Vajrayogi kommentjének egyik gyöngyszeme következik, ez igazán megihletett:"De ha már itt tartunk, pl. Iyengar is már a könyvének fényképein elég szép fókahájat növesztett, mégsem mondanám, hogy elhanyagolta volna az ászanázást. De említhetném Satyanandát, Shivanandát, vagy az élő tanítók közül Maheshwaranandát vagy Véda Bháratít, valahogy nekik sincs szükségük arra, hogy a kockás hasukkal vagy csilivili ászanákkal vakítsák a parasztokat, mint a baksist remélő indiai „megélhetési szádhuk”. :))
(Csak megjegyzem, tudtommal Jois guruji is azért volt kénytelen abbahagyni az astanga-gyakorlást, mert az ötvenes éveiben már járni is alig tudott, nemhogy jógázni, a rossz nyelvek szerint épp a vinyásza-jellegű túlzott gyakorlással verte tropára az ízületeit.)"
A komment témáját két szálra osztanám: 1) jogos-e, indokolt-e, hogy egy befutott guru pocakot növesszen? 2) Miért hagyta abba a gyakorlást Pattabhi 57 évesen?
Nos, lássuk az elsőt! Az kétségtelen, hogy a hírnevesség egy bizonyos szintje után egy guru megengedheti magának, hogy elhízzon, annak a kockázata nélkül, hogy a tanítványok megszólják, és hiteltelennek tekintsék. De ez szerintem pontosan a parasztvakítás tipikus példája. A védikus tanítás szerint egy szentnek csak annyit szabad ennie, ami a testét és a lelkét összetartja, és a jógában különösen nagy hangsúlyt fektetnek a táplálék minőségére és mennyiségére is. Mint tudjuk, orvosilag az elhízás a mozgáshiány és a túlzott kalóriabevitel következménye, és ez a guruk esetében is igaz. Pénzük van, és Szvámi lévén az egyetlen legális élvezet számukra a pompázatos lakomák elfogyasztása. Mozogniuk már nem nagyon kell, mert így is elhiszik, hogy szentek, ráadásul Indiában van egy jó szokás, hogy a gurut gyaloghintón hordozzák körbe.
Iyengar talán kivételnek tekinthető abból a szempontból, hogy még most, 90 évesen is több órát gyakorol naponta, de ha valaki ismeri, hogy milyen statikus az Iyengar-jóga, az nem lepődik meg annyira azon, hogy Sundararaja (ez a keresztneve, annyit tesz, hogy az elbűvölők királya) nem képes lefogyni. Ja és persze a diétájáról nem tudunk sok mindent, mert az a sok háj azért nem jön elő a semmiből. Ha csak ülne és meditálna, de egész nap nem enne, akkor inkább a képen látható jógira hajazna, és nem Baines kapitányra. Na mindegy, ez mit sem von le a nagyságából természetesen, főleg azok számára, akik nem ezt keresik. Mindenesetre azért bennem mindig felrémlik az az elv, hogy a jóga a mértékletes evéssel kezdődik, illetve az, hogy aki kövér, az lusta, márpedig a lusták nem mennek sokra a jógával.
De azért nézzünk ellenpéldákat is, mielőtt elragadna bennünket a hév, és bedőlnénk a jó indiai szokásnak, ahol csak azokat a gurukat veszik komolyan, akiknek tekintélyes pocakjuk van (mert ugye csak a riksásnak nincs, ugyanis aki nem pocakos, az vagy szegény, vagy beteg :-)). Thirumalai Krishnamacharya, akit mindmáig a leghitelesebb személynek tartok a modern jóga történetében, sohasem hízott el, és 100 éves korában is vígan gyakorolgatott. De ha az elhízás ellenpéldáit keressük, akkor lelki tanítómesterem is jó példa rá, mert ő a napja nagy részét könyvírással tölti, de mindig vigyáz arra, hogy ne hízzon meg. Ha úgy érzi, hogy kezd lerakódni az úszógumi, akkor rááll csak salátaevésre, vagyis a legtrendibb nyersvegán jógi-étrendre. És emellett azért szokott sétálni és napi fél órát tornázni meg jógázni. Szóval szerintem egyáltalán nem szükségszerű, hogy egy jógi vagy egy guru megpocakosodjon, de ugyanakkor ezt sem gondolom, hogy a legtökéletesebb alakú jógaoktató a legfejlettebb is egyben. De azért szerencsére vannak párhuzamos esetek, amikor a belső értékek szemmel is látható eredményekkel párosulnak.
