Astanga Debrecen

Végre! legalább 5 éve nem jártam Debrecenben. Mostanra sikerült nyélbe ütni egy wokrshopot a cívis városban. Hanali 5-kor indulás otthonról. A család már előző este morog, hogy elmegyek. Miért is? Hogy egy pár embert megfertőzzek az Astanga-vírussal? Remember: The Thirst always wins! A héven nem éppen a legboldogabb arcok, hétvégi bágerolók és buliból visszatérő sihederek. A Nyugatiban már megkezdődik a provinciális hangulat. Évek óta nem ültem vonaton, vissza az időben!

Debrecenig japázni kéne, helyette többnyire szunnyadok. Hűvös, de napos reggel, a város ugyanolyan, mint tíz éve. Mars Móni, a szervező elém jön. Némi kavarás után bejutunk az ojjektumba. T-forma Fitness, a kaszásdűlői Kleopátra terem lélekpárja, csak némileg modernebb gépekkel. A workshop a lenti aerobic-teremben lesz. Amint beszabadulunk, feltépik az ablakokat, merthogy nincs levegő. Elég lesz, csitítgatom őket, csak győzzük belehelni a 20 fokos termet.

Neki is veselkedek gyorsan tíz napüdvözletnek, pulcsiban. Egész jól bemelegszem. Közben megjön a 12 résztvevő, egy srác, a többi fiatalabb, idősebb hölgyszemély. 1-2-en jógáztak már Zoltai Miklósnál (old school rádzsa-jóga), a többi Pilates, miegymás. Lelkesen várják. mesélek egy kicsit a nyolc fokozatról, Krisnamácsárjáról. Érdeklődve hallgatják. Fel is vettem mindent, itt a hangfelvétel. Bár egy kicsit rekedt voltam, elbeszélgetünk. Megtanulunk lélegezni. Van, aki egészen jól ráérez az uddzsájíra. Először fekve, majd ülve végigmegyünk a tüdő három részén.

Állva is lélegzünk egy picit, majd pisiszünet. Tamás, a fitneszterem tulajdonosa is érdeklődve hallgatja az előadást, és a gyakorlás elejére is marad. Újra beállítom őket tadászanába, elkezdjük a légzést és a bandhákat. Kár, hogy közben teljesen kihűltem. Az első vinyásza nem lesz így könnyű. A napüdvözletet először lassan nyomjuk, hogy rögzüljenek a mozdulatok, majd rendes ütemben. Szépen végigcsináljuk az álló gyakorlatokat, viszonylag hamar elfogadják a tényt, hogy itt bizony ugrálni kell, meg fekvőtámaszozni. Van közöttük 1-2 porckorong-sérves, ahhoz képest egész jól tolják.

Tamás is gyúr a hátsó sorban, nincs könnyű dolga a kifitnessezett izmaival. Mintha kőböl lenne kifaragva, bárhol hozzányúlok, tiszta kemény. Az utthita-haszta-pádágnusthászanánál fel is adja, elmegy szénhidrátot pótolni. Néhány leányzónak egészen magasra sikerül feltolni (vagyis feltolnom) a lábát álló helyzetben, reményteljes csapat. Áttérünk az ülőkre. Nagyot derülnek, amikor bemutatom az előre-hátra vinyászát. Sebaj, majd kialakul.

Az ülőknél is igazgatok lelkesen, jóleső nyögésekkel nyugtázzák a nyomást. Persze lélegezni minduntalan elfelejtenek, még nem olyan a csapat, mint egy sereg birodalmi rohamosztagos. A csípőnyitóknál már kissé fárad a csapat, mintegy két órája nyüstölöm őket, a kezdő pránajámát leszámítva. Még azért a hídig elmegyünk, néhánynak egész jól sikerül megcsinálni. Fel is húzok egy-két embert belőle. Én is fel tudok állni egyszer, csodák csodája (20 fokos teremben). A befejező már simábban megy, bár a lótusz még szinte senkinek nem megy. A padmászana-meditációt lelkesen végzik. Az utpluthit már csak 1-2 elszántabb versenyző kockáztatja meg. Vége. Savászana. Vagy tíz percig fekszünk síri csendben, betakarózva. Én is egész jól felfrissülök. A végén még egy negyed óra kérdés-felelet, majd az egyik hölgy jóvoltából vegán ételkóstoló az udvaron, ahol csodák csodája, sokkal melegebb van, mint a földszinti hűtőkamrában.

Finom a kenyér, a tészta, a zöldségek, de a krémekben hagyma meg fokhagyma van, amit én erős íze miatt nem csipázok, és a krisnások amúgy sem eszik, mert növeli a radzsaszt (tantra-jógik figyelmébe!). Eszegetünk, beszélgetünk. Az egy szem férfi résztvevő, Árpi, töredelmesen bevallja, hogy ő holnap bizony nem fog jönni, marad a Zoltai-stílusnál. Neki ez már-már kínzásszámba ment, pedig nem is nyomtam annyira, mint a lányokat. De rajtuk éreztem, hogy értékelték. Mindenkinek azt adunk, amit igényel. Ez az Astanga. Úgyhogy Árpinak abban segített a tanfolyam, hogy jobban értékelje a saját jógaiskoláját, de vasárnapra köszöni szépen, nem kér. Állítólag becsatlakozik még néhány új ember holnap, majd azokat beavatjuk.

