A tradicionális út

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"2.4 Fontos megfigyelések

Az ősidőktől kezdve, a Véda adhjájanam végzése közben a Védák aksaráinak (szótagjainak) kiejtése során a szvárák (az udatta (magas), anudatta (mély) és szvarita (középső) hangok) kiejtését be kell tartani és nem szabad hibázni; a zenében a sruti (az oktáv hangjainak felosztása), a lajam (időmérték), a thritam és anuthritam (valószínűleg teljes és töredék ütemek) szabályait követik; A pratjátmaha (négysoros versek vagy slókák) esetében a cshandasz (versmérték), játi (ütemezés) és paraszam (szótagszám) szabályai le vannak fektetve és követve; a mantra upászanában (mantrákkal végzett imádatban) az anga nyásza (a mantra elhelyezése a testrészeken), kara nyásza (a mantra elhelyezése a kéz ujjain), saríra nyásza (a test felszentelése), kalá nyásza (a test díszítése tilaka jelekkel), mátrika nyásza (szótagok felfestése), dzsíva nyásza (a lélek felszentelése), tattva nyásza (a testet alkotó elemek megtisztítása) elveit megértik és megtapasztalják. Hasonlóképpen, a jógászana, a pránájáma és a múdrák végzése során az ősidők óta továbbadott vinyászákat kell követni. 

Manapság azonban, sok helyen a jógábhjásza nagy gyakorlói figyelmen kívül hagyják a vinyásza kramát és csak mozognak, hajlonganak, rázzák a karjaikat és a lábaikat és azt mondják, hogy az ászana abhjászát gyakorolják. Ezt nem csak a jógábhjászában, hanem a véda adhjájanamban és a mantra upászanábanis történik - az emberek figyelmen kívül hagyják a szabályokat és szégyenszemre úgy gyakorolják a jógát, mintha a világi tevékenységük része volna. Ha ez a viselkedés fennáll egy darabig, akkor még a Védák is romba lesznek döntve. 

Mindenki tudja, hogy ha bármit anélkül végzünk, hogy követnénk az előírt szabályokat, nem lesz semmilyen haszna. Ha tudjuk, hogy ez így van, akkor szükséges-e ezt újra hangsúlyozni a jógábhjásza, a véda adhjájanam és a mantra upászana hagyományai esetében, melyek a legtöbb hasznot eredményezik? Egyes emberek, akik szahavásza dósában (törvénytelen együttélésben) élnek és csak a világi haszon érdekli őket, azt mondják, hogy nem látják értelmét a szanátana dharma vagy a karma-jógakövetésének. Megvannak az okai, hogy miért mondják ezt. Szeretnék röviden említeni egy-két pontot ezzel kapcsolatban. 

1. Nem követik az olyan szabályokat, mint a vinyásza.

2. A gurujuk nem tanítja meg nekik, hogyan használják a tapasztalatában lévő titkokat és technikákat.

3. A gurujuk nem tanította meg őket helyesen a gyakorlás helyére és idejére, valamint a gyakorló számára megfelelő étrendre, italokra és szokásokra. 

Minekutána sok ember ilyen módon tanítja a jógábhjászát, sokan elhagyják a jóga ösvényét, mondván, hogy nem látják ajógábhjásza eredményeit, és különböző betegségek csapdájába esnek. Nem megfelelően edzik a testüket, és fölöslegesen költik a pénzüket. Ahelyett, hogy helyesen követnék a rendszert, irányt tévesztenek és szükségtelen törekvésekre vesztegetik az idejüket, és elkezdik azt mondani, hogy a mostani idő nem megfelelő a szanátana dharmához és karmához. Mások, annak érdekében, hogy elrejtsék a hibákat és gonosztetteket, amiket végrehajtottak, azt hajtogatják, hogy a jógábhjásza végzésétől megbolondulhat az ember, és így szándékosan félrevezetnek nemes lelkű embereket. E szörnyű helyzet ellenére, egyes fiatal férfiak és nők összegyűjtenek néhány jóga-szöveget innen-onnan, és lelkesen elkezdik a gyakorlást a helyes vagy helytelen módon. Ezen emberek előtt Isten kétség nélkül fel fogja fedni a jóga titkait. A modern kor a fiataloké. Bárcsak a jóga istene jó egészséggel, hosszú élettel és testi erővel áldaná meg őket! A gurum által javasolt utat követve írom most le a jóga titkait."

A piramisok rejtélye

Most péntek este van, amikor írom ezt a bejegyzést, és a keddi Etele-féle hangfürdő óta azon töröm a fejemet, hogy mit jelenthetett az a föld alatti piramis a látomásomban. Ma este ismét sámándobbal fektettük a gyerekeket, és ilyenkor, ha nem vagyok túl fáradt, és tudok koncentrálni, akkor össze szoktak jönni néha jó kis utazások. Ez alkalommal is az első dobütések után már az Életfánál találtam magamat, ezúttal mindhárom erőállatom, a sas, a farkas és a kedden újonnan szerzett oroszlán is megjelent. Amióta olvastam Haich Erzsébet "Beavatás" könyvét, azóta valahogy az ókori Egyiptomhoz asszociálom az oroszlánokat, ahol fogathajtó állatnak szegődtek a beavatottak keze alá ezek a büszke állatok. Ezért is nagy megtiszteltetés, hogy az oroszlán lett az egyik erőállatom. 

Az oroszlán izgatottan hívott, hogy üljek a hátára, és azonnal elnyargaltunk a gízai Nagy Piramishoz, ami fizikai síkon eléggé romos állapotban van. Ő azonban megmutatta nekem, hogy a piramis éleit alkotó erővonalak, melyek egy oktaédert alkotnak, a nem szokványos valóságban ugyanúgy épen megvannak, és a piramis a föld alatt is ugyanolyan kiterjedéssel rendelkezik, mint a föld felett. Ismét azt láttam, hogy a piramis élei világítanak, és a tetejéből, a függőleges tengelye mentén egy erős fénycsóva vagy fényoszlop terjed ki felfelé és lefelé. Az oroszlán bevezetett a piramis belsejébe, és megmutatta, hogy minden piramisban legalább öt test nélküli beavatott tartózkodik, akik ott végzik a meditációjukat, és minden nap kiülnek a piramis éleire, hogy szeretetenergiájukkal besugározzák a földet, mint ahogy az indiai jógik teszik, akik a hegycsúcsokon meditálnak. Erről szintén ír a "Beavatás" könyv. A Föld több pontján is vannak ilyen piramisok, bár nem mindegyiknek maradt nyoma a fizikai világban. Ezek a piramisok összeköttetésben állnak egymással, valamint a sztúpákkal, templomokkal és egyéb szakrális építményekkel, pontokkal együtt egy védelmi hálót alkotnak a Föld körül, ami megvédi bolygónkat és lakóit a nagyobb ballépésektől. Persze a legnagyobb ellenségek mi magunk vagyunk, így jócskán szükségünk van a szeretetenergiára, és minden hívő, szent ember imájára, hogy civilizációnk ne zuhanjon azonnal a mélybe. 

Utána viszont megismétlődött az, aminek kedden is (harmadik szem-) tanúja voltam: leereszkedtünk a föld alá, és az oroszlán megmutatta, hogy az igazi működő Fénypiramis vagy Aranypiramis a Föld belsejében található. Ennek nem csak az élei, hanem a lapjai és a belső tere is erősen ragyogtak, a Napnál is fényesebben, mégsem bántóan. A piramis a Földgolyó belsejének jó részét kitöltötte, és a négy sarkánál a négy erőállat állt: sas, oroszlán, farkas, és a bika. A "Beavatás" könyvben ezek az állatok, melyekről a Biblia is beszél, a négy elemet képviselő jeggyel vannak összefüggésben: föld elem - Bika jegy, tűz elem - Oroszlán jegy, víz elem - Skorpió-Sas, levegő elem - Vízöntő (ember, illetve nálam a farkas). A piramis hosszanti tengelyén elhelyezkedő fénycsóva erősen világított, és az egész univerzumot átszelte függőlegesen. Ahogy lefelé haladt, az alsó világok felé, egyre sötétebb vörös, infravörös, feketés-vörös lett. Ez a pokol, a tudatlanság, a halál és a karmikus újjászületés színe. Felfelé pedig egyre lilásabb, ezüstösebb lett, míg végül gyönygházfényű szivárványba ment át, mint amilyen az ezerszirmú koronacsakra színe. Ez Isten, a spiritualitás kifejeződésének színe. 

Az oroszlán ekkor közölte velem, hogy le kell mennünk a hetedik, legalsó világba, a gyilkosok sivár birodalmába, mert meg kell mentenünk néhány lelket. Amikor odaértünk erre az üres, hideg és szinte minden reményt nélkülöző helyre, ahol a saját karmájukba belefagyva, hibernált állapotban lebegtek a gyilkosságot, öngyilkosságot elkövető lelkek, akkor odamentünk, és elkezdtük élesztgetni őket. "Mondjátok folyamatosan azt, hogy "Ráma, Ráma", mert ez az egyetlen esélyetek, hogy kiszabadultok innen. Máskülönben sok millió évig fogtok itt tengődni a kétségbeesés és a semmi között." A Ráma szanszkritül egymás után sokszor kiejtve megegyezik a Mará (halál szóval), mégis Ráma isteni nevét tartalmazza. Még utána kell néznem, hogy az egyiptomiak ismerték-e ezt a mantrát, de annyit tudok, hogy Rá-nak nevezték a Napistent, így a fele már meg is van. Ha az Ámun-Rá neveket mondjuk folyamatosan egymás után, akkor az majdnem megegyezik a Rámával. 

Egyes bűnhődő lelkek vonakodva, de megpróbálták énekelni a mantrát, és lehetett látni, érezni, hogy minél több hittel énekelték, annál jobban kiolvadt a szívük, leolvadt a karmájuk. Nekik már csak éveik, hónapjaik, napjaik maradtak, hogy ismét megszülethessenek egy ásványi, növényi vagy állati testben. Akik viszont hit nélkül énekelték, azoknak a karmikus tisztulása nagyon lassú volt. Amikor mindenkit megagitáltunk, akit tudtunk, visszatértünk az Arany Piramis közepébe, oda, ahol a legintenzívebb volt az energia áramlása. 

Négy egyiptomi isten jelent meg körülöttem, és körbeültek a négy égtáj felől. Mindegyiknek állat, meg madárfeje volt, de nem tudtam pontosan beazonosítani őket. Annyit megértettem, hogy a négy elemet képviselték, ugyanúgy, mint a magyar mitológiában: Nap-apa, Hold-anya, Ég-apa, Föld-anya. Először a Napisten felé fordulva ültem le, akit az oroszlán jegy képvisel a zodiákusban. Ő azt tanította, hogy a fény a tudást jelenti, és előbb-utóbb mindenki meg fog világosodni. Ezért nekem is magamban kell hordoznom a tudás fényét, és át kell adnom mindenkinek, aki fogékony rá, olyan formában, ahogy be tudja fogadni. Ezért nekem is túl kell lépnem a saját hiedelmeim korlátain. A tűz átalakító és tisztító erejét mutatta meg, ezért van az, hogy minden védikus vagy sámán-szertartásban fontos szerepet játszik a tűz és a fény. Meg kell tanulnom elválasztani a fényt a sötétségtől és eloszlatni a sötétet a fény segítségével. Ezzel fejezte be tanítását.

Utána a Holdistennő felé fordultam, illetve fordítottak. Őt a Skorpió jegy képviseli a zodiákusban. A víz elem éltető erejét, befogadó és toleráns természetét tanította nekem, és megértette velem, hogy ha nem fejlesztem a nőies, befogadó, érzékeny oldalamat, akkor magamat és másokat is meg fogom égetni a tűz erejével. Tehát amikor befogadtuk a tüzet, azt mindig vízzel kell csillapítani. Érezni, együttérezni, befogadni, szolgálni ugyanolyan fontos, mint utasítást vagy tudást adni. 

A Föld-istenséget a Bika jegy képviseli, és alighanem bikafeje volt ennek az istennek. Ő elmagyarázta, hogy a lelki tudást formába kell önteni, és a tudatom rezgésszintjének emelkedése meg kell hogy mutatkozzon abban, ahogy a fizikai valósághoz kapcsolódom, illetve ahogy befolyásolom azt. A spirituális energia a templomok, kegyhelyek, istenszobrok, ábrázolások és a spirituális céllal használt eszközök formájában lép nászra a föld elemmel. Azt is megtanította, hogy a kristályokba erős gyógyító energiákat lehet kódolni, melyeket magával vihet a beteg, és ez segítheti a tudatának koncentrálását, amikor imádkozik, segítséget kér a felsőbb erőktől, vagy meditál.

Legutolsónak az Ég-elem istene felé fordultam, és ő azt mondta, hogy mindig mutassak fel az égre, és mondjam azt az embereknek, hogy próbáljanak a Nap, a Hold és a csillagok mögé nézni, mert ott laknak az istenek, és beszélni fognak hozzájuk, vezetni fogják őket. Ha lefelé nézünk, az anyagba, akkor azt hisszük, hogy mi vagyunk a teremtők, de ha felnézünk, akkor alázatossá tudunk válni. Azt is mondta, hogy legyen a szívem olyan tágas, mint az égbolt, ne korlátozzam magamat. A házad teteje az ég legyen, és mindenki férjen be alá. 

Ezután mind a négy isten megáldott, és az oroszlánommal együtt visszatértünk az Életfához. Az Életfa törzsében ugyanezt a fénylő csóvát szoktam látni, mint ami a piramist összekötötte a felső és alsó világokkal, és ami a mikrokozmoszban, az ember gerincoszlopában is ugyanúgy ott van. A föld felszínén a fény aranyló sárga, és a természet zöldje, az ég és a tenger kékje színezi. Mindazt, amit tapasztalok és tanulok a nem szokványos valóságban, el kell vinnem az emberekhez, és segítenem kell nekik. Ezzel visszatértem a fizikai valóságba, a gyermekeim szobájába, akik már mindketten mélyen aludtak.

A gyakorlás akadályai

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"2.3 Figyelmeztetés 

A jógivá válás akadályai az alvás, lustaság és a betegség. Ezeket gyökerestül kell eltávolítani és eldobni annak érdekében, hogy az irányításunk alatt tudjuk tartani a testünket, le tudjuk győzni az érzékeket, és közvetlenül be tudjuk vezetni a prána vájut a szusumná nádíba. Az ászana-sziddhi mindezt elő fogja segíteni. Ahhoz, hogy hamar szert tegyünk erre a képességre az ászanával, minden nap a jóga gyakorlása előtt énekeljük el ezt a mantrát: 

Dzsívamani Bhradzsatpháná

Szahaszra Vidhrit Visvambhara

Mandalája Anantája

Nágarádzsája Namaha

Ismételjük ezt az imát, csináljunk namaszkárát Ádisésának (üdvözöljük Ananta Sésát, az ezerfejű kígyót, akinek inkarnációja Maharisi Patandzsalí), hajtsuk végre a megfelelő púdzsát (imádati szertartást), meditáljunk Ádisésán és utána kezdjük a gyakorlást. 

(A fenti mantra Patandzsalí, illetve Ananta-sésa pranáma mantrája. Jelentése:

"Az egyéni lélek smaragdként ragyog Ananta kígyó fején, akinek ezer feje van, és három és fél végtelen körben tekeredik a farka. Óh, kígyók fejedelme, tiszteletemet ajánlom Neked!")

Amikor a jógászana szabályait fogom magyarázni, ha a fej pozíciója nincs külön meghatározva, akkor tartsuk a fejünket dzsálándhára bandhában (torokzárban, vagyis nyomjuk oda az állcsúcsot a szegycsonthoz). Hasonlóképpen, ha nincs meghatározva, hogy hová irányítsuk a tekintetet, akkor a két szemöldök közé kell irányítani. Ha a kezek pozíciója nincs meghatározva, akkor a kezeinket úgy kell tartani, mint a sziddhászanában. Amikor olyan kramát kell végezni, ahol a testünk valamelyik részét fogni kell a kezünkkel, és a kézpozíció nincs részletezve, akkor tartsuk az adott testrészt három ujjal (beleértve a hüvelykujjat). Erre mindenképpen emlékezzünk. 

Amikor az ászanákat gyakoroljuk, fontos, hogy a jobb és a bal oldalra is végrehajtsuk azokat. Először gyakoroljunk a jobb oldalon, aztán a balon. Ha nem tesszük ezt meg, a jóga ereje nem fogja elérni az összes testrészt."

(A legtöbb pózban érdemes egyenesen tartani a fejet, különösen a kezdő jóga-gyakorlóknak, mert amúgy is hajlamosak vagyunk a hát domborítására, amit a dzsálándhára bandha könnyen fokozhat. A dzsálándhára bandha gyakori végrehajtása inkább haladó gyakorlók számára ajánlott. A bhrúmadhja-dristivel (homlok közepére irányított tekintettel szintén ugyanez a helyzet: ez a dristi meditatívabb állapotot eredményez, mint az orrhegyre irányított tekintet. Kezdő gyakorlók esetében érdemes a nászágrai dristit alkalmazni a legtöbb ászana esetében, mivel így tudatosítani tudjuk a levegő áramlását. A három ujjal történő kulcsolás (mutató, középső és hüvelykujj) a nagylábujj fogása esetében alkalmazandó.)

Ősi hangok

Végre eljutottam Simonfi Etele és Kalmár Andrea hangfürdőjére, melynek címe: "Ős Hangok Útja" volt. Éppen ma ért egy kisebb baleset. 30 év után rá akartam állni egy gördeszkára papucsban, persze abban a pillanatban kiszaladt alólam a lábam, és a jobb csípőmben egy erőteljes húzódás keletkezett. Úgyhogy azzal a szándékkal érkeztem a hangfürdőre, hogy a jobb csípőmre kérek egy kis gyógyító őserőt, illetve teremtő erőt is kérek a céljaim megvalósításához. 

Egy kis bevezető után elkezdődött a hangfürdő. Csengő-bongó harangok, gong és hangtálak hangját lehetett hallani. Eleinte nehezen tudtam ellazulni, majd végül, amikor sámándobot is hallottam, akkor eljutottam az Életfához, és a sas felfelé vitt a Nap felé. Megérkeztünk a Napisten szekerére, és lefeküdtem, majd a Napisten rátette a lábát a jobb csípőmre, ami fájt, és azon keresztül az egész testemet feltöltötte gyógyító fénnyel. 

Utána azt éreztem, hogy a szívcsakrám kiemelkedik, és egy nagy lótusz jelenik meg a mellkasom fölött, amiben Laksmí, a szerencse istennője foglal helyet, és mozgósítja a bőségteremtő és kreatív energiáimat. Aranypénzek és egyéb áldást hozó arany virágszirmok hullottak alá a lótuszból. Ezután űrutazásra indultunk a sasommal, és kijelentette, hogy a Marson található arc egy szfinx, és hogy elsüllyedt piramisok is vannak a Marson. Úgy látszik, hogy a Marsot, Holdat és a többi közeli bolygót is lakták különböző civilizációk a múltban, csak rosszak lettek az életkörülmények, így az ott élő civilizáció kihalt. Vagy teleportált egy másik helyre? A közlésből még annyit lehetett tudni, hogy van olyan bolygó az univerzumban, ahol a piramisok még mindig  működnek, és a piramis-erővel hajtják végre az utazást a bolygók között. A Nibiru ez a bolygó, de fogalmam sincs, hogy hol van. A piramisok erejéről sok érdekeset olvastam Haich Erzsébet "Beavatás" című könyvében, és mivel a föld több pontján is találtak hasonló építményeket, elképzelhető, hogy valóban fontos szerepet játszottak az ősi civilizációkban, lehetséges, hogy éppen a földi beavatottak és az égi istenek közötti kommunikációban. 

Utána visszatértünk az Életfához, és egy új erőállat jelent meg, az oroszlán. Felkapott a hátára, és össze-vissza száguldoztunk, majd közölte, hogy a gyógyításban van szerepe, mert ahol gyulladás van, vagy láz, hő, energiatöbblet, onnan elveszi az energiát. Érdekes módon a szfinx egy olyan mitológiai élőlény, amelynek oroszlánteste, sas-szárnyai és emberfeje van. Az űrutazások közepette úgy éreztem, hogy egy másik testhelyzetet kell felvennem, és a lábaimmal a szvasztika (horogkereszt) alakját vettem fel, a medencémet kissé oldalra fordítva, valamint a karjaimat is behajlítottam és a jobb karomat fölfelé fordítottam. Felicitas Goodman amerikaia antropológus kutatásai szerint, aki sokat foglalkozott az ősi mitológiai és törzsi ábrázolásokon feltüntetett testhelyzetekkel, és azok eksztázisra gyakorolt hatásával, ez a póz a harcos Medusa-póz. Ide linkelek egy cikket róla, mert a pózt eredetileg egy emberi és állati attribútumokat is tartalmaztó istenségről mintázták, aki a Kundaliní/Ősanya halál/megújulás aspektusa (a felfelé tekeredő, gyógyító kígyó helyett a kísértésbe vivő kígyó), illetve egyes kultúrákban a sárkány szintén kettős erejével hozták összefüggésbe. Ahogy Oguz mondta, a sárkány eredendően se nem jó, se nem gonosz, attól függ, hogy mire használod az energiáját. Tehát a fenti képen látható póz tükörképében feküdtem. 

Az utolsó utunk lefelé vezetett, a Föld mélyébe, ahol szintén egy működő piramist láttam. A piramis csúcsából elképesztő energia tör elő, mint egy izzó tűzcsóva. A piramis négy sarkánál négy állat állt: a sas, a farkas, az oroszlán és egy bika. A piramisban a beavatottak Siva és Sakti energiáit próbálták egyesíteni, ami persze sok mindent jelent, meg a természet rendjében is ez történik. Illetve pontosabban Siva és Sakti, az aktív és passzív vagy jang és jin közötti feszültség és vonzerő tartja működésben az univerzum minden egyes atomját. Ha sikerül önmagunkon belül egyesítenünk ezt a két erőt (például a Kundalinít felvezetve a koronacsakrába, hogy ott egyesüljön Istennel, Sivával), akkor elérjük a megvilágosodást és a felszabadulást. 

A hangfürdő ekkor véget ért, én pedig még mindig lent voltam a Föld mélyén a piramis csúcsa fölött, és nagyon érdekelt volna, hogy pontosan mi történik a piramison belül. De ahogy Etele elmondta az elején, igyekeztem visszakecmeregni a saját erőmből, de nehezen ment. Ahogy láttam, mások is félig kábult állapotban feküdtek még. Én a bal oldalamra fordultam, és a jobb csípőmre tettem az erőkristályomat. Ekkor Etele felajánlotta, hogy tart még egy kis földelő dobolást azoknak, akik nem jöttek vissza teljesen. Pár ember mögé odaállt és ütött egy mély sámándobot. Már ekkor kezdtem jobban visszatérni, de amikor mögém állt, akkor azt láttam, hogy a piramis az óramutató irányába forog alattam a négy erőállattal, és a csúcsából kitörő energianyaláb visszarepít a testembe. Így már jobban vissza tudtam térni a testembe és megköszöntem Etelének és Andinak a remek hangfürdőt. Ismét van minek utánakutatni.

A bhudzsangászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Bhudzsangászana A, B

A bhudzsangászana mitológiája

A bhudzsangászana, vagyis a kobrapóz a félelem legyőzésére irányuló képességünket szimbolizálja. A kobrát általában félelmet keltő lénynek tekintik, de ha képesek vagyunk átlépni ezen a kezdeti ösztönön és új perspektívából szemlélni a félelmünk tárgyát, akkor le fogjuk tudni győzni.

Siva Natarádzsa nyaka és végtagjai körül kobrák tekergőznek. A kobra mérge az avidját, vagyis az illúzió fátylát képviseli, mely elfedi előlünk az Önvalónk tényleges természetét. Ez az a fátyol, mely félelemben tart bennünket. Ha sikerül fellibbenteni a fátylat, akkor a kobra félelmet keltő természete is megszűnik, mert a félelem az illúzió tárgyához kapcsolódik. Ha megértjük és megtapasztaljuk spirituális természetünket, akkor a félelem hatalmát veszíti felettünk.

A kígyó és a kobra szimbolizmusa át- meg átszövi az indiai mitológiát. Siva fia, Ganésa, az akadályok elhárítója szintén kobrát hord a dereka körül, ami azt jelképezi, hogy elkötelezte magát a félelmein való felülkerekedésnél. Ganésa a lelki tökéletességre törekszik, ahogy apjától tanulta, és ebben nekünk is a segítségünkre lesz.

A Puránák leírásai szerint az univerzum bolygói és égitestei Ananta-sésa, az ezerfejű kígyó fejein nyugszanak és keringenek, csakúgy, mint a végtelen számú univerzum. Mahávisnu és Ananta testének gyűrűin fekszik az Okozati Óceánban. Azt is olvashatjuk, hogy amikor Ananta kitekeredik, akkor megkezdődik a teremtés folyamata, és működésbe lendül az idő. Amikor pedig betekeredik, az univerzum átkerül a megnyilvánulatlan állapotba.

A tantrákban a kobra szimbolikája a legmarkánsabban a gerinc tövénél összetekeredett állapotban szunnyadó kígyó, a Kundaliní formájában jelentkezik. Amikor felébred, a kígyó felfelé halad a szusumnán (központi energiavezetéken) keresztül, és körbetekeredik a csakrák körül. Amikor a Kundaliní energia felébred a jóga és meditáció gyakorlása által, akkor a koronacsakrát elérve előidézi a megvilágosodás állapotát. Ezt a szimbolizmust észlelhetjük Buddha esetében is, akinek a feje fölött sokfejű kobra van, a megvilágosodás állapotát szimbolizálva. 

A kobra póz gyakorlása közben igyekezzünk megváltoztatni a saját látásmódunkat. Érezzük, amint a mellkasunk megtelik levegővel, miközben a gravitációval szemben emelkedünk. Engedjük el a karokban keletkező feszültséget, keressük a könnyedséget az erőfeszítésben. Csak a meghódolás fog képessé tenni arra, hogy könnyed, lassú légzéssel tudjuk kitartani a kobra pózt. Ez a gyakorlás segít megszüntetni a félelem különböző fajtáit, például a nehezebb ászanák végrehajtása közben érzett félelmet.

A hatodik sorozat strukturális felépítése

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A fenti felsorolásban a fő részek az olyan ászana-csoportokra vonatkoznak, amelyek szerintem markáns szerepet játszanak a hatodik sorozatban, míg az összekötő részekben általában olyan ászanák szerepelnek, amelyek vagy az előttük és utánuk lévőászana-csoportok jellemzőit vegyítik össze, vagy pedig olyan pózok, amelyek előkészítik testet a következő fő részben történő igénybevételhez.

1. előkészítő rész: A kobrapóz nem olyan nagy különbség a felfelé néző kutyapózhoz képest, mégis statikusan kitartva előkészíti a gerincünket a mélyebb hátrahajlításokra.

2. fő rész: Mély hátrahajlítások fordított testhelyzetben. Álló helyzetből megfogjuk a bokánkat az első pózban, majd a másodikban a könyökünket is leengedjük a talajra. A harmadik pózban fejenállásban helyezzük a fejünkre a lábunkat.

3. összekötő rész: Kartámasz. A pungu majúrászana tulajdonképpen egy egykezes pávapóz, mely a fordított törzzsel végrehajtott hátrahajlítások után egy kicsit visszahozza a testünket az egyenes pozícióba. Az egyensúlyozó elem szintén elősegíti a koordináció visszaállítását a rendes testhelyzetben.

4. fő rész: Mély hátrahajlítások hason. Miután a törzset hassal lefelé egyensúlyoztuk a levegőben, hasra fekszünk, és végrehajtjuk a gheradnászana felemás karhelyzetű pozícióinak négy változatát. Majd még mélyebbre megyünk a ganda bhérundászanában, és a mellkason fekve a talpainkat a fülünk mellett letesszük a talajra. Ez a legmélyebb hátrahajlítás az Ashtanga sorozatokban.

5. fő rész: Kézenállások terpeszben. A sok hátrahajlítás után ismét a kartámaszok, pontosabban a kézenállás kerül sorra. ahol a törzsünket aktiváljuk és fejlesztjük az egyensúlyérzetet. A terpeszes kézenállások valamivel könnyebben kivitelezhetők, mint az ötödik sorozat kézenállás-pózai.

6. fő rész: Láb-a-hónaljban pózok. Az előrehajlító, pontosabban csípőnyitó pózok legmélyebb változataiban a talpunkat az azonos oldali hónaljba kell helyeznünk. Az első gyakorlatban ezt kartámasszal kombináljuk, miközben a másik lábunk a nyakunk mögött van, a másodikban pedig mindkét talpat egyszerre helyezzük a hónaljba.

7. összekötő rész: Ez a rész már levezetőként, illetve előkészítőként szolgál az alternatív befejező sorozathoz. Az elsőben az egyik láb körzésével, dinamikusan ugrunk előre marícsjászanába, majd továbbforgatjuk a lábunkat csaturangába, a második pózban pedig a lótuszt gyakoroljuk térdelő helyzetben egyensúlyozva.

8. fő rész: Fejenállások. Itt a második sorozatból mér ismert fejenállás-változatokat végezzük, csak nehézségi sorrendben állítva, és vinyásza nélkül. 

9. levezető rész: A parvatászana tulajdonképpen lótuszülésben végzett alternatív pózokból áll. Ezután vagy végrehajthatjuk még egyszer a hídpozíciót, a hátrahajlításokat, és a befejező sorozatot, ahogy az eddigi sorozatok végén csináltik, vagy pedig közvetlenül a savászanával folytatjuk, hiszen a befejező sorozat kulcselemei mér megjelentek magában a hatodik sorozatban is. Ezt a fáradtságunk függvényében eldönthetjük, a hatodik sorozat a fenti sorrendet követve is teljes egésznek tekinthető, ha előtte végrehajtottuk a napüdvözleteket és az álló pózokat a pársvóttánászanáig.

Milyen gyorsan érhetjük el az Istentudatot?

Tegnapelőtti bejegyzésemben arról beszéltem, hogy nincs feltétlenül szükség közvetítőre Isten és az egyéni lélek között, illetve hogy a tudatosítás és öntisztítás folyamatát nem lehet megkerülni azáltal, hogy egy szent, vagy guru, vagy megvilágosodott ember a fejünkre helyezi a lábát. A tudatosítás, öntisztítás, és a lelki gyakorlatok végzése által tehetjük magunkat alkalmassá a megvilágosodás elérésére, persze a végső stádiumban az önerő már nem elég, azt Isten kegyéből érhetjük el. Isten persze bárkit a kegyében részesíthet, de igazából csak annak fogja megadni a végső tökéletesség és felszabadulás áldását, aki életek óta ezt a vágyat erősíti a szívében, és mindent ennek rendel alá. 

Ennek egyszerű oka van: Isten szabad akaratot adott minden teremtményének, és akiket még elbűvöl az illúzió fátyla, azok nem igazán akarják elérni az Istentudatot. Legalábbis nem teljesen őszintén törekszenek rá, és nem készek mindent feláldozni ezért a célért. Mielőtt az Istentudat elérésének gyorsítását célzó módszerekről beszélnék, egy történettel kezdeném, ami a múltkori blogban idézett pszichedelikus gururól, Terence Mckenna-ról szól. Az ifjú kereső már tinédzser-korában érdeklődött az eme és a pszichológia kérdései iránt, és a Psylocibe gomba hatásaival már 11 éves korában megismerkedett. Ezzel párhuzamosan a kannabiszt is rendszeresen szívta, de az ópiumot, hasist is kipróbálta. A legtöbbet valószínűleg vadkenderből, varázsgombából és ayahuascából, illetve más, DMT-tartalmú növényekből fogyasztott, és transzcendens élményeinek, valamint ezekről szóló előadásainak, munkásságának a középpontjába is ezek az entheogén növények kerültek. McKenna gyakran küzdött erős migrénekkel, 1999-ben pedig megállapították, hogy agresszív agydaganata van. McKenna kifejezte aggodalmát orvosai felé, hogy a daganatot a hallucinogén anyagok magas dózisban történő használata okozta, ám az orvosok szerint nem volt oki összefüggés a kettő között. 2000 áprilisában, 53 évesen halt meg agyrákban.

Ha tippelni kellene, hogy mi történt, a következő idézettel válaszolnék: 

"A nagy beavatás során mind a hét tudatossági szintnek megfelelő erőáramot - kezdve a legalacsonyabbtól, majd sorban haladva a legmagasabb, isteni teremtőerőig - a testbe vezetik. A jelölt az összes erőben megkapja a beavatást, az összes szinten tudatosul. Ha a jelölt mindezt túléli, az annak a jele, hogy tudata és vele együtt testének ellenálló ereje már korábban elérte a hatodik fokozatot. Alacsonyabb szinten álló élőlények számára az eljárás az azonnali halált jelentené." (Elisabeth Haich - Beavatás).

A könyvben Haich Erzsébet (1897-1994), aki reinkarnációs emlékeit felidézve rájött, hogy az ókori Egyiptomban átesett a nagy Beavatáson, ennek részleteit tárja az olvasó elé. Azt írja, hogy a tudatosulás hét szintjének megfelelően különböző kémiai és energetikai változások is végbemennek az ember finom és durva fizikai testében, mely ellenállóvá teszi az adott tisztaságú és frekvenciájú tudati energiával szemben. Tehát a rezgésszint külső eszközökkel történő megemelését csak az arra alkalmas és felkészült emberek esetében lehet biztonsággal végrehajtani, és még nekik is végig kell járniuk utána a karmájuk maradékának elégetésével és az anyagi egó felszámolásával járó tudatosulási folyamatot, különben még mélyebbre esnek vissza, mint ahol beavatásuk előtt voltak. Az ókori és a modern Indiában Saktipátnak nevezik ezt a rezgésszint-emelést, melynek segítségével a megvilágosodott guru képes kézrátétellel felébreszteni a tanítvány Kundaliníjét és végigvezetni azt a gerinccsatornáján, aktiválva a hét fő csakrát. Ha azonban a tanítvány nem készítette fel magát a jógászana és pránájáma által, és a testében, valamint az energiacsatornáiban még vannak szennyeződések, akkor a saktipát is lehet akár halálos, vagy előidézhet súlyos testi vagy idegrendszeri betegséget. Amikor a jelölt nem kész, a nagy mennyiségű, magas frekvenciájú tudati energia, amit belevezetnek, kisüléseket és pusztítást okoz. A misztikus beavatás tehát szintén kétélű fegyver, csak nagyon alapos felkészítés és szűrés után alkalmazható biztonsággal.

A pszichedelikumokkal ugyanez a helyzet: A felkészületlen és lelki háttérrel még nem rendelkező kísérletező sem a megváltozott tudatállapotban átélt élményeket nem tudja megfelelően integrálni világképébe és az élethez való viszonyulásába, sem a magasabb rezgésű energiát nem tudja problémamentesen asszimilálni. Nem véletlen, hogy az amazonasi sámánok gurunak tekintik az Ayahuasca növényt, és ha valaki negatív élményeket él át az alkalmazásakor, azt "tisztulásnak" tekintik. Véleményem szerint tehát McKenna is olyan mennyiségű pszichedelikus élménynek és energiának tette ki magát, amit az agya és az energiarendszere már nem volt képes károsodás nélkül elviselni. Az entheogének tehát szintén kétélű növények, képesítetlen jelöltek esetében legalább annyi kárt tudnak okozni, mint amennyi előnyt remélünk tőlük. A közbülső utat a meditáció és a révülés biztonságosabb, ám esetenként "melósabb" módszerei alkotják, amelyekkel lassabban haladhatunk ugyan, de legalább van időnk mindent tudatosítani és integrálni, hogy lépésről lépésre közelebb kerülhessünk az Istentudat állapotához. 

8 milló 400 ezer ászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Ezt a tíz jamát és nijamát figyelmesen kell gyakorolni, amennyire lehetséges. Ennek számos haszna lesz. A jóga harmadik része az ászana. Az ászanát egy magasan fekvő, nagyon tiszta helyen kell gyakorolni. Meg kell tisztítani a testünk összes nádíját és úrrá kell lenni a vájukon. A jóga gyakorlásának megkezdéséhez kát évszak, a tavasz (Csaitra és Vaisákha hónapok, azaz április 15-június 15), vagy az ősz (Asvina és Karttika hónapok, azaz október 15- december 15) a legjobbak. Ha a jógábhjászí akkor eszik, amikor a váju szancsaram (a légáramlat) mindkét orrlyukban azonos, és akkor alszik, amikor a levegő a szúrja nádín (jobb orrlyukon) keresztül áramlik, akkor az egészsége kifogástalan lesz.

2.2 Bejelentés

A véda-sásztrák szerint annyi ászana van, ahány élőlény él a világon. 8 millió 400 ezer élő faj létezik. A régi időkben az emberek képesek voltak végrehajtani és látható módon megtapasztalni mindenféle ászanát. Ahogy az idő telt és az emberek viselkedése, járása, teste és kifejezései megváltoztak, számos ászana elérhetetlené vált. A véda-sásztrák közül is számos elveszett az olyan emberek miatt, akik ellenzik a szanátana dharmát. A mostani időkben a gyakorlatban hozzáférhető véda-sásztrák is csak megvitatás tárgyát képezik, ahelyett, hogy átültetnék őket a gyakorlatba. Ezen kívül, azok között, akik a véda-sásztrákattanulmányozzák, egyesek a saját hírnevük miatt teszik ezt (hogy védikus tudósnak nevezhessék magukat). Másokat pedig nem érdeklik vagy közömbösek a Védák iránt. Megint mások számára még a véda-sásztrák hallása vagy éneklése és fejfájást eredményez. Igazából nagyon kevesen követik a véda-sásztrákat ebben a világban, és ha ilyen kevesen vannak, akkor hogyan találhatnánk rájuk? Még ha meg is találod ezeket az embereket, még ők maguk is mindenféle problémával és zavaró tényezővel küzdenek. Ennek ellenére Indiában voltak olyan királyok és nagy emberek, akik megtették a szükséges erőfeszítést annak érdekében, hogy a tanulmányozás folytatódjon, és hozzáférhetővé tették ezt a tapasztalatot a fiatal férfiak és nők számára, ezáltal lehetővé téve számukra az egészséges és boldog, hosszú életet. Ennek nagyon kell örülni.

Most pedig a következő információt kell megvitatnunk: A 8 400 000 ászanából az írások szerint Púdzsjapáda Srí Sankarácsárja a maga idejében 84 000 ászanát tudott elsajátítani, Etirádzsa Srí Rámánudzsácsárja 64 000 ászanát, Srí Madhvácsárja és Srí Nigamantha Desikar pedig 24 000 ászanát. A közelmúltban, Dzsagadguru Sri Narasimha Bharati Swamigal többször kijelentette, hogy 1600 ászanát tudott elsajátítani. Nepálban, Muktinárájana-ksétrában élt Sri Ramamohana Brahmacari Guru Maharaj, aki 7000 ászanát volt képes elsajátítani. Ezt közvetlenül is láttam, és az irányítása alatt sikerült megtanulnom 700 ászanát. A jelen időben csupán 84 ászanát találunk a hozzáférhető könyvekben, és ez igaz a legtöbb híres jógira is. Vannak, akiknek valamivel többet sikerült megtanulniuk.

Összesen 8 400 000 különböző betegség van, ami hatással lehet az élőlényekre. Általában, a régi időkben az emberek az összes őket sújtó betegséget a jógászana és a pránájáma segítségével kezelték ki. Még azokat a betegségeket is, melyeket az ájurvéda sásztrában leírt gyógymódokkal nem lehet kezelni, meg lehetett szüntetni a jógászana és a pránájáma gyakorlásával. Jelenleg az országunk vagyona és jóléte napról napra csökken. Hasonló módon, különböző okok miatt a testtel kapcsolatos összes vigjána sásztra és a jóga sásztra is kiveszőben van. Hadd tudják meg az olvasók ezt a titkot. 

Ebben a fejezetben be fogom mutatni a gyakorlásban lévő jógászanákat, a gyakorlásuk módszerét, a nevüket és a gyakorlásuk által elérhető előnyöket."

Közvetítők Isten és ember között

Szükségünk van-e közvetítőkre (felszentelt papokra, gurura, kiválasztott prófétára stb.), hogy elérjük az isteni megvalósítás legmagasabb szintjét? Vagy pedig elég az őszinte vágy és törekvés, a személyes lelki gyakorlat, és a tapasztaltabb segítőket tekinthetjük "idegenvezetőnek", akiknek útmutatásait követve hamarabb célba érünk? 

A szervezett vagy intézményesült, "történelmivé" vált vallások egyik gyakori vonása az, hogy az Istenélményt korlátozzák a papság, a beavatottak, a kiválasztottak körére, akinek a közvetítésével juthatnak csak hozzá a közönséges hívők az égi áldáshoz, vagy érhetik el azt, hogy Isten elfogadja az áldozatukat, felajánlásukat. Érdekes példa Pio Atya vagy Assisi Szent Ferenc esete, akik karizmatikus istenélményeikkel a maguk idejében komoly követőtáborra tettek szert, és a papság intézménye ezt már veszélyesnek ítélte meg az intézmény hatalmára nézve. Haláluk után, amikor már nem árthattak az egyháznak, persze fordult a kocka, és szentté avatták őket, vallásos élményüket ekképpen "hitelesítve". Terence McKenna, a hagyományos indián törzsek által alkalmazott tudatmódosító szubsztanciák (varázsgomba, Ayahuasca, Peyot, Datura stb.) nagy guruja a következőket mondja:

"Úgy gondolom, hogy a következő történt: A történelem előtti világban minden vallásos élmény tapasztalati volt, és a növényeken keresztül keresték az eksztázist. Egy időben viszont, viszonylag korán, egy csoport a nép és az "Odaát" közvetlen megtapasztalása közé helyezkedett. Ebből jöttek létre a hierarchiák, a papság, a teológiai rendszerek, a kasztok, a rituálék és a tabuk. A sámánizmus viszont egy kísérleti tudomány, ami egy olyan területtel foglalkozik, amiről nem tudunk semmit. Fontos észben tartani, hogy a nyugati kultúrában nagyon egyenetlenül fejlődtek az episztemológia eszközei. Hatalmas mennyiségű tudással rendelkezünk arról, hogy mi történik az atom belsejében, de egyáltalán semmit sem tudunk az elme természetéről."

Félretéve most a transzállapotok elérésének módszereivel kapcsolatos kérdést (vagyis hogy hallucinogén gyógynövények alkalmazásával vagy más módokon érjük azt el), fennmarad a kérdés: mindenki jogosult-e az istenélmény megtapasztalására, vagy pedig csak a kiválasztottak, a beavatottak? A sámánizmus megközelítésében az istenélménynek nagyon sokféle szintje létezik, lévén a gyakorló a különböző természeti erőkben és jelenségekben, a növényekben és állatokban is felismerheti az isteni erőket és kommunikálhat velük, de az immanens Isten aspektusa mellett a transzcendens, az anyagi teremtésen túl elhelyezkedő aspektusával is képes kapcsolatba lépni. Természetesen az istenélmény a tudatosulás szintjétől fog függeni. Ezt a tudatosulási folyamatot azonban akkor is végig kell vinni, ha ehhez külső segítséget kapunk például a tudati rezgésszintünket erőteljesen megemelő beavatási folyamat, vagy pedig egy sokkal magasabb érzékenységű tudatállapotot előidéző gyógynövény vagy kémiai anyag által. E kettő folyamat veszélyeiről a következő bejegyzésben fogok írni.

A tíz előírás

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Tapasz (lemondás), szantósa (elégedettség), ásztikja (istenhit), dána (adakozás), ísvara púdzsa (isten imádata), sziddhánta vákja sravanam (a szentírások hallgatása), hrí (szégyenérzet), mati (eltökéltség), dzsapa (mantrázás), hómam (tűzáldozatok végzése)- ezt a tizet nijamának nevezik. 

(A felsorolás megint csak megegyezik Szvátmáráma tíz nijamájával a Hatha-jóga Pradípikából. Patandzsalí a következő öt nijamát sorolja fel a Jóga-szútrában: tapasz, szvádhjája, ísvara pranidhána, saucsa és szantósa)

1. Hideg és meleg, öröm és bánat, tisztelet és becsmérlés - ha mindezek közben képesek vagyunk fenntartani a szilárd elmeállapotot, és követni a kasztunknak megfelelő dharmát, ez a tapasz.

(A dharma az előírt vallásos és társadalmi kötelezettségeket jelenti, melyek az egyes varnák (kasztok) szerint eltérnek: a bráhmanák (papi rend) kötelessége a tanulás és tanítás, valamint Isten imádata és az áldozati szertartások végzése; a ksatriják (harcosok) kötelessége a politika, az irányítás, a hadviselés, az ország lakóinak és törvényeinek védelme a külső és belső ellenségekkel szemben; a vaisják (kereskedők) kötelessége a mezőgazdaság, kereskedelem és a különböző mesterségek űzése, valamint az adományozás; míg a súdrák (kétkezi munkások) az előbbi három kaszt szolgálatában tevékenykednek a természetük szerint, egyszerűbb munkákat végezve.)

2. Az idő és hely változásainak következtében fellépő öröm és bánat elfogadása békés, elégedett elmével - ez a szantósa.

3. Határozott hittel rendelkezni abban, hogy mind a tizennégy világban egy Paramátmálétezik, amely védelmezi ezeket a világokat, és biztosnak lenni abban, hogy nélküle ez a végtelenül változatos univerzum nem jöhetett volna létre, és eldönteni, hogy megtaláljuk és megismerjük ezt a Paramátmát - ez az ásztikja.

