A fenti felsorolásban a fő részek az olyan ászana-csoportokra vonatkoznak, amelyek szerintem markáns szerepet játszanak a hatodik sorozatban, míg az összekötő részekben általában olyan ászanák szerepelnek, amelyek vagy az előttük és utánuk lévőászana-csoportok jellemzőit vegyítik össze, vagy pedig olyan pózok, amelyek előkészítik testet a következő fő részben történő igénybevételhez.
1. előkészítő rész: A kobrapóz nem olyan nagy különbség a felfelé néző kutyapózhoz képest, mégis statikusan kitartva előkészíti a gerincünket a mélyebb hátrahajlításokra.
2. fő rész: Mély hátrahajlítások fordított testhelyzetben. Álló helyzetből megfogjuk a bokánkat az első pózban, majd a másodikban a könyökünket is leengedjük a talajra. A harmadik pózban fejenállásban helyezzük a fejünkre a lábunkat.
3. összekötő rész: Kartámasz. A pungu majúrászana tulajdonképpen egy egykezes pávapóz, mely a fordított törzzsel végrehajtott hátrahajlítások után egy kicsit visszahozza a testünket az egyenes pozícióba. Az egyensúlyozó elem szintén elősegíti a koordináció visszaállítását a rendes testhelyzetben.
4. fő rész: Mély hátrahajlítások hason. Miután a törzset hassal lefelé egyensúlyoztuk a levegőben, hasra fekszünk, és végrehajtjuk a gheradnászana felemás karhelyzetű pozícióinak négy változatát. Majd még mélyebbre megyünk a ganda bhérundászanában, és a mellkason fekve a talpainkat a fülünk mellett letesszük a talajra. Ez a legmélyebb hátrahajlítás az Ashtanga sorozatokban.
5. fő rész: Kézenállások terpeszben. A sok hátrahajlítás után ismét a kartámaszok, pontosabban a kézenállás kerül sorra. ahol a törzsünket aktiváljuk és fejlesztjük az egyensúlyérzetet. A terpeszes kézenállások valamivel könnyebben kivitelezhetők, mint az ötödik sorozat kézenállás-pózai.
6. fő rész: Láb-a-hónaljban pózok. Az előrehajlító, pontosabban csípőnyitó pózok legmélyebb változataiban a talpunkat az azonos oldali hónaljba kell helyeznünk. Az első gyakorlatban ezt kartámasszal kombináljuk, miközben a másik lábunk a nyakunk mögött van, a másodikban pedig mindkét talpat egyszerre helyezzük a hónaljba.
7. összekötő rész: Ez a rész már levezetőként, illetve előkészítőként szolgál az alternatív befejező sorozathoz. Az elsőben az egyik láb körzésével, dinamikusan ugrunk előre marícsjászanába, majd továbbforgatjuk a lábunkat csaturangába, a második pózban pedig a lótuszt gyakoroljuk térdelő helyzetben egyensúlyozva.
8. fő rész: Fejenállások. Itt a második sorozatból mér ismert fejenállás-változatokat végezzük, csak nehézségi sorrendben állítva, és vinyásza nélkül.
9. levezető rész: A parvatászana tulajdonképpen lótuszülésben végzett alternatív pózokból áll. Ezután vagy végrehajthatjuk még egyszer a hídpozíciót, a hátrahajlításokat, és a befejező sorozatot, ahogy az eddigi sorozatok végén csináltik, vagy pedig közvetlenül a savászanával folytatjuk, hiszen a befejező sorozat kulcselemei mér megjelentek magában a hatodik sorozatban is. Ezt a fáradtságunk függvényében eldönthetjük, a hatodik sorozat a fenti sorrendet követve is teljes egésznek tekinthető, ha előtte végrehajtottuk a napüdvözleteket és az álló pózokat a pársvóttánászanáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése