Ashtanga Über Alles

Vasárnap reggel van, végre eljutottam én is az Andrea Lutz-workshopra. Kilencen gyűlünk össze a 20 fokos, nekem meglehetősen fagyos teremben. Andrea Lutz 50 körüli, leszálkásodott oktató, tipikus német habitussal és akcentussal. Nem sokat beszél, csak egy parányi cintányért tesz le maga mellé, mielőtt kezdi.

Felállunk, mantrák, napüdvözlet. Vezetett óra lesz, úgy látszik. Halál lassan számol, legalábbis én így érzem. A hidegben hamar eldöntöm, hogy ma nam fogok gizdázni a vinyászákat illetően, egyrészt spórolom az erőmet az esti 2. sorozatra, másrészt a hidegben megint eluralkodik rajtam az üveg-hamstring, porcelán-csípő-effektus.

Andrea nem sokat beszél, inkább számol. Az első down-dognál pont hozzám lép, nyomja a csípőmet hátrafelé. Nem erőlteti az igazításokat, de látszik, hogy profival van dolgunk. Tíz év múlva talán én is lenyugszom igazítás-ügyileg. A többi ászanát is végigszámolja, vagyis a vinyászákat szanszkritül. Nekem néhol kevés az egy ütem ahhoz, hogy belekerüljek a pózba. Csaturangában mindig meg kell várni a többieket, így nem csúszkál el az ütemezés.

Engem meg Ildikót kivéve Main Shalás a társaság, akikből Orsit meg Katust ismerem is. Orsi óra előtt elregéli, hogy Mysore óta be vannak gyulladva az ízületei, a híres csikungunya láz utóhatásaként. Reggelente nem hajlik a bokája meg a csuklója, ezért most a jógát is visszafogja. Ahhoz képest kifogástalanul végignyomta az egész sorozatot. Szerintem csak szimulál.

Még egy férfi volt rajtam kívül, egy kopasz, kiszálkásított alak. Óra előtt valamiféle csikung- vagy táncosmozdulatokkal melegített be. Jól tolta a sorozatot, de mivel mindenki most látta először, Katus rá is kérdezett, hol gyakorol. Azt mondta, otthon a szőnyegén. Velem ellentétben lehetett valamiféle rozmár-beütése, mert már a napüdvözletek után félmeztelenre vetkőzve tolta, míg én végig a hosszú ujjú matróz-pólómba burkolózva próbáltam tüzet csiholni belül.

A csípőnyitások most sokkal megerőltetőbben tűntek, mint tegnap. A Szupta-kúrmászanát nem is erőltettem, hogy rendesen megcsináljam. Andrea azonban odalépett, határozottan kulcsolta a kezemet hátul (Gestapo, jutott eszembe), majd ráült a hátamra, és felrántotta a lábaimat, de szerencsére nem keresztezte. Ez már csak azért is bajos lett volna, mert a vállam nem volt benn a térdhajlatom alatt. Hát láttam már jobb produkciót magamtól.

Garbhapindászanánál megküzdöttünk, hogy a száraz lábaink között át tudjuk tolni a kezünket. Ildikó köpött is egyet, és szétdörzsölte a karján. A befejezőnél kezdtünk még jobban kihűlni. A 25 légzés fejenállásban nekem vagy ötven volt. A relaxáció közben arra ébredtem, hogy horkolok, és akkor hitelen átcsusszantam egy könnyű, lebegésszerű, nagyon éber állapotba. Üresnek éreztem a testemet, pontosan tudtam, hol nem lazultak még el az izmok, ugyanakkor nem éreztem testi érzeteket. Hallottam a többiek szuszogását, horkolását, de ez sem zavart, megpróbáltam a saját légzésemet teljesen ellazítani. Mostanában Savászanában érnek a legjobb felismerések. Lehet, hogy azért, mert keveset gyakorlom?

Három csendülés a kis cintányérral (végre megtudtuk, mire való, azt hittem énekelni is fogunk), és felültet minket Andrea. Befejező mantra, majd kérdések. Óra közben felmerült, hogy a lótuszt mindig a jobb lábbal kell kezdeni, és fölé tenni a balt. Andrea elmondta, hogy ez azért van, mert az energia az óramutató szerint áramlik. Ha először a balt teszed be, akkor májbajod lesz előbb-utóbb. Nem tudom, de nekem amúgy is a jobb kényelmes. Mondjuk a nyakam mögé is a jobbat teszem be először, bár ott Pattabhi szerint a balt kéne.

Bekérdezek, hogy ez Pársva-kukkutászanában is igaz-e, mert ott a bal oldal igencsak bajos, ha nem cseréljük meg. Először értetlenül néz, úgy látszik, nem vágja, melyik pózról van szó. De azért rávágja, hogy igen. Na jó, majd kísérletezek, ha jobb oldalra már megy. Ildikó még megkérdezi, hogy menzesz közben lehet-e Astangázni. A válasz nem, 3 nap szünetet kell hagyni, mert a bandhák és a fordított testhelyzetek miatt megállhat a vérzés. Aki menzesz közben is gyakorol, annak van, hogy tartósan elmarad a havi ciklusa. Még egy fotó, délután folytatjuk a 2. sorozattal.

Délután Ágival érkezünk, még sehol senki. Annyit elszörnyedve állapítunk meg, hogy a jógaterem mindkét ablaka nyitva van, úgyhogy sok jóra nem számíthatunk hőmérséklet-ügyileg. Végül megérkezik Balázs, beenged. Rutinosan felnyomja a termosztátot, csukja az ablakot, az ajtó aljához matracokat tesz. Úgy látszik ő sem veti meg a meleget.

Tizen vagyunk a délutáni gyakorláshoz, hárman Atmás színekben (Ági, Dorka meg én, Ildikó nem jött, mert délelőtt meghúzta a nyakát), a többiek Main Shalások meg egy-két arc innen-onnan. Szóval sikerül jobban belehelni a termet, mint délelőtt, de azért a nedves ruha a végefelé csak ráfagy az emberre. Nem egy szívet vidító dolog az egész téli szezonban a hideg ellen küzdeni gyakorlás közben. Jóleső érzéssel gondolok az Atma Center fűtőtesteire.

Amíg várjuk, hogy befussanak a maradék jelentkezők, egy kis eszmecsere alakul ki, hogy a 2. sorozatot mikor kell elkezdeni, meg egyéb dolgokról, de nekem túl sok a szöveg így óra előtt. Jobb lenne csöndben készülni a gyakorlásra, és utána szövegelni. Andrea két csoportra osztja az embereket, a rutinosabbnak látszókat végigviszi, viszont aki még nem csinálta, azt csak a feléig engedi, utána befejezőre küldi.

Engem valahogy kiszemelt prédának, főleg, miután megtudta, hogy oktató vagyok és a 3. sorozatot is gyakorlom. Délután még többet igazított, mint délelőtt, méghozzá vasmarokkal. A pásászanát mindkét oldalra végigcsinálta velem. Elképzeltem vizuálisan, ahogy a beleim papírvékonyságúra préselődtek össze tekerése közben, és a szemem kigúvadt. Az ékapáda-sírsászanánál ugyanez, a csípőm hirtelen elkezdett égni, miután rendesen kiegyenesítette a gerincemet a jobb lábammal a fejem mögött. Nem semmi. A bal szerencsére ott maradt magától, így elégedetten odébbállt másokat szadizni.

A Karandavászanát midnenkivel végigcsinálta (legalábbis akit végigengedett a sorozaton), de őszintén szólva sok szerepünk nem volt benne. Betette a lábunkat lótuszba, leengedte a karjainkra, majd 5 légzés után felrántotta a levegőbe. Majd máskor kísérletezek vele. Az "ugró lónál" is szépen felrántott jó magasra, aztán már csak a limonádék voltak hátra. A fejenállásokból egész jó vinyászák sikerültek.

A végén csináltunk még dropbacket, ebben Katusnak segített, megpróbálta a kezével megfogatni a lábát, ami majdnem sikerült is. Ajánlgattam Dorkát, akinek ez nem probléma, de ő szerénykedett, így tovább mentünk. A társaság másik fele már végzett, mire mi a savászanához értünk. Ennek az volt a hátránya, hogy a tíz perces relaxáció alatt nem tudtam igazán ellazulni, mert folyton nyikorgott a padló a jövés-menéstől, teaszürcsölést, kanálzörgést, ajtócsapódásokat lehetett hallani. Na mindegy, túl voltunk ezen is, utána még egy kis diskurzus, hogy ki hogy tanít, meg egyebek.

Az egyik, amit lelkesen kifejtettek, hogy nem változtatnak, csak az eredeti pózokat tanítják, nincs rávezető annak, akinek nem megy. Utána azt, hogy a férfiaknak ugye könnyebb a kézenállás, mint a nőknek, ezért ők női oktatóként nem is erőltetik. Workshop közben Andrea lecáfolta Timit, aki odaugrott segíteni az egyik lánynak, hogy ne oktasson, miközben gyakorol.

Elmondta, hogy ő oktatás közben soha nem mutatja az ászanákat, mert ez nagyon leamortizálja a testét. Odaszóltam Áginak, hogy ezért jó a meleg, mert nem hűlsz ki óratartás közben, és nem harcolod le a testedet, amikor az ászanákat bemutatod, és utána mész igazgatni. Eleve sokkal kevesebbet kell szenvednie annak, aki melegben gyakorol, bármit is magyarázzanak a belső tűzről, meg a bandhákról. A mieink sokkal gyorsabban fejlődnek, és hidegben is tudják a sorozatokat alkalom adtán, de nem szenvednek velük évekig, mint a hidegpártiak. És nem mennek tönkre az ízületeik.

Én addig fogom mutatni a pózokat vezetett órán, amíg csak bírom. Persze abban egyetértek, hogy a gyakorlásra külön időt kell szánni, mert csak akkor teljes értékű, ha magadra figyelsz, esetleg párban gyakorolsz. De továbbra is az az álláspontom, hogy hidegben jógázni az az emberiség elleni bűntény. Andrea arról is mesélt, hogy Mauira szokott járni gyakorolni Nancy Gilgoffhoz. Ott aztán biztosan nincs hideg. Szóval jó kis workshop volt, nekem első alkalom volt, hogy mindkét sorozatot egy nap csináltam, második alkalommal csináltam a 2. sorozatot tanárral. Jó tapasztalat, inspiráció volt. Remélem, minél többet gyakorolhatok még tapasztalt tanárokkal.