Térjünk vissza az elmélkedésem lényegére. Az ember valóban egy tragikus természetű élőlény. Nem csak azért, mert az ember a természeténél és a rendelkezésére álló intelligenciánál, illetve annak helytelen használatánál fogva sokkal több kárt képes tenni önmagában, a környezetében és más élőlényekben, mint bármelyik "primitívebb" állat, hanem azért is, mert az emberek java része egyszerűen fittyet hány azokra az adottságokra, amelyek emberi születésénél fogva a rendelkezésére állnak.
Az emberek domináns hányada életét a négyféle állati tevékenység végzésével tölti: evés, alvás, harc (vagyis önvédelem...) és fajfenntartás (értsd: szex, mert ugye utód az nem sok születik belőle, és ha esetleg mégis, azt is általában problémaként élik meg). A szomorú igazság azonban az, hogy az állatok legtöbbje sokkal sikeresebb e négyféle funkció végzésében, mint az ember. A medve például altató nélkül végigdurmol három-négy hónapot egyhuzamban. A disznó bármilyen teszkós hulladék-konzervvel megbirkózik szinte korlátlan mennyiségben, és nem lesz irritábilis bél-szindrómája. Az önvédelem kérdését szerintem hagyjuk, bár a háború-biznisz még mindig vetekszik jövedelmezőségében a droggal és a szex-iparral. És végül a nemi élet? Az állatfajok egyikének sincs szüksége viagrára, és nem is színlelik az orgazmust.
Persze van egy-két olyan dolog, amit az állatok egyáltalán nem is csinálnak: például nem ülnek naponta órák hosszat a kocsmában, a játékteremben vagy a tévé előtt, sőt, börtöneik sincsenek, ahová a renitens egyedeket be kellene zárni a többi elől. De azért azt nem hiszem, hogy ezek a tevékenységek a teremtés csúcsává koronáznának minket.
Hogy visszatérjünk az eredeti gondolatomhoz, szerintem az embert egyetlen fontos dolog különbözteti meg más álltafajoktól, méghozzá az az adottság, hogy képes érdeklődni eredeti önvalója felől. "Ki vagyok én?" Ha ezt a kérdést a pszichológusunknak tesszük fel, akkor sanszos, hogy nagyobb zűrzavar lesz a fejünkben, amikor kilépünk az ajtaján, mint mielőtt beléptünk.
A jóga ősi tanításai viszont nem csak megmagyarázzák, hogy mi az eredeti lelki azonosságunk, hanem a kezünkbe is adják a módszereket, amikkel mindezt meg is tapasztalhatjuk. Ma a jógaoktatói tanfolyamon a misztikus képességekről beszélgettünk, arról, hogy ezek kitartó gyakorlással valóban elérhetők, de nem ez a cél. Ha jól tudunk bűvészkedni, azzal eladhatjuk magunkat az RTL Klubban, de a misztikus képességek valójában elvonják a figyelmünket a tényleges célról, az önvalónk megismeréséről, és az abban való megállapodástól, miután az elme hullámzásai lecsendesültek.
A napokban azon gondolkoztam, hogy mi az én legnagyobb álmom, amit szeretnék megvalósítani ebben az életemben. Hogy mindenki legyen krisnás? Hmmm, nem úgy állnak a dolgok. Legyen világbéke? Az ember (vagyis a kétlábú állat) amíg él, addig harcol. Mindenki legyen vega? Na ez nem lenne rossz, valószínűleg az éhezésnek is vége lenne. Vagy állítsuk meg a környezetszennyezést? De azért fészbukk az legyen! Vessünk véget a munkanélküliségnek? Hát a lustaság az nagy úr!
Végül arra jutottam, hogy csak egy álmom van, amiért úgy érzem, hogy tehetek is valamit: hogy minél több ember ismerkedjen meg a jógával, és annak minél több aspektusát (egészség, táplálkozás, értékrend, spiritualitás), engedje beszivárogni az életébe. Biztos meggyőződésem, hogy a jóga mindenkinek sok pozitívumot tud adni, anélkül, hogy azt éreznénk, hogy ránk erőltetnek valamiféle dogmát. A jóga olyan, mint Harry Potter varázspálcája. Ha meggyőződsz az erejéről, akkor elkezded keresgélni a titkok tudóit, hogy meg is tanulj felelősségteljesen bánni ezzel a nagy erővel, ami a jóga gyakorlásában rejlik.
Nem hiszek az evolúcióban, legalábbis ami a majom emberré válását illeti. Sajnos a fordítottja gyakoribb. De hiszek a spirituális evolúcióban, ahol mindenkinek végtelen esélye van, hogy elinduljon a saját útján, és végigjárja azt, és végül megérkezzen oda, ahol úgy érzi, hogy ez a valódi otthona, és nem kívánkozik sehová máshová. A jóga egy kiskapu, amit csak ki kell nyitni, és bátran elindulni a fénybe. És mindez belül van, csak fel kell fedezni. remélem, még sok mindenki fog az erőfeszítéseim által kapcsolatba kerülni a jógával és megtapasztalni azokat a belső felismeréseket, amik után azt fogja mondani, igenis, megérte embernek születni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése