Szóval az utóbbi három hetem azzal tellett, hogy az új kombinált Kalari-jóga bemutatómat gyakorolgattam. Elég fárasztó volt, az biztos, naponta hármoszor elpróbáltam. Az első alkalom után négy napig izomláz volt a combomban és a farizmomban, mindig ez szokott lenni, amikor elkezdem a kalarit gyakorolni. Az ugrásokon és a rúgásokon még van mit csiszolni, nem baj, van két további hetem a búcsúig, ott is lenyomjuk a bemutatókat.
Szóval kilencre kibattyogtam a Vörösmarty térre, és lepróbáltam kétszer a bemutatót a színpadon. Mivel az egész színpadon mozogtam, kellett a bandázs a tenyeremre és a bokaszorító a lábamra, hogy ne csússzon. Jól le is izzadtam, tízkor már átindultunk a Hősök terére. Onnan indult a felvonulás 11 órakor végig az Andrássy úton. Több jógás is eljött, és lelkesen húzták a szekeret, mert azt hallották, hogy ezáltal megszabadulhatunk a karmikus visszahatásainktól. A szekér előtt és után is kirtana-csapat énekelt, én meg fotózgattam mindenfelé. A feleségem kora hajnalban már az Atma shopot pakolta kifelé a Vörösmarty téren, utána feljött a szekérre, és az Úr Jagannathát szolgálta végig. Mielőtt beértünk, nekem már kezdett felforrni az agyvizem fél kettő felé, és az utolsó sarkot le is vágtuk. Kissé megpihentem az Atma sátorban, majd elkezdtünk bemelegíteni a jógabemutatókra, amelyek három felé kezdődtek. Kissé lefáradtam a három órás meneteléstől, de az adrenalin meg a kortizol szerencsére segítettek, és mindezt elfelejtettem, ahogy a síznpadra léptem.
Lenyomtam a Warrior jógámat, ami a körülményekhez képest úgy érzem, egészen jól sikerült. Nem dőltem ki egyik kézenállásból sem, és időre végeztem, bár a zene nem hallatszott valami fényesen (legalábbis a színpadon). Clint Mansell "Requiem for a Dream" zenéjének remixét használtam egyébként, akinek esetleg kedve szottyan még egyszer meghallgatni, feltettem azt is a letöltések közé. Van ott még több zene egyébként, ha valaki arra szeret jógázni, meg mindenféle jó dolog, érdemes körülnézni.
Szóval lement a bemutató, rólam meg lement a stressz. Utánam közvetlenül Panni és Akarsini jöttek, ők is ügyesek voltak. Végre leülhettünk egy kicsit enni-inni. Csak az volt a baj, hogy a büfét már rég lepusztították, így az Úr Jagannathának a szekéren felajánlott mahapraszádamot (megszentelt ételt) ettük. A Bhakti Főiskola is tartott egy húsz perces jógabemutatót, Gergő és öt lány nyomták az ászanákat. Persze technikailag nem voltak olyan nehéz gyakorlatok, de szépen, összehangoltan csinálták, öröm volt nézni. Az ilyen jógabemutatóknak az az előnye, hogy a közönség is elhiszi, hogy ezt ők is meg tudnák csinálni, és talán kedvet kap a jógához. Az űbernehéz, nyakatekert ászanák pedig a cirkuszi mutatvány kategóriába tartoznak (és ezt most nem pejoratív értelemben mondom), amire még egy ötéves gyereknek is elámul a szája. Szórakoztatni kell a népet ugyebár, akkor miért ne ezzel?
Délután még egy páros jógabemutatót tartott Betti és Akarsini, így az Atma Center összesen három bemutatóval képviseltette magát a fesztiválon. A Krisna-völgyi búcsúban is minden nap lesz az én bemutatóm, a lányokét pedig összekombináljuk egy hosszabb műsorszámba, és azt fogják előadni. Hat óra felé már én is meg a kislányom is kezdtünk nyűgösek lenni, és hazaindultunk, míg a feleségem még tovább bazározott a Vörösmarty téren este kilencig. Mindezek után vasárnap reggel a gyakorláson nem voltam csúcsformában, de azért örültem, hogy inkább gyakoroltam, mint nem. Hétfőtől toljuk tovább a szekeret (:-)))), és ne feledjétek, szombat este 9-kor Ashtanga Night! A fotóalbum itt található, a végére pedig belinkelem a három jógabemutató videóját:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése