Terhesség
alatt minden egyes trimeszternek megfelelően módosítani kell a
gyakorlást. Sok minden függ attól, hogy milyen szintű
jóga-gyakorlást folytattunk a terhesség előtt. Ha erős,
rendszeres Ashtanga-gyakorlást végeztünk, akkor óvatosan, de
lehet folytatni. A testünk hozzászokott a gyakorláshoz, de mivel a
terhesség jelei és az azt kísérő változások lassan és
fokozatosan mutatkoznak, oda kell figyelnünk a testünk jelzéseire.
Sok esetben az első trimeszterben vagy csak nagyon könnyed
gyakorlást ajánlott végezni, vagy kerüljük a gyakorlást három
hónapig, főleg, ha már volt vetélésünk, abortuszunk vagy
császármetszésünk. A gyengébb, heges méhfalon nehezebben tapad
meg a magzat, mint a teljesen egészséges méhben. A hányinger,
rosszullét stb. esetében sem érdemes erőltetni a gyakorlást. Az
Ashtanga sorozatokban sok olyan póz van, ami terhesség esetén nem
javasolt, például az erős előrehajlítások, miközben a lábunk
nyomja a hasunkat, a csavarások, az erős hátrahajlítások stb.
Nem baj, ha a terhesség alatt nem erőltetjük az Ashtangát, hanem
a Jin-jógát, Csandra kramát vagy valamilyen más,
kímélőbb gyakorlatsort választunk.
A
második trimeszterben ismét lehet növelni a gyakorlásra fordított
időt, majd a harmadik trimeszterben fokozatosan csökkenteni és
módosítani. Használjuk a józan eszünket, és figyeljünk a
testünk jelzéseire! Az sem árt, ha egy olyan jógaoktatóval
tanácskozunk, aki jártas a kismama-jógában. A hasra gyakorolt
nyomást különösen kerülni kell, amint a magzat nagyobb lesz. A
csípőnyitó, lábakat és gerincet erősítő pózokat nyugodtan
lehet gyakorolni. A fejenállást is lehet gyakorolni, ha előtte már
biztonsággal ment, mivel elősegíti a magzat mozgását és
befordulását. A baba súlyának növekedése azonban megváltoztatja
a testünk súlypontját, amire ügyelni kell a fordított és
egyensúlyozó ászanák végrehajtása közben. Kezdők
számára az álló pózok, könnyebb hátrahajlítások és a
baddhakónászana gyakorlása javasolt.
Ha
nehezen esünk teherbe, akkor csökkenteni kell a gyakorlást és a
nehezebb pózok helyett könnyedebb gyakorlást kell választani. Ha
a testünk kimerült, az negatívan befolyásolja a termékenységet.
Ha túl soványak vagyunk, akkor a testzsír növelése
helyrebillentheti a hormonháztartást és a termékenységet.
Pihenjünk, aludjunk többet és figyeljünk a holdciklusokra,
mindenképpen pihenjünk a holdnapokon. Az is lehet, hogy
Ashtanga-gyakorlás helyett női jógát vagy hormon-jógát érdemes
gyakorolni, amíg a terhesség össze nem jön.
Az
Ashtanga-gyakorlók között gyakori probléma a súlycsökkenés.
Ahogy az izmok megnyúlnak, a testzsír is lecsökken. A túlzott
súlycsökkenés viszont szárazzá teszi a testünket és felborítja
a biológiai erők egyensúlyát. Nők esetében különösen fennáll
a veszélye a hormonháztartás és a haviciklus felborulásának. Ha
egy nő nem rendelkezik legalább 15-20% testzsírral, akkor az
egészsége és a termékenysége láthatja kárát. Kerüljük azt a
tendenciát, hogy nyomjuk a gyakorlást, mert motiváltak és
teljesítményorientáltak vagyunk, ahelyett, hogy ellazult elmével
és testtel gyakorolnánk. A gyakorlásunknak mindig támogatnia kell
a testtípusunkat. Ha túl soványak vagy túl izmosak vagyunk, ez
csak egy átmeneti állapot. Az Ashtanga ászana-sorozatai
eredménycentrikussá tehetik a gyakorlót, mert mindig vannak újabb
meghódítandó célok. Ha csak az ászana-gyakorlásban
akarunk fejlődni, az esetenként megnehezítheti önmagunk
elfogadását és megerősítheti a negatív testképet. Ez hosszú
távon nem kívánatos, mivel a testünk állapota folyamatosan
változik, és ennél sokkal fontosabb az, hogy jelen legyünk a
MOST-ban, tudatosak és kiegyensúlyozottak legyünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése