Az óceánikus légzés

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"4. Fejezet

4. Törvény: Az óceán-légzés hullámszerű mozgásával elősegíti az óceán-élményt.

A lélegzet és az elme kapcsolata

A Hatha Tatva Kaumudí szerint a kévala kumbhaka – a pránájáma célja – egy olyan állapot, melyben a prána (életerő) egyenletesen oszlik szét az egész testben. Úgy tartják, hogy a kévala kumbhaka automatikusan elevezet a szamádhihoz. Ez is mutatja, hogy mekkora ereje van a lélegzetnek a különböző mentális állapotok elérésében. A Jóga-rahaszja (1.45), melyet T. Krishnamacharya hagyott ránk, azt állítja, hogy nem érhetjük el a meditációt a pránájáma nélkül, mely állítás szintén a légzés fontosságát húzza alá.

Patadzsali több különböző meghatározást ad a pránájámával kapcsolatban, de a jelen kontextusban az első definíció a legfontosabb: „Amikor a pózt megvalósítottuk, a pránájáma gyakorlása következik, mely megszünteti a belégzés és kilégzés zavarait.” (Jóga-szútra 2.49). Utána pedig kijelenti, hogy ezáltal a légzés hosszú és finom lesz (Jóga-szútra 2.50). Patandzsalí itt a légzés lelassítását és finomítását a meditáció előfeltételének tekinti.

Ebben a fejezetben megvizsgáljuk, hogyan kapcsolódik össze a lélegzet és az elme, és hogyan tudjuk ezt a tényt használni a meditáció hatékonyságának növelésére. A meditáció célja az óceánikus érzés vagy óceánikus eksztázis megtapasztalása. Ahogyan az óceánt is a hullámok mozgatják, mi a lélegzet hullámait fogjuk alkalmazni, majd később a gondolati hullámokat a hanghullámokkal kombinálva az óceánikus állapot elérésére. Az óceánikus élmény vagy misztikus élmény pránikus megfelelője az óceánikus lélegzet, ami egy olyan légzéshullám, mely a testünk összes sejtjét eléri és megmozgatja.

Foglaljuk össze röviden az univerzum történetét: Kezdetben csak a Brahman létezett. Annak érdekében, hogy megnyilvánítsa határtalan potenciálját és isteni kreativitását, a Brahman kétpólusúvá vált, melyeket Sivának és Saktinak neveznek. Míg Siva a tiszta tudat (a transzcendens Isten) neve, a Sakti (vagyis az immanens Isten) kezdetben a tiszta energia, tiszta erő vagy prána formájában létezett. Patandzsalí prakritínek nevezi, ami Teremtést jelent."

Gyűjtögető életmód

A mai téma valamennyire összecseng azzal, amiről Gregor Maehle is beszélt a meditáció-könyve aktuális fejezetében, ahol arról beszél, hogy a megszerzés és átalakítás tüzét (pittát) át kell változtatni az intelligencia tüzévé (agnivá). Eleinte mindenki a pitta hatása alatt kezd bele a jóga gyakorlásába vagy a spiritualitásba, legalábbis a kitartóbbak, sikeresebbek. Pontosan azért, mert az elhatározásukat az eredmények, szintek elérése, az átalakítás, átalakulás vágya vezérli. Minél többet szeretnének megismerni, megérteni és magukévá tenni a jógából. Úgy is kifejezhetjük ezt, hogy "éhezik" a tudást és a gyakorlást. 

Hogyan is fejeződik ez ki például az ászana-gyakorlásban? Az Ashtangában hat sorozatra vannak bontva a pózok, és már az első sorozat sem túlzottan könnyű. A második-harmadik sorozat gyakorlásáig csak a gyakorlók egy töredéke jut el, a negyedik-ötödik-hatodik sorozatról nem is beszélve. De amíg az embert az újabb és újabb ászanák "megszerzésének", elsajátításának vágya hajtja, és az alapján hasonlítja magát másokhoz vagy a saját fejlődését abban méri, hogy melyik sorozatban melyik pózig jutott, akkor a gyakorlása még a pitta hatása alatt áll. Ha sikerül agnivá alakítania a pittát, akkor sokkal inkább arra fog koncentrálni, hogy az ászanák napi gyakorlása hogyan változtatja a személyiségét, milyen mentális akadályokat távolít el a fejlődése útjából, és nem a külsőleg elért eredmények segítségével méri a sikert. 

A pránájáma-gyakorlásban is eredmény-centrikussá válhat az ember, és ennek jellemzően ugyanolyan veszélye van, mint a túlerőltetett ászana-gyakorlásnak. Ha nem vagyunk elég figyelmesek a saját testünkkel szemben, akkor túlerőltethetjük például a légzésvisszatartásokat, és fizikai vagy energetikai zavarokat idézhetünk elő vele. Ha a sikerünket a pránájámában azzal mérjük, hogy milyen hosszú kumbhakákat tudunk végrehajtani, akkor a pránájámánk még a pitta hatása alatt áll. Márpedig a pittát ki kell vezetni, vagy át kell alakítani agnivá ahhoz, hogy a pránájáma valódi mentális hatásait meg tudjuk tapasztalni. Ha mér képesek vagyunk arra figyelni, hogyan csendesedik el az elménk a pránájáma hatására, és meg tudjuk tapasztalni azt, hogy nem vagyunk azonosak a testünkkel, a légzésünkkel és az elménkkel, akkor már sikeresebb lesz a pránájámánk.

A meditáció és a filozófia tanulmányozása során is jelen lehet ez a gyűjtögető mentalitás: gyűjtjük a meditációs élményeket és lelkesen dicsekszünk vele másoknak, a Kundaliní felébresztésének minél intenzívebb módszereit keressük, még akkor is, ha nem állunk teljesen készen rá, a misztikus képességek után áhítozunk, vagy éppen a tudás morzsáit gyűjtögetjük és a megszerzett tudásunkkal büszkélkedünk. 

Ezzel szemben Patandzsalí azt mondja, hogy aki szert tett a vivékára, vagyis a megkülönböztető tudásra, az elveszíti az érdeklődést a további megismerendők iránt. Pontosan azért, mert az agni és az intelligencia feladata nem a megszerzés, birtoklás, elsajátítás, hanem a megkülönböztetés. Amint az élőlény képessé vált arra, hogy folyamatosan megkülönböztesse a Tudatot az azt befedő rétegektől, megérti, hogy nincs szüksége arra, hogy bármit is megszerezzen vagy birtokoljon, mert attól nem lesz sem több, sem kevesebb. Tudja, hogy célja csupán egy: megállapodni az Önvalóban és abban leledzeni, és ez tökéletesen boldoggá teszi. 

Pozitív megerősítések

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Az alábbi szankalpák segítenek összhangba kerülni a legmagasabb törekvéseinkkel. Próbáljuk ki ezeket vagy más hasonó szankalpákat, melyekről úgy érezzük, hogy jobban illenek hozzánk, és nézzük meg, hogy mi történik!

• Mélyen elfogadom és szeretem önmagamat, és ezt a szeretetet megosztom másokkal.
• Engedem, hogy Isten rajtam keresztül beszéljen és cselekedjen.
• Csak a szívemben lévő isteni szeretettől vezérelve kommunikálok és cselekszem.
• Hozzájárulok mások életéhez a szeretet és kreativitás bennem található végtelen forrásából.
• Hálát és elismerést élek át mindazért, amit kapok és az életem csodájáért.
• Feltétel nélküli szeretetet sugárzok mindenki felé.
• Tiszta szívű és önzetlen vagyok.

Ezek és az ehhez hasonló gondolati minták azt képviselik, amikor a megszerzés és átalakítás tüzét (pittát) az intelligencia tüzévé (agnivá) alakítjuk. Mivel a lényünk összes aspektusa összefüggésben van, nem csak a testi technikákat tudjuk használni az elme megváltoztatására, hanem fordítva is. A gyors siker érdekében egyszerre kell dolgozni a testünkön, a légzésmintánkon és az elménken is. Például, ha minden na kondicionáljuk magunkat a fenti gondolatok segítségével, nagyon fel tudjuk erősíteni a hatást, ha a meditáció és a pránájáma előtt és után elismételjük őket, és ha olyan, az agnit fokozó technikákkal kombináljuk, mint a naulí és a kapálabhátí. Azt fogjuk találni, hogy az ilyen gondolati minták kultiválása elősegíti a sikeres meditációs élmény megőrzését, ahelyett, hogy a meditáció vége után nem sokkal elveszne a hatása.

Megjegyzés: A fenti szankalpák természetesen nagyon hasznosak és hatékonyak a meditáció hatásainak elmélyítésében, hiszen a napról napra, óráról órára ismételt gondolati minták a meditáció állapotában is hatással vannak az elménkre. Patandzsalí is azt írja, hogy a feltételekhez kötöttséget erősítő szamszkárák (mentális benyomások) törlésének egyik módja az, hogyha a felszabadulással kapcsolatos szamszkárákkal írjuk felül őket. Ennek a módszernek azonban az a hátránya, hogy ha nem maradunk őszinték a spirituális helyzetünket illetően, akkor könnyen elhihetjük, hogy már sokkal magasabb szinten járunk, és tökéletesebb a jellemünk, mint amilyen a valóságban. Tehát ha a szankalpák fanatizmussal és egóval párosulnak, akkor akár hátráltató tényezővé is válhat az ismételgetésük.

A spirituális aspiránsok másik gyakori hibája viszont pontosan a negatív dolgokon, az akadályozó tényezőkön, a klésákon történő túlzott koncentráció. Sokan tévesen alázatnak tekintik azt, amikor az ember folyamatosan a hibáira koncentrál. Ez azonban csökkentheti a spirituális erőnket és a hitünket, és lelassíthatja a fejlődésünket. A szankalpák hatékony alkalmazása tehát az őszinteség vékony mezsgyéjén lesz a leghatékonyabb.

Serbia Open beszámoló

Múlt szombaton zajlott az első Serbia Open kettlebell verseny Novi Sadban, melyen több magyar versenyző is részt vett. Budapesti csapatunkból csak én tudtam elmenni, így mér péntek este le kellett utaznom Kecskemétre, hogy másnap korán reggel indulhassak Laciékkal Novi Sadba. Oda is értünk a mérlegelésre, majd egy néptáncegyüttes nyitotta meg a műsort. Elég nagy feneket kerítettek szerb kollégáink a rendezvénynek, de mi már azt vártuk, hogy mikor lökhetünk. A lökésem a tervnek megfelelően sikerült, 60-at löktem hat perc tíz másodperc alatt, utána letettem a golyókat. Volt már több tavasszal, 77-et is löktem, de most tízes tempóval készülünk a Világbajnokságra, ott megpróbálom a száz ismétlést. Laci is jót lökött mellettem, 133-at a dupla 24-gyel, de még ő sem tudta behozni Gregor Sobocant, akivel mint utóbb kiderült, egy súlycsoportba osztottak minket, pedig ő minimum tíz kilóval nehezebb, mint mi. 

Peti is szépen lökött, 86 ismétléssel zárta a szettjét. A kiskunhalasiak és a lányok is szép eredményeket csináltak. A lökés és a szakítás között némileg hosszú idő telt el, újra be kellett melegíteni, mire odajutottunk. Nekem nem sikerült most sem átlépnem a bűvös 110-es határt szakításban, 109 ismétlés után elrepült a golyó a bal kezemből. Laci viszont 215-öt szakított. Peti is jól ment a következő flightban, 155 szakítással zárt. Ez a második helyre volt elegendő az ő súlycsoportjában. Én már 140-et is csináltam edzésen 24 kg-val, de ez valahogy versenyen nem jött még eddig össze. Remeg a lábam közben, idegesebb vagyok a szakításnál, mint a lökésnél. 

Amikor lementek a flightok, volt még negyven perc szünet, ezalatt az eredményeket összesítették, és az okleveleket irogatták. Hogy a verseny negatívumait is csokorba szedjem: egyrészt nem voltak előző nap kihirdetve a flightok, hanem aznap nyomtatták és akasztották ki a falra, méghozzá több részletben. Így az ember nem tudta, mikor fog következni. Másrészt a számlálók és az órák többször megálltak a flightok közben, ami a versenyzők számára nagyon zavaró volt. Valahogy nem működött jól a szoftver, bár a nap második felére már megjavult. A harmadik dolog az idő húzása volt. A csapatversennyel, eredményhirdetéssel meg mindennel együtt kb 6-ra végeztünk, és így elég későn tudtunk hazaindulni. 

A csapatversenyben voltam ezúttal a legsikeresebb. Gál Peti kezdte, három perc alatt 28-at lökött, majd én átvettem és 32-t csináltam. Utánam Suhajda Laca jött, majd Bujáki Peti, végül pedig Barcsik Laci. Ott vagyunk a képen mindannyian. Így 219 lökéssel összesítésben harmadikak lettünk Szerbia és Szlovénia után, és Horvátországot megelőzve. A súlycsoportomban biathlonban negyedik lettem, azaz utolsó, előttem egy szerb srác végzett, 15 ponttal előzött be. Vagyis ha megvan a 140 szakítás, vagy ha löktem volna mondjuk 80-at, akkor a dobogóra állhattam volna én is. A második Laci lett, első pedig Gregor Sobocan. 

A lényeg az, hogy a terv meglett. A szakításban kéne még javítani, a jövő heti Kiskunhalas Openre 80 lökést és legalább 120 szakítást terveztem be. A hazaút is kalandos volt, legalábbis abban az értelemben, hogy a határon beleszaladtunk egy dugóba. Így lekéstem az utolsó vonatot, kénytelen voltam még egy éjszakát a kecskeméti edzőteremben tölteni. Mindegy, az a lényeg, hogy megjártam, és megtettem, amit tudtam. Legközelebb igyekszem még jobbat hozni!

Az abreakció és a múla bandha

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

"Az abreakció során arra bíztatjuk a pácienst, hogy érzelmileg élje újra, vagyis „abreagálja” a félelmet vagy szorongást okozó élményeket, melyek a pszichológiai zavarhoz vagy éppen összeomláshoz vezettek. Orvosi körülmények között gyógyszerezik a beteget az elfojtások leküzdése érdekében, utána pedig azt sugallják neki, hogy az eredeti, félelmet és strasszt keltő helyzetben van. Ha az abreakció sikeres, akkor a következtében az idegrendszer erős izgalmi állapotba került, ami gyakran erőteljes érzelmi kitörésekhez, könnyekhez, dühös vagy agresszív megnyilvánulásokhoz, félelemhez vagy nevetéshez vezet.

A múla bandha egyáltalán nem annyira erőszakos technika, mint a gyógyszeres abreakció, de ugyanazon elv alapján működik, csak finomabb szinten. A feszültség oldásával a testben az elnyomott energiák felszabadulhatnak, a tudatalatti és tudattalan mélységében rejtőző konfliktusokat és neurózisokat a felszínre hozva, és ezáltal megtisztítva a testet és az elmét. Ennek eredményeként furcsa érzelmeket, érzéseket és gondolatokat élhetünk át a gyakorlás során, de ezeket a megfelelő perspektívában kell tartani, és a tisztító folyamat megnyilvánulásainak kell tekinteni.

