A múla bandha pszichofizikai hatásai

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

"A múla bandha pszichoterápiás értéke

A múla bandha, és általában a bandhák erőteljes módszerek a test és az elme ellazításához. Segítenek elengedni azt a mentális feszültséget, amely a különböző személyiségeknél fóbiák, mániák, hisztéria, depresszió és szorongás formájában nyilvánul meg. Még a skizofrénia, illetve más pszichózisok esetében is alkalmazható a múla terápia, feltéve, ha korai stádiumban észlelik, és a beteg személyisége előtte stabil volt. Ez annak köszönhető, hogy a múla bandha olyan, mint egy mentális hashajtószer, mely felszabadítja a tudatalatti és a tudattalan elmében elnyomott aggodalmakat és rejtett mentális blokkokat, melyek túlmutatnak a tudaton, mégis bajt okoznak mindennapi életünkben.

Ha a testünk egészséges, akkor a múla bandha növeli a paraszimpatikus idegrendszer aktivitását, csökkenti a légzésszámot, pulzusszámot és a vérnyomást, és stabilizálja az agyhullámokat. Az egész endokrin rendszer egyensúlyba kerül, ami stabilizálja és kiegyensúlyozza a személyiséget is. Ennek következtében az elme ellazultnak és egészségesnek kezdi érezni magát. Kapcsolatba kerülünk a testünkkel és megtanuljuk irányítani. Az elme csodálatos és bámulatba ejtő dolog, de nagyon kevesen valósítottuk meg végtelen kapacitását. A múla bandha, bár a nem beavatottak számára nem tűnik többnek puszta fizikai izomösszehúzásnál, az egyik módja annak, hogy felemeljük a tudatszintünket az átlagos szintről és kiteljesítsük potenciálját a Kundaliní Sakti felemelése által.

A pszichofizikai kapcsolat

A múla bandha a test és az elme közötti kapcsolatot használja ki. Furcsának tűnhet, hogy a fizikai test ennyire kicsi területének összehúzása ilyen erőteljes hatással van az egész szervezetre. A jóga-filozófia szerint a múla bandha hatása erőteljesebb, mint az összes többi izom megfeszítésének hatása együttvéve. Annak érdekében, hogy ezt jobban megértsük, a modern nyugati pszichológia elveit hívjuk segítségül.

Negyven évvel ezelőtt egy amerikai pszichológus, Edward Jacobson végezte az első komolyabb kutatásokat a relaxáció terén. Arra gyűjtött bizonyítékot, hogy a relaxáció elősegíti az autonóm idegrendszer bizonyos változásait, például csökken a vérnyomás és a pulzus, a légzésminta rendszeresebb és szilárdabb lesz, és a vér adrenalinszintje is csökken. Ebben a kutatásban passzív relaxációs technikákat alkalmaztak. Ahogy nőtt az érdeklődés, és további, részletesebb kísérleteket végeztek, egyértelművé vált, hogy a relaxációnak köszönhető fizikai változások bizonyos pszichológiai állapotokhoz kötődnek: nyugalom, optimizmus, pozitív hozzáállás, az elme békéje és növekvő koncentráció.

További fiziológiás kutatások rámutattak arra a fontos tényre, hogy a mentális feszültség vagy szorongás görcsök és merevség formájában áttevődik az izomzatra is. Ennek megértésével az ortodox, passzív technikákat egy új irány, a „dinamikus relaxáció” váltotta fel."