A második kérdés, miért hagyta abba Pattabhi Jois a gyakorlást? Hát az általad közölt feltételezést, miszerint tönkrementek az ízületei, én nem tartom túl megalapozottnak. Látva a 90 éves korában készült videókat, azt mondanám, hogy ízületileg tökéletes egészségnek örvendett, de persze a végére már kezdett meglátszani rajta a mozgáshiány. Akkor mégis, miért hagyta abba? Én is hallottam ezzel kapcsolatban egy megerősítetlen pletykát, de inkább nem közlöm. Ha nagyon furdalja az oldaladat a kíváncsiság, akkor keress meg egy-két ős-Astangást, mint pl. David Williams-et, és kérdezd meg tőle, hogy mi történt Ramesh Jois-sal. Mindenesetre a dolog fiziológiájánál maradva, Pattabhi képeit nézve fiatalkorából, 1978-ból és 2000-ből látható, hogy mi történik azzal, aki abbahagyja a rendszeres Astanga-gyakorlást (és közben ismert guru lesz, és lesz mit a tejbe aprítania). Biztosan ő is szálkásabban halt volna meg, ha folytatja a gyakorlást, és ne felejtsük el, hogy a gyakorlást mindig lehet módosítani az állapotunknak megfelelően. Én azt szoktam mondani, hogy amíg lélegezni tudunk, jógázni is tudunk. Persze igazítani anélkül is tud az ember, hogy minden nap gyakorolna, de megismétlem önmagamat, szerintem nem becsületes dolog.
6 megjegyzés:
Először is nézzük a hitelességet. Szerintem hiteltelen akkor lenne a dolog, ha az elhízott guruk azt tanítanák, hogy az ő rendszerükkel lehetőség van a fogyásra, illetve az elhízás elkerülésére. Mentségükre szolgáljon, hogy többségük SOHA nem mondott olyat, hogy az ő jógájuk testi része alkalmas lenne zsírégetésre vagy izomfejlesztésre. Satyananda pl. egyértelműen leírja az ÁPMB-ben, hogy a jóga NEM torna, és ezért nem a lebontó folyamatokat növeli, sőt azt tanítja, hogy ha érzi az ember a gyakorlás közben, hogy kezd felpörögni, rögtön meg kell állni relaxálni. Így aztán gyakorolhatsz napi 24 órát is hathát, nem fogsz fogyni, de nem is cél a gyakorlásnál. Persze van napüdvözlet a legtöbb rendszerben, amivel csak az a probléma (meg általában a dinamikus jógairányzatokkal), hogy egy elhízott embernek ez lenne a legutolsó mozgásforma, amit nyugodt szívvel javasolni tudnék (persze más kérdés, ha csak esztétikai jellegű feleslegről van szó). Másrészt vedd figyelembe, hogy a holisztikus irányzatoknál a hatha gyakorlás csak egy része a rendszernek, persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem fontos. De nem az alakformálás miatt, hanem azért, mert felkészíti a testet a továbblépésre.
Ha már a hitelességnél tartunk, és ezt most minden bántó él nélkül mondom: te pl. azt tanítod, hogy az általad gyakorolt Iron Yogával lehetőség van férfiaknak az izomformálásra, de ugyanakkor szerintem a te testalkatod is messze van attól, amit egy férfinál edzettnek lehetne nevezni (és itt nem a „kigyúrt állat” testépítőkre gondolok a hatvanas karjukkal, hanem pl. a kettlebellesekre). Mondjuk nekem sajnos az a tapasztalatom, hogy ha én a jógások között találok olyat, aki tényleg kinéz valahogy, hiába örülök én is, hogy lám, a jóga mégiscsak alkalmas az izomformálásra, sajnos többnyire gyorsan kiderül, hogy az illető korábban/jelenleg is súlyzózik, maratoni futó, sziklamászó stb. , és megkockáztatom, hogy ezeknek azért nagyobb hatása volt a testalkat kialakulására, mint az akármilyen csoda jógának. Másrészt azt is furcsának tartom, hogy „melegben jógázásnál jobban ég a zsír”, ezt kifejthetnéd kicsit, hogy gondolod, csak mert élettani szempontból ez elég nonszensz szerintem.