Amikor megtörténik az energia felszabadítása a múla bandhán keresztül, a tudattalan vágyak, aggodalmak és feszültségek a felszínre kerülnek. Amikor ez megtörténik, az abreaktív terápiában arra biztatják, hogy érzelmileg és akaratlagosan is engedje ki a feszültséget. A jógában azonban az elengedés az antar mouna gyakorlásán keresztül történik, vagyis az összes gondolat és érzelem tétlen szemlélése által. A mentális és érzelmi arousal által az elme megszabadul a nem kívánt stressztől és aggodalomtól, és megtisztultnak, felszabadultnak, életerősnek érezzük magunkat utána. Egyesek sírni akarnak közben, és ez az elengedés elfogadott módja, amit a jóga-tanárnak támogatnia kell. Mások esetleg nevetni fognak afeletti örömükben, hogy az elméjük olyan könnyű és szabad lesz. Megint mások elkülönült közömbösséggel fogják megfigyelni a folyamatot, nem fognak sírni és nevetni sem, csak tudatosak lesznek. Mindezek a módszerek elősegítik a mérgező mentális energiáktól való megszabadulást, amelyek neurotikus mentális és idegi folyamatokat hoztak létre.

A múla bandha gyakorlása közben lassan haladunk, mert ha beleugrunk a folyamatba anélkül, hogy először megtanulnánk az elkülönült tudatosságot, és megszoknánk az érzelmi energia elengedését, akkor készületlenül érhetnek a gyakorlás közben felmerülő élmények. A Hatha-jóga Pradípiká szerint a tudattalan komplexusok képesek olyan erőteljessé válni, „mint egy alvó kígyó, melyet bottal ütnek meg”. Lassú haladással és a megfelelő irányítás alatt ez elkerülhető. Ha mégis megtörténik, akkor megvannak a megfelelő módszerek és technikák a felkavart energia kivezetésére. Ehhez szükséges egy tapasztalt oktató jelenléte."

Az érzelmi traumák feldolgozása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

"A figyelem az izmok felé fordult, és különböző módszereket, például masszázstechnikákat alkalmaztak az izomfeszültség oldására. A leghatékonyabb módszer, amit manapság is alkalmaznak, bekerült az úgynevezett izomrelaxációs terápia rendszerébe. Ebben a terápiában az alany nem passzív befogadó, hanem aktív (dinamikus) résztvevő. Ez a technika megmutatta, hogy az izomfeszülés feloldásának leghatékonyabb módszere az, ha először növeljük a feszültséget az izomcsoportban azáltal, hogy erőteljesen és maximálisan megfeszítjük az adott izmot, majd lassan lazítjuk el. Így a beteg nem csak az „elengedés” élményét tapasztalta meg, hanem tudatossá vált azokról a feszültséggócokról, melyeket előtte (esetenként hónapokig vagy évekig) észre sem vett.

A múla bandhát a fentiekben ismertetett izomrelaxációs terápiához nagyon hasonló módon kell végezni, és a hatásai is párhuzamban állnak. Ez azt jelenti, hogy a gát testéhez kapcsolódó több izmot is összehúzunk és megtartunk egy darabig, utána pedig ellazítjuk. Ezzel a folyamattal együtt jár a fizikai és a mentális feszültségek elengedése is.

A pszichoemocionális kapcsolat

A múla bandhát relaxációs terápiának tekinteni azonban csak egy részleges megértést jelent, mivel, ahogy már láttuk, a múla bandha elsődlegesen nem fizikai gyakorlat. A fizikai összehúzás csupán annak a módja, hogy megérezzük az energetikai összetevő helyét. Ekkor kezdődik a valódi munka. Stimuláljuk a tudattalan elmét, hogy az elnyomott mentális energia felmerüljön a tudatosság szintjén, ahol már különböző jóga-gyakorlatokkal befolyásolhatjuk, például a belső csend gyakorlásával, vagy a belső élmények ellazult megfigyelésével, melyben jelen van az irányítás eleme is.

Az érzelmi energiának ezt a felszabadítását abreakciónak nevezik a modern pszichológiai terminológiában, és olyan pszichológusok is alkalmazták, mint Freud, Bruer, Brown és mások. Freud felfedezte, hogy a múltbeli traumák emlékek felidézése haszontalan volt a pszichoterápiás folyamatban, hacsak közben nem történt meg az érzelmi energia felszabadítása. Ez azt jelenti, hogy a páciensnek tudatosan újra kell élnie az élményt, és közben megszabadulnia a szétszóródott, de funkcionálisan el nem oszlott energiától, amely fájdalmat és szenvedést eredményez."

Elviselhetetlen ember vagy?

Ez egy eléggé kellemetlen kérdés, és általában pontosan azok nem teszik fel maguknak, akikre érvényes a dolog. Illetve ha a környezetük gyakorta jelzi is nekik ezt a dolgot, hogy változtatniuk kellene a viselkedésükön, inkább visszatükrözik azt az őket körülvevő emberekre, és bennük látják a rendszeres konfliktusaik okát. A szankalpáról szóló bejegyzésemben már emlegettem azt, hogy vannak olyan színészek, akikkel nem szívesen dolgoznak együtt a rendezők, sőt, az egész stáb utálja őket elviselhetetlen viselkedésük miatt. Persze a művész, és főleg a színész az egy speciális fajta ember, de használjuk most ezt az esetet példaként.

Ha tehetséged, befolyásod, hatalmad van, esetleg népszerű vagy gazdag vagy, ez okot adhat arra, hogy egoistává vagy narcisztikussá válj. Ezzel azonban azt fogod elérni, hogy egy csomó ember meg fog utálni, hiszen főleg a közszereplők, celebek esetében az emberek szerepmodellek után kutatnak, akire fel lehet nézni, akit utánozni lehet. Viszont ha elterjed róla, hogy egy elviselhetetlen alak, akkor a rejtett irigységét is számtalan ember fogja az adott híresség irányába fordítani. 

De mondjuk azt, hogy te csak egy hétköznapi ember vagy, akinek a befolyása nem terjed túl a személyes ismerősein, kollégáin, családtagjain. Ebben az esetben sem mindegy, hogy megtanulsz-e viselkedni, vagy elviselhetetlen maradsz. Nem csak azért, mert az elviselhető, sőt, segítőkész, figyelmes, empatikus ember szerethetőbb, könnyebben bizalmat szavaznak neki, és ha kér valamit, akkor könnyebben talál zöld utat magának, mintha közutálatnak örvendene. Sőt, én személy szerint nem igazán szeretem az olyan embereket, akik érdekből roppant kedvesek és figyelmesek tudnak lenni, de valójában nem érdekli őket a te bajod és nem szeretnének segíteni, csak ha az nekik megéri. 

A normális viselkedés és empatikus kommunikáció szerintem nem csak egy felszínes máz, legalábbis akkor hiteles, ha szívből jön. Márpedig ha eddig csak magaddal foglalkoztál és a sérelmeidet hangoztattad, vagy elvártad, hogy a környezeted mindenben alkalmazkodjon hozzád, akkor itt az ideje, hogy elkezdj nyitni egy kicsit, és másokra is koncentrálni. Enélkül nem fognak igazán működni a kapcsolataid, nem fogsz tudni valódi partner, szülő, kolléga vagy barát lenni. És nem mellesleg ez a valódi spiritualitás felé vezető út is: ha megtanulod másokban is értékelni az önvalót, felfedezni azt az egyedülálló értéket, ami bennük rejlik, és amit hozzátesznek a világhoz, akkor saját magadra is könnyebben rá fogsz tudni találni. A népszerűség nem egy cél önmagában, de ha néha megkérdezed a körülötted lévőket, hogy hogy vannak, és mi van velük, és meghallgatod őket, máris hálásak lesznek neked. Ellenben ha nem törődsz azzal, hogy a narcisztikus megnyilvánulásaid milyen nyomot hagynak másokban, akkor számos rejtett ellenségre tehetsz szert. Ugyanis az emberek esetleg hajlandóak elfelejteni azt, amit mondtál nekik, de azt sokkal nehezebben fejetik el, hogy milyen érzést váltottál ki belőlük. Ha ez az érzés jó, akkor más esetben is nyitottak lesznek feléd, míg ha kellemetlen, akkor következő alkalommal már bekapcsol a tudatalatti védekező mechanizmusuk, és zárkózottabbak lesznek veled, hogy elkerüljék a várható kellemetlen élményt. 

Valahogy kiment a divatból az udvariasság, előzékenység, közvetlenség, figyelmesség. Az emberek sokkal szívesebben töltik ki a frusztrációjukat valakin, akinek esetleg már amúgy is éppen elég baja van, ahelyett, hogy enyhíteni próbálnának a szenvedésén, ha tudnak. Jó lenne visszahozni ezt a divatba, önmagunk és egymás érdekében.

Az elme három rétege

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"A leghasznosabb gondolati minták, amiket létre tudunk hozni, nem azok, amelyek a nagy vagyon felhalmozására irányulnak a kezeinkben. Igazából, ha ezt megtesszük, akkor az önutálatot erősítjük vele. Folyton azt mondjuk magunknak, hogy szükségünk van valamire, önzők vagyunk, és ahhoz, hogy boldogok legyünk, külső stimulusokra van szükségünk. És annak érdekében, hogy folyamatosan vásárolni tudjuk a külső stimulusokat, melyek boldoggá tesznek (pl. étel, szex, ruhák, cipők, táskák, autók, ingatlanok, ékszerek, utazás, szórakozás stb.) nagy vagyonra van szükségünk. Ez nem a boldogsághoz, hanem a mohóság rabszolgájává váláshoz vezető út. A másik alternatíva az, hogy vizualizáljuk: örökre szabadok vagyunk és határtalan potenciállal rendelkezünk, és hogy közvetítők vagyunk, akin keresztül az isteni szeretet eljut a Földre és lakóihoz.

A pittát, vagyis az emésztési tüzet fokozó gondolati minták azok, amelyek a vagyon megteremtéséhez és befogadásához kapcsolódnak (harmadik csakra), amelyek a földön elfoglalt területünk növekedésével kapcsolatosak (második csakra), és amelyek a félelemhez és a túlélésünk biztosításához kapcsolódnak (első csakra). Ahhoz, hogy a pittát átváltoztassuk agnivá, az intellektus tiszta tüzévé, tudatosan gondolnunk kell olyan dolgokra, melyek a következőkhöz kapcsolódnak:

• a más élőlények iránti kapcsolatunkat az adás és a szeretet alapjára helyezéséhez (negyedik csakra);
• annak a megértéséhez, hogy az egész teremtés – az összes univerzum, az összes megnyilvánulás, törvényeknek engedelmeskedik, és e törvények megértéséhez (ötödik csakra);
• annak az intelligenciának a felfogásához, amely létrehozta ezeket aq törvényeket és az egész létezést, és összetartja azt (hatodik csakra).

Ennél a pontnál nem kell mélyebbre mennünk a csakrák megismerésébe, amit a 13. fejezetben meg fogunk tenni. E helyütt csupán szeretnék adni egy listát azokról a kedvező gondolati mintákról, melyek az emésztés tüzét (a pittát) az intelligencia tüzévé (agnivá) alakítják.

Egyesek számára idealisztikusnak tűnhetnek az ajánlásaim, de ne feledjük a következő tényt: ha sikeresek akarunk lenni az életben, akkor következetesnek kell lenni. Következetesnek lenni annyit jelent, hogy a tudatalatti elménk, a tudatos elménk és a tudatfeletti elménk összhangban van. A tudatfeletti elme a legmagasabb potenciálunk, legnemesebb hiedelmeink és törekvéseink elméje. Sokan nincsenek is tudatában annak, hogy van egy ilyen elméjük, és az igaz, hogy mivel manapság folyamatosan bombáznak bennünket az alsóbb késztetéseink kielégítésére irányuló stimulációval, hajlamosak vagyunk természetesnek venni, hogy elsődlegesen önző és egoisztikus gondolataink vannak. Amikor pedig azt látjuk, hogy valaki más hősiesen, önzetlenül vagy nemesen cselekszik, lehet, hogy titokban sírunk. Ez azért van, mert a szívünk mélyén, még ha külsőleg önző módon is viselkedünk, arra vágyunk, hogy a legmagasabbat fejlesszük ki magunkban, bármennyire mélyre is temettük ezt a hangot magunkban. De a hang, amely arra hív, hogy a legmagasabb törekvéseink felé törekedjünk, nem hallgat el, amíg meg nem halljuk, még ha az sok millió évig is tart. Csak ekkor kerül összhangba az elménk három rétege, és ekkor lesznek a tetteink következetesek és sikeresek minden szinten."

Az elhatározás ereje

A tegnapi bejegyzésben olvashattunk a szankalpa, vagyis az elhatározás erejéről. Maehle többféle módon fordította a szankalpát, kreatív gondolkodásnak, és koncentrált gondolkodásnak is nevezte, de szerintem a legtalálóbb az "elhatározás" kifejezés. Ugyanis sokan vannak, akik gondolkodnak, gondolkodnak valamin, de végül addig tervezik, hogy nem lesz belőle semmi. Gondolkodni, elképzelni egy adott célt, mentálisan megalkotni általában mentálisan nem elég. Például ha otthon tele a hűtő, és elképzelem, hogy milyen vacsorát fogok főzni az alapanyagokból, akármennyit meditálhatok, attól még nem fognak berepülni a fazékba és megfőni. Cselekedni kell!

A gondolkodás, belső teremtés a tervezés ideje. Amíg nincsenek pontosan megfogalmazott céljaid, és nem helyezted el a prioritási listán, addig nem tudod, hogy mit szeretnél elérni, és azt sem, hogyan fogsz helyet találni az életedben, hogy foglalkozz az elérésével. Ebben a fázisban pedig az elme könnyen be tud dobni egy, vagy akár végtelen sok kifogást. Persze annak sincs mindig értelme, hogy feltétlenül véghezvigyük, amit terveztünk, mert lehet, hogy közben már lekerül a prioritási listáról. Amennyire eltökéltnek kell lenni a céljaink eléréséért való küzdelemben, annyira késznek kell lennünk újratervezni az életünket, ha valamilyen körülmény megváltozik. 

Nade térjünk vissza az elhatározáshoz. Tehát eldöntöttük, hogy mit akarunk, és helyet is találtunk rá az életünkben, elhelyeztük a fontossági listán. Ezek után azonban cselekedni is kell a terv alapján, mert még a meditációban sem tud fejlődni az ember, ha nem gyakorolja. A szándék önmagában nem elég. 

Az elhatározás az én fogalmaim szerint azt jelenti, hogy elkötelezem magamat egy cél elérése mellett, és addig nem adom fel az erőfeszítést, amíg el nem érem. Egyre több példát látok a környezetemben arra, hogy valaki megígér valamit magának vagy másnak, aki fontos neki, aztán soha nem teljesíti be, és még csak nem is mentegetőzik. Én inkább az a típus vagyok, aki ha valamibe belekezd, azt végig is viszi. Ahhoz, hogy leküzdjük az utunkba kerülő akadályokat, szívósnak és rugalmasnak kell lenni, valamint használni kell az intelligenciánkat. Tanulni kell a kudarcokból, és nem ismételni a hibákat. Lehet, hogy többször is módosítani kell a tervünket, vagy az eszközöket, módszereket, amiket használunk, és tovább kell küzdeni, amíg el nem értük a célt. 

Egyre gyakoribb manapság, hogy az emberek nem kitartóak, hamar feladják a céljaikat, elveszítik az érdeklődésüket, a motivációjukat. Még kisebb célok esetében is megteszik ezt, annyira akaratgyengék, nem beszélve egy nagyobb célról, ami esetleg egy fél életnyi időt és számtalan áldozatot követel. Ha megéri, akkor áldozni kell, időt, energiát, erőfeszítést, és főleg mentális koncentrációt. Ha minduntalan feladjuk a céljainkat, az annak is a jele, hogy nem tudunk koncentrálni. 

Az egyik jó példa az eltökéltségre Rock, vagyis Dwayne Johnson. A jelszava: "Blood, Sweat & Respect", vagyis "Vér, izzadság és tisztelet. Az első kettőd adod, az utolsót pedig kiérdemled." Vagyis erőfeszítés nélkül nem számíthatsz sikerekre semmiben. Ő minden nap keményen edz, és ezt a mentalitását a munkájára, a színjátszásra is alkalmazza. Még ha nem is mindig a legsikeresebb filmekbe hívják, ő mindig igyekszik a maximumot adni, feláldozva akár a családjával vagy a vagyona élvezetével töltött időt. A tavalyi évben ő volt az év legjobban fizetett színésze a Forbes Magazin listáján. És nem utolsósorban, minden munkatársa munkáját értékeli, és nem egy hisztis narcisztikus művészként viselkedik a forgatásokon, mint megannyi híres kollégája. Az emberek pedig sokkal jobban szeretnek olyan emberrel együtt dolgozni, aki értékeli az erőfeszítésüket, nem pedig megalázza őket úton-útfélen. 

A gondolati minták átprogramozása

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Egy másik alkalommal Jézus azt mondja a tanítványainak, hogy menjenek előre egy csónakban, miközben ő felmászik egy hegyre, hogy magában imádkozzon. Utána úgy éri utol őket, hogy egyszerűen csak átsétál a tó felszínén. Ismét Simon Péter az, aki szeretné megérteni a trükköt. Amikor Jézus megparancsolja neki, összeszedi a bátorságát, kilép a csónakból és a tanítója felé megy. Néhány lépés múlva azonban megijed, és Jézusnak meg kell mentenie, aki azt mondja neki: „Óh te kishitű, miért kételkedtél bennem?” (Máté 14.22-34). Itt Jézus ismét azt tanítja, hogy a gondolat valósággá fog kristályosodni, ha az elme megfelelően koncentrált (és nem kételkedik). Azt is mondja, hogy az ilyen cselekedetek nem csak számára lehetségesek, hanem „A tetteket, amiket én végrehajtok, ti is meg tudjátok cselekedni, sőt, még nagyobb tetteket is fogtok!” (János 14.12).

Ezeket az elveket, amiket Jézus tanított, az utóbbi években olyan kiadványok népszerűsítették, mint A Titok, de sajnos olyan módon, melyben az elme hihetetlen erejét kizárólag anyagi célok elérésére kell koncentrálni. Ezzel az a probléma, hogy az intelligencia létező tüzét visszaalakítja a megszerzés tüzévé, ami nem csak az étel, hanem a vagyon minden formája iránti éhséget is táplálja. Ezzel szemben, Jézus először a magasabb törekvések kifejlesztését tanította először, mely után az anyagi szükségletek is megoldódnak. Az elme hihetetlen erővel rendelkezik. Ha sikerül annyira koncentrálnunk a hullámait, hogy az elme lézerpontossá váljon, akkor szinte bármit elérhetünk. De fontos, hogy mindenki javára, és ne mások kárára használjuk. Ha negatív célok elérésére használjuk a mentális erőnket, akkor természetesen viselnünk kell a tetteink következményeit is.

Ha nincs kétségünk afelől, hogy sikert fogunk elérni, akkor csupán mentális koncentrációval képesek leszünk felemelni a Kundalinít. A jógában bhútasuddhinak nevezik ezt a technikát, és a könyv második és harmadik részében fogom ismertetni. Ahogy korábban már megfigyeltük, a testünk a múltbeli gondolataink, érzelmeink és tetteink kikristályosodása. A test hajlamos ismételni azokat a mintákat, melyek a kikristályosodásához vezettek, az elmét a lélegzet (prána) és a tudatalatti által irányítva. De mindez visszafelé is működik. Újra is tudjuk teremteni (bizonyos mértékig) a testünket és a tudatalattinkat a légzés és a gondolati minták (vritti) megváltoztatásával. Ez egyszerűen úgy érhetjük el, ha a mindennapos meditációs gyakorlatokat légzőgyakorlatokkal és tudatos, célzott gondolatokkal (szankalpa) kombináljuk.

Mese a Látólényekről

Újabb vendégblog Acyutananda Das, azaz Kovács Attila tollából:

"Valahol egy messzi óceán végtelen vizeiben élt egyszer egy különleges faj. Benépesítették az egész óceánt a sötét és titokzatos mélységektől egészen a napfénytől áttetszően ragyogó legfelsőbb rétegekig. Látólényeknek nevezték őket.

Nevükkel ellentétben az óceánban csak korlátozottan tudták használni a szemüket. Látásuk és létük teljes egészében akkor tudott kibontakozni, amikor kiszabadultak a víz szorításából. Ahogyan a lárva idővel gyönyörű pillangóvá fejlődik, úgy a látólények léte is virágba borult a levegővel és a közvetlen napfénnyel érintkezve. A látólények legnagyobb része azonban a víz fogságában élt és nem volt tudatában annak, hogy az óceán felszínére érve vár rájuk a valódi életük. A napfény még így, a vízen keresztül is élettel töltötte fel őket. Napfény nélkül gyakorlatilag sem ők, sem a víz nem tudott volna sokáig életben, illetve mozgásban maradni.

A legsötétebb és legmélyebb rétegekig csak alig-alig jutott el némi fény. Az óceán e mélyebb részeit végtelenül tunya és energiaszegény látólények népesítették be, akik csak más, magasabbról aláhulló élőlények energiájából tudtak erőt meríteni. Naphosszat csak aludtak, vagy egyfajta bizarr, tompa kábulatban, egymásra oda sem figyelve, szinte zombiként úszkáltak komótosan. Mikor nagy ritkán erőt vettek magukon, akkor is csak valamiféle őrült birtoklásvágy vezette őket. Egymást a végletekig kihasználva tengették az életüket a hatalmas víztömeg nyomasztó súlya alatt.

