2018. augusztus 8., szerda

Közvetítők Isten és ember között

Szükségünk van-e közvetítőkre (felszentelt papokra, gurura, kiválasztott prófétára stb.), hogy elérjük az isteni megvalósítás legmagasabb szintjét? Vagy pedig elég az őszinte vágy és törekvés, a személyes lelki gyakorlat, és a tapasztaltabb segítőket tekinthetjük "idegenvezetőnek", akiknek útmutatásait követve hamarabb célba érünk? 

A szervezett vagy intézményesült, "történelmivé" vált vallások egyik gyakori vonása az, hogy az Istenélményt korlátozzák a papság, a beavatottak, a kiválasztottak körére, akinek a közvetítésével juthatnak csak hozzá a közönséges hívők az égi áldáshoz, vagy érhetik el azt, hogy Isten elfogadja az áldozatukat, felajánlásukat. Érdekes példa Pio Atya vagy Assisi Szent Ferenc esete, akik karizmatikus istenélményeikkel a maguk idejében komoly követőtáborra tettek szert, és a papság intézménye ezt már veszélyesnek ítélte meg az intézmény hatalmára nézve. Haláluk után, amikor már nem árthattak az egyháznak, persze fordult a kocka, és szentté avatták őket, vallásos élményüket ekképpen "hitelesítve". Terence McKenna, a hagyományos indián törzsek által alkalmazott tudatmódosító szubsztanciák (varázsgomba, Ayahuasca, Peyot, Datura stb.) nagy guruja a következőket mondja:

"Úgy gondolom, hogy a következő történt: A történelem előtti világban minden vallásos élmény tapasztalati volt, és a növényeken keresztül keresték az eksztázist. Egy időben viszont, viszonylag korán, egy csoport a nép és az "Odaát" közvetlen megtapasztalása közé helyezkedett. Ebből jöttek létre a hierarchiák, a papság, a teológiai rendszerek, a kasztok, a rituálék és a tabuk. A sámánizmus viszont egy kísérleti tudomány, ami egy olyan területtel foglalkozik, amiről nem tudunk semmit. Fontos észben tartani, hogy a nyugati kultúrában nagyon egyenetlenül fejlődtek az episztemológia eszközei. Hatalmas mennyiségű tudással rendelkezünk arról, hogy mi történik az atom belsejében, de egyáltalán semmit sem tudunk az elme természetéről."

Félretéve most a transzállapotok elérésének módszereivel kapcsolatos kérdést (vagyis hogy hallucinogén gyógynövények alkalmazásával vagy más módokon érjük azt el), fennmarad a kérdés: mindenki jogosult-e az istenélmény megtapasztalására, vagy pedig csak a kiválasztottak, a beavatottak? A sámánizmus megközelítésében az istenélménynek nagyon sokféle szintje létezik, lévén a gyakorló a különböző természeti erőkben és jelenségekben, a növényekben és állatokban is felismerheti az isteni erőket és kommunikálhat velük, de az immanens Isten aspektusa mellett a transzcendens, az anyagi teremtésen túl elhelyezkedő aspektusával is képes kapcsolatba lépni. Természetesen az istenélmény a tudatosulás szintjétől fog függeni. Ezt a tudatosulási folyamatot azonban akkor is végig kell vinni, ha ehhez külső segítséget kapunk például a tudati rezgésszintünket erőteljesen megemelő beavatási folyamat, vagy pedig egy sokkal magasabb érzékenységű tudatállapotot előidéző gyógynövény vagy kémiai anyag által. E kettő folyamat veszélyeiről a következő bejegyzésben fogok írni.

Nincsenek megjegyzések: