Siva-ratri - beavatás

Írtam már korábban a beavatási próbatételekről, és mindez nem csak mese, hanem személyes élményekből is táplálkozik. Szeptember óta kezdtem el hangutazós és mantrázós jóga-workshopokat tartani, és mindegyik alkalommal növekvő mértékben éreztem azt az energiát, ami körülölelt bennünket a közös gyakorlás, a hangtálak és a mantrák következtében. Nem titok tehát, hogy a workshopok közben éreztem magamat a legjobban. Viszont Isten közelségét és a mantrákban rejlő potenciált úgy látszik, nem adják olyan könnyedén. Decemberben, és most februárban is, amikor különösen rákészültem a mantrák "átadására", jól ledöntött a lábamról a felső légúti meghűlés vagy influenza vagy nevezzük, aminek akarjuk. Decemberben majd' egy hónapig fújtam az orromat és köhögtem, de persze kemény vagyok, kihordtam lábon, mert sok volt a feladat (amit nem akartam elengedni). 

Évi egy megfázás télen végülis belefér, tekintve azt, hogy biciklivel járok, és akármennyire beöltözök, a hideg levegő azért kikezdi a légutaimat. persze e mostani időszakban más pszichológiai és életkörülményből fakadó körülmények is összejöttek, amikkel tisztában vagyok, és nem sokára ezek meg fognak oldódni. Nem kizárt persze, hogy akkor is meglegyintett volna az Úr Siva kegye ebben a formában. 

Tegnap reggel fájó torokkal ébredtem, már harmadik napja, és minden egyes köhögésnél azt éreztem, hogy majd' kiszakad a tüdőm. Persze a Siva-rátri workshopot már nem akartam aznap lemondani, összeszedtem minden erőmet és levezettem a gyakorlást, csak nem jártam körbe igazgatni, hogy ne köhögjek össze senkit. Nagyon jó kis Siva-hangulatú ászanázást sikerült összehozni, mindenki meg is izzadt. Utána a hangfürdő alatt sem köhögtem el magamat szerencsére, mert bevettem egy adag köhögéscsillapítót és a Strepsilst is sűrűn szopogattam. 

A Siva-mantrák nagyon jól sikerültek, bár az én hangom rekedt volt, de mindenki lelkesen énekelt és adták a ritmust a különböző hangszereken. Egy szóval remélhetőleg mindenki pozitív élményekkel távozott, én pedig ahogy hazaértem, még hivatalos voltam a családdal együtt az Kowalsky meg a Vega Aréna-nagykoncertjáre. Ezt már survival-üzemmódban csináltam végig, illetve félig, mert a gyerkőcöknek túl hangos volt a zene, így kimentünk még pár szám erejéig a folyosóra, majd a "Ki van találva az eleje, a vége" kezdetűre haza is iparkodtunk. Végül is nem bántam meg egyiket sem, de vasárnapra be volt még tervezve az Ashtanga-jógaoktatói tanfolyam első napja, amit szintén nekem kellett volna tartani, na ezt már offoltam és most pár napig itthon kúrálom magam és legalább behozom a blogjaimat. 

Ne is szaporítsuk tovább a szót a beavatási szenvedéseimről (amikért cserébe remélem, tisztul azért egy keveset a szívem), hanem nézzük az első mantrát, amit tegnap este énekeltünk. Lótuszülésben kiemeltük magunkat, és elmondtuk tízszer az alábbi mantrát:

SZÁMBA SZADÁSIVA ÓM SIVA ÓM

Számba - a párjával (Párvatíval) együtt; Szadásíva az Örök Siva; Óm - univerzális hangrezgés; Siva - a Kedvező.

Ez a nagyon egyszerű mantra a Shiva Aksharamala Stotra refrénje, kissé módosítva. 

A himnusz szerzője ismeretlen, de az a sajátossága, hogy mindegyik versszaka a szanszkrit ábécé soron következő betűjével kezdődik. A fenti mantra lényege az, hogy Siva elválasztatatlan a Saktitól, a női energiájától, és hogy személyisége, tulajdonságai örökek, felette állnak a Prakriti által teremtett múlandó formákon és minőségeken. Az "aksara" szó nem csak a szanszkrit ábécé betűire vonatkozik, hanem azt is jelzi, hogy az Úr Siva örök, halhatatlan, elpusztíthatatlan, és mentes a tökéletlenségtől és az ártmenetiségtől. Szadásiva az örök Sivalokán lakik, melynek anyagi világbeli megtestesülése vagy párhuzama a tibeti Kailása hegy. Ugyanakkor egyes források szerint Szadásiva Vaikunthán, az Úr Visnu bolygóján is jelen van, és az ő ölében ül Parávisnu három feleségével, Srível, Bhúval és Nílával.  

A Kundaliní aktiválása a fel-fel hullámmal

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Most az apánában található belső felfelé irányuló erőt, vagyis az úgynevezett apána gatit fogjuk használni ahhoz, hogy megfordítsuk a kilégzést és mind a belégzés, mind a kilégzés közben felfelé irányítsuk a légzés erejét. A hagyományos légzés közben a légzés ereje belégzésnél fölfelé mozog, kilégzésnél pedig lefelé. A 41. fejezetben ezt fel-le hullámnak neveztük. Most átváltunk a fel-fel hullámra az apána gati felébresztése által, így a kilégzés erejét is felfelé irányítva.

Bár az itt leírt módszer a Kundaliní felemelésének gyengéd módja, minden esetre nem árt követni az alábbi biztonsági intézkedéseket:

1. Minden egyes fel-fel légzés gyakorlását legalább három kör fel-le légzéssel kezdjünk és zárjunk.
2. A fel-fel légzést ne gyakoroljuk napi egy óránál többet.
3. Kombináljuk napi ászana, krijá és pránájáma-gyakorlással.
4. Minél tovább gyakoroljuk a fel-fel hullámot, annál fontosabb, hogy a formával rendelkező Isten szolgálatába helyezzük magunkat (mivel a forma nélküli Abszolút nem tudja megmondani, hogy mi a helyes, és mi nem). Ne feledjük, hogy Isten mindenütt jelenlévő, mindentudó és mindenható. Semmi más értelme nincs e páratlan erő aktiválásának, mint az Isten iránti teljes szeretet és szolgálat megtapasztalása.

Ha több, mint napi egy órán keresztül gyakoroljuk a fel-fel hullámot e meditáció más aspektusaival, akkor egyre nehezebbnek találjuk majd a társadalmi kötelezettségeink végrehajtását. Az ősi bölcsek kijelentették, hogy csak akkor érhetjük el a sikert a jógában, ha a társadalmi kötelezettségeink beteljesítésével összhangban gyakoroljuk. Például semmi értelme a spirituális eksztázisba menekülni, ha a családunk éhezik, vagy a társadalom felé végzett munkánk, bármi is az, el van hanyagolva. Ha például valaki rendőr, és a túlzott meditációja miatt az összes bűnöző szabadon sétál, akkor lehanyagolja a kötelességét. Ennek idővel meglesz a következménye. Ugyanez igaz, ha egy vállalkozásunk van, és a túl sok meditáció miatt a cég tönkremegy, ami miatt sok alkalmazottunk munkanélküliségnek néz elébe. Végső soron ez is meg fogja állítani a gyakorlásunkat és semlegesíti a hatásait. Mint mindig, a lelki gyakorlat bármilyen formájának összhangban kel lennie a magasabb szvadharmával (szent kötelességgel), ami az egyéni módunk, ahogy szolgáljuk istent és az emberiséget. Használjuk ezt az erőteljes módszert felelősséggel és ne menekülő útvonalnak!

Belégzés közben meditáljunk a légzés külső felfelé mutató erején. Kilégzés közben váltsunk az apána gatira, a kilégzésen belüli belső, felfelé ható erőre. Ez azt jelenti, hogy most belégzés és kilégzés közben is van felfelé irányuló mozgás. Ez fel fogja emelni az apánát és megszilárdítja a harmadik szem-csakrában."

IUKL Országos Bajnokság beszámoló

Február tizedikén zajlott Kiskunhalason az IUKL országos bajnokság. A januári cazmai verseny után ez az idei második megmérettetés, valamint a kvalifikációs verseny a májusi kecsekméti IUKL Európa-bajnokságra. Tehát itt most mindenki ott volt, aki szeretne majd indulni az Európa-bajnokságon, és a profi kategóriában a helyezésnek is volt tétje, hiszen ott minden ország egy-egy versenyzőt indíthat súlycsoportonként és versenyszámonként. A profi kategória férfiaknál a 32 kg-t, nőknél a 24 kg-t jelenti. persze nem olyan sokan versenyeznek még ilyen súlyokkal, az amatőrben (férfiaknál 24 kg, nőknél 16 kg golyók) pedig többen is indulhatnak egy-egy súlycsoportban, tehát ott nem annyira számított, hogy milyen eredményt sikerült összehozni az OB-n. Persze mindenki igyekszik a legjobbat nyújtani minden versenyen, és néha ez össze is jön. 

Nekem például a januári verseny eléggé gyatrán sikerült, 60 lökést és 120 szakítást tudtam összehozni. Ehhez képest három hét alatt javult valamelyest az eredményem: 76 lökés és 134 szakítás jött össze, ráadásul a szakításnál pár másodperc híján végigment a tíz perc, most először. Lökésben 88 az eddigi maxom, azt kéne feltornázni 90 fölé az EB-n.  Lacika azt mondta, hogy csináljak meg 5-6 percet 10-es tempóban, ehhez képest 3-at bírtam, utána már belassultam. 5 percnél 45 ismétlésnél jártam, és mivel nem fáradtam még ki teljesen, csak a tempóm lassult, végül végiglöktem a tíz percet, 76 ismétléssel zártam. Dávid mellettem szintén megcsinálta a tíz percet, még hajrázott is, 83 ismétléssel zárta a lökést. Mi voltunk az első flightban, és a kezdés előtt bejött egy kis gikszer - nem működött az egyik számláló. Végül kb 20 perc alatt legalább a többit működésbe hozták, a hatodik platform mellett pedig hangosan számolt a bíró. 

Dino a januári 70 hosszú ciklus után most 69-et csinált, neki is sokkal jobb lesz majd remélhetőleg a teljesítménye az EB-n. Emese 2x16 kg golyóval hosszú ciklusozott 88-at, EB-re 100-at ígér. Roli és Karesz voltak még az LC-seink, Rolinak 29 ismétlés ment, Karcsinak 50. EB-re mindenki penge lesz, és brutális jó eredményeket fogunk hozni, persze beleszámítva azt is, hogy az IUKL bírók nagyon szigorúak, és majdnem 2 másodperces fixációkat kérnek. Jakab Sanyi már versenyzett tavaly 32 kg-val, 33 lökést és 84 szakítást hozott össze. A szakítás személyes rekord, lökésben már volt egy párral több neki tavaly. Szóval ő profi kategóriában fogja képviselni hazánkat a májusi EB-n. Mindenki nagyon lelkes, és keményen edzünk. 

A verseny szervezése és hangulata egyébként a megszokott kifogástalan színvonalon zajlott, és egyre több versenyző érkezik a különböző sportklubokból. Még a gyerekek is összecsaptak egy Face Off-on a végén, 8 és 3 kg-s golyókkal, és persze mindenki nyert. Lesznek még versenyek az OB-ig Horvátországban, de nem biztos, hogy azokra megyünk, mivel egyre több a verseny, és ha az ember havonta versenyzik, akkor nem jut ideje végigcsinálni egy rendes edzésciklust. Májusban találkozunk Kecskeméten! 

Jóga a terhesség alatt

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

Terhesség alatt minden egyes trimeszternek megfelelően módosítani kell a gyakorlást. Sok minden függ attól, hogy milyen szintű jóga-gyakorlást folytattunk a terhesség előtt. Ha erős, rendszeres Ashtanga-gyakorlást végeztünk, akkor óvatosan, de lehet folytatni. A testünk hozzászokott a gyakorláshoz, de mivel a terhesség jelei és az azt kísérő változások lassan és fokozatosan mutatkoznak, oda kell figyelnünk a testünk jelzéseire. Sok esetben az első trimeszterben vagy csak nagyon könnyed gyakorlást ajánlott végezni, vagy kerüljük a gyakorlást három hónapig, főleg, ha már volt vetélésünk, abortuszunk vagy császármetszésünk. A gyengébb, heges méhfalon nehezebben tapad meg a magzat, mint a teljesen egészséges méhben. A hányinger, rosszullét stb. esetében sem érdemes erőltetni a gyakorlást. Az Ashtanga sorozatokban sok olyan póz van, ami terhesség esetén nem javasolt, például az erős előrehajlítások, miközben a lábunk nyomja a hasunkat, a csavarások, az erős hátrahajlítások stb. Nem baj, ha a terhesség alatt nem erőltetjük az Ashtangát, hanem a Jin-jógát, Csandra kramát vagy valamilyen más, kímélőbb gyakorlatsort választunk.

A második trimeszterben ismét lehet növelni a gyakorlásra fordított időt, majd a harmadik trimeszterben fokozatosan csökkenteni és módosítani. Használjuk a józan eszünket, és figyeljünk a testünk jelzéseire! Az sem árt, ha egy olyan jógaoktatóval tanácskozunk, aki jártas a kismama-jógában. A hasra gyakorolt nyomást különösen kerülni kell, amint a magzat nagyobb lesz. A csípőnyitó, lábakat és gerincet erősítő pózokat nyugodtan lehet gyakorolni. A fejenállást is lehet gyakorolni, ha előtte már biztonsággal ment, mivel elősegíti a magzat mozgását és befordulását. A baba súlyának növekedése azonban megváltoztatja a testünk súlypontját, amire ügyelni kell a fordított és egyensúlyozó ászanák végrehajtása közben. Kezdők számára az álló pózok, könnyebb hátrahajlítások és a baddhakónászana gyakorlása javasolt.

Ha nehezen esünk teherbe, akkor csökkenteni kell a gyakorlást és a nehezebb pózok helyett könnyedebb gyakorlást kell választani. Ha a testünk kimerült, az negatívan befolyásolja a termékenységet. Ha túl soványak vagyunk, akkor a testzsír növelése helyrebillentheti a hormonháztartást és a termékenységet. Pihenjünk, aludjunk többet és figyeljünk a holdciklusokra, mindenképpen pihenjünk a holdnapokon. Az is lehet, hogy Ashtanga-gyakorlás helyett női jógát vagy hormon-jógát érdemes gyakorolni, amíg a terhesség össze nem jön.

Az Ashtanga-gyakorlók között gyakori probléma a súlycsökkenés. Ahogy az izmok megnyúlnak, a testzsír is lecsökken. A túlzott súlycsökkenés viszont szárazzá teszi a testünket és felborítja a biológiai erők egyensúlyát. Nők esetében különösen fennáll a veszélye a hormonháztartás és a haviciklus felborulásának. Ha egy nő nem rendelkezik legalább 15-20% testzsírral, akkor az egészsége és a termékenysége láthatja kárát. Kerüljük azt a tendenciát, hogy nyomjuk a gyakorlást, mert motiváltak és teljesítményorientáltak vagyunk, ahelyett, hogy ellazult elmével és testtel gyakorolnánk. A gyakorlásunknak mindig támogatnia kell a testtípusunkat. Ha túl soványak vagy túl izmosak vagyunk, ez csak egy átmeneti állapot. Az Ashtanga ászana-sorozatai eredménycentrikussá tehetik a gyakorlót, mert mindig vannak újabb meghódítandó célok. Ha csak az ászana-gyakorlásban akarunk fejlődni, az esetenként megnehezítheti önmagunk elfogadását és megerősítheti a negatív testképet. Ez hosszú távon nem kívánatos, mivel a testünk állapota folyamatosan változik, és ennél sokkal fontosabb az, hogy jelen legyünk a MOST-ban, tudatosak és kiegyensúlyozottak legyünk. 