Az óceán középső rétegeibe már jóval több fény jutott el. Így az itt élő látólények félhomályban ugyan, de sokkal nagyobb életerőtől áthatva, meglehetősen aktívan építették a kis világukat. Az óceán súlya is kevésbé nyomasztotta őket, csak az áramlatokkal kellett megküzdeniük. Ezek az áramlatok körkörösen mozogtak. Először fölfelé indultak, majd egy ponton visszafordultak, hogy gyorsan lefelé vegyék az útjukat. Az itt élő látólények megtanulták, hogyan kapják el és lovagolják meg a fölfelé irányuló áramlatokat. Ehhez egyre újabb módszereket és képességeket kellett kifejleszteniük, ami nem volt kis küzdelem. Általában az egész életüket erre a küzdelemre tették föl, de a küzdelem tényét élvezve boldognak hitték magukat. Az áramlatok azonban mindig megfordultak és kezdődött egy újabb – ezúttal már inkább szenvedésekkel teli – küzdelem, hogy még időben, a teljes lesüllyedés előtt kiszabaduljanak a lefelé zúgó áramlatokból és vissza tudjanak kapaszkodni egy újabb fölfelé hajtóra. Olyan mértékben beleragadtak a körforgás küzdelmeibe, hogy ők is szépen lassan elfelejtették, hogy ez nem az igazi életük.

A felszínhez legközelebbi vízrétegek szinte teljesen áttetszően ragyogtak az átszűrődő napfénytől. Itt már egészen jól és messzire láttak a látólények. Szinte már a nevük is értelmet nyert. Az élet sokkal szebb, tisztább és nyugodtabb volt, mint az alsóbb rétegekben. A víz súlyát alig érezve, felszabadultan úszkáltak fényes vizekben. Az áramlatok lefelé húzó hatása is jóval szelídebben jelentkezett itt, de továbbra is igényelt némi küzdelmet, hogy a felszín közelében tudjanak maradni. Sokan közülük mélyebbről érkeztek. Egykoron a fény fontosságát fölismerve, és afelé indulva küzdötték föl magukat ide. De nagy részük már régen elfelejtette, hogy ez a hely nem a valódi végcél, és a felszínre érve vár rájuk a valódi élet. Voltak, akik a mélyebb vizekből igyekeztek felhozni a saját vízrétegükbe az ottani látólényeket, s a felszíni vizek napfényes tulajdonságairól beszéltek nekik. Mások művészien mutatták be társaiknak az itteni élet szépségeit. Voltak, akik filozófiákat gyártottak, hogy megmagyarázzák kis világuk törvényszerűségeit. De egy közös volt mindannyiukban: mind élvezték a helyzetüket. Olyannyira, hogy a saját létük és a napfény forrását sem igazán akarták kutatni. Szívesebben meghagyták azt egy távoli és misztikus kérdésnek. Hiszen ők csak annak hittek, amit a saját szemükkel is láttak. A sors iróniája persze, hogy a látásuk igen korlátozott volt, és csak akkor teljesedett volna ki, ha van hitük és bátorságuk a felszínre küzdeni magukat. Volt egy filozofikusabb réteg is, akik megértették, hogy a vizet átragyogó napfény az életük forrása. A felszíni világot azonban ők sem ismerték, így a valóságnak ellentmondó filozófiákat gyártottak arról, hogy a látólények valójában nem különböznek a beszűrődő napfénytől, és ha valaki sokáig néz fölfelé, akkor eggyé tud válni a napfénnyel.

Sajnos és szerencsére mindez nem csak mese. A védikus szent iratok az anyag három energiájáról, vagy más néven kötőerejéről beszélnek, melyek áthatják egész anyagi világunkat: a tudatlanságról, a szenvedélyről és a jóságról. Ezt a három kötőerőt jelképezi a tanmesében az óceán három rétege. A három kötőerő különböző minőségű, s különbözőképpen sarkall bennünket cselekvésre. Általában nem tiszta formában, hanem egymással keveredve alakítják ki a ránk jellemző tulajdonságokat és tudatállapotot.

A lelki energia, mely a létünk valódi alapja, szintén áthatja az életet, csak nem veszünk róla tudomást. A tudást, a szépséget, a jóságot, a szeretetet és az örömöt mind-mind az anyagon keresztül szemléljük és tapasztaljuk. Nem látjuk, hogy az anyag önmagában nem rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, hiszen mindez a lelki energiának köszönhető. Ahogy a napfény ragyogja be az óceán felszíni részeit, úgy ragyogja be a jóság kötőerejét a lelki energia, de nem azonos azzal. Sőt az így tükröződő dolgok csak halovány és torz előhírnökei a lelki világnak, mely a valódi otthonunk.

Lehet, hogy a képességeinken javítva és a jóság kötőerejéhez közelebb kerülve önfeledtebbé és minőségibbé tudjuk tenni az életet. Lehet, hogy szinte mesteri szintre tudjuk fejleszteni a flow, az áramlat meglovagolását. Sőt akár úgy is érezhetjük, hogy teljesen át tudjuk adni magunkat az élet áramlásának, és szinte az élet minden pillanatában jelen tudunk lenni. De soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a jóság kötőereje nem cél, csak eszköz. Ahogyan a repülőtéri váró is csak arra szolgál, hogy megkönnyítse és előkészítse a repülést, úgy a jóság kötőereje is elsősorban csak arra szolgál, hogy a rajta átszűrődő lelki energiára készítsen föl és afelé tereljen bennünket. Ráadásul az említett áramlatok jövőbeni irányát mi magunk alakítjuk és ha az adni vágyó mentalitás helyett az élvező mentalitáshoz ragaszkodunk, akkor garantáltan lefelé fordul majd az áramlat – vagy előbb vagy utóbb, de biztosan lefelé…

Soha ne feledjük hát, hogy a mi világunkban „mégiscsak a víz az úr”. A valódi, örök és boldog élet akkor vár ránk, ha a fényt és a felszíni világot ismerőket követve, tudással fölfegyverkezve és az istenszeretet hangulatát magunkévá téve elindulunk a felszínre, a lelki világba vezető úton."

A múla bandha pszichofizikai hatásai

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

"A múla bandha pszichoterápiás értéke

A múla bandha, és általában a bandhák erőteljes módszerek a test és az elme ellazításához. Segítenek elengedni azt a mentális feszültséget, amely a különböző személyiségeknél fóbiák, mániák, hisztéria, depresszió és szorongás formájában nyilvánul meg. Még a skizofrénia, illetve más pszichózisok esetében is alkalmazható a múla terápia, feltéve, ha korai stádiumban észlelik, és a beteg személyisége előtte stabil volt. Ez annak köszönhető, hogy a múla bandha olyan, mint egy mentális hashajtószer, mely felszabadítja a tudatalatti és a tudattalan elmében elnyomott aggodalmakat és rejtett mentális blokkokat, melyek túlmutatnak a tudaton, mégis bajt okoznak mindennapi életünkben.

Ha a testünk egészséges, akkor a múla bandha növeli a paraszimpatikus idegrendszer aktivitását, csökkenti a légzésszámot, pulzusszámot és a vérnyomást, és stabilizálja az agyhullámokat. Az egész endokrin rendszer egyensúlyba kerül, ami stabilizálja és kiegyensúlyozza a személyiséget is. Ennek következtében az elme ellazultnak és egészségesnek kezdi érezni magát. Kapcsolatba kerülünk a testünkkel és megtanuljuk irányítani. Az elme csodálatos és bámulatba ejtő dolog, de nagyon kevesen valósítottuk meg végtelen kapacitását. A múla bandha, bár a nem beavatottak számára nem tűnik többnek puszta fizikai izomösszehúzásnál, az egyik módja annak, hogy felemeljük a tudatszintünket az átlagos szintről és kiteljesítsük potenciálját a Kundaliní Sakti felemelése által.

A pszichofizikai kapcsolat

A múla bandha a test és az elme közötti kapcsolatot használja ki. Furcsának tűnhet, hogy a fizikai test ennyire kicsi területének összehúzása ilyen erőteljes hatással van az egész szervezetre. A jóga-filozófia szerint a múla bandha hatása erőteljesebb, mint az összes többi izom megfeszítésének hatása együttvéve. Annak érdekében, hogy ezt jobban megértsük, a modern nyugati pszichológia elveit hívjuk segítségül.

Negyven évvel ezelőtt egy amerikai pszichológus, Edward Jacobson végezte az első komolyabb kutatásokat a relaxáció terén. Arra gyűjtött bizonyítékot, hogy a relaxáció elősegíti az autonóm idegrendszer bizonyos változásait, például csökken a vérnyomás és a pulzus, a légzésminta rendszeresebb és szilárdabb lesz, és a vér adrenalinszintje is csökken. Ebben a kutatásban passzív relaxációs technikákat alkalmaztak. Ahogy nőtt az érdeklődés, és további, részletesebb kísérleteket végeztek, egyértelművé vált, hogy a relaxációnak köszönhető fizikai változások bizonyos pszichológiai állapotokhoz kötődnek: nyugalom, optimizmus, pozitív hozzáállás, az elme békéje és növekvő koncentráció.

További fiziológiás kutatások rámutattak arra a fontos tényre, hogy a mentális feszültség vagy szorongás görcsök és merevség formájában áttevődik az izomzatra is. Ennek megértésével az ortodox, passzív technikákat egy új irány, a „dinamikus relaxáció” váltotta fel."

A szexuális energia kifejezése

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

"Férfiak: A múla bandha csökkenti a korai magömlést, megelőzi a lágyéksérv kialakulását, szabályozza a tesztoszteron-termelődést és a spermaképződést, és mérsékli az izgatottságot, ami a koszorúerek működésére van befolyással.

Tudományos kutatások kimutatták, hogy a menopauzával kapcsolatos problémák közeli kapcsolatban állnak a mentális és érzelmi állapotunkkal. Azok a férfiak és nők, akik vidámak, egészségesek, és pozitív hozzáállásúak, minimális nehézségekkel vagy azok nélkül vészelik át a menopauzát. Viszont, mivel a menopauza fizikai hatásai közvetlenebbül jelentkeznek a nőkön, nagyobb hányaduk szokott pesszimistává, depresszióssá, aggódóvá vagy szorongásossá válni, és nehezen fogadja vagy viseli el a menopauzát. A múla bandha gyakorlása lehetővé teszi a finom átállást ebben az időszakban, mivel beszabályozza a hormonális változásokat, és megelőzi az olyan kellemetlen szimptómákat, mint a letargia, ingerlékenység, depresszió, magas vérnyomás és szédülés. A számos babona és mendemonda ellenére, az emberek nem veszítik el a szexuális erejüket a menopauzával, hanem a szexuális kifejeződés képessége idősebb korban is megmarad. Így a múla bandha biztosítani fogja az egészséges, elégedettséget okozó élet folytatását, és két megközelítésből is végezhető:

1. A családos ember a szexuális problémái megoldására, valamint az egészséges szexuális kapcsolat kifejlesztésére és fenntartására használhatja;
2. A szerzetes a túlzott szexuális kifejeződés energiáját szublimálhatja vele a magasabb központok felébresztésére.

Mindkét esetben fenntartható a szexuális energiában rejtőző spiritualitással kapcsolatos folyamatos tudatosság, mely által az érzéki tevékenységet spirituális egyesüléssé alakíthatjuk át. Lehetséges, hogy a múla bandha gyakorlásával hatalmas szexuális energiára teszünk szert. Ebben az esetben meg kell találni a módot ennek pozitív kifejezésére; a szádhaka elkezdi gyakorolni a vadzsrólí mudrát, hogy felfelé tudja irányítani ezt az energiát a szusumnán. Mások a munkán, festésen, íráson, feltaláláson keresztül stb. fejezik ki ezt az energiát. Bármi is legyen a kifejezés módja, ezt az életerőt vagy ódzsaszt nem szabad elvesztegetni az öncélú érzéki élvezetben. Végső soron, az ódzsasz a legmagasabb finomságú tudatosság fenséges kibontakozása. Akár eléri a végső csúcspontját a szahaszrárában, akár bezárva marad a múládhára falai közé, ez a döntés fordulópontot jelent a gyakorló lelki életében."

Mitől funkcionális egy edzés?

Több cikket is írtam mér a témában, de mivel ez a fitnessben is egy örökzöld trendnek tűnik, érdemes tovább boncolgatni a kérdést. Nos, röviden összefoglalva az én definíciómat: "Funkcionális edzés az, ami elvezet a célhoz." És itt máris fel van adva az első lecke: tudd, hogy mi a célod! Ha ezzel nem vagy tisztában, akkor azt sem tudod mérni, hogy sikerült-e elérned azt, vagy legalább közelebb kerülni hozzá, vagy éppen távolodsz tőle, vagy egy helyben toporogsz. Bár ez utóbbi helyzetet eléggé könnyű felismerni, és sajnos még azok sem mentesek tőle, akik egyébként tudják, hogy mi a céljuk, és hatékonyan felépített edzéstervvel próbálják elérni azt. Úgy nevezik, hogy plató, és abból fakad, hogy az emberi szervezet és idegrendszer ciklusokban működik. Ha ezt figyelembe tudjuk venni, akkor sem lesz lineéris a fejlődésünk, de legalább optimálisabban tudjuk terhelni magunkat, és képesek leszünk hosszabb távon is magasabb eredményeke elérni.

Nade kanyarodjunk vissza az alapvetéshez. Mi a cél? Nézzünk meg most néhány gyakori választ erre a kérdésre, és azt, hogy milyen edzéseszközökkel érhetjük el a legjobban ezeket az edzéscélokat.

1. Jóga. Induljunk ki a jógából. Ha szeretnél minél hajlékonyabb lenni és minél haladóbb jógapózokat végrehajtani, akkor érdemes kizárólag a jógára koncentrálnod, mert az egyéb kardió- vagy erősítő edzések általában csökkentik a hajlékonyságot. A jógához nem lesz szükséged különösebben magas kardió-állóképességre, mert általában mély és lassú légzésekkel, alacsony pulzusszámmal igyekszünk dolgozni, legalábbis ez a cél. Ez egy másik fajta edzettséget igényel a szív részéről, mint a ciklikus sportok (pl. úszás, futás stb.). Tehát ha profi jógás akarsz lenni, akkor csak jógázz, és ne egyél többet a kelleténél!

2. Alakformálás. Sokan azt a célt tűzik ki maguk előtt, hogy "úgy akarok kinézni, mint ez vagy az a fitnesz-modell", és ezért mennek edzőterembe vagy személyi edzőhöz. Ebben az esetben a legfunkcionálisabb az, ha ellenállásos edzést végzel, és szükség lesz az egyes izomcsoprotokra izolált gyakorlatokra is, amiket a "funkcionális edzés" hívei olyan hevesen támadnak. Gépekkel és szabad súlyokkal fogsz edzeni, és diétázni fogsz, mert az izmok bizony csak akkor látszanak, ha a zsírszázalékodat levitted az élettani határ közelébe. Ennek is megvan a maga tudománya, és hidd el, a fitness-modellek sem annyira szálkásak egész évben, mint a fotózáson vagy egy testépítő-versenyen.

3. Kettlebell. Itt a legtöbben azt a hibát követik el, hogy az eszközt összetévesztik az edzésmódszerrel. A hardstyle kettlebell edzések teljesen máshogy néznek ki, és más célt is szolgálnak, mint például a kettlebell sport edzések. A kettlebell sportoló célja, hogy a versenyszámaiban (szakítás, lökés vagy hosszú ciklus) a lehető legjobb legyen. Ennek, mind minden versenysportnak, megvan a maga tudománya és tapasztalatai, ami alapján a versenyző edzésciklusai fel vannak építve. A hardstyle kettlebell viszont egy fitness-irányzat, vagyis a célja az általános erőfejlesztés, esetenként a rehabilitáció. Jó erős és strapabíró leszel tőle, de nem kell hozzá annyi állóképesség, mint a kettlebell sporthoz. 

4. Crossfit. Sokan kezdenek bele a crossfit edzésekbe divatból, és nem azzal a szándékkal, hogy versenyezzenek. A crossfit-versenyzőknek egyrészt magas technikai tudásra van szükségük, mivel sok olyan gyakorlatot kell végezniük, ami favágó módszerrel végezve veszélyes, és nem is hatékony. Ha egy edző laikusoknak tart crossfit-edzést, akkor érdemes egyszerűsítenie a felhasznált gyakorlatokat, vagy megfelelő időt fordítania a technikai alapok lefektetésére. Ezzel az edzésmódszerrel mindenből kapsz egy adagot: erő, állóképesség, gyorsaság, kardió, koordináció, és mindezek kombinációja. Jó alapot ad mindenhez, de itt se feledjük, hogy egy gyakorlat nem attól funkcionális, hogy könnyebben tudsz majd tőle szatyrot cipelni, befőttesüveget nyitni vagy szöget beverni.

5. Súlyemelés. A súlyemelés is versenysport, és ha ebben akarsz a legjobb lenni, annak megvan a maga edzésmódszere és diétája. Nagyon technikai sport, vagyis ha nem sulykoltad be a megfelelő technikát, akkor könnyen megsérülsz és nem lesznek jó eredményeid. Ehhez képest például egy strongman-edzés már sokkal többféle kihívás elé állítja a versenyzőket, és amellett, hogy maximális "funkcionális" erővel kell rendelkezniük, nem árt az állóképességen is dolgozni. Az alap erő-funkciók: felhúzás, nyomás, guggolás, cipelés, tolás-húzás, fej fölé emelés itt mind nagyon fontosak. A súlyemelésben viszont a lendület, robbanékonyság is fontos, valamint az egyensúly, stabilitás fejlesztése is.

6. Erőemelés. Az erősportok további népszerű változata, és itt is három versenyszám van: guggolás, felhúzás és fekvenyomás. Nem mindegy a technika, illetve az erőnlét is nagyon fontos. De mivel az erőemelőknek, a súlyemelőkhöz hasonlóan, egy-egy maximális emelést kell végrehajtaniuk edzésen, nem foglalkoznak túl sokat a kardióval, legfeljebb néha edzenek magasabb ismétlésszámokkal is. A sok kardió kifáraszt és az izomtömeget is csökkenti, mivel nem gazdaságos hosszú távra sok izmot magunkkal cipelni. Szóval ha izomtömeg kell, akkor kevesebb kardióval jobban járunk, viszont a sok izom ellátása vérrel sem egyszerű feladat a szív számára.

7. Küzdősport. Végül nézzünk még egy népszerű példát. A küzdősportoknál az erő és gyorsaság lesz a domináns, de ez főleg az ütő- vagy rúgóerő formájában fog megnyilvánulni. Ugyanakkor állóképesség is kell, mivel a meccsek meneteit végig kell bírni szusszal. Szóval a küzdősportban, mint a többi súlycsoportos sportban is, a saját súlycsoportodhoz képest kell a legerősebbnek lenned. 

Összefoglalásképpen annyit szerettem volna érzékeltetni a fenti példákkal, hogy egy edzés nem attól funkcionális, hogy például felvetet az edző veled egy edzőmaszkot és egy kalapácsot ad a kezedbe, hogy ötször verj rá egy traktorgumira, majd csinálj öt börpi-húzódzkodást és guggolgass a bosu-labdán, hanem attól, hogy a gyakorlatok, illetve az eszközök, amiket használ, fejlesztik a képességeket, amikre szükséged lesz az edzéscéljaid elérésére. Ha kétségeid támadnak a gyakorlatok értelmét vagy célját illetően, akkor nyugodtan kérdezd meg az edződet, hogy minek csináljátok? Értem én, hogy szórakoztatni kell a vendégeket, ezért néha beteszünk vicces vagy nehéznek tűnő gyakorlatokat. De a hatékony edzés sajnos monoton. Ahogy Bruce Lee is mondta: "Nem attól a harcostól félek, aki tízezer rúgást gyakorolt, hanem attól, aki egy rúgást gyakorolt tízezerszer."

A pitta átalakítása agnivá

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"A kaphát a tüzes ászana-gyakorlás és az olyan technikák segítségével tudjuk kivezetni, mint a kapálabhátí és az uddzsájí pránájáma. (Az uddzsájí pránájáma technika „a légzés győzedelmes megnyújtása” nevet viseli, és egy finom susogó hang létrehozásából áll azáltal, hogy a gégefőt kissé rázárjuk a gégére.) A vátát a pránájáma, különösen a szúrja bhédana pránájáma segítségével vezetjük ki. A pittát azáltal vezetjük ki, hogy átalakítjuk agnivá az alábbiakban ismertetett különböző módszerekkel. Az elsődleges módszer azonban mindhárom dósa (akadály) kivezetésére a bhásztriká; ez viszont egy nehéz és erőteljes technika, amit jobb kihagyni, hacsak nem tudunk megfelelő irányítást kapni hozzá, és nem sajátítottuk el előtte az alapvető pránájáma technikákat. A pránájámával kapcsolatos további részletek a „Pránájáma: a jóga lélegzete” című könyvemben olvashatóak.

Miért szeretné a jógi átalakítani a pittát (az emésztés tüzét) agnivá (az intelligencia tüzévé)? Ha az agni főként a pitta formájában van jelen az emberi szervezetben, akkor a hatása az alsó csakrákra korlátozódik, és ott az étel, vagyontárgyak, szex és általános érzéki élvezetek iránti szomj formájában nyilvánul meg. Ebben a formájában blokkolja a Kundaliní felemelkedését, és erősíti a testünkkel való azonosítást. Az agnit meg kell tisztítani, és ebben az esetben az intelligenciát fejlesztő erővé válik, és felvezeti a Kundalinít. Az agni megtisztításának módszerei:

• a tiszta vegetáriánus étrend követése, mely ideális esetben gyümölcsökből, zöldségekből, tejből és ghíből (tisztított vajból) áll;
• a mámorítószerek minden fajtájának kerülése;
• a mentális és érzelmi higiéné gyakorlása, vagyis tartózkodás a negatív, mérgező és egoisztikus gondolatoktól és érzelmektől;
• a naulí, kapálabhátí és a bhásztriká mindennapos gyakorlása (mindegyik leírása megtalálható a „Pránájáma: a jóga lélegzete” című könyvemben);
• Isten általunk kiválasztott formájának vizualizációja a hozzá tartozó ísta-mantra ismétlésével (melynek leírását e könyv 14 fejezetében közöljük);
• a szusumná nádí vizualizációja tűzoszlop formájában (melynek leírását e könyv 8. fejezetében közöljük);
• A kétszeres felfelé-hullám gyakorlása (melynek leírását e könyv 16. fejezetében közöljük);
• az elérni kívánt céljainkra irányuló összpontosított teremtő gondolatok gyakorlása (amit szankalpának hívunk, és ebben a fejezetben fogjuk közölni a leírását);
• végül pedig Isten kegyében részesülve is elérhetjük az agni megtisztulását."