2011. június 16., csütörtök

A kortalan lélek

Úgy gondoltam, hogy itt az ideje ismét egy filozófiai bejegyzésnek. Kissé megkésve, de folytatnám a tegnapi témát, méghozzá a Bhagavad-gítá 2. fejezet 12. versével:


"Nem volt olyan idő, amikor Én nem léteztem, és öröktől fogva vagy te és ezek a királyok is; a jövőben sem fog megszűnni életünk." - ezt mondja Krisna Ardzsúnának, miután Ardzsúna előadta afelett érzett fájdalmát, hogy ebben a csatában most mindenki el fog pusztulni, javarészt az ő kezétől. Így kezdi Krisna a lélek halhatatlanságáról szóló tanítást, és itt is felbukkan a "never", vagyis "soha" szó. 


Materialista gondolkodásmódunknak köszönhetően hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy a tudatos lélek a test megszületésével együtt születik meg, és előtte nem létezett, valamit a test halálával együtt el is pusztul. Ez egy kényelmes filozófia, mert lehetőséget ad arra, hogy meneküljünk a felelősség elől. Könnyebb azt gondolni, hogy véletlenül születik az egyik ember okosnak, a másik butának, az egyik gazdagnak, a másik szegénynek, az egyik sikeresnek, a másik lúzernek. Ilyenkor legfeljebb Istent vonják felelősségre, hogy miért volt igazságtalan velük. Pedig Krisna a karma törvénye alapján működteti ezt a világot, és így mindenki pontosan azt kapja ebben az életében, amit megérdemel. 


Szóval csak magunkat tekinthetjük felelősnek azokért a helyzetekért, amikbe belekerülünk, nekünk kell a saját kamránk következményeivel együttélni. A test halála sem vet véget a tudatos egyéni lélek létezésének, bár ez is egy kényelmes elképzelés volna. Nyugodtan cselekedhetünk felelőtlenül egész életünkben, mert a halállal úgyis minden törlődik, és ahogy porból lettünk, úgy porrá is leszünk. Azonban ha használjuk az intelligenciánkat, akkor könnyen rájövünk, hogy ugyanúgy, ahogy a jelenlegi létünk történéseit a múltbéli döntéseinkkel készítettük elő, a következő életünkben is megkapjuk jelenlegi tetteink jutalmát vagy büntetését.


A létezés elől nem lehet elmenekülni, és még ha nem is az a cél, hogy állandóan a múltunk felett keseregjünk vagy a jövő miatt aggódjunk, akkor is, a jelenben, minden pillanatban felelősségteljesen kell cselekednünk, vagyis tudatában kell lennünk döntéseink következményeinek. A lélek szabad akarata egy nagyon fontos dolog, és meg kell tanulni élni vele. Aki nem tanulja ezt meg, az lúzer marad, mert egész életében a környezetét, a körülményeit és mindenki mást fog hibáztatni azért, ami vele történik, pedig nem mások felelőssége az, hogy a problémáinkat megoldjuk. 


Az is egy tipikus jelenség, hogy az ember a múltjára vagy a jövőjére hárítja a felelősséget a döntéseiért, miközben a pillanatnyi érzelmeinek, ösztönzéseinek a hatása alatt dönt. Az előző életbeli emlékek hipnotikus felszínre hozatala után sokan úgy viszonyulnak a múltban elkövetett hibáikhoz, mintha az elkerülhetetlen lett volna, és azok jelenlegi visszahatásait is elkerülhetetlenként élik meg, és csak sodródnak az árral. De nem mindig az a célravezető, ah sodródunk az árral. Küzdeni kell, és a küzdelem az ellenállás legyőzését jelenti. A legvesztesebbnek látszó helyzetből is előnyt lehet kovácsolni, ha eléggé eltökéltek és intelligensek vagyunk. 


Van, aki azért megy az asztrológushoz, hogy megtudja, mit rejt a jövő. A jövő azonban még képlékenyebb dolog, és még ha nagy vonalakban látszik is, hogy mi várható, a jelenlegi döntéseinkkel még sokféle módon befolyásolhatjuk a jövőbeni eseményeket. Ami nem öl meg, az erősebbé tesz, feltéve, ha megfelelően reagálunk a kihívásokra az életünkben, és küzdünk. Ami megöl, az is erősebbé tesz, ugyanis a lelket nem lehet megölni. Az anyagi test előbb-utóbb elpusztul, még ha oly nagy becsben tartjuk is, és úgy vigyázunk rá, mint a szemünk fényére. Lehet, hogy betegség pusztítja el, vagy egyszerűen csak az öregkor, netalántán valamilyen hirtelen vagy erőszakos halált halunk, a jógi azonban csak egy dologra törekszik: hogy a halál pillanatában el tudjon engedni mindent, és Istenre tudjon gondolni. 


Persze, aki nem hisz Istenben, annak nehéz rá gondolnia, de mindenki azt éri el a következő életében, amire a halál pillanatában gondol nagyon erősen. És a jóga gyakorlásának az a célja, hogy bármelyik pillanatában készen álljunk a halálra, a nagy utazásra, és ne riadjunk meg. Minden fájdalom, szenvedés a haláltól való félelemből táplálkozik. De ha tudjuk, hogy a lélek örök és halhatatlan, és mindig lesz egy újabb lehetőségünk, akárhány hibát követünk is el, akkor a halál csupán egy tanulási fázis lesz, egy újabb lehetőség kezdete. Nos, akkor megvolnánk a mai lájf-kócsinggal, küzdelemre fel!

Nincsenek megjegyzések: