mátyás, a vakok főokos tudósa kiadja a vaktudomány hivatalos és tudományos válaszát e fantazmagóriákra. A válasz a következőképp hangzik: "Valójában senki nem tudja tudományosan bizonyítani a látás létezését. Minden leírás, amit eddig a látásról megalkottak, önellentmondásos, a mai tudományos eszközeink segítségével értelmezhetetlen és bizonyíthatatlan állításokkal teli. Márpedig a tudományunk mindent a maga valójában "lát", a logikánk csalhatatlan, az eszünk mint a borotva, így ha ezen a szűrőn nem megy át valami, akkor annak létezését igencsak indokolt megkérdőjelezni. Semmilyen (számunkra is értelmezhető) bizonyítékot nem tudnak felmutatni, hiszen ha egy ilyen átfogó dolog, mint a látás létezne, akkor annak hatásait tapasztalnunk kellene az életünk és a tudományos vizsgálatok során. A látók a spektroszkópjaink segítségével kimutatott sugárzásra hivatkoznak, mint a látás hatásának bizonyítékára. (Vesd össze: a világ, az élőlények tervezettségének "nyomasztó látszata", mint Isten létének közvetett bizonyítéka). Nekünk azonban semmi okunk feltételezni, hogy ez a spektroszkópok által jelekké alakított jelenség kapcsolatba hozható lenne a "látással" , illetve a "látás" kapcsán a világ állítólag tapasztalható új aspektusaival. Csupán csak ezen jelenség véletlenszerű változásait tudjuk kimutatni. Arra azonban semmi jel nem utal, hogy ez összeálljon valamiféle információval bíró tartalommá. Van ugyan egy szervünk, amiről nem tudjuk mire jó, de hát még az agyunk határait, képességeit sem térképeztük fel? De majd idővel! Ez a csekélység semmiképp sem bizonyítja, hogy az a bizonyos szerv összefüggésbe hozható lenne a látással, ahogyan azt a látáshívők hangoztatják. (Vesd össze: A tudatunk, mint Isten "megtapasztalásának" eszköze.) Hivatkoznak még ezen kívül egy, a tudatukban a látás eredményeként megjelenő jelenségre is, amit ők a fénnyel azonosítanak. Ám nagyon jól tudjuk, hogy a pszichológia is ismer hasonló dolgokat: Nem mások ezek, mint egyes emberek tudatában és tudatalattijában létező fantáziaképek, melyek semmiben sem különböznek a pszichológia által definiált kényszerképzetektől. Minden okunk megvan tehát rá, hogy megalapozatlannak tekintsük a látás létezését!”

Ekkor Empirikus Mátyás barátunk hangnemet vált (elutasító hozzáállását a látásban való kételkedésnek álcázza, mellyel addigi életvitelét, gondolkodásmódját akarja igazolni): "Kedves vak társaim! Ne higgyetek ezeknek a kókler "látóknak"! Ha hisztek a szavaikban és több tíz évet elfecséreltek az életetekből, azt csak magatoknak köszönhetitek. Tehát az dönt jól, aki kételkedik a látás-tanokban, nem hisz az orvosnak és nem követi az útmutatásait.”

Jogosan merülhet föl a kérdés: biztosak lehetünk-e abban, hogy az iménti tanmese vak szkeptikusaihoz hasonlóan a kételkedőknek van igazuk, és tényleg nem is érdemes elindulni az Isten megtapasztalása felé vezető úton? Milyen valóban jogos ellenvetés merülhet föl, ami miatt nem hiszünk Isten küldötteinek, illetve a szentírásoknak? Mi az a visszatartó erő, amit a kételkedés eredményességébe vetett hittel palástolunk, ami miatt eleve elutasítjuk Isten és a lelki világ megismerésének útját? Ezt érdemes őszintén végiggondolnunk! Minden szentírás és Isten küldöttei is egyaránt azt mondják, hogy Istenbe vetett hit szükséges ahhoz, hogy Isten és a valóság mélyebb rétegei is feltáruljanak előttünk, hogy kifejlesszük az Ő megtapasztalásának képességét. Ha tehát kételkedünk a folyamat eredményességében, az eredmény rejtve marad előttünk. Ha viszont teszünk egy próbát, akkor megvan rá a lehetőségünk, hogy egy nap Istent és a valóságot is a maga teljes valójában pillanthassuk meg.

Ki az Ísvara?

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Isten melyik formája?

Miután ennyit beszáltünk Istenről, fontos, hogy tisztázzuk, mi a jóga elképzelése Istenről. A Jóga-szútra azt mondja, hogy csak egy Isten van, az Ísvara. Az "Ísvara" szó nem jelent mást, mint Istent, de a Jóga-szútra nem határozza meg, hogy melyik Istenről van szó. Mivel Istent nehéz elképzelni, az Ístadévatá koncepcióját szokták használni, ami a meditáció tárgyául szolgáló Istenséget jelenti. A meditációs Istenség azt jelenti, hogy Isten olyan formáját választjuk, amellyel a legbiztosabb, hogy elérjük a sikert. Nincs értelme olyan Istenképet választani, amely idegen a számunkra, mert nem tudsz beleszeretni istenbe, ha egy számunkra idegen módon látjuk. Éppen ezért meg kell, hogy feleljen nekünk, még ha ez egy olyan felfogást is jelent, ami a földön senki másnak nem felel meg.

A másik fontos észrevétel az Ístadévatával kapcsolatban az, hogy egyik Ístadévata sem formálhat kizárólagos jogot Isten, vagy a Legfelsőbb Lény szerepére. Mondhatjuk, hogy csak egy Isten van, de azt nem mondhatjuk, hogy az az egy Isten pont a mi Ístadévatánk, és nem valaki másé. Az, hogy az én Ístadévatám megfelel nekem, csak azt jelenti, hogy az egyetlen Legfelsőbb Lényt ezen az Ístadévatán keresztül értem meg a legjobban. Sohasem lehet jobb, mint a mellettem lévő személy Ístadévatája.

A jóga a hindu hagyományból fejlődött ki, de túllépett rajta. A hinduizmuson belül körülbelül 33000 Istenség ismert, amelyek csupán az egy Brahman (határtalan tudat) arcai vagy aspektusai. Nincs jó vagy rossz Isten, mivel az összes Istenség az egy Brahmanhoz vezet. A Bhagavad-gítában az Úr Krisna azt mondja, hogy bármilyen módon imádod őt, mégis Hozzá fogsz megérkezni (4.11). Hová máshová mennél? Csak egy Isten van. Krisna azt is mondja, hogy bármelyik aspektusát imádjuk is Istennek, Ő rendíthetetlenné teszi a hitünket Benne (7.21). Ő az egy Legfelsőbb Lény, aki az összes szakrális hagyományt létrehozta és inspirálta az összes kontinensen és kultúrában. De, mivel a nemzetek, kultúrák és az egyének annyira különböznek, az egy Istenről alkotott elképzeléseink is különböznek. Mégis ugyanarról az Istenről van szó, csak különböző szemszögből látjuk. Nem számít, hogy Isten melyik formáját imádjuk, csak az számít, hogy valóban Istent imádjuk.

A jóga abban sem hisz, hogy meg kell téríteni az embereket a hinduizmushoz, de még a hinduizmus sem. Igazából egy hiteles jógaoktató, mint  ahogy T. Krishnamacharya tette, azt javasolná, hogy a jelölt először tanulmányozza a saját kultúrájának ősi vallását. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy könnyebb összekapcsolódni az Ístadévatával, ha a hozzá kapcsolódó tudatalatti benyomásokkal (szamszkárákkal) rendelkezünk. Így a zsidó-kersztény-iszlám hagyományból származó jógi számára az az előnyös, ha a saját kultúrájának megfelelően meditál Istenen. A jógi számára Isten koncepciója, amely elvezet  Istenhez, nem fontos. Csak az a fontos, hogy elvezeti."

Fighters' Run 2014

Szombaton voltam életem első futóversenyén. Úgy történt az eset, hogy az egy héttel ezelőtti Legion Runról szóló FB-posztokat olvasgatva felrémlett bennem, hogy de jó is volna kipróbálni egy ilyen akadályfutást nekem is, csak nem lehet akkora ördöngősség. Így amikor megtudtam, hogy Zsirai Milán benevezte a Yakuzásokat és lehet csatlakozni, gondoltam kipróbálom én is magamat, hogy milyen kemény vagyok :-)

Aki nem tudná, a Yakuza Fitness az az edzőterem Óbudán, ahol én is tarok Beast Mode edzéseket, egyelőre péntekenként, de lehet, hogy majd bővül az időpontok száma, ha van rá igény. A Yakuzás csapat egyébként nagyon barátságos TF-es fiatalokból és különböző korosztályú emberekből áll, akik Milánhoz járnak CrossCore edzésre. Ez egy olyasmi szerkezet, mint a TRX, csak még nehezebb dolgozni vele, mert a két vége egy csigán keresztül mozgatható, így nyeklik-nyaklik mindenfelé, amikor rá akarsz támaszkodni. Kipróbáltam én is, de egyelőre még a gyűrűvel meg a húzódzkodórúddal is elvagyok. 