A parasztvakítás alatt azt értettem, hogy ha valaki nem a holisztikus tanításokkal (testen, érzelmeken/gondolatokon, energetikai rendszeren, életmódon való munka, különböző módszerekkel), hanem látványelemekkel (pl. haladó ászanák, testalkat) hirdeti a jógát, és ezt tartja fontosnak (esetleg azt gondolja, hogy egy haladó ászanás bármivel jobb, magasabb rendű lesz bárkinél is), az a jógának csak a felszínét karcolgatja (vagy sajnos többnyire még azt sem). Persze egy nyugati oktatónak ilyenkor két lehetősége van: a jógából akar megélni, és be kell csalogatni a népet, ekkor valóban a külsőségekre kell hajtani. A másik, hogy keres más megélhetést, mellette karma jóga keretében oktat, és ekkor maradhat hű az eredeti tanításokhoz, még akkor is, ha nem ötvenen, hanem csak öten lesznek az óráján.
Táplálkozás: azt azért adjuk meg, hogy a klasszikus (pl. HYP-ba is leírt) szattvikus laktoveg. táplálkozás (tejtermék, vaj, finomított cukor, olajos ételek, gyümölcsök) nem igazán kedvez a szálkás testalkatnak (finoman szólva). Ráadásul ugye húst és tojást erkölcsi okokból nem ehetnek, így azért elég nehéz egy nomrál testalkatot fenntartani szattvikus táplálkozással idősebb korban (amikor egyre lassul az anyagcsere). Nyilván nem lehetetlen, de ilyenkor megint adódik a kérdés: mi a fontosabb, a meditáció és a nádi sódana, vagy az, hogy a guru naponta egy órát kocogjon?
http://www.youtube.com/watch?v=cvgw9p_tgZc
Vajrayogi
Kedves Vajrayogi! Nem tudom, hogy az elmúlt három napban közölt válaszaimat így összefüggéseiben próbálod-e értelmezni, vagy továbbra is ki akarsz ragadni egy-egy neked nem tetsző részt. Én őszinte leszek, és ezzel szerintem nem tagadom meg az értékrendemet: Én az embereknek az egészségüket szeretném visszaadni a jógával, és úgy tapasztalom, hogy az általam gyakorolt formák a leghatékonyabbak erre, hatékonyabbak, mint a súlyzózás vagy a kocogás.
Én meg vagyok elégedve a testalkatomban végbemenő változásokkal, és megadom még azt a pár évet, amire szükség van, hogy elérjem a csúcsformámat 100 éves koromra:-). Sok aktív sportoló jár hozzám, és egyetértenek velem abban, hogy a funkcionalitás fontosabb, mint a külalak. Nekem akármilyen kigyúrt sziklamászót idehozhatsz, biztos, hogy nehézségei lesznek egy-egy gyakorlatban, mert egész egyszerűen nem ezt gyakorolta eddig.
A jóga egy folyamatosan változó dolog, és egy oktatónak szerintem azt a legfontosabb megértenie, hogy az adott helyzetben és adott emberekben milyen módon lehet a legjobban alkalmazni. A városi emberek mozgásszegény életmódot élnek, ezért aktívabb gyakorlásra van szükségük. Ugyanakkor eleve sok finomított élelmiszert esznek, ezért előnyösebb számukra a nyers vegán koszt. Ha egy ember kövér, akkor a teste tele van nyálkával, és a csatornái el vannak dugulva. Amíg fizikai szinten nem tisztul meg, a nádi-sódhana energetikai szinten úgysem fog sikerülni. Valahogy a kommentjeidből úgy érzem, elfogult vagy a kövér emberek iránt. Nem haragszol meg, ha megkérdezem, mennyi a BMI-d?
Összefüggéseiben nézem a hozzászólásaidat, és az jön le belőle, hogy te az astanga jógát egy fitnesz trendnek tekinted. Ami nem baj, de nem szerencsés folyton froclizni azokat, akik máshogy állnak hozzá (pl. Shivananda, citromos relaxos heverészős jógák).
Miért lennék elfogult a kövérekkel? A kövérség szerintem csak egy állapot, mint ahogy a jó alak is. A magánéletben én is javasolni a szoktam a kövér ismerőseimnek, hogy - orvosi kivizsgálás után - változtassanak életmódot. (Apropó, a Hot Astanga vagy Iron Yoga előtti kötelező sportorvosi kivizsgálással, az irányzatok kockázataira való figyelmezetéssel mi a helyzet? Nem kell rá írásban válaszolni.) De sajnos én nem szívesen javasolnék olyan - néhány éve/hónapja alapított - jóga irányzatokat, amiknek hosszabb távon kifejtett hatásáról még nincsenek tapasztalatok, ráadásul az elveik (pl. szaunában jógázás) nemcsak a hagyományos jógaírásokkal, hanem a modern sportélettani javaslatokkal is nyíltan ellentétesek.
Nyilván elkerülte a figyelmedet a kérdésem: mivel magyarázod, hogyan vezeted le azt a kijelentésedet, hogy a melegben jógázásnál jobban ég a zsír?