A workshop után bejelentkezem a debreceni Govinda-étterem vezetőjénél, Nitai-nál. Náluk töltöm az éjszakát. Beszélgetünk, japázok, még blogolok is egyet este. Kilenckor fellövik a pizsamát, jó lenne egyszer végre nyolc órát aludni egyhuzamban.

Reggelig fel sem ébredek, szerencsére elővigyázatosságból felhúztam egy sapkát lefekvés előtt, mert azért a 20 fok az már nekem extrém hidegnek számít. Reggel fél hatkor sorra kerülők a fürdőszobában, kiderül, hogy túl puha volt a matrac, kissé elaludtam a hátamat. Kellemes meleg zuhany után japázunk vagy két órát, és kilenckor elkezdek gyakorolni a kisszobában.

Abbéli reményem, hogy majd belehelem a szobát, hiú ábrándnak bizonyul csupán, a hideg kőkeményen tartja magát. A térdem olyan, mintha üvegből lenne, a hamstringem zongorahúr. Pulcsiban sem izzadok meg a sorozat végéig. Csak a bűz száll fel ilyenkor az emberből, jelzi a méreganyag, hogy ott van. De mivel nem izzadsz, nincs, ami kivigye. Hideg szobában astangázni igazi bűntetés. Nem csodálom, hogy megutálják az emberek, ilyen körülmények között nem lehet haladni.

A kettes sorozatot terveztem be, de az állóknál már tiltakozik az elmém. Maradjunk az egyesnél. Vagy inkább álljunk meg az állók után! Nem hallgatok rá, végigszenvedem. természetesen a hátrahajlítások meg a láb-a-nyakba pózok csak siralmas utánzatra sikerednek. Maradok annál, hogy lesz még jobb is. Azért összességében felfrissülök, jobb, mintha nem csináltam volna semmit.

Tizenegykor kezdődik ma a workshop, majdnem mindenki megérkezik. Ketten nem jöttek a tegnapiból, de van egy új. Két-három ember már lelkesen várja az igazgatásokat, úgy látom, lappang bennük a gyógyíthatatlan kór. Az elején gyakoroljuk egy kicsit a bandhákat légzésvisszatartással, majd az uddzsájíval összekötve. Egész jól megy már a Darth Vader-effektus.

Pisiszünet után kezdjük a sorozatot, ma még hidegebb a terem, mind tegnap. Az utolsó Szúrja-namaszkár B minden egyes vinyászáját öt légzésig tartatom ki, hogy legalább ezt megtanulják helyesen. Az állóknál már egészen rutinosan nyomják, még egy-két hét és beléjük rögzülnének a mozdulatok. A féllábas lábemeléseknél is egész jól szerepelnek.

Áttérünk a talajgyakorlatokra, beteszem a plusz pózokat is. A szupta-kúrmászana előtt csinálunk egy kis féllábat-a-nyakba nyújtást. A sírós pózoknál egy-két lány már küszködik a könnyeivel, de nem adja fel. Sok mindenkinek ott lapul a generációs karma a csípőjében.

A hidat egész jól tudják tartani, két-három lányt fel is tudok állítani belőle. Utána még gyakoroljuk a hátrahajlítást, kinek meddig megy, majd lenyújtatok mindenkit pascsimóttánászanában. Páran panaszkodtak a tegnapi után, hogy fájt a derekuk (az izomlázról nem is beszélve), és elmagyaráztam, hogy nyújtani kell a derekat előrehejlításnál, meg a fordított pózoknál.

A mantrákat nem sikerült kinyomtatni, így az elején és a végén is csak én mondtam, illetve az Ómozásba beszálltak. A relaxációt is felvettem, ha időnként kedvetek támad otthon a hangomra relaxálni, vegyétek elő az mp3-at. A vasárnapi workshop hanganyaga itt található. A relax után még pár kérdés, és a függőség-gyanús egyedek kifejezik elragadtatásukat. "Voltam már Etka-jógán, de ez az igazi!" Mindenkit bátorítok az otthoni gyakorlásra. Búcsúzkodunk, stb. Talán majd lesz folytatás.

Nitai-bhavana még beszervezett engem Bhagavad-gita előadást tartani a központba avasárnapi programra. Fél ötig nyomom, míg a vasútállomásra nem kell indulni. A hatodik fejezet utolsó verséből tartom, mivel nem tudom kivonni magamat a jóga hatása alól. Szóval az előadás a jógásoknak is szól, ajánlom, hogy hallgassátok meg. Itt a hangfelvétel.

Tanulság: mindenhol vevők az Astanga-jógára, bár kétségkívül nem mindenkinek való. Másik tanulság: nem érdemes hidegben jógázni, mert rendkívül frusztráló folyamat. Vissza a jó meleg Atma Centerbe!