Rádzsa-jóga és alsóbb jóga

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Ha nincs olyan tradíciónk, amire visszatekinthetnénk, és még nincs Ístadévatánk, egyszerű és közvetlen módon megtalálhatjuk az Ístadévatánkat. Patandzsali azt mondja, hogy „szvádhjáját ístadévatah szamprajógah”, ami azt jelenti, a meditációs istenségünk megtalálásához olvassuk a szent könyveket (Jóga-szútra 2.24). Vegyük elő a szent könyveket tetszőleges sorrendben, és kezdjük el tanulmányozni őket, és viszonylag hamar egyértelművé fog válni, hogy Isten melyik formája, megnyilvánulása vagy avatárja a legmegfelelőbb számunkra. Azt vonzzuk és azzá válunk, amire gondolunk. Ha az ingatlanos oldalakat tanulmányozzuk, akkor több ingatlanra tehetünk szert. Ha a divatlapokat tanulmányozzuk, akkor megtelik a ruhásszekrényünk, ha pedig szent könyveket olvasunk, akkor Istennek ahhoz a formájához fogunk vonzódni, amely számunkra a legmegfelelőbb.

Az eddig leírt forgatókönyv az úgynevezett szaguna-Brahmanra, vagyis a formával rendelkező Istenre vonatkozik. Isten (Ísvara) a forma nélküli abszolút (nirguna-Brahman) személyes formája. Vannak olyan jógik, akik Ístadévatája a forma nélküli Abszolút. Ezek az emberek azonban általában a gjána-jógát gyakorolják, és nem a rádzsa-jógát vagy karma-jógát. Ez ezt jelenti, hogy csupán elmélkednek az Abszolút Valóság természetén, és nem gyakorolják az ászanát, pránájámát vagy a múdrákat. Ezt a jóga legnehezebb formájának tartják, egészen egyszerűen azért, mert az elménk úgy működik, hogy automatikusan vonzódik a formákhoz. Képtelen a forma nélküli felfogására. Csupán akkor képes az intellektus vonzódni a forma nélkülihez, amikor teljesen megtisztult minden forma iránti ragaszkodástól (például a vagyon, az ellentétes (vagy azonos) nem gyönyörű megnyilvánulásai stb.). Tradicionálisan a gjáníkkal szemben éppen ezért követelmény, hogy cölibátusban éljenek és ne legyen vagyonuk, tulajdonuk. Egyértelmű, hogy ez az út nem járható az emberek nagy többsége számára, és ha a jógik nagy csoportja választaná, akkor a társadalom működésképtelenné válna. A jóga azonban azt tartja, hogy a társadalom hasznos, és Isten megnyilvánulásának a része, ezért a társadalom fenntartása egy nemes cél.

Az alsóbb jóga és a rádzsa-jóga

A Hatha-ratnávalí szerint az alacsonyabb jógikus technikák, mint az ászana, pránájáma és a múdrák haszontalanok, ha nem a rádzsa-jóga célját szeretnénk elérni (1.19). A rádzsa-jóga a királyi jógát jelenti. Ez a kifejezés a jóga „királyi útjára” vonatkozik, ami általában az antarangákra (belső tagokra) vonatkozik, vagyis a dháranára, dhjánára és a szamádhira. Az ászana, pránájáma és a múdrák segítségével szert tehetünk a tökéletes testre, tökéletes egészségre, és esetleg még némi okkult erőkre is, amikkel manipulálni tudunk másokat, de mindemellett meghalhatunk úgy, hogy nem tudunk semmit a szívükben lakozó Istenről, és a valódi természetünkről (Bhagavad-gítá 10.20.: „Én vagyok a mindenki szívében jelen lévő Önvaló.” A rádzsa-jóga és az Isten iránti odaadás a jógának azon aspektusai, amelyeknek valóban lesz jelentősége a halálos ágyunkon. Manapság az embereket a jóga egészségügyi hatásai vonzzák. Reménykedhetünk abban, hogy ha tökéletes egészségre és tökéletes testre teszünk szert, akkor hosszabb ideig élvezhetjük az örömöket és a kényelmet, és tudat alatt elodázhatjuk a saját halálunk és a számadás napját. Bizonyos értelemben ez igaz, de még ha 20 vagy 30 évvel meg is hosszabbítjuk az életünket a jóga segítségével, az csupán egy pillanat a létezésünk örökkévalóságához mérve. Az Úr Krisna azt mondja a Bhagavad-gítában, - és nem csak Ardzsúnához szól, hanem mindannyiunkhoz - „Te és én is időtlen idők óta létezünk. A különbség viszont az közöttünk, hogy te nem ismered a múltadat, én pedig igen.” (4.5)