Jóga-gyakorlás a haviciklus alatt

Újabb részletek a Csandra-krama könyvből:

A menstruáció első három napja alatt nem ajánlott az Ashtanga- vagy erőteljes ászana-gyakorlás. Vagy könnyített és erősen módosított sorozat (fordított pózok, erős hátrahajlítások és csavarások nélkül), vagy a csandra krama gyakorlása ajánlott. Az is megfelelő, ha teljes pihenőt veszünk ki két-három napra. Úgy is megközelíthetjük ilyenkor a gyakorlást, hogy a menstruáció első napján csak passzív, jin-jóga jellegű pózokat gyakorlunk (például a szúptavírászana), valamint a falon pihentetjük a lábainkat. A második napon hozzátehetünk néhány egyszerűbb álló és talajpózt, főleg csípőnyitókat. A harmadik napon már gyakorolhatunk egy könnyített Ashtanga sorozatot. Semmiképpen ne hagyjunk figyelmen kívül a haviciklusunkat és ne gyakoroljunk végig teljes erőbedobással!

A bandhák alkalmazása sem ajánlott menstruáció közben, mivel megakadályozza a vér lefelé áramlását. Ez kifejezetten igaz az uddíjána bandha és a naulí krijá esetében. Ezeket a gyakorlatokat a menstruáció várható időpontja előtti három napban is kerülni kell. A menstruációs ciklus alatt a gyengéd pránájáma légzésvisszatartás nélkül terápiás hatású lehet. Újholdkor férfiaknak és nőknek sem ajánlott erőteljes tisztítókúrákat végezniük, mert ez erős kimerültséghez vezethet. Kerüljük a böjtöt, a legtöbb kriját, a szaunát vagy bármilyen, túlzott izzadással járó edzést. A férfiak esetében az ejakuláció is kerülendő ilyenkor, mert a telihold és az újhold erre ugyanúgy hatással van, mint a nők esetében a havi ciklusra.

Vannak olyan nők, akiknek az Ashtanga-gyakorlás közben hosszabb időre megszűnik a haviciklusuk. Ez általában az intenzív fizikai terhelés, a bőséges izzadás és a súlyvesztés miatt következik be. Ha a manstruáció több, mint hat hónapra megszűnik, akkor orvosi segítségre is szükség lehet, de mindenképpen jobban tudatosítani kell a gyakorlás és a holdfázisok hatását a haviciklusra. Próbáljunk hűsítőbb módon gyakorolni, lágyabb légzéssel és mozdulatokkal. Hagyjunk ki legalább heti két napot a gyakorlásból, és két napot pihenjünk a telihold és újhold környékén, hogy a szervezetünk megint összhangba kerüljön a Hold energiájával. Ha nagyon soványak vagyunk, akkor igyekezzünk gyarapítani a testsúlyunkat, főleg a lágy szöveteket és a zsírraktárakat, nem az izomszövetet. Megfelelő gyógynövényes kúrák is segíthetnek a ciklus kiegyensúlyozásában.

A karma kikapcsolása

Az élőlény útját az anyagi világban a karma törvénye szabályozza. Abban a pillanatban, hogy kapcsolatba kerülünk az anyagi energiával, megjelennek a vágyak és az érzékszerveinken keresztül befolyásolni kezdjük a külvilágot, az pedig az elménket. Bár a szabad akarat valamilyen formában és mértékben mindvégig jelen van az életünkben, a karmikus okok és okozatok szövevényéből mégsem olyan könnyű kikeveredni. Korábbi cikkeimben (1. rész, 2. rész) ismertettem azokat a spirituális folyamatokat, melyek az egyes világkorszakokban a felszabadulás és a megvilágosodás fő eszközei voltak. 

Ezek a módszerek, ha kicsit módosítva is, a mai korban is működnek, sőt, egyszerre többet is alkalmazhatunk a karmánk csökkentésére vagy kikapcsolására, ami megnyitja az utunkat a felszabadulás felé. A meditáció a modern világban is alkalmazható, bár az elménk sokkal szétszórtabb, mint a Szatja-júga embereinek elméje. A meditációt a mai korban a nyolcfokú jógarendszer (ashtanga-jóga) kontextusában gyakorolhatjuk. A meditációs gyakorlatot mindenképpen érdemes ászana-gyakorlással megalapozni, majd a pránájáma segítségével felkészíteni az elménket a meditációra. Az ászana-gyakorlás önmagában nem rendelkezik akkora potenciállal, hogy eltörölje a karmánkat, viszont a pránájáma, különösen hosszú kumbhakákkal gyakorolva már képes módosítani a karmánkat. Főleg, ha a légzésvisszatartások közben Isten formáján meditálunk a koronacsakrában. 

A meditáció szintén abban az esetben képes feloldani a karmánkat, ha a meditációnk tárgya Isten valamilyen formája. Az áldozatok végzése a védikus módszerrel már nem igazán megvalósítható manapság, de maga az áldozat fogalma, mint karma-jóga megjelenik a Bhagavad-gítában. A karma-jóga azt jelenti, hogy lemondunk a tetteink eredményéről egy transzcendens cél érdekében. Az eredményekhez való ragaszkodás nélkül végzett cselekvésnek nem csak hogy nincs karmikus visszahatása, de az anyagi vágyainkat is csökkenti. Minél több transzcendentális tudás birtokában hajtjuk végre az áldozatot, annál erősebben tisztítja a karmánkat. 

A templomi imádat az ísvara-pranidhána kategóriájába tartozik, amit Patandzsalí kiemel, mint a szamádhi elérésének leghatékonyabb módszere. Az istenszobrok imádata egyben meditáció és áldozat is, melyben a testünket, elménket és az érzékszerveinket lefoglaljuk Isten szolgálatában. Minél több tudással és odaadással végezzük az imádatot, annál hatékonyabban semlegesíti a karmánkat. 

Patandzsalí kiemeli, hogy az Ísvarán történő meditáció leghatékonyabb módszere az Óm mantra éneklése. A Kali-júga fő spirituális folyamata tehát a mantra-meditáció, Isten neveinek éneklése. Ez egyben a bhakti, vagyis az odaadás gyakorlása, meditáció, és áldozat is. A mantrák ismétlése mellett természetesen a Gregor Maehle által ismertetett klasszikus csakra-meditációval, a pránájámával, a szentírások tanulmányozásával és az önzetlen cselekvéssel is megsegíthetjük a karmánk kikapcsolását. 

Ezekkel a módszerekkel a félig érett vagy érett karmikus visszahatások egy részét is semlegesíteni tudjuk, de persze nem válunk teljesen mentessé a karma törvényeitől, csupán azok megkötő hatásától. A karma kikapcsolását ahhoz hasonlíthatjuk, mint amikor egy ventillátort kihúzunk a konnektorból, és nem kap áramot, de még forgatja a lendület. A hátralévő kamikus visszahatásokat életünk végéig még fokozatosan feldolgozhatjuk, és így életünk végén vagy azelőtt elérhetjük a karmamentes, felszabadult állapotot. 

A kozmikus egyensúly elve

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Az összes erő egyensúlyának elvét a Kundaliní működésében is megfigyelhetjük. Például az öt váju (életlevegő), vagyis a prána, apána, vjána, udána és szamána összessége zéró, és ezért nem hajlamos a Kundaliní magától felemelkedni. Az apána a lefelé irányuló erő, amely a felfelé irányuló prána és udána vájukkal ellentétesen hat. Azonban, ha önmagában nézzük, az apána a saját ellentettjét, az apána gatit is tartalmazza. Miközben a fő, durva apánikus erő lefelé irányul, van benne egy felfelé irányuló erő, egy finom áramlat, egy felfelé szívó hatás, amit az erőteljes lefelé zúduló áramlat hoz létre.

A Bhagavad-gítá is beszél erről az apána gatiról, amikor kijelenti: „Vannak, akik a pránát az apánába, az apánát pedig a pránába ajánlják és ezt pránájámának nevezik.” (4.29). Ez a vers azt sugallja, hogy a belégzésben és kilégzésben található belső negáción meditáljunk annak érdekében, hogy felülemelkedjünk a polaritásokon és a radzsasz (belégzés), valamint a tamasz (kilégzés) szélsőségein.

Az apána gati megszelídítése akkor hasznos, ha madártávlatból szeretnénk szemlélni az emberi életet. Isten azon tettét, amikor számtalan formába és megnyilvánulásba terjeszti ki magát, Saktinak nevezik, a kegy alászállásának a teremtésbe. Ez az erő s tartalmazza saját negációját, a Kundalinít. A Kundaliní Isten visszatérése a saját állapotába, vagyis a gerinc alján elhelyezkedő isteni teremtő erő visszatérése az isteni tudatba a szahaszrárában. Semmi más, mint a hazatérés önmagunkhoz. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, fel kell szabadítani az apánán belüli felfelé irányuló áramlatot, az apána gatit.

Az apánán belül található felfelé áramló erő felszabadítása alkotja a Kundaliní negyedik motorját. A hatrészes fel-fel hullám formájában működik, melyre már utaltunk a negyedik fejezetben, de itt most részletesen elmagyarázzuk.

16a Gyakorlat: az apána gati elérése

Kezdjük a megszokott meditációs pózunkban és használjuk a megszokott meditációs eszközöket, mint a múla bandhát. Lélegezzünk végig a központi vezetéken (szusumnán), melyet tűzvörösként képzeljünk el. Kövessük a lélegzet mozgását belégzéskor a gáttól a koponya közepéig, kilégzéskor pedig a koponyától a gátig. Érezzük, hogyan leszünk ettől radzsaszikusak a belégzés során és tamaszikusak a kilégzés során. Most különítsük el a tudatosságunkat a légzéstől. Miközben a belégzés felfelé mozog a gáttól a koponyáig, engedjük a tudatosságunkat lefelé ereszkedni a koponyától a gátig. Ahogy a kilégzés végighalad a fejtől a farkcsontig, engedjük felfelé emelkedni a tudatosságot a gerinc tövétől a fejig. Vegyük észre az egyensúlyt és a visszatérést a középpontba, amit ez előidéz az elménkben! Az elmét a légzés ereje billenti ki az egyensúlyából és a tudatosság segítségével kiegyensúlyozhatjuk, ha tudjuk, hogyan ellensúlyozzuk a légzés erejét. Folytassuk addig ezt a meditációt, amíg nem tapasztaljuk meg tisztán a belső ellentétes erőt a belégzés és a kilégzés közben is."

A világkorszakok és az önmegvalósítás 2. rész

A bejegyzés első részét itt olvashatjátok.

A harmadik világkorszak a Dvápara-júga, melynek neve azt jelenti, hogy "két pár" vagy "kettő után". Míg a Szatja-vagy Krita-júgában (az aranykorban) élő emberek dominánsan a szattva-guna vagy a suddha-szattva (tiszta jóság) hatása alatt vannak, a Trétá-júgában (ezüstkorban) már megjelenik a radzsasz (szenvedély) minősége is. A Dvápara-korszakban (a bronzkorban) az emberek tulajdonságai fokozatosan tovább degradálódnak, megjelenik a tamasz (a sötétség minősége) és természetükben mindhárom guna keveredik. A júga hossza 864 ezer év, és az emberek maximális életkora már csupán ezer év. Az emberek már nem olyan erősek sem lelkileg, sem testileg, mint az előző két korszak szülöttei, megjelennek a betegségek, a szenvedés, az idő előtti halál és a különböző negatív karmikus visszahatások, melyek mind a dharmától való elhajlásnak köszönhetőek. Ám az emberek teste még mindig lassabban öregszik, mint a modern korban, így több száz évesen is fiatalnak néznek ki. Az emberek telhetetlenné válnak és harcba szállnak egymással. A társadalmi berendezkedés leginkább a feudális falvakéra emlékeztet, a városok még ritkák, inkább csak a birodalmak székhelyeiként léteznek. Az iparosodás még nem kezdődik el, az emberek a mezőgazdaság köré rendezik az életüket, és egyszerű kézműves termékeket használnak. A Védát négy részre osztják, ugyanakkor a nagy védikus tűzáldozatok végzése a háttérbe szorul, és helyette a templomi istenformák imádata kerül a középpontba. Minden városban, faluban számtalan kisebb-nagyobb templom jön létre, még a háztartásokban is vannak házi szentélyek. A hinduizmus a mai napig megőrizte e templomi imádat és ceremóniák hagyományát, és sok más vallás is átvette őket, bár a Kali-júgában Isten képi és szobor-ábrázolása is a háttérbe szorul. Míg a Szatja korszakban a dhjána (meditáció), a Trétában a pedig jagja (áldozatok végzése) voltak a fő lelki folyamatok, a Dvápara korszakban a púdzsá (templomi imádat) lesz a fő önmegvalósítási módszer. A templomokban étel- és italfelajánláskat tesznek, virágokkal és terményekkel díszítik isten oltárát, énekelnek, táncolnak és különböző szertartásokat végeznek. Az istenszobrokra sokan a családtagjukként tekintenek. 

Az utolsó, negyedik világkorszak a Kali-júga, azaz a vaskor. A bronz- és vaskor kifejezések természetesen itt nem a fémmegmunkálás mikéntjére vonatkoznak, mert az már a Trétá-jógában elkezdődik. Az egyes korok, illetve a bennük élő emberek tudatának minőségét irják le. A negyedik korszak a legdegradáltabb. Itt az emberek természetében a tamasz, vagyis a sötétség és a tudatlanság dominál leginkább. Míg a Szatja-júgában mindenki erényes és erkölcsös, a Trétában már csak háromnegyed részben marad fenn az erkölcsösség, a Dváparában pedig fele-fele arányban. A Kali-júga elején az erkölcsösség egy negyede áll szemben az erénytelenség háromnegyedével, és a korszak végére ez az egy negyed is fokozatosan szertefoszlik. A dharma négy lábának a lemondást, kegyességet, tisztaságot és igazmondást tekintik. A Trétá korszak kezdetére a lemondás elvész, a Dvápara kezdetére pedig a tisztaság is elvész. A Kali-kor kezdetén már nem maradt meg a kegyesség sem, csak az igazmondás, és a korszak végére ez az utolsó vallásos elv is eltűnik. Az emberek bűnös szokásokat vesznek fel, melyek közül leginkább a szerencsejáték, a csalás, a húsevés, az erkölcstelen (házasságon kívüli) szex és a kábító- mámorítószerek fogyasztása lesz jelentős. Persze a fogyasztói életmód és az anyagi javak fölösleges halmozása, mely a környezetre is káros hatással van, szintén a Kali-júga terméke. Az emberek a káros szenvedélyeik rabjává válnak, és mindez megcsapolja lelki erejüket. A társadalom diszfunkcionálissá válik, az emberek hazuggá és képmutatóvá válnak. A tudás elveszőfélben van, és a védikus írások nagy része elveszik. A Védákat és a hozzájuk kapcsolódó szent tudást a Kali-jóga kezdete előtt írták le pálmalevelekre, de mára csupána az eredeti írások mintegy egy százaléka maradt fenn. Az emberek tiltott és szennyezett ételeket esznek. Ez nem csak a húsra, de a kémiailag feldolgozott és vegyi anyagokkal szennyezett éetelekre is vonatkozik. Az iparosodás és a fölösleges fogyasztói szokások kialakulása következtében a társadalom vagyoni helyzete erősen plarizálódik, és hiány mutatkozik az alapvető élelmiszerekből és az ivóvízből is. Az emberiség túlnyomó részét nyomor sújtja, a Föld egyes területei fokozatosan lakhatatlanná válnak a környezetszennyezés miatt, és bár látszólag kialakul a polgári demokrácia és a szabadkapitalizmus, a társadalom sok tekintetben degradálódik. A családok gyakran szétesnek és az emberek szenvednek a magánytól és mindenféle pszichotikus betegségektől. Az ipari forradalom a technológiai vívmányok sorát hozza, de az emberiség végül rájön, hogy a technológiai haladás rabszolgájává vált, ahelyett, hogy az szolgálta volna ki az ember természetes kreativitását és spiritualitását. A vallásos mozgalmak is politikai hatalomra és manipulációra törnek, így sokan elfordulnak a vallástól és spiritualizmustól, mert megcsömörlenek a hozzá kapcsolódó elnyomó hatalmi struktúráktól. 

Az ember átlagéletkora a Kali-júgában a száz évet sem éri el, magassága három és fél kubit (160-170 cm). Bár most még a 432 ezer év hosszú Kali-júgából alig több, mint ötezer év telt el, a degradáció jelei erőteljesen megmutatoznak, és a korszak végére fel fognak erősödni. A korszak i.e. 3102-ben, a kuruksétrai csata végén kezdődött. Az Ószövetségben még arról olvasunk, hogy Ábrahám első leszármazottai hét kubit magasak (3-4 méter) voltak, és több száz évig éltek. Ez még a Dvápara-júga végének állapotait tükrözi. Azután az ember számra meg lett tiltva az állatáldozat, valamint az istenszobrok imádata is, ás Isten Igéje, valamint neve lettek a fő szakramentumok. Összehasonlításképpen, a Tétá-júga emberei tizennégy, a Szatja-júga emberei pedig 21 kubit magasak voltak. A Kali-korszakban, bár nagy a nézetkülönbség a különböző vallások között, egyben mégis meglehetősen egyeznek: a fő spirituális gyakorlat a mantrák vagy Isten neveinek éneklése, ismételgetése. A hangos imádkozás, fohászkodás a náma-jagja vagy dzsapa-jagja kategóriájába tartozik. A mantrák használata elterjed a buddhizmusban és a hinduizmusban is, de a kereszténységben és az iszlában is az ima és Isten igéjének hirdetése kerül a középpontba. A templomi imádat megfelelő elvégzése már nehézségekbe ütközik, csakúgy, mint a tűzáldozatok vagy a meditáció gyakorlása. Az elme kiüresedését igénylő meditációs technikák helyett a hangos kírtana (Isten neveinek neklése) vagy a mantrák mormolása az elterjedt, bár a templomi imádattal együtt mindkettő a bhakti kategóriájába tartozik. 

A Kundaliní etikája

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"15b Gyakorlat: A Kundaliní felébresztése a prána szívása és a külső uddíjána által

Csak abban az esetben, ha tisztában vagyunk és járatossá váltunk a fenti módszerben, adjuk hozzá a báhja (külső) uddíjána szívó hatását a rövid külső légzésvisszatartás alatt, miközben a múládhára alatt vizualizáljuk a Kundalinít. A technika ugyanaz, mint fentebb, de hozzátesszük azt az elemet, hogy a torok lezárása után a bordakosár kitágításával elvégzünk egy hamis belégzést és a másodlagos légzőizmok (a bordaközi és a kis mellizom stb) segítségével megemeljük a bordákat. Ez szívó hatást hoz létre, mely egészen lent, a Kundaliní székhelyén is érződik, és felébreszti. Most a Kundaliní még nagyobb erővel fog kiegyenesedni és felemelkedni, mint előtte.

A szent hagyomány azt írja elő, hogy a Kundaliní felébresztését tiszta életmódnak kell kísérnie. A tetteinket mindenki javáért kell végeznünk. Kerülni kell a drogokat, hatalmi játékokat, az egoisztikus hajlamokat és az alsóbb szükségletek kielégítését. A Kundaliní az isteni teremtőerő. Teljesen át kell adnunk magunkat ezen erő szolgálatának.

16. Törvény: Az apána gati, az apánában rejlő belső felfelé irányuló erő a fel-fel hullám által aktiválható, ami a Kundaliní negyedik hajtóműve

Az egymást kioltó erők törvénye

A termodinamika első törvénye szerint egy rendszeren belül ható összes energia összege változatlan. Ha például egy rendszer kinetikai energiája csökken, akkor annak potenciális energia, elektromos energia stb. formájában kell megjelennie. Ez egy általánosabb, kozmikus törvény kifejeződése, mely szerint minden erőnek létre kell hoznia a saját ellentettjét is. Mivel az univerzum összes energiájának összege mindig zéró, Minden megjelenő erőnek vagy vektornak vagy tartalmaznia kell a saját ellentettjét vagy semlegesítő erejét, vagy ha nem tartalmazza, akkor a környezetének kell létrehoznia ezt az erőt, hogy a végösszeget nullára redukálja és visszaállítsa az egyensúlyt.

A saját életünkben ez azt jelenti, hogy ha játszadozunk a Kundalinível és rendkívüli erejét mások elkápráztatására vagy személyes előny szerzésére használjuk, akkor egy vektorerőt hozunk létre a világban. Ahhoz, hogy egyensúlyban maradjon, a világnak létre kell hoznia egy ellenvektort, amely idővel vissza fog hatni ránk. Ezért omlik össze idővel minden birodalom. Ennek elkerülése érdekében a jóginak nem személyes motivációból kell cselekednie, hanem a mindenki javáért. Bár ez idegenül hangzik a modern világban, ahol lépten-nyomon azt tanítják nekünk, hogy önzőnek lenni természetes dolog, valójában ez a boldogsághoz és szabadsághoz vezető út, amely összhangban van a szent törvénnyel."

A világkorszakok és az önmegvalósítás 1. rész

A védikus időszámítás négy korszakra osztja az emberiség történelmét, melyek jóval hosszabbak, mint az írott történelem 6-8000 éves időtartama, vagy a régészeti leletek alapján megsaccolt 150 ezer éves Homo Sapiens kultúrája. 

Az első világkorszak a Szatja-júga (az "Igazság kora" vagy aranykor), mely 1 728 000 év hosszú volt. Krita-júgának is nevezik, mivel csak egy vallás létezett, a lélek vallása, és minden ember, aki ebben a korban megszületett, a spiritualitás magas fokán állt. Így ahelyett, hogy a különböző vallási és filozófiai megközelítéseken vitáztak volna, elfogadták, hogy Minden Egy és meditációval töltötték az idejüket. Nem volt szükség külsődleges vallási ceremóniák végzésére, mert mindenki belül élte meg a vallásosságot és a kapcsolatot Istennel. Az emberek hatalmasak, erősek, becsületesek, fiatalosak, lelkesek, tehetségesek és erényesek voltak, és átlagosan 100 ezer évig éltek. A négy Véda akkor még egy volt. Az egész emberiség elérhette a szamádhi állapotát. Nem kellett földet művelni vagy bányászni, mivel az emberek erkölcsössége miatt a Föld önként ellátta az emberek szükségleteit. Az időjárás kellemes volt, így házakra sem volt nagyon szükség, és mindenki boldog volt. Nem voltak vallásos csoportosulások, mindenki egy családnak érezte magát. Nem voltak betegségek, senki sem volt nyomorék vagy fogyatékos, és nem volt mitől félni. Ennek a korszaknak a júga-dharmája, vagyis a kornak megfelelő vallásos folyamat a dhjána (meditáció volt, azaz az ashtanga-jóga magasabb, belső fokozatait gyakorolta mindenki. A társadalmi berendezkedés még nem nagyon alakult ki, a család és a nemzetség, törzs voltak a legjellemzőbb társadalmi rétegződések, és az emberek "gyűjtögető" életmódot folytattak, bár akkora volt a bőség, hogy ez nem igényelt különösebb erőfeszítést. Vélhetően vadászni sem vadásztak, mert megelégedtek a természet által adott növényi táplálékokkal és tejtermékekkel. Az emberek az erdőkben laktak, kis falvakban, vagy vándoroltak, bár a növényzet akkor még sokkal sűrűbb volt a szárazföldön. 

A második korszak a Trétá-júga, mely már csak az előbbi hosszának 3/4-e, 1296000 év hosszú volt. A Trétá szó harmadikat vagy harmadot jelent. Ebben a korszakban az emberiség erényessége már némileg lecsökkent, és az átlagéletkor már csak tízezer év volt. A Trétá korszak elején nagy uralkodók állnak az emberiség élére, és hódító háborúkat folytatnak egymás ellen. Ez a nagy birodalmak korszaka. A háborúk mellett az időjárás is szélsőségesebbé válik, kialakulnak az óceánok és a sivatagok, a Föld feltagozódik, nem csak földrajzi, de kulturális és politikai értelemben is. Elkezdődik a mezőgazdaság, a bányászat és az embereknek már dolgozniuk kell, hogy előteremtsék az életszükségleteiket. A társadalmi berendezkedés leginkább a rabszolgatartó társadalmakhoz hasonlít, de a szolgák önként végzik a munkájukat, és jó bánásmódban részesülnek, viszont nincs önálló vagyonuk. Kialakul a társadalom jellemzően védikus rétegződése: a független papi réteg (bráhmanák), akik az áldozati szertartások végzéséért és a szentírások tanulmányozásáért, valamint a jóga gyakorlásáért és a védikus tudás terjesztésééért cserébe adományokat kapnak, és így tartják fenn magukat. A ksatriják (harcosok és politikusok) vagy vezetők, vagy katonák lesznek. A vaisják (kereskedők, mezőgazdák) alkotják a gazdasági élet alapját, és a legnagyobb létszámú osztály a súdrák, vagyis a szolgák, kétkezi munkások. A júga-dharma a jagják, vagyis védikus áldozati rituálék elvégzése, melyet védikus mantrák kíséretében végzett tűzáldozat formájában hajtottak végre. A védikus áldozatok nagyon sok hozzávalót, például gabonát, tejterméket, állatokat (tehenet és lovat), drágaköveket és nemesfémeket igényeltek, és több száz vagy ezer bráhmana részvételével zajlottak. Az áldozatok végzésének hagyománya az ősvallásokban és a törzsi sámánizmusban szintén ebből a korszakból maradt hátra.

A két utolsó korszak leírását a következő részben olvashatjátok majd. Természetesen az, hogy a meditáció vagy a tűzáldozatok végzése (agnihótra) ezekben az előző korszakokban volt a fő önmegvalósítási folyamat, nem jelenti azt, hogy a mostani korszakban nincs semmi hatásuk. Csak a mi képességeink és az objektív feltételek nem olyan kedvezőek hozzájuk, mint az előző korokban. 

A nők és a holdciklus

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

A nők és a holdciklus

A telihold és újhold napjain a hagyomány szerint nem szokták gyakorolni az Ashtanga-jóga sorozatait, illetve a megerőltető vinyásza-jellegű gyakorlás sem javasolt. Ilyen esetekben érdemes a csandra krama sorozatot választani. A telihold előtti napokban a testünk folyadéktartalma megnövekszik, mint dagály idején, és általában energiatöbbletet is tapasztalunk. Mivel ez általában túlstimulálja a szervezetet, az intenzív gyakorlás nem javasolt, hiszen az is hasonló hatást vált ki. Az újhold előtti napokban csökken a szervezetünkben tárolt folyadék mennyisége. Ilyenkor az energiaszint is csökkenhet, az ízületek szárazabbak lesznek, és nagyobb a sérülések kockázata. A kettő közül kevésbé problémás a telihold, mint az újhold. A megn9vekedett folyadékmennyiség növeli a végtagok átmérőjét, így a csavaró pózoknál nehézséget tapasztalhatunk, de a sérülés veszélye nem olyan nagy, mint szárazabb ízületek esetén, amikor könnyebben mehetnek az ászanák, és túlhúzhatjuk magunkat valamelyik pózban. A telihold és újhold pontos időpontja előtti huszonnégy óra az, amit kerülni kell.

A csökkenő holdciklus csökkentő, kivezető, apánikus jellegű holdfázis. Az újhold időpontjától kezdődő időszak a megújhodást segíti elő, és ilyenkor érdemes új dolgokba belevágni. A növekvő holdfázis növekvő, felépítő, pránikus folyamat. Ez a cselekvés és a megszilárdítás időszaka. Ha odafigyelünk a holdfázisokra, akkor jobban megérezhetjük azoknak a testünkre és az energiarendszerünkre gyakorolt hatását. Törekedjünk azonban a tárgyilagos megfigyelésre, és ne képzeljünk bele semmit! Azt se képzeljük azonban, hogy a holdciklusok nem hatnak ránk!

A legtöbb nő hajlamos arra, hogy teliholdkor vagy újholdkor menstruáljon vagy ovuláljon. A telihold felhalmozó hatású, így a vér és a nyálkahártya felhalmozódása is igazodhat ehhez. Az újhold a megújulást hozza, így a menstruáció kiürülése is egybeeshet ezzel, mivel a vér eltávozását az apána váju irányítja. Persze nincs szigorú szabály, mivel egyéb tényezők is befolyásolják a haviciklust. Ha több nő együtt él, akkor egymáshoz és a Holdhoz hangolódhatnak a haviciklusaik. A menstruáció előtt és a telihold előtt növekedni szokott a testsúly, az újhold előtt és a menstruáció után pedig csökkenni. A menstruációt közvetlenül megelőző napokban az ember szükségét érezheti a böjtölésnek vagy a hashajtásnak, és egyéb tisztítókúráknak a puffadás miatt, de ettől tartózkodni kell, mert károsan befolyásolhatja a természetes ciklus zajlását. A tisztítókúrákat érdemes a menstruáció lezajlása utáni napokra időzíteni.

A nők és a bandhák

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

A nők jóga-gyakorlása

Mivel a csandra krama sorozat dominánsan a Hold, azaz a jin, a női energiák aktiválására irányul, érdemes kitérnünk a nők jóga-gyakorlására vonatkozó egyes részletekre. Természetesen férfiak is gyakorolhatják a csandra kramát, hiszen nekik is szükségük lehet a jang és a jin egyensúlyba hozására. Léteznek bizonyítékok arra vonatkozólag, hogy a múla bandha, uddíjána bandha és dzsálándhára bandha túlzott használata megzavarhatja a nők menstruációs ciklusát. Először is, a súlyvesztés és a túlzott izzadás, valamint az állandó fizikai terhelés menstruációs és más zavarokat okozhat, akár bőrszárazságot vagy korai öregedést is. Sok női gyakorló néz szembe ezekkel a problémákkal. A három bandha túlzott alkalmazása is okozhat hasonló problémákat, különösen, ha az egész gyakorlás alatt alkalmazzuk. Az uddíjána bandhát és a naulí kriját különösen óvatosan kell alkalmazniuk. Ez nem azt jelenti, hogy sohasem szabad alkalmazni ezeket a hasi gyakorlatokat. De menstruáció, ovuláció és terhesség alatt kifejezetten kerülni kell. Heti hét napon keresztül sem ajánlott gyakorolni őket. Az uddíjána bandha és a naulí krijá gyakorlása heti három-négy alkalommal elegendő, a többi napon ki kell hagyni a gyakorlásból.

A tradicionális irodalom is kiemeli, hogy a múla bandha elhelyezkedése eltér a férfiak és nők esetében. A férfiaknál valóban a gáthoz közel található, míg a nőknél magasabban, a méhnyaknál. Mivel a legtöbb jóga-gyakorló nő, ezért rejtély marad, hogy őket miért a férfi-megközelítés szerint oktatják a múla bandha kivitelezésére. A férfiak a gát felfelé húzásával tudják aktiválni a múla bandhát, míg a nők esetében a méhnyakat kell lefelé húzni. Erre Mantak Chia tér ki "Cultivating Female Sexual Energy" című könyvében.