Szóval 12 fős csapattal indultunk neki az esős szombat délelőttnek, 3 kilométeres kört vállaltunk, 15 akadály, például vizesárok, szögesdrót, konténer megmászása, palánk átugrása, szalmabálák, rögbi-játékosok, és egyéb cuccok voltak, amik technikailag nem olyan nehezek, de viszont a bokád könnyen kibicsaklik, ha nem vigyázol, és a futás közben is lassít a dolog. Mivel csapatban futottunk, így be akartuk várni a többieket, bár az elején hárman elfutottunk előre. Közben Milánék azt hitték, hogy mögöttük vagyunk, és ránk vártak, mi meg rájuk. Végülis 25 perc alatt csak megvolt a kör, ami meglett volna 17 alatt is, ha nem várunk egymásra, hanem csak arra, aki tényleg hátul van. Az már egy dobogós helyet is hozott volna csapatban.  Mindegy, végülis a csapathangulat volt a lényeg, itt van a before-after kép is. 

Az egyéni versenyzők közül sokan két kört futottak, ami hat kilométer, az már jó tempóban azért tényleg érezhető dolog. Jövőre lehet, hogy én is megnézek egy-két ilyen versenyt, szerencsére egyre többet rendeznek ilyen akadályfutásból itthon is. Például a Reebok Spartan Race (október 25-én a Hungaroringen még lehet egyet futni), a Legion Run, a Brutál Futás, illetve a Fighters' Run. A nevezési díjak persze borsosak, lehet, hogy meg kellett volna tartani az idei rajtszámomat :-). 

Szóval jövőre jó lenne megnézni egy-két ilyen versenyt, esetleg egy atmás-beast mode-os csapattal is lehetne indulni. Addig is futkározok a Margitszigeten meg a Hármashatárhegyen, és folytatjuk a Beast Mode edzéseket a Yakuzában, gyertek! Illetve a jóga sem marad el, minden hétköznap tartok órákat továbbra is az Atmában, illetve jövő héttől az óbudai Gyöngy jógastúdióban is.

Ashtanga második sorozat

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Ashtanga második sorozat

Pásászana

Krouncsászana

Salabhászana A, B

Bhékászana

Dhanurászana

Pársva Dhanurászana

Dhanurászana

Ustrászana

Laghu Vadzsrásana

Kapotászana A, B

Szúpta Vadzsrászana

Bakászana A, B

Bharadvádzsászana

Ardha-matszjéndrászana

Ékapáda Sírsászana A, B, C

Dvipada Sírsászana A, B

Jóganidrászana

Tittibhászana A, B, C

Pincsha Majúrászana

Kárandavászana

Majúrászana

Nakrászana

Vátájanászana

Parighászana

Gaumukhászana A, B

Szúpta Úrdhva Páda Vadzsrászana

Mukta Haszta Sírsászana A, B, C

Baddha Haszta Sírsászana A, B, C, D

Megjegyzések: A második sorozat gyakorlása előtt végre kell hajtani a napüdvözleteket és az álló sorozatot legalább a Pársvóttánászanáig, bár egyes oktatók a Vírabhadrászana B-ig bezárólag elvégeztetik az egészet. A sorozat gyakorlása után végre kell hajtani az Úrdhva-dhanurászanát és a befejező sorozatot is. B. N.S. Iyengar vonalában az első póz a második sorozatban a Málászana A és B, ami Pattabhi Jois rendszeréből hiányzik. Egyes oktatók a Kárandavászana után a Vriscsikászanát is elvégeztetik. A féloldalas pózok között, ugyanúgy, mint az elős sorozatban, mindig van vinyásza. A vinyásza ebben az esetben a hátraugrás-csaturanga-felfelé néző kutya-lefelé néző kutya-előreugrás kombinációt jelenti. A második sorozatot már nem szokták teljes vinyászákkal gyakorolni, vagyis csak az olyan pózok előtt mennek fel álló helyzetbe, amelyek ezt igénylik, például a Majúrászana, Nakrászana, Vátájanászana és Parighászana.