Ami a BMI-met illeti, azzal nem sokra mennél, mert mi van, ha 180 centihez van rajtam 100 kiló tiszta izom? :)) Szerintem te inkább a testzsírszázalékomra vagy kíváncsi, nem? Ha gondolod, megmérhetem pontosan majd, de nem vagyok kövér, hanem vékony és izmos, odafigyelek a táplálkozásra és a megfelelő mozgásra.
"Én őszinte leszek, és ezzel szerintem nem tagadom meg az értékrendemet: Én az embereknek az egészségüket szeretném visszaadni a jógával,"
Akkor én is őszinte leszek, kérlek ne vedd provokációnak a kérdést: jógaoktatónak vagy fitneszedzőnek tekinted inkább magad?
Vajrayogi
Jógaoktatónak tekintem magamat, és holisztikusan próbálom átadni a jóga tanításait. Gondolom nem kerülte el a figyelmedet a blogom olvasása közben az, hogy nagyon sok elméletet és filozófiát is közzéteszek, de mindig azt nézem, hogyan tudják az emberek ezt a hétköznapi életük részévé tenni, és mivel lehet őket motiválni erre. Szerintem a jóga egy nagyon sokoldalú eszköz, és ha valaki fogyni vagy izmosodni akar akkor azt (ez a nagy százalék), ha pedig az önvalóját megismerni és átélni a szamádhit vagy az eksztázist, akkor azt.
Talán az is feltűnt, hogy rendszeresen tartok pránájáma- és mantra-órákat, illetve Jóga-szútra-előadásokat, ráadásul ingyen, de ez általában csak 2-3 embert érdekel. Az egészségre viszont sokkal többen vevők, és ebbe az ászana mellett beletartozik a vegetáriánizmus, a tudatos táplálkozás és egy csomó "social skill", amiről szintén szoktam írni. Ha fitnesszedző lennék, akkor a blogom inkább úgy nézne ki, mint a tesztoszteron.hu, bár ott is sok hasznos információ van, az tény. Szóval további jó olvasást és kommentelést!
Természetesen nem kerülte el a figyelmemet a szellemi része sem a blognak. :) Bár őszintén szólva én azt tartom, hogy a jógafilozófiával kapcsolatos írásokat jobb egy-egy guru kommentárjaival olvasni, mivel én hiszek abban, hogy pl. a szútrák, a GSZ, HYP nem a széles közönségnek szólnak, hanem egy-egy magasabb szintű mester próbálja bennük a tapasztalatait kódolni. Ahhoz, hogy ez egy hétköznapi ember számára visszafejthető legyen, szükség van egy hagyományvonalra, ami továbbörökíti a saját értelmezését, ami más és más lehet.
Nem akarok az agyadra menni, de elgondolkodtam egy dolgon. Többször írtad, hogy ma a poweres jóga a trendi, a meditációra, pranajamára nincs igény. Én ezt máshogy látom, szerintem sokkal nagyobb a népszerűsége Magyarországon a relaxos-citromos-heverészős jógának. Szvámi Véda egy-egy meditációról szóló előadásán több százan szoktak lenni, de pl. a JMÉ nyári szemináriumán több ezren megfordulnak két hét alatt. Ezzel szemben azt látom, hogy az astanga vinyásza Mo.-n hat éve nem képes kitörni az underground státuszból. Ha jön egy élő astanga legenda, hányan szoktak lenni a szemináriumán? Szerintem optimistán becsülök, ha azt mondom, hogy 25-30-an. Jól látom? Ha igen, mi a véleményed ennek az okáról? Persze lehet, hogy én látom rosszul. Mondjuk szerintem a stílus nehézségén túl oka lehet annak, hogy az astangának sosem volt egységes oktatóképzése és oktatási módszertana, gyakorlatilag húsz ember húszféle dolgot húszféleképpen oktat astanga vinyásza néven. Ami egyrészről nem baj, mert nagyobb lehetősége van, hogy belevigye a saját személyiségét és elképzeléseit, de egyrészről nagy kockázat a gyakorlónak, hogy mi fogja várni az órán, és ha egy túlvállalósabb tanár órájára téved be, egy életre megutálhatja az irányzatot. Érdekelne a véleményed erről.
http://www.ashtanga.com/html/TMarticle.html
"Tim Miller: He was still doing asana then up until...[his son] Ramesh committed suicide. After that Guruji stopped practicing asana."
Azt gondolom Tim Miller megfelelően hiteles személy, hogy bárki higgyen neki.
Megjegyzés küldése