Mivel Indiában a tradíció kevéssé támogatta a nők jóga-gyakorlását, viszonylag kevés ismeret maradt ránk arra vonatkozólag, hogy az ő gyakorlásuk miben tér el a férfiakétól. Csak az újabb kori nyugati irodalom kezdett részletesebben foglalkozni a nők jógájával. Csak egy olyan hagyományos szövegről tudunk, amely részletesen beszél a nők jóga-gyakorlásáról, ez pedig a Thirumalai Krishnamacharya által felfedezett Jóga-rahaszja. Ez az írás például részletezi, hogy mely pózok ajánlottak terhesség során, például a mahámúdrá és a baddhakónászana; ugyanakkor a fejenállás és vállállás kerülését javasolja az ötödik hónap után. A többi hagyományos szöveg vagy csak férfiakhoz szól, vagy eleve tisztátalannak tekinti a nőket.

Siva legodaadóbb szolgája

A múltkori blogban Rávana és testvérei lemondásáról esett szó. Rávanát gyakran a büszke, kéjes és hatalomvágyó démonként, Visnu esküdt ellenségeként látjuk, pedig eredetileg Dzsaja, az Úr Visnu ajtónállója volt a lelki világban, aki egy sértés miatt lett megátkozva, és így démonként kellett megszületnie.

Rávana Visravá bölcs fia és Pulasztja Risi unokája volt. Pulasztja Brahmá fia volt, így Rávana bráhmana kasztban született. Rávana az Úr Ráma fő ellensége volt a Rámájana eposzban, és Srí Lanka nagyhatalmú démonikus királya. Tíz feje és húsz karja volt, ami a csatatéren is erős félelmet keltett az ellenségben. Ijesztő külseje ellenére, Rávana megtanulta a négy Védát és odaadóan imádta az Úr Sivát. Azt mondják, hogy az Úr Siva áldásából kapta isteni fegyvereit és misztikus képességeit. A víná nevű húros hangszer nagymestere is volt, és Agasztja Risit is legyőzte víná-párbajban. 

Démonikus nagybátyái és anyja hatására Rávana komoly lemondásba (tapaszba) kezdett, hogy elégedetté tegye Brahmát, az emberiség teremtőjét. Amikor Brahmá megjelent előtte, Rávana azonnal a halhatatlanságot kérte áldásként. Brahmá ezt visszautasította, mondván, hogy minden teremtett élőlény, még ő maga is, egyszer meghal. Vizsont azt az áldást adta neki, hogy szinte semmilyen fegyverrel nem ölhetik meg, csak a maga Brahmá által készített brahmásztrával. A dereka körül a halhatatlanság nektárját hordta öv gyanánt. 

Miután így felfegyverkezett áldásokkal, Rávana legyőzte féltestvérét, Kuvérát és megszerezte Lankát, melyet a mennyek építésze, Visvakarmá épített. Ekkor Rávana az Úr Sivát kezdte imádni, és sok lemondást végzett, hogy elégedetté tegye. De mivel úgy érezte, hogy az Úr Siva nem elégedett a lemondásaival, végül levágta a saját fejét, és azt ajánlotta fel neki áldozatként. Ekkor az Úr Siva megkönyörült rajta, és tíz fejet, valamint húsz kart adott neki azért az egyért cserébe, amit levágott. Ezáltal Rávana gyakorlatilag legyőzhetetlenné vált. 

Rávana minden reggel imádta az Úr Sivát. Homokból készített egy Siva-lingamot, és az egyben maradt az egész imádat időtartama alatt. Rávana odaadása az Úr Siva iránt már az őrületig fokozódott, ami szinte legyőzhetetlenné tette, mivel az Úr Siva a háború és a pusztítás istene. Rávana így megszerezte az uralmat a három világ fölött. A dámon-király büszkesége hatlamával együtt nőtt, bár olyan nagyhatalmú uralkodók rendre megbüntették, mint Vallí, a majomikrály vagy Kártavírja Ardzsuna.

Rávana odaadása az Úr Siva iránt odáig fokozódott, hogy a legnagyobb Siva-lingamot szerette volna felállítani az udvarában, hogy bármikor imádhassa. Így a következő ötlete támadt: mivel a Kailása hegy (ahol az Úr Siva és Párvatí lakik) a legnagyobb lingam a világon, azt akarta elhozni Lankára. Így hát elindult a replülő szekerén, hogy felemelje és Lankára hozza a Kailása hegyet. éppen ekkor az Úr Siva nagy vitában volt Párvatíval, és Párvatí otthagyta. Amikor a hegyet egy nagy földrengés rázta meg (iagzából Rávana emelte fel), akkor Párvatí visszafutott az Úr Siva karjaiba. Siva pedig a nagylábujjával lenyomta a hegyet, és az egész hegy Rávanára esett. A démon-király hangosan üvöltött fájdalmában. Ekkor Ganésa (az Úr Siva fia) arra ment a szolgáival, és elmondta Rávanának, hogy ki lakik a hegyen. Rávana azonnal megbánta arroganciáját és a saját idegeiből készített egy vínát, majd a Siva-tándava sztotrát kezdte énekelni. Sok ezer évig dicsőíitette az Úr Sivát a hegy alatt fekve, mire végül Siva elégedetté vált az alázatával és felemelte a nagylábujját. Rávana ekkor leborult az Úr Siva lábai előtt, és Siva adott neki egy Gólinga nevű lingamot. Azt mondta, hogy ez a lingam olyan hatalmas erővel rendelkezik, mint a Kailása hegy, és ezt magával viheti Lankára. Rávana nagy örömmel elfogadta a lingamot és éppen indulni készült, amikor Siva figyelmeztette, hogy ha elejti, akkor már nem fogja tudni többé fölemelni, hanem ott fog maradni, ahová esett. Rávana megköszönte és elindult Lankára. Útközben rájött, hogy mindjárt lenyugszik a nap, és el kell végeznie az esti rituálékat. Ekkor egy pap jött arra (aki igazából Ganésa volt papnak álcázva), és beleegyezett, hogy vigyáz a lingamra, amíg Rávana elmondja az imáit, de csak ha tíz percen belül végez. Ganésa nem akarta, hogy a lingam elhagyja Indiát. Rávana beleegyezett, mert kívülről tudott minden mantrát. Ganésa azonban imádság közben behatolt az elméjébe, és összezavarta a gondolatait, ezért újra és újra neki kellett kezdenie. Végül, amikor befejezte, a pap azt mondta, hogy nem tartotta be az ígéretét és elejtette a lingamot. Ekkor a lingam ott maradt, Rávana pedig nagyon kétségbe esett. 

Rávanát sokan imádják Dél-Indiában, amiért olyan odaadó volt Siva felé, és Siva áldásából a jógikus képességek, az asztrológia és a harc, valamint a gyógyítás mestere lett. A büszkesége azonban összes jó tulajdonságát elhomályosította, és végül a vesztét okozta. Mivel Rávana nem kért védelmet az emberek és a majmok ellen az Úr Brahmától, Ráma egy földi királyfi, azaz ember formájában inkarnálódott, és a Lankáért vívott csatában egy nyílvesszővel szúrta át Rávana szívét. Így Rávana az Úr keze által halt meg, és megszabadult minden bűnétől. Ebből a történetből is láthatjuk, hogy az Úr Siva különféle áldásokban tudja részesíteni a híveit: misztikus erőket, anyagi hatalmat és gazdagságot, a gyógyítás vagy a sebezhetetlenség képességét is adhatja, de ugyanakkor képes megszabadítani az egótól és az Úr Visnu kegyére méltóvá is teheti a hívét. 

Kundaliní-meditáció

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"15a Gyakorlat: A Kundaliní vizualizációja a múládhára alatt külső légzésvisszatartás közben

Miután befejeztük a kilégzést a múládhárában a LAM szótag megfelelő számú kiejtésével, tartsuk vissza a levegőt a testünkön kívül a torokzár segítségével. A légzésvisszatartás alatt meditáljunk a Kundalinín, a testben lakozó isteni teremtő erőn. Csúcsával lefelé mutató vörös háromszögként vizualizáljuk a Kundalinít. A háromszögön belül egy zöldeskék oszlop áll, mely köré három és félszer tekeredik a villámszínű kreatív erő. Vizualizáljuk, amint a Kundaliní kiegyenesedik és belég a tűzvörös szusumnába. 

A belégzés megkezdésekor a Kundaliní a légzéssel együtt halad felfelé csakráról csakrára. Miközben vizualizáűljuk a Kundalinít a kumbhaka közben, kiejthetjük az isteni teremtőerő mantráját, a HRÍM-et. Eleinte csak egyszer ejtsük ki a mantrát, figyelembe véve, hogy épp most fejeztünk be egy hosszú kilégzést és közben komplex vizualizációt végeztünk, és nem akarjuk, hogy elfogyjon a lélegzetünk. Később választhatjuk azt is, hogy kétszer vagy háromszor ismételjük ezt a mantrát. Indiában a HRÍM mantrát az Istennő mantrájának tartják. Alternatív lehetőségként választhatjuk az ísta-mantránk rövidített változatát. 

A belégzés közbeni sorrend most pontosan ugyanaz, mint az előbb, de a kilégzés végén van ez az új elem. Miután vizualizáltuk Isten számunkra megfelelő formáját a belső légzésvisszatartás alatt az ezerszirmú lótuszban, és közben egyszer kiejtettük az ísta-mantrát, kezdjük el a kilégzést.

Ejtsük ki az ÓM mantrát a megfelelő számban az ágjá (homlok) csakrába, két ragyogó fehér szirommal, az intelligencia képviselőjeként, és egy villámszínű háromszög jantrájával.

A HAM mantrát megfelelő mennyiségben a visuddha (torok) csakrába, tizenhat füstös bordó szirommal, az éter elem képviselőjeként, egy fehér kör jantrájával.

A JAM mantrát megfelelő mennyiségben az anáhata (szív) csakrába, tizenkét tűzvörös színű szirommal, a levegő elem képviselőjeként, egy füstszínű hatszög jantrájával.
A RAM mantrát a megfelelő mennyiségben a manipúra (köldök) csakrába, tíz, az esőfelhő színére emlékeztető feketés kék színű szirommal, a tűz elem képviselőjeként, egy vörös háromszög jantrával.

A VAM mantrát a megfelelő mennyiségben a szvádhisthána (keresztcsonti) csakrába, hat narancsvörös vagy élénkvörös szirommal, a víz elem képviselőjeként, és a fehér félhold jantrájával.

Végül mondjuk bele a LAM mantrát a megfelelő mennyiségben a múládhára (gyökér) csakrába, a korábban felsorolt meditációs elemekkel együtt, például a négy karmazsinvörös vagy sötétvörös szirommal, a föld elemmel, és a sárga négyzet jantrájával.

Most tartsuk vissza a levegőt a torokzár segítségével, vigyük a figyelmünket a Kundaliníre a múládhára alatt, és ejtsük ki a HRÍM-et vagy a rövidített ísta-mantrát. Csúcsával lefelé mutató vörös háromszögként vizualizáljuk a Kundalinít. A háromszögön belül egy zöldeskék oszlop áll, mely köré három és félszer tekeredik a villámszínű kreatív erő. Vizualizáljuk, amint a Kundaliní kiegyenesedik és belég a tűzvörös szusumnába, és ahogy belélegzünk, vigyük magunkkal a csakrákon keresztül vezető úton.

Ennek a meditációnak megvan az ereje, hogy felébressze a Kundalinít, ha elég gyakran, elég lassan és mindenek előtt osztatlan figyelemmel és teljes koncentrációval végezzük. Ennek érdekében fel kell ébresztenünk a buddhit (intelligenciát) és minden egyes agysejtünknek részt kell vennie a meditációban. Nincs több álmodozás a jövőről vagy nosztalgiázás a múltról. Csak az ITT és a MOST van!"

A sors kifürkészhetetlen útjai

Életünkben számtalan döntést hozunk, minden pillanatban választási lehetőségek tucatjaival állunk szemben. Amikor asztrológusként praktizáltam, a feladatom az volt, hogy a horoszkóp alapján felmérjem a vendég által legvalószínűbben választott lehetőséget, valamint annak következményeit. Az ember néha annyira "bele van ragadva" a karmájába, hogy hiába figyelmeztetik, hogy a döntéssel, amit meghozni készül, sok szenvedést fog okozni saját magának, mégsem képes másképp dönteni. 

Természetesen a karma törvénye, vagy inkább az idő, mely működésbe hozza a karmikus visszahatások érlelődésének folyamatát, olyan, mint a borotva éle. A jövőben előttünk álló választási lehetőségek száma szinte végtelen. Minél távolabbi jövőt próbálunk szemlélni, annál megfoghatatlanabb az egész. Talán tudjuk körvonalazni, hogy mi várható holnap, holnapután, de azt, hogy a következő életünkben mi várható, már sokkal kisebb eséllyel tudnánk meghatározni, hiszen azt még a hátralévő életünkben hozott összes döntésünk befolyásolni fogja. A múlt viszont már lezárult, azt már képtelenség visszahozni és  megváltoztatni, vagy meg nem történtté tenni. Ha a múltban hoztunk egy rossz döntést, azon már fölösleges sopánkodni, hiszen semmit sem tehetünk. Csupán tanulhatunk belőle. Ha valamilyen traumatikus élményt éltünk át a múltban, akkor is csak azt választhatjuk meg, hogy azt utólag hogyan éljük meg és dolgozzuk fel, és miképpen befolyásolja a feltételekhez kötött jellemünket, magát az eseményt nem tudjuk hatályon kívül helyezni. 

A jelen pillanat tehát a borotva éle, amely alakítja jövőbeni sorsunkat, és kondenzálja mindazt, amit a múltban átéltünk. Egyes filozófusok szerint csak a jelen pillanat az, ami igazán valóságos. A múlt az már egy visszahozhatatlan emlék, a jövő pedig a kavargó lehetőségek homálya, és még nem nyert valódi létet.

A "mi lett volna, ha" típusú kérdések sem mindig célravezetőek. De például olyan esetben hasznosak lehetnek, amikor sikerült egy jó döntést hoznunk, és elkerültünk valamilyen veszélyt vagy fenyegető negatív karmát. Például ha valaki egészségesen él egész életében, ezzel bizonyára egy csomó betegséget elkerül, amit amúgy megkapott volna, és szenvedett volna tőlük. Csakhogy gyakran az általunk teremtett valóságot olyan természetesnek esszük, hogy nem gondoljuk végig: mindezt csak a jószerencsének és a bölcsességünknek köszönhetjük, és sokkal rosszabb helyzetben is lehetnénk. 

A másik dolog, amire sokszor fölöslegesen pazaroljuk az energiát, a jövőbe révedő latolgatás, a "mi lesz akkor, ha" kezdetű gondolatmenet, ami gyakran a múltból ránk rakódott félelmekből táplálkozik. A jövő bizonytalan, azért az összes lehetséges alternatíva közül végül csak egy fog megnyilvánulni, az összes többire igazából fölösleges felkészülni. Emlékszem, amikor a 2000-ik év közelgett, sokan harmadik világháborút vagy egyenesen világvégét, de legalább a számítógépes rendszerek összeomlását jósolták. Voltak, akik komoly túlélőkészleteket halmoztak fel, ami végül vagy rájuk romlott, vagy szépen elnyammogták a pincében tornyosuló tartós élelmiszereiket.

Én asztrológusként is mindig azt mondtam, hogy világvégét jósolni nem kifizetődő dolog. Ugyanis, ha elmarad, akkor mindenki ki fog röhögni, viszont ha tényleg bekövetkezik, akkor nem marad senki, aki megtapsoljon. Úgyhogy a legjobb, amit tehetünk, hogy átadjuk magunkat az áramlásnak, és igyekszünk közelebb kerülni örök és elpusztíthatatlan önvalónkhoz.