(Az ásztikja kifejezés az aszti létige-tőből fakad, vagyis arra a hitre utal, hogy létezik egy Végső Igazság mindenen túl, mely személyiséggel is rendelkezik. A buddhizmus vagy ateizmus például a násztikja (na-aszti - "nem létezik") filozófiák közé sorolható, az advaita védánta pozíciója pedig vitatható, mivel a nirguna brahmant tekinti a végső igazságnak, ami nem azonos a Paramátmával vagy Patandzsalí Ísvarájával. A Paramátmá fogalma Patandzsalí Ísvara fogalmához hasonlítható, vagyis a mindenki szívében és minden atomban jelenlévő Istenséget jelenti, de mindenki a saját ísta dévatájának (választott istenségének) formájában fogja megpillantani a meditációjában, pl. Visnu vagy Siva is tekinthető Paramátmának.)

4. Eladományozni a (becsülettel megkeresett) keresetünket jó célra ok nélkül, és semmit nem várva cserébe - ez a dána.

5. Választott istenségünket imádni a Védákban előírt módszer szerint - ez az ísvara púdzsa.

6. A szanátana dharma megalapításának céljából tanulmányozni a Védákat, a Védántát, a szmritit, a puránákat és az itihászákat, ezeket tanulni és ismételni, megérteni a különböző dharmák működését, és a nagy bölcsek beszédeit hallgatni - ez a sziddhánta vákja sravana.

(A négy Véda és azok kiegészítői az áldozati himnuszokat tartalmazzák. A Védánta-szútra az Upanisadok filozófiájának összegzését tartalmazza. A szmriti a hat védángát, a dharma-sásztrákat, az itihászákat (eposzok, a Rámájana és a Mahábhárata) és a purénákat (mitológiaia krónikák), valamint a kiegészítő magyarázatokat magába foglaló írásokat jelenti.)

7. Ha tudatlanságból tévútra léptünk a három (a test, a vagyon vagy a lélek) egyikével, akkor a vezetők tájékoztatása titkolózás nélkül, a megbánás érzése és az ígéret, hogy sohasem ismételjük meg, valamint alázatosnak lenni az elménkben - ez a hrí (szégyenérzet).

8. A sásztrák szerint előírt utunk követése, és közben a választott istenségünk isteni, kedvező formájának vizualizálása egy pontra szegezett figyelemmel, és a meditáció az istenségen - ez a mati (eltökéltség).

9. A guru irányítása alatt tanult nagy mantrák helyes éneklése a hangsúly, versmérték és ütem figyelembevételével, valamint értve a jelentését - ez a dzsapa.

10. A nitja, naimittika és a kámja a srouta szmárta karmák (a Védákban előírt rítusok és kötelességek) három típusa. Félretéve a kámja karmát (az önző motivációval vagy egy vágyott eredmény elérése érdekében végrehajtott tettet vagy rítust), a nitja és naimittika karmák (A nitja karma a mindennapos kötelesség, a naimittika pedig az alkalmanként vagy periodikusan végzendő rítus) végrehajtása a megfelelő időben és a dévatákkielégítése érdekében, és a mantrák eléneklése után a havis (rizs) felajánlása az áldozati tűzbe a sásztrák előírásai szerint - ez a hómam."

BNS Iyengar - egy kevéssé ismert Ashtanga mester

A Pattabi Joissal kapcsolatos, idén nyilvánosságra került #MeToo botrány nyomán felmerülhet a kérdés, hogy vannak-e még a bolyón olyan jóga-mesterek, akik Thirumalai Krishnamacharyától tanultak, és nem éltek vissza úgy a tekintélyükkel, mint Pattabhi Jois. Az egyik név, aki eszembe jut, Shrivatsa Ramaswami, aki inkább vinyásza kramának nevezi a sorozatait, melyeket Krishnamacharyától tanult. A másik név BNS Iyengar, aki a mai napig Mysuru-ban lakik és tanít. Nem azonos BKS Iyengarral, aki szintén Krishnamacharya tanítványa volt, de már meghalt. Az alábbiakban Andrew Eppler cikkének fordítását olvashatjátok. Persze egy kicsit itt is túlzónak tartom a guru istenítését, de így látatlanban jó fejnek tűnik BNS Iyengar, és talán nem él vissza a helyzetével úgy, mint Pattabhi Jois.

"21 évnyi gyakorlás után Sri BNS Iyengarnál a tanáromnak tekintem őt. A tanítványa vagyok, és ezen a napon, Guru Purnimán (amelyen a tanítókat dicsőítik) szeretnék megosztani néhány gondolatot a tanítási módszereiről és az örökségéről.

Először is, mit jelent a Parampará szó? Egyszerűen azt, amit nemzedékről nemzedékre továbbadnak. Ez történhet családi vérvonalon keresztül, de ugyanúgy tanár-tanítvány kapcsolaton keresztül is, ahogy a legtöbb jógatradícióban történik. Míg a jóga mainstream, populáris vonulatát nem nagyon érdeklik ezek a dolgok, azok, akik minden nap gyakorolják a jógát és akik a fizikai gyakorláson túl is kezdik megtapasztalni a jóga áldásos hatásait, gyakran elkezdenek érdeklődni afelől, hogy mindez honnan származik. A jóga története nagyon hosszú és érdekfeszítő.

Srí BNS Iyengar az Ashtanga vinyásza jóga legidősebb élő tanára. Mysuruban, Indiában lakik. 92 éves korában még mindig aktívan tanítja az ászanát, múdrát és pránájámát minden nap. Élethossza és megmaradt mentális tisztasága tanúskodik az életen át tartó Ashtanga vinyásza jóga gyakorlás mély hatásairól. Mindig arra törekedett, hogy kimaradjon a figyelem középpontjából, és nem reklámozta magát. Nem gondolja meg kétszer, hogy kirúgja az olyan tanítványokat, akiket tiszteletlennek tart. Már többször is láttam rá példát. Épen ezért nem annyira ismert a jóga világában. De azok számára, akik tényleges kapcsolatban állnak vele, Srí BNS Iyengar sokkal több, mint ászana-tanár. Arra inspirál bennünket, hogy jobb emberré váljunk.

Már az első találkozásunkkor tudtam, hogy különleges emberrel van dolgom. A csillogó szemek és a gunyoros mosoly, miközben megkérdezte, hogy hiszek-e Istenben, elég volt, hogy megfogjon. Utána már nem akartam másnál tanulni. Mélyre akartam menni az ő irányítása alatt, és tudtam, hogy voltak dolgok, amiket megtaníthatott nekem. Rám szánta az időt. Megosztotta velem világnézetét és humorát. Sokszor viccelt velem olyan módon, ami segített, hogy meglássam a saját egómat és ostobaságomat. Időnként könnyeket csalt a szemembe a filozófiája mélységével, amikor elmagyarázta, hogy mennyire fontos az alázat és az erényesség. Sohasem tett említést saját vallási nézeteiről. Igazából sohasem akart áttéríteni semmilyen spirituális hagyományra a sajátomon kívül, de amikor évekkel később sikerült kiderítenem, hogy az Iyengarok Ramanuja Visistádvaita filozófiáját követik, és fő nézetük a bhakti, és az emberiség iránti szolgálatot és odaadást tekintik a legfontosabbnak, nem lepődtem meg. Kiderült, hogy Srí Krishnamacharya is egy Iyengar volt és ugyanezt a filozófiát követte. A Mysore jóga-paramparát, amikor a mysore-i öregek és tudósok beszélnek róla, néha Nathamuni szampradájának is nevezik, és több köze van a Bhagavad-gítá tanításaihoz, mint a jógapózok gyakorlásához.

Az ászana-gyakorlás tekintetében Sri BNS Iyengar nagyon hasonló dolgot tanít, mint amit Pattabhi Jois tanított. Sri BNS Iyegar Sri Krishnamacharyánál kezdte az ászana-gyakorlást, majd Pattabhi Joissal folytatta 12 éven keresztül. Nála a bal lábbal kell hátralépni a jobb helyett. Ez nagyon praktikus, mert agy a tanulók a tanár felé fordulva végzik a pózok jobb oldalát. Ennek filozófiai okai vannak. Vannak más, kisebb eltérések a vinyásza számolásban és a pózok változataiban, de ezek nem jelentősek. Büszkén gyakorlom őket azon a módon, ahogy ő tanította.

Amikor megkért, hogy segítsek neki az ászana-oktatásban, ezt nagy kitüntetésnek vettem. Sokszor nagy kritikával javította ki oktatási módszereimet mindenki előtt. Nem szerette, hogy mélyebbre vittem a tanulókat a pózokba. Azt mondta: "Hadd csinálják saját maguktól és fedezzék fel a saját sebességükkel). Nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy mindenkivel nagy tisztelettel bánjon, és szigorúan tilos volt lábbal érni a gyakorlókhoz. Ha valaki hibázott tanárként, azonnal rárivallt. De legalább elmondhatom, hogy néhány pillanatig a nagy BNS Iyengarral taníthattam együtt!Olyan sokat tanultam csak abból, hogy mellette voltam. Nagyon csendes a jógatermen kívül, de amint a jógaoktató szerepébe lép, oroszlánná változik.

Amikor készíteni akartam egy dokumentumfilmet az életéről és a tanításairól, többszöri kérlelés után vonakodva beadta a derekát, és amikor már minden előkészülettel megvoltunk, mégis megváltoztatta álláspontját és elutasított. Ennek eredményeként az egész Mysore-i jóga-közösségről született egy dokumentumfilm, ami ezerszer jobb lett, mintha csak egy személyről szólt volna. megmutatta abszolút elkülönültségét és ugyanakkor lehetővé tette, hogy beljebb kerüljek ebe a közösségbe és többet tanuljak, mint amiről valaha is álmodtam. A Mysore Yoga Traditions film ennek a munkának a gyümölcse.

A film készítése közben hátsérülésem volt. Egyik nap kihagytam a gyakorlást, de nem volt jó érzésem emiatt. A kora miatt nem tudhattam, hogy látom-e még ebben az életben, és nem akartam, hogy az egóm megakadályozzon az ászana-órákon való részvételben. Az egyik reggel nagyon fájt a hátam. Látta, hogy fájdalmaim vannak, és hogy a mozdulataim nagyon kényszeredettek. Folyamatosan azt mondta nekem, hogy legyek óvatos. A gyakorlás végén már csak haza szerettem volna jutni, mielőtt a hátam begörcsöl, és négykézláb kell hazamennem. Ő azonban azt mondta: "Várj, várj!" Így hát ott ültem, közben néhány régi, poros polcot matatott végig. Ez eltartott vagy tíz percig. Azt gondoltam, hogy megfeledkezett rólam, és így próbáltam csendben kiosonni az ajtón. Ekkor egy paksaméta papírral a kezében fordult felém, és visszahívott a hátsó szobába. Azt mondta: "Ez az összes kutatásom a jógával kapcsolatban, és szeretném, ha megkapnád. Ne oszd meg senkivel." Padlót fogtam. Majdhogynem elsírtam magamat. A legsilányabb jóginak éreztem magamat a bolygón, és ő ezt az alázatos pillanatot használta ki arra, hogy olyan ajándékot adjon nekem, ami számomra felbecsülhetetlen értéket képviselt.

Elolvastam a papírokat. Vannak olyan dolgok, amiket sohasem fogok megosztani senkivel. De egy dolog le volt írva: úgy hitte, hogy az Ashtanga vinyásza jóga egy nagy ajándék az egész emberiség számára. Abban hisz, hogy olyan módon kell tanítani, ami túllép a nyelven, kultúrákon, valláson és a politikán. Úgy hiszi, hogy mindenki számára elérhetővé kell tenni, és nem kell senkit sem megkérni arra, hogy kövesse egy másik kultúra hitrendszerét.

Ami engem illet, ezek a tanáromtól kapott instrukciók. Nem kötnek meg a sorozatok vagy a pózok vagy az indiai kultúra bármilyen csapdája. Szabad vagyok, De az odaadás fontos. A hagyomány tisztelete fontos. Csak egy kötelezettségem van - hogy együttérzéssel, kedvességgel és tisztelettel osszam meg a jógát másokkal. És igyekezzek a világ javát szolgálni a jóga tanításában tett erőfeszítéseimmel. Ezért nevezem Guruji-nek. Sokat tanított nekem a jógáról és az életről és ezért őszintén hálás vagyok neki. Büszkén tanítom Sri BNS Iyengar jóga-módszereit."

A hatodik sorozat ászana-kategóriái

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A hatodik sorozat ászanái kategóriákra bontva

Az előző sorozatokban is megvizsgáltuk az ászanák négy kategóriáját, vagyis az élettelen objektumokat képviselő pózokat (tamasz), az állatokat képviselő pózokat (radzsasz), emberi lényeket képviselő pózok (tamasz, radzsasz és szattva) és az isteni lényeket képviselő pózokat (szattva). A következőkben áttekintjük, hogy a hatodik sorozat pózai közül melyek képviselik az egyes kategóriákat.

Élettelen objektumokat képviselő pózok: tírjang-mukhóttánászana (előrehajlítás arccal felfelé); csakrabandhászana (kötött kerék-póz); ékapáda csakrabandhászana (egylábas kötött kerék-póz); sírsapádászana (talp a fejen-póz); ganda-bhérundászana (arc-összenyomó póz); úrdhva praszárita pádászana (kézenállás oldalterpeszben); tírjang-mukhótthita trikónászana (háromszögtartás fejjel lefelé); ékapáda sírsa-jógadandászana (láb a fej mögött jógikus botpózban); szupta kandászana (fekvő hónalj-nyomó póz); ardha-csakrászana (félkör-póz);jógapíthászana (A jóga székhelye); baddha haszta sírsászana; mukta haszta sírsászana; parvatászana (hegytető-póz); savászana (hullapóz).

Állatokat képviselő pózok:bhudzsangászana (kobrapóz);pungu majúrászana (sebzett páva-póz).

Emberi lényeket képviselő pózok: gherandászana (Gheranda bölcs póza).

A fentiekből látható, hogy az ötödik sorozatban ismét az élettelen tárgyakat szimbolizáló pózok (tamasz) kerülnek túlsúlyba, java részük a különböző testrészekre vonatkozik. Ide soroltuk a növények nevét tartalmazó pózokat és a geometriai tárgyak vagy elvont fogalmat nevét viselő pózokat is. Az állatokat képviselő (radzsaszikus) pózok közül csak a kobra és az egykezes pávapóz (sebzett lábú páva) képviselteti magát, az emberi pózok közül pedig Gheranda Muni, a Gheranda Szamhitá szerzőjének póza található meg négy változatban. Egyes források szerint a ganda bhérundászana neve egy mítikus, kétfejű madárra utal.

A hatodik sorozat strukturális felépítése

A következőkben a hatodik sorozat ászanáinak sorrendjét fogjuk megvizsgálni. 

1. előkészítő rész: bhudzsangászana (kobrapóz)

2. fő rész:mély hátrahajlítások fordított testhelyzetben (tírjang-mukhóttánászana, csakrabandhászana, ékapáda csakrabandhászana, sírsapádászana).

3. összekötő rész:kartámasz (pungu majúrászana)

4. fő rész:mély hátrahajlítások hason (gherandászana, ganda-bhérundászana)

5. fő rész:kézenállások terpeszben (úrdhva praszárita pódóttánászana, tírjang mukhótthita trikónászana).

6. fő rész:láb-a-hónaljban pózok (ékapáda sírsa-jógadandászana, szupta kandászana)

7. összekötő rész: (ardha-csakrászana, jógapíthászana).

8. fő rész:fejenállások (baddha-haszta és mukta-haszta sírsászana).

9. levezető rész: parvatászana